szombat, május 30, 2015

Akkor, amikor kell


És Jézus felelvén, monda nékik: Legyen hitetek Istenben.”
Márk 11:22

Megmondani valamit akkor, amikor kell épp olyan nehéz, mint időben helyesen cselekedni. Azt csodálom Jézus Krisztusban, hogy Ő ezt mindig tudta helyesen alkalmazni. A szolgálata a vége felé közeledett és az embereknek országszerte állást kellett foglalniuk vele kapcsolatban. Egyfajta ítéletet jelentett ez mindenki számára, hiszen később mindannyiuk sorsa azon fordult meg, hogyan vélekedtek Róla. Megváltónk szerette volna, ha teljesen tiszta kép alakul ki vele kapcsolatban hallgatói szívében, elméjében ezért egyre határozottabban képviselte küldetését azokkal szemben, akik egyre inkább elutasították. Kiűzte a kufárokat a templomból, elmondta híres beszédét a farizeusokkal szemben: „Jajj, nektek...!” Amit mondott, amit tett, még ha szükséges is volt, megrázta a tanítványokat. Komoly figyelmeztetését még egy megdöbbentő példával is alátámasztotta, a fügefa megátkozásával. Amikor éhesen elhaladt mellette és azon semmit sem talált, amivel csillapíthatta volna szükségét, megátkozta azt. Következő alkalommal arra jártukban Péter felfigyelt arra, hogy a fügefa kiszáradt és ezt szóvá is tette Mestere felé. Erre érkezett válaszul Isten Fiának szava: „Higgyetek Istenben!”
Tanítványát ámulattal töltötte el, hogy megtörtént az, amit mestere mondott, de nem most történt ez először. Jézus szolgálata alatt követői számtalan alkalommal megbizonyosodhattak már szavának hatalmáról. Hiszen azokkal lecsendesítette a vihart és a háborgó tengert, bűnösöknek adott új reményt megbocsátva bűneiket, de még a betegek és a holtak is szavát hallva gyógyultak meg, támadtak fel. Péter és társai számára mégis meglepő volt a fa kiszáradása, de miért? Lehetséges, hogy azért, mert most nem valamiért használta hatalmát, hanem valami ellen és az szokatlan volt? Mintha mindenki úgy ismerné Jézust, mint a jóságos Fiút, aki telve van szeretettel és kegyelmével kiegyenlíti az Isten haragját és nem látnánk azt, ami nyilvánvaló, hogy az Atya és a Fiú egy mindenben. Egy igazságban és kegyelemben, jogosságban és irgalomban. Egy a szeretetben. Mindkét oldalát akkor használja, akkor mutatja be nekünk, amikor kell, amikor arra van szükségünk. Ha Isten valódi követőivé akarunk válni, nekünk meg kell ismernünk és meg kell értenünk Őt. Ahogy azt Pál apostol is mondja: Annakokáért, szerelmeseim, a miképen mindenkor engedelmeskedtetek, nem úgy, mint az én jelenlétemben csak, hanem most sokkal inkább az én távollétemben, félelemmel és rettegéssel vigyétek véghez a ti idvességteket!” (Filippi 2,12) Isten követői szerelmesek, akik engedelmeskednek, amikor kell. Szerelmesek, akik nem csak a másik jelenlétében őrzik szeretetüket iránta, hanem távollétében is. Szerelmesek, akik félnek és rettegnek, ha kell attól, hogy annyira megbántsák Istent, hogy visszafordíthatatlanná tegyék kapcsolatuk megromlását.

péntek, május 29, 2015

Összehasonlíthatatlanul jobb!

Képzeld el, hogy a harmincas éveidet taposod és van egy négyéves gyermeked. Jó apa vagy, jó férj és a legeslegjobb szülő szeretnél lenni a világon. Ha ránézel a kicsire, milyen gondolatok jutnak eszedbe?
-          - Hogyan óvhatnám meg minden bajtól?
-         -  Mit tegyek, hogy azokat a hibákat elkerülje, amikbe én beleléptem?
-          - Milyen oviba, iskolába írassam?
-          - Mi lenne számára a legjobb dolog a világon?
-          - Figyelem alakuló képességeit, vajon melyik terület fogja érdekelni?
-          - Hogyan csöpögtessem bele az istenfélelmet, az Isten iránti szeretetet, tiszteltet? Az erkölcsöt?
Ha igazán jó apa vagy, biztosan megfordulnak ezek a gondolatok az agyadban, és ennél még sokkal több is. Szeretnéd a legjobbat, a legértékesebbet adni gyermekednek.
Ezalatt ő
-          - Babázik, vagy a kisautóját tologatja, veszekszik a bátyjával, hogy az a játék az övé! És nem engedi el.
-        -   Sír, esetleg üvölt, ha valamit el szeretne érni nálad.
-         -  Halvány fogalma sincs iskoláról, életről, istenfélelemről, erkölcsről.
Ma reggel ezt olvastam Ézsaiás könyve 55. fejezet 8-9. versében:
„Mert az én gondolataim nem a ti gondolataitok, és a ti útjaitok nem az én útjaim, mert amiképpen magasabbak az egek a földnél akképpen magasabbak az én útjaim útjaitoknál, és az én gondolataim a ti gondolataitoknál.”

Most már érted a fenti gondolatsort? Összehasonlíthatatlanul jobbak az Ő gondolatai a tiédnél. Meg persze az enyémeknél. S amíg én itt önzően mindent magamnak akarok, mint a fenti négyéves gyerek, addig Ő azon fáradozik, hogyan adhatná meg mindazt, ami a legjobb, a legtökéletesebb számomra, s ami sokkal fantasztikusabb, mint amit én elképzelni tudok.

Mert az Ő gondolatai nem röghöz kötöttek. Magasabbak. Nem 180 cm magasból, hanem a Mennyből tekint le rád - Terve van veled. És az Ő tervében minden szerepel, ami javadra válik. Mert azoknak az életében, akik Istent szeretik, minden együttmunkálkodik a jóra.

csütörtök, május 28, 2015

Mi az, ami tőlünk telik?

„Azt tette, ami tőle telt: előre megkente a testemet a temetésemre.”
Márk írása szerinti evangélium 14:8

Mi az, ami tőlünk telik? Szemmel láthatólag eléggé sok. Gondolunk a szegényekre – ahogyan a tanítványok is ott Simon házában –, és rendszeresen megszánjuk a kéregetőket a pénztárcánkban levő apróval. Bölcs előrelátás jellemez minket – ahogyan Simon házában jelen levőket is –, és takarékoskodunk mindazzal, amit hosszú évek kemény munkája során két kezünkkel gyűjtöttünk össze. És még sok minden más is telik tőlünk – ahogy minden bizonnyal Simon vendégeitől is. Rendszeresen járunk templomba, rendszeresen fizetjük az egyházadót, a tizedet, hosszan imádkozunk, pontosan betartjuk vallási előírásainkat, sokszor már-már sanyargatjuk magunkat, csakhogy Isten észrevegye, hogy sok minden telik tőlünk. Igen, ahogy Simon barátai, éppen úgy mi is, mai keresztyének, büszkék vagyunk szerénységünkre, dicsekszünk alázatunkkal, és nagyon sajnáljuk azokat az embertársainkat, akik nem jutottak még el a vallási kegyességnek arra a magas fokára, ahonnan mi lenézünk.

És mi telt a történetbeli (14:3-9) asszonytól? Az, hogy előre megkenje Jézus testét az ő temetésére (14:8). Megértette – Simon társaságában talán egyedül –, hogy ennek az ártatlan embernek a halálát saját önző élete okozta. Fájt neki saját múltja, hogy sok embert megbántott, hogy sok olyan dolgot tett, melyet már nem tud meg nem történté tenni, és nyomasztotta annak tudata, hogy mindezért Jézusnak meg kell halnia. Az olaj, amivel Jézus fejét megkente a bűnbánat és egyben a hála kifejezése volt. Jézus, hogy Simon és társai is megértsék, valami ilyesmit mondott: „A tőletek telő vallási tevékenységek lehetnek talán jók, de mit sem érnek, ha nem ismeritek be, hogy ti is hibázhattok, hogy ti is önzőek vagytok, és hogy ti is hozzájárultatok halálomhoz. Ha ezt megértenétek, nem bántanátok azt, aki felismerte, Isten kegyelme által léphetünk be a mennyei királyságba.”

Vajon tőlünk mi telik? Vallásos jótettek, kegyes dicsekvés és önigazult szent beszéd? Vagy bűnbánat és hála?

szerda, május 27, 2015

Nyisd ki az ajtót!



Íme, az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.
(Jelenések könyve 3.fejezet 20.vers)

Az utolsó napok egyházának, Laodiceának sok bűnét és hiányosságát szoktuk emlegetni, úgy mint a világ elvárásaihoz való alkalmazkodás, formalista vallásoskodás, lélektelen keresztényieskedés, felfuvalkodottság, „inkább a gyönyörnek, mint Istennek kedvelése” (2Tim.3:4), stb.

Ám e korszakról a legszomorúbb képet ma reggeli versünk festi, mikor Jézust, - akinél ott van ugyan a pokolnak és a halálnak kulcsa (Jel.1:18), a Dávid kulcsa (3:7), aki a végén mindent újjá tesz (21:5), - mint kívülállót ábrázolja.

S persze kedves olvasó kérdezheted; Hogyan került kívülre? Ki zárta be előtte az ajtót? Ám ma reggel mindenféle teológikus válasz helyett egy régi kedves ének szavaival kérdezlek:

Nincs helyed Jézus számára? Nézd, az ajtód előtt áll! Arra vár, hogy bebocsássad, tárd ki szíved néki már!
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!
Földi örömök számára szíved mindig nyitva áll;
Ámde, hogyha Jézus kéri, helyet abban nem talál.
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!
Kedveled a hiúságot, választod a múlandót;
Ámde balgán elbocsátod magadtól az Üdvadót.
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!
Ember, gondolj a jövődre! Elfogy erőd, életed.
Mondd, mit ér e világ néked, ha elveszted üdvödet?
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!
Engedd Jézust a szívedbe, életed megmentőjét!
Benne van az örök élet; s ez az élet lesz tiéd.
Bűnös, van-e hely szívedben fogadni az üdv Urát?
Míg a kegyelem idő tart, nyisd meg szíved ajtaját!

kedd, május 26, 2015

Jézus tanácsa



„…tanácsolom neked, végy tőlem tűzben izzított aranyat, hogy meggazdagodj, és fehér ruhát, hogy felöltözz, és ne lássék szégyenletes mezítelenséged; és végy gyógyító írt, hogy bekend a szemed, és láss.
Jelenések könyve 3. fejezet 18. verse




A mai reggeli szöveg egy gyülekezethez intézett levélnek a részlete. A laodíceai gyülekezetről van szó. Tegyünk említést néhány szóban, Laodíceáról. Kr.e. a 3. században II. Antiochus alapította és feleségéről Laodike-ről nevezte el. Hierapolis és Kolossé között fontos kereskedelmi utak csomópontjában helyezkedett el. Ma Eski-hissar néven találhatjuk, ami lefordítva annyit tesz, mint „Régi-kastély”. A város nevezetes volt bankjairól, orvosi iskolájáról.

Tacitus történetíró feljegyzést tesz arról, hogy Kr.u. földrengés pusztította el Hierapolissal, és Kolossé városával együtt. Az újjáépítés során büszkén, gőgösen utasították vissza a római császár segítségnyújtását. Az újjáépítés során még gazdagabb és szebb épületeket alakítottak ki. János jelenésekről szóló levelének keletkezését Kr.u. 95-97 közöttire teszik. Tehát a város már elfelejtette évtizedekkel előtti pusztulását.

Minden természeti csapás ellenére nem ez a legnagyobb veszély a gyülekezetben, hanem az, hogy elbizakodottá váltak, minden helyzetben gazdagnak tartják magukat. A gyülekezet nem végezte el az evangélium mértéke szerint az értékek újraértékelését. Jézus a gyülekezetet Isten értékelése szerint így jellemzi: nyomorult, vak, szánalmas, szegény, mezítelen. A világ szerinti gazdagság helyett Jézus Krisztus tűzben megpróbált aranyat kínál, igaz hitet, izzó hitet akar adni azoknak akik Őt követni akarják.

Ezt tanácsolja ma számunkra. Ne akarjunk olyan értékeket túl értékelni, amelyek csak bizonyos ideig tartanak. Olyan értékeket keressünk, amelyek nem múlnak el. Jézus azt tanácsolja, kérj segítséget a betegségre, mert Ő a legnagyobb orvos, aki segíteni tud minden betegségen.
A tanácsokat nem szoktuk mindig elfogadni. Szüleink is tanácsolnak bennünket azért, mert óvnak, féltenek, nem azért, mert rosszat akarnak nekünk. Itt is a tanácsra utaló kifejezés azt jelenti, hogy nem kötelező, de Ő jót akar minden ember számára, ezért féltő szeretettel szólítja meg az embert, hogy hallgasson arra, aki a legjobbat akarja neki.

hétfő, május 25, 2015

Krisztussal megfeszíttetve

"Krisztussal együtt keresztre vagyok feszítve: többé tehát nem én élek, hanem Krisztus él bennem; azt az életet pedig, amit most testben élek, az Isten Fiában való hitben élem, aki szeretett engem, és önmagát adta értem."

Pál levele a galatákhoz 2:20


Valaki helyettem vállalta a büntetést. Az enyémet, amit teljes egészében, a az első gondolat megfoganásától kezdve a kitervelésen át egészen a megvalósításig egészen az én saját művem volt. Ő ott volt mellettem, segített elkerülni, adott nehézségeket, amik arra mutattak, hogy ne kövessem el, késztetést adott, hogy a másik irányba induljak, de a tanácsokat nem fogadtam el. Bűnös lettem, a büntetés az enyém. 


De jött Valaki, Aki felajánlotta, hogy helyettem vállalja a büntetésemet, hogy nekem a szabadság és az élet jusson a halál helyett. Nemcsak beszélt és ígérgetett, hanem meg is tette. A legborzasztóbb testi és lelki kínokra igent mondott, hogy engem megmentsen.


Mivel Ő Isten Fia, a halál nem végzett vele örökre, hanem feltámadt, így nem kell a sírjához zarándokolnom, hanem találkozhatom Vele minden nap. Amikor rájöttem, hogy mit tett értem, eldöntöttem, hogy nem akarom a saját útjaimat követni ezután, hanem azt az életet akarom élni, amit Ő mutat. Ha ekkora áldozatot hozott értem, akkor mindenemet Neki akarom adni! Örökre!

vasárnap, május 24, 2015

Tudom

„Ti tehát, szeretteim, mivel előre tudjátok ezt, vigyázzatok, hogy az elvetemültek tévelygései el ne sodorjanak, és saját biztos meggyőződéseteket el ne veszítsétek. Inkább növekedjetek a kegyelemben és a mi Urunk, üdvözítő Jézus Krisztusunk ismeretében. Övé a dicsőség most és az örökkévalóságban!”
Péter második levele 3:17-18

„Tudom, tudom! Nem kell annyiszor elmondanod. Tudom, úgyhogy hagyj békén! Tudom, de engedj, hadd menjek a saját fejem után! Tudom, de annyira nem érdekel...” És Ő tiszteletben tartja mindezt. Engedi, hogy elkövesd azokat a hibákat, melyeket el akarsz követni. Engedi, hogy fejjel menj a falnak, engedi, hogy a nagy „tudásoddal”, amit abból szereztél, hogy te is ettél a tiltott gyümölcsből, lépj előre, még akkor is, ha Ő is tud. Mindent. 

Tudja, hogy mit fogsz választani, azt is, hogy mi lesz annak a következménye. Azt is tudja, hogy Őt fogod okolni a rosszért, és azt is, hogy eljön a pillanat, amikor megértesz néhányat a világ nagy talányai közül, és másként fogod onnantól tudni. Ő ismeri múltad, jelened, jövőd, de soha nem lépi át a határokat. Soha nem tesz a szabad döntésed ellenére, hanem szeretettel próbál jobb belátásra, hitre bírni Téged. 

Ma reggel azt kéri tőled, hogy vizsgáld meg a tudásodat! Mit is tudsz valójában? Igaz vagy egy jól álcázott hazugság alkotja ismereted alapját? És ha valódi, akkor mit változtat az életeden? Olyan ez a tudás, mint az ördögöké, akik „hisznek és rettegnek”? Vagy ennél mélyebb nyomot hagyott az életedben? 

Isten azt szeretné, ha nem állnál meg annál, hogy „tudom”, hanem elindulnál azon az úton, ami értelmet ad tudásodnak, mely végén ott vár tárt karokkal, mint hazatért tékozlót. Szeretné, ha egyre közelebb kerülnél hozzá, ha igazán megismernéd, ki is Ő valójában. Szeretné, ha egyre biztosabb alapokon állna hited, a Vele való kapcsolatod, és nem befolyásolhatná mindenféle divatos istenkép-irányzat. Szeretné, ha növekednél, ha elfogadnád az Ő kegyelmét. 

Hát tegyél ma egy lépést az Isten felé vezető úton! Nem fogod megbánni.