szombat, október 15, 2016

Honnan való vagy?



"Hallgassatok rám, akik igazságra törekedtek, és az Urat keresitek! Tekintsetek a kősziklára, melyből kivágattatok, és a kút üregére, melyből kiásattatok!"
Ézsaiás 51,1

- Honnan való vagy? - kérdezte.
- A sziklából való vagyok - válaszoltam. - A kőből, mely magasabbra emelkedett mindennél, ami ezen a világon van, abból, ami a legnagyobb. Abból való vagyok, ami dacol a nappal, a faggyal és a meleggel, a széllel és az idővel. Nincs mi legyőzhetné, mert olyan hatalmas és erős, hogy évezredek is csak a felszínét karcolhatták, mert tartósabb, mint maga az idő. Erős szikla, hogy alap legyen otthonaink számára. Várfal, mely védelmez az ellenségtől, amin nem tör át semmi sem, ami pusztít, ami öl. Kő, amit szorgos kezek faragnak simára, hogy templom épülhessen, hatalmas katedrális. Óriási kápolna, ahol milliók dicsérik az alkotót, megismerik nevét és tetteit.

- Honnan való vagy? - kérdezte.
- A kút mélyéről való vagyok - válaszoltam. - A sötétségből jöttem a fényre. Onnan való vagyok, ahol nem járhattál, azt láttam, amit nem láthattál. A sötétségből azonban élet fakadt, ami soha meg nem szűnik, ami folyik és árad. Ami először csak egy ér, majd patak, folyó, tenger és végül maga az óceán, amit ezer mélység sem képes befogadni. Abból vagyok, ami maga az élet és a halál, a mélység és a teljesség, a hatalmasság.

- Akkor te is hatalmas és erős vagy? - kérdezte.
- Nem, nem vagyok - válaszoltam. - Csak porszeme vagyok a kőnek, amit elfúj a szél. Csak cseppje vagyok a víznek, amit egy pillanat töredéke alatt felszárít a nap.

- De így mi értelme a létednek? - kérdezte.
- Emlékezem - válaszoltam. - Arra, hogy honnan való vagyok és arra, miért vétettem el onnan.

- Mond meg hát, miért? - kérdezte.
- Hogy hasznára legyek annak, kimnek szüksége van. Voltam várfal köve, katedrális téglája. Voltam fürdő, mi megtisztít, voltam pohár víz, szomjat oltó.

- De most csak porszem vagy, csak egy csöpp víz! - mondta.
- Igen, ez az elmúlás - válaszoltam.  - De, ha elmegyek is, a kő, a szikla megmarad és a kút ki nem apad.

péntek, október 14, 2016

Gyógyíts meg!


„Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok! Szabadíts meg, akkor megszabadulok! Mert Téged dicsőítelek!” 
Jeremiás 17:14.
Gyógyíts meg!

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Nézd: elszárad a fám, A testem-lelkem fája…
De épek még a gyökerek talán.
A tompa, tunya tespedés alatt,
Gyökereimben érzem magamat,
És ott zsong millió melódiám.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet!
Hiszen – nem is éltem igazában.
Csak úgy éltem, mint lepke a bábban,
Csak úgy éltem, mint árnyék a fényben:
Rólam gondolt roppant gondolatod
Torz árnyékaképpen

Egy kóbor szellő néha-néha
Valami balzsamillatot hozott.
Akkor megéreztem: ez az élet,
S megéreztem a Te közelléted.
S maradtam mégis torz és átkozott.

Én Istenem, gyógyíts meg engemet.
Én szeretni és adni akarok:
Egy harmatcseppért is – tengereket.
S most tengereket látok felém jönni,
És nem maradt egy könnyem – megköszönni.
Reményik Sándor


csütörtök, október 13, 2016

Aki gyűlölte a hivatását

„Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem, mert nevedet viselem, Örökkévaló, Seregek Ura és Istene."
Jeremiás próféta könyve 15:16 (EFO)

Voltál úgy már, hogy gyűlölted azt, amit csinálnod kellett? Volt már, hogy utáltál iskolába járni? Érezted már úgy, hogy gyűlölöd a munkádat? Gyomorgörccsel mentél be a tanterembe, vagy a munkahelyedre? Nos, ha igen, akkor Jeremiás próféta könyve tetszene neked.

Jeremiás még gyermek volt, mikor prófétai hivatást bízott rá a Mindenható. Az üzenet, amit közvetítenie kellett, nem volt evangélium, nem volt jó hír. Jeremiásnak egész életében arról kellett prédikálni, hogy jönni fog a babiloni király, Nabukodonozor, és beveszi Jeruzsálemet, porig rombolja a templomot, a palotát, a házakat, elviszi a kincseket és fogságba hurcolja a népet. Senki se hitt neki, az emberek megvetették, sőt ő maga is gyűlölte ezt az üzenetet, mégis mondania kellett, hiszen Isten bízta rá.

Jeremiás őszinte ember volt. Nem rejtette véka alá kétségeit, nem titkolta, hogy gyűlöli azt a hivatást, amelyet Isten helyezett rá: „Jaj anyám, miért is szültél engem? Miért, hogy mindenki velem pöröl, velem vitatkozik? ... miért átkoznak ... minduntalan?” (15:10). Sőt, még azt is nyíltan kifejezi, hogy mérges Istenre, amiért pont őt választotta erre a küldetésre: „Miért nem szűnik fájdalmam, miért nem gyógyul be súlyos sebem? Miért lettél [Isten] számomra olyan, mint a kiszáradt patak? Mint a forrás, amely időnként elapad?” (15:18).

Kevés ember merne ilyen éles kritikát gyakorolni felettesével szemben. Jeremiás azonban nem fél. Ő nem úgy ismerte meg a Mindenhatót, mint egy zsarnok főnököt. Bátran elmeri mondani belső lelki fájdalmait, mert tudja, Isten megérti őt. Ezt a bizalmat pedig azok a gyerekkori élmények határozták meg, amikor először találkozott Isten igéjével: „Mikor szóltál hozzám, csak úgy ittam szavaidat. Igéd volt szívem öröme, és gyönyörűségem” (15:16a, EFO). Olyan pozitív töltetett kapott ő korábban a Mindenhatótól, amely elviselhetővé teszi a jelenlegi nyomorúságát.

Ha neked is eleged van az iskoládból, a munkahelyedből, vagy a szomszédokból, rokonokból, két dolgot tegyél. Először is minden kertelés nélkül mondd el helyzetedet Istennek! Az őszinteséget értékeli Isten. Másrészről pedig keresd a Bibliában azokat az szakaszokat, amelyek Isten szeretetéről beszélnek! Minden válsághelyzet könnyebben átvészelhető, ha tudod és érzed, a Mindenható áll mögötted. Ez volt Jeremiás tapasztalata (15:19-21), és ez lehet a tiéd is.

szerda, október 12, 2016

A Lélek gyümölcse



„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.”
(Galátziabeliekhez írt levél 5. fejezet 22. vers)

Így az őszi betakarítás, a szüret idején az utakat ellepik, sokszor nem kis torlódást okozva a pótkocsis traktorok, kombájnok és egyéb munkagépek. Egy ilyen araszolás közben merengtem el, hogy nem is oly rég, nem gépek, hanem emberek végezték a vetést, az aratást.

Ezáltal biztos jobban értékelték, megbecsülték egyrészt a környezetet, másrészt saját kezük munkájának eredményét. És jobban megértették a Szentírás természetből vett képeit is, úgymint; a magvető, a szőlő metszése, a borsajtó taposása, stb.

Hiszen az aratás, és a szüret különösen sokszor megjelenik a Bibliában, mint az utolsó ítéletnek, mint Jézus visszajövetelének szimbóluma:

„És látám, és íme egy fehér felhő; és a felhőn üle valaki, hasonló az embernek Fiához, a fején arany korona, és a kezében éles sarló. És más angyal jöve ki a templomból, nagy szóval kiáltván annak, aki a felhőn ül: Indítsd a sarlódat és arass; mert a földnek aratni valója megszáradt.” (Jel.14:14-15)

Bizony, nemsokára elérkezik a „nagy szüret”, amikor teljesen nyilvánvalóvá válik, ki milyen életet élt, kit milyen indulat fűtött, ki milyen okból volt hívő, úgymond ki milyen gyümölcsöt érlelt, és „Minden fa, amely nem terem jó gyümölcsöt, kivágattatik és tűzre vettetik.” (Máté 7:19)

Ahogy Pál itt a Galata levélben felsorolja: „házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás. Bálványimádás, varázslás, ellenségeskedések, versengések, gyűlölködések, harag, patvarkodások, visszavonások, pártütések, irigységek, gyilkosságok, részegségek, dobzódások és ezekhez hasonlók: melyekről előre mondom néktek, amiképpen már ezelőtt is mondottam, hogy akik ilyeneket cselekesznek, Isten országának örökösei nem lesznek.” (Gal.5:19-21)

S ehhez teszi hozzá, „de a Lélek gyümölcse:…”

Bizony szüret van. S nemsokára elérkezik a „nagy szüret”. Rajtad, benned milyen gyümölcs terem? Ha szeretnéd a Lélek gyümölcsét érlelni Jézus arra hív:

„Én vagyok a szőlőtő, ti a szőlővesszők: Aki én bennem marad, én pedig ő benne, az terem sok gyümölcsöt: mert nálam nélkül semmit sem cselekedhettek.” (Ján.15:5)

kedd, október 11, 2016

Becsaptak...

„Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint emberben bízni. Jobb az ÚRnál keresni oltalmat, mint előkelő emberekben bízni.
Zsoltárok könyve 118. fejezet 8-9. fejezet



Elmesélem egy gyerekkori élményemet. Tél volt, és akkoriban (nem volt azért az olyan rég) még nagy telek voltak, vagyis sok hó hullott. Általános iskolás voltam, éppen akkor mentem felső tagozatba. Az iskola udvarán a nagyok (ezek voltak a hetedik nyolcadikos osztályosok) egy erődöt építettek, ahonnan dobálták a kisebbeket, vagyis minket. Volt ebben az erődben valami őrült vágy, hogy az ember az erőd azon az oldalán lehessen, ahol a nagyok vannak. Úgy éreztük, hogy valami kiváltság az erődön belül lenni. Ezért a kisebbek megtettek néhány nem etikus lépést azért, hogy bevegyék őket a nagyok. Ezt mi csak egyszerűen árulásnak hívtuk. Az egyik délután odajön hozzám és a barátomhoz, egy hatodikos fiú, a Marci, hogy ő bevisz minket az erődbe, ha akarjuk. Felcsillant a szemünk, de ugyanakkor nem akartunk árulók lenni. De egyre jobban csalogatott bennünket és mi mentünk, kíváncsiak voltunk. Emlékszem, ahogy Tomi, a barátom és én mentünk Marcival, és ahogy az erőd fala mögé értünk a hetedikesek kegyetlenül megfürdettek bennünket...
A történet befejezéseként csak annyit, hogy aznap édesanyám a németjuhászunkkal jött elém... (kicsit panaszkodtam a történtekről)


Csak Isten az, aki nem csap be téged és engem. Annyira szeretem azt, hogy Benne megbízhatok, bár mindenkinek át tudnám adni ezt az érzést. Sokszor próbáltam már embereknél vigasztalásra lelni. Máskor pedig azoktól várjuk a megoldást vagy a vigasztalást, akik népszerűek. Akkor szoktunk csalódni. Biztos volt már hasonló élményed, nem akarok sajnálkozni rajta inkább örülök, mert akkor te is tudod, hogy Isten nem csap be téged! 

hétfő, október 10, 2016

Új emberekké lehetünk

Újuljatok meg lelketekben és elmétekben, öltsétek fel az új embert, aki Isten tetszése szerint valóságos igazságban és szentségben teremtetett.
 
Efézusiakhoz írt levél 4. fejezet, 23-24. vers

Szeretjük az új dolgokat, mert az újdonságnak varázsa van, felfedezni valót hordoz magában. De miközben meglepjük magunkat vagy egymást új eszközökkel, tárgyakkal, készülékekkel, gondoltunk-e már arra is, hogy mi lenne, ha egyszer mi magunk újulnánk meg és változnánk meg előnyünkre, meglepvén ezzel egymást és magunkat?
 
A Bibliából azt értjük meg, hogy az e földi életünk arra való, hogy éljünk ezzel a lehetőséggel, ha ezt elmulasztjuk, akkor csak vesztegetjük az életidőnket. Mindannyian más emberré lehetünk a gondolkodásmódunkban és abban, ahogyan egymáshoz viszonyulunk - tehát a lényünk lényegét illetően. Mindenki örülne egy ilyen irányú változásnak, de ami ehhez szükséges, arra már nem mindenki hajlandó. Vannak, akiknek gyenge az akaratereje az érdemi változáshoz, és vannak és voltak, akik megelégednek a látszattal, mint például a farizeusok. Nem véletlenül biztat az apostol, hogy valóságos igazságra és szentségre vágyjunk. Ezt viszont nem tudjuk magunkból kicsiholni. Az „teremtetik”, azt csak „fel tudjuk ölteni”. Ehhez Krisztust, az igaz emberi élet tökéletes mintáját és az Ő keresztjét kell szemlélnünk nap mint nap.
 
Legyen ez a mai nap is annak az alkalma az életünkben, hogy a jó irányú változás szándékában erősödünk és Isten támogatását kérjük ehhez.

vasárnap, október 09, 2016

Csak utánozz!

„Vigyázzatok, hogy senki se fizessen a rosszért rosszal, hanem törekedjetek mindenkor a jóra egymás és mindenki iránt.”
Pál első levele a thesszalonikaiakhoz 5:15

Jó, nem akarod visszafizetni. Nem akarod teljesen visszafizetni. Nem akarsz tenni ellene semmit, csak váljanak el az útjaitok, ne kelljen vele soha többet találkoznod az életben. De az élet fizessen neki mindent vissza. Na jó, lehet, hogy ez így túlzás, te ezt nem kívánod, de ha mégis történne valami hasonló, nem sajnálnád. Talán csak egy kicsit, hiszen mégis emberségesebb vagy nála. 

Vagy ez így már nem az igazi? Talán Isten ennél többet kér tőled. Nemcsak egy passzív közömbös  magatartást a másikkal szemben, hanem hogy aktívan tegyél. Jót. Mégis, hogyan lehetséges ez? Hogyan lehet jót tenni mindenkivel, még azzal is, aki hátbatámadott, aki elárult, aki kigúnyolt, kigáncsolt, és győzelmi tort ült a porban fekvő léted felett? Mégis hogyan? És van értelme?

Isten ma reggel nem a levegőbe beszél. Nem olyat kér tőled, amit Ő ne tett volna meg előtted számtalanszor. Nem arra hív, hogy egy üres eszmét kövess, aminek nincs semmi realitás alapja, hanem arra, hogy csak azt tedd másokkal, amit Krisztus is tett veled. 

Tegyél jót. Törekedj a jóra még az iránt is, aki ezt nagyon nem érdemelné meg. Mert Jézus is így viszonyul hozzád. Te mondtad, hogy megy neked Isten nélkül, Ő mégis meghalt helyetted, hogy legyen esélyed a döntésre: Vele vagy nélküle. Te mondtad, hogy Isten nem szeret téged, Ő mégis nap mint nap képes bizonyítékát adni az ellenkezőjének. Sőt! Még mi előtt bármit is léptél volna Istennel kapcsolatban, Ő már megelőzött, és kegyelemmel nyitott feléd. 

Ma, ahogy ezt az igét olvasod, ne azon töprengj, ki tett neked keresztbe és hányszor, hanem gondolj arra, mennyi mindent tett érted Krisztus! Sorold fel, írd le azokat az áldásokat, amiket tőle kaptál az elmúlt héten, hónapban, évben! Most gondolkodj el azon is, te hogyan viszonyultál hozzá a (közel)múltban. 

Isten csak azt kéri, utánozd Őt! Viszonyulj úgy az emberekhez, ahogy Ő fordul hozzád! Tegyél jót, törekedj a jóra, mert Jézus már régen megtette ezt veled!