szombat, december 12, 2015

A sarkadban vagyok!



"Anyja méhében sarkon fogta bátyját, és mikor erős volt, küzdött az Istennel"
Hóseás 2,3

Jákob és Ézsau története különös, de mégis sok tanulsággal szolgáló történet a családról.

Ikrek voltak és fiúk, együtt növekedtek az anyaméhben, különös kapcsolat volt az övék kezdettől fogva. Születésükkor is csak pár másodperc választotta el őket egymástól. A kisebbik fiú, Jakob talán ragaszkodásból, talán ösztönös hiányérzetből, amikor a másik megindult, utána nyúlt és megfogta a sarkát. Nem is sejtették még akkor, milyen jelentősége lesz annak a pár másodpercnek. Az elsőszülöttség joga, és az atyai áldás öröksége azonban hamar éket vert a családba. Amit az idősebb túl természetesnek és magától értetődőnek vett, mert az övé volt az a kisebb számára áhított, de elérhetetlen kincs maradt. Mivel a szülők is különböző módon szerették őket, és mindegyiknek meg volt a maga kedvence, ez még inkább megnehezítette a békesség megőrzését a családban. Kialakultak a játszmák, amiket leginkább egymással játszottak, legtöbbször a másik bosszantására.

Ézsau volt a nagymenő, az örökös. Látszólag nemtörődöm büszkeséggel élvezte azt a helyzetet, ami az ölébe pottyant és nem is tudta értékelni azt. Ahelyett, hogy komolyan készült volna feladatára, tudniillik, hogy ő lesz a családfő atyja után, az életét léha szórakozással töltötte. Úgy gondolta minden csak játék és ő azt tesz, amit csak akar. Annyira túlzásba vitte szülei és testvére bosszantását, hogy teljesen semmibe vette a család hitét és értékrendszerét. Nem csoda, hogy Isten elvetette őt.

Jákob volt a jófiú, az anyuka kedvence, aki még főzni is megtanult a kedvéért. Mindig csak azt nézte, hogy miként juthat el a céljához. Nem számított neki semmi, sem a testvéri szeretet, sem a szülő iránti tisztelet. Akarta azt, ami a bátyjáé volt és gondolkodás nélkül kihasználta annak gyengeségeit. Apja érzéseit, vágyait sem vette figyelembe. Nehezebben bár, de ráállt, hogy becsapja őt. Itt is annak gyengesége, hogy alig látott, segítette őt. Joggal merülhet fel bennünk a kérdés, hogy mindenkin képes lett volna átgázolni?

Sajnos a gyermekek hibái a szülők miatt erősödhettek fel. A kétféle nevelés, mivel sok dologban nem értettek egyet, a gyerekeket sokszor próbálták a maguk oldalára állítani. Ez eleinte, míg Izsák erős volt, neki és a vadászó Ézsaunak kedvezett. De a családfő betegségét a feleség is kihasználta, hogy férje ellenére, saját akarata szerint cselekedjen. Női praktikái, amire Jákóbot is megtanította, először idősebb fiánál, majd férjénél is az áhított cél felé segítette a kisebbet. És ez alól még az sem menti fel, hogy Isten akarata szerint valóban választottjának kellett lennie az örökösnek. Mert  egy percig sem szabad elhinnünk, hogy az Úr akaratát szabad helytelen eszközökkel munkálni.

Hóseás két pillanatot emel ki a fiatalabb fivér életéből, - a születését és az Istennel folytatott küzdelmét - és ez nem véletlen. Születésekor testvéréhez való ösztönös ragaszkodása segítette az életre. Istennel való küzdelmében pedig az Úrhoz való őszinte ragaszkodása, kapaszkodása mentette meg életét.

péntek, december 11, 2015

Kőszikla

„Kőszikla Ő! Tettei tökéletesek, mert minden útja igazságos. Hűséges Isten, nem csalárd, hanem igaz, és egyenes Ő.” 
5Mózes 32:4.
Teremtő Isten
Megnyílt az ég.
Csak egy vakító fényesség látszott.
És dörgött olyan végtelen erővel,
hogy az idegeimben is megrázott.
Kerestem a villámok útjait, de
nem tudta követni emberi szemem.
Vihar tombolt,
csavarta a fákat:
rólad beszélt hatalmas Istenem!
Én gyönyörködtem
végtelen erődben,

lelkem az alázat útjait kereste,
s a mindenséget rázó dörgések hangjába
az ajkam imáját, csak beleremegte.
– Teremtő Isten!
Ki mennyben és földön
el nem képzelhető hatalommal bírsz,
a fellegekbe villámló betűkkel
a természetnek, szabott törvényt
Te írsz.
Az én lelkembe,
az én szívembe is
villámló betűkkel
írd be útjaid,
s a villámok útján
teremtő szavadnak
soha el nem múló,
dörgő visszhangjait.
Páskulyné Kovács Erzsébet
Isten
Kit fel nem foghat semmi értelem,
hatalmas Isten, örök, végtelen!

Ott vagy a porszemben, Napnak sugarában, 
az emberi sorsok sötét viharában.
Mindenben ott látlak ami az élet,
tudatlan is keres az emberi lélek.

Kicsiny gyermekben az épülő világ,
épülő világnak mi értelmet ád, 
remény vagy, ha minden elveszett,
megújulás az elmúlás felett.

Csak egyben nem vagy ott: ami bűn lehet,
pusztítást hoz, s fájó könnyeket,
Csak egyet nem szeretsz;ami rosszat ád,
megrontott élet tengernyi kínját.

Te Szeretet vagy, Örök Alkotó!
Semmiképpen fel nem fogható!
CSak érezni lehet azt, ami Te vagy,
a Te léted békét, boldogságot ad.

E múló élet és mindenek felett
áldalak Téged, Örök Szeretet!...

Páskulyné Kovács Erzsébet

csütörtök, december 10, 2015

Te miért tartod meg a parancsolatokat?

"Ha hallgatsz Istenednek, az Úrnak a szavára, megtartván parancsolatait és rendelkezéseit, amelyek meg vannak írva ebben a törvénykönyvben, és ha megtérsz az Úrhoz, a te Istenedhez teljes szívedből és teljes lelkedből.
Mert ez a parancsolat, amelyet ma megparancsolok neked, nem túl nehéz a számodra, és nincs távol tőled."
Mózes 5. könyve 30:10-11

Sok esetben úgy éljük meg a parancsokat, szabályokat, mint amelyek gúzsba kötik az embert, és semmiképpen nem úgy, mint amelyek „nem túl nehezek”, illetve „nincsenek távol tőlünk”. Ugyan így vélekedtek a brit uralom alatti jamaikai cementgyári munkások is. A száraz évszakban a cementgyár angol igazgatója kötelezte a munkásokat, hogy minden este söpörjék le a tetőre rakódott cementport. Mindenki gyűlölte ezt a parancsot. Az igazgató hetente ismételte a munkásoknak: „A cementpor letakarítása a legfontosabb feladatotok.” – és habár ezt senki sem hitte el neki, a munkások mindig elvégezték a gyűlölt munkát. Elérkezett azonban 1962, a felszabadulás éve. Az angolok elmentek, a gyár nemzeti érték lett. Mivel senkinek nem volt kedve leseperni a tetőről a port, a munkát egyik napról a másikra halasztották. A száraz hónapokban tenyérnyi vastag cementpor réteg halmozódott fel a gyár tetején. Amikor lehullott az első eső, a por betonná változott és a tető beszakadt.

Mit sem ér az a keresztyén élet, amely során – kínkeservesen, fogunk összeszorításával és megfeszült akaraterővel – betartjuk ugyan Isten parancsait, de nem állunk közel Istenhez. Sokszor eljátsszuk a jó hívő szerepét, de talán még magunk előtt is letagadjuk, hogy külső kényszer hatására tesszük ezt. Templomba járunk, mert akkor szüleink elégedett mosollyal engedelmes gyermekeknek tartanak minket; adakozunk, mert mindenki minket figyel, miközben a pénztárcánkkal bíbelődünk; aprólékosan odafigyelünk a Biblia étkezési szabályaira, mert attól félünk, máskülönben Isten nem üdvözít bennünket. Az ilyen jó keresztyének hite elhanyagolt cementgyárként roskad össze, amint eltűnnek a külső kényszerítő tényezők. Mások véleménye és saját önző céljaink tartanak fogva, hogy megértsük és belsővé tegyük az isteni parancsolatokat. Ha viszont „megtérünk az Úrhoz, teljes szívünkből és teljes lelkünkből”, ha tehát megismerjük Isten feltétel nélküli szeretetét (aki nem szeret jobban, ha betartjuk a parancsolatokat, de nem szeret kevésbé, ha áthágjuk azokat), akkor ébred bennünk egy belső vágy, hogy megtartsuk azokat a tanácsokat, amelyekkel a Mindenható a mi életünket akarja jobbá tenni. Ebben – és csakis ebben – az esetben válnak Isten parancsolatai „könnyűvé” és „közel valókká”.

Te miért tartod meg a parancsolatokat?

szerda, december 09, 2015

Bölcs szív



„Taníts minket úgy számlálni napjainkat, hogy bölcs szívhez jussunk.”
(90. Zsoltár 12. vers)

Emlékszel még iskolai tanulmányaidra? Emlékszel, hogy sokszor milyen kínszenvedés volt bebiflázni a különböző definíciókat, képleteket, évszámokat, verseket, stb.?


És mennyi hasznod volt mindebből? Nem hiszem, hogy többségünknek szüksége lenne a mindennapokban tudni az Árpád-házi királyainkat uralkodási éveikkel és nem gondolom, hogy sokat profitálna bárki is Odüsszeusz utazásának ismeretéből.

És olyan probléma is ritkán adódik az életben, amihez éppen a csonka gúla kisebb alaplapja átlójának kiszámítása adja a megoldást. De az atomok elektronszerkezetének kialakulásáról sem kérdeznek nap, mint nap a közértben.

Persze ezzel nem arra akarok célozni, hogy felesleges tanulni. Sőt a tanulás, a fejlődés, a növekedés maga az élet. Azon viszont érdemes lenne elgondolkodni, hogy a világunkat elárasztó információhalmazból, mit gyömöszölünk gyermekeink, illetve saját fejünkbe.

Mert minél idősebbek vagyunk, annál jobban rá kell döbbennünk, nincs vesztegetni való időnk. A napok, az évek egyre gyorsabban pörögnek… Fel kell tenni tehát a kérdést, mi az az információ, tudás, gyakorlat, aminek birtokában nemcsak ebben, hanem az eljövendő világban is boldogulunk.

A legbölcsebb ember, Salamon így vall erről: „a prédikátor bölcs volt, még a népet is tudományra tanította, és fontolgatott, és tudakozott, és írt sok bölcs mondást. És igyekezett a prédikátor megtudni sok kívánságos beszédeket, igaz írást és igaz beszédeket.” (Préd.12:11-12)

„Mindezekből, fiam, intessél meg: a sok könyvek írásának nincs vége, és a sok tanulás fáradságára van a testnek. A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga!” (Préd.12:14-15)

Imádkozzunk és törekedjünk ma arra, amit Jézus a Getsemáné kerti imájában említ: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust.” (Ján.17:3)

kedd, december 08, 2015

Szoros a kapu!



„Menjetek be a szoros kapun! Mert tágas az a kapu, és széles az az út, amely a kárhozatba visz, és sokan vannak, akik bemennek azon. Mert szoros az a kapu, és keskeny az az út, amely az életre visz, és kevesen vannak, akik megtalálják azt.”
Máté evangéliuma 7. fejezet 13-14. verse



Talán még emlékszünk, hogy nem olyan régen, nyakon öntötte magát egy kanna hideg vízzel a facebook felhasználok nem tudom hány százaléka, pusztán azért mert ez állítólag nagyon vicces. Aztán ezt videóra rögzítették, és osztották meg az interneten más embereket is arra buzdítva, hogy öntse nyakon magát egy vödör vízzel. Ugye milyen jól hangzik? Szerintem is öntsük le magunkat a legnagyobb téli hidegben, mert több százezer ember nem tévedhet...

Egy városnézésen vettünk részt a feleségemmel néhány napja. Azelőtt még nem jártunk azon a helyen, de azért az interneten előzetesen megnéztük azokat a látnivalókat, amiket meg szeretnénk nézni, de alapvetően nem tudtuk merre kell menni, hát követtük a tömeget. Azon gondolkoztam, hogy a legtöbben, ha nem tudjuk merre menjünk, megyünk a többség után.

Miért döntünk így? Miért megyünk a többiek után? Azt hisszük, hogy ők tudják? Kialakul egy mechanizmus, hogy biztos az a jó, amit többség csinál? Nem szabad valamit úgy tenni, hogy ne vizsgálnánk meg annak a hatásait a jövőnkre nézve.

„A birka szellem vagy az újszerű gondolkodás a nyerő?”- írja egy hetilapban megjelent főcím? Ez az újszerű gondolkodásmód egészen régről ered. Jézus mondja, hogy ne kövessétek a tömeget, hanem azt keressétek, ami igaz, és ami az örök életre visz téged. Rendelkezünk-e ezzel a gondolkodásmóddal vagy inkább követjük a többieket, amely látszólag jónak tűnik, de ahogy Jézus mondja, a kárhozatba visz.

Számtalan önsegítéssel foglalkozó újságcikk és könyv található a csordaszellemmel kapcsolatban mégis mintha eredménytelen lenne a küzdelem a tömegvonzás ellen. Nem kell elítélni a tömeget, de meg kell fontolni a döntéseinket. Ma, amikor ismét kb. 20 ezer döntést fogunk hozni, vizsgáljuk meg azokat, hogy azok pozitív vagy negatív irányba fogják befolyásolni az életemet!