szombat, szeptember 07, 2013

Hőstettek, vagy hit-tettek?

Hőstettek, vagy hit-tettek?
„Ezek hit által országokat győztek le, igazságot szolgáltattak, ígéreteket nyertek el, oroszlánok száját tömték be, a tűz erejét kioltották, megmenekültek a kard élétől, felerősödtek a betegségből, hősök lettek a háborúban, és megfutamították az idegenek seregeit.”
(Zsidókhoz írott levél 11:33-34)

Ez aztán igen, mondhatnád! Milyen csodálatos tettek ezek: országokat meghódítani, vadállatokat legyőzni puszta kézzel, a tűz pusztító erejét megfékezni, az ellenségtől elől megmenekülni, meggyógyulni halálos betegségekből, az óriási seregbe gyűlt ellenséget megfutamítani. Szinte Hollywoodba illő események. Mintha csak James Bond, vagy a Rambo film jeleneteit látnák magunk előtt. Talán erre vágyunk mi is, szeretnénk ilyen nagy-nagy tetteket véghezvinni, híresek lenni, nagy dolgokat véghezvinni.
Ezek a jelenetek azonban nem egy Hollywoodban készült filmből valók, nem valamilyen számítógépes videó effekt termékei. Ez valóság. Isten ugyanis néha valóban ilyen óriási, felfoghatatlan tetteket hajtott végre benne hívő gyermekeink keresztül. Időnként csodás dolgok történtek a hívők életében, mert Isten, akinek ők szolgáltak, hatalmas Isten. Alkalmanként az Úr úgy látta jónak, hogy felfüggessze a természet törvényeit, ilyenkor csodák történtek. El tudom képzelni, hogy ezek az események nagyon fellelkesítették azokat, akik látták, akik részesei voltak a csodáknak.
Sokan ma is arra vágynak, hogy csodák sorozatában éljenek. Úgy gondolják, hogy akkor lesz erős a hitük, vagy akkor tudják teljes szívvel követni az Urat, ha nem múlik el életükből egy nap sem úgy, hogy valamiféle fantasztikus dolog ne történjen velük. Valóban lelkesítőek és hitben megerősítőek az ilyen jellegű tapasztalatok. Egyvalamit azonban meg kell értenünk: nem a csoda szüli a hitet, hanem a hit szüli a csodát!
Tudom, hogy azok a hithősök, akikről a Zsidókhoz írott levél tizenegyedik fejezete szól, nem azért hittek, mert csodákat láttak, vagy mert csodákban volt részük. Ők akkor is hittek, amikor nem történtek csodák. Sőt tovább megyek, az ő hitük akkor sem ingott meg, amikor szörnyű nehézségeken, szenvedéseken kellett átesniük. Itt a bizonyíték: „Ezek az emberek mind hitben éltek és haltak meg. De életükben nem kapták meg, amit Isten ígért nekik. Csak távolról látták azokat, és már előre örültek az ígéretek beteljesülésének” (Zsidók 11:13). „Egyeseket kigúnyoltak és megkorbácsoltak, másokat megbilincseltek és börtönbe zártak. Voltak, akiket kövekkel dobáltak agyon, másokat kettéfűrészeltek, vagy karddal öltek meg. Egyesek közülük csupán báránybőr, vagy kecskebőr ruhát viseltek, bujdostak, szegénységben éltek. A többiek gonoszul bántak velük és elnyomták őket. Pusztákon és a hegyek között bujdostak, barlangokban és földbe vájt odúkban rejtőztek. … És mindezek, noha hit által jó bizonyságot nyertek, nem kapták meg az ígéretet.” (Zsidók 11:36-38, 39).
A hit nem a csodákra épül, hanem Isten Szavára, Isten Igéjére, ami igazság és sohasem változik. Örülj annak, ha hited eredményeképpen időnként nagy dolgok történnek az életedben, s kézzelfoghatóan megmutatkozik Isten jelenléte. De akkor se csüggedj, ha a körülmények veszedelmessé válnak. Hited nem a körülményeken, hanem Istenen, az Ő Szaván nyugodjon. Isten sohasem változik, Ő mindig hű marad hozzád: „Mert én, az Úr, meg nem változom” (Malakiás 3:6). Ne a csodákra vágyj, hanem arra, hogy hited erős legyen Benne, aki változatlan szeretettel vesz téged körül minden napon. Ne a körülmények határozzák meg hitedet, hanem Jézus, akibe hiteddel kapaszkodhatsz. Minél erősebb megpróbáltatásban van részed, annál erősebb hittel kapaszkodj az Úr Jézusba, s megmenekülsz. Próbáld csak ki! Hidd el, így működik.

péntek, szeptember 06, 2013

"Jössz te még az én utcámba!"



„Ne mondd ezt: Ahogy ő tett velem, én is úgy teszek vele, megfizetek mindenkinek cselekedete szerint!”
Példabeszédek 24. rész 29. vers

Jössz még te az én utcámba! Egyszer volt Budán kutyavásár! Jó tett helyébe jót ne várj! Majd még megkeserülöd! Kígyót melengettem! Ott is fogsz sírni, ahol senki nem lát! Még azt is megbánod, hogy megszülettél!
Ugye milyen sok szép magyar mondattal ki tudjuk fejezni a fenti igeverset?
Szeretném, ha ma reggel egy kicsit velem gondolkodnál. Képzeld el, hogy épp ő, akitől aztán tényleg nem vártad, nagyon megbántott. Magadban azon gondolkodsz, hogyan tudnád visszaadni neki. Ha lehet, kamatostul. Amikor nem számít rá. Hogyan fog majd nézni?! Micsoda arcot fog vágni hozzá! És elkezdesz dolgozni a megoldáson. Végre megvan! Megelégedetten hátradőlsz és várod a pillanatot. 
Végre! Végre sikerült! A legváratlanabb pillanatban úgy betartottál neki, hogy szinte kővé meredt.
És most próbálj meg nekem őszintén válaszolni.
-          Boldog vagy?
-          Igazán boldoggá tett, amit csináltál?
-          Semmi kis halk lelkiismeret-hangja sem szólalt meg?
-          Nyugodtan aludtál, miután a részleteket megtervezted?
-          Amikor sikerült a műved, felszabadultan tudtál örülni? Nevetni? Úgy igazán – szívből örülni?
Tudod, mivel lehet a legnagyobbat alakítani? Ha olyasmit teszel, amit igazán nem vár! Ha a rossz helyébe jóval fizetsz. Egyszer próbáld csak ki. Aztán figyeld a meghökkent arcot.
De ez csak az egyik része a dolognak. A másik, hogy mi történik Benned? Hidd el, olyan igazi megelégedéssel tudod majd nyugtázni, amit tettél. És hát ez sokkal felemelőbb érzés.
Rosszért rosszal fizetni – bárki tud.
De rosszért jóval fizetni – no, ez aztán az igazi kihívás!
Próbáld csak meg!

csütörtök, szeptember 05, 2013

A Szabadító

"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?
Hála az Istennek, a mi Urunk Jézus Krisztus!..."
Rómabeliekhez írt levél 7:24-25a

“Két dolog tölti el lelkemet annál újabb és annál növekvőbb tisztelettel és csodálattal, minél többször és tartósabban foglalkozik vele gondolkodásom: a csillagos ég felettem és az erkölcsi törvény bennem .” (E. Kant) E sorokat olvasva azon tűnődöm, hogy hová lett a világból a XVIII. század emelkedettsége?

Én nem jutok el a csillagokig. Fogok egy darab követ és akármekkora erővel hajítom is felfelé, visszahull. Ugorni még ilyen magasra sem tudok. Persze az emberiség szintjén kicsit jobban állunk: már jártunk a Holdon...

Én nem csodálkozom már semmin sem. Ami megtörtént az elmúlt kétszáz évben, az minden képzeletet felülmúl. Az erkölcsi törvény elhalványult, vagy talán ki is kopott az emberiségből? Önmagamban is keresem, és amikor a leginkább támaszkodnom kellene rá, cserben hagy...

Ahogyan a gravitáció visszavonzza a követ, ugyanúgy kimagasló erkölcsi teljesítményeimet is hamar követi a hanyatlás.

Próbálkozzam kitartóbban? Gyakoroljak többet? Imádkozzam gyakrabban? Én maradok itt a földön, a vágyaim pedig verdesik a csillagokat. Minél nagyobbat álmodom, annál nagyobb az űr valóság és vágy között.

"Én nyomorult ember! Ki szabadít meg ebből a halálra ítélt testből?"

"Először sírsz. 
Azután átkozódsz. 
Aztán imádkozol. 
Aztán megfeszíted 
Körömszakadtig maradék-erőd. 
Akarsz, egetostromló akarattal – 
S a lehetetlenség konok falán 
Zúzod véresre koponyád. 
Azután elalélsz. 
S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. 
Utoljára is tompa kábulattal, 
Szótalanul, gondolattalanul 
Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: 
A bűn, a betegség, a nyomorúság, 
A mindennapi szörnyű szürkeség 
Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! 
S akkor – magától – megnyílik az ég, 
Mely nem tárult ki átokra, imára, 
Erő, akarat, kétségbeesés, 
Bűnbánat – hasztalanul ostromolták.

Akkor megnyílik magától az ég, 
S egy pici csillag sétál szembe véled, 
S olyan közel jön, szépen mosolyogva, 
Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull.

Akkor – magától – szűnik a vihar, 
Akkor – magától – minden elcsitul, 
Akkor – magától – éled a remény. 
Álomfáidnak minden aranyágán 
Csak úgy magától – friss gyümölcs terem.

Ez a magától: ez a Kegyelem."
(Reményik Sándor: Kegyelem)

Köszönöm Neked, Jézus!

szerda, szeptember 04, 2013

Vérrel pecsételt szerződés

„És megállapítom az én szövetségemet én közöttem és te közötted, és te utánad a te magod között annak nemzedékei szerint örök szövetségül, hogy legyek tenéked Istened, és a te magodnak te utánad.”
(Mózes első könyve 17. fejezet. 7.vers)

Az Ábrahámmal történt szerződéskötés felidézése feleslegesnek tűnhet manapság, amikor sok ember nemhogy a szóbeli, de az írásos megállapodásokat is semmibe veszi, egyoldalúan kedve szerint módosítgatja gazdasági és személyes életben egyaránt.

Pedig mennyivel jobb lenne, ha mindenki megtartaná a kimondott, vagy leírt vállalásait. Így ez, mármint a körülmetélés, bár a XXI. században olyan idegennek tűnő intézkedése a Mindenhatónak, mégis komoly tanulságokkal szolgál.

Egyrészt, hogy a régi világban a szövetséget nem kötötték, hanem, amint azt a héber nyelv pontosan ki is fejezi, vágták. Ezzel is jelezve, hogy az adott szóért saját vérével, saját életével felel az ember. Anonymos Gesta Hungaroruma szerint, magyar eleink is így pecsételték meg Etelközben a törzsi szövetséget.

Másrészt, hogy a Teremtő és teremténye közötti megromlott kapcsolatot csupán vérrel lehet helyreállítani. Ezt jelképezte az áldozati rendszer, előképként, hogy Jézus a helyreállítás szerződését saját vérével pecsételi meg.

S a körülmetélés szövetségének igazi jelentősége nem annyira a külső, mint inkább a belső körülmetéltségben kellett, hogy megnyilvánuljon, ahogy olvassuk is: „Metéljétek azért körül a ti szíveteket, és ne legyetek ezután keménynyakúak.” (5Móz.10:16)

„Mert nem az a zsidó, a ki külsőképen az; sem nem az a körülmetélés, a mi a testen külsőképen van: Hanem az a zsidó, a ki belsőképen az; és a szívnek lélekben, nem betű szerint való körülmetélése az igazi körülmetélkedés; a melynek dicsérete nem emberektől, hanem Istentől van.” (Róm.2:28-29)

Így mikor ma Isten vérrel megpecsételt szerződésére gondolsz, ne ellenkezz, engedd, hogy kezébe vegyen és formáljon.

„És körülmetéli az Úr, a te Istened a te szívedet, és a te magodnak szívét, hogy szeressed az Urat, a te Istenedet teljes szívedből és teljes lelkedből, hogy élj.” (5Móz.30:6)

kedd, szeptember 03, 2013

Ma világítani fogsz




"Ismét szóla azért hozzájuk Jézus, mondván: Én vagyok a világ világossága: aki engem követ, nem járhat a sötétségben, hanem övé lesz az életnek világossága" János evangéliuma 8 :12.

 

 „ Jézus a templom ama udvarában szólta ezeket a szavakat, amely különlegesen kapcsolódott a sátoros ünnep szolgálataihoz. Az udvar közepén hét méltóságot sugárzó oszlop magasodott, ezek hatalmas lámpásokat tartottak. Az esti áldozat után meggyújtották a lámpákat, fényük világított Jeruzsálem felett. Ez a ceremónia az Izraelt a pusztában vezető tűzoszlopra emlékeztetett, és előremutatott a Messiás eljövetelére is. Este, amikor a lámpákat meggyújtották, az udvar nagy örvendezés színhelye volt. Ősz hajú férfiak, a templom papjai és a nép vezetői egyesültek ünnepi táncban a hangszeres zenére és a léviták énekére…

 Amikor csak Isten megnyilatkozott népének, a világosság mindig jelenlétének szimbóluma volt. Világosságot foglalt magába a felhőoszlop nappal és a tűzoszlop éjjel, ez vezérelte Izrael hatalmas seregeit. Félelmetes fenségben ragyogott a világosság az Úr körül a Sínai hegyen. Világosság nyugodott a sátorban a szövetség ládája felett. Világosság töltötte be Salamon templomát a felszenteléskor. Világosság borította Bethlehem dombjait, amikor angyalok hozták a megváltás üzenetét az őrködő pásztoroknak. 
Isten a világosság. Krisztus szavaival: "Én vagyok a világ világossága" egységét jelentette ki Istennel, rokonságát az egész emberi családdal.” EGW

Vajon ott van-e ez a világosság a te gondolatodban a te szívedben ma reggel?

Ha olvasod ezeket a mondatokat, akkor IGEN. Jézussal jársz, vele kezdted a napot és ő melletted lesz bárhová is mész. Az ő fénye rád is ragyog. Te is világítani fogsz az iskolában a munkahelyen a családban.

Jézus veled van, indulj el örömmel.

hétfő, szeptember 02, 2013

Szeretet kötelékeivel

Emberi kötelekkel vontam őket, a szeretet kötelékével. Úgy bántam velük, mint mikor valaki arcához emeli gyermekét: jóságosan enni adtam nekik.
Hóseás könyve 11:4

Épp a napokban beszélgettem valakivel arról, hogy mennyire beteggé tud tenni embereket, ha hamis kép él valakiben Istenről. Ezek a torz elképzelések vagy abból fakadnak, hogy még nem ismerjük eléggé, vagy valahogyan hazug gondolatok férkőztek elménkbe Istenünkkel kapcsolatban.

Ma úgy látjuk Istent, mint egy szerető, gondviselő, türelmes Apát. Izrael – Isten népe – olyan számára, mint gyermeke, akit szeretettel nevelt. Járni tanította, magához emelte, táplálta, gondoskodott róla. Ennek ellenére elhagyták, idegen istenekhez fordultak. Hálátlanok voltak. Isten szíve mégis újra és újra megindult rajtuk.

A mi két és fél éves fiúnkat mostanában próbáljuk szobatisztaságra nevelni. Ami a lányunknál pár napos váltás volt, az már most több, mint egy hónapja tart és még nem értünk a végére. Van amikor sokáig nagyon ügyes, de azért még vannak „balesetek”. Nem mondanám a legkellemesebb szülői feladatnak a nyomok eltakarítását. De amikor, megáll, és azt mondja „boci” (mármint: bocsánat), akkor megindul a szívünk.

Felnőtt életünk során is történnek „balesetek”, de még jellemzőbb a szándékos lázadás, hűtlenség, Istentől való eltávolodás. Amíg a számunkra kiszabott kegyelmi idő le nem jár, mi is mondhatjuk: „bocsánat”. A szívből jövő, őszinte bűnbánatot Jézus érdemeire tekintettel Isten nem fogja visszautasítani. Magához ölel, körülvesz szeretetével, és újra elindít a kegyelem útján.


SZILÁGYI JÓZSEF:
HÓSEÁS KÖNYVÉBŐL

Elhagyott a saját népem,
akit szerettem, nem szeret!
Nem vagyok fontos, nem kellek
nekik; kidobva Kincsük az útfélen.
Kit illet barátság, tisztelet?
Bizodalmát od’adta másnak.
Elfeledkeztek rólam, már csak
én hordom szívemben népemet:
mint férj búsul hűtlen társa után,
úgy szánom őt, aki csalfán s bután
nélkülem próbál ma boldogulni...
Egyszer, ha szíve fog megfordulni,
s meglátja, mennyire szeretem őt:
térdre hull hűséges Ura előtt…


vasárnap, szeptember 01, 2013

Ragadd meg az életet!

„Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.”
Pál levele az efezusiakhoz 2:10

„Elmúlt a jó idő, megtört a rend, és néhány mondat, és egy nevetés dallama visszacseng...”(Zorán: Elmúlt a jó idő), ahogy véget ért a nyár, és kezdődik egy újabb szakasza az életnek. Vége a pihenésnek, még ha nem is volt olyan hosszú, mint amilyennek szeretted volna, már elborít a munka, és valahol a szíved mélyén áhítozol az év végi szabadság után. És jönnek újra a kérdések: miért vagyunk itt? Mi értelme ennek az állandó körforgásnak, munkának és pihenésnek, a hónapok, évszakok váltakozásának? Mi értelme az életnek? 

Isten ma reggel válaszol neked, de talán egy kicsit bővebben, mint ahogy azt várnád. Ő volt az, aki megalkotott téged, és nem vagy a véletlen szüleménye. A világegyetem Ura, a Mindenható akarta, hogy létrejöjj, hogy élj. Az anyag az Ő keze formálásának engedelmeskedve állt össze Emberré, de mindezt nem pusztán hobbiból tette. Nem céltalan bolyongásból teremtett, nem vaktában lövöldözve születtél meg pont te, hanem azért, mert különleges terve van veled. 

Életet adott, hogy élj igazán, hogy légy Társ, légy Őrizője a testvérednek. Életet adott, és elkészített számtalan jó lehetőséget, jó cselekedetet, melyek rád várnak, hogy Vele véghezvidd őket, és Isten álma valóra váljon. 

Azért alkotott meg, hogy képviseld Őt itt a földön, hogy élj Emberként minden körülményben, élj úgy, mint aki tudja magáról és a többiekről is, hogy Isten megismételhetetlen, egyedi, hihetetlenül értékes alkotása. 

Hát élj mától fogva ennek fényében! Élj igazán, élj Istennel, és ragadd meg azokat a lehetőségeket, melyeket Ő készített el csak neked!