szombat, március 07, 2015

Az Isten látogatása


„Ismerjük hát el, törekedjünk megismerni az Urat. Az ő kijövetele bizonyos, mint a hajnal, és eljő hozzánk, mint az eső, mint a késői eső, a mely megáztatja a földet.”
Hóseás 6,3

Ha egyszer meglátogat az Isten, fehér abroszt terítek az asztalra, arra meg a legszebb tányért teszem. Az asszonyt arra kérem, hogy olyan ételt kerítsen elénk, amiből mindketten jót falatozhatunk. Lassan eszünk majd, először csendesen, de később megjön majd a szó. Nem sietünk, a kényelmes széken maradunk, amíg kedvünk tartja. Ahogy ismerem, először Ő kérdez majd és én beszélek. Mosollyal arcán hallgatja a históriámat, de akkor lesz komoly, amikor kell. Nem úgy hallgatja majd, mint egy ismeretlen a történetet, hanem úgy, mint ahogy egy barát figyel arra, ami közösen esett meg velünk. Nem azért, hogy kijavítsa – bár megteszi, ha megtévednék – hanem örömmel, hogy újra átélheti. Így lesz az élmény mindkettőnké, sőt mindenkié, aki hallgatja. Mert az újságra, hogy itt van, eljön a család, a rokonság, összegyűl majd az egész szomszédság. Még a haragosok is elfelejtik panaszuk, a gondterheltek is félreteszik bajaikat, ha egyszer eljön engem meglátogatni az Isten. De az lesz a legszebb, amikor Ő mesél majd. Akkor mindenki hallgat, akkor mindenki csendben lesz és figyel. Mert története nem olyan lesz, mint az enyém, több lesz annál. Mert nem csak én leszek benne és Ő, hanem belefoglal abba mindenkit. Senki sem lesz, akit ismer, aki kimaradna. Megjelenik ott majd minden ismerős, mióta ember lett az ember. Ott lesz Ádám apánk, Éva anyánk, Noé a családjával, Ábrahám és fiainak minden nemzetsége. Benne lesznek híres királyok, sokszor megvetett próféták, megtért, erős emberek és megsegített, meggyógyított gyengék. A kalács után, miután elbúcsúzunk, ígéretet veszek, hogy eljön majd újra és ígéretet teszek, hogy hamar meglátogatom. Sőt, ha a szomszédban jár majd, akkor én is átmegyek.


József Attila:
ISTENEM

Dolgaim elől rejtegetlek,
Istenem, én nagyon szeretlek.
Ha rikkancs volna mesterséged,
segítnék kiabálni néked.

Hogyha meg szántóvető lennél,
segítnék akkor is mindennél.
A lovaidat is szeretném
és szépen, okosan vezetném.

Vagy inkább ekeszarvat fogva
szántanék én is a nyomodba,
a szikre figyelnék, hogy ottan
a vasat még mélyebbre nyomjam.

Ha csősz volnál, hogy óvd a sarjat,
én zavarnám a fele varjat.
S bármi efféle volna munkád,
velem azt soha meg nem unnád.

Ha nevetnél, én is örülnék,
vacsora után melléd ülnék,
pipámat egy kicsit elkérnéd
s én hosszan, mindent elbeszélnék.

1925. ápr. / 1934

péntek, március 06, 2015

Abszolút lehetetlen

„Hit nélkül pedig lehetetlen Istennek tetszeni; mert aki Isten elé járul, hinnie kell, hogy ő létezik és megjutalmazza azokat, akik őt keresik.”


Zsidókhoz írt levél 11:6.

Képtelenség! Hogy Isten gyönyörködjön benned, ha te nem foglalkozol vele.
Elképzelhetetlen, hogy abszolút hit nélkül éld életedet.
Lehetetlenség Istennek tetsző életet élni, ha téged nem érdekel ez az egész.
Felfoghatatlan, hogy milyen sokan kiáltanak „Jaj Istenem, most segíts!”-et, miközben nem is hisznek létezésében!
Hihetetlen, milyen sokan ’járulnak Isten elé’, - alkalmanként megjelennek egy-egy templomban -, miközben nem hisznek Benne, nem foglalkoznak vele.
Megdöbbentő, hogy hányan gondolják, hogy nekik az jár, azért megdolgoztak, Isten tartozik nekik, közben eszükbe sincs keresni az Ő akaratát.
De az érem másik oldala is igaz.
Képtelenség azt gondolni, hogy Isten nem figyel rád, miközben Te őszintén keresed Őt.
Elképzelhetetlen, hogy ne gyönyörködjön benned a Te Teremtőd, miközben hittel rátekintesz!
S végül: Lehetetlen, hogy ne kapj jutalmat, ha élvezed Mestered közelségét, szívből szereted és szolgálod Őt, vágyódsz akaratát teljesíteni.


csütörtök, március 05, 2015

"Erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is!"

„Ne dobd oda gerlicédet a vadaknak, elesettjeid életéről ne feledkezz el végképp! Tekints szövetségedre, mert erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai is!”
Zsoltárok könyve 74:19-20


„Erőszakkal vannak tele az ország távoli zugai” – ez a mondat akár egy helyi sajtótermékből is származhatna. Ukrajnában a tűzszünetet nem képesek betartani. Szíriában és Irakban az Iszlám Állam emberei végzik kegyetlen akcióikat keresztyének és siíta muszlimok ellen. Moszkvában a minap lelőtték az ellenzék vezetőjét, Borisz Nyemcovot. Nigériában civilek ezreit ölik meg a Boko Haram tagjai – legutóbb egy kivégzésről videót is föltettek az internetre. Vasárnap merénylet volt Kairóban. Észak-Korea két rakétát lőtt ki az amerikai-dél-koreai hadgyakorlatozókra, és háborúval fenyeget. A januári Párizsban 12 ember lőttek le – egy szatirikus hetilap dolgozóit. Az esetet nemrég Koppenhágában is megpróbálták utánozni. És mindez csak egy gyors válogatás abból, ami 2015 első két hónapjában történt – „erőszakkal van tele az ország”. És a legtöbb esetben az erőszak áldozatai ártatlan, dolgozni akaró, békés polgárok, akiket vagy nemzeti hovatartozásuk miatt, vagy világnézetükből kifolyólag üldöznek. Ezek azok a szerencsétlen „gerlicék”, akiket a történelem a „vadak” elé vet zsákmányként.
Hova tart ez a világ? Hol van Isten, amikor ennyi borzalom történik mindenfele? Miért nem lép közbe, hogy megakadályozza ezeket a tragédiákat?

Philip Yencey 2007 áprilisában több száz diák előtt állt Virginia állam (USA) egyik egyetemén, akik egy eszét vesztett diák vérengzését éltét át néhány héttel korábban. Sueng-Hui Cho 32 diáktársát és egy tanárát lőtte le, végül pedig magával is végzett. Mit mondjon ilyenkor a lelkész, amikor az emberekben a harag, a gyűlölet, a fájdalom, a gyász és a torokszorongató sírás keveredik? Yencey ezt mondta:
„Az ember bizony néha szeretne bosszút állni, amikor sérelem éri. Egyik kedvenc szerzőm, Frederick Buechner íjra: »Nem én vagyok a mindenható Isten, de ha én lennék, akkor talán irgalomból megszüntetném a világ kimondhatatlan fájdalmát, vagy szintén irgalomból szanaszét rúgnám a világot nagy fájdalmával együtt.« Isten egyiket sem tette. Ehelyett elküldte Jézust és társunk lett ebben a világban a kimondhatatlan fájdalom között”.

Nincsenek válaszaink az „ország távoli zugait” is elárasztó „erőszak” által felvetett kérdésekre. De azt soha ne feledjük, Jézus eljött, hogy részese legyen a fájdalmas emberi sorsnak, és hogy biztosítsa ezáltal, ha másodszor is meglátogat bennünket, véget vet minden rossznak. 

szerda, március 04, 2015

A szeretet nem illet gonosszal



„A szeretet nem illeti gonosszal a felebarátot. Annak okáért a törvénynek betöltése a szeretet.”
 (Rómabeliekhez írt levél 13. fejezet 10. vers)

Sokan a törvényben nem látnak egyebet, mint tiltások tömkelegét. Holott az egész törvény lényege; a szeretet Isten és felebarátunk iránt, ahogy az evangéliumban Jézus is kihangsúlyozza:

„Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes elmédből. Ez az első és nagy parancsolat. A második pedig hasonlatos ehhez: Szeresd felebarátodat, mint magadat. E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták.” (Máté 22:37-40)

Egyszerű a képlet tehát: Szeresd Istent és felebarátodat. Igen ám, de ki az én felebarátom? Erre természetesen mindenki jól nevelt keresztényként rávágja: Felebarátunk minden ember.

Ám ha őszinték vagyunk, be kell vallanunk a gyakorlatban, a hétköznapi életünkben ez a mondat nem mindig így valósul meg. Társas kapcsolataink nem mindig az önzetlen szeretetről szólnak. Épp ezért, mikor Jézus egy törvénytudóval beszélget erről a kérdéséről nagyon is konkréttá teszi a felebarát személyét.

Felebarát, minden ember nemtől, fajtól, társadalmi osztálytól, egészségügyi állapottól függetlenül. Felebarát mindenki, aki lelki, vagy testi sebtől szenved, akár felismeri, akár nem valódi helyzetét, akár segítséget kér, akár nem.

Ez a felebarát ott van minden helyen, csak valaki elkerüli, valaki átlépi, netán van, aki még rúg is bele egyet, de ahogy Jézus mondja a példázatban, van egy valaki, aki megáll és megkönyörül rajta.

S ki ez a valaki?

Nem, ne azt mondjad; a samaritánus!

Mondd azt: Én vagyok, én akarok lenni ma az az ember, aki személyválogatás nélkül megállok és segítek mindenkinek, akivel ma találkozom.

Így „Eredj el és te ekképpen cselekedjél!” (Luk.10:37)

kedd, március 03, 2015

A kapcsolataink fontosak!



 
Ekkor azt mondta Naomi a menyének: Áldja meg őt az Úr, aki nem vonta meg szeretetét az élőktől és a holtaktól! Azután azt mondta neki Naomi: Hozzátartozónk ez az ember, a legközelebbi rokonaink egyike.
Ruth könyve 2. fejezet 20. verse

Ruth az aratás idején elmegy egy szántóföldre gyűjtögetni. Szorgalmasan gyűjtöget, és véletlenül az a föld, ahol ő gyűjtöget Boáz földje. Boáz megkérdezi, ki ez a fiatal nő? A szolgák elmondják neki, hogy kicsoda, és hogy milyen rendkívül szorgalmasan dolgozott egész nap. Alig pihent, fáradhatatlan volt. Valamint arra is fény derült, hogy mit tett az ő anyósával, hogy nem hagyta egyedül kitartott mellette.

Ha elolvassuk ezt a könyvet, nagyon érdekes lehet számunkra és szeretném ezt javasolni is mindenkinek, hogy tegye meg.

Most a kapcsolatok fontosságára szeretném felhívni a figyelmet! Az ember az életben, a leginkább a családtagjaira számíthat. Tőlük várhatjuk a legnagyobb őszinteséget és ők azok, akik segítenek, ha bajban vagyunk.

A családot őrizni kell, óvni kell, imádkozni azért, hogy Isten védelmében részesülhessünk. A kapcsolatainkat, a családokat támadja az ördög leginkább. Ezért nekünk nagyon buzgón kell keresnünk az Urat, hogy Ő védjen meg bennünket. Ne feledkezzünk meg arról, hogy aki a kapcsolatainkat szerezte az az Úr. Bátran keressük Őt!

hétfő, március 02, 2015

Jézus fogadalma

"De mondom nektek: nem iszom mostantól fogva a szőlőtőnek ebből a terméséből ama napig, amelyen majd újat iszom veletek Atyám országában."

Máté evangéliuma 26:29

Jézus azon az éjszakán nagyon félt. Néhány órával később vért verejtékezett a Gecsemáné kertjében. Tanítványai elfutottak, Ő pedig azt az utat készült végigjárni, ahol senki nem járt Előtte, de senki soha többet nem is tudja ugyanazt a szörnyű poharat ugyanúgy kiinni, mint Ő. 

Azon az utolsó vacsorán mégsem Magával törődött. Egy emlékett állított abban a szegényes szobában, 12 tanítvány előtt a történelem végezetéig. Egy nagyon egyszerű, szegényes, de a legértékesebb ajándékra és a legszörnyűbb szenvedésre, egyszóval Isten kimeríthetetlen szeretetére utaló két emléket hagyott hátra. A világtörténelem legsötétebb napjának, Jézus kereszthalálának jelképe lett a kovásztalan kenyér és a must. Jézus valóságos testének valóságos szenvedése és igazi vérének kiontása ezentúl nem jövendölés, hanem beteljesedett valóság lesz.

A tökéletes vér kintatott minden bűnösért, aki az abban lakozó gyógyulást elfogadja. Nemsokára eljön az a nap, amikor Jézus nem emberként, mégis emberi formában, de Isteni hatalommal megjelenik az ég felhőiben, hogy Magához vegye azokat, akik elfogadták ezt a végtelen áldozatot, amit Ő a kereszten hozott egyszer a történelemben. 

Azon a napon biztosan mindenki emlékezni fog arra a fájdalmas napra, amikor a Teremtő meghalt az emberek keze által. Jézus megígérte, hogy lesz egy Úrvacsora az Atya országában, talán több is. Egy biztos, azt a szeretetet, amit Jézus mutatott be, lehetetlen elfelejteni, még ha nem is a fájdalom és a szenvedés lesz benne a hangsúlyos. A két egyszerű jelkép talán egy egész örökkévalóságon át emléket állít a legnagyobb szeretet napjának.

vasárnap, március 01, 2015

Győztes vagy!

 „Ezért tehát mi is, akiket a bizonyságtevőknek ekkora fellege vesz körül, tegyünk le minden ránk nehezedő terhet és a bennünket megkörnyékező bűnt, és állhatatossággal fussuk meg az előttünk levő pályát.” 
Zsidókhoz írt levél 12:1

Mi lesz? Hogyan lesz? Hogyan fogom megoldani, megélni, tülélni? Hogyan fogom venni az akadályokat, az újat, azt, amiben még nincsen tapasztalatom? És mi lesz, ha nem sikerül, ha nem úgy sikerül, ha kudarcot vallok? 

Ismerős kérdések, ugye? Hányszor és hányszor feltetted már magadnak hangosan, vagy csak a gondolatok szintjén, és az aggodalom megszokott érzése kerít minduntalan hatalmába. Félelem az ismeretlentől vagy épp attól, amit nagyon is jól ismersz. Egy szorító érzés a gyomor tájékán, egy ideges mozdulat, mellyel hajadból csinálsz századjára is szénaboglyát. Körömrágás, ujjropogtatás, dobolás a földös egyik-másik-mindkét lábaddal. 

Félsz, mert tudod nagyon jól, milyen a bukás. Milyen, amikor a padlón fekszel, amikor nem sikerült, és már ennek a lehetősége is megemeli pulzusszámodat. Félsz, mert ismered önmagadat, és annyiszor elhitted már, hogy ez lehetetlen. Félelem, mert a holnap néma, és nem tudod, igazán mi is vár rád. Bénultnak érzed magad, és nem bízol a győzelemben.

Ma reggel Isten szeretne különlegesen erőt önteni szívedbe. Ma reggel szertné, ha egy kicsit azokra is néznél, akik előtted jártak, akik már végigküzdöttek egy közel sem rózsaszín életet, és a végén győztesként tették le a lantot. Közülük egy sem a saját erejével, képességeivel, jó tulajdonságaival nyerte meg a csatát, hanem Istennel az oldalán. 

A fiatal pásztorfiú elsősorban Őt vitte magával, amikor síkra lépett a félelmetes Góliáttal szemben. A próféta imájára Tőle jött tűz az égből, és mutatta meg egy egész ország előtt, ki is az igaz Isten. Az egyszerű halászembernek is Ő adta szájába a szavakat, melynek hatására ezrek ismerték fel, hogy Jézus volt a Messiás. A megvetett, halálra ítélt nő az Ő erejével tudptt új életet kezdeni. 

Isten nem változott az évezredek folyamán, és azt a támaszt, jelenlétet, amit ezeknek a hősöknek biztosított, neked is megadja, ha elfogadod. Hát nézz hittel, bátran az előtted álló, kérdőjelekkel teli hétre, és mondd ki: Nem vagyok egyedül. Isten velem van, győzni fogunk!