szombat, március 30, 2013

Jézusban maradni


„És most, fiacskáim, maradjatok ő benne; hogy mikor megjelenik, bizodalmunk legyen, és meg ne szégyenüljünk előtte az ő eljövetelekor.”
(1János 2:28)

János apostol szavai alapján Jézus eljövetelére úgy tudunk felkészülni, ha őbenne maradunk. Mit is jelent ez? A továbbiakban hadd idézzek Morris L. Venden, A működő hit c. áhítatos könyvének 202. oldaláról nagyszerű gondolatokat.
Az a bajunk, hogy legtöbben jobban igyekszünk azon, hogy külsőleg legyünk tiszták, mint belsőleg. Sokunk meddő éveket tölt azzal, hogy minden módon megpróbálja létrehozni maga az új embert – kívülről, miközben alig figyelünk arra, hogy Krisztusban legyünk és maradjunk. Új teremtés akkor jön létre, ha Krisztus bennünk lakik.
1János 3:16-ban azt olvashatjuk: „Aki őbenne marad, az nem vétkezik.” Most akkor arra kell törekednünk, hogy benne maradjunk, vagy arra, hogy ne kövessünk el bűnt? Mi gyakran minden időnket és energiánkat abba fektetjük, hogy ne kövessünk el bűnt, minthogy arra irányulna minden erőfeszítésünk, hogy benne maradjunk.
Ellen G. White Jézushoz vezető út c. könyvének 46. oldalán az alábbiakat olvashatjuk: „Ha Krisztusban maradunk, ha az Isten szeretete lakozik bennünk, akkor érzelmeink, gondolataink, céljaink és tetteink összhangban lesznek Isten szent törvényében kifejezett akaratával.”
Ne menjünk el a lényeg mellett! Érzéseink, gondolataink, szándékaink – nem csupán tetteink! – összhangba kerülnek Isten akaratával. Mindez akkor történik meg, ha Krisztusban maradunk, és szeretete bennünk lakik. Isten győzelme nem csupán a külső cselekedeteket változtatja meg; a belső világunkat is érinti: érzéseinket, gondolatainkat, céljainkat. Isten belülről kifelé munkálkodik. Ha érzéseink, gondolataink, szándékaink összhangba kerülnek Isten akaratával, mindent meg kell tennünk, hogy engedelmeskedjünk, és legyőzzük a kísértéseket? Nem, mivel az természetesen, önkéntelenül fakad azokból, akik benne maradnak.
A keresztény életben két választás lehetséges, vagy Krisztusban maradunk, vagy nem. Vagy Krisztusban bízunk, vagy magunkban. Nincs más út. Nem bízhatunk részben Krisztusban, részben magunkban. Mindent vagy semmit!
Maradjunk Jézusban! Ahogyan a szőlővesszőnek a szőlőtőkén a helye, úgy mi se keressünk más helyet magunknak azon kívül, ami Isten kegyelméből adatott számunkra, Jézusban (János 15:5-8).

péntek, március 29, 2013

Segítség!



„Közel van az Úr a megtört szívűekhez, és megsegíti a megsebzett lelkeket. Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr.”
Zsoltár 34:19-20.
Nem is gondolnád, mennyire KÖZEL van az Úr! Együtt sír Veled. Átérzi fájdalmadat. Együtt örül, és együtt szomorkodik, aggódik Veled. Ki van ismerőseid, barátaid közül annyira közel hozzád, hogy azonnal jön, ha hívod, hogy belső békét képes adni, és letörli könnyeidet?
Megtört, összetört szív. Micsoda kép! A Te szív-specialista Barátod nem azt ígéri, hogy ha Őt követed, nem törhet össze a szíved, hanem azt mondja, hogy közel jön hozzád, amikor kusza az életed – és kiutat mutat, megújít, összerak. Meggyógyít. Ő képes egyedül arra, hogy helyre tegye a darabokat. Hogy rendet rakjon benned. Hogy a helyére kerüljenek életed szilánkjai. Azt nem ígéri, hogy semmi bajod nem lesz, ha Vele jársz, sőt azt mondja: sok bajod lehet. De azt is ígéri, hogy VALAMENNYIBŐL kiutat mutat.
Hát tudod, érdemes közeli kapcsolatban maradni egy ilyen Baráttal!
Segíts MA valakinek – ismerőseid közül – megtalálni ezt az igazi Barátot, akit Te már megtaláltál!

csütörtök, március 28, 2013

Örömteli, de tudatos élet

"Gondolj Teremtődre ifjúságod idején, míg el nem jönnek a rossz napok, és el nem érkeznek azok az évek, melyekről ezt mondod: nem szeretem őket!"

Prédikátor könyve 12:1

"Csak az a vég! - csak azt tudnám feledni!" - volt Ádám kívánsága (Madách Imre: Az ember tragédiája c. művében), amikor rádöbbent, hogy fájdalom, nélkülözés, kudarc és halál lesz az osztályrésze a bűn miatt. 

A tökéletességre és örök életre megalkotott ember nem tudja elfogadni az elmúlás tényét. Isten azonban nem hagy senkit a csalfa vak remények rózsaszín hálójában, hanem figyelmeztet. Amíg van idő, addig kell a fontos döntéseket meghozni. 

"Aki nem akar akkor, amikor tud, nem fog tudni, amikor akar." (C.H.Spurgeon) A fiataloké a jövő - szoktuk mondani, de ez nem igaz. Bár ők a legjobbakat remélve talán hosszabb jövőre számíthatnak, de igazán nekik is csak a jelen adatott. A holnap kezdődő fogadalmakat holnap ismét a holnap idejére toljuk. Ma van az üdvösség napja, vagyis a fogadalmak betartásának ideje, és a változtatás legalkalmasabb perce.

Isten nem az öregek szívében akar csak lakozni, amikor más esélye már nem nagyon adatik a boldogságra, csak a vigaszt Istennél keresve. Istennel a fiatalkorban kell ismerkedni, hogy az egész életünk Vele teljen.

1. Jöjj, az Úr vár reád, jöjj, amíg ifjú vagy!
Életed tavaszát, derűjét neki add!
Ó, ne hagyd fejedet bűnben őszülni vénhedtté,
Ne csupán teledet vigyed végül az Úr elé.

2. Ó, a szárnyas idő, mint az álom, repül,
Ámde zsákmányt szed ő, fogyunk szüntelenül.
Tétován mire vársz? Hallod-é már a hívó szót?
El ne késs, jaj, vigyázz: mire eszmélsz, a van csak volt.

3. Jézus hív, vele járj, erre váltott meg ő.
Lelki sziklára állj, élő víz onnan jő.
Ő nekünk utat tört, te is lépj arra hittel rá!
Már itt lent s odafönt téged ő tehet boldoggá!

szerda, március 27, 2013

Tanuljátok meg!


„Az Úrnak félelme a bölcsességnek tudománya, és a tisztességnek előtte jár az alázatosság.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 33. vers)

Sokak számára az alázat nem jelent mást, mint gyávaságot, megalkuvást, meghunyászkodást, egyfajta kényszerű alávetettséget valami felsőbb hatalmasságnak, amivel szemben semmi esélyünk sem lenne.

Ezzel szemben a Szentírás az alázatosságról, szelídségről, mint a boldogság és az üdvösség alapfeltételéről ír: „Boldogok a szelídek: mert ők örökségül bírják a földet.” (Máté 5:5)

„Az alázatosságot öltsétek fel, mert az Isten a kevélyeknek ellene áll, az alázatosaknak pedig kegyelmet ád.” (1Pét.5:5)

Így az alázat, nem a gyámoltalanság, hanem az igaz istentisztelet, és az igaz istenfélelem fokmérője. „A töredelmes lélek áldozat Istennek, a töredelmes, alázatos szívet, Isten, nem veted meg” (Zsolt.51:19)

Az alázat a gyógyulás első lépcsőfoka. Mégis talán ez megy a legnehezebben. Az első lépés, az elindulás. Jézus azt mondta, hogy csak azok életét tudja megváltoztatni, akik engedik magukat, akik elismerik, hogy betegek, és felhagynak minden öngyógyító tevékenységgel. „Nem az igazakat hívogatni jöttem, hanem a bűnösöket a megtérésre.” (Máté 9:13)

És mielőtt azt mondanád; ez mind nagyon szép, de hogyan lehetne egy heves természetű valakiből alázatos ember? Ami az embernek lehetetlen, az Istennél minden lehetséges.

Olyan ez, mint az iskola, ahogy egy analfabéta gyerekből professzor válik azáltal, hogy minél többet foglalkozik a betűkkel, a számokkal. Ugyanígy, minél többet gondolkozol Jézus életén, minél jobban megpróbálsz hozzá hasonlóan viselkedni, beszélni, a jellemed, a természeted meg fog változni.

Ezért hív Jézus, hogy ülj be ma is az alázatosság és szelídség padjába és tanulj Tőle, hogy megtaláld lelked nyugalmát.

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és [rész 12,20.  Jer. 31,25.] én megnyugosztlak titeket. Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok: és nyugalmat találtok a ti lelkeiteknek. Mert az én igám gyönyörűséges, és az én terhem könnyű.” (Máté 11:28-30)

kedd, március 26, 2013

Ne légy személyválogató!



 

Testvéreim, ti hisztek dicsőséges Urunkban, Jézus Krisztusban. Ezért hát ne kivételezzetek senkivel! Jakab levele 2,1


„ A szegény embernek rosszul megy a sora. Gondolja, elmegy a templomba és elmondja Istennek a bánatát. Elballag hát, be akarna menni, de az ajtónálló azt mondja neki:

- Hé, te szegény ember. Nem jöhet ide be akárki, itt módos gazdák vannak. Hogy nézne ki, ha te csak úgy betolakodnál közéjük.

Nagyon elszomorodik a szegény ember, gondolja, ha nem engedik be a templomba, akkor elmegy a kocsmába, oda csak beengedik. El is ballag a kocsmába, gond nélkül beengedik; kér egy italt. Látja ám, hogy az egyik asztalnál ott ül Isten. No, több se kell neki, odaül hozzá és megszólítja.

- Szerettem volna ma elmenni templomba, hogy elmondjam neked a bánatomat, de be sem engedtek. Nem lesz ez így jó.

Mire Isten azt válaszolja.

- Sose bánd barátom. Engem már régen nem engednek be oda.”

 

Mi a helyzet a szíveddel ma reggel? Van benne hely az emberek és Isten számára?

hétfő, március 25, 2013

Öröm, szelídség


„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!  A ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! „
Filippibeliekhez írt levél 4:4-5


A Bibliai nevek és fogalmak szótára szerint a szelídlelkűség: „alázatos, engedelmes szívbeli magatartás Isten előtt; készség Isten akaratának teljesítésére; … az igazi tanítványság egyik jellemzője. „
A mi fogalmunkban a szelídség sokszor egyenlő a gyengeséggel.
Ezzel szemben a görög szöveg az (epiekész) szót használja, amely engedékenységet, elnéző magatartást, türelmet, alkalmazkodó készséget jelent.
A szelíd ember megérti a másikat, átérzi gondolatait, nem a körülmények irányítják viselkedését. A szelídség nem olyan, mint egy hitvallás, melyet szépen megfogalmazhatunk és elmondjuk másoknak. A szelídség a szívekre hat. És ott is győz, ahol a szavak már hatástalanok maradnak.

Az Úr közel

Ez nem ijesztgetés vagy zsarolás, azért hogy fegyelmezzük meg magunkat, mert az Úr hamarosan eljön, mint ítélőbíró, aki majd elszámol velünk. Ez is igaz, de a szelídség nem fakadhat külső okokból, vagy erkölcsi kényszerből, mert az csak képmutatás lenne, és csak addig tart, míg az önfegyelmünk. Lehet, hogy nem érjük meg Jézus második eljövetelét, de bármikor véget érhet életünk. Ez kell, hogy állandó türelemre és szelídségre ösztönözzön. Ne feledjük azonban el, hogy ezt is, mint bármely más lelki tulajdonságunkat csak Jézus által tudjuk fejleszteni.


Kagawa, Japán misszionárusa, Tokio egyik külvárosában az utcán prédikált a szeretet és a szelídség erejéről. Igehirdetés közben odalépett hozzá egy izmos japán férfi és többször arcul ütötte. Kagawa tovább prédikált. Az ismét arcul ütötte. Vagy négyszer-ötször megismétlődött a jelenet. Az utcai prédikáció végén elszéledt a hallgatóság, de a verekedő ott maradt. Kagawához lépett és így szólt: most már elhiszem, hogy erős a szereteted és igazán szelíd vagy. Beszélj nekem a te Jézusodról. Később ez az ember lett legbuzgóbb segítsége.

Ahol a szavak hatástalanok, ott a szelídség még mindig célhoz érhet! Szelídségünk által is Jézust mutatjuk be, akinek szelídségében volt az egyik legnagyobb ereje.
Kérjük most őt, hogy a Szentlélek által adja nekünk is a szelídség lelkületét, amit gyakorolnunk kell egészen az eljöveteléig. 

vasárnap, március 24, 2013

Mert van, Aki hazavár!



„Ekkor azt kérdezte Kaintól az Úr: Miért gerjedtél haragra, és miért horgasztod le a fejed? Hiszen ha jól cselekszel, emelt fővel járhatsz. Ha pedig nem jól cselekszel, a bűn az ajtó előtt leselkedik, és rád vágyódik, de te uralkodjál rajta.”
Mózes első könyve 4:6-7

Ettél az almából, és vártad a változást. Vártad, hogy majd most... most tudni fogod mi a jó és mi a rossz. Most olyan leszel, mint Ő, és nem lesz szükséged egy „felettes hatalomra”. Aztán jött a koppanás a padlón. Az édes nektár helyett a keserű becsapottság gyomorforgató íze, és az út, mely kifelé vezetett az Édenből. 

Az Ördög diadaltáncot járt, te pedig elindultál. Nem nézve se jobbra, se balra, az Isten által felajánlott bőrruhát is eltaszítottad magadtól. Neked jó a fügefalevél is, nem kell mások könyörülete, neked jó az, amit saját magad toldoztál össze, bár sehogy sem akarja eltakarni szégyenedet. És csak mentél tovább dühösen, lehorgasztott fejjel az úton. Jöttek a vádak, hogy „De a másik... ő... ő az oka mindennek. Ha nem lenne, ha nem lenne a vérem, ha nem lenne közöm hozzá, én jó ember lennék. Én tudnék jól dönteni, ha ő nem zavarná létemet.” - Gondolatban pedig már a tökéletes követ kerested, mellyel sebet ejthetsz a lelkén, örökre eltaszítva magadtól, és élve saját, magányos életedet a messzi Kelet legtávolabbi csücskében.

Azt hitted, tiéd a tudás, neked menni fog egyedül is, és dacosan harcoltál tovább a Láthatatlannal. Azt hitted, te érted, te ismered, de végül a kétségbeesés mocsarában már be kellett vallanod magadnak a szörnyű igazságot: sosem tudtad meg, mi is a különbség jó és rossz között. Sosem győztél, és már gondolatban kezdtél hozzászokni a bukás tényéhez, amikor egy óvatlan pillanatban Isten kiragadott saját limitált látóteredből, és meghallhattad az Ő hívását.

„Gyermekem! Emeld fel a fejedet, nézz körül, és lásd meg, hová jutottál. Ne fogadkozz, nekem nem kellenek a magyarázatok. Nekem te kellesz. Hibáztál, de szeretnék egy újabb esélyt adni az életre. Nem kell, hogy elbukj, hogy elkárhozz örökre, én lefizettem érted a váltságdíjat. Ne menekülj tovább, hiszen nincs miért. Szeretlek! Elfogadlak! Várok rád! Ragadd meg a pillanatot, és végre először életedben válaszd a Jót, válassz engem, és gyere haza, Éden kapuja nyitva áll!”