szombat, november 02, 2013

Gyógyító vidámság


„A vidám szív a legjobb orvosság,
a bánatos lélek pedig a csontokat is kiszárítja.”
(Példabeszédek 17:22)

Sokan, amikor azt a szót hallják, hogy: hit, vallás, Biblia, akkor amolyan komoly, zord tekintetű, savanyú képű emberek arca jelenik meg szemük előtt. Sokan ugyanis azt gondolják, hogy a vallás gyakorlásához megfelelő szintű komolyságra, kimértségre van szükség, amiben nincs helye a vidámságnak, a jókedvnek. Nagyon sokszor még a gyakorló keresztények is ezen a véleményen vannak. Ettől aztán a kereszténység nem lesz túl népszerű a ma embere számára.

Biztos az, hogy a nevetés, a vidámság, a jókedv, a derű nem lehet része egy komolyan hívő ember életének? Valóban minél szentebb valaki, annál inkább búval béleltnek kell lennie? A szentség fokát valóban a hosszú, lógó orr, vagy a savanyú tekintet bizonyítja?

Nos, ezt a tévhitet – bármennyire is népszerű – el kell vetnünk. A Szentírás nem tanítja ezt, sőt ennek az ellenkezőjéről győz meg bennünket, mégpedig arról, hogy a Krisztusban hívő embernek minden oka megvan az örömre, a boldogságra és a vidámságra. Lássunk csak néhány igehelyet:
  • „Örüljetek az Úrban, vigadozzatok ti igazak! Örvendezzetek mindnyájan ti egyeneslelkűek!” (Zsoltár 32:11)
  • „Örüljetek igazak az Úrban, és tiszteljétek az ő szentséges emlékezetét!” (Zsoltár 97:12)
  • „Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom, örüljetek!” (Filippi 4:4)
  • „Mindenkor örüljetek.” (1Thessalonika 5:16)

Krisztus helyettes áldozatának felismerése és megértése, valamint a bűnbocsánat saját életünkben való megtapasztalása olyan pozitív értelemben vett élményt jelent, ami semmihez nem hasonlítható ezen a világon. Kitörő öröm és elfojthatatlan hála és dicséret tör föl az ember szívéből Krisztus helyettes áldozatának megértése, megtapasztalása nyomán. Ez az öröm, gyógyító öröm! Illetve ez nem más, mint a lelki gyógyulás felett megélt öröm; a lelki gyógyulás következménye!

Az öröm tehát szerves része kell, legyen a keresztény ember életének. Úgy is mondhatnám, hogy öröm nélkül nincs kereszténység. Ez az öröm nem káröröm, nem valamiféle bűnös tettek felett érzett rosszindulatú kacaj, hanem tiszta, ártatlan, szeplőtlen boldogság, amit a bűneitől megszabadított ember érez.

Egyéb iránt, hadd jegyezzem meg, hogy Istenről azt jegyzi fel az egyik ószövetségi kispróféta, hogy a mennyben énekel és örvendez, miközben ránk, emberekre gondol: „Az Úr, a te Istened közötted van; erős ő, megtart; örül te rajtad örömmel, hallgat az ő szerelmében, énekléssel örvendez neked.” (Zofóniás 3:17). Az örvendezés tehát Isten egyik jellemző tulajdonsága. Akkor nekünk, az Úr képére és hasonlatosságára teremtett embereknek miért kellene savanyú képűeknek, zord tekintetűeknek lennünk?

Ráadásul Isten úgy tervezte, hogy miközben hagyjuk szabadon kifejezésre jutni a Vele való kapcsolatból származó örömet, eközben az egészségünk is javul, helyre áll.

Külön tudományág, a gelotológia foglalkozik a nevetés jótékony hatásaival. „Már az ókorban tudták, hogy a nevetés jó hatással van a kedélyállapotra. A jó kedély a testi folyamatokat kedvező irányba változtatja. A komédiások előadásait gyógyítás céljából az ókorban a görögök, kínaiak igénybe vették. A középkorban az uralkodók e végett is tartottak udvari bolondot. A nevetés csillapítja a fájdalmat, ugyanis a szervezetben adrenalin, noradrenalin, béta-endorfin hormonok szabadulnak fel, amelyek közül az első kettő jó kedélyállapotot okoz, a harmadik fájdalomcsillapító hatású. A nevetés csökkenti a kortizol kiválasztását, elősegíti a védekező anyagok, immunoglobulinok, t-limfociták, gammainterferonok képződését, tehát erősíti az immunrendszert. Ugyanakkor háromszorosára-négyszeresére fokozza az oxigénfelvételt, a vérben növekszik az oxigénszint, emelkedik a bőr hőmérséklete. Egy óra hosszára ellazítja az izmokat, szabályozza az emésztést és a vérnyomást. Nevetés közben csökkennek a stresszhormonok, norepinefrin, kortizol, dopamin szintje a szervezetben.”

Olvasd a Bibliát és légy vidám! Ez az útja a testi-lelki egészségnek.

péntek, november 01, 2013

Isten mindent lát


„Ne mozdítsd el a régi határt, és az árva mezejébe ne kapj bele. Mert Megváltójuk erős, Ő perli ügyüket veled!”
Példabeszédek könyve 23. rész 10-11. vers

Nemrég buszon utaztam. Elől ültem a sofőr mögött, a panoráma busznak köszönhetően, magasan. Jól lehetett látni az utat, a forgalmat. Az amúgy gyors busz döcögött. Előttünk egy kamion ment, amitől nem sokat lehetett látni. Egyszer csak kamionunk záróvonalon átlépve elkezdett előzni, a busz meg követte, mert egy munkagép araszolt előttük.
Ekkor jutott eszembe, hogy ismerőseim közül valaki mesélte, hogy hosszan kullogott egy lassú traktor mögött, amikor megelégelte és a záróvonalon átlépve megelőzte. Ahogy befejezte az előzést azonnal villogó rendőrautó eredt a nyomába. A végeredmény: pénzbüntetés és büntetőpontok. Ugyanazt tette, mint a kamionos és a busz vezetője. Őt megbüntették a másikak megúszták. Miért lehetett ez? Mert a rendőrség nem lát mindent.
A példabeszédek írója leírja, hogy az emberek néha Istenről is úgy gondolják, hogy nem lát mindent. Ezért amikor senki se látja, arrébb helyezi a birtokhatárt jelző követ, vagy karót. Máskor az éj leple alatt lekaszál az árvák terméséből, arra gondolva, ha rá is jönnének ki tette, nem jutnának semmire panaszukkal. A 11. vers világosan közli, hogy Isten nem csupán, mint bíró szemléli az ügyet, hanem mint a megcsaltak Megváltója.
Óh, én egy panelházban lakom, nincs ott föld, vagy vetés, ebből következően ez az ige nem szól nekem, mondhatod.
Az embereknek más jogaik is vannak, amiket talán nem vettél figyelembe.
Talán azt gondolod, hogy egy kis szabálytalanság nem nagy ügy
Soroljam?
Van másik oldala is az ige tanításának.
Megkarcolták az autódat, hátad mögött sugdolóztak és egyéb bántó dolog történt veled.
VALAKI látta mindezeket, Akiről az ige azt mondja, hogy erős MEGVÁLTÓ.



csütörtök, október 31, 2013

Élethosszig tartó védelem

"Istenem, te tanítottál ifjúkorom óta, mindmáig hirdetem csodáidat. Istenem, ne hagyj el késő vénségemben sem, míg csak hirdethetem hatalmadat, nagy tetteidet a jövő nemzedéknek.  Istenem, igazságod a magas égig ér, mert hatalmas dolgokat vittél véghez. Van-e hozzád hasonló, Istenem?"


Zsoltárok 71:17-19

Az öregség sokszor szól a gyengeségről, védtelenségről, elesettségről, de arról is, hogy egészen a születése pillanatától azt öreg embert még nem érte olyan veszedelem, amibe belehalt volna, hiszen még mindig él! Lehet, hogy sok veszély, vagy sérülés érte egy életen át, de ha megöregedett, akkor az a hosszú élet tanúbizonysága. Sokan gondolják, hogy az öregség a halálról szól, pedig igazán a hosszú élet bizonyítéka.

Isten Az, Aki az idős ember egész életét ismeri, ott volt a bölcsőjénél, az iskolapadban mellette, az esküvőjén, a gyerekei születésénél, a szülei ravatalánál, a munkahelyén és a halálos ágyánál is. Eljön nemsokára az a nap, amikor az öregek újra fiatalok lesznek és gyönyörűek, hogy soha többé ne öregedjenek meg.

Túrmezei Erzsébet (németből): A LEGNAGYOBB MŰVÉSZET 
 
A legfőbb művészet, tudod mi?
Derűs szívvel megöregedni!
Tenni vágynál, s tétlen maradni,
igazad van, mégis hallgatni.
Soha nem lenni reményvesztett.
Csendben hordozni a keresztet:
Irigység nélkül nézni másra,
ki útját tetterősen járja.

Kezed letenni az öledbe,
s hagyni, hogy gondod más viselje.
Hol segítni tudtál régen,
bevallani alázattal, szépen,
hogy arra most már nincs erőd,
nem vagy olyan, mint azelőtt.
Így járni csendesen, vidáman
Istentől rádrakott igádban.

Mi adhat ilyen békét nékünk?
Ha abban a szent hitben élünk,
hogy a teher, mit vinnünk kell,
örök hazánkba készít el.
Ez csak a végső simítás
a régi szíven, semmi más.
Eloldja köteleinket,
ha e világ fogvatart minket.

Teljesen ezt a művészetet
megtanulni nehezen lehet.
Ára öregen is sok küzdelem,
hogy a szívünk csendes legyen,
s készek legyünk beismerni:
Önmagamban nem vagyok semmi!

S akkor lelkünk kegyelmes Atyja
nekünk a legszebb munkát tartogatja:
Ha kezed gyenge más munkára,
összekulcsolhatod imára.
Áldást kérhetsz szeretteidre,
körülötted nagyra, kicsinyre.
S ha ezt a munkát is elvégzed
és az utolsó óra közeleg,
hangját hallod égi hívásnak:
„Enyém vagy! Jöjj! El nem bocsátlak!“

szerda, október 30, 2013

Harc és korona

„Ama nemes harcot megharcoltam, futásomat elvégeztem, a hitet megtartottam: Végezetre eltétetett nékem az igazság koronája, melyet megád nékem az Úr ama napon, az igaz Bíró; nemcsak nékem pedig, hanem mindazoknak is, akik vágyva várják az ő megjelenését.”
(Timótheushoz írt második levél 4. fejezet 7-8. vers)

Sokaktól hallottam már, hogy azért nem olvassák az Ószövetséget, mert tele van öldökléssel, vérrel. És tessék; itt van Pál, aki nemcsak itt, ebben a levelében, hanem másutt is harcról és küzdelemről beszél. Mi köze egyáltalán egy keresztény embernek a harchoz? Ki ellen folyik a harc? Hogyan lehet győzni?

A Szentírás beszámol arról, hogy Isten és Sátán között még a mennyben elindult egy küzdelem. „És lőn az égben viaskodás: Mihály és az ő angyalai viaskodnak vala a sárkánynyal; és a sárkány is viaskodik vala és az ő angyalai; De nem vehetének diadalmat, és az ő helyök sem találtaték többé a mennyben.” (Jel.12:7-8)

Persze ez nem fegyverekkel történő viaskodás volt, sokkal inkább hasonlított egy bírósági perhez, ahol a Sátán, a vádló kétségbe vonta, hogy Isten a szeretet ura. Ezzel hitette el az angyalok harmadrészét, és ősszüleinket is ott az Édenben és azóta folyik a küzdelem ezen a földön.

És az, hogy Pál is harcról ír, csupán azt erősíti meg, hogy az örök élet nem hull automatikusan az ölünkbe, Illés szekerét nem teszik a fenekünk alá, a bűnnel nem lehet játszani, hanem, életünk, mint egy csata színtere,  ahol örök sorsunk dől el.

Ki ellen folyik ez a „nemes harc”, vagy másként a „hitnek szép harca”(1Tim.6:12)? Az Efézusi levélben így olvassuk: „Mert nem vér és test ellen van nékünk tusakodásunk, …ez élet sötétségének világbírói ellen, a gonoszság lelkei ellen, melyek a magasságban vannak.” (Ef:6:12)

S ha győzni akarsz, ha szeretnéd a győzelmi koszorút, fogadd meg az apostol tanácsát:

„Annak okáért vegyétek föl az Istennek minden fegyverét, hogy ellenállhassatok ama gonosz napon, és mindeneket elvégezvén megállhassatok. Álljatok hát elő, körül övezvén derekatokat igazlelkűséggel, és felöltözvén az igazságnak mellvasába, És felsaruzván lábaitokat a békesség evangyéliomának készségével; Mindezekhez fölvévén a hitnek pajzsát, a mellyel ama gonosznak minden tüzes nyilát megolthatjátok; Az idvesség sisakját is fölvegyétek, és a Léleknek kardját, a mely az Isten beszéde: Minden imádsággal és könyörgéssel imádkozván minden időben a Lélek által.” (Ef.6:13-18)

kedd, október 29, 2013

Használati utasítás



 „A teljes írás Istentől ihletett és hasznos a tanításra, a feddésre, a megjobbításra, az igazságban való nevelésre, Hogy tökéletes legyen az Isten embere, minden jó cselekedetre felkészített.”
   2Timóteus 3:16-17 



Nemrég vásároltam egy új termosztátot a gázkazánunkhoz. Elkezdtem beprogramozni, hogy mikor kapcsolja be a kazánt és milyen meleg legyen a lakásban. Természetesen volt hozzá használati utasítás is, de én olyan vagyok, aki szereti egyedül megoldani a problémákat.

Nagyon sokszor próbáltam állítgatni, de egy ponton mindig elakadtam, így kénytelen voltam a használati utasítást elővenni. Csodálatos kis füzetecske volt! Nélküle lehet, hogy teljesen rosszul állítottam volna be a termosztátot és nem működött volna rendesen.

Ugyanígy van Istennel. Természetesen megpróbáljuk a dolgokat a saját erőnkből, de amikor megállunk és elolvassuk a használati utasítást – Isten Igéjét, a Bibliát – bámulatos, hogy mi mindent megtudunk! 

- Megismerjük belőle Istent, önmagunkat. 
- Megtudjuk, hogy mit kell tennünk, amikor nem működnek a dolgok. 
- Jobban megértjük az életet, mert jobban megismerjük Jézust. 
- Ő az Igéjén keresztül fedi fel magát, és Szentlelkén keresztül erősít meg.

Néha azt gondoljuk, hogy Isten elrejtőzött, pedig Ő mindig ott van, és keres Téged. Ki akarja jelenteni Magát Neked. Meg akar áldani, és meg akar jutalmazni azért, mert a szívedben az a vágy él, hogy minél jobban megismerd Őt.

Előfordulhat, hogy olyan vagy, mint én, és szereted magad megoldani a dolgokat. Ne ezzel a hozzáállással közelítsd meg az életed. Amikor a saját erőnkből próbálkozunk, az sokkal nehezebb. Jézus azt mondja, hogy az Ő igája és terhe könnyű. Tanulj Tőle. Olvasd el a „használati utasítást”, és válj mindazzá, amire Isten teremtett.

hétfő, október 28, 2013

Mindenható Istenünk

„Nemcsak a közelben vagyok Isten - így szól az ÚR -, hanem Isten vagyok a távolban is! El tud-e rejtőzni valaki olyan helyre, ahol nem látom? - így szól az ÚR. Nem én töltöm-e be az eget és a földet? - így szól az ÚR.”
Jeremiás 23:23-24

Az, hogy Istenről elmélkedünk, már önmagában is azt feltételezi, hogy van valamilyen fogalmunk róla. Közölt valamit magáról, „kinyilatkoztatta” önmagát az embernek. Véges értelmünkkel csak kicsiségünket érzékeljük, és meghajlunk Teremtőnk hatalma előtt.

A Bibliát olvasva kirajzolódik valamilyen kép bennünk Istenről. A természet parányi és hatalmas dolgait szemlélve is megsejthetünk valamit az Alkotó jelleméből. Krisztusra nézve – ahogy Jézus mondta tanítványainak – látjuk az Atyát. De még így is, Pál szavaival élve: „tükör által homályosan látunk.”
Tudásunk és tapasztalatunk rendkívül korlátozott, mikor Istent keressük. Mégis: ő közel- és távol, akkor, most és ezután is ISTEN.

Hadd ajánljak egy nagyszerű kis könyvecskét, melynek az első lapjain olvashatjuk az alábbi sorokat:

 „A természet és a kinyilatkoztatás egyaránt bizonyságot tesz Isten szeretetéről. Mennyei Atyánk kútforrása az életnek, a bölcsességnek és az örömnek. Tekintsünk csak a természet csodálatos és fenséges műveire; gondoljunk arra, mily nagyszerűen alkalmazkodnak nemcsak az ember, hanem minden élőlény szükségleteihez! A napfény és az eső, mely felüdíti és megtermékenyíti a földet, a hegyek, a völgyek és a tengerek, mind az Alkotó szeretetéről beszélnek.” (…)
 „Az Úr bennünket eget és földet betöltő szeretetének megszámlálhatatlan bizonyítékaival von magához. A természet művei és a legbensőségesebb lelki kötelék által, melyeket az emberi szív átérezhet és átélhet, igyekezett magát kijelenteni nekünk; ám mindezek csak tökéletlenül mutatják be végtelen szeretetét. Mert mindezen világos és érthető bizonyítékok ellenére is úgy elvakította a jónak ellensége az emberek értelmét, hogy csak félelemmel és rettegéssel tekintenek Istenre, akit szigorú és engesztelhetetlen Úrnak képzelnek. Sátán félrevezette az emberiséget, hogy Istenben olyan lényt lásson, akinek legfőbb tulajdonsága a szigorú igazságosság, aki hajthatatlan bíró és kegyetlen hitelező. Oly lénynek tűntette fel az Alkotót, aki bizalmatlan szemekkel néz az emberek gyengéire, hogy azonnal lesújtson rájuk ítéleteivel. Jézus épp azért jött a földre, hogy eltávolítsa a sötét árnyat, mely Istennek irántunk érzett végtelen szeretetét elfedte.


(A könyv: Ellen Gould White: Jézushoz vezető út; http://adventista.hu/egwhite/honlap/index.htm)

vasárnap, október 27, 2013

„Mert nincs meg a kincs, mire vágytam...”

„Mert ahol a ti kincsetek van, ott lesz a ti szívetek is.”
Lukács evangéliuma 12:34

Keresed égen-földön, mert tudod, hogy valahol ott van. Fontos neked, és nem akarsz lemondani az álmodról, hogy egyszer a tiéd lesz. Mert neked kell, és néha már az életedet is szívesen odaadnád azért, hogy csak néhány percre élvezd a birtoklás örömét. Ez áll a középpontban, és úgy érzed, csak akkor leszel valaki, ha megszerzed magadnak. És végre, nagy nehezen a tiéd, aztán jön a koppanás. Űr, kérdések, keserű érzések, mert az imádott dolog átokká változott. 

De jön a következő „akarom”, a következő „kell nekem”, és a történet kezdődik elölről, egyre gyorsabban forogva, mint a Mogyoró utcai óvoda mókuskerekei, melyeken tucatnyi cipőt koptattál rongyosra. Egy újabb birtoklás, és egy újabb kiégés. Aztán megint egy dolog, amit meg akarsz szerezni, és szívedben ismét csak űrt érzel a végén.

Végül számba veszed, mivel is rendelkezel. Mindened megvan, ami a boldog, nagybetűs élethez kell. Vagy mégsem? Ház, vagy lakás, ami még hogyha másé is, mégis te élhetsz benne, és a magadénak érezheted. Munkahely, ahol lépdelsz egyre feljebb a ranglétrán. Társ, barátok, tisztelet a munkatársaktól, az emberektől. Név, amit ha egy körben meghallanak, akkor tudják, te érted a dolgodat. Autó, telefon, bankszámla, legyen akármekkora is. Évi nyaralás, évközi kirándulások, wellness-hétvégék. Minden, de mégis hiányzik valami.

Valami, ami nélkül ezek a megfogható dolgok mind semmivé válnak, és nem jelentik önmagukban az életet. Valami, egy kapcsolat Valakivel, a nagy Valakivel, az Istennel, aki elindított életed labirintusában. A kapcsolat Vele, az igazi kincs, valahol elveszett az úton, miközben kutattad és kerested a többi fontos lehetőséget. 

Ne érts félre, jó a lakás, jó a munka, és legyél különlegesen hálás, ha megtaláltad a helyed, és élvezed, amit csinálsz. Jó az autó, jó ha van mit tenni az asztalra, és nem csak „zsíros deszkát”. De mindez nem ér semmit, ha a legfontosabb elveszik út közben.

Ma reggel Isten üzen neked: vedd fel újra az elhagyott fonalat, keresd újra a Vele való kapcsolatot, tedd Őt az első helyre, és így minden más újabb és jobb értelmet nyer az életedben! Keresd az igazi kincset Vele, mert Nála van a térkép!