szombat, június 06, 2015

Ki a különb?


Krisztus Jézusban ugyanis sem az nem számít, hogy körülmetélt valaki, sem az, hogy körülmetéletlen, hanem csak a hit, amely a szeretet által tevékeny.”
Galata 5,6 Békés-Dalos fordítás

Sok más közösséghez hasonlóan a keresztények között is megjelent, és azóta is kísért az a rossz szokás, hogy a másikhoz hasonlítom magam. Nem kell ezen csodálkoznunk, hisz maga az Úr is tisztában volt a tanítványai gyengeségeivel, de szóvá is tette ezt számukra, hogy el tudják hagyni azt. Tény és való azonban, hogy az apostolok addig nem válhattak Krisztus igazi követőivé, míg fel nem hagytak azzal, hogy egymáshoz hasonlítgassák magukat mondván: „Ki a nagyobb?”

Az, hogy a galáciai levélben Pál apostolnak ezzel ismét foglalkoznia kell, mutatja ennek a bűnnek a makacsságát és azt, hogy bizony minden generációnak meg kell ezzel küzdenie újra és újra. A körülmetélkedés világos és egyértelmű jele volt annak Ábrahámtól kezdve, hogy valaki Isten nagy családjához tartozik. A tradíció nem csak vallási, hanem népi, családi szokás is volt, így magától értetődő is. Mivel az első keresztények mind zsidó családból származtak, egyértelműnek tartották, hogy éljenek vele. A misszió azonban sokkal eredményesebbnek bizonyult a pogányok mint az ószövetség népe között. Így az egyház azzal szembesült, hogy tagjai között egyre többen voltak olyanok, akik figyelmen kívül hagyták Ábrahám és Mózes erre vonatkozó szavait, ami feszültséghez vezetett soraik között. Bár Isten Pálon keresztül és az apostoli döntés megerősítésével nyilvánvalóvá tette, hogy a szövetség Krisztus által újra lett értelmezve és ennek nem feltétele és jele már a körülmetélkedés, mégis sokáig maradtak olyan tagok a gyülekezetekben, akik ezt a szentség megerősítésének tekintették. Úgy gondolták, hogy akik tartják a régi tradíciót, azok elkötelezettebbek, odaszántabbak másoknál és ebből következik az is, hogy jobb hívők. Természetesen a másik oldal sem maradt tétlen és a körülmetélés pártiakat maradinak, törvényeskedőnek tekintették. Így kialakult egy harc a két párt között, ami mindenképpen a gyülekezet veszteségét és hanyatlását okozta volna. Érdekes ebben a történetben megfigyelni magát a levél szerzőjét. Bár ő is a farizeusi rendből lett kereszténnyé és így természetesen alapos ismerője volt Mózes minden törvényének, mégsem vált törvényeskedővé. Sőt, sok esetben szólt a fölösleges tradíciók kényszerből történő betartatása ellen. Több levelében olvasunk arról, milyen csatákat vívott azokkal, akik nem kegyelemből, hanem a törvények betartása által akartak üdvözülni. Mégis, amikor zsidó közegben hirdette az evangéliumot, minden régi szokást betartott, sőt még munkatársát, a fiatal Timóteust is körülmetélte, hogy a hallgatói elfogadják őt.

Sokat tanulhatunk Páltól. Napjainkban is komoly feszültségek forrásává válik a régi tradíciókhoz való alkalmazkodás kérdése és sokszor vérremenő vitákat vívunk olyan területeken, mint az Istennek tetsző zene, az öltözködés, az életmód kérdése és az, hogy miként tartsuk meg a szombatot, vagy hogyan viselkedjünk például egy esküvőn. Ezek a kérdések megosszák közösségeinket és észre sem vesszük, hogy ezáltal követjük el a legnagyobb hibát. Pál tanítása egyértelmű: ne menj bele ebbe a vitába! Ne légy megosztó lelkületű, mert ez nem más, mint a régi „Melyikünk a különb?” kísértés. Ebben pedig nagyon el lehet tévedni. Az apostol szerint a vitánál fontosabb, hogy egymás felé is éljük meg a keresztény szeretetet a maga teljességében. Ez a teljesség pedig tetteinkben jelenik meg. Abban, ahogyan a másikra tekintünk, ahogy a másikkal bánunk annak ellenére, hogy ezekben a kérdésekben esetleg más a véleményünk. Pál mindkét fél felé volt annyira toleráns, hogy meg tudta őket szólítani a szeretet evangéliumával.

péntek, június 05, 2015

Miért imádkozzak?

„Jézus példázatot mondott a tanítványainak, amellyel arra tanította őket, hogy kitartóan imádkozzanak, és ne fáradjanak bele soha.”
 Lukács evangéliuma 18:1 (Biblia Egyszerű fordítás)

Miért? Mert Isten nem hallja meg, ha csak egyszer mondom el kérésemet, vágyamat, köszönetemet? Többször el kell mondanom mindent, hogy végre meghallja, meghallgasson? Esetleg olyan sok dolga van a világegyetem fenntartásával, irányításával, hogy folyamatosan kell imádkoznom, hogy végre legyen már rám is egy kis ideje? NEM! Nem! Nem! Isten az első, és a leghalkabban elmondott imát is meghallja.
Neked van szükséged arra, hogy folyamatosan fenntartsd a kapcsolatot az Atyával. Hajlamos vagy arra, hogy egyszer elmondtad, kipipáld: ez is megvolt, és többé nem törődsz vele. Isten azt szeretné, ha folyamatosan az Ő közelségében maradnál. Az utca zajában, kapálás közben, a vizsga előtt és után, autóvezetés közben… Szeretné, ha nem hagynál ki egyetlen lehetőséget sem, amikor beszélgethetsz Vele. Ha kitartóan kérnél, és nem fáradnál bele. Nem Őmiatta, hanem Temiattad. A kitartó imádkozás edzetté tesz. Jobban figyelsz a közben kapott jelzésekre, és amikor Isten megadja vagy elutasítja kérésedet, megérted a miértjét is.

Találtam néhány gyönyörű gondolatot az imával kapcsolatban. Olvasd el, ízlelgesd, engedd, hogy Istennel kapcsolatba kerülj ma ima által. Írd fel imatapasztalataidat. Engedd, hogy ezen a napon felemeljen és karjain hordozzon az Úr!

 „Hozzátok gondotokat, örömötöket, szükségleteiteket és aggodalmaitokat, mindazt, ami nyom és kínoz Isten elé! Terheiteket sohasem találja nehezeknek, soha ki nem fáraszthatjátok Őt. Ő, aki hajatok szálát is számon tartja, nem közömbös gyermekei szükségletei iránt. "Igen irgalmas az Úr és könyörületes" (Jak 5:11). Nyomorunk és jajkiáltásunk szívéig hat. Vigyétek őhozzá mindazt, ami szíveteket nyomja. Semmi sem oly nehéz, hogy ne bírná el, mert hisz Ő tart fenn világokat, kormányozza a világmindenség ügyeit… Élettapasztalataink egyetlen fejezete sem oly homályos, hogy el ne olvashatná; nem lehet olyan nehéz helyzetünk, hogy meg ne oldhatná. Legkisebb tanítványát sem érheti kár, nem kínozhatja gond szívünket, nem érhet öröm, és őszinte ima nem hagyhatja el ajkunkat, amely iránt ne viseltetne közvetlen érdeklődéssel. "Meggyógyítja a megtört szívűeket, és bekötözi sebeiket" (Zsolt 147:3). Isten és minden egyes lélek között oly gyengéd és bensőséges a viszony, mintha kívüle más lélek nem volna, akiért szeretett Fiának életét áldozta.” (Jézushoz vezető út)
Az ima a hívő számára a lélek lélegzetvétele. Ez a titka a lelki erőnek.
Az ima táplálja a lélek életét.
A hittel mondott ima olyan fegyver, amely által az ellenség minden támadását sikeresen visszaverhetjük.
Egy napig, de még egy óráig sincs senki biztonságban ima nélkül.

Naponta szállnak fel imák Istenhez, és egyetlen hittel mondott ima sem marad figyelmen kívül.
Az ima és a hit megvalósítja azt, amire a földön semmilyen hatalom nem képes.
Szívünket feltárni Istennek, mint barátunknak, ez az ima. Nem mintha szükséges lenne, hogy elmondjuk Istennek, kik vagyunk, mit akarunk, hanem, hogy ily módon Istent a szívünkbe fogadhassuk. Az ima nem Istent hozza le hozzánk, hanem bennünket emel fel őhozzá.

Az ima kulcs a hit kezében, amely megnyithatja a mennyei tárház ajtaját, ahol a Mindenható kincseinek forrásai vannak.
Ha ima által közösségünk van Istennel, szellemi és erkölcsi képességeink fejlődnek.
Az elmélkedés és az ima megóv attól, hogy önkéntelenül is veszélyes utakra térjünk. Így sok vereségtől megmenekülhetünk.


Az ima a menny elrendelt eszköze, hogy a bűn ellen sikeresen küzdjünk, s keresztényi jellemet fejlesszünk.
A fiatalok egyedüli biztonsága a szüntelen éberség és az alázatos ima. Ne álltassák magukat azzal, hogy ezek nélkül is keresztények lehetnek!
Az ima a lélek legszentebb gyakorlata.

Az ima elhanyagolása arra vezeti az embert, hogy saját erejére támaszkodjék, ami által megnyitja az ajtót a kísértések előtt.
Az ima mennyei tudomány.
Az ima erőt ad, hogy ismét felvegyük a harcot a sötétség hatalmaival, türelmesen szenvedjük el a próbákat, és - mint Krisztus jó katonái - elviseljük a nehézségeket.
 

Nincs egyetlen ima - ha dadogva hangzik is -, nincs egyetlen könnycsepp - ha titkon hull is -, nincs egyetlen őszinte vágy Isten után - ha gyenge is -, amellyel Isten Lelke ne azonosulna. Sőt, még mielőtt az ima felhangzik, vagy a szív sóvárgása kifejezésre jut, Krisztus lelkierőt küld annak az embernek, akinek szívét kegyelme érintette.

Az ima eggyé kovácsol minket egymással és Istennel. Az ima Jézust társunkká teszi.
Minden hitből fakadó komoly ima meghallgatásra talál. Lehet, hogy nem akkor jön a válasz, amikor várjuk, hanem akkor, mikor a legnagyobb a szükségünk. 

csütörtök, június 04, 2015

Amikor a feddhetetlenség bűnné válik

„Igazamhoz ragaszkodom,
nem hagyom,
egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret.”
Jób könyve 27:6 

Kevés személyről jegyzi fel a Biblia, hogy „feddhetetlen és becsületes” ember. Jób közöttük van (1:1). És valóban, a sok csapás és nyomorúság után, ami őt éri (elveszti vagyonát, meghalnak gyermekei, végül pedig szörnyű kor támadja meg testét), el tudja mondani hisztérikus feleségének: „Ha a jót elfogadtuk Istentől, a rosszat is el kell fogadnunk” (2:10). Lelki gyötrelmei azonban csak ezután következnek. Barátai avval vádolják Jóbot, hogy balsorsa bűnei következménye.

Ebben a feszült párbeszédben hangzik el Jób tiltakozása: „Távol legyen tőlem, hogy igazat adjak nektek! Míg csak meg nem halok, nem engedek feddhetetlenségemből. Igazamhoz ragaszkodom, nem hagyom, egyetlen napomért sem bánt a lelkiismeret” (27:5-6).

Az olvasó az egész könyvben – mintha valami dráma lenne – Jóbnak drukkol. Egy bizonyos ponton túl azonban gyanakodni kezd. Hogy a feleség hisztérikus viselkedése helytelen, az nyilvánvaló – a pánik nem oldja meg, csak súlyosbítja a bajt. Hogy a barátok teológiai alapállása téves, az vitán felüli – Jóbot nem a vétkei miatt érték a csapások. De vajon a főhős makacs ragaszkodása saját „igazához” és saját „feddhetetlenségéhez” nem sodorja-e szépen lassan őt magát is a valóságot helytelenül értékelők táborába? Nem lehet-e, hogy Jób „feddhetetlensége és becsületessége” fokozatosan saját büszkeségévé válik? Vajon – barátaival szembeni – teológiai tisztán látása nem sodorja-e őt a felsőbbrendűség bűnébe?

Miután Isten megjelenik Jóbnak, ő lehajtott fejjel ismeri be: „Eddig még csak hírből hallottam rólad, de most saját szememmel láttalak. Ezért visszavonok mindent, bűnbánatot tartok porban és hamuban” (42:5-6). Ha eddig büszke volt „feddhetetlenségére”, akkor most már belátja, „igazsága” Isten szemében olyan volt, mint egy szennyes ruha (Ézsaiás 64:5). Az üdvösség egyedül a Mindenható kegyeleméből lehetséges.

Ha büszkék vagyunk igaz vallásunkra, tiszta teológiánkra, páratlan feddhetetlenségünkre, és ha úgy gondoljuk, hogy nekünk mindig igazunk van, akkor gyorsan gondoljuk át Jób sorsát! Isten szeretetéből a mai nap sem saját jóságunkból kifolyólag részesülünk, hanem csak egyedül az ő kegyelméből.

szerda, június 03, 2015

Türelem



„Az ember okosságát türelmén lehet lemérni, és becsületére válik, ha a hibát el tudja nézni.” /Káldi Neovulgata/
(Példabeszédek könyve 19. fejezet 11. vers)

Mondd csak, te hogy állsz a türelemmel?

Próbálsz türelmes lenni, de reggel elaludtál és épp a legnagyobb dugóba kerülsz. Aztán a késés miatt a munkahelyen a leszúrás mellé már megint valami alja meló jut rád, és bent kell maradnod túlórázni, amit meg se fizetnek…

Próbálsz türelmes lenni, de mikor már több órája vársz a sorodra a hivatalban, vagy rendelőben ahova időpontra jöttél, és látod, hogy mások minden gátlás nélkül megelőznek és bemennek előtted…

Próbálsz türelmes lenni, de mikor már annyiszor kérted Istentől, hogy segítsen, hogy mutasson utat, hogy adjon egy társat, valami jelet, hogy mi a célja az életeddel, de semmi válasz...

S tudom szerény vigasz, hogy mindannyian hasonló cipőben járunk, S előbb vagy utóbb mindenkinél elpattan egyszer a cérna, eljön a pillanat, hogy nincs tovább, mikor elfogy a türelem.

S mit tehetsz, ha mindezek ellenére szeretnél türelmesebb lenni? Először is jegyezd meg, a türelem nem tétlenség, hanem folyamatos növekedés.

Ahogy a kertben minden erőlködés nélkül egymás után kibújnak, majd virágoznak és termést érlelnek a növények.

Ahogy egy csecsemő, aki először csak bömböl magatehetetlen, majd ahogy naponta növekszik, csúszik, mászik, majd felhúzza magát, s jó pár fenékre esés után elkezd egyedül totyogni.

Igen, a türelem nem más, mint szemben a mai ’azonnal’ világgal elfogadni, megtanulni Isten és a dolgok valódi időrendjét. Hogy nem előbb és nem később, hanem mikor ’eljön az idő teljessége’.

Így kérjük ma együtt:

Uram, segíts elfogadni azt, amin változtatni nem tudok, és adj erőt, hogy feladás nélkül megtegyem, ami rajtam áll.

Kérlek, érleld bennem a türelem lelki gyümölcsét!

kedd, június 02, 2015

A világ legjobb munkája



Az én Uram, az Úr megtanított engem, mint tanítványát beszélni, hogy tudjam szólni igéjét az elfáradtaknak. Minden reggel fölébreszt engem, hogy hallgassam tanítványként. Az én Uram, az Úr megnyitotta fülemet. Én pedig nem voltam engedetlen, nem hátráltam meg.
Ézsaiás próféta könyve 50. fejezet 4-5. verse



A tanítvány jelző egy igazán bensőséges kapcsolatot feltételez az Úr és az ember között. Tanítványnak lenni, a legnemesebb feladat, amire ember vállalkozhat. Nem jár nagy fizetéssel, nem jár nagy hírnévvel, és a sikert is egész máshogy kell mérni. Nemrég láttam egy hirdetést, amin az állt: „a világ legjobb állása.” Elgondolkoztam mielőtt megnéztem volna, hogy vajon mi lehet a világ legjobb állása. Egy alkalommal egy ismerősömnek jó munkát kívántam egy szorgos hétköznap korai óráiban. Rendkívül sietett a munkahelyére, de a jókívánságom után még volt egy-két perce, hogy elmagyarázza nekem, hogy két olyan fogalmat használtam, amik nem férnek össze. Ugyanis, a munka az nem lehet jó!

…tehát a hirdetés a következő szöveget tartalmazza. Aki felvételt nyer, az a világ legjobb vállalatánál dolgozhat. Te vagy a mi emberünk, ha szeretnéd az idődet saját magad beosztani, te vagy a mi emberünk ha… és jöttek a felsorolások. Micsoda munkahely… és a hirdetés szövege mellé egy gyönyörű szép tengerpartról volt egy fénykép becsatolva, gondolom azért, hogy minél hitelesebb lehessen a hirdetés. Biztosan rengetegen meg szerették volna kaparintani a világ legjobb állását.

Mi a világ legjobb állás? Ki lehet a legjobb vezető? Erre most keresztény társaim habozás nélkül vágják rá: „hívőnek lenni a legjobb munka és Jézus a legjobb a vezető.” Igazuk van azoknak, akik ezt gondolták magukban, ugyanis nemcsak vezetés elméleti példákat mutatott be Jézus, hanem ezzel megmutatta, mi a legjobb hivatás a világon. Tanítványnak lenni, Krisztus követőjének lenni a világ legjobb állása. Nem az az ígéret, hogy henyélhetünk egész nap, nem is az, hogy villával forgatjuk a pénzt, nem is az, hogy majd az emberek a tenyerükön hordozna, hanem az, hogy minden reggel fölébreszt, és ha megnyitjuk fülünket, akkor halljuk, hogy mit mond számunkra. Ígéret egy örök élet, ahol nincs fájdalom, szenvedés, pletyka, irigység… Ez a világ legjobb munkahelye! Jézus azt mondja neked ma: „Kövess engem!”

hétfő, június 01, 2015

Miért kell nekünk Istennek engedelmeskedni?

És megparancsolta nekünk az Úr, hogy teljesítsük mindezeket a rendelkezéseket, és féljük az Urat, a mi Istenünket, hogy jó dolgunk legyen mindenkor, és megtartsa életünket az Úr, ahogyan ma is.”
Mózes 5. könyve 6:24




Szinte magam előtt látom, amint egy apa kisfiával beszélget:

Apa, kérlek, mesélj nekem!”

Tudod kisfiam, ez a föld nem volt mindenkor a mienk. Valamikor a mi népünk messze földön, Egyiptomban élt és kemény rabszolgamunkát végzett. A fáraó szolgái voltunk és sok sok év szolgaság után Istenhez kiálltottunk. Ő meghallgatott, nagy és veszedelmes jeleket vitt véghez szemük láttára a fáraó háza népén és egész Egyiptom lakóin. Minket pedig kihozott a rabság földjéről és ide vezetett, ahol szabadon és jólétben élhetünk. Csodás dolgokat tett értünk Isten! Ha a világ összes vagyona a miénk lenne, sem tudnánk visszafizetni neki. De nem is kell. Ő mindezt azért tette velünk, mert szeret. Csak arra kért, ne feledkezzünk meg róla, hanem minden nap emlékezzünk rá és maradjanak a szívünkben azok az igék, amiket ő mondott nekünk. Meséljünk arról a sok csodáról, amit velünk tett nektek, gyermekeinknek is. Arra biztatott, hogy nagyon sokat beszélgessünk róla, akár a házban vagyunk, akár úton járunk akár lefekszünk, vagy akár fölkelünk. Legyen mindig a szemünk előtt és ismételgessük, amikor csak alkalom nyílik rá.”

Mit parancsolt nekünk Isten? Mi az, amit nem szabad elfelejtenünk?”

Azt, hogy az Úr, a mi Istenünk, egyedül az Úr, nincs más Isten rajta kívül. A legtöbb, mit tehetünk érte, hogy szeretjük őt teljes szívünkből, teljes lelkünkből és teljes erőnkből. Sőt van még valami, aminek nagyon örül: ha látja, hogy szeretjük egymást. Ha szépen bánunk egymással mi a család tagjai, de ugyanilyen kedvesek vagyunk másokhoz is.”

De apa, nem könnyű dolog jónak lenni!Néha olyan nehéz a másikat szeretni. Főleg ha csúnyán bánik velem.”

Tudom, ezt én is érzem. Ha csak saját erődből próbálsz engedelmeskedni, lehet, hogy egy darabig sikerül, aztán megint kudarcot vallasz. Ha azonban, ahogy azt Isten megparancsolta nekünk, minden nap odafigyelünk Istenre, ha életünk részévé válik, akár eszünk, akár iszunk, akármit teszünk, akkor ajándékként kapjuk az engedelmességet. Isten adja nekünk. Csak az ő segítségével tudunk engedelmeskedni.

Miért kell nekünk Istennek engedelmeskedni?”

Emlékszel arra, amikor azt kértem, hogy ne menj a sziklahasadék szélére?”

Igen.”

Azért kértem,mert tudtam, nagyon meredek az a szakadék és nagyon megsebesülnél, ha beesnél. Ugyanígy Isten is meg szeretne védeni minket. Tudja, hogy milyen veszélyek leselkednek ránk, ezért adott parancsolatokat nekünk. Ha azokat megtartjuk, úgy ahogy te is engedelmesen nem mentél a szikla szélére, akkor életben maradunk. Sőt Isten azt ígérte, ha teljesítsük rendelkezéseit, akkor jó dolgunk lesz. Érted már, miért olyan fontos Istenre hallgatni?”


Azt hiszem, kezdem megérteni.”

vasárnap, május 31, 2015

Higgy és várj!

„Emeljétek szemeteket az égre, tekintsetek le a földre, mert az ég szétfoszlik, mint a füst, és a föld szétmállik, mint a ruha, lakói pedig úgy elhullnak, mint a legyek. De az én szabadításom örökre megmarad, és igazságom nem rendül meg. Hallgassatok rám, akik ismeritek az igazságot, népem, mely szívébe zárta tanításomat! Ne féljetek az emberek gyalázkodásától, szitkozódásuktól meg ne rettenjetek! Mert úgy járnak, mint a ruha, melyet megrág a moly, mint a gyapjú, melyet megrág a féreg. De az én igazságom örökre megmarad, és szabadításom nemzedékről nemzedékre.”
Ézsaiás könyve 51:6-8

Értelmetlen háborúk sokasága, éhező emberek, szenvedő gyermekek, kislányok, akik nem tanulhatnak, sőt, akiket még gyermekkorban „kiházasítanak”. Vallási fanatizmus, mely a másik ember halálához vezet, csak azért, mert ő másként gondolkodik. Családon belüli erőszak néma áldozatai, emberek, akiknek életét valaki „csak úgy”, esetleg egy nevetségesen kevés összegért vagy felelőtlenségből elvette. Lenézett, megvetett, társadalomból kizárt csoportok. Menekültek tízezrei, akik sehol, senkinek sem kellenek. Beteg világunk pillanatképei, melyek nap mint nap megrettentenek, és imára késztetnek, hogy Isten hozzon megoldást, mert itt már egyedül csak Ő segíthet. 

Ránézel a karodban fekvő csöpp kis életre, és elszorul a szíved. Érzed a tehetetlenséget, hogy hogyan is tudod őt megvédeni az őrült világ betegségeitől. Hogyan tudsz neki teljes, boldog életet biztosítani? Hogyan tudod megmenteni? 

Isten ma reggel egy különleges bátorítást küld neked. Emeld fel a szemed, és láss! Bizonyos dolgoknak meg kell történniük, bármennyire is ijesztőek, de nem ez a lényeg. Az ég és a föld elmúlhat, de Isten és az Ő gondviselése örök. Megszűnhet körülötted minden. Elvehetnek tőled mindenkit, akit szerettél, tombolhat kegyetlen vihar, de Isten nem hagy magadra. Ő az egész világegyetem teremtője és fenntartója, és Ő nem mond le rólad. Nála biztonságban vagy te, és az is, akiért az életedet is odaadnád. 

Isten nemsokára igazságot szolgáltat, és elhozza szabadítását. Hát ne add fel a reményt! Várj hittel, várj bátran! Isten soha nem hibázik.