szombat, augusztus 27, 2016

Kinek tetszem?


"Most tehát embereknek akarok a kedvében járni, vagy Istennek? Vagy embereknek igyekszem tetszeni? Ha még mindig embereknek akarnék tetszeni, nem volnék Krisztus szolgája."

Galata 1,10

Életünk során mindig is tetszeni akarunk valakinek és azért, hogy ez sikerüljön készek vagyunk sok mindent megtenni. Mondhatnánk akár azt is, hogy az életünk nem más, mint az igazodás művészete.

Az elsők, kiknek tetszését el akarjuk nyerni, azok a szüleink. Ki más, hiszen gyermekkorunkban ők a legfontosabbak. Mi vagyunk apa, anya szeme-fénye. A lányok belebújnak édesanyjuk cipőjébe, illegetik-billegetik magukat a tükör előtt, úgy kérdik: "Apa, tetszem neked?" Ilyen kor kell mindig dicsérni, csodálni, mert a gyermeknek nagyon fontos, hogy feltétel nélkül szeressék.

Aztán jönnek a társak. Nekik is imponálni akarunk. Fontos lesz számunkra, hogy nekik mi a "menő" vagy esetleg a "ciki" és ahhoz igazodunk mi is. Iskolás és középiskolás korban nagy dolog a bandázás. A jó társaság jó irányba, míg a rossz társaság az ellenkező oldal felé terelhet bennünket, néha úgy, hogy észre sem vesszük.

Talán a legfontosabb a sorban a "nagy Ő". Amikor végül megismerjük és megszeretjük, akkor már az ő szava lesz számunkra a minden. Fontosabb mint a baráti köré, fontosabb, mint a szülőké, mert ő lesz a legfontosabb, hisz vele akarjuk leélni az életünket.

Természetesen a sorban következnek a gyermekeink, majd az unokák és sorolhatnám még. Igazodunk azokhoz, akiket szeretünk, akik a legfontosabbak nekünk. Adunk a véleményükre, megfogadjuk tanácsaikat, követjük az arra érdemeseket. De ne feledjük azt sem, hogy családunk, barátaink, szerelmünk gondolkodását mindig meghatározza az a kultúra, az a környezet, ahol élünk. Tág értelemben, a világ, amiben vagyunk. A világban pedig vannak jó és rossz dolgok is és sok minden a kettő között... De kihez, vagy mihez igazodik a világ? Mi határozza meg az aktuális trendet? Sokan kutatják ezt kíváncsian, mert azt gondolják, ha kiismerik titkát, gazdagok és sikeresek lehetnek. Vannak, akik úgy vélik, ők diktálják mindezt. Aztán hamar rájönnek, hogy csupán egy hatalmas gépezet fogaskerekei.

Pál nem kevesebbről beszél itt, mint arról, hogy Krisztus szolgájának a legfontosabb személy a világon nem más, mint Isten. Őhozzá ragaszkodik, Őhozzá igazodik, Őt szereti leginkább. Jézus szerint jobban kell Őt szeretnünk mint az apánkat, anyánkat, jobban kell őt szeretnünk, még a gyermekeinknél is. (Mt 10,37) Ezt a szeretetet pedig nem tudjuk máshogy kimutatni, csak azáltal, ha Hozzá igazodunk.(Jn 14, 15) Ne legyen ez furcsa kérés! Vagy ha mégis az, mélyedjünk el a Szentírásban és megértjük majd: Ő méltó erre a szeretetre.

péntek, augusztus 26, 2016

Mint a vízfolyás!

„Aki hisz bennem, amint az Írás mondta, élő víz folyamai áradnak annak belsejéből.”
János 7:38.

Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat.
Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla. Lassan a keresztények bizonyságtevése olyan ritka dolog lesz, mint a fehér holló vagy a zöld elefánt.
Miért?
·         Talán nem hisznek Jézusban – de akkor meg nem keresztények!
·         Talán sok kudarc érte őket, és ebbe belefáradtak!
·         Talán nem tanították meg őket arra, hogy ez hozzátartozik az életükhöz.
·         Talán nem igénylik, hogy a Szentlélek betöltse őket, és segítse bizonyságtevő munkájukat.
Van egy jó hírem! Jézus szavaiban teremtő erő van. Ő elküldte a Szentlelket, mint Helyettesét, hogy bátorítson, vigasztaljon, erőt adjon és vezessen a bizonyságtevésben. Jézus azt akarja, hogy az Örök Élet üzenete buzogjon belőled, mint egy bővizű forrás vize.
Sok a fáradt, elcsigázott vándor ebben az életben. Nézz csak körül barátaid, munkatársaid, szomszédaid körében. Beszélgess el velük! Mutasd meg nekik, mondd el, hogyan nyerhetnek új életet, hol frissülhetnek fel! Ha saját példáddal mész, könnyebb lesz!




csütörtök, augusztus 25, 2016

A mennyei kincs értéke

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”
Lukács 12:34

Gyerekkoromban a családi bevásárlások egyetlen izgalmas dolga az volt (a játékosztályt leszámítva), ha bátyám és én a bevásárlókocsin gurulhattunk. Egy alkalommal azonban balul sült el a dolog. A parkolóban löktük magunkat, de nem fékeztünk időben, és nekicsapódtunk egy Trabant (akkoriban még volt ilyen autómárka) hátsó lámpájának. Édesapánk tekintete nem sok jót jósolt, így bátyámmal gyorsan ki akartuk vágni magunkat:
– Most gyorsan tűnjünk el, mielőtt még visszaérne a Trabant gazdája!
Evvel nyílván szüleink pénztárcáját akartuk tehermentesíteni, és büszkék is voltunk remek ötletünkre. Még most is emlékszem, mennyire megdöbbentem édesapám válaszán:
– Nem megyünk el, hanem megvárjuk a Trabant gazdáját, és kifizetjük a kárt. – És így is történt.

Mintegy három-négy éve elmeséltem feleségemnek ezt a történetet, és büszkén ecsetelgettem, hogy milyen mély nyomot hagyott bennem édesapám akkori magatartása. Aztán néhány nappal később nekitolattam egy Renault-nak, behorpadt a jobb első ajtaja, de a kocsi tulajdonosa nem volt jelen. Tudjátok mi volt az első gondolatom?
– Bárcsak ne meséltem volna el a Trabantos sztorit a páromnak!
Nos, arra már nem emlékszem, hogy mennyibe került a Trabant lámpája, de a Renault jobb első ajtajának kijavítása igencsak húzós volt. Persze kifizettem – édesapám iránti szeretetből.

Miért van az, hogy oly nehéz szívvel válunk meg féltve őrzött földi kincseinktől? Miért nyomaszt mindenkit oly nagyon a „rozsda és a moly” tevékenysége? Miért olyan érzékeny pont mindannyiunk életében a pénz kérdése? Egyszerű a felelet. Azért, mert az anyagi javak előnye konkrét, kézzel fogható, szemmel látható. Evvel szemben a „mennyei kincsek” érzékszerveinkkel nem észlelhetőek. A mennyben gyűjtött vagyonnal nem lehet kifizetni a sárga csekkeket, nem lehet megvenni a legújabb okostelefont, sem pedig elmenni vele egy hétre a spanyol tengerpartra nyaralni, sőt mi több, a Renault jobb első ajtajának javítási költségeit sem fedezi. Ebből adódóan többre értékeljük a konkrét és biztos anyagi előnyöket az elvont és bizonytalan mennyeiekkel szemben.
Ez a fajta szemlélet sokban hasonlít az afrikai impala antilop esetére, amelyik 3 m magas és 10 m hosszú ugrásokra képes, még is fogva tartásához elegendő egy 1 m magas kerítésfal. Az antilop ugyanis csak akkor ugrik, ha látja hova fog érkezni. Mivel ez a feltétel a kerítés miatt nincs biztosítva, ragaszkodnak a fogsághoz, ami nem ideális ugyan, de legalább konkrét és biztos.

A földi kincsekből vehetünk ugyan jó minőségű ágyat, de nyugodt álmot nem; ha sok pénzünk van, építhetünk kacsalábon forgó házat akár, de boldog otthon csak mennyei valutával vásárolható; ha hatalmunk van, akkor tisztelni és félni fognak az emberek, de kiegyensúlyozott önértékelés csak felülről származhat; a modern orvostudomány segítségével hosszú élethez juthatunk (persze ehhez is sok pénz kell), de örök életet csak Isten biztosíthat. Barátságunk Jézussal több hasznot jelent, mint a legkedvezőbb banki vagy tőzsdei befektetés. Merjük hát értéktelennek tartani a földi, és értékesnek a „mennyei kincseket”. 

szerda, augusztus 24, 2016

Az élet ösvénye



„Te tanítasz engem az élet ösvényére, teljes öröm van tenálad; a te jobbodon gyönyörűségek vannak örökké.”
(16. Zsoltár 11. vers)
Az élet ösvényének a képe számunkra adventisták számára különösen kedves, hiszen egyházunk egyik kiemelkedő alapítója, E. G White legelső látomásában éppen ezt az utat és a menny felé tartó Isten népét látta:

„Isten tehát megmutatta nekem az advent hívők zarándokútját a szent városba, megmutatta azt a gazdag jutalmat is, melyet azok nyernek el, akik Uruknak a mennyegzőről való visszatérését várják…

Isten szentjeinek sok akadállyal kell megküzdeni. Csakhogy "ami pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nekünk; mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökké valók." (II. Kor. 3,17.18.)

Mialatt a családi oltárnál imádkoztunk, Isten szent Lelke kiáradt reám és én elragadtattam messze, e sötét világ fölé. Kerestem a földön maradt Jézust váró népet, de nem találtam. Egy hang szólott hozzám: Tekints ismét abba az irányba, de nézz egy kissé feljebb! Ismét arrafelé tekintettem és most egy keskeny, egyenes ösvényt pillantottam meg, amely magasan a világ felett emelkedett. Ezen zarándokoltak a Jézust várók a szent város felé, amely az ösvény túlsó végén volt.

Mögöttük, az út kezdetén fényes világosság volt látható, amely az angyal kijelentése szerint "az éjféli kiáltás" volt. Ez a világosság beragyogta az egész ösvényt és szövétnekül szolgált, hogy útközben meg ne botoljanak. Jézus maga haladt népe élén és vezette őket, s mindaddig, míg szemeiket Ráirányították, biztonságban voltak.

Egyesek csakhamar elcsüggedtek. Ezek azt mondták, hogy a város nagyon messze van, pedig ők azt hitték, hogy sokkal hamarabb odaérnek. Jézus oly módon bátorította őket, hogy jobbját felemelte s belőle fényesség áradt a Jézust váró hívőkre. Erre mindnyájan így kiáltottak: Hallelúja!

Voltak azonban olyanok is, akik könnyelműen megvetették ezt a világosságot, és azt mondták, hogy nem Isten vezette ki őket ily messzire. Ezek mögött kialudt a világosság s lábaik sötétségben botorkáltak; megtántorodtak, elveszítették Jézust szemeik elöl, s alázuhantak az ösvényről az alattuk elterülő sötét gonosz világba.

Csakhamar hallottuk Istennek szavát, hatalmas vizek zúgásához hasonlóan, amely közölte velünk Krisztus eljövetelét... Angyalok vettek körül bennünket, mikor az üvegtengeren át a város kapuja felé indultunk. Jézus most felemelte hatalmas, dicsőséges karját, megragadta a gyöngykaput, kitárta azt ragyogó sarkain s így szólt: Ti megmostátok ruhátokat az én véremben, ti szilárdan megálltatok az én igazságomban, most lépjetek be…

Midőn látomásomból visszatértem, mintha minden megváltozott volna; sötét fátyol borult mindenre, amit láttam. Óh, mily sötétnek látszott ez az egész világ! Sírtam és honvágyat éreztem.

Egy héttel később újabb látomást adott az Úr, melyben tudatta velem a nehézségeket, melyekkel meg kell küzdenem, s hogy másokhoz is el kell mennem elmondani mindazt, amit nekem kinyilatkoztatott; azonban igen nagy ellenállásra találok és nagy lelki gyötrelmeket kell kiállnom. Isten angyala így szólt hozzám: "Istennek kegyelme veled lesz, az támogat és tart meg téged." /E.G.White: Tapasztalatok és látomások, Első látomásom /részletek//

kedd, augusztus 23, 2016

Testvérek vagyunk!

„Továbbá, Atyámfiai, amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dícséret, ezekről gondolkodjatok.
Pál levele a Filippibeliekhez 4. fejezet 8. verse


Testvéreim! Milyen szépen hangzik! A testvériség nemcsak vér szerint alakul ki? Érdekes, hogy a közös gondolkodás is testvérekké kovácsol embereket. A Filippi gyülekezetnek a megalakulásáról a Szentírásban az apostolok cselekedeteinek könyvének a 16. fejezetében olvashatunk. Kedves gyülekezet ez, nemcsak hogy meghallgatták Pál szavait az Üdvözítőről, de követték is Őt. Életmódot változtattak sokan azért, hogy Jézus követői lehessenek, és ez testvéri kapcsolatokat generált. A gyülekezetnek egy családi hajlék adott helyet kezdetben, ami már megalapozza a családi, bensőséges hangulatot. Tartalmas beszélgetések, Érdeklődő kérdések, empátia, szeretet és ezekhez hasonló jelzőket párosíthatunk a gyülekezet lelki élete mellé. Ez az igazi közösség, amely Pál munkájának gyümölcseit megteremte.

Ez a felsorolás nemcsak egyháztagokra vonatkozik. Ez a felsorolás egy alapvető erkölcsi norma. Minden embernek ezek szerint a tulajdonságok szerint kellene élni. Ha mindenki szeme előtt ott lebegnének ezek az erények, sok problémánk megoldódna.


Manapság gyakran használok tömegközlekedési eszközt, és rengeteg történet sikerül felhalmozzak. Nem olyan régen egy buszos incidens kapcsán jutott eszembe ez a reggeli gondolat. Néhány 15-17 éves fiatal felszállt a buszra, és hogy bizonyítsák, mennyire felnőttek, olyan hangosan beszéltek, nevettek, amennyire a torkuk bírta. Valamennyi utas fülét sértette. Ki ilyen, ki olyan gondolatokkal volt irántuk, de én azon gondolkoztam, hogyan lehetne számukra érthetővé tenni, hogy Krisztus szereti őket. Nem jutottam el a megoldásig, de talán azért nem mert különbözően gondolkozunk. Közelítenünk kell a gondolkozásunkat ahhoz, hogy testvérekké válhassunk, és az ehhez vezető utat kell mindig keresni. 

hétfő, augusztus 22, 2016

Mindenható

"Ímé nem oly rövid az Úr keze, hogy meg ne szabadíthatna, és nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna."
Ésaiás 59:1

 Isten egyik neve a Bibliában: Mindenható. Ízlelgessük ezt a gondolatot! Mit jelenthet ez számunkra a mi személyes életünkben, nehézségeinkben? "Avagy az Úrnak lehetetlen-e valami?" (1Mózes 18:14) Ő képes megsegíteni, ha kell megszabadítani. Nem jön zavarba, ha bajba kerültünk, hiszen előre látta, ismerte azt a helyzetet. Lehet, hogy mi semmi megoldást nem látunk,de "mennyei Atyánk ezer kiutat tud mutatni ott, ahol mi egyet sem látunk. Akiknél az Istennek való szolgálat első helyre kerül, azok életében a kusza szálak kisimulnak, és lábaik előtt feltűnik az egyenes ösvény." (Ellen G. White: A nagy orvos lábnyomán c. könyv, Segítség a hétköznapokban c. fejezet) "Jézus pedig monda neki: Ha hiheted azt, minden lehetséges a hívőnek." (Márk 9:23)
A segítség soha nem azon múlik, hogy Istennek ne lenne hatalma megajándékozni minket a szabadításával! Azt kéri tőlünk: hívjuk őt segítségül (vö. Zsolt. 50:15) "Nem oly süket az ő füle, hogy meg nem hallgathatna." (Ésaiás 59.1) A mindenható kéz az ember segítségére siet, amikor az szorultságában megragadja, és kiált hozzá. 
Mi akadályozhatja meg az isteni segítséget? Ha ő valóban mindenható, akkor létezhet mégis akadály? "Hanem a ti vétkeitek választanak el titeket Istenetektől, és bűneitek fedezték el orcáját ti előttetek, hogy meg nem hallgatott." (Ézsaiás 59:2) Isten lehetőséget ad nekünk a választásra. Az élet újra és újra az elé a kérdés elé állít bennünket: Kit vagy mit választasz? Istent szereted-e jobban, vagy önmagadat és vágyaidat? Ha az önzés útját választjuk, akkor elutasítjuk a Mindenható személyét és segítségét, s ezzel korlátozzuk szabadító hatalmát a személyes életünkben, miközben paradox módon ezzel önmagunknak ártunk a legtöbbet. A jó hír azonban az, hogyha Istent választjuk, akkor a bűnök sem választhatnak el Tőle! Krisztus magára vette bűneinket, és általa szabadon járulhatunk a kegyelem királyi székéhez (ld. Róma 5.1-2).
Ma kit választasz?
Legyen áldott a napod!

vasárnap, augusztus 21, 2016

A nyúlon túl

„Tartsd meg a hitet és a jó lelkiismeretet, amelyet egyesek elvetettek, és ezért a hit dolgában hajótörést szenvedtek.”
Pál első levele Timóteushoz 1:19


Épp sétához készülődtünk, és betettelek addig a kiságyba, míg összepakoltam a három napra is elegendő csomagot. Legalább 6 darab csepelus, mert sosem lehet tudni, ruhapelenka, váltásbody, még egy kisnadrág, egy pulcsi, ha hidegebbre fordul, takaró, mert csak meg ne fázz... És a sort még lehetne folytatni sokáig. Hiába, fel kell készülni mindenre. 

Betettelek a kiságyadba, és még azt a korodat élted, amikor körül-belül ott is maradtál, ahova helyeztünk. Hangodat kieresztetted, ha épp nem voltam a látótereden belül. Kezed-lábad vadul kalimpált, forgattad a fejedet jobbra-balra, mert egyre érdekesebbnek találtad a körülötted lévő világot. Így történt, hogy végre sikerült megkaparintanod az alvós nyuszit, szorosan magadhoz ölelted, és a nyúl engedelmesen simult bele karod bilincsébe. Még beszélgettünk egy sort, és te nem eresztetted a játékodat. Így jött el velünk a nyuszi először sétálni. 

Azóta eltelt több mint egy év, de benned még mindig megvan ez a tulajdonság, hogy nehezen ereszted el, amit érdekesnek, fontosnak tartasz, amire szükséged van. Te még sokáig tudod őrizgetni a kis kavicsot, amit a parkban szedtél össze magadnak. Szereted magaddal cipelni a kiválasztott játékodat egy sétára. És szeretsz engem is a közeledben tudni, el sem ereszteni. Jössz utánam, bárhová is megyek az apró lakásban. Felkéretszkedsz főzés közben az ölembe, vagy épp a hátamra a kendőbe. Átöleled a lábamat, miközben teregetek, és alvás közben is szereted érezni a közelségemet. 

Ma azért imádkozom, hogy egy napon így ragadd magadhoz Isten kezét is! Akarva, met neked kell a közelsége, hiszen senki másra nincs nagyobb szükséged, mint Rá. Szorosan, el nem eresztve, követve és magaddal vive Őt mindenhova az életutad során. 

Azért imádkozom, hogy a belé vetett hited, bizalmad napról napra nőjjön, és ez egy olyan természetes dolog legyen az életedben, mint a levegővétel, ami nélkül lehetetlen létezni. Az a vágyam, hogy megtanuld mindig a Jót választani, és őrizni szívedben az igazán fontos dolgokat. 

Ma azt kérem Istentől, hogy segítsen nekem jó példával előtted járni mindebben. Segítsen, hogy olyannak láss engem, aki Nélküle egy tapodtat sem lép semerre. Aki hisz, még ha az egész világ a feje tetejére is áll körülötte. Aki nem enged a Jóból, aki őrzi magában Isten képét, és az Ő elvei szerint dönt minden pillanatban. 

Segítsen, hogy olyan példa legyek számodra, aki biztos hátteret ad neked, hogy hittel, bátran tudj elindulni az élet útvesztőiben Isten oldalán!