szombat, február 22, 2014

Van, hogy Isten tehetetlen? 4. rész


"Mert valahány ígérete van Istennek, azokra őbenne van az igen, és azért általa van az ámen is..."
2Korintus 1,20

Nem adatik meg mindenkinek, hogy ebben a világban és az Isten országában is boldog élete legyen. Hogy ez mennyire igazságtalan és mennyire bánt minket, az egy komoly kérdés.

Hogy Isten miért nem tesz semmit azért, hogy jelenlegi sorsunkon fordítson, vagy miért engedi meg, hogy hibáink, bűneink következményeként akár földi pályánk végéig szenvednünk kelljen, küzdve a kilátástalansággal - nem válaszolható meg addig, amíg csak önnön sebeinkre nézünk. Tudomásul kell vennünk - egyébként erre tanít minket az egész teremtett világ -, hogy a mi kis életünk, úgy ahogy van, része a nagy egésznek. Isten tervében pedig minden egyetlen célt szolgál: az emberek üdvösségre jutását. Ennek megvalósítása pedig az Isten kezében van. Így történjen velünk bármi, az is ezt az egy célt szolgálja.

Mi szeretjük hangsúlyozni, hogy csak kérned kell, csak hinned kell és Ő majd megoldja, majd teljesíti minden kívánságod csak higgy, csak alapíts egy imaközösséget... Isten üzenete ma az, hogy ez nincs így. Mert a legfontosabb, hogy soha, de soha nem feledkezhetünk el a küldetésünkről, hogy mások üdvét szolgáljuk. Mert bármi, legyen bőség vagy szegénység, jólét vagy szenvedés, ha eltántorít bennünket ettől, akkor Istentől kerülünk távol.

Mit tegyünk hát?  Fogadjuk el a sorsunk, szolgáljuk Őt tovább hűséggel, és bízzunk, hogy végül a mi Urunk igazságot tesz, mindent rendbe hoz. Hogy meddig kell várnunk erre? Akár Krisztus második eljöveteléig, de tovább nem.

péntek, február 21, 2014

Tanuskodj!



„De most állj fel! Azért jelentem meg neked, mert kiválasztottalak, hogy a szolgám legyél. Azt akarom, hogy tanúskodj az emberek előtt arról, amit ma láttál, és amit majd ezután mutatok neked!”
Apostolok cselekedetei 26: 16. (Egyszerű ford.)

Képzeld el, hogy ezt az Igét neked mondja az Úr.
Valahogy így képzelem el:
„Gyermekem, állj végre talpra! Szeretném, ha rólam tennél ma bizonyságot. Olyan sok dolgot tettem eddigi életedben, kérlek, mondd el barátaidnak! Mondd el, hányszor emeltelek fel, vigasztaltalak meg. Beszélj nekik arról, hogy hogyan segítettem neked beosztani kevéske pénzedet. Mondd el, milyen érzés volt, amikor meggyógyítottalak, betegségedből talpra állítottalak. Oszd meg velük tapasztalataidat. Mondd el nekik, mi-mindenért vagy hálás! Tudod gyermekem, hogy saját, személyes tapasztalataidat nem tudják visszautasítani. Mert az megtörtént. Arra élő bizonyság vagy. De ha elmondod munkatársaidnak, barátaidnak, szomszédaidnak, betegtársaidnak, hogy VELED mit tettem, azt jobban elhiszik, mert te hiteles vagy. És hát tudod, még terveim között szerepel, hogy sok dolgot szeretnék tenni veled. Igazán jó dolgokat, ne aggódj. Tégy rólam bizonyságot! Tanúskodj rólam! Én is ezt teszem. Minden nap beszélgetek rólad az én mennyei Atyámmal. Elmondom Neki és az angyaloknak győzelmeidet, elmondom azt is, amikor elesel, de kéred segítségemet. Ilyenkor az egész menny örül. Neked drukkolnak. Fontos számukra a Te győzelmed. Ne felejtsd el, sokkal többen állnak oldaladon, mint azt elképzelni tudnád. Szeretlek, mert nagyon drága gyermekem vagy!”

csütörtök, február 20, 2014

Krisztus igája

„Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok, és meg vagytok terhelve, és én megnyugvást adok nektek. Vegyétek magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy szelíd vagyok, és alázatos szívű, és megnyugvást találtok lelketeknek.        Mert az én igám boldogító, és az én terhem könnyű.”
(Máté evangéliuma 11:28-30)

Tizenéves koromban sok cserkésztáborban vettem részt. Már pár nappal a gyerekek érkezése előtt kimentünk a táborhelyre, hogy kiépítsük a törzs körletét. A hatalmas katonai sátrakat és félmázsás ládákat nemritkán kocsival megközelíthetetlen helyekre kellett elcipelnünk, meredek leejtőn le, sűrű erdőn átvágva. Még most is emlékszem, hogy porzott a vaskos ponyvaköteg, amikor megkönnyebbülve ledobtuk a vállunkról. Másnapra olyan izomlázzal ébredtünk, hogy alig tudtunk megmozdulni, de a neheze csak most kezdődött. Miután megérkeztek a gyerekek, reggel 7-től este 10-ig folyamatosan figyelnem kellett a felelősségemre bízott 8-10 gyerekre, utána pedig 11-ig, vagy még tovább a vezetők összeültek, hogy megbeszéljék a következő nap programját. Majd az utolsó napon mindent el kellett tüntetni, amit nagy nehézségek árán megépítettünk. Miután egy ilyen cserkésztáborból hazaérkeztem, gyakran 12 órát aludtam egy huzamban, hogy kipihenjem magam.
Egy ilyen fizikailag megterhelő cserkésztábort ki lehet aludni, de hogyan piheni ki az ember a lelki fáradságot? A hatalmas katonai sátorponyvákat le lehet dobni a vállunkról, de hogyan szabadulunk meg a lelki terheinktől? Sértettség, bűntudat, gyenge önértékelés, sikertelenség, egyedüllét, meg nem értettség – mind olyan teher, amit nem lehet csak úgy ledobni. És mivel teher, amit állandóan magunkkal cipelünk (iskolába, munkahelyre, sőt az otthonunkba is), lelkileg elfáradunk, olyan fáradsággal, amin még 14 óra alvás sem segítene.
Jézus azonban hív minket: „Jöjjetek énhozzám mindnyájan, akik megfáradtatok és meg vagytok terhelve…” És mi jövünk. Jövünk az imaházba, jövünk az imaórákra, jövünk az áhítatokra, de sokszor még sem könnyebb. A teher még mindig a vállunkon nehezedik.
Olyan ez, mint amikor a poros úton egy idős meggörnyedt öregasszony igyekszik hazafelé a rőzsegyűjtögetésből. Arra hajt a szekerével az egyik falubeli, és odaszól a baktatónak: „Héj, öreganyám, pattanjon föl ide mellém a bakra! Könnyebb lesz itt az út hazáig.” Az idős asszony megköszöni a felkínálást, és ha nem is pattan, de lassan fölkászálódik a szekérre. Mikor már mennek egy ideje, a hajtó észreveszi, hogy az asszony még mindig a vállán tartja a köteg rőzsét. „Rakja le már azt a rőzsét öreganyám! Nem lesz annak semmi baja.” Az asszony önfeláldozó hangon így válaszol: „Dehogy teszem édes fiam! Ha már segített, legalább a rőzsémmel legyen könnyebb a szekere.”
Nem ér semmit, ha Jézushoz megyünk ugyan, de közben nem vagyunk hajlandóak megszabadulni nyomasztó terheinktől. Amikor Jézus arról beszél, hogy „vegyétek magatokra az én igámat”, tulajdonképpen azt mondja, engedjük el a terheinket, másképp nincs helye az igának. Ne féljünk attól, hogy csöbörből vödörbe kerülünk, mert Jézus igája nem súlyos, hanem „boldogító” és „könnyű”.

A mai nap is csak Jézus „terhe” szabadíthat meg saját terheidtől. Bízz benne, és engedd el a „rőzsédet”…

szerda, február 19, 2014

Szenvedni Krisztusért



„Mert arra hívattatok el; hiszen Krisztus is szenvedett érettetek, néktek példát hagyván, hogy az ő nyomdokait kövessétek.”
(Péter első levele 2. fejezet 21.vers)

Nemrég egy bibliaismereti előadásra készülve több, az első századok keresztény mártírjairól szóló anyagot gyűjtöttem. Egyrészt megdöbbentő, másrészt felemelő volt olvasni a Jézus iránti önfeláldozás eme történeteit.

Az egyik egy olyan keresztényről szólt, aki nem volt hajlandó megjelenni a császárimádás ünnepén, sőt azt vallotta, hogy számára a császár csak egy halandó ember, amiért is a város tanácsa kíméletlen halálra ítélte.

Elrendelték, hogy mikor nyilvánosan kivégzik, végtagjait és fejét vágják le és elrettentésül vigyék el és akasszák fel a környék kisebb településein.

Ez ítélet hallatán a keresztény boldogan mosolygott és így kiáltott fel: bárcsak lenne elég testrészem, hogy az egész világon bizonyságot tehetnék arról a Jézusról, akiért meghalok.

De milyen távol áll tőlünk ma ez a történet! A magát kereszténynek valló modern, kényelmes világunk nem vágyik szenvedésre.

Hiszen ki akarna magának bajt, kellemetlenséget, ellenségeskedést azáltal, hogy ragaszkodik Isten elvárásaihoz? Nem szól szánk, nem fáj fejünk, szól a mondás, így jobb, ha inkább nem is tudják rólunk, hogy templomba járunk, hogy imádkozunk, hogy olvassuk a Bibliát.

Keresztényként csak akkor vagy vonzó, ha jótékonysági akciók vannak, ha mindig happy vagy, ha elfogadod a másságot, ha tudod, kire kell szavazni, stb. A lényeg: ne feltűnősködj, ne különcködj! Állj be a sorba!

Ez a könnyebb. De tényleg ezt akarod? Langyos, elvtelen és értelmetlen életet?

Vagy vállalod, hogy ’krisztusi’ vagy, hogy akarod úgy szeretni környezetedet, ahogy Jézus is tette, önmagát adva a bűnösökért, köztük érted is, és erről (nem a hangos prédikációtól, nem a hallelujázó dicsőítésről), csakis erről ismeri meg a világ, hogy:az Övé vagy

Mert erre vagy elhivatva.

kedd, február 18, 2014

Isten súg valamit




„Mondd a bölcsességnek, hogy a nővéred, és az értelmet nevezd jó ismerősödnek, hogy megőrizzen a más feleségétől és a hízelgő szavú idegen nőtől.”
              Példabeszédek könyve 7:4,5 



Régebben hallottam egy történetet egy második osztályos kislányról, aki nyúlajakkal született. Emiatt furcsa volt a szája és a mosolya.
Mivel más volt, mint a többiek, senki sem akart vele játszani. A visszautasítás miatt nagyon alacsony lett az önbecsülése. Visszahúzódóvá és félénkké vált a társaival szemben. Nem igazán voltak barátai, mindig egyedül volt. Egy alkalommal az iskolában hallásvizsgálatot végeztek a tanulókon. A tanár egyenként felszólította a gyerekeket, hogy a tanári asztaltól indulva, szépen lassan sétáljanak az ajtó felé. Miközben így tettek, a tanár suttogott valamit, amit a tanulónak az egész osztály előtt, hangosan el kellett ismételnie. A legtöbb gyereknek a tanár ilyesmiket mondott: „Kék az ég. Van egy macska az udvaron. Ma kedd van.”
Egyszerre csak a kislányra került a sor. Nagyon félt és izgult. Ahogy a tanári asztaltól távolodott, a tanárnő ezt suttogta neki: „Bárcsak az én kislányom lennél!” Amint a kislány meghallotta ezeket a szavakat, melyek az elfogadás és az áldás szavai voltak, valami megváltozott benne. Ezek a szavak magabiztosságot és nagyobb önbecsülést adtak neki. És nem csak ez volt az egyetlen pozitív változás. Amikor a többiek számára nyilvánvalóvá vált, hogy a tanárnő mennyire szereti ezt a kislányt, az ő hozzáállásuk is megváltozott. Mostmár mindenki a barátja akart lenni. Mellé akartak ülni a menzán és meghívták magukhoz játszani iskola után.

Kedves barátom, ma reggel Isten súg valamit a füledbe.
„Bölcsnek és értelmesnek teremtettelek meg téged.”
 Igaz a bűn megrontotta ezt a kapcsolatot, de Isten minden feltételt biztosított, hogy valóban bölcs és értelmes legyél. Tőled csak azt kéri, hogy csendesedj el „tanításomat őrizd, mint a szemed fényét!”.  

Kövesd Jézus Krisztust, hittel, bizalommal és az életed minden területén vezet, megőriz minden bajból. Áldott leszel és áldás leszel a körülötted élő embereknek.

hétfő, február 17, 2014

Józanul élni

„Te azonban azt hirdesd, ami egyezik az egészséges tanítással, hogy az idős emberek legyenek mértékletesek, tisztességesek és józanok a hitben, a szeretetben és az állhatatosságban egészségesek; ugyanígy az idős asszonyok is szentekhez illően viselkedjenek; senkit se rágalmazzanak, ne legyenek mértéktelen borivás rabjai, tanítsanak a jóra.”
(Tituszhoz írt levél 2:1-3)

Kisfiam – aki még nem töltötte be a hármat – sokszor tesz föl nekem olyan kérdéseket, amelyek megválaszolása egyáltalán nem egyszerű feladat: „Miért kell délután lefeküdni?” „Miért nem megyünk be a legós boltba?” „Miért nem eszünk polipot?” „Miért nem vesszük meg azt a játékot?” „Miért pipázik az a bácsi?” „Mit jelent az, hogy kompatibilis?” – hogy csak néhányat említsek. Mikor sétálunk, gyakran elhaladunk egy kocsma mellett, amely már régóta felkeltette fiam érdeklődését. Mindig bekukucskált az ablakon, és kérdezősködött: „Anya ez micsoda?” Minden alkalommal többet akart megtudni arról a helyről. „Miért mennek az emberek a kocsmába?” „Miért akarnak bort inni?” „Miért egészségtelen a bor?” „Mit jelent az, hogy nem józan?” A gyerekek értenek ahhoz, hogy föladják a szüleiknek a leckét. Hogy magyarázzam el egy két és fél éves gyereknek, hogy miért nem jó alkoholt inni, és hogy mit jelent józannak lenni?
Pált is megizzasztotta ez a kérdés mikor Titusznak levelet írt. Kréta szigetén – ahol Titusz azért tartózkodott, hogy megszervezze a keresztény gyülekezeteket (1:5) – olyan emberek éltek, akik híresek voltak tunyaságukról, hazudozásaikról, falánkságukról és részegeskedéseikről (1:12). Hogy magyarázza el Pál a keresztény értékeket egy olyan kultúrában, ahol ilyen történelmi hagyománya van a józanság hiányának?
A rövid levélben 6-szor fordul elő a „józan” szó, de a fogalomhoz kapcsolódó gondolatok elsősorban nem az alkoholtól való tartózkodásra utalnak. Józannak lenni a tituszi levélben egészséges lelki életvezetést jelent. A püspök legyen „vendégszerető, a jóra hajlandó, józan, igazságos” (1:8). Józanságra inti az idős férfiakat és asszonyokat (2:1-3), no és persze a fiatal lányokat és fiúkat is (2:4-8). A józanság az élet minden területét fölöleli, a munkát, a családi életet, a szórakozást, a hitet, és természetesen a tudatmódosító szerektől való tartózkodást is. Ha mindezt sikerül megvalósítani, egészségesek leszünk testileg-lelkileg.
Ha pedig valaki visszakérdez, mint ahogyan a kisfiam szokott, hogy „de miért…?” „De miért fontos mindez?” Akkor arra is választ ad Pál: „Mert megjelent az Isten üdvözítő kegyelme minden embernek, és arra nevel minket, hogy megtagadva a hitetlenséget és a világi kívánságokat, józanul, igazságosan, és kegyesen éljünk a világban” (2:11-12).

Mivel tehát kedves olvasó te is beletartozol ebbe a „minden emberbe”, Isten téged is szeret. Legyél józan ma is – Isten szeretetéért.

vasárnap, február 16, 2014

Régi-új törvény

„Új parancsolatot adok nektek, hogy szeressétek egymást: ahogyan én szerettelek titeket, ti is úgy szeressétek egymást! Arról fogja megtudni mindenki, hogy az én tanítványaim vagytok, ha szeretitek egymást.”
János evangéliuma 13:34-35

Megszülettél, szép lassan felnősz, éled a mindennapok mókuskerekét, próbálod megérteni és megvalósítani, hogy mit jelent Embernek lenni, aztán egyszer majd te is búcsút intesz mindannak, ami ehhez a Földhöz láncolt. Ezért belül a szíved mélyén küzdesz a feledés ellen, és szeretnél valami maradandót hagyni magad után, letenni valamit az asztalra, ami megőrzi emlékedet, miután lábnyomaid porát már rég elfújta a keleti szél. 

Szeretnél alkotni, kitűnni, hős lenni, bajnok, akinek neve fent marad örökké, aki véghezvitt valamit, valami kiválót és különlegeset az emberiség kusza történelmében. De nyomaidat sebekké varázsolja az idő, vagy eltűnnek a szürkület zavarában, és emlék sem marad utánuk. 

Felteszed magadban unos-untalan a kérdést, hogy akkor mit ér az egész? Minek ez a ki tudja hány év, ha csak úgyis feledés lesz a vége? Ha úgysem tehetsz valami nagyot, valami igazán maradandót, mert túl kicsi vagy és jelentéktelen a világmindenséghez képest. Mi értelme? 

Isten ma reggel ad egy új látást, egy új célt, egy régi-új törvényt. Szeress! De ne akárhogy. Szeress úgy, ahogy Ő szeret téged, és ezzel igenis tehetsz valamit, talán nem is keveset. Szeress úgy, hogy nem vársz érte viszonzást. Szeress, még akkor is, ha fájdalom lesz a vége. Szeress, ha mások azt is mondják, semmi értelme. Szeress józanul és igazán. Szeress a tetteiddel, döntéseiddel, befolyásoddal, példáddal, az életeddel. Szeress a hiteddel, az imáddal, a bocsánatoddal. 

Talán ez nem az a heroikus, mindent elsöprő dolog, amire vágytál, de annál mélyebb és valódibb. És talán nem fog rád emlékezni a város, melynek szülötte voltál, a táj, melynek képe beleégett a szívedbe, vagy az ország, ahol „élned, halnod” kellett. Nem kapsz majd helyet a címlapon, amikor távozol az arénából, de Valaki soha nem fog elfelejteni. Valakinek ott élsz majd a szívében, és ez a Valaki lesz az, aki megosztja veled az örökkévalóságot. Az a Valaki, akit megismertél, akinek törvénye, ez az egyetlen és mégis hatalmas parancsolata, irányította életed. Valaki, aki szeretett, és aki miatt szerethettél.