szombat, szeptember 24, 2016

Mindig hiteles


"Mert gondunk van a tisztességre nemcsak az Úr előtt, hanem az emberek előtt is."
2Korinthus 8,21

Mondhatjuk úgy is: Légy mindig hiteles! A tisztesség: ragaszkodás a becsületes elvekhez; erkölcsös viselkedés; tiszteletre méltó állapot; tiszteletadás; magas pozíció. - írják a szótárak. Becsületes ember az, aki ragaszkodik az elveihez minden körülmények között. Az, aki a kísértő körülményekben is képes mindig erkölcsös választ adni saját kihívásaira. Mert az ilyen ember tiszteletre méltó, hiszen maga is mélységesen tiszteli a másikban az embert, annak méltóságától vagy méltatlanságától függetlenül; csupán önmagáért.

De mit ért Pál az alatt, hogy nekünk erről gondoskodnunk kell nem csak az Isten, hanem az emberek előtt is?

Való igaz: "Isten szeme mindent lát." De nem szabad elfeledkeznünk arról, hogy az emberek könnyen megzavarhatók, becsaphatók. A látszattal sokan visszaélnek. Viszonylag ritkán tapasztaljuk, hogy a Magasságos büntetése azonnal lesújtana arra, aki helytelenül cselekszik. A valóság inkább az, hogy a sok igazságtalanság megítélése és helyrehozatala várat magára a végső ítéletig. Ezért sokan, akik csak rövidtávon, ebben az életben gondolkodnak, megjátsszák magukat mások előtt. Vagyis tetteiket nem az erkölcsi tisztaság elvei, hanem a pillanatnyi előny, érdek irányítja. Az egyenes ember azonban nem járhat ezen az úton. Ha hitelesek akarunk lenni, nem tehetjük meg, hogy csak a látszatra adunk! Isten elveinek kell áthatnia és irányítania sz életünket. Csak így adhatunk tiszteletet és megbecsülést Urunknak és embertársainknak.

péntek, szeptember 23, 2016

Minél kisebb, annál hatalmasabb!

Mármint az énem. Minél kisebb, minél kevésbé vagyok fontos a magam szemében, minél kevesebbre tartom magamat, Ő annál hatalmasabb. Ha az énem óriási, nem tud velem mit kezdeni. Ha én vagyok a magam számára a legfontosabb, Ő szerényen a háttérbe vonul. Ha folyton a magam jóságát, fontosságát, pótolhatatlanságát hangoztatom, akkor engedi, hogy fürödjek a magam kreálta hírnévben.
Erre jött rá Pál apostol is. Azt mondta: lehetek beteg, szerencsétlen, nyomorult, de ha Ő velem van, akkor gazdag vagyok. Akkor erős vagyok. Érhet bántalmazás, Vele a teher elviselhetőbb. Lehetek erőtlen, de az Ő ereje elég nekem. Bőségesen elég. Rájött, hogy minél inkább háttérbe vonul, annál inkább megdicsőül Krisztus.
Ezt írta: „Legszívesebben azért az én erőtlenségemmel dicsekszem, hogy a Krisztus ereje lakozzon bennem. Gyönyörködöm az erőtlenségben, bántalmazásban, nyomorúságban, üldözésben és szorongattatásban a Krisztusért, mert amikor erőtlen vagyok, akkor vagyok erős!” 
2Korintus 12:9-10.
Ne ess kétségbe! Ha betegség, baj, fájdalom ér, mindenegyes alkalom lehetőség arra, hogy Krisztus naggyá legyen az életedben! Maradj kicsit a háttérben, és figyeld, amint a Te drága Jézusod kibogozza életed összegubancolt szálait, vigaszt hoz, enyhet ad. Ne akarj mindent magad irányítani. A saját kezedbe venni. Engedd őt előre és hidd el, amikor erőtlen vagy, Ő tényleg erős!

Most menj a szekrényedhez, és vegyél ki egy fogpiszkálót. Ez vagy Te. Törd ketté! Sikerült? Ugye, könnyedén. Most vegyél elő egy másik szálat és kösd erősen egy 100-as szeghez. Ez Jézus. Most törd ketté azt a fogpiszkálót! Hogyhogy nem sikerül? Soha ne felejtsd el: Isten ma is szeretne a Te erősséged lenni!

csütörtök, szeptember 22, 2016

"Ismer és olvas minden ember"

„A mi levelünk ti vagytok, amely be van írva szívünkbe, amelyet ismer és olvas minden ember. Mert nyilvánvaló, hogy ti Krisztusnak a mi szolgálatunk által szerzett levele vagytok, amely nem tintával, hanem az élő Isten Lelkével van felírva, és nem kőtáblára, hanem a szívek hústábláira.”
Pál második levele a Korinthusiaknak 3:2-3

A járőr kocsi lassan gurult előre, mikor az egyik rendőr egy goromba autóvezető hölgyre lett figyelmes. Az asszony szemmel láthatóan nagyon ideges volt. Hangosan kiabált, és a lassabban totyogó járművek sofőrjeinek durván bemutatott. A járőr kocsi egy darabig tisztes távolságból követte a szemtelen hölgyet, majd bekapcsolva szirénáját, félreállította az autóst. Az asszony igencsak megijedt, amikor a visszapillantó tükörben megpillantotta a rendőrautóból élesre töltött fegyverrel kiszálló zsarukat.
– Szálljon ki a kocsiból, és helyezze a kezét a motorháztetőre! – kiáltott a rendőr.
Az asszony sietve engedelmeskedett. Míg az egyik rendőr folyamatosan a sofőrre irányította a fegyverét, addig a másik átkutatta a kocsit, majd a hölgy papírjaival visszaszállt a rendőrautóba. Pár perc múlva csalódott arccal újból kiszállt a járőr kocsiból.
– Minden rendben! – mondta a társának.
– Minden rendben hölgyem. – továbbította a másik, miközben lassan leengedte pisztolyát.
Ekkor az asszony megkönnyebbülten, de egyben dühösen fordult a rendőrök felé.
– Miért állítottak meg?
– Trágár mutogatásaival és otromba szavaival sértegette a többi autóst, és ide-oda cikázott a forgalomban – közölte az egyik járőr.
– És emiatt rémisztett halálra azzal az élesre töltött fegyverre? – vágott vissza pökhendien az asszony.
– Láttuk a lökhárítón a halas matricát, ami arra utal, hogy a kocsi tulajdonosa keresztyén. Ezért gondoltuk, hogy bizonyára lopott az autó.


Ha keresztyén vagy, akkor egy olyan nyitott levélhez vagy hasonló, amelyet „ismer és olvas minden ember”. Vajon ha téged olvasnak, milyen következtetéseket vonnak le Krisztusra vonatkozólag?

szerda, szeptember 21, 2016

Íránytű és térkép



(Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik. Mert mikor a pogányok, akiknek törvényük nincsen, természettől a törvény dolgait cselekszik, akkor ők, törvényük nem lévén, önmagoknak törvényük: Mint akik megmutatják, hogy a törvény cselekedete be van írva az ő szívükbe, egyetemben bizonyságot tévén arról az ő lelkiismeretük és gondolataik, amelyek egymást kölcsönösen vádolják vagy mentegetik.)
(Rómabeliekhez írt levél 2. fejezet 14-15.vers)

A bűneset után, mielőtt Ádám és Éva átlépte volna az Édenkert kapuját, a Teremtő egy különös dolgot ajándékozott nekik. Egy belső ’szerkezetet’, ami honvágyat ébreszt bennük és segíti őket hazatalálni, bármennyire is eltávolodnának.

Ez a különleges „szerkezet”, a lelkiismeret, mint egy belső iránytű, mely mindannyiunkban ott működik, kinél gyakrabban, kinél ritkábban bekapcsol és felébreszti bennünk az elvesztett Éden utáni vágyat.

Ahogy, azt az Ősevangéliumban olvassuk „ellenségeskedést szerzek” (1Móz.3:15) a mindennapokban azt jelenti, hogy Isten megutáltatja velünk a rosszat, amit amúgy természetesnek vennénk és vágyat ébreszt bennünk a jó után. Ez a pillanat az, mikor irányba áll a ’belső iránytű’, avagy felébred a lelkiismeret.

Csakhogy, ha távol az otthonától egy teljesen ismeretlen területre jól megforgatva letesznek valakit, önmagában egy iránytűvel nagyon nehéz lesz megtalálnia a helyes utat. Mert ugyan ennek a mágnestűnek a sötétebb színű vége a mindenkori északi irányba mutat, de ezzel együtt is csak tájékoztatásra szolgál, irányszöget nem tud vele mérni.

Ezért sokkal könnyebb dolga van annak, aki térképpel kezében tájékozódik, hiszen pár jellegzetes ’tereptárgy’ (hegycsúcs, patak, stb.) segítségével pontosan meghatározhatja helyét és irányát. Lelki értelemben ez a térkép a Szentírás, az írott törvény.

Pál apostol a római levélben arról beszél, hogy azok, akiknek csak iránytűjük van (pogányok) és azok, akik térképpel is rendelkeznek (zsidók) „Mindnyájan elhajlottak, egyetemben haszontalanokká lettek” (Róm.3:12), azaz mindenki eltávolodott Istentől.

S hogyan találhatunk haza? Pál úgy írja, hogy szükséges, de nem elégséges a térkép vagy az iránytű alapján helyzetünk meghatározása. Nem elégséges a jó út felé való nézegetés. Csak az jut haza, aki fogja magát, felkel és elindul. „Mert nem azok igazak Isten előtt, akik a törvényt hallgatják, hanem azok fognak megigazulni, akik a törvényt betöltik.” (Róm.2:14)

„Annakokáért a törvénynek betöltése a szeretet.” (Róm.13:10)

kedd, szeptember 20, 2016

A lámpás

„A test lámpása a szem. Ha a szemed tiszta, az egész tested világos, de ha gonosz, a tested is sötét.
Lukács evangéliuma 11. fejezet 34. verse


Egy előadásra készülve bukkantam rá a városi közvilágításnak a történetére. Érdeklődve olvastam, hogy míg Franciaországban 1558-ban megvalósították az első utcai közvilágítást, Magyarországnak ekkor a legnagyobb problémája a török uralom volt, úgyhogy nem igazán ezen gondolkoztak az emberek.

Az első villamos energiával működtetett lámpákat 1880-ban a New- York-i Broadway-on gyújtották meg 1880-ban. Magyarország erre már hamar reagált, és egy évvel később Budapesten is működtek villamos lámpák. Érdekes, hogy komolyabb városi közvilágítás kiépítésére csak 1909-ben határozta el magát a Fővárosi Tanács. Városi közvilágítás 1884-re Temesvárott valósult meg.

Milyen fontos is a fényforrás. Amíg nem volt fény, ami megvilágítsa az utat, addig azok az emberek, akik naplemente után próbáltak hazabotorkálni a Hold fénye mellett, rettegve a tolvajoktól, félve a bokatörő gödröktől, és kerülgetve az utcára öntött szemetet és szennyvizet. A fény irányt ad, tudatja velünk a körülményeket, láthatjuk a reánk leselkedő veszélyeket, és mindezekre fel tudunk készülni, vagy el tudjuk hárítani. Ha csak homályosság van, nem tudunk megfelelően tájékozódni, és ez mindenféleképpen kihatással lesz az előrehaladásunkra.

Ha szemünket Isten felé irányítjuk, a legtökéletesebben fogjuk látni az előttünk álló utat, azonban ha a szemünket a földre meresztjük és azokat a dolgokat szemléljük, amiket az előbbiekben felsoroltam, akkor az egész testünket sötétség fogja elborítani. Nem csak kívülről, hanem belülről is. Ezért ha Isten az aki az életünk homlokterében van, az egész testünket megvilágítja és iránypontot adhatunk mások számára is, akik a világosságot keresik. Mert ha te a Világosságra nézel, akkor az téged is megvilágosít, így aki téged néz, hozzá kapcsolhatod ahhoz, akire te nézel, vagyis Istenhez!


hétfő, szeptember 19, 2016

Azonnal...

"Jézus pedig azonnal kinyújtva kezét, megragadta őt, és mondta neki: Kicsinyhitű, miért kételkedtél?"
Máté 14.31
 
Hányszor mondtuk szüleinknek vagy hallottuk gyermekeinktől: "mindjárt". Ami azt jelentette: "várj, még nem most". Időnként pedig a "mindjárt"-ból soha lett. Ezért is mondjuk néha egymásnak: "nem mindjárt, MOST!"...

Ebben a szakaszban (Máté 14.22-33) háromszor találkozunk az "azonnal" kifejezéssel. Amikor a tanítványok és a tömeg lelkesen királlyá akarták Jézust tenni, akkor ő azonnal elküldte a tanítványait a Galileai-tó túlsó partjára és elbocsátotta a sokaságot. Talán a tanítványok nem kerülnek bele az éjszakai, embert próbáló viharba, ha késedelem nélkül "azonnal" engedelmeskednek...

Másodszor akkor olvassuk ezt a szót a történetben, amikor a tanítványok kétségbe esve küszködnek a viharban, és egyszer csak látnak valami furcsát és ijesztőt: mintha valaki közeledne feléjük a háborgó vízen. Félelmükben azt gondolják kísértetet látnak, és elkezdenek rémületükben kiáltozni. Jézus azonnal megszólal: "Bízzatok; én vagyok, ne féljetek!" 

Harmadszor pedig akkor olvassuk, hogy Jézus azonnal cselekedett, amikor Péterre a biztos halál várt. Péter mindaddig járt a vízen, amíg Krisztusra nézett. Ám amikor levette róla a tekintetét, és meglátta a körülötte lévő hatalmas hullámokat elkezdett süllyedni. A viharban esélye nem volt a túlélésre, de amikor kétségbeesetten felkiáltott: "Uram, tarts meg engem!", akkor Jézus azonnal megragadta, és megmentette őt. 

Mi sokszor úgy gondoljuk, hogy Isten nem cselekszik idejében. Néha azt szeretnénk, ha még nem avatkozna közbe, inkább hagyna minket békén, máskor pedig úgy érezzük, már ideje lenne, ha cselekedne. Isten órája azonban pontos. Örök terv szerint cselekszik, semmi nem éri váratlanul. Amikor szükség van rá, akkor "azonnal" és azt teszi, amit ő a legfontosabbnak lát, ami nekünk is a legjobb lesz. Az igazi kérdés inkább az, hogy amikor Isten szólít minket, akkor hányszor mondjuk neki: "mindjárt"?

Legyen áldott a napod!

vasárnap, szeptember 18, 2016

Mondd, miért teszed?

„Szeretett testvéreim, ti mindig engedelmesek voltatok, amikor közöttetek éltem. Most, hogy távol vagyok, még fontosabb, hogy engedelmeskedjetek. Tegyétek teljessé, és biztossá a megmeneküléseteket! Mindezt pedig Isten iránti teljes tisztelettel, sőt istenfélelemmel vigyétek véghez! Hiszen maga Isten az, aki bennetek munkálkodik. Segít benneteket, hogy akarjátok azt tenni, ami Istennek örömet szerez. Ő ad hozzá erőt, hogy valóban meg is tudjátok tenni ezeket.”
Pál levele a filippiekhez 2:12-13 (Egyszerű fordítás)

Biztosan te is tettél már meg számos olyan dolgot, ami nem jött volna tőled természetesen azért, mert valakinek örömet akartál okozni, tetszeni akartál neki, vagy esetleg a megfelelés vezérelt. Meghallgattál kedvességből néhány zeneszámot azokból, melyek Valakinek tetszettek, pedig neked nagyon nem passzolt az ízlésvilágodhoz. 

Elolvastál pár könyvet azok közül, amiket ajánlott, hogy még több legyen a közös témátok, és a végén pedig meg is szeretted őket. Vagy megtanultál táncolni, mert tudod, hogy ez mennyire sokat jelent a Kedvesnek, ennek ellenére még mindig nem érzed magad táncos lábú Travoltának. Esetleg időről időre elkíséred az operába, pedig ki nem állhatod a műfajt azért, mert fontos neked az a Valaki, aki viszont rajong érte. 

Életünk során számtalanszor lépjük át a komfortzónánkat valaki más kedvéért, és ez bizonyos esetekben teljesen elfogadható. Nem tagadod meg a személyiségedet, nem próbálsz másvalaki lenni, csak azért teszed, mert fontos neked a másik, mert el akarod kápráztatni, ki akarod fejezni, mennyire szereted őt. És ez így van rendjén. 

Isten azonban ma azt szeretné tőled, ha a hited nem tartozna ebbe a kategóriába. Ha a Vele való kapcsolatodat nem a külső kényszerek, megfelelés, vagy valakinek a kedvében járás okozná. Ha Te magad keresnéd az Ő társaságát, Te magad vágynál a közelségére, és te magad is egyetértenél az Ő elveivel. 

Mert a hit nem jöhet a szerelmed, a lelkészed, a családod, a gyülekezet vagy a baráti kör kedvéért. Ezt nem lehet magadra erőltetni, nem lehet "megtanulni" azért, hogy valakiknek megfelelj. Mert a hited elsősorban Istenről és rólad szól, a kettőtök kapcsolata nem származhat érdekből. 

Ma, ahogy ezt az igét elolvasod, tedd fel magadnak a kérdést: kiért, miért hiszel? Kiért, miért élsz úgy, ahogy? És kérd Istent, segítse megtalálni a választ! Segítse a kettőtök kapcsolatát lemezteleníteni, és ha kell, mutatkozzon be neked még egyszer. Mutassa meg igazán önmagát az életedben, adjon egy mindent átformáló tapasztalatot arról, milyen is Ő valójában. 

Te pedig engedd közel magadhoz Istent! Engedd, hogy most csak neked szóljon, csak veled beszéljen. Tegyél félre egy kis időre mindent magad körül, és legyen ez egy olyan pillanat, ami csak Róla és rólad szól. És indulj tovább egy megújult hittel, egy újragondolt kapcsolattal az előtted alló hétnek!