szombat, november 28, 2009

Isten gyermekei

"Lássátok meg, milyen nagy szeretetet tanúsított irántunk az Atya: Isten gyermekeinek neveznek minket, és azok is vagyunk."
1 János 3.1 Új fordítás

Gyerekként úgy szerettem az angyalka fia lenni. Gyorsan, elsőnek és maradéktalanul megenni az ebédet. Csak úgy ragyogott a szemem a büszkeségtől, kihúztam magam, úgy ültem a széken és bezsebeltem a szülői dicséreteket. Később már nem volt olyan könnyű, más területeken nagyobb volt a verseny. A suliban több olyan társam is volt, aki jobb képességekkel rendelkezett, mint én; így többször alul maradtam.
Isten gyermekeként most már tudom; ki vagyok, mire vagyok képes, mihez elég, amim van. Nem versenyzek tovább, mert célba értem. Na, nem a saját érdemeim miatt! Ha rajtam múlt volna, elvesztem a nagy csatát, alul maradtam volna, de jó szövetségest választottam. A jó oldalra, a győztes oldalra álltam, ahol az EGY győzött mindannyiunk helyett. Aki által mind újra és újra győzhetünk, Akire mindig hivatkozhatunk, Akit mindig segítségül hívhatunk, Aki által gyermeke vagyok Istennek.
Még mindig gyors, erős és maradéktalanul pontos akarok lenni, de nem csüggedek, ha nem sikerül. Akkor próbálok látni az Ő szemével, másokat és magamat. És már nem akarok első lenni; mert első egyedül Jézus. Mindenkor. Mindenben. És neked?

Restás László

péntek, november 27, 2009

Imádság bocsánatért

"Oh ne haragudjál Uram felettébb, és ne mindörökké emlékezzél meg álnokságinkról; ímé lásd, kérünk, mindnyájan a Te néped vagyunk."
Ésaiás 64:8.

Ha bűnt követünk el, több magaviseleti forma is létezik.
- Tagadhatjuk, hogy bármi rosszat is tettünk volna. A körülmények, a társak, és természetesen a Sátán az oka mindennek – lásd Ádám és Éva
- Kétségbeeshetünk, s úgy érezhetjük, hogy számunkra már nincs megoldás, nincs segítség, nincs bocsánat – lásd Saul, Júdás…
- Imádkozhatunk bocsánatért, mert Isten erre bátorít minket.
o Ehhez fel kell ismerni, és belátni bűnünket
o El kell mondanunk Istennek, és bocsánatot kell kérni.
o Bízni kell Benne, hisz Ő a Teremtőnk, gyermekei vagyunk, Ő váltott meg minket. Vágyik arra, hogy Vele való kapcsolatunk helyreálljon
o El kell fogadnunk, hogy némely bűnünk következményét viselnünk kell, noha nem örökké!
o Nincs más lehetőség, hogy helyreálljon a közösségünk Istennel és egymással.
o Az igazi bűnbánó igyekszik az esetleges erkölcsi és anyagi kárt helyrehozni.
o Ha egyszer Isten elé hozta és a fentiek szerint eljárt, akkor lezártnak tekinti a dolgot.
o Örül annak, hogy helyreállt a kapcsolata Istennel.

Miért hagynánk, hogy örüljön Sátán, hogy szenvedünk, és Isten nélkül próbáljuk tengetni életünket?
Hajoljon meg térdünk, kulcsoljuk össze kezünket, és mondjuk el Istennek: Atyám, vétkeztem…

csütörtök, november 26, 2009

Bátran kérhetünk Istentől

"Amit csak kértek majd az én nevemben, megteszem, hogy dicsőíttessék az Atya a Fiúban."
János evangéliuma 14:13

Bármit kérni... Ez az igazán nekünk való ígéret! Sok pénzt, sok szép házat, egészséget, makulátlan szépséget. Viszont Jézus azt mondta, hogy az Ő nevében kérjünk. Vajon merünk-e Jézus nevében sok házat kérni, Aki Maga egy olyan világban élt, ahol a rókáknak barlangja, az égi madaraknak fészke van, de Neki nem volt hova a fejét lehajtani? Vajon merünk szépséget kérni Annak a Jézusnak a nevében, Aki olyan külsővel bírt, amiről már a prófécia is azt mondta, hogy nem volt ábrázata kívánatos? Merünk egészséget kérni, Annak a Jézusnak a nevében, Aki Maga hordozta a mi betegségeinket és fájdalmainkat?

Elég nehéz emberi értelemmel olyant találni, ami a mi szívünk vágya, és nyugodtan kérhetjük Jézus nevében. Miért? Mert Jézus minden kor emberének nyomorúságait végigélte. Tudja, mit jelent hontalannak, kitaszítottnak, megvetettnek, gyűlöltnek, baráti árulás áldozatának lenni. Jézus tudja, mit jelent barátot, apát halál miatt elveszíteni, szenvedni a gonoszságtól, és a kérlelhetetlenségtől, haláltusát vívni, megbénítottnak lenni, meghalni. Nincs olyan emberi érzés, amit Jézus ne élt volna végig, hogy olyan Főpap lehessen, Aki tudja, hogy kikért jár közben Istennél.

A mi igazi vágyunk, ha mélyen a szívünkbe nézünk, nem ház és nem autó, mert ezeket a koporsón kívül kell hagynunk. A mi igazi szükségünk az, hogy bocsánatot nyerjünk a bűneinkre, amit Jézus a keresztre vitt, hogy nekünk ne a szégyenkezés legyen az osztályrészünk, ha szembenézünk Istennel. A mi igazi szükségletünk az, hogy békességünk legyen Istennel, Aki úgy adja meg az Ő ajándékait a mi kérésünkre, hogy mindig az Atya legyen dicsőítve a Fiúban. Isten úgy ad ajándékot, hogy az Övé legyen a dicsőség, de azzal együtt minket is végtelenül meggazdagít.

szerda, november 25, 2009

Szorgalom

„Eredj a hangyához, te rest, nézd meg az ő útait, és légy bölcs! A kinek nincs vezére, igazgatója, vagy ura, Nyárban szerzi meg az ő kenyerét, aratáskor gyűjti eledelét.”
(Példabeszédek könyve 6. fejezet 6-8. vers)
Ma sokaknak komoly kihívást jelent a munkahely, vagy a megfelelő foglalkozás hiányában, hogy megmutathassák szorgalmukat és tehetségüket.

Persze vannak, akik inkább másokon élősködnek, mert nem szeretnek dolgozni. Az ilyenekről írja Pál: „aki nem akar dolgozni, ne is egyék!” (2Thessz.3:10)

Viszont az emberek többsége igen is szorgalmasan keresi a munkát, és dolgozni akar. Sőt semmi mást nem akar, csak dolgozni, dolgozni, dolgozni. Megállás nélkül, ünnepek nélkül, lélek nélkül…

Ez a másik véglet. Egy mókuskerék harc, amiből nincs kiszállás. Amiről, mindenki tudja, hogy nem jó, de azzal magyarázza az ember, legalább nem mondanak lustának.

A szorgalom helyes fogalmának megismeréséhez Salamon az állatvilágra irányítja figyelmünket.

Emlékszem, mivel gyermekkoromban nem voltak még modern játékok, hányszor játszottam déd mamámnál, kupakokkal, gyufásdobozokkal, bogarakkal, csigákkal, hangyákkal.

Érdeklődéssel figyeltem, ahogy az élelmet hordták a hangyaboly kis bejáratához, amit ha beástam, újra és újra kiásták, és amikor lebontottam váruk egy részét, nos akkor élénkült csak meg igazán az élet. De már nem az élelemgyűjtésben szorgoskodtak, hanem tojásaik, utódaik védelmezésében.

Komoly figyelmeztetés ez megannyi szorgalmas keresztény számára, akik már-már megszakadnak a földi javak gyűjtögetésében, de Istenre és mások megmentésére már nem marad erejük. Talán mert elfelejtik milyen időben élünk.

Ezért nem annyira az a kérdés szorgalmas legyek-e, hanem hogy miben kell szorgalmasnak lennem. S mivel tudjuk, Jézus nemsokára visszatér, nekünk nem a földiekkel, hanem az odafelvalókkal kellene foglalkoznunk. (Kol.3:2)

Erre mondja az apostol:
„Áron is megvegyétek az alkalmatosságot, mert a napok gonoszok.”
(Ef.5:16)

kedd, november 24, 2009

"Mivelhogy engedtél az én beszédemnek!"

„És megáldatnak a te magodban a földnek minden nemzetségei, mivelhogy engedtél az én beszédemnek.”
I.Móz.22,18.

Az emberi élet sokszor nagyon bonyolult, de azért mégis érdemes élni! Történnek velünk lelki kudarcok, elesések akármilyen jó hívők vagyunk. Éppen ezért is szeretem a Bibliát, mert a maga valóságában mutatja be az embert, nem pedig ideologizálja.
Sokszor idézzük Ábrahámmal kapcsolatban azokat az Igéket, melyek a győzelemről szólnak, de tudjuk, hogy az Ő életében is voltak vargabetűk… A kérdés az, hogy vajon szüksége van-e az embernek ezekre a kitérőkre, vagy nem? Valószínű, hogy majd csak az örökkévalóságban fogjuk megérteni életünk minden mozzanatát….
Az, amit Ábrahám tett, bizonyos fokig előképe a mi életünk irányának is! Ha igazán hívők vagyunk, egyszer mindannyinknak fel kell menni a Mórija hegyére…. Biztos, hogy minden ember élete más, de mégis van egy közös kérdés, amit Isten feltesz nekünk: ki a legfontosabb az életedben?
Ábrahám szinte már fel is adta az ígéret beteljesedését. Először arra gondolt, hogy Isten másképpen oldja meg az utódlás kérdését… Azután jött a mentő ötlet Sára részéről, hogy a szolgálóval szövetkezzen… Végül Isten egyértelművé tette, hogy a feleségétől lesz gyermek, bármennyire is hihetetlennek tűnik a dolog…
Végre-végre beteljesedett az álmuk! Saját gyermek a jövendölésnek megfelelően! Biztos vagyok benne, hogy védték széltől, esőtől, mindentől a kis Izsákot! Talán egy kicsit kényeztették is Őt az idős szülök! Hiszen Ő az ígéret gyermeke! Vigyázni kell rá! Nem tudom, miért, de éppen pont akkor, amikor már úgy nézett ki, hogy nemzőképessé vált a dédelgetett fiú, az Úr előállt a különös kéréssel: „Ábrahám! ….Vedd a te fiadat, ama te egyetlenegyedet, a kit szeretsz, Izsákot, és menj el Mórijának földére, és áldozd meg ott égő áldozatul a hegyek közül egyen, a melyet mondándok néked.”
Teljesen megdöbbent ez az idős ember, nem véletlen nem beszélte meg a feleségével, hogy mit tegyen…. Létezik ilyen? Pont most a cél előtt? Igen! Az Úr egy dologra volt „kíváncsi”: ki a legfontosabb személy, ki az első Ábrahám életében? Az Úr vagy Izsák?
Ezt tőlünk is megkérdezi, ami szerető Atyánk: mi az, ami, vagy aki előttem van? A gyermeked, a házastársad, a karriered, a munkád és így tovább… Bármi, vagy bárki is legyen, az Úr nem nézi jó szemmel! „Én, az Úr a te Istened, féltőn-szerető („féltékeny”!) Isten vagyok” – mondja, aki nem tűröm el, hogy más foglalja el a helyemet! Én nem akarok osztozni a szíveden semmivel és senkivel sem! Döntsd el, hogy mit akarsz, de én akarok lenni az első az életedben!
Ábrahám jó vizsgázott! Az Úr volt az első a szívében! Kész lett volna még a fiát is feláldozni, hogy ezt bizonyítsa! Ezután jött az ígéret…
Isten szava vizhangzik az évezredeken át: mivelhogy engedtél az én beszédemnek. Az áldás akkor jön, ha azt megelőzi az engedelmesség! Az Istennel nem lehet játszani! Ha betartod a feltételeket, Ő nem marad adósod, teljesíti ígéreteit, ha viszont próbálod kijátszani Őt, elveszíted az áldásokat, amelyet gazdag tárházából rád áraszthatna…

Határozd el szívedben ma, hogy feltétel nélkül engedsz az Ő szavának, és áldás párosul döntésedhez! Persze, ne önző érdekből, hanem szeretetből….

Kormos Tivadar

hétfő, november 23, 2009

Igyekezzünk a jóra!

„Tanuljatok jót tenni, törekedjetek igazságra, térítsétek jó útra az erőszakoskodót! Védjétek meg az árvák jogát és az özvegyek peres ügyét!”

Ézsaiás 1:17

A jó, vagy a gonosz tettek a szívben születnek meg. Az emberi szív állapotát pedig viszonylag egyszerű dolgok befolyásolják.

Az alaphelyzet meglehetősen elszomorító, mert Isten szerint: „Csalárdabb a szív mindennél, javíthatatlan; ki tudná kiismerni?!” (Jeremiás 17.9) Illetve: „Bizony nincs olyan igaz ember a földön, aki csak jót cselekedne, és nem vétkezne.” (Prédikátor 7.20) Több olyan pozitív szemléletű emberrel találkoztam már, aki úgy nyilatkozott, hogy hisz abban, hogy az emberek alapvetően jók. Valóban sok jó érzés, indulat és cselekedet van az emberek nagy részében, de sokakban úgy tűnik ez nincs meg. A bűn szempontjából pedig nem csak a végrehajtott tettek számítanak, mert Isten a szíveket vizsgálja. Bűnös hajlamaink, gondolataink pedig akkor is lehetnek, ha éppen „jók” vagyunk.

Szívátültetésre van tehát szükségünk, mert egyébként csak tetteink változnak, de Isten előtti helyzetünk továbbra is reménytelen. A bűn bennünk van. „Ahogyan tehát egy ember által jött a bűn a világba, és a bűn által a halál, úgy minden emberre átterjedt a halál azáltal, hogy mindenki vétkezett.” (Róma 5.12)

A helyzet mégsem reménytelen, mert Jézus igazsága hitben a miénk. „Mármost, ahogyan egynek a vétke lett minden ember számára kárhozattá, úgy lett egynek az igazsága minden ember számára az élet megigazulásává.” (Róma 5.18)

Mai igénk mindenesetre nagyon gyakorlati. Meg kell tanulni a jót tenni. Még a megváltozott szívű emberben is olyan nyoma van a bűnnek, hogy tudatosan kell figyelnie arra, hogy ne a régi beidegződéseknek, hanem a hús-szívbe írt isteni törvénynek engedelmeskedjen. Ez több, mint, hogy nem vagyok önző, becstelen és megalkuvó.

vasárnap, november 22, 2009

Mindennapi ajándék 
 

„Ez az a nap, amelyet az Úr elrendelt, vigadozzunk és örüljünk ezen.” 
 Zsoltárok könyve 118:24
 

Érezted már azt, hogy ez nem a te napod? Vagy akár az egész hétre, hogy nem a tiéd? Természetes, hogy így érzel. Fáradt vagy, és dolgozol, és úgy gondolod, senki sem értékeli azt, amit teszel. Úgy érzed, nincs értelme az egésznek, semmi örömet nem látsz már a munkádban, és legszívesebben csak visszabújnál az ágyba, és nem kezdenéd el a napot.

Isten tudja, mit érzel. Biztos, hogy amikor a földön élt, Ő is érzett hasonlóan. Ezért Ő igazán megért téged. Előtte nem kell mentegetőznöd. De ma üzen neked valamit!

Ezt a napot Ő rendelte el neked. Ő adta, hogy élj, alkoss, szeress, nevess és sírj rajta. Ő rendelte el, hogy ma reggel is kinyisd a szemed, és álljon előtted egy újabb esély.

Tegnap egyik ismerősöm elmesélte a múlt heti „születésnapját”. Kis híján meghalt szénmonoxid mérgezésben. De amikor rosszul lett, és forgott körülötte a világ, és leesett a térdeire, még egy utolsó imát el tudott küldeni a Mindenhatóhoz. Ő adott neki erőt, hogy elmásszon a kulcsra zárt ajtóig, és valahogy kinyissa, hogy levegőhöz jusson. Tudja, hogy akkor és ott újjászületett, mert Isten rendelte el, hogy éljen.

Isten ma arra kér, hogy fogadd el Tőle ezt a napot. Nézz erre a napra úgy, mint amit Ő rendelt el Neked, mert van Veled egy álma, amit meg akar valósítani. Hát örülj és táncolj, mert ez a nap ajándék!