szombat, május 25, 2013

Az istenfélelem fontossága

„A dolognak summája, mindezeket hallván, ez: az Istent féljed, és az ő parancsolatit megtartsad; mert ez az embernek fődolga! Mert minden cselekedetet az Isten ítéletre előhoz, minden titkos dologgal, akár jó, akár gonosz legyen az.”
(Prédikátor könyve 12:5-6)

Bölcs Salamon ezekkel a szavakkal összegzi tanításának lényegét: „féld az Istent és tartsd meg parancsolatait”. Egész életbölcsessége ebben az egy mondatban foglalható össze. Az ember legfontosabb dolga, hogy megtanulja félni az Urat és a neki való engedelmességet. Az emberi élet végső célja tehát nem a gyermeknemzés, nem a karrierépítés vagy a vagyonszerzés, de még csak nem is a jó cselekedetek sora, hanem az istenfélelemre és az engedelmességre való eljutás.
Mai világunkban erre esik a legkevesebb hangsúly. Mindenki boldogulni akar, egyről a kettőre szeretne jutni anyagilag, megszabadulni a hitelektől, valamire vinni ebben az életben, szerencsét próbálni külföldön, stb. De szinte sohasem halljuk, hogy valakinek az lenne az életcélja, hogy megismerje Isten rá vonatkozó tevének részleteit, jobban megismerje az Úr akaratát, Igéjének tanítását és hogy saját terveit, akaratát Isten ellenőrzése alá helyezze. Amikor valaki ilyenekről beszél, akkor azt általában nem tartják normálisnak. Bölcs Salamon azonban ebben látja az élet végső célját, értelmét.
Az indoklásban arra hívja fel a figyelmet, hogy tetteinket Isten meg fogja ítélni; nem csak a nyilvánosakat, hanem a titkos tetteket, sőt még a gondolatainkat is. Semmi sem terelheti majd el az Úr figyelmét, minden tettünk, szavunk, gondolatunk, indítékunk az Ő ítélete alá fog esni. Isten végső soron igazságot fog szolgáltatni, akkor majd mindenki megkapja jutalmát, büntetését.
A Jelenések könyvében, a hármas angyali üzenetben, az első angyal üzenete érdekes módon nagy hasonlóságot mutat Salamon előbbi megállapításával. Az első angyal üzenetét így olvashatjuk: „Féljétek Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája, és imádjátok azt, aki teremtette a mennyet, a földet, a tengert és a vizek forrásait.” (Jelenések 14:7). A három angyal üzenete olyan hír, amit meg kell hallania minden földön élő embernek (ezért repül az angyal az ég közepén). Ez a hír pedig nem más, mint Isten félelme. (Félni Istent nem egyenlő Istentől félni. Istent félni azt jelenti: tisztelni, szeretni, nagyra tartani, megbecsülni, engedelmeskedni neki). A világnak, s benne nekem és neked is kedves barátom, az a legfőbb dolgunk, hogy megtanuljuk félni az Atyát, Jézus Krisztust és a Szentlelket.
Az angyal üzenete azonban sürgető, mert azt mondja: „eljött az Ő ítéletének órája”. Vagyis Isten félelmének elsajátításával nem várhatunk sokáig, hiszen az ítélet a küszöbön van. A bibliai próféciákból tudjuk, hogy Isten ítélete 1844-el vette kezdetét. Az azóta eltelt közel 170 év Isten kegyelmének, türelmének köszönhető. Itt az ideje, hogy komolyan imádkozzunk azért, hogy a Szentlélek Isten félelmére megtanítson bennünket, s az Úr törvényét a szívünkbe írja, hogy engedelmesek legyünk Isten akaratának.
Isten kegyelme, türelme nem jogosít fel bennünket arra, hogy visszaéljünk vele. Az idő értünk van, Isten azért nem vetett még véget a földi történelemnek, mert időt akar adni nekünk az élet legfontosabb leckéjének elsajátításához: az Ő félelmének és az iránta való engedelmességnek az elsajátításához. Péter apostol így beszél Isten türelméről: „És a mi Urunknak hosszútűrését üdvösségnek tartsátok” (2Péter 3:15); „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr értünk, nem akarván, hogy némelyek elvesszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” (2Péter 3:9).

Fontoljuk meg, hogy eddig mi volt az életcélunk. Szükség van-e korrekcióra? Tűzzük ki életünk legfontosabb céljául Isten félelmét és a neki való engedelmességet! Imádkozzunk azért ma reggel, hogy Isten Szentlelke tanítson meg erre bennünket.

péntek, május 24, 2013

A győztes jutalma



„Aki győz, annak nem árt a második halál!”
Jelenések könyve 2:11.

Ha megkérdeznéd a járókelőktől, hogy mi számukra a legfontosabb dolog az életben, biztos, hogy az „egészség” dobogós helyre kerülne.
’Csak egészség legyen!’ A többi nem számít. Sokan rettegve gondolnak az elmúlásra, a halálra.
A mai bátorító Igében azt olvashatod, hogy a győzteseknek nem árt a második halál.
Hát ez meg mi?
Legtöbbünknek sajnos egyszer meg kell halnunk. Ha megszülettünk – földi életünk a temetőben végződik.
De van egy reménységünk! Jön Jézus, aki feltámaszt minket a sírból, és ettől fogva egy örökkévalóságon át Vele leszünk. A második halál a kárhozat halála. Azok része lesz, akik nem törődtek Jézussal, nem érdekelte őket Isten, a Biblia, a keresztény élet, akik csak a mának éltek. Te nem közülük való vagy! Mindig is vágytál Jézus közelségére. Olvastad szavát, beszélgettél vele imában. Jutalmad tehát az lesz, hogy nem kell örökre megsemmisülnöd a kárhozat halálában, hanem egy örökkévalóságot Vele tölthetsz egy olyan helyen, ahol nem lesz fájdalom, halál, betegség, ahol az ismereted napról napra tágul.
Ez lesz a győzők jutalma! Ez lesz a TE jutalmad!

A győztes jutalma



„Aki győz, annak nem árt a második halál!”
Jelenések könyve 2:11.

Ha megkérdeznéd a járókelőktől, hogy mi számukra a legfontosabb dolog az életben, biztos, hogy az „egészség” dobogós helyre kerülne.
’Csak egészség legyen! A többi nem számít.' Sokan rettegve gondolnak az elmúlásra, a halálra.
A mai bátorító Igében azt olvashatod, hogy a győzteseknek nem árt a második halál.
Hát ez meg mi?
Legtöbbünknek sajnos egyszer meg kell halnunk. Ha megszülettünk – földi életünk a temetőben végződik.
De van egy reménységünk! Jön Jézus, aki feltámaszt minket a sírból, és ettől fogva egy örökkévalóságon át Vele leszünk. 
A második halál a kárhozat halála. Azok része lesz, akik nem törődtek Jézussal, nem érdekelte őket Isten, a Biblia, a keresztény élet, akik csak a mának éltek. Te nem közülük való vagy! Mindig is vágytál Jézus közelségére. Olvastad szavát, beszélgettél vele imában. Jutalmad tehát az lesz, hogy nem kell örökre megsemmisülnöd a kárhozat halálában, hanem egy örökkévalóságot Vele tölthetsz egy olyan helyen, ahol nem lesz fájdalom, halál, betegség, ahol az ismereted napról napra tágul.
Ez lesz a győzők jutalma! Ez lesz a TE jutalmad!

csütörtök, május 23, 2013

Nincs akadály az Úr előtt!

"Jónátán tehát ezt mondta fegyverhordozó legényének: Gyere, menjünk át ezeknek a körülmetéletleneknek az előőrséhez! Hátha tesz valamit értünk az ÚR, mert az ÚR előtt nincs akadály: akár sok, akár kevés ember által szerezhet szabadulást."

Sámuel első könyve 14:6

Ábrahám 318 szolgájával szabadította ki a sodomaiakat Kédorlaómer kezéből. 

Mózesnek nem voltak seregei, csak egy bot volt a kezében, de az Úr harcolt érte a 10 csapás kardjával. 

Az amálekitákkal való ütközet kimenetele a hegyen dőlt el, ahol Mózes imádkozott a népért, Áron és Húr pedig a támogatták ebben a szolgálatban.

Ógot, Básán királyát az izraeliek leverték, mert az Úr a nép kezébe adta őt, pedig ő valószínűleg óriás volt. Az óriás sereg sem tudott labdába rúgni a Seregek Urával szemben.

Jerikó falai leomlottak, pedig a zsidók mindössze annyit tettek, hogy 13-szor megkerülték a várost. 

Egy csellel szövetséget szerzett nép, a gibeóniak, amikor bajba kerültek, Józsué segtségükre sietett és a Nap megállt egy napig az égen, hogy a sereg győzelmet arasson. Az egyik legnagyobb csoda a Bibliában, kozmikus csoda és az Úr egy idegen és nem is becsületes, de segítségért folyamodó népért tette.

Gedeon 300 fegyvertelen katona közreműködésével és az Úr csodájával legyőzi a midiánitákat.

Dávid egy egyszerű parittyával a kezében győzte le a hatalmas Góliátot.

A zsidók hazatérhettek a babiloni fogságból, pedig nem kellett harcolniuk érte. Az Úr a harcot elvégeztette a perzsákkal, a babiloni korszak így a zsidók közreműködése nélkül zárult le. A zsidók hazatérhettek utolsó fogságukból a hazájukba. Az Úr szabadítása.

Jézus megszabadította az emberiséget egyedül az örök halál kárhozatától, amikor meghalt értünk a kereszten. A leghatalmasabb győzelem! Az Úr szabadítása!

Isten előtt nincs akadály!

szerda, május 22, 2013

Meggyökerezni a szeretetben


„Hogy lakozzék a Krisztus a hit által a ti szívetekben; A szeretetben meggyökerezvén és alapot vevén, hogy megérthessétek minden szentekkel egybe, mi a szélessége és hosszúsága és mélysége és magassága az Isten jóvoltának, És megismerjétek a Krisztusnak minden ismeretet felül haladó szeretetét, hogy ekképpen beteljesedjetek az Istennek egész teljességéig.”
(Efézusbeliekhez írt levél 3. fejezet 17-19. vers)

Faipari tanulóként anyagismeret órán felelésnél az volt a beugró, hogy tanárunk kis fadarabokat hozott és meg kellett mondani milyen fából származnak, és mit lehet róluk tudni. Így jól megtanulhattuk színük, szaguk, és a rétegek alapján megkülönböztetni a fafajtákat.

Bizony mikor egy fának a törzsét nézzük, a különböző rétegek elárulják milyen volt a tápanyag, a csapadék mennyisége, minősége az adott évben, vagy milyen irányból fújt legtöbbet a szél, melyik oldal volt fagyosabb, stb.

Ám nem csupán a fák élete mesél az őket ért hatásokról és a tápanyagról. A Biblia sokszor fákhoz hasonlítja az ember életét; Az Úrban bízó, „mint a víz mellé ültetett fa” (Zsolt. 1:3; Jer.17:8) Sion gyászolói „igazság fáinak, az Úr plántáinak” (Ézs.61:3) neveztetnek

Jézus pedig előszeretettel beszélt a szándék és megvalósítás kapcsolatáról a gyümölcstermés képével. „Vagy legyetek jó fák, és teremjetek jó gyümölcsöt, vagy legyetek romlott fák, és teremjetek romlott gyümölcsöt; mert gyümölcséről ismerik meg a fát.” (Máté 12:33)

Ó, Uram milyen jó lenne, ha az életem jó gyümölcsökkel lenne tele! Ha a rothadt beszédet, a panaszkodást, a pletykát, az önző, tisztátalan cselekedeteket felváltaná a Rólad szóló dicséret, melyből mindenki észrevehetné, hogy hozzád tartozom.

Ezért kérlek, lakjál szívemben! Segíts megismerni a te mindent meghaladó jóságodat! És segíts még mélyebben meggyökerezni a te szeretetedben és táplálkozni abból éjjel és nappal! 

kedd, május 21, 2013

Amivel dicsekedni lehet

"Ezt mondja az Úr: Ne dicsekedjék a bölcs az ő bölcsességével, az erős se dicsekedjék az erejével, a gazdag se dicsekedjék gazdagságával; hanem azzal dicsekedjék, aki dicsekedik, hogy értelmes és ismer engem, hogy én vagyok az Úr, aki kegyelmet, ítéletet és igazságot gyakorlok e földön; mert ezekben telik kedvem, azt mondja az Úr." (Jer 9:23-24)
  
  "Az Úr saját módszereivel dolgozik, hogy az emberek tudásukkal büszkélkedve ne dicsőíthessék önmagukat, és az érdemet és a dicsőséget ne tulajdonítsák önmaguknak. Az Úr azt szeretné, hogy minden ember megértse: a képességek és adományok tőle származnak. Isten azzal dolgozik együtt, akivel akar. Ő hívja azt, akit szeretne, hogy munkájában részt vegyen, és nem kérdezi meg azokat, akikhez követét küldi, hogy tőlük megtudakolja, kit vagy milyen típusú embert fogadnának szívesen, hogy közvetítse nekik Isten üzenetét.
  Isten azokat az embereket használja fel, akik készségesek a szolgálatra. Az Úr felhasználja az értelmes embereket is, ha azok megengedik, hogy alakítsa és formálja őket és saját terve szerint tegyenek róla bizonyságot. Az emberek - legyenek bár magas vagy alacsony pozícióban, tanultak vagy tudatlanok - jobban tennék, ha engednék, hogy az Úr maga irányítsa és őrizze bárkájának biztonságát. Az ember dolga pedig az, hogy engedelmeskedjék Isten szavának."
(Review and Herald, 1896. május 12.)

hétfő, május 20, 2013

Isten és ember szeretete


Aki azt mondja: „Szeretem Istent”, a testvérét viszont gyűlöli, az hazudik. Hiszen hogyan szerethetné Istent, akit soha nem látott, ha nem szereti a testvérét, akit lát? Mert Krisztus azt parancsolta, hogy aki Istent szereti, az szeresse a testvérét is Isten szeretetével.
János 1. levele 4:20-21

„A farizeusok az első négy parancsolatot dicsőítették, melyek az ember kötelességére mutatnak Alkotója iránt. Szerintük ez sokkal lényegesebb, mint a másik hat, mely az ember embertársaival szembeni kötelességét határozza meg. Ennek eredményeként nagyban hiányzott náluk a gyakorlati kegyesség. Jézus megmutatta a népnek ezt az óriási hiányosságukat, és a jó cselekedetek szükségességét. Kijelentette, hogy a fát gyümölcseiről ismerik meg. Emiatt azzal vádolták, hogy az utolsó hat parancsolatot az első négy fölé emeli. 

 A törvénytudó közvetlenül kérdezte meg Jézust: "Melyik az első minden parancsolatok között?" Krisztus válasza is egyenes és ellentmondhatatlan: "Minden parancsolatok között az első: Halljad Izrael: Az Úr, a mi Istenünk egy Úr. Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből, és teljes elmédből és teljes erődből. Ez az első parancsolat. " A második hasonlatos az elsőhöz - mondta Krisztus -, mert abból következik: "Szeresd felebarátodat, mint magadat. Nincs más ezeknél nagyobb parancsolat" (Mk 12: 28-31). "E két parancsolattól függ az egész törvény és a próféták" (Mt 22: 40). 


A Tízparancsolat első négy parancsa ebben az egyetlen hatalmas előírásban foglalható össze: "Szeresd az Urat, a te Istenedet teljes szívedből" (Mt 22: 37; 5Móz 6: 5). Az utolsó hat a másikban összegezhető: "Szeresd felebarátodat, mint magadat" (Mt 22:39; 3Móz 19:18).

Mindkét parancsolat a szeretet alapelvének kifejezése. Nem lehet az elsőt megtartani és a másodikat megszegni, sem a másodikat megtartani és közben az elsőt megszegni. Ha Isten elfoglalja jogos helyét a szív trónusán, felebarátunk is az őt megillető helyre kerül. Úgy fogjuk szeretni, mint önmagunkat. Csak ha Istent mindenek fölött szeretjük, akkor szerethetjük felebarátunkat elfogultság nélkül. 
   
Mivel az összes parancsolat összefoglalható az Isten és ember iránti szeretetben, ebből következik, hogy ennek az alapelvnek az áthágása nélkül egyetlen parancsolat sem szeghető meg. Ezáltal Krisztus arra tanította hallgatóit, hogy Isten törvénye nem megannyi különféle parancsolatból áll, melyek közül egyesek nagy jelentőségűek, mások viszont kevésbé fontosak, és büntetlenül mellőzhetőek. Urunk isteni egységben mutatja be az első négy és az utolsó hat parancsolatot, s arra tanít, hogy az Isten iránti szeretet az összes parancsolatával szembeni engedelmességben nyilvánul meg.” (Ellen G. White: Jézus élete, Küzdelem c. fejezet)

vasárnap, május 19, 2013

Ússz tovább!


„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
Pál második levele a korinthusiakhoz 4:17-18

Balról hatalmas hullámok borítanak el minduntalan. Néha már levegőt is alig kapsz. A vállaid fájnak, a tenyered is zsibbad, és azt sem tudod, hogyan tempózz tovább, de menned kell, úsznod kell, és ha kiszállsz, a versenynek számodra vége. 

Egy-egy versenytárs előz le gyors csapásokkal, te is megelőzöl néhányat, de itt már nem a „hányadik lettél?” a lényeg, hanem hogy megcsináltad. Hogy végig küzdötted magad a távon, és győztél önmagad felett. A félelmeid felett, a korlátaid felett. 

A célt nem látod, a hullámok eltakarják, de csak menned kell egyenesen, nem lehet eltévedni. A hegy tetején álló templom látványa csalóka. Olyan gyorsan közeledik, de érzed, még talán a fele távot sem érted el, mégis erőt ad a látvány, hogy Valaki veled együtt küzd a habok között. 

Próbálsz pihenni, ám amint a hátadra fordulsz, egy hullám teríti be arcodat, és kényszerít, hogy ússz tovább. Fejed tiszta. Minden erőddel, gondolatoddal csak erre az egyre összpontosítasz. Végigúszni, átúszni. Megúszni. 

A víz egyre fogy alattad, már látsz mindent, aztán bizonytalan léptekkel taposod a part homokját, és átléped a célvonalat. Csippan a kódleolvasó, mert így hiteles, kezedbe nyomnak egy találomra kihúzott ajándékzacskót, melyben néhány értéktelen apróság mellett ott lapul A póló. De nem is az ajándék a lényeg, nem is a jutalom, hanem az élmény, az út, ami idáig elvezetett, hogy győztél. 

Ma még lehet, hogy homályos a cél, és úgy érzed, sosem éred el, csak úszol a végenincs tengerben. De úszni kell ma is tovább. Nem adhatod fel. Ma nem. Lehet, hogy kínszenvedés, lehet, hogy fáj minden izmod, és eleged van a hullámokból, de tudd, van cél, és a szalagnál vár az az Isten, aki végigtempózta veled az egész távot.