szombat, március 15, 2014

Leplek alatt...


"E hegyen eltávolítja a leplet, amely minden népet beborított. A takarót, amely befödött minden nemzetet, elnyeli a halált örökre.
Az Úr, az én Istenem minden arcról letörli a könnyet, és eltávolítja népe gyalázatát az egész földről, mert maga az Úr szólt."

Ézsaiás 25,7-8.

A próféta megigazította a ruháját, ahogy leült a kőre. Gondosan választotta ki a helyet, egyrészt, hogy jól lássa az alatta elterülő vidéket, másrészt, hogy ne legyen nyirkos a párától. Ritkán volt köd errefelé, de most csak a házak teteje és a magasabb fák koronája látszott ki az alacsony,  gomolygó fehérség alól. A nap lassan hágott fel az égre, egyre magasabbra és magasabbra. Ahogy a sugarak ereje növekedett, úgy bánt el a homályos foltokkal és már látszott, hogy ébredezik a város. Kereskedők siettek kinyitni üzleteiket, a templomszolgák eszközeiket cipelve igyekeztek a dolgukra. Majd az első gyerekek is előbújtak és nevetve kergették szét a köd maradék foszlányait.
- Így lesz - mormolta maga elé, ahogy elmerült a látványban.
- A gonoszság és az általa okozott minden szenvedés, nyomorúság és a halál, mint egy lepel borítják be a világot és eltakarják előle Istent. De ahogy a napfény végül győztesen ragyogta be a reggelt, úgy fog győzedelmeskedni Isten igazsága. Természetesen a szomorúság csak lassan, módjával tűnik el. De elmúlik teljesen, mert minden áldás és öröm, mit a Magasságos ad, lassan elfeledtet velünk minden rosszat - gondolta tovább.
- Így lesz, minden bizonnyal így - mormolta és szemei a mennyei város utcáit látták, ahogy a dicsőség fényétől lassan kibontakoztak előtte nevető gyermekei.

péntek, március 14, 2014

Keresztség



„Amikor bemerítkeztetek, és ezáltal Krisztussal együtt eltemettek titeket, Isten ugyanakkor Krisztussal együtt fel is támasztott benneteket, mivel hittetek hatalmában, amelyet akkor mutatott meg, amikor feltámasztotta Krisztust a halottak közül. Ti ugyanis lelkileg halottak voltatok bűneitek miatt, és azért, mert a régi emberi természet uralkodott rajtatok. Isten azonban Krisztussal együtt új életet adott, miután megbocsátotta minden bűnünket.” 

Kolossébeliekhez írt levél 2. rész 12-13. vers. (Egyszerű fordítás)

A napokban elgondolkodtam azon, milyen csodálatos dolgot adott Isten a keresztség szertartásával. Nem a gyermek-, hanem a felnőtt keresztségre gondolok. Képzeld csak el, hol van még egy olyan lehetőség, hogy bármit elkövettél életedben, legyen az házasságtörés, lopás, kisebb vagy nagyobb bűn, sőt olyan is, ami látszólag megbocsáthatatlan – legalábbis az emberek szemében, s Te azt megbánod, őszintén bocsánatot kérsz Istentől, és lehetőséged van megkeresztelkedni, majd utána egy teljesen tiszta fehér lapot kapni!
Minden bűnöd ottmaradt a hullámsírban, soha többé Isten azokról meg nem emlékezik. Nem pecázza ki őket onnan.
Ahogy Jézus meghalt, eltemettetett és feltámadt – ezáltal eltörölte minden bűnünket, így törlődnek el bűneink a keresztségben Jézus által. Hát nem csodálatos ez? Ahogy a régi emberünk meghal a keresztelő medencében, és egy új jön elő, így, lelki értelemben egy teljesen bűn nélküli ember lép ki a medencéből. Krisztus új életet adott, megbocsátotta minden bűnünket.
Milyen jó lenne így maradni! Sajnos utunk során poros lesz a lábunk. Keresztség után, követünk el ismét bűnöket. Azonban már tudjuk, hol lehet ismét fehér lapot kapni. Erre utal a lábmosás, ami nem más, mint a bűn porának lábunkról való lemosása.
Adj hálát ma Istennek ezért a rendkívüli lehetőségért! Azért, hogy Ő képes időről időre, negyedévről negyedévre felajánlani neked az újrakezdés lehetőségét!

csütörtök, március 13, 2014

Jézusnak tett szolgálat

„A király így felel majd nekik: Bizony, mondom néktek, amikor megtettétek ezeket akárcsak eggyel is a legkisebb atyámfiai közül, velem tettétek meg.”
(Máté evangéliuma 25:40)

„Panov apó egy magányos cipészmester volt. Műhelyét szerte a városban ismerték az emberek, és arra járva gyakran beköszöntek neki. Ekkor Panov apó szemei mindig vidáman mosolyogtak vissza kerek szemüvege mögül.
Így történt ez karácsony napján is, amikor az öreg cipészmester műhelye ablakában állva figyelte a járókelőket. S hogy miért állt az ablakban?
Az előző napon, amikor pipázás közben elbóbiskolt a karosszékében, különös álom lepte meg. Maga Jézus szólt hozzá, és megígérte neki, hogy karácsony napján meglátogatja. Amikor Panov apó felébredt, eltöprengett: Jézus eljön az én szegényes műhelyembe? Megígérte, hogy eljön! De miről fogom felismerni? Mi lesz, ha elmegy anélkül, hogy ráismertem volna?
Ezért ácsorgott hát az öreg suszter az ablakban, és ezért leste úgy az utcába beforduló embereket.
Többen is köszöntötték, és boldog karácsonyt kívántak neki, ő azonban hosszasan senkivel nem elegyedett szóba, hiszen magát Jézust várta.
Egyszer csak észrevett egy utcaseprőt. Megsajnálta, mert látta, hogy nagyon fázik. Behívta hát a műhelybe, leültette a tűzhely mellé, és meleg kávéval kínálta. Közben egyre csak a járókelőket kémlelte. Miután az utcaseprő hálásan elbúcsúzott, Panov apó ott maradt az ajtóban, és várt tovább.
Telt-múlt az idő. Kisvártatva egy asszony tűnt fel az utca végén, karján egy csöppnyi gyermekkel. Őket is behívta, hogy a hosszú út közben megpihenjenek és átmelegedjenek. Az asszonynak levest és kenyeret adott, a gyermeknek meg előkereste egy régi kedves emlékét, egy pár kiscipőt, ami pontosan a parányi lábakra illett. Az asszony nem győzte megköszönni Panov apó jóságát, akinek szemei vidáman csillogtak kerek szemüvege mögött. Az ajtóból még sokáig nézte távolodó vendégeit.
Közben beesteledett. Hát mégsem jön el? Vagy amíg az utcaseprővel meg az asszonnyal törődtem, nem vettem észre? – tűnődött magában, miután karosszékébe ült. Elszundított, és ismét különöset álmodott. Újra maga körül látta a járókelőket, akik üdvözölték, és látta az utcaseprőt, meg az asszonyt is gyermekével.
Ekkor egy hang ezt kérdezte tőle: Nem láttál engem?
Panov apó ekkor értette csak meg, hogy Jézus valóban ott járt nála a kicsi műhelyben, ahogy megígérte. Csak nem úgy, ahogy ő gondolta, hanem a szegény utcaseprő és az asszony képében. Bizony, bizony, hát mégis eljött – sóhajtotta Panov apó, és könnyek gördültek elő kerek szemüvege mögül.”

Panov apó egy napja (Lev Tolsztoj népmese feldolgozása)

szerda, március 12, 2014

Mennyit ér egy veréb?


„Nemde, két verebecskét meg lehet venni egy kis fillérért? És egy sem esik azok közül a földre a ti Atyátok akarata nélkül! Néktek pedig még a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért; ti sok verebecskénél drágábbak vagytok.”
(Máté evangéliuma 10. fejezet 29-31. vers)

Gyermekként minden apró dologra rácsodálkozik és minden kis dolognak örül az ember. Csak ahogy növekedünk, az apró dolgok értéktelenné válnak, s helyükbe egyre nagyobb dolgok lépnek.

A fiúknál a kis matchbox helyét átveszi egy valódi autó, abból is a minél nagyobb, vagy minél sportosabb, minél mutatósabb. A lányok a babaház helyett már a több emeletes villájukat szépítgetik, csinosítgatják.

Mondhatod; ez így van rendjén. Az idők változnak és különben is, a kicsire nem adunk… pedig „a veréb is madár!”

De hát a mai világban ki figyel oda egy kis szürke verébre? Ha egy nagy rétisas, vagy egy sólyom száll az ég tetején, az igen. De a veréb, még járni sem tud, csak lenn ugrál a porban.

Ha reggelente énekel a feketerigó, füttyöget a fülemüle, de a veréb, mint egy rossz csengő, csak rekedten, riadtan rikácsol. A veréb nem számít, s hazánkban is csupán egy EU-s jogharmonizációs szabályozás - ugyanis nyugaton az eredeti létszám 3%-ára süllyedt a verébállomány - miatt lett 2001-től védett, így a veréb darabja ma 1000 Ft-ot ér.

Ahogy az evangéliumot olvassuk, ez Jézus idejében sem volt másképp. De az Ő szavai nem is annyira a madarakról, sokkal inkább rólunk „szürke hétköznapi verebecskékről” szólnak.

Azokról, akik úgy érzik rájuk senki sem figyel, hisz nincs sasszárnyuk, nincs cifra papagáj ruhájuk, hangjuk ha van is, bár ne lenne… s az életük… szürke, egyhangú, riadt, feledhető… A római agorán úgy adták-vették akkor az embert, mint ma egy kiló kenyeret.

De mondd csak, ma más a helyzet? Ma mennyit ér egy ’szürke ember verebecske’?

1000 vagy 100.000.000 Forint, esetleg a sztárok értéke dollárban, vagy euróban?

Ennél sokkal drágább egy ’szürke ember verebecske’ mert „nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon” lettünk megvásárolva, „hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Pét.1:18-19)

Jegyezd meg jól; Drága vagy és drága minden szürke verebecske!

kedd, március 11, 2014

Isten gyermekei lehetünk

  "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk! A világ azért nem ismer minket, mert nem ismerte meg Őt." (1Jn 3:1) 
   





  János ezt mondja: "Lássátok milyen nagy szeretetet adott nékünk az Atya, hogy Isten fiainak neveztetünk!" Nincs szó, mely teljesen kifejezné ezt a szeretetet, csak bizonyos fokig tudjuk szavakba önteni ezt a minden ismeretet felülhaladó szeretetet. A Végtelen nyelvezetére lenne szükségünk ahhoz, hogy kifejezzük azt az isteni jóságot, mely lehetővé tette, hogy Isten fiainak neveztessünk. Azzal, hogy kereszténnyé válik, egy ember sem lesz kisebb. Semmi szégyenletes nincs abban, hogy kapcsolatban vagyunk az élő Istennel. 
  Jézus viselte el azt a megaláztatást, szégyent és szemrehányást, melyet a bűnös érdemelt. Ő volt a mennyei Felség, a dicsőség Királya, egyenlő volt az Atyával; mégis letette istenségét és emberré lett, mert emberit csak emberi, istenit pedig csak isteni ragadhat meg. Ha angyalként jött volna el, nem részesülhetett volna szenvedéseinkből, nem kísértethetett volna meg mindenekben hozzánk hasonlóan, nem érezhetett volna együtt velünk bánatunkban; de Ő az emberi test öltözékében jött el, hogy mint helyettesünk és kezesünk helyettünk győzze le a sötétség urát, és érdemei által mi lehessünk győztesek. 
Nem márványtömbök vagyunk, melyek bár visszaverik a nap sugarait, de nem lehet életre kelteni őket. Mi alkalmasak vagyunk arra, hogy reagáljunk az igazság Napjának fénysugaraira; mert amikor Krisztus fénnyel árasztja el lelkünket, akkor fényt és életet kapunk tőle. Úgy iszunk Krisztus szeretetéből, ahogy a fa ága táplálkozik a törzsből. Ha beoltattunk Krisztusba, és minden sejtünk egyesült az élő tővel, akkor erről a tényről úgy bizonyosodunk meg, hogy sok gyümölcsöt termünk. 
E.G. White (Review and Herald, 1892. szeptember 27.)

hétfő, március 10, 2014

Szeretet

"Szeretteim, szeressük egymást; mert a szeretet Istentől van, és aki szeret, az Istentől született, és ismeri Istent; aki pedig nem szeret, az nem ismerte meg az Istent; mert Isten szeretet."


János első levele 4:7-8

 
Páskulyné Kovács Erzsébet:
A szeretetben ismertelek meg


"A szeretetben ismertelek meg
abban a forró, égő lázban,
abban az isteni vágyakozásban,
ahogy kerestél.

Addig ismeretlen voltál nékem,
csak kerülgetett képzeletem,
megrajzoltam magamnak képed,
próbáltam formát adni néked,
de nem sikerült.

S mert láttad, vágyom tudni, ki vagy:
megfejtetted előttem önmagad.

A végtelen ég kéklő mezején
egy csillag indult el énfelém.
Megállt fölöttem, s néztem ott
azt a remegő, fénylő csillagot:
és közben történt valami velem.

- A szívemben kettéhasadt az élet,
jászol formája lett a mélyedésnek:
és fájni kezdett bennem a bűn.

- Majd egy kereszt lett a tátongó résben,
s ott láttam szörnyű szenvedésben
vonagló, véres, könnyes arcod:
ott vívtad értem a harcot,
hogy megismerjelek.

- Most már tudom, ki vagy,
milyen a lényed:
minden képzeletem semmivé lett.
Ilyet gondolni sem tudtam, mertem,
én ilyen érzést még nem ismertem.

Rád csodálkozom, és sírva kérdem,
hát ilyen Istenem vagy nékem?
Aki jászlon, kereszten,
véres halálon át jöttél,
hogy megismerjelek:
megtanuljam, milyen szereteted?"


vasárnap, március 09, 2014

Adj egy esélyt!

„Hogyan adnálak oda, Efraim, hogyan szolgáltatnálak ki, Izráel? Hogyan adnálak oda, mint Admát, hogyan bánnék veled úgy, mint Cebóimmal? Megindult a szívem, egészen elfogott a szánalom.”
Hóseás könyve 11:8

A nehéz reggel utáni rövid imában, melyben még félig az álom felé csukódnak a szemhéjaid, kimondod a nevét. És kimondod egy halk sóhajban, amikor már kezdenek összecsapni a hullámok feletted. És kimondod, amikor jót kívánsz a másiknak, mert 20-30-40 éve, hogy világra küzdötte magát. És talán kimondod a nevét néhány általános közhelyben, megszokásból, bele sem gondolva, mit jelent a fogaid zárt börtönéből szökni vágyó hangok tömege. 

Ma reggel gondold át, ki is Ő, akinek nevét napról napra kimondod áhítattal, félve vagy mérgesen. Kiben hiszel? Milyen a te Istened? Ki jelenik meg a szemeid előtt, ha kinyitod Bibliád kemény bőr fedelét? 

A mai ige eligazítást nyújthat ebben. Ez az ige neked is szól, és rajta keresztül Isten tárja fel önmagát előtted. Mert Ő ilyen. Ő szeret, bárhova mentél, bármit is tettél. Ő nem mond le rólad, akkor sem, ha ezt te már régen megtetted. Neki fontos vagy, egyedi, és szüksége van rád. 

Lehet, hogy ingatod a fejed, mert mindennapjaidból számodra nem ez a kép áll össze, mert nem úgy történnek a dolgok, ahogy te azt eltervezted. Mert van valaki, aki mindent elkövet azért, hogy a benned kialakult kép a lehető legtorzabb legyen és véletlenül se akarj közeledni Istenhez. 

Ma reggel adj a Mindenhatónak egy esélyt, hogy megmutassa igazi arcát! Ma reggel engedd, hogy Ő mutatkozzon be neked, és tedd félre az előítéleteidet, a rossz történeteket, melyek görbe tükröt állítanak eléd, és nem tudod igazi fényükben látni életed tapasztalatait. Ma reggel nyiss Isten felé, és engedd Őt közel magadhoz! 

Ma akard meglátni az Ő szeretetét, az Ő igazi jellemét, és engedd, hogy bemutassa, mennyire fontos vagy neki. Kezdd az előtted álló hetet azzal, hogy esélyt adsz Istennek, hogy tudd, kinek a nevét is küldöd az ég felé!