szombat, február 28, 2009

Szeretni kötelesség

„Szeretteim, ha így szeretett minket Isten, akkor mi is tartozunk azzal, hogy szeressük egymást.”
(János első levele 4. fejezet 11. vers)

"A király megkegyelmezett az adós szolgának. Ez azt jelképezi, hogy Isten minden bűnt megbocsáthat. A király, aki megszánva szolgáját elengedte adósságát, Krisztust ábrázolja. Az embert a törvény, amelyet áthágott, elítélte. Az ember önmagát nem tudja megmenteni. Krisztus ezért istenségére emberi természetet öltött, és eljött erre a világra. Bűntelen életét odaadta a bűnösökért. Feláldozta magát a mi bűneinkért, és minden léleknek felkínálja ingyen a vérrel megvásárolt kegyelmet. "Az Úrnál van a kegyelem, és bőséges nála a szabadítás!" (Zsolt 130: 7).
Ezért kell nekünk is szánalmat tanúsítanunk a többi bűnös iránt. "Ha így szeretett minket az Isten, nekünk is szeretnünk kell egymást." "Ingyen vettétek - mondja Krisztus -, ingyen adjátok"
Ha testvéred vétkezik, bocsáss meg neki! Amikor bűnét meg akarja neked vallani, ne mondd, hogy nem hiszel alázatosságában, sem bűnvallomása őszinteségében! Mi jogon ítélkezel fölötte, mintha olvasnál szívében! Isten Igéje ezt mondja: "Ha megtér, bocsáss meg néki. És ha egy napon hétszer vétkezik ellened, és egy napon hétszer tehozzád tér, mondván: Megbántam; megbocsáss néki" (Lk 17 : 3-4). És nemcsak hétszer, hanem hetvenszer hétszer is; annyiszor, ahányszor Isten megbocsát neked.
Hiszen mi is Isten ingyen kegyelmének köszönhetünk mindent! Gyermekei vagyunk, mert kegyelemből szövetségre lépett velünk. A Megváltó kegyelemből váltott meg és teremtett újjá minket. Kegyelemből tett örököstársaivá. Ismertessük meg ezt a kegyelmet másokkal is!
Ne engedjük, hogy a tévelygők elcsüggedjenek! Ne tűrjünk meg magunkban farizeusi szigort, és ne bántsuk meg testvérünket! Ne adjunk helyet szívünkben a keserű gúnynak! Beszédünkben még csak nyoma se legyen megvetésnek! Egyetlen szavunkkal, részvétlen magatartásunkkal, gyanakvó, bizalmatlan viselkedésünkkel a pusztulásba sodorhatunk valakit, akinek testvérre, a tapasztaltabb testvér együttérzésére lenne szüksége. Szorítsuk meg kezét megértő szeretettel, imádkozzunk vele, és Isten gazdag áldását hinti reánk. Az ima eggyé kovácsol minket egymással és Istennel. Az ima Jézust társunkká teszi. Új erőt ad a lankadó, tépelődő léleknek, hogy legyőzze a világot, a test kívánságait és az ördögöt. Az ima elhárítja Sátán támadásait." (E. G. White: Krisztus példázatai 164, 167.old.)

„Senkinek se tartozzatok semmivel, csak azzal, hogy egymást szeressétek; mert aki a másikat szereti, betöltötte a törvényt.” (Róm. 13,8)

péntek, február 27, 2009

Ne ítélj!

„Azért idő előtt semmit se ítéljetek, míg el nem jő az Úr,
aki egyrészt világra hozza a sötétségnek titkait,
másrészt megjelenti a szíveknek tanácsait

és akkor mindenkinek az Istentől lészen a dícsérete.”

1Korinthus 4:5

„Mi nem tudunk olvasni az emberek szívében. Gyöngeségekkel lévén tele, nincs jogunk mások fölött ítélkezni. Véges ember csak a külső látszatból tud következtetni. Egyedül arra bízták az ember feletti ítélkezést, aki jól ismeri a tettek titkos rugóit és aki gyöngéden, irgalmassággal telten mond ítéletet. […] Krisztus a jellem egyedüli igaz mértéke. Aki tehát önmagát teszi meg mérvadónak, az saját magát emeli Krisztus helyébe. Az Atya a Fiúra bízott minden ítélkezést (Jn. 5:22), ezért aki mások indítékai fölött merészel ítélkezni, az Isten Fiának előjogát bitorolja. […] A legsúlyosabb következményekkel járó bűn az a rideg, elítélő, engesztelhetetlen lelkület, amely a farizeusokat jellemezte. […] Rendkívüli éleslátással rendelkezhetünk ahhoz, hogy felismerjük mások hibáit, ám aki ebbe a lelkületbe merül, annak Jézus azt üzeni: "Képmutató, vesd ki előbb a gerendát a te szemedből, és akkor gondolj arra, hogy kivessed a szálkát a te atyádfiának szeméből." (Mt. 7:5) […]

Amikor az életben válság köszönt be, s inteni, figyelmeztetni akartok, csak akkor lehet jó hatású a szavatok, ha jó példával jártok elöl és megfelelő a lelkületetek. Nektek kell jónak lennetek, mielőtt jót tudnátok tenni. Addig nem tudtok áldásos hatást gyakorolni másokra, amíg tulajdon szíveteket meg nem aláztátok, meg nem finomítottátok, s Krisztus kegyelme által gyöngéddé nem tettétek. Amikor ez a változás végbemegy bennetek, akkor már olyan természetes lesz, hogy mások áldására legyetek, mint a csipkebokornak az illatos virág vagy a szőlőnek a gyümölcstermés.

Ha Krisztus bennetek a dicsőség reménysége, akkor nem akartok másokat szemmel tartani csak azért, hogy leleplezzétek őket. Vádaskodás helyett a segítségükre siettek, a mentés lesz a célotok. Ha tévelygőkhöz szóltok, vegyétek szívetekre az utasítást: "Ügyelj magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is." (Galata 6:1) Jusson eszetekbe, hogy ti is sokszor eltévelyedtetek, s ha egyszer letértetek, milyen keservesen nehéz volt viszszajutni a helyes útra. Így nem taszítjátok még nagyobb sötétségbe testvéreteket, hanem irgalommal teli szívvel figyelmeztetitek őt a fenyegető veszedelemre.

Aki gyakran tekint föl a Golgota keresztjére, tudva, hogy az ő bűnei juttatták oda az Üdvözítőt, az sohasem próbálja mások bűnével vetni össze a saját vétkeit. Már nem kapaszkodik föl a bíró székébe, hogy testvére ellen emeljen vádat. Nem lehet, nem is lesz vádaskodás, sem önhittség azokban, akik a Golgota keresztjének árnyékában járnak. […]

Gáncsoskodással, szemrehányással még senkit sem térítettek vissza a helytelen ösvényről. Elűzni viszont sokakat elűztek már így Krisztustól, sok embert kergettek el, mert szívüket elzárták jobb meggyőződésük elől. A gyengéd lelkület, a finom, megnyerő viselkedés megmentheti a tévelygőt, és bűnök sokaságát fedezheti el. Ha Krisztus jelleme nyilatkozik meg benned, ez átalakító erővel érinti majd környezetedet. Krisztus legyen észlelhető benned naponta, Ő majd kinyilatkoztatja igéjének teremtő erejét - azt a gyöngéd, kérlelő, mégis hatalmasan áldásos hatást, hogy Urunk és Istenünk szépséges képmására teremtse újjá mások lelkét."

(Ellen Gould White, Gondolatok a hegyibeszédről,
Budapest: Advent Kiadó, 1993. pp. 110-114.)

csütörtök, február 26, 2009

Isten érthető üzenete

"Abban az időben megszólalt Jézus és ezt mondta:"Magasztallak Atyám, menny és föld Ura, mert elrejtetted ezeket a bölcsek és értelmesek elől, és felfedted a gyermekeknek." Máté 11:25 (új prot.ford.)


A pár éves játszóház és cserkészvezetői tapasztalatomra alapozva el tudom mondani, hogy Jézusnak ez a kijelentése nagyon is helytálló a "kisdedek" (Károli fordítású Biblia) értelmét illetően. Néha humorosan, de olyan éles meglátással szólnak hozzá az élet nagy kérdéseihez, hogy minket felnőtteket is gondolkozásra késztet. Tegnap az egyik kisfiú azt kérdezte tőlem, hogy "Isten úgy teremtett minket, hogy mind apukává és anyukává nőjünk?" Íme, az élet fontos célja egy 5 éves gyereknek: a család.

Vajon melyik volt az az idő, amikor Jézus mondta ezeket a szavakat? Máténál a 11.fejezetben Jézus és János párbeszéde olvasható, hogy most kinek mi a feladata, aztán a meg nem tért városok ellen beszél Jézus, és végül hálát ad Atyjának hívva minket az boldogító iga felvevésére. Ezzel párhuzamos a Lukács evangéliuma 10. fejezete, ahol Jézus kiküldi a 70 tanítványt, meghallgatja beszámolójukat, majd az irgalmas samaritánus története következik és végül Mária és Márta történetével zárja le.

Ha figyelmesen végig olvassuk mindkét fejezetet rájövünk arra, hogy Jézus mit is akar itt mondani. Az Övéihez jött, de nem fogadták be. A zsidók nem ismerték fel Jézusban a világ Megváltóját, tanításait elvetették, még azt is rámondták, hogy Belzebub szövetségese, végül pedig keresztre feszítették.

Amikor a pogányok nyitottabbak az Igére, sokan tiltakoznak ellene (lásd Apostolok Cselekedete) és nehezen értik meg az apostolok, hogy a pogányokat is megtérésre lehet hívni. Jézus mindkét evangéliumi részben elmondja, hogyha Szidónban vagy Tíruszban történtek volna azok a csodák, amelyeket ő tett, ott régen megtértek volna, de azt ítélet napján Sodoma földjének sorsa elviselhetőbb lesz Kapernaum sorsánál (ahol az első tanítványokat hívta el Jézus). Miért?

Amikor az embernek különböző elképzelései vannak a jövőről, ritkán számol Isten útjainak ismeretlenségével. Isten csak annyit nyilatkoztat ki, amire szükségünk van az életben maradáshoz. Az ÓSZ elmondta Jézusról a szükséges információt, de az lényegesen más volt, mint amit ők elképzeltek. Jézus nem azért jött le a földre, hogy egy politikai erőtől megszabadítsa a népet, a salamoni idők gazdagságát, és Dávid győzelmeit megteremtse. Szolgálni jött Jézus, nem hatalmat gyakorolni felettük. Ezért hálát ad azért, hogy azok akik "értelmesek" nem értették meg, de annál inkább értették a társadalom peremére szorultak. A gyermekek, az asszonyok, a betegek és a paráznák felismerték a Messiást, de Izrael nagy tanítói nem. A pogányok hamarabb hittek neki, mint az övéi.

Így van ez ma is. Alapvetően nem rossz a bölcsesség, a tudás, a diploma stb. Csak semmit sem ér az a tudás, ami a gyakorlatban nem segít. Ismerek olyan embert, akinek semmi extra képzettsége nincs, de ahogy a hitéről beszél mindig feltölt, és sokat segít a szolgálatomban. Ismerek olyan embert is, akinek sok diplomája van, de tudásával nem segíti a másikat. Aztán ismerek olyan embert, aki komolyan felelősséget érez azért, hogy tudását, hitét, idejét, írásait mások szolgálatába állítsa. Végül nemrég azt mondta nekem egyszer valaki, aki a gyülekezeti zenekarba jár hozzánk zenélni és tanítani, hogy "olyan jó hozzátok jönni. Olyan itt, mint a nyugalom szigetén". Ekkor értettem meg azt, amiért Jézus itt hálát ad: "felfedted a gyermekeknek".

Mielőtt ma reggel útnak indulnál, gondold végig az Istennel szerzett élményeidet. Milyen az, amikor megértet veled valamit az Isten? És válaszolj arra a kérdésre is, hogy te felismerted-e Benne a világ Megváltóját? Aztán olvasd hozzá Máté 11: 28-at, és légy teljesen nyitott az Isten közeledésére!


szerda, február 25, 2009

Még el sem hangzik a kiáltás

„És mielőtt kiáltanának, én felelek, ők még beszélnek, és én már meghallgattam.”
(Ézsaiás könyve 65. fejezet 24. vers)
Mikor Henivel összeházasodtunk, megegyeztünk, hogy bizonyos helyzetekben, amikor nincs lehetőség szavakkal kommunikálni, mimikával, pislantással, kacsintással vagy kézjelzésekkel adjuk a másik tudtára, ha valamire szükségünk van. Néhány előadás alkalmával már élveztük is ezeknek a metakommunikációs ’beszélgetésnek’ az előnyeit. Ha ki kellett osztani egy evangélizáció során szórólapot, vagy valamit a táskában felejtettem csak egy összenézés és minden a helyén volt.

Ahogy az évek telnek, és egyre inkább megismerjük egymást, észrevettük, hogy más dolgokban is működik ez a speciális kommunikáció. Mondhatni csak egymásra nézünk, és már tudjuk, mit szeretne a másik. Sőt minél inkább megtanuljuk önzetlenül lesni a másik kívánságát, egyre apróbb rezdülésekből is világosan megérthetjük egymást. Persze ez nem helyettesíti a szavakkal való beszélgetést, de jó érezni ezt az eggyé válást!

Ézsaiás könyvének ez a fejezete elénk tárja, hogy az Isten hogyan látja a Vele való kapcsolatunkat. Szomorúan konstatálhatjuk, bizony valóban sokszor figyelmen kívül hagyjuk az Ő szavát, és saját fejünk után megyünk. „hívtalak és nem feleltetek, szóltam és nem hallottátok: a gonoszt cselekedtétek szemeim előtt, és a mit nem szerettem, azt választottátok.” (12.vers)

Várjuk és kérjük, hogy megértsük Isten hozzánk intézett szavát, de mikor szól, nem figyelünk oda, mert mással vagyunk elfoglalva. Olyan ez, mikor valaki szeretne tőlünk valamit, de ha nem érdekel igazán, mondhatja bárhogy, hallgatjuk, de nem halljuk meg.

Az Ige elmondja, milyen figyelmetlen, milyen értetlen és szófogadatlan az ember. Ha angyal által szól is, de nem úgy, ahogy elképzeltük elmegyünk mellette.

Bíztatás számunkra, hogy Ő nem olyan, mint mi. Ő akkor is szóba áll velünk, amikor nem is gondolunk Rá. Mi süketek vagyunk, de Isten nem az! Mi nem figyelünk rá, de Ő a legapróbb rezdüléseinket lesi és szeretne többet beszélgetni velünk. Szeretne eggyé válni velünk, olyannyira, hogy csak egy apró jelzéséből is megérthessük, merre kíván vezetni.

Hogy miként lehet ez valóság?

Úgy, hogy életed minden területén az Ő tanácsaira támaszkodsz. Nem csak a nagy dolgokban, amikor baj van, hanem akkor is, amikor úgy érzed, ez megy egyedül is. Amikor leviszed a szemetet, kiporszívózol, elmosogatsz, átszaladsz a boltba, vagy a benzinkútra tankolni.

Lehet, hogy eddig nem kérted ezekben a ’kis dolgokban’ az Ő segítségét, és Ő ott volt? Akkor már Te is megtapasztaltad, mit jelent az Ő szeretete.
Isten ma válaszodra vár. Szólítsd meg szavakkal, mozdulatokkal, és azzal, hogy felmosolyogsz az égre!

kedd, február 24, 2009

Mindenkitől elnézést kérek a délelőtti reggeli dicséretért!

„Ne félj, én megsegítlek!"

„Mert én, az ÚR, a te Istened, erősen fogom jobb kezedet, és ezt mondom neked: Ne félj, én megsegítlek!"

(Ézsaiás 41,13)

A „kislányom” (ha hallaná, hogy így utalok rá, biztosan tiltakozna, hiszen „már” nyolcéves) nem szeret hangosan imádkozni a reggeli és esti áhítatainkon. Magdival, a feleségemmel elfogadtuk ezt és hagyjuk, hogy amikor majd eljön az ideje, szívből mondja a szavakat.
Az igazat megvallva egy időben mélyen bántott a dolog.
- Megkérdeztem tőle, hogy magában szokott-e imádkozni.
- A válasz igen volt. Mintha egy nagy-nagy kő hullott volna le a szívemről. Jött a következő kérdés.
- Például miért imádkoztál legutóbb?
Szinte földbe gyökerezett a lábam.
- Azt mondta, hogy az aranyéremért, amit a mosonszolnoki Judo kupán nyert.
Valóban aranyérmes lett azon a versenyen. Ami nagyon megdöbbentett, hogy soha nem láttam rajta korábban, hogy fontos lett volna neki az eredmény. Azt gondoltam, hogy csak a sport szeretete motiválja.

Az elmúlt vasárnap ismét versenyen voltunk. Úgy küzdött, mint egy oroszlán. Ahogy ott álltam a szőnyeg szélén és néztem, apai büszkeség töltött el. Nem a fogások miatt, inkább azért, mert beavatja Jézust élete sorsdöntő pillanataiba. Szinte láttam, ahogy Isten küzd érte és vele. Nagyon sokat változott a jelleme, mióta így is átéli Jézus létezését.

Olyan jó úgy nevelni egy gyermeket, hogy közben tudom, megbeszéli a dolgait Istenével. Olyan jó úgy nevelni egy gyermeket, hogy közben tudom, Istene a jobb kezét megfogva, megbeszéli vele a dolgait.
Amikor odaáll majd az élet nagy küzdőszőnyegére, talán hasonlóképpen fog tenni.

Hívő életünk nagy kérdése, hogy küzdelmeinket magunk vívjuk-e, vagy engedjük Istennek, hogy megfogja a jobb kezünket, és Ő is beszálljon a „játékba”. Jellemhibáink, küzdelmeink, félelmeink legyőzhetőek Vele. Általa megismerhetjük önmagunkat.
Jézus nem egy fogás, amit időnkét be kell vetni, máskor meg félretenni. Ő része akar lenni az életünknek. A levegő akar lenni számunkra, aki nélkül létezni sem tudunk.

Nem tudom, kinek, milyen küzdelme van ezekben a napokban. Azt viszont tudom, hogy mindannyian küzdünk valamivel.
Amit én teszek ezzel az igével: behunyt szemmel hallgatom, amint az Úr szól hozzám: „Ne félj, én megsegítlek!"
Köszönöm Uram!

hétfő, február 23, 2009

Állandó készültségben

„Ti is legyetek készen, mert abban az órában jön el az Emberfia, amikor nem is gondoljátok!”

Lukács evangéliuma 12:40

Mire véljem mindezt? Fenyegetésnek? Baljós árnyak közeledtének? Vagy egy komoly figyelmeztetés, felhívás van Jézus szavaiban?
Bárhogyan is olvasom ezt és a környező „szolgás” példázatokat az érzésem ugyanaz: „ha rossz szolga leszek, megnézhetem magam”. Ezt az érzést teszi teljessé a Lukács evangéliuma 12:47 verse: „Az a szolga, aki ismeri az ura akaratát, de nem kezd hozzá, hogy megtegye, vagy nem az Ura akarata szerint cselekszik, nagy verést kap.” (Egyszerű fordítás)

Gondolkoztunk már azon, hogy miért használ Jézus időnként nagyon kedves szavakat, máskor pedig olyan keményen szól, hogy a hallgatók legszívesebben láthatatlanná válnának?
Egyszer azt mondja „jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok…”; most pedig azt mondja: ha nem dolgozol rendesen, nagy verést kapsz!

Kedves Szolgatársam! Mielőtt netán tovább méltatlankodnánk, ismerjünk be valamit nagyon őszintén: ha tetszik, ha nem; akár elfogadjuk, akár tiltakozunk ellene: mindannyian szolgák vagyunk! Vagy Istent, vagy Sátánt szolgáljuk. Ez a Biblia „nagy küzdelem” szemlétének a tagadhatatlan ténye.

Mit mond Sátán? „Ha nekem szolgálsz: meghalsz.” (Persze ezt így nem reklámozza, de mégis erre lehet számítani.)
Mit mond Isten? „Ha nekem szolgálsz: örök életed van.” Vagy ahogyan Jézus fogalmaz: „Ha valaki nekem szolgál, engem kövessen; és ahol én vagyok, ott lesz az én szolgám is; és ha valaki nekem szolgál, azt megbecsüli az Atya.” (János 12:26)
Látjuk a különbséget?

De hadd térjek vissza a Jézus által használt kétféle hangnemhez.
Egy biztos: nem arról van szó, hogy Jézus „beszervez”, aztán jól megdolgoztat és még meg is fenyeget.

Jézus a hallgatósághoz igazítja hangnemét. A szolgának Úrként beszél, a barátnak barátként szólal meg.
Krisztus követése, a szolgáló Krisztus követését jelenti. Szolgált, mert szerette az Atyát és szerette az elveszett embert. A hűséges szolgatársát, pedig barátjává, bizalmasává fogadja. (lásd János 15:12-17)


Jézus kemény szava azokhoz szól(t), akik kiváltságos szolgáknak érezték magukat, mégis önző módon, Urukról és másokról megfeledkezve éltek. Az ilyeneknek üzeni: vigyázz, mert jövök.
A gonosz, lusta szolgák talán megijednek, összeszedik magukat és megértik a szolgálat lényegét:
szeresd az Urat, a te Istenedet – szolgáld Őt; és
szeresd embertársaidat – szolgáld őket.

Ha így történik azt mondják: köszönöm, hogy szóltál. Várlak.


vasárnap, február 22, 2009

A hívők tettei

Örüljünk és ujjongjunk, és dicsőítsük őt, mert eljött a Bárány menyegzője, felkészült menyasszonya, és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti".
Jelenések könyve 19:8

A Jelenések könyvében a gyolcs ruha, avagy hosszú fehér ruha egyike a visszatérő jelképeknek. Már az első fejezetben találkozunk vele, mégpedig Jézus öltözetében. Jézus, mint főpap viseli ezt a hosszú ruhát először, majd sokan mások csatlakoznak hozzá: követői, a keresztények.

A szoros kapcsolat tehát, ami bennünket Jézushoz fúz, megjelenik. Jézus igaz tettei a mi tetteink is, példaként állnak ellőttünk, hogy azokat mi is kövessük. Ez fontos is, hiszen a Szentírás szerint, amikor Isten megjelenik az ég felhőin, hogy ítéletet tartson felettünk, nem azt vizsgálja majd, hogy mit állítunk magunkról, hanem, hogy mit tettünk. Tetteink tanúskodnak-e hitünkről, és megváltozott életünkről. „Mert eljön az Emberfia Atyja dicsőségében angyalaival együtt, és akkor megfizet mindenkinek cselekedetei szerint.” Máté 16:27.

Ez a fehér ruha – a jó cselekedetek - azonban nem emberi szövőszéken készül, hanem mennyein! Isten szava arra biztat bennünket, hogy vegyük fel Krisztus fehér ruháját. „Akik Krisztusba keresztelkedtetek meg, Krisztust öltöttétek magatokra.” Galata 3:27. Ez a ruha, nem az önigazulás ruhája, nem az „én jobb vagyok mint a másik” ruha. Ez egy olyan ruha, ami megköveteli alázatosságunkat, hogy a miénk lehessen. Annak bevallását, hogy magunktól semmit sem cselekedhetünk. „Mert ő szabadított meg minket, és ő hívott el szent hívással, nem a mi cselekedeteink alapján, hanem saját végzése és kegyelme szerint, amelyet még az idők kezdete előtt Krisztus Jézusban adott nekünk.” 2Timótheus 1:9 Az új életben járás tehát, és a jó cselekvése is hitből van. „Ezért tehát ti is azt tartsátok magatokról, hogy meghaltatok a bűnnek, de éltek az Istennek a Krisztus Jézusban.” Róma 6:11

Tegyük fel magunknak a kérdést: mit tenne Jézus? Mit tenne Ő ma, ebben a helyzetben? Ha hagyjuk, hogy meggyőzzön bennünket, akkor csodákat fogunk látni. Isten ugyanis elkésztette számunkra az alkalmat, hogy jót tegyünk.

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” Efézus 2:10