szombat, december 27, 2014

Vezessen az Isten!


Ha a Lélek által élünk, akkor éljünk is a Lélek szerint. Ne legyünk becsvágyók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.

Galata 4:26-27. Újfordítás

Vége az évnek. Rengeteg minden történt velünk, jó is, rossz is. Az előbbiből többet, az utóbbiból kevesebbet szeretnénk jövőre, de vajon hogyan érhetnénk el? Az újévi fogadalmak már a lejárt lemez kategóriájába tartoznak. Tudjuk, hogy úgyis megszegjük majd őket. Valami jobbra, valami erősebbre van szükségünk.

Pál apostol az Isten vezetését ajánlja. Mivel Urunknak köszönhetjük az életünket, járjunk hát az Ő vezetése szerint. A Szentlélek mindig a rendelkezésünkre áll. Ha tanácstalanok, bizonytalanok vagyunk, ha nem tudjuk, mitévők legyünk, Ő mindig kész segíteni, csak kérdeznünk kell. Az öreg tanító jól tudta, hogy nem mindenki érti még, mi fán terem a lélek vezetése, ezért adott némi segítséget is. Szám szerint hármat: becsvágy, piszkálódás, irigység. Vagyis, ezek elkerülése. Ugyanis ezek azok a dolgok, melyek nagyban megnehezítik, hogy meghalljuk a Lélek csendes szavát.

A becsvágyó ember önmaga dicsőségét keresi. Mivel mindig mindenben saját magát szeretné látni az első helyen, ezért nem képes meglátni másokat. Mivel Isten alapvető tulajdonsága a szeretet, ez pedig mindenkor a szolgálatban, a gyengék felé való odafordulásban jelent meg (gondoljunk csak Jézus önfeláldozó, szolgálatkész életére)! A becsvágy csak a saját szükségletre, vágyra figyel, másokkal kapcsolatban egész egyszerűen süketté válik.

Az, aki állandóan piszkálódik, mindig a másikra figyel, de sajnos egyáltalán nem pozitív módon. Mivel nincs kibékülve saját magával, folyton azt keresi mi a rossz, az irritáló a másikban. Azt gondolja, ha rálel az emberek hibáira és felhívja rá mások figyelmét, akkor ő rejtve maradhat, jobb színben tűnhet fel. Sajnos, ahogy az első esetben, így itt sincs mód az Isten vezetésének megértésére! Hiszen a Lélek mindent megtesz azért, hogy megfeddje életünkben a bűnt, mert szeretne megszabadítani tőle és hitre vezetni (János 16:8). Ebben az esetben pedig pontosan ennek a hangnak az elhallgattatása történik.

Aki irigy, az látja a másikat is, és önmagát is, de egyiket sem helyesen. Amikor magára néz, csak a hiányt, egyedül a szükségét látja. Azt, hogy mennyire igazságtalan vele az élet. Mások életében viszont csak a jót veszi észre, hogy annak bezzeg semmi baja sincs. Milyen szerencsés is, annak ellenére, hogy fele annyit sem érdemel meg, mint ami neki járna, mert fele annyi jót sem tett! Ez az ember mindig másokhoz hasonlítja önmagát és mindig jobbnak is látja magát azoknál. Számára minden a jutalom, az érdem körül forog, amit tetteink határoznak meg. Az életet éppen ezért igazságtalannak tartja, mivel sokan élnek jól, akik nem szolgáltak rá. Nem érti Isten kegyelmét és titokban vádolja is Őt irgalma gyakorlása miatt. Ha tudná, hogy milyenek (de hiszen tudja!), nem segítene azoknak, sokkal inkább neki. Nem érti, hogy mi mind ugyanolyanok vagyunk, Isten kegyelmére szorulók.

Újesztendő jön, pár nap és beköszönt 2015. Ha szeretnénk felismerni Isten vezetését életünkben, ha szeretnénk megérteni a Lélek szavát, akkor kerüljük el a becsvágyat, a piszkálódást és az irigységet!

péntek, december 26, 2014

"Ne gyerekeskedj!"

„Ne gyerekeskedj!”
Ezt felénk szokták mondani, amikor valaki nem volt képes felnőni, vagy „lassan nőtt be a feje lágya”.
Ez jutott ma eszembe, amikor a reggeli Igét olvastam. Elgondolkodtam azon, hogy mennyi-mennyi évforduló van már mögöttem. Hányszor kívántak nekem, és én másoknak Boldog Új Évet! Vajon mennyit nőttünk az elmúlt évek, évtizedek alatt? Vajon Jézus jelleméhez hasonlóvá alakult-e jellemünk? Mennyire figyeltünk rá? Mennyire vettük komolyan? Kérlek, ma reggel olvasd el csendben az alábbi igeszakaszt, és a verset, ami nekem olyan sokat mondó. Engedd, hogy előtörjenek gondolataid! Kérd Istent, hogy segítsen növekedni a Krisztusban! És hát ehhez Boldog Új Évet kívánok Neked!

„Többé ne legyünk kiskorúak, akiket ide-oda dobál és hajt bármiféle tanítás szele az emberek megtévesztése és a tévelygés ravaszsága és csalárdsága által. Ellenkezőleg. Az igazságot követve szeretetben mindenestül növekedjünk abban, aki a fej, a Krisztusban!”
Efézus 4. rész 14-15. vers
Nőttél-e gyermekem?

Atyámnak műhelyében egy ajtót ismerek,
Mit néma áhítattal szemléltem, mint gyerek,
Atyám kezével írva rajt  sok jel és vonás
Értelmét csak mi tudtuk, de meg nem érti más.
Mi gyermekek, ha néha betévedtünk ide,
Tanulmányozni kezdtük a sok jelt ízibe.
Világosan kitűnt itt sok érdekes adat,
Hogy évről-évre mennyit nőttünk egy év alatt.
S kedvünket még fokozta, ha - mint tette apa,
Tollat s vonalzót véve, a mérést folytatta,
S befutva jó anyánkhoz, újságoltuk a hírt,
Hogy íme, mind a hányan nagyot nőttünk megint.
- De egyszer - míg anyámnak jelentést így teszek,
Hogy én már innen-onnan felnőtt ember leszek,
Furcsán mosoly’g reám, s így szól: "Oh, mondd nekem,
Vajon, mint "lelki ember", nőttél-e gyermekem?"

Növekszünk mind a korban, míg évet év követ;
Hogy életünk mulandó, s a vég felé siet,
Azt minden óra jelzi, - használjuk jól ki hát,
Mert éltünk itt rövid bár, - örök lesz odaát.
Krisztus kertjébe vagy már beplántálva te itt,
Élted meghozza-e a Lélek gyümölcseit?
Figyeld meg, hogy Megváltód lágyan és csendesen
Megkérdi minden este: "Nőttél-e gyermekem?"

Ájtatosan figyelve hallom anyám szavát,
Érzem, hogy amit most mond, mélyen szívembe vág,
És bár sok jó tanács üres szó volt nekem
Ez egy szót nem felejtem: "Nőttél-e gyermekem?"

A nagyvilágba mentem, hogy férfivá nőttem,
S szülőföldemre vissza évek múltán jöttem.
S hogy ím leszáll az este, és minden elpihen,
Anyám megszólít halkan: "Nőttél-e gyermekem?"
Mint egykor volt, a szíved jó föld-e még vajon,
S van, amit elvetettem, áldás a jó magon?
Üres vagy telt kalász-e, mit élted megterem,
Belső hitéletedben nőttél-e gyermekem?"

Oh, drága szent örökség, anyám mit rám hagyott!
E szó az élet útján folyvást felém ragyog.
S nem hagy lankadni, esni, ha sötét estéken
Hallom az Úrnak hangját: "Nőttél-e gyermekem?"
                                      (Németből fordította:
                                           Vargha Gyuláné)





szerda, december 24, 2014

A legnagyobb ajándék

„A kegyelem pedig mindegyikünknek Krisztus ajándékának mértéke szerint adatott. Ezért mondja az Írás: »Felment a magasságba, foglyokat vitt magával, ajándékot adott az embereknek.«"
Efézusi levél 4:7-8

Az ajándékok elválaszthatatlanul hozzá tartoznak a karácsonyhoz, és ez különösen gyerekkorban jelent nagy élményt. Édesanyám nagy gonddal leste már év közben fiai elszórt utalásait, hogy aztán karácsonykor mindenki a legmegfelelőbb ajándékot kapja. A legjobban a társasjátékoknak örültünk, mert a karácsonyi szünet estéin leült apa, anya, nagymama, és a három fiú, hogy együtt kipróbálja az új játékot. Még most is emlékszem a Police-07-re, amiben a rablót, Doktor Faktort kellett elkapni (az angol Scoland Yard Budapestesített változata), Az ezüst tó kincsére, amiben Old Shatterhanddal a vadnyugatra utaztunk, vagy a Mesék titkára, amiben egy sárkány által elrabolt mesehősöket kellett visszaszereznünk. Az egészben a legjobb azonban nem maga a játék volt, hanem a családi közösség, a családi vidámság és nevetés.

Milyen ajándékot tud adni nekünk Krisztus, így karácsony napján? A bibliai szöveg a kegyelem ajándékáról beszél. De mi is az tulajdonképpen? Nagyon hasonlít ahhoz a családi összhanghoz, amit gyerekkoromban is megtapasztaltam. A mennyei apa fiává fogad, és meghív minket egy mennyei társasjátékra. Ott – mint egy örök karácsonyi szünetben – elfeledhetjük, azt a sok nehézséget és bánatot, ami olyannyira leterhel minket itt a földön. Együtt lehetünk mennyei családunkkal, tudván, hogy ott már semmi sem szakíthat el bennünket egymástól. Végül pedig közvetlen közelről megismerhetjük azt a barátunkat, akitől ezt az ajándékot kaptuk, Jézus Krisztust.

A karácsonyi ajándékok mellett ma se feledkezzünk meg arról a társasjátékról, amire Megváltónk hív minket.
„Mert íme, új egeket és új földet teremtek, és a régiek ingyen sem említtetnek, még csak észbe sem jutnak.”
(Ézsaiás könyve 65. fejezet 17. vers)

Annyira jó, hogy ezen a téli reggel (bár most egész tavaszias az idő) Isten Igéjének leggyönyörűbb ígéreteiről gondolkodhatunk. Mikor ezeket a sorokat olvasom, mindig elhatározom, erről többet fogok beszélni másokkal is.

Új ég és új föld; ahol nem lesz tél, mikor elhal a természet, mikor minden kopár és szürke. Csak nyár lesz, gyönyörű színes virágok, gyümölcsfák. Tiszta forrásvíz és tenger.

Megsimogatjuk majd az oroszlán, a tigris a jegesmedve bundáját, Kezünkbe vesszük a skorpiót, pókokat, kígyókat. És megcsodálhatunk olyan fajokat is, melyeket nem ismerünk, mert a bűn és a vízözön következtében rég kihaltak.

S a legcsodálatosabb, hogy ott nem lesz fájdalom, sírás. Nem lesz elmúlás. Találkozunk azokkal, akiket a halál elragadott tőlünk. Találkozunk szeretteinkkel, távoli őseinkkel, a Biblia hithőseivel, apostolokkal, királyokkal, prófétákkal, Mózessel, Noéval, Ádámmal.

De a legnagyobb ’sorbanállás’ biztos Jézusnál lesz, mert mindenki át akarja majd ölelni, hogy megköszönje neki az új, az örök életet. Bizony jó lenne már ott lenni!

Új ég és új föld. S minden, amire itt vágytál, amiért annyit güriztél, eszedbe sem jut többé. Persze, ehhez az kell, hogy te is újjá legyél. Mert az újjáteremtett földre csak újjáteremtett, vagy más szóval újjászületett ember léphet be.

Az, aki már itt a ’régi’ világban leborul Jézus lába elé és azt mondja: Köszönöm.

Az, aki miután feláll elhatározza, szakít régi önző életével, és ezután igyekszik krisztusi életet élni.

Az, akiről Pál így ír: „Ha valaki Krisztusban van, új teremtés, a régiek elmúltak, ímé újjá lett minden. Mindez pedig Istentől van, aki minket magával megbékéltetett a Jézus Krisztus által és aki nekünk adta a békéltetés szolgálatát.” (2Kor. 5:17-18)

kedd, december 23, 2014

Nem lehet két Úrnak szolgálni!



„Senki sem szolgálhat két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli, és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik és a másikat megveti:nem szolgálhattok az Istennek és a mammonnak.”
Máté evangéliuma 6,24



Az adventi várakozásban álljunk meg egy pillanatra és gondolkozzunk el ezen a szakaszon. Az egész keresztény világ megemlékezik Jézus születéséről, és az utolsó pillanatokat is kihasználják az emberek arra, hogy a lehető legszebb ajándékkal lepjük meg szeretteinket. Megfeledkezünk a lényegről, ami az, hogy Krisztus az emberekért jött el erre a földre. Sajnos, az emberek viszont megfeszítették Őt, de így sem maradunk remény nélkül, mert ahogyan az első próféciák teljesedtek miszerint Jézus megszületett, maga Jézus mondta, hogy eljön még erre a földre, és magához veszi az övéit.

Miközben erre emlékezünk, Jézus arra szólít fel, hogy véletlenül se keverjük össze a dolgokat, hogy kinek is kéne szolgálni. A legnagyobb jó szándékunk ellenére is megfeledkezhetünk arról, hogy az adventi várakozás, ami nem csak ezekben az időszakban tart, egész évben szemünk előtt kell hogy legyen.

A rabszolgaéletből veszi Jézus a második illusztrációt. A zsidó jog ismert olyan esetet, hogy egy rabszolgának két gazdája van (közös örökséghez jutott testvérek, üzlettársak). Itt azt a szélsőséges esetet veszi alapul, hogy a két úr akarata mindenben ellentétes. Világos, hogy ilyenkor nincs alku: a rabszolgának el kell döntenie, hogy melyik úrnak akar szolgálni. Ilyen kizáró ellentét van Isten szolgálata és a vallásos mezbe bújtatott pénzimádat között is, amely Izraelben és minden időkre egyházában is aggasztóan közismert jelenség. Emberekért vagy emberek rovására élni: összebékíthetetlen ellentét, és lépten-nyomon döntést vár tőlünk.

A döntés, amely megszülethet akár ebben a pillanatban is, akár ezekben a napokban. Nem lehet sokáig halogatni a döntést. A döntéseink egy nagyobb hányada tudattalanul történik meg, én arra szeretnék kérni, hogy hozzon egy tudatos döntést, Krisztus mellett. Egy énekkel szeretnék búcsúzni, melynek az a címe: „Válasszatok, addig míg tart a ma!

hétfő, december 22, 2014

Biztos pont a bizonytalanságban

„Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.”
Mózes 5. könyve 32. fejezet 3-4. verse

Jó dolog babakocsit tologatni, kisgyermekekkel sétálni. Nem csak azért, mert friss levegőn vagyunk és élvezzük a mozgás jótékony hatását, hanem azért is, mert így felfedezhetjük környezetünket, városunkat. Sok szép és érdekes dolgot figyelhetünk meg, amit személygépkocsiból vagy buszból talán nem láthatunk. Sétáink során igyekeztünk minél változatosabb útvonalakon menni, így előfordult, hogy egy útvonalat egy hónapban egyszer, vagy még ritkábban tettünk meg. Ez tette lehetővé azt, hogy egyre gyakrabban csodálkozzunk rá arra, hogy egy újabb, aztán egy újabb kisbolt ablakára is felkerült a KIADÓ tábla. Kisfiam még nem tud olvasni, de annyira gyakran fordult elő ez a jelenség, hogy egyszer megkérdezte, mit ír azon az ajtóra akasztott táblán, és utána ő volt az, aki messziről észrevette és jelezte, melyik bolt zárt be már megint, hol van újabb kiadó üzlethelyiség.
       
Gyakori jelenség ez, s jól szemlélteti azt az állandóan változó világot, amelyben élünk. Alig van biztos pont, ami nem változik. Megszűnnek a boltok, egyik napról a másikra megszűnik a munkahelyünk, felbomlanak hosszú éve tartó barátságok, tönkremennek házasságok.
Egy ilyen bizonytalan, állandóan változó közegben szükségünk van egy biztos pontra.
Izrael népének élete sem volt változásoktól mentes. A sok eseményt, ami a 40 év pusztai vándorlás alatt érte őket talán csak tetőzte az, hogy nekik még a lakhelyük sem volt állandó. Folyton változott, hiszen nomád életmódot éltek. Nekik is szükségük volt egy kapaszkodóra, de sokszor nem a megfelelő helyen keresték. Idegen isteneket imádtak, és elfordultak az egyetlen változatlantól, az igaz kősziklától, Istentől.

A Mindenható azonban nem hagyta cserben őket. Mózes halála előtt arra kérte, beszéljen még egyszer a néppel, énekeljen nekik arról, milyen nagyszerű dolgokat tett értük, és arról, hogy mindig ott volt mellettük.
„Bizony az Úr nevét hirdetem, magasztaljátok Istenünket! Kőszikla ő, cselekvése tökéletes, minden útja igazságos. Hű az Isten, nem hitszegő, igaz és egyenes ő.” – énekelte Mózes.

Ha visszatekintünk az elmúlt évre, minden bizonnyal elmondhatjuk, hogy események sora áll a hátunk mögött. Sok minden megváltozott. Talán nem ott lakunk, vagy dolgozunk, ahol év elején tettük, vagy esetleg nem is dolgozunk. Talán már nincs mellettünk valaki, aki ott volt, és aki biztos pont volt az életünkben, talán becsaptak, cserbenhagytak barátok, és már nem is hiszünk a hűség fogalmában.

Bármelyik élethelyzetben legyünk is, tudnunk kell: van egy örök változatlan, egy állandó hely ahova mehetünk, a Kőszikla. Kapaszkodjunk hát ebbe a kősziklába és élvezzük hűségét, örök szeretetét, melyet minden nap megtapasztalhatunk, akár még ma is!

vasárnap, december 21, 2014

Béke

„Békességet hagyok nektek, az én békességemet adom nektek, de nem úgy adom nektek, ahogyan a világ adja. Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, ne is csüggedjen!”
János evangéliuma 14:27

Advent napjait élve szinte hallod szívedben az angyal szavát: „a földön békesség, és az emberekhez jóakarat” (Lk 2:14). De hol van itt békesség és jóakarat? Békesség ott, ahol mindezt fegyverrel próbálják megteremteni? Ahol a béke utáni vágy csak egyre több háborút szül? Ahol béke csak a másik nélkül lehetséges? Ahol nem tud két ember összefogni, még akkor sem, ha hasonló nézeten vannak? Ahol a különbségek nem férnek meg egymás mellett, de a túl sok egyformaság is csak viszályt szül?Lehet még béke ezen a háború dúlta földön? Van még esélyünk? 

Isten ma reggel a tél csendjében hozzád szeretne szólni. Nála van az igazi békesség, és Ő ezt szeretné neked adni. Béke, amit nem befolyásolnak a külső körülmények, az érzelmeid, a rád törő nehézségek. Béke, ami a Benne való bizalomból fakad. Abból, hogy életed vezetését átadod Valakinek, aki ehhez jobban ért, aki jobban ismer téged, mint te saját magadat, és akinek birtokában van a jövő. 

Hát állj meg egy kicsit a karácsonyi lázban, és emeld fel szemedet arra, Akiről igazán szól ez az ünnep! Halld meg az Ő hívását, és felelj rá! Mondj igent a Vele való kapcsolatra, és fogadd el a felkínált Békét. Az igazit, amit sehonnan nem kaphatsz meg, csak Tőle. 

Ne engedd, hogy a világ eseményei elvegyék hitedet! Kapaszkodj Istenbe, és várd nyugodt szívvel az Ő visszatérését!