szombat, augusztus 06, 2016

Hatalom vagy önkéntes rabszolgaság?



"De nem így lesz közöttetek; hanem, a ki nagy akar lenni közöttetek, az legyen a ti szolgátok; és a ki közületek első akar lenni, mindenkinek szolgája legyen"

Márk 10,43-44

 A kereszténység a hatalommal kapcsolatosan annak ellenére tele van ellentmondással, hogy Jézus tanításai teljesen világosak előttünk.
 Ha csak néhány dolgot emelek ki a történelmünkből, rögtön megértjük mire gondolok. Megváltónk nem akart uralkodni ezen a földön. Országára saját maga mondta, hogy nem ebből a világból való. (János 18,36) Nem mondta magát királynak sohasem, sőt kibújt a lehetőség alól, amikor mások azzá akarták tenni. (János 6,15) Nem szerzett magának olyan eszközöket, amik hozzá segítették volna a hatalomhoz. Nem toborzott katonákat akkor sem, amikor ezrek követték. Nem gyűjtött javakat akkor sem, amikor mások mindent odaadtak volna neki adományként. Nem kereste a befolyásos személyek társaságát, tanítványait az egyszerű emberek közül választotta.
 Követői azonban háromszáz évvel később áldozatául estek a hatalom csábításának. Először államvallássá lettek. Az első zsinatra az egyenlőek mind úgy bújtak elő menedékeikből, mint csonka-bonkák, megkínzottak és üldözöttek. Kétszáz év sem telt el és a keresztény Róma már az elsőbbség címére pályázott, bár még ötszáz évvel később is bőven akadtak, akik megkérdőjelezték felsőbbségét. Mivel a kereszténység a lelki dolgokat uralta, a világi uralkodók bírálták őket a földi hívságok miatt. De a vakbuzgó hívek visszavágtak és megkérdezték melyik az első a lelki vagy a testi? Így esett, hogy a lelki hatalom eluralhatta szinte az egész világot és jött a másként gondolkodókra a hadd-el-hadd. Sok történész szerint az inkvizíció sem volt más csak a totális hatalom eszköze arra, hogy eltüntesse riválisait. Keresztények voltak, akik máglyára küldtek nőket és gyermekeket, és keresztények voltak azok is, akik a felfedezett világok őslakóit hol szolgaságba, rabszolgaságba kényszerítették, vagy néhol akár le is mészárolták az Isten nevében.
 Mennyi szörnyűségnek, mennyi iszonyatos bűnnek és gonoszságnak lehetett volna elejét vennünk, ha hallgattunk volna Jézus Urunk tanítására! Nem lenne tele a történelmünk szégyenfoltokkal, ha elfogadtuk volna, ha felfogtuk volna, hogy csak az istentelenek uralkodnak és hatalmaskodnak mások felett! (42 v.) Ha megértettük volna, hogy Jézus követőjének lenni azt jelenti, önként szolgálom a másikat, sőt saját akaratomból vagyok mindenki rabszolgája.
 A kereszténység ma küzd azért, hogy hiteles vallás lehessen mindenki előtt. El kellene gondolkodnunk ennek az igének alapján, hogy erre a legjobb mód talán ma is az, amit Krisztus ajánl: Keresztényként vállalni, hogy hozzá kötöm a sorsomat a szolgálat láncaival minden emberhez, mert Megváltónk is ezt tette értünk.

péntek, augusztus 05, 2016

Szerinted Isten elég megbízható?

A legtöbb ember, mire élete végéhez ér, rengeteg csalódáson, keserűségen megy keresztül. Hol neki okoznak bántást, hol meg ő másoknak. Be nem tartott ígéretek, rászedés, átverés, becsapás, otthagyás áldozatai lehetünk, vagy éppen mi tettünk ilyesmit. A mellébeszélés, a kimagyarázás, az önigazolás mesterei lettünk. Gyönyörűen ki tudunk színezni dolgokat, néha magunk is elhisszük, máskor meg a nagyokat elbagatellizáljuk.  Ígérünk valamit, és megfeledkezünk róla, aztán mesélünk. Néha egészen tökéletes mesét adunk elő, hogy mulasztásunkat palástoljuk. Lelkiismeretünk tisztaságának megfelelően aztán vagy bánkódunk azon, hogyan tehettünk már megint ilyet, vagy legyintünk egyet, megrántjuk a vállunkat: Ez van! – mondjuk.
Ma reggel egy mélyen elgondolkodtató tényt olvastam Istenről:
„Isten nem ember, hogy hazudjék, és nem embernek fia, hogy megváltozzék. Mond-e Ő valamit, hogy meg ne tenné? Ígér-e valamit, hogy ne teljesítené?” 4Mózes 23:19.
Csalódhatsz emberekben, te is okozhatsz – be nem tartott ígéreteiddel – másoknak keserűséget, mellébeszélhetsz, vagy téged csapnak be. Egy dolog azonban biztos. Isten megbízható. Ő sziklaszilárd. Nem csap be. Amit megígért, megteszi.
Hogy kiegyensúlyozott, boldog ember legyél, próbáld meg az alábbi két dolgot! Hidd el, az eredmény hamarosan érezhető lesz.
1.)    Tedd kezébe bátran a napodat, problémáidat, szomorúságodat – Ő nem hagy cserben, mert megígérte, hogy el nem távozik tőled, veled megy az úton.
2.)    Kezdd el Őt figyelni, és napról napra jobban fogsz hasonlítani Hozzá az igazmondásban, a megbízhatóságban. Légy hiteles keresztény.

Én is ezt a célt tűztem magam elé, és szeretnék győzni!

csütörtök, augusztus 04, 2016

Szálka vagy gerenda?

„Miért nézed a szálkát a testvéred szemében, a saját szemedben pedig még a gerendát sem veszed észre? Vagy hogyan mondhatod testvérednek: Hadd vegyem ki a szálkát a szemedből! – miközben ott a gerenda a saját szemedben?”
Máté 7:3-4

Kedves emlékek ébrednek bennem, mikor gyerekkorom hitközösségére gondolok. Szerettem templomba járni, és erre az sem volt negatív hatással, ha túl hosszúak voltak az imádságok, vagy ha egy-egy idősebb néni szigorúan rám nézett, mikor prédikáció közben nem tudtam nyugodtan ülni. Kedvenc elfoglaltságom a rajzolás volt, melyre legtöbbször édesanyám határidőnaplója tűnt a legalkalmasabbnak (csak reménykedni tudok, így több évtized távlatából, hogy emiatt soha nem késett el egy megbeszélt időpontjáról sem). Így nőttem fel, és váltam már tizenéves korom első felére „érett” keresztyénné. Úgy gondoltam, hogy az egy évtizedes rendszeres templomba járásom olyan ismeretbeli és hitbeli előnyökhöz juttatott, mellyel nem mindenki dicsekedhetett. Ekkor már nem csak rajzolás tehetségével rendelkeztem, hanem bizony a „lelkek megítélésének” lelki ajándékával is. Minden vendéget végigmértem, és hamar megállapítottam, hogy mennyire felel meg a hitközség puritán esztétikájának. Hisz megtanultam, hogy hívő asszonynak nem szabad „hajának fonogatásával” foglalkoznia. Fejcsóválva vettem tudomásul, ha egyesek a „külső díszben” keresték „ékességüket”, vagy ha esetleg nem templomhoz illő, farmer nadrágban jelentek meg az „Úr házában”. Finom megvetéssel viselkedtem a missziómunkában lanyha közösségi tagok irányában, és immáron én ráncoltam össze a homlokom, ha valaki olyan zenei ízléssel rendelkezett, mely – „köztudottan” – nem egyeztethető össze a bibliai alapelvekkel. A hittestvérek közös ünnepi ebédjeiknél figyelni kezdtem az emberek étkezési szokásait, és hamar elkönyveltem, kik küzdenek a falánkság bűnével, illetve kik a finnyásan válogatósak. Röviden, hős gyermekkoromban úgy éreztem, joggal ítélem el a hitközösség bűnben eltévelyedett tagjait.

Csak egy dolgot nem tanultam meg gyermekéveim hőskorában – és valószínűleg azért, mert ez a tanítás akkor hangozhatott el, mikor én éppen rajzoltam, vagy tán másokat kritizáltam –, hogy ne nézzem a szálkát másnál, amíg gerenda van az én szememben. Mert míg én mások felett ítélkező, „érett” keresztyénnek tartottam magam, addig beképzelt, másokat lenéző, pökhendi emberré váltam.

Miután rádöbbentem saját nyomorúságos helyzetemre, miután megláttam a saját szemembe a gerendát, éreztem meg igazán Isten szeretetét. Hiszen megérthettem, a Mindenható engem beképzeltségem ellenére is elfogadott (épp úgy, mint a farmeres barátaimat), megbocsátotta szőrszálhasogató kicsinyességemet, sőt még ezen túl segített is – és segít mind a mai napig – megszabadulni a gerendáimtól.


Te mit látsz? A gerendát, vagy a szálkát?

szerda, augusztus 03, 2016

Beteljesedett ígéretek



„Én pedig íme megyek már a minden földinek útján: Tudjátok meg azért teljes szívetek és teljes lelketek szerint, hogy egy szó sem esett el mindama jó szóból, amelyeket az Úr, a ti Istenetek szólott vala felőletek. Minden betelt rajtatok, egy szó sem esett el azokból!”
(Józsué könyve 23. fejezet 14. vers)

Jákób Egyiptomban rabszolgaként senyvedő utódainak kiáltására az Örökkévaló különös módon válaszolt. Visszaküldött értük egy közülük elmenekült, vonakodó, „nehéz ajkú” birkapásztort és annak testvérét, akik az ókor egyik legnagyobb szuperhatalmának vezetője előtt kellett, hogy képviseljék.

Majd jött a csodálatos szabadulás, mikor az Örökkévaló Önmaga is megjelent, éjszaka tűz-, nappal pedig felhőoszlopba burkolózva, a Sínai-hegynél mennydörgés, villámlás közepette, a Szent Sátornál a Sekina jelenlétével.

Mindemellett ott voltak csodái; a manna, a fürjek, a sziklából fakadó víz, az hogy 40 éven keresztül ruhájuk nem ment tönkre, lábuk nem dagadt meg a vándorlás során. (5Móz.8:4)

S mindez miért? Mert megígérte Ábrahámnak: „nagy nemzetté tészlek, és megáldalak téged, és felmagasztalom a te nevedet, és áldás leszesz… és megáldatnak te benned a föld minden nemzetségei… A te magodnak adom ezt a földet.” (1Móz.12:3-7)

De „a te magod jövevény lesz a földön, mely nem övé, és szolgálatra szorítják, és nyomorgatják őket négyszáz esztendeig… Csak a negyedik nemzedék tér meg ide.” (1Móz.15:13-16)

Józsué életének végén ezen ígéretek beteljesedésére hívja fel a nép figyelmét bátorítva és egyben figyelmeztetve őket, hogy amit az Úr ígért, az mind beteljesedett és a jövőben is be fog teljesedni. Ha engedelmeskednek, akkor megmaradnak, de ha nem, akkor elvesznek.

Ám „Mindezek pedig példaképpen estek rajtok; megírattak pedig a mi tanulságunkra, akikhez az időknek vége elérkezett.” (1Kor.10:11) Azaz, ahogy Isten ott, akkor, négyszáz év után valóra váltotta esküjét most kétezer év távlatából is teljesíteni fog mindent, amit megígért.

Ne dobjátok el hát bizodalmatokat, melynek nagy jutalma van. Mert békességes tűrésre van szükségetek, hogy az Isten akaratát cselekedvén, elnyerjétek az ígéretet. Mert még vajmi kevés idő, és aki eljövendő, eljő és nem késik. (Zsid.10:35-37)

kedd, augusztus 02, 2016

Énekkel harcolni

„Nektek nem is kell majd harcolnotok, csak veszteg állnotok és néznetek, hogyan szabadít meg benneteket az ÚR. Ne félj, és ne rettegj, Júda és Jeruzsálem! Holnap vonuljatok ellenük, mert veletek lesz az ÚR!
Krónikák második könyve 20. fejezet 17. verse


Ez egy nagyon érdekes történet, amikor úgy megy harcolni a nép, hogy csatakiáltás helyett énekszó hangzik el! Olvassuk el az egész történet, megéri! Itt említsük meg azt a bibliaverset is (2Móz. 14,14), amikor azt mondja az Úr, hogy ti csak maradjatok veszteg, én majd harcolok értetek!

A vers elején egy fontos dolog tűnik szembe, és az a hitnek a kérdése. Mély hit szükséges ahhoz, hogy várjuk, majd valaki más harcolja meg a harcot. De ebben az esetben nem csak egyéni hitről beszélhetünk, hanem az egész nép együtt hitte, hogy mindezt az Úr meg is cselekszi. Nem volt kételkedő a hadseregben. Egymás hitét korábban nemhogy gyengítették, hanem erősítették. Azt gondolom, hogy erre van szükségünk nekünk is. Sokszor a racionalitásunk annyira a helyén van, hogy már el is felejtjük, hogy Isten át tudja lépni a fizikai korlátokat. A hitnek arra van szüksége, hogy növekedje, és egymás hite által épülhetünk. Ugyanakkor gyengíthetjük is egymást.

Egy másik érdekesség az, hogy valaki ezt helyettünk teszi meg, Nem kell vesződnünk, nem kell félnünk, mert a csatát valaki más vívja meg helyettünk. Nem nagyon tudjuk ezt elképzelni. Ez a példa is segít abban, hogy Krisztus áldozatát jobban megérthessük. A bűneinket Ő hordozta, és Ő az, aki meghalt azért, hogy mi élhessünk.


Ne féljünk, mert nincs mitől, kitől, csak bíznunk kell Jézus Krisztus ígéretében. Nem csak frázisokat szeretném, ha éreznénk ezzel kapcsolatban, hanem igaz, őszinte hitre van szüksége mindenkinek, hogy együtt tudjunk egy hittel tudjunk menni Jézus országába.

hétfő, augusztus 01, 2016

Engedelmesség

Lássátok, tanítottalak titeket rendelésekre és végzésekre, a mint megparancsolta nékem az Úr, az én Istenem, hogy azok szerint cselekedjetek azon a földön, a melybe bementek, hogy bírjátok azt. Megtartsátok azért és megcselekedjétek! Mert ez lesz a ti bölcsességetek és értelmetek a népek előtt, a kik meghallják majd mind e rendeléseket, és ezt mondják: Bizony bölcs és értelmes nép ez a nagy nemzet! 
Mózes 5. könyve 4:5-6

Isten útja a legjobb út – nem csak az üdvösségre nézve, hanem a hétköznapi élet szempontjából is.

Mózes ebben az összegző megállapításban azt hangsúlyozza, hogy az Istentől kapott erkölcsi törvényt nem nehéz teher gyanánt kaptuk, hanem az élet megjobbítására, ajándékként. Nem nehéz ezt belátni. Emlékszem, hogy jó 20 évvel ezelőtt egy a Tízparancsolatról szóló előadásom végén egy hallgató, aki nem rendelkezett vallásos háttérrel, azt mondta, hogy milyen más lenne a világ, ha ezt a néhány rendelkezést komolyan vennék az emberek. Igaza volt. Nehéz elvitatni, hogy egyénileg és közösségileg, társadalmilag is más és jobb lenne az életünk, ha komolyan vennénk e rendelkezéseket és engedelmeskednénk nekik. Izráel számára ez egyúttal az ígéret földje elfoglalásának és az ígéretek megvalósulásának feltétele is volt.

Az ószövetségi nép a Tízparancsolat mellett, annak mintegy alkalmazásaként kész törvényeket is kapott az együttélésükre és a társadalmi élet legkülönbözőbb terülteire nézve. Ezek követése is megkülönböztette őket attól, ahogyan a többi nép élt. Minden népet jellemez az értékrendje, ti. hogy mit tart helyesnek, méltányosnak, és ez leginkább a törvényeiben ölt testet. Mivel az ószövetségi nép nem maga alkotta, hanem egyenesen Istentől nyerte a törvényeit, így ezek alkalmasak voltak arra, hogy őket magasabb színvonalra emeljék korábbi önmaguknál és a környező népeknél is, de velük együtt mindazokat is, akik komolyan veszik ezeket, és mint Istentől valóknak engedelmeskednek nekik.

Ezek a rendelkezések ma is sok tanulsággal szolgálhatnának a törvényalkotóknak a konkrét megoldásaikkal és a szemlélettel is, amit képviselnek. Jó példa erre a hamis tanúnak járó büntetés: Bonyolult megfogalmazások és büntetési tételek sorolása helyett az ószövetségi törvény egyszerűen úgy rendelkezik, hogy a hamis tanú – amennyiben lelepleződik – pontosan azt a büntetést kapja, amelyet az az ember kapott volna, aki ellen hamisan tanúskodott (5. Móz. 19:18-19). Lehet-e ennél egyszerűbb vagy méltányosabb egy rendelkezés?

Bár legtöbbünk személy szerint nem tartozik a törvényalkotók közé, de a személyes életünkben felmerülő helyzetekre, és az ekkor követendő helyes és méltányos eljárásra nézve sokat segíthet, ha újra és újra olvassuk ezeket a törvényeket, amelyeket nem Izráel alkotott, még csak nem is Mózes, hanem maga Isten - tehát az Ő értékrendjét, szemléletét tükrözik. Vegyük át mi is a szemléletünkben az Ő szemléletét, mert az engedelmesség a szemlélettel kezdődik.

vasárnap, július 31, 2016

Mi lakik benned?

„Krisztus beszéde lakjék bennetek gazdagon úgy, hogy tanítsátok egymást teljes bölcsességgel, és intsétek egymást zsoltárokkal, dicséretekkel, lelki énekekkel; hálaadással énekeljetek szívetekben Istennek.”
Pál levele a kolosséiakhoz 3:16

Kislányom születése után életemet újból ellepték gyermekkorom szeretett mesekönyvei. Egy újszülött csecsemő táplálása elég sok időt vesze igénybe, az én gyermekem pedig szerette nem elsietni a dolgokat. Hogy ültő helyemben álomba ne zuhanjak, olvasással és hangoskönyvekkel próbáltam ébren tartani magamat. Olvastunk Bibliát, hallgattunk Bibliát, hallgattunk zenét, meséket, és én is olvastam hangosan gyermekkorom könyveiből. 

Egyik nap a gyémántot szóló lányról olvastunk. Egy özvegyasszonynak két lánya volt. A nagyobbik undok volt és goromba, a kisebbik szelíd és kedves. A nagyobbat szerette az asszony, a kisebbet ki nem állhatta, még egy kedves szava sem volt hozzá. Egy nap elküldte az ifjabbat vízért, akit a kútnál megállított egy vénséges vén anyóka, és inni kért a lánytól, aki ezt nem tagadta meg tőle. Kedves szavakkal válaszolt az anyókának, és megitatta a fáradt, szomjas öreget. Aki természetesen nem az volt, akinek látszott, hanem egy tündér, és jó tett helyében jót várj, megajándékozta a lányt. Ezentúl valahányszor szóra nyílt a lány szája, virágok és drágakövek hullottak ki belőle. 

Kapzsi anyja miután ezt meglátta, azon nyomban elzavarta idősebb lányát is a kútra, akinek egészen másként végződött ez a sétája. Ő ugyanis gorombán beszélt a tündérrel, nem adott neki vizet, ezért a varázslatos lény megátkozta. Ezután a lánynak akárhányszor szóra nyílt a szája, kígyók és békák ugrottak ki belőle. 

Képzeld el, kedves olvasó, ha velünk is hasonló dolog történne. Vagy ha kedvesen, emberséggel szólnánk, akkor szavaink csupa csodává változnának, viszont ha gorombán rossz dolgokat szólnánk, szavainkból undok dolgok kerekednének. Mennyit és mit beszélnénk ekkor? 

A történetből is jól látszik, hogy mindenki úgy és arról szól, amivel telve van a szíve. Ma reggel Isten hív, hogy olvasd az Ő igéjét, és engedd, hogy ezzel teljen meg a szíved! Olvasd a Bibliát, olvasd Krisztus szavát, és engedd, hogy az átjárja lelked minden apró zugát! Engedd, hogy átformáljon belülről, és engedd, hogy ez a hatás kívülről is látható legyen!

Szólj! Szólj kedvesen, szeretettel! Szavaidból áradjon az élet, a remény, a szeretet! Annyi gonoszság van a világban. Annyi káromkodást lehet hallani az utcán egy rövid séta alatt. Te ne szaporítsd ezeket az átkokat, hanem legyél áldás a világ számára! Szólj bölcsen! Szólj szelíden! Szólj Krisztusról!