szombat, április 11, 2009

A hű szolga elismerése

„Ura így szólt hozzá: Jól van, jó és hű szolgám, a kevésen hű voltál, sokat bízok rád ezután, menj be urad ünnepi lakomájára!”
Máté evangéliuma 25. fejezet 21. verse

Ma reggeli igénk kulcs kifejezése: hűség. De mit is jelent ez a kifejezés:„A hűség elsősorban megbízható kitartást jelent egy személy vagy valamilyen feladat mellett. Amennyiben egy kapcsolat kizár más kapcsolatokat - pl. a házasságban - akkor a hűség az egyszer vállalt kapcsolat kizárólagosságának elfogadását is jelenti.”
Napjainkban talán a legnagyobb hiány éppen a hűségből van. Mivel a rohanás és idő szűke bűvkörében élünk a legtöbb ember a hűségre, mint felesleges luxusra tekint, hiszen nem „pazarolhatjuk” el a semmivel nem pótolható időnket egy „értelmetlen kitartásra” valaki vagy valami mellet. Az ilyen és ehhez hasonló a gondolkodásnak esett áldozatul a házasság, a hűség egyik legszebb és leg fontosabb megélhetési lehetősége.
A Bibliában a hűség elsősorban Isten személyéhez kötődő fogalom „ő meg is tart hűségesen mindenkor.”(Zsoltárok 146, 6.) „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.” (II. Tim. 2,13.) Ennek az isteni hűségnek legszebb és legbeszédesebb kifejezése Jézus Krisztus élete. Benne, -Krisztusban- az Atya a legdrágábbat, Fia életét adta, hogy meggyőzzön bennünket hűségéről, szeretetéről, és irgalmáról.
A hűség ugyanakkor az emberi élet fontos része, ezért Isten a Szent lélek gyümölcsében nekünk ajándékozza a hűséget, hogy akkor is képesek legyünk a tartásra mikor a „halál árnyékénak völgyében” járunk.
Milyen megnyugtató, hogy Isten, ha látja a kevesen való hűséget, akkor bíz ránk sokat! Segítsen bennünket ma az Úr, hogy a „mai nap kevesén” hűek tudjuk lenni!

péntek, április 10, 2009

Isteni segítség

„Bölccsé teszlek és megtanítlak téged az útra, amelyen járj; szemeimmel tanácsollak téged.”

Zsoltárok könyve 32:8


Ez a zsoltár Dávid tanítása; egy bűneit bánó, Istentől eltávolodott, de hozzá visszavágyó, őszinte ember imája. A zsoltár első verseiben beismeri, hogy nem mindig járt egyenesen, Isten előtt vállalható módon. A kanyargós utakon nem találta örömét, sőt szenvedés volt a része (3-4. versek). Az Úr előtti bűnvallás, mint szívéről lehulló kövek szabadították fel őt a korábbi nyomás alól.

A nyolcadik vers Isten szava a hozzá visszatért gyermekéhez. Elmondja, hogy a tőle jövő bölcsesség és tanítás nélkül az ember csak kanyargós utakon jár. Sátán orránál fogva vezeti azt az embert, akit nem Isten oktatott, és aki nem az Ő tanítása alapján éli az életét. A Mindenható segítsége nélkül az ember nem találja meg azt az utat, amelyen járnia kellene (az élet útja), amely a boldogság útja (lásd a zsoltár első két veresét). Isten kell, hogy megtanítson, Ő kell, hogy bölccsé tegyen!

Isten az ő igéjén keresztül tanít. „A te beszéded megnyilatkozása világosságot ad, és oktatja az együgyűeket [tudatlanokat].” (Zsoltár 119:130); „Mert az Úr ád bölcsességet, az ő szájából tudomány és értelem származik.” (Példabeszédek 2:6) A Biblia naponkénti olvasása, tanulmányozása által jut el az ember Isten útjainak a megismerésére, az igazi, mennyből jövő bölcsesség megismerésére. Ez az, amit felkészít a kanyargós, csapdával teli út elkerülésére.

Az alapigéből az is kiderül, hogy az isteni bölcsesség nem valami elméleti ismeret, tudomány, hanem cselekedet is; a helyes úton való járás képessége. A Biblia világosan beszél arról, hogy aki Isten „tudományára” taníttatik, annak az élete megváltozik, engedelmes lesz Urához: „Szerezz bölcsességet, szerezz eszességet; ne felejtkezzél el, se el ne hajolj az én számnak beszéditől.” (Példabeszédek 4:5); „A bölcsességnek kezdete az Úrnak félelme” (Példabeszédek 9:10); „A bölcs elméjű beveszi a parancsolatokat” (Példabeszédek 10:8)

A „szemeimmel tanácsollak téged” kifejezés más fordítás szerint: „szemem rajtad nyugszik”, vagy „rajtad lesz a szemem” egyrészt arra utal, hogy a bűneiből Istenhez megtérő emberre az Úrnak szüntelen gondja van. Nem történhet vele semmi olyan, amiről az Atya ne tudna. Minden dolog, ami vele történik, az előbb a Mindenható Isten elé kerül. Másrészt biztosítja az embert arról, hogy az út folyamán állandóan számíthat Isten tanácsolására. Nem hagyja őt egyedül, hogy járja az útját meggyőződése szerint, hanem folyamatosan őrködik felette, tanácsolja, hogy lába folytonosan a „boldogság ösvényén” járjon.

Imádkozzunk ma reggel azért, hogy saját okosságunk helyett Isten bölcsességére vágyjunk. Kérjük az Urat, tanítson meg bennünket is az igazi bölcsességre, s támaszkodjunk arra a nap minden percében. „Ne légy bölcs a te magad ítélete szerint; féld az Urat, és távozzál el a gonosztól.” (Példabeszédek 3:7)

csütörtök, április 09, 2009

Az Úr készsége

„Megkereshettek volna, de nem kérdeztek, megtalálhattak volna, de nem kerestek. Itt vagyok, itt vagyok! - mondtam a népnek, amely nem hívta segítségül nevemet.”
Ésaiás próféta könyve 65:1

Isten hűvös alkonyatkor a jól ismert Éden kertjében sétált. Ő tervezte a kert minden alkotóelemét, amelyeket a saját szavával váltott valóra. Ismerte mindegyik fűszálat, fát, virágot. Azonban a gyönyörű környezet, a madarak éneke, és a vízesések csobogása ebben a pillanatban nem okozott örömet Neki. Most sokkal fontosabb ügy foglalkoztatta. A teremtés koronája, az Isten képére teremtett, saját kezével formált ember fellázadt Teremtője ellen. Igaz, nem olyan arcátlanul, mint Lucifer, aki egy teljesen tökéletes környezetben, mások befolyásolása nélkül döntött a bűn mellett, mégis az ember tette alapjaiban rengette meg a Föld jövőjét. Egyetlen apró kérés – ennyi terület elég volt a Kísértőnek, hogy lázadásra bírja az embert, nevezetesen, hogy nem kell mindent olyan komolyan venni, amit Isten beszél.

Az ember hűtlen lett, de Isten akkor is hűséges maradt. Isten nem azért jött a kertbe, mert nem tudta, hogy mi történt. Nem is azért jött, hogy az előre megígért azonnali halállal büntesse az embert. Azért jött Isten a kertbe, az ember sorsfordító döntése után is, hogy biztosítsa az egész emberiséget arról, hogy Ő mindig megtalálható. Ő nem hiányzott a találkozóról. Ugyanúgy érkezett, mint eddig bármikor (leszámítva azt a hatalmas fájdalmat, amit eddig sohasem kellett átélnie az emberrel kapcsolatban). A találkozó viszont nem volt teljes. Miért szalad el az ember? Eddig ezek voltak a várva-várt alkalmak, most pedig menekül Isten szava elől.

Ez a bűn hatása. Menekülni az elől az Isten elől, Aki szeretett akkor is, amikor ártatlan és tökéletes voltál, és ugyanúgy szeret akkor is, amikor fellázadtál Ellene, mert nem tudtad, hogy milyen hordereje lesz annak a döntésnek. Isten jön, mert Ő tudja, hogy milyenek a következmények, mi pedig nem akarjuk elhinni Neki.

Az egyik legjobb hír a Világegyetem történései között az, hogy az örökké tökéletes Isten megkeresi a bűnbe beletévedt embert. Ennél már csak az a nagyobb hír, hogy ez az Isten nemcsak megkereste abban a gyönyörű kertben a Tőle elszaladó embert, hanem később Isten Fia azért lett emberré, hogy az első ember mindenkire átörökített bűnét magára vegye. Miért? Azért, hogy az ember úgy élhessen örökké az elképzelhető legjobb körülmények között, ahogyan a saját erejéből sohasem érdemelné meg.

Használd ki ezt a páratlan lehetőséget!

szerda, április 08, 2009

Mindent a maga idejében

„Ideje van a keresésnek és ideje a vesztésnek; ideje a megőrzésnek és ideje az eldobásnak.”
(Prédikátor könyve 3. fejezet 6. vers)

Hát igen, az IDŐ, amiből ugyebár ebben a rohanó világban mindannyiunknak a legkevesebb van, és persze főleg egymásra. Minél többet akarunk, minél rövidebb idő alatt. Egyszer használatos cuccok, gyorsbüfék, bivalyerős verdák… Ó, bárcsak Jézus is ilyen sebesen térne vissza!

Ebben a számítógéppel vezérelt világban azt hinnénk, a gépek mindent elvégeznek helyettünk, hamarabb kész a munka, és több idő jut a családra, és az igazán fontos dolgokra. Ehelyett azonban azzal kell szembesülnünk, hogy szinte még pihenni sem érünk rá.

Milyen könnyen mondja Salamon: Ideje van!

Ám ha hiszünk egy bölcs embernek, mert Salamon az volt, akkor megláthatjuk, hogy nem az idő változott meg. Nem az év lett rövidebb, és a nap is ugyanúgy kel fel és nyugszik le, ahogy akkor. Csupán az ember időhöz való viszonya változott meg.

Pontosabban szólva az értékrendünk más. Mi már nem elégszünk meg egy sátorral, vagy egy vályogházzal, miért verejtékeznénk a földeken a betevőért, mikor a hipermarketben már a kész kenyeret vesszük le a polcról? Minek bajlódnánk a gyermekeinkkel, ha majd a TV meg az iskola felneveli?

Rá kell jönnünk, hogy régen a sok fizikai munkától az emberek keze volt kérges, ma viszont a szívük. Mert sosem azt akarjuk csinálni, aminek ideje van. Nyáron akarunk jeget nyalni, és télen paradicsomot enni. A munkahelyen a gyerekkel játszanánk, aztán meg hazavisszük a munkát.

És ez a zűrzavar az istentisztelettel kapcsolatban is tapasztalható. A szombati Istenre figyelést, a hat nap alatt elmulasztott missziómunkára és kapcsolataink ápolására fordítjuk. Így lesz Jézus helyett a szombat ura az ember.
Mi a megoldás?

Az időddel való helyes gazdálkodás feltétele, hogy átgondold;

1. Kicsoda számodra a legfontosabb?

2. Mit szeretnél elérni az életedben?

3. Mi az a lépés, amit ma ezért a célért megteszel?

Jézus így tanít:

„Keressétek először Istennek országát, és az ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek.” (Máté 6:33)

kedd, április 07, 2009

Felkészület-len vendégek

” Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.”

(Máté 25,10)

Önmagunktól még Isten sem képes megmenteni. Ez lehetne a summája mai reggeli Igénknek.
Hogy értem ezt? Isten jónak látta, hogy az Édenben kapott szabad döntési jogunkat bizonyos határon túl teljes mértékbe tiszteletben tartsa. Ez történik az öt okos és az öt balaga szűzzel is. Előbbiek felkészültek, míg a másik öt lemaradt a nagy randevúról. Felületes Istenkeresésüket bizonyára sokszor próbálta az égi Vőlegény megreformálni – mindhiába. Azonban elérkezett az a pont, ahol az Úr megállt és fájó szívvel, de beletörődött a ki nem mondott döntésbe – ti., hogy Ő csak a második legfontosabb dolog „menyasszonyai” életében.
Egyszer küzdünk a szóban forgó jogunkért, máskor meg késztetést érzünk arra, hogy felelőssé tegyük Istent, mert nem mentett meg akaratunk ellenére. Ilyen szélsőségekre hajlamos az emberi természet.
Jól modellezi mindezt egy nagy egyházbeli ismerősöm vélekedése. Egy alaklommal az emberiség végső sorsáról beszélgettünk egy csoportban. Beszéltünk az evangélium átformáló erejéről, meg arról, hogy az átalakulás érdekében olykor súlyos döntéseket kell hoznunk. Ezt ő elutasította, mondván, hogy Isten nem avatkozik be ilyen durván az életünkbe. Aztán amikor elértünk a végelszámolás bibliai tanításához, mondanom sem kell, elvetette. Felháborodva adta tudtára a jelenlévőknek, hogy Isten szerinte olyan kegyes, hogy végül minden embert üdvözíteni fog. Túl azon, hogy bizonyos egyházak a fentiekkel - ki kell mondani – félre vezetik híveiket, egyértelmű, hogy a teljes felelősség nem varrható a szervezet nyakába. Hitünk szerint a Szentlélek mindannyiunkat naponta akár többször is megkeres és hív a megtérésre. A hívásra adott válaszunk alkalmassá, illetve alkalmatlanná tesz az ő országára.
Ha lecsupaszítjuk a kérdést, látjuk, hogy semmi másról nincs szó, mint Isten iránt táplált szeretetünk valóságáról.
Annyi minden van, ami szeretné megelőzni Jézust az életünkben. Hiszem, hogy ma is vonzóbb lesz Isten közelében tölteni az óráinkat, mint e világ a mulandóságaival.

Ámen

hétfő, április 06, 2009

Az Úr Lelke és a szabadság

„Az Úr pedig a Lélek, és ahol az Úr Lelke, ott a szabadság.”

1. Korinthusi levél 3:17

Ne tévesszen meg senkit: a szabadság továbbra is szolgálatot jelent. Nem a szabadság mai értelmezéséről van szó, hogy „azt csinálom, amit én akarok”. A kérdés ma az, hogy miért és hogyan szolgálom az Istent? Mi késztet az engedelmességre, mi játszódik le bennem, miközben azt teszem ami helyes, ami Isten tervével összhangban van.

Egy szóval fogalmaznám meg, hogy a mérleg nyelve a KAPCSOLAT. Egy kapcsolatban vannak szabályai, melyeket időnként leírnak, máskor nincs rá szükség. Akkor kell leírni, például egy megállapodás vagy szerződés szövegét, ha a felek nem bíznak egymásban, vagy félreérthetetlen hivatkozási alapot akarnak képezni a jövőre nézve.

Az Isten és ember közötti kapcsolatban sokáig nem volt szükség kőbe vésett, vagy papírra vetett megállapodásokra, mert mindenki értett a szóból. Egy ideig. A Sínai hegyen Isten megírta a szövetség dokumentumát, ami bár tíz különálló parancs, vagy törvény látszatát kelti, mégis egy a lényege: az Isten-ember, ember-ember kapcsolat szabályozása. A kapcsolat szabályait le lehet írni passzusokba, de amit nem lehet leírni, csak megélni: az a szeretet, bizalom, hűség, békesség, szabadság…

Nemzedékek nőttek fel abban a tudatban – és Pál is ezért küszködött kortársa zsidó-keresztény nemzedékével – hogy a betűk követésével minden le van rendezve. Maradunk Isten népe, várjuk az áldást… - közben épp az Istennel való kapcsolat szűnt meg. Olyannyira, hogy a testté lett Istent sem ismerték fel.

Egy dolog hozott és hozhat változást ma is. A Lélek megújító, átformáló, felszabadító ereje. Ahol a Lélek, ott szabadság van. Szabadon élem engedelmes életemet, mert nem a betű korlátja szorít, hanem a kapcsolat áldásait látva és érezve szolgálom Istenemet. Mindez Krisztusnak köszönhető, ahogy Pál is írja:
„Ő tett alkalmassá minket arra, hogy az új szövetség szolgái legyünk, nem betűé, hanem Léleké, mert a betű megöl, a Lélek pedig megelevenít.” (1Kor 3:6)

vasárnap, április 05, 2009

Rendelt idő

„Mindennek megszabott ideje van, megvan az ideje minden dolognak az ég alatt.”

Prédikátor könyve 3:1

Sátán egyik ismertetőjele a keverés: témák, dolgok és szavak összekeverése. Ahogyan már Édenben is tette: „Csakugyan azt mondta Isten, hogy a kert egyetlen fájáról sem ehettek?” (1.Mózes 3:1). A kertnek tényleg volt sok fája, és Isten is megtiltotta a fogyasztást, de csak egyetlen fáról. Csöppnyi hazugság megmételyez, és csapdává tesz bármennyi igazságot.

Ha Isten munkáját nézzük, egészen mást találunk. Isten szereti fenntartani a rendet, a dolgokat nevén nevezi, és cselekedeteiben nem mossa össze az indítékokat. Erről már a teremtéskor is megbizonyosodhatunk: Isten elválasztja a vizeket, a sötétet és a nappalt, és élőlényeket teremt „nemük és fajuk szerint”. A megváltásban azt látjuk, hogy nem sértettségből cselekszik, és az ítéletben pedig előhoz minden tettet. Isten, amikor végez valamit, akkor nem keveri össze a dolgokat.

Mennyivel másabbak vagyunk mi emberek. Sátán hosszú évezredeken át tartó munkájának következtében megfakultak bennünk a határok, összemosódtak bennünk indítékok. Sokszor azért kell megküzdenünk, hogy jót csináljunk, és nem marad energiánk arra, hogy jól is csináljuk!

Pedig mennyire fontos idejében tenni dolgokat. „Megvan az ideje a születésnek, és megvan az ideje a meghalásnak. Megvan az ideje az ültetésnek, és megvan az ideje az ültetvény kitépésének. Megvan az ideje az ölésnek, és megvan az ideje a gyógyításnak. Megvan az ideje a rombolásnak, és megvan az ideje az építésnek. Megvan az ideje a sírásnak, és megvan az ideje a nevetésnek. Megvan az ideje a gyásznak, és megvan az ideje a táncnak. Megvan az ideje a kövek szétszórásának, és megvan az ideje a kövek összerakásának. Megvan az ideje az ölelésnek, és megvan az ideje az öleléstől való tartózkodásnak. Megvan az ideje a megkeresésnek, és megvan az ideje az elvesztésnek. Megvan az ideje a megőrzésnek, és megvan az ideje az eldobásnak. Megvan az ideje az eltépésnek, és megvan az ideje a megvarrásnak. Megvan az ideje a hallgatásnak, és megvan az ideje a beszédnek. Megvan az ideje a szeretetnek, és megvan az ideje a gyűlöletnek. Megvan az ideje a háborúnak, és megvan az ideje a békének.” (Prédikátor könyve 3:2-8)

Gondoljuk végig: vajon mit kellene más időben tennem? Mi az, amit a mindennapi életben kellene helyére tegyek: talán máskor és talán más időmennyiségben kellene tegyem. Esetleg van dolog, amit más sorrendben kellene tegyek? És van-e valami, ami Krisztus után időszerűtlen?

„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.” (Zsoltárok könyve 90:12)