szombat, március 28, 2015

A rágalom ellenszere

„Tisztességesen éljetek a pogányok között, hogy ha valamivel rágalmaznak titeket, mint gonosztevőket, a ti jó cselekedeteiteket látva, dicsőítsék Istent a meglátogatás napján. Engedelmeskedjetek minden emberi rendnek az Úrért, akár a királynak, mint a legfőbb hatalomnak,”

1 Péter 2:12-13.

Volt már, hogy összesúgtak a hátad mögött és te nem tudtad, mit mondanak? Aztán később, mikor egyre többen tették, de senki sem szólt neked, érezted a szégyen égetését a szívedben és nem is tudtad, nem értetted miért?

A pletyka a rágalom kegyetlen fegyver az ellenség kezében, mert csapdába ejt anélkül, hogy valóban hibát követtünk volna el, mégis tehetetlenek vagyunk, az idő csapdájában vergődünk. Igen, mert valójában az ellenség az időt fordította ellenünk, azt az időt, míg kiderül az igazság. Ha az emberek beszélnek rólunk, az sok emberhez eljut. Mivel természetünknél fogva a rossz híreket tartjuk vonzóbbnak, a rágalmak sokkal hamarabb és messzebbre terjednek, mint az igazság, mint a helyreigazítás. Sokszor nem is jutnak el minden érintetthez, mindenkihez, aki elhitte a hazugságot.

Mit tehetünk ekkor? Ha védekezünk, ha ellenállunk, ha bizonygatjuk igazunk csak olajat öntünk a tűzre. Mert a legtöbben a következő mondásra gondolnak: „Nem zörög a haraszt, ha a szél nem fújja…” Mert arra gondolunk, hogyha valamit mindenki terjeszt, mindenki elhisz, az attól már igazzá is válik. Ez azonban nem így van, különben a kevesek igazsága sohasem válna elfogadottá. Sőt, számtalan példát tudnánk mondani az ellenkezőjéről, amikor csak kevesen álltak a jó oldalon és a többség a helytelen utat választotta, ki kényszerből, ki érdekből, ki szórakozásból.
A kérdésre adott válasz azonban kicsit elkeseríthet minket. Mert semmi olyat nem tudunk tenni, ami rövid időn belül orvosolni tudná a bajt. A pletyka, a rágalom ellenszere ugyanis nem más, mint a példamutató élet. Kitartás a jó gyakorlásában. Az igaz elveknek való engedelmesség. És az idő, minek során mindezek gyümölcse végül beérik.

péntek, március 27, 2015

Belső megújulás


Belső megújulás
„Ezért nem csüggedünk. A mi külső emberünk romlik ugyan, de a belső napról napra megújul.”
2Korintus 4. rész 16. vers
A mondat középső része egyszerűen logikus. Külső emberünk romlik. Fogynak a sejtjeink, feledékenyebbek leszünk, ilyen olyan betegség üti fel a fejét, baj van a hallásunkkal, látásunkkal, gyorsaságunkkal, tempónkkal. Valóban romlik a mi külső emberünk.
Azonban elmondhatod-e, hogy bár ez igaz, de a belső emberem, az aztán napról napra megújul. Édesapám egy nagyon mélyen gondolkodó, igazán hívő ember volt. Sajnos megtámadta a szervezetét a rák. Soha nem láttam elcsüggedni. Sokkal inkább felgyorsult. No, nem a tempójával, hanem az idő kihasználásával. Rengetegszer láttam a nagy diófánk alatt ülni, kezében Biblia, könyvek, jegyzetfüzet és toll. Közben potyogtak a könnyei, úgy meghatották az olvasottak. Aztán egy másik alkalommal papírt és tollat meg borítékot kért, és minden barátjának írt egy nagyon megható, megtérésre buzdító levelet. Bocsánatot kért tőlük, ha valamivel megbántotta volna őket és kérlelte, hogy szeretne majd találkozni velük az újjáteremtett földön, döntsenek Jézus mellett. Elmondható, hogy bár testi állapota naponta gyengébb lett, de mindig felemelő volt a vele való beszélgetés. Mindig hozott elő valami újat. És ez aztán létrehozta azt, amit fenti Igénk első mondatában olvasunk: Nem csüggedünk. Ha életünk jó kezekben van, ha rendben vagyunk lelkileg, akkor higgyük azt, hogy a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen igen nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra, hanem a láthatatlanokra nézünk. Mert a láthatók hamar elmúlnak, de Isten országa megmarad örökké.

Van még okod a szomorúságra? Engedd, hogy Jézus levegye terhedet! Lehet, hogy körülményeid nem a legrózsásabbak, talán az egészséged, a pénztárcád vagy a kapcsolataid területén látsz gondokat. Ne feledd, ettől függetlenül a belső lelki életed naponta megújulhat és EZ a lényeg. A többi csak ráadás. Emeld fel szemed Jézusra! Közelében gondjaid oszlanak, tőle árad az égi erő!

csütörtök, március 26, 2015

Egy csepp mennyország

„...titeket pedig az Úr gyarapítson és gazdagítson a szeretetben egymás iránt és mindenki iránt, ahogyan mi is szeretünk titeket. Erősítse meg a szíveteket, és tegye feddhetetlenné a szent életben a mi Istenünk és Atyánk színe előtt, amikor a mi Urunk Jézus Krisztus eljön minden szentjével együtt. Ámen.”
Pál első levele a thesszalonikaiaknak 3:12-13

Vizuális típusú vagyok, így mindig, ha Jézus visszajöveteléről olvasok a Bibliámban, egy sugárzó felhőt rajzolok a margóra. Sok helyen megtalálható ez a felhő, de a legsűrűbben éppen Pál a thesszalonikai gyülekezetnek írt első levelében fordul elő (a könyv 89 verséből 22 foglalkozik evvel, ami majdnem 20%). Ezek szerint miközben az apostol ezt a levelet írja, gondolatai mindig Jézus második visszajövetelén járnak. Így alighogy belekezd egy gondolatsorba, azon kapja magát, hogy megint a második advent örömhíréről ír. Ezzel találkozunk a megadott szakaszunkban is.

Beszél Pál sok mindenről – az egymás iránti szeretet gyarapodásáról, a szív megerősítéséről, feddhetetlen és szent életvitelről –, de ezek értelme csak Krisztus eljövetelében telik meg tartalommal. A keresztyén élet azért tevékeny, mert tudatában van, hogy egy cél felé halad. A bibliai hit sohsem statikus, nem valami állandó, amit ha egyszer megszereztünk, mint az érettségit, a diplománkat, vagy egy kitüntetést, akkor azt már kirakhatjuk bekeretezve a falra, és büszkén nézegethetjük a szembe levő hintaszékről. A hit mindig fejlődik, mindig változik, mindig növekszik, mindig valami fele halad. A mi hitünk célja Jézus második eljövetele. De ez a cél nem homályosítja el a hétköznapi élet apró-cseprő gondjait, vagy a súrlódássokkal terhelt emberi kapcsolatokat, sőt, még inkább érzékennyé tesz. Ha ott szeretnék lenni Isten országában miután eljött Jézus, akkor éljek úgy embertársaimmal, hogy jelenlétük ott se okozzon feszültséget bennem. Így az eljövendő mennyország tudata arra sarkal minket, hogy magunkban és magunk körül is létrehozzunk egy csepp mennyországot. Legyünk hát mi is egy csepp mennyország embertársaink számára!

szerda, március 25, 2015

Kire hallgatsz?



„Mert most embereknek engedek-é, avagy az Istennek? Vagy embereknek igyekezem-é tetszeni? Bizonyára, ha még embereknek igyekezném tetszeni, Krisztus szolgája nem volnék.”
 (Galátziabeliekhez írt levél 1. fejezet 10. vers)

Bizonyára sokak számára ismert Heltai Gáspár fabulája a szegény emberről és fiáról, akik miután annyira elszegényedtek, elhatározták eladják egyetlen jószágukat, a szamarat, hogy kis pénzre tegyenek szert.

Elindultak tehát a vásárba, s ahogy mentek hallották, ahogy az út mentén az emberek összesúgnak, hogy milyen bolondok, hogy egyikőjük sem ül fel a szamárra.

Így az ember fogja a gyereket és felülteti az állat hátára. Ám, ezen mások méltatlankodnak, hogy hát miért a gyerek ül a szamáron, a szegény vénember meg kullog utána.

Helyet cserélnek, de ezt is kifogásolják, hogy hát milyen kegyetlen ember ez. Aztán felveszi maga mellé a gyereket, hát ez már csakugyan kegyetlenség mondják, hogy szegény állatot így megkínozzák…

Erre fognak egy rudat és úgy viszik a szamarat, amire az emberek, akik látják, kinevetik, mondván; bolondok, hiszen rá is ülhetnének. Ekkor bemérged az ember és azt mondja: Ki tud ezeknek kedvébe járni, ez se jó, az se jó. Majd fogták és bedobták a szamarat a folyóba és hazamentek.

Bár ez a mese több száz éves, de velünk is ugyanígy történik. Mindenki jön a saját elvárásaival: a főnököd, hogy végezd el a munkát, a beosztottad, hogy adjál több fizetést, az állam, hogy fizesd be az adót, a család, hogy vedd ki a részed az otthoni dolgokból, a gyerek, hogy adjál több zsebpénzt, az egyház, hogy légy aktív tag, és ott vannak a saját elvárásaid…

És ezek mind egymásnak feszülnek, sokszor egymásnak ellentmondanak, s aztán kire hallgassunk? Kinek járjunk kedvébe? Kinek és mikor mondjunk nemet, vagy igent?

Pál vallomásából kitűnik, hogy ő megtalálta azt a valakit, akinek mindig igent mondott, és akinek a kívánságait szívből keresi és teljesíti. „melyek nékem egykor nyereségek valának, azokat a Krisztusért kárnak ítéltem.” (Fil.3:7)

A kérdésem feléd ma az: Te hogyan döntesz? Kire hallgatsz?

kedd, március 24, 2015

A nagybetűs ÉLET!



"Jézus ekkor ezt mondta neki: Én vagyok a feltámadás és az élet, aki hisz énbennem, ha meghal is, él; és aki él, és hisz énbennem, az nem hal meg soha. Hiszed-e ezt?"
János evangéliuma 11. fejezet 25-26.vers


Az élet egy lehetőség! Bizonyára hallottuk már ezt a mondást, és így vagy úgy értékeltük is magunkban. De hogyan kapcsolódik az élet a hitet vagy fordítva? Mi történik akkor, ha valaki elveszti az életbe vetett hitet?

Kedves olvasó! Érezted már úgy magad, hogy elvesztetted a hitedet és a remény gyertyája is csak pislákolt számodra? Szomorú, de bizony vannak ilyen élethelyzetek. Egyszer a Margit hídon sétáltam, még amikor egyetemre jártam, és úgy éreztem nincs megoldás az élet nehézségeire. Ezért, amikor lenéztem, elgondolkodtam rajta, hogy milyen könnyű is lenne a megoldás. Ez nem követendő példa, de mindenképpen tanulságos.  Megtanultam akkor valamit egy életre! Jézussal beszélgetni! Addig is imádkoztam, de olyan összetört talán soha nem voltam addig, és szükségem volt valakire, aki megoldást ad az elveszett életemre. Jézussal mindenkinek ilyen beszélgetésekre van szüksége! Amikor úgy érzed, hogy már senki sem segíthet, amikor még a legjobb barát vagy testvér sem tud megoldást hozni. És ekkor jönnek a nagy beszélgetések Krisztussal, amit soha nem felejt el az ember. Ekkor érkeznek azok a válaszok, amelyek meghamisíthatatlanul az Istentől erednek! Volt már ilyen beszélgetésed? Ha igen akkor tudod, hogy miről beszélek, ha még nem, akkor azt tanácsolom, ne várd meg a nehéz helyzeteket, kezdj el beszélgetni Vele MOST!

Jézus feltesz egy rövid és egyszerű kérdést, amely meghatározza a fentebb említetteket. Hiszel? Mit kell elhinni? Jézus=élet. Ennyire egyszerű a képlet!

Sok próba, támadás, amelyet Sátán indítványoz, lehet olykor „sikerrel” jár, de mindenkinek csak azt tudom mondani: Isten hatalmasabb, mint Sátán!
Van egy ének, amelynek a szövege így szól: „Higgy és bízzál mindenkor, bár a szélvész zúg, tombol…” ajánlom szeretettel!

hétfő, március 23, 2015

Nem szégyenül meg, aki hisz

"Az Írás is így szól: „Aki hisz őbenne, nem szégyenül meg.” Nincs különbség zsidó és görög között, mert mindenkinek ugyanaz az Ura, és ő bőkezű mindenkihez, aki segítségül hívja; amint meg van írva: „Aki segítségül hívja az Úr nevét, üdvözül.” 

Pál levele a rómaiakhoz 10:11-13

A szégyen megbénít. A szégyentől az is fáj, amit el sem követtél. A szégyen gondoskodik arról, hogy valósnak érezz olyant, ami meg sem történt.

Ábrahám megyszégyenült a fáraó és Abímelek, a filiszteus király előtt is, amikor kiderült, hogy Sára inkább a felesége, mint a húga. Ha bízott volna jobban Isten hatalmában, ez nem történt volna meg.

Nem szerettem volna József tetsvéreinek a helyében lenni (bár filmben szívesen megnézem ezt a részt), amikor József elárulja, hogy ő a testvérük és nem halt meg, sőt nem is rabszolga már. A szégyen egyik legnagyobb foka annak a színe előtt állni kiszolgáltatottként, aki korábban a kezemben volt és nem a kegyelem volt a jellemző a bánásmódra, amit iránta tanúsítottam. Elkerülhető lett volna ez a pillanat, ha embertelen tettre nem vetemedtek volna.

Mózes szégyellte, hogy nem tud már egyiptomiul. Szóvá is tette: küldj valaki mást helyettem. Amikor viszont mégis elvállalta a feladatot, a fáraó tartott a megjelenésétől, gyűlölte ugyan, de nem tudott neki ártani. Mózes Istent képviselte a fáraó előtt. Egyszer sem szégyenült meg.

Jézus elítéltként állt Pilátus előtt. Látszólag elveszítette a csatát. Látszólag vesztett, de szégyenkeznie nem Jézusnak, hanem Pilátusnak kell. Ugyanez a bírósági tárgyalás lezajlik majd az idők végén, amikor Pilátus lesz a vádlott és Jézus a Bíró... Mi még elkerülhetjük ezt a szituációt, ha barátságot kötünk a Bíróval.

Ha hiszel, nem szégyenülsz meg, mert akkor Istené a felelősség és Ő nem engedi meg a szégyenkezést Neked. Ha hiszel...

vasárnap, március 22, 2015

„Trónok harca”

„Aki győz, annak megadom, hogy velem együtt üljön az én trónomon; mint ahogy én is győztem, és Atyámmal együtt ülök az ő trónján.”
Jelenések könyve 3:21

A mi világunkban osztozni nem szokás. A vastrónon csak egy ember ülhet, a jutalmat, előléptetést csak egy kaphatja meg, a legtöbb küzdelemben egy győztes van, a többi mind veszít, és ritka az olyan konfliktus, ahonnan mindkét fél emelt fővel távozik. 

Csaták sora zajlik nap mint nap, táborok feszülnek egymásnak, és a veszteséget már nem is számoljuk,csak egy hajszállal legyen kevesebb az ellenfélt ért kárnál. Időt, eszközöket, energiát pazarolunk el, és nem látjuk be, mennyire értelmetlen mindez. Mert van ennél sokkal fontosabb. 

Küzdünk egymás ellen egy kényelmetlen ülőhelyért, ami csak ideig-óráig lehet a miénk, mert holnap vagy valaki más foglalja el, vagy a mi szánkban válik keserűvé az édes győzelem és birtoklás. Egymást letaposva próbálunk érvényesülni, és nem vesszük észre, hogy lehetne másként is. 

Isten ma reggel egy jobb utat ajánl neked és nekem, mert Ő nem az a kényúr, akinek sokan gondolják. Ő jó, és a javadat akarja. Érted engedi meg a próbákat, nehézségeket, küzdelmeket, mert nevelni szeretne: győztessé formálni téged. Ő ma azt szeretné, hogy felismerd, hol is zajlik az igazi küzdelem. Nem a másik az ellenség, nem a szomszéd, a társ, a testvér. Az ellenség a Gonosz, akinek csak a te pusztulásod kell, semmi más nem érdekli veled kapcsolatban. Az ellenség a bűn, ami ott van benned is, mérgezi énedet, a lelkedet, és csak arra vár, hogy engedj a csábításnak. 

De Isten ma üzen neked: Ő már győzött az Ellenség felett, Ő már megszerezte a te győzelmedet is, és valójában azért kell küzdened, hogy Vele kapcsolatban maradj. A jutalom is készen áll, mert Ő már elkészítette neked: helyet az Ő oldalán, a trónon, a legközelebb Hozzá. 

Hát hagyj fel az értelmetlen csatározásokkal, a másik sárba tiprásával, és szemedet emeld az igazi célra, az Istennel való kapcsolatra! Ne feledd, a pályán nem vagy egyedül, és a csata kimenetele is eldőlt már. Csak tarts ki Isten mellett, és helyed van a győztesek között!