szombat, március 02, 2013

Jézus az Ige


„Kezdetben volt az Ige, és az Ige Istennél volt, és Isten volt az Ige.
Ő kezdetben Istennél volt. 
Minden általa lett, és nélküle semmi sem lett, ami létrejött. Benne volt az élet, és az élet volt az emberek világossága.”
(János evangéliuma 1:1-4)

A „kezdetben” kifejezés az Ószövetségnek is az első szava, a teremtéstörténet leírása így kezdődik. Így János 1:1-3 szóhasználata egyértelműen 1Mózes 1-et juttatja eszünkbe. Ékesen bizonyítják ezek az igék, hogy amikor elkezdődött a teremtés, az Ige már létezett. Jézus nem teremtmény, hanem teremtő! Ő már akkor létezett, amikor a földünk még nem létezett  akinek származása eleitől fogva, öröktől fogva van (Mikeás 5:2).
A második dolog, amit megtudunk, hogy az Ige különbözik az Atyától. Ő Isten meghitt társa volt öröktől fogva. Nem egyformák, mégis egyek. Tökéletes összhang és szeretetközösségben élnek. Jézus ezt mondta önmagáról és az Atyáról: aki engem látott, látta az Atyát (János 14:9).
A harmadik állítás, hogy ez a közösség egyenlőségen alapult, nem pedig alá-, vagy fölérendeltségen. Én és az Atya egy vagyunk (János 10:30). Az Ige (vagyis Jézus) magában hordja a teljes isteni természetet.
Megtudjuk továbbá az Igéről, hogy élete és világossága által teremtette és tartja fenn a világot. Nélküle nem lenne eső, napfény, levegő és élet. A földet tehát az Ige, vagyis Jézus teremtette: „Fia által […] aki által a világot is teremtette” (Zsidók 1:2), és ő tartja fenn az életet a földön.
Csodálatos, hogy az örök Teremtő és Fenntartó ismeretlenül megjelent testben: „Az Ige testté lett, és közöttünk lakozott, és láttuk az ő dicsőségét, mint az Atya egyszülöttjének dicsőségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal” (János 1:14).
Jézus tehát minden! Ő az Ige (Isten), aki teremtett. Ő öröktől fogva létezik, nincs kezdete és vége, vagyis időtlen! Ő az élet és világosság forrása. Nem csak megteremtette a világot, hanem fenn is tartja! És Ő az, aki emberként megszületett, azért, hogy meghaljon értünk.
Adjunk hálát ma Istennek Jézusért. Köszönjük meg, hogy ő az Isten Igéje, aki értünk is emberré lett, meghalt, de feltámadt! Mi is egyedül Benne találhatjuk meg a világosságot, az élet értelmét és célját. Máshol ne keresd! Itt van, már megtaláltad! Engedd, hogy életedet betöltse kegyelmével, irgalmával és igazságával.

péntek, március 01, 2013

Bölcsesség és élet



„Aki értelmet szerez, szereti az életét. Aki megőrzi az ismeretet, jót nyert!”
Példabeszédek 19:8.

Olvastam, hogy az Alzheimer kór ellenszere a rejtvényfejtés.
Azt is hallottam, hogy a jó pap – holtig tanul.
És most azt olvasom. Hogy akkor szeretem igazán az életemet, akkor válik számomra gyönyörűséggé, ha nem szűnök meg folyamatosan képezni magam. És ha ezt teszem, boldog, vidám lesz az életem.
Én próbálgatom.
Hívlak, hogy Te is képezd magad! Isten segíteni fog, mert szeretné, ha boldog lennél!

Isten személyes kapcsolatban áll veled, bárki légy is. Neveden szólít. Rád tekint és elfogad úgy, ahogy vagy, amilyennek alkotott. Teljesen ismer téged, ismeri érzéseidet, gondolataidat, gondjaidat, képességeidet és gyöngeségeidet.
Lát, amikor örülsz, és lát, amikor bánat ér. Odafigyel rád, ismeri szívverésedet, lélegzetvételedet is. Jobban szeret, mint Te önmagadat!

Minden szó, amit elmondasz, minden cselekedet, amit megteszel, minden gondolat, amivel elméd foglalkozik, mind-mind beépül jellemedbe. Mindenegyes alkalommal, amikor elveszíted önuralmadat, máris építetted jellemedet. Minden alkalommal, amikor kielégíted étvágyadat, jellemet építesz. Mindenegyes alkalommal, amikor a TV-t bekapcsolod, jellemet építesz. Ha ellenállsz a kísértésnek, az is jellemépítés. Pozitív jellemépítés. Minden alkalommal, amikor az Igét tanulod, imádkozol, minden bizonyságtevéssel jellemet építesz. Amikor a vihar megérkezik, mindenki látni fogja, hogy milyen jellemet építettél. Hamarosan elérkezik az idő, amikor jellemünk építését –bárhol tartson is – be kell fejeznünk!

csütörtök, február 28, 2013

Jézus szándéka

"A tolvaj csak azért jön, hogy lopjon, öljön és pusztítson: én azért jöttem, hogy életük legyen, sőt bőségben éljenek."

János evangéliuma 10:10

Sajnos ismerjük, mit jelent az, amikor csak pusztítani lép be valaki az életünkbe. Lehet, hogy nem járt tolvajképzőbe az illető és felháborodna, ha tolvajnak neveznénk, mert érintetlenül hagyta a pénztárcánkat, valamit mégis elvett. Megcsorbította az életünket. Jézus azt kéri tőlünk, hogy mindenkinek bocsássunk meg, még ha a legnagyobb bűnök egyikét is követik el velünk szemben, de ez az ige kivételesen nem a megbocsátásról szól. 

Ez a világ tele van gonosz emberekkel, akik azért gonoszak, mert elvetették Isten segítségét, Aki szeretné őket is megváltoztatni. Istennek leghőbb vágya, hogy ezen a világon minden ember megismerje Őt és akarjon jó lenni, de ezt tudjuk a Bibliából, hogy ez a "minden ember" csoport nem fog teljesülni. Miért? Hiszen Istennek semmi sem lehetetlen! Igen, de a kőszívű ember szívét nem fogja hússzívvé változtatni, csak abban az esetben, ha ezt az ember maga akarja. Isten sohasem fog kényszert alkalmazni. Ezért a történelem utolsó napján is az emberiségnek két csoportja lesz: akik igényelték Isten segítségét és akik nem.

Ezért kár abban reménykedni - amibe Istent tagadó emberek még kapaszkodnak -, hogy egyszer ez a világ lesz az a hely, ahol érdemes élni. Bár igaz, hogy ez a Föld lesz az, ahol érdemes lesz élni, de nem ebben a formájában és nem ezekkel a farkastörvényekkel, amelyek ma uralkodnak rajta. Ennek a megváltozott világ megvalósulásának egy módja van, mégpedig az, ha elfogadjuk azt, hogy egyedül Jézus Az, Aki igazi életet és bőséget ad az embernek. Semmi másban nem érdemes reménykedni, csak ebben. Jézus egyedül a kiút! Ő nem elvenni, hanem adni akar! Mindent, ami kell az élethez, sőt nemcsak eleget akar adni, hanem azt szeretné, ha bőségben élnénk!

szerda, február 27, 2013

Isten a Teremtő


„Kezdetben teremté Isten az eget és a földet.”
(Mózes első könyve 1. fejezet 1. vers)

Mostani bibliatanulmányunk kapcsán majd minden szombaton próbáljuk megfejteni a teremtés titkait; Mikor volt a kezdet? Mi adta a világosságot az első nap? Külsőleg, vagy belsőleg hasonlít ránk a Teremtő?

Megannyi kérdés, megannyi filozofálás, megannyi vitatkozás. S a végkövetkeztetés; bármennyit törjük a fejünket, csak arra jövünk rá, hogy alig értünk valamit a világunk keletkezéséből.

S talán a legszomorúbb, hogy a nagy teológizálás közben nemhogy a válaszokhoz, de Teremtőnkhöz sem kerülünk közelebb.

Hiszen a teremtés leírása is, mint az egész Szentírás, több mint információs adatbázis. Mindez Isten hívása; Gyere, ismerj meg. Gyere, nézd, mennyire szeretlek. Gyere, mond, mit szólsz mindahhoz, amit neked adtam.

Így ezen a reggelen, borulj le te is Teremtőd elé és mond Dáviddal együtt:

„Dicsőítlek téged, mert olyan csodálatosan alkottál,
és tudom jól, milyen csodálatos minden műved!

Létem nem volt titokban előtted,
amikor a föld ölén rejtve formálódtam.

Még alakot sem nyertek tagjaim és szemed már látott engem.
Könyvedben már minden fel volt jegyezve rólam:

napjaim már eltervezted,
mielőtt egy is eltelt volna belőlük.

Milyen tiszteletreméltók előttem gondolataid, Istenem,
milyen hatalmas a számuk!

Megszámlálnám őket, de számosabbak a homokszemeknél,
s ha végükre is érnék, még mindig csak nálad tartanék.”
(Zsolt 139:14-18)

kedd, február 26, 2013

Választani kell


Egyetlen szolga sem szolgálhat egyszerre két úrnak, mert vagy az egyiket gyűlöli és a másikat szereti, vagy az egyikhez ragaszkodik, és a másikat megveti. Nem szolgálhatjátok egyszerrei Istent és a Pénzt.                   Lukács 16,13

 „Mert hát a pénz mindenütt isten.
Afrika kaffereinél és a Jeges-tenger csukcsjainál; ha nincs is császárkép nyomtatva rá. Egyik helyen a kaurikagyló, másikon a tengeri-kutya-fog a pénz: abban számítanak. Ahány nép, annyi neve az istennek. Talán Buddha, Brahma, Szjadei Hahe, Viclipucli, Jehova? Dehogy! Lak-rúpia, Taël, Millereis, font sterling, tallér, líra, frank, lej, márka, korona, piaszter, rubel, duros, dollár: ez az isten.

A bálványhoz, a láthatatlan istenhez csak azért imádkoznak, hogy segítsen nekik ehhez a másik istenhez, az igazihoz kegybe jutni.

Délelőtt prédikál nekik valaki a mennybéli Istenről, azon elalusznak, délután prédikál nekik más valaki a földi istenről, a pénzről, arra fölébrednek.

A Jehova kiadja nekik a tízparancsolatot: azt nem fogadják, meg; a pénzisten az ellenkezőjét hirdeti, azt megfogadják: „de lopj, de ölj, add el, vedd meg a szerelmet, hamisíts, kívánd a másét, óhajtsd apád és anyád halálát, hogy örökséghez juthass e földön!”

Hogy az emberek a Jehovát, a Krisztust káromolják, az úton-útfélen hallható, de hogy azt a „Krisztus”-t, aki alatt a pénzt értik, szidta volna valaha ember, ez nem történt meg soha.

Akinek pénze van, az a próféta.

Akinek pénze van, az idvezül.

Akinek pénze van, azé a hatalom, az ország és a dicsőség.

Milyen világ lehet ott, ahol a „mi Atyánk” ád kenyeret, amennyi kell, ideértve minden földi boldogságot; de ahol a pénzt nem ismerik?”

Jókai Mór: Ahol a pénz nem isten

hétfő, február 25, 2013

Öröm, szelídség

„Örüljetek az Úrban mindenkor; ismét mondom: örüljetek!  A ti szelídlelkűségetek legyen ismert minden ember előtt. Az Úr közel! „
Filippibeliekhez írt levél 4:4-5

A Bibliai nevek és fogalmak szótára szerint a szelídlelkűség: „alázatos, engedelmes szívbeli magatartás Isten előtt; készség Isten akaratának teljesítésére; … az igazi tanítványság egyik jellemzője. „
A mi fogalmunkban a szelídség sokszor egyenlő a gyengeséggel.
Ezzel szemben a görög szöveg az (epiekész) szót használja, amely engedékenységet, elnéző magatartást, türelmet, alkalmazkodó készséget jelent.
A szelíd ember megérti a másikat, átérzi gondolatait, nem a körülmények irányítják viselkedését. A szelídség nem olyan, mint egy hitvallás, melyet szépen megfogalmazhatunk és elmondjuk másoknak. A szelídség a szívekre hat. És ott is győz, ahol a szavak már hatástalanok maradnak.

Az Úr közel

Ez nem ijesztgetés vagy zsarolás, azért hogy fegyelmezzük meg magunkat, mert az Úr hamarosan eljön, mint ítélőbíró, aki majd elszámol velünk. Ez is igaz, de a szelídség nem fakadhat külső okokból, vagy erkölcsi kényszerből, mert az csak képmutatás lenne, és csak addig tart, míg az önfegyelmünk. Lehet, hogy nem érjük meg Jézus második eljövetelét, de bármikor véget érhet életünk. Ez kell, hogy állandó türelemre és szelídségre ösztönözzön. Ne feledjük azonban el, hogy ezt is, mint bármely más lelki tulajdonságunkat csak Jézus által tudjuk fejleszteni.


Kagawa, Japán misszionárusa, Tokio egyik külvárosában az utcán prédikált a szeretet és a szelídség erejéről. Igehirdetés közben odalépett hozzá egy izmos japán férfi és többször arcul ütötte. Kagawa tovább prédikált. Az ismét arcul ütötte. Vagy négyszer-ötször megismétlődött a jelenet. Az utcai prédikáció végén elszéledt a hallgatóság, de a verekedő ott maradt. Kagawához lépett és így szólt: most már elhiszem, hogy erős a szereteted és igazán szelíd vagy. Beszélj nekem a te Jézusodról. Később ez az ember lett legbuzgóbb segítsége.

Ahol a szavak hatástalanok, ott a szelídség még mindig célhoz érhet! Szelídségünk által is Jézust mutatjuk be, akinek szelídségében volt az egyik legnagyobb ereje.
Kérjük most őt, hogy a Szentlélek által adja nekünk is a szelídség lelkületét, amit gyakorolnunk kell egészen az eljöveteléig. 

Amit az Úr néz


„Az ÚR azonban azt mondta Sámuelnek: Ne nézd külsejét, se termetes növését, mert én megvetettem őt. Mert az ÚR nem azt nézi, amit az ember. Mert az ember azt nézi, ami a szeme előtt van, de az ÚR azt nézi, ami a szívben van.” Sámuel 1. könyve 16:7

„Miután Isten áldása eltávozott Saul országáról, Sámuel prófétára az a feladat szakadt, hogy egy új király után nézzen. Miközben Sault a magassága tette különlegessé, figyeljük meg Isten Sámuelnek adott különleges utasítását akkor, amikor Isai legidősebb fiát vizsgálgatta: "Ne nézd az ő külsőjét, se termetének nagyságát, mert megvetettem őt. Mert az Úr nem azt nézi, amit az ember; mert az ember azt nézi, ami szeme előtt van, de az Úr azt nézi, mi a szívben van" (7. vers). Amikor bemutatták neki azokat, akikről ő úgy gondolta, hogy ők így együtt Isai összes fia, és Isten még semmi jelet sem adott, hogy kit kenjen királlyá, elképzelhetjük milyen zavarban lehetett. "Minden fiad itt van?" - kérdezte az apát.  

Nyilvánvaló, hogy amikor Sámuel összehívta Isai házanépét az áldozatra, a kis Dávidot nem tartották eléggé fontosnak ahhoz, hogy őt is a meghívottak közé számlálják, de annak ellenére, hogy apja házában a legjelentéktelenebbnek tartották, és kihagyták a különleges ünnepből, ő nem duzzogott, hanem hűségesen őrizte apja juhait. Elképzelhetjük a meglepetését, nemcsak amiatt, hogy később őt is elhívták az áldozati ünnepre, hanem, amiatt is, hogy Sámuel felkente őt, és egy különleges áldást mondott rá. A Szentírás beszámol róla, hogy "az Úr lelke Dávidra szállt, és attól kezdve vele is maradt" - 13. vers - új prot. ford.)

Dávid továbbra is hűségesen végezte feladatát, és egy látszólag ironikus fordulat következtében Saul hall erről a fiatalemberről, aki hírnevet szerzett nemcsak a zenei élet területén, hanem mint erős, bátor és bölcs harcos, aki mellesleg jó kinézetű is, akit Isten most elhív a juhakolból a palotába, hogy felkészítse életútjának következő lépcsőfokára.

Dávidhoz hasonlóan Isten mindnyájunkat felkészít az Ő országára, a mennyországra, de a követelmények nem azonosak a világ elvárásaival. Ha úgy érzed, hogy téged elfelejtenek, lenéznek, vagy méltatlan vagy, olvasd el Máté 5:1-12 verseit, hogy megtudd, mik Isten elvárásai az Ő országa számára. Emlékezz arra, hogy nem az a fontos, hogy népszerű, vonzó vagy esetleg tehetséges legyél - noha ezek sem rosszak. De mi a legfontosabb? Az, hogy hol van a szíved. És az, hogy mi van a szívedben.”

(http://adventista.hu/megujulasistenigejealtal/)

Melodious Echo Mason
Bibliatábor szolgálatok

vasárnap, február 24, 2013

Nem a fizetségért...


„Aki könyörül a nincstelenen, az Úrnak ad kölcsön, mert ő megtéríti jótéteményét.”
Példabeszédek könyve 19:17

Jó tett helyében jót várj...- mondta a rőzsét gyűjtögető anyóka, és egy varázssípot nyomott a kezedbe. A megitatott szomjas gebe egyszerre paripává változott, elrepített, ha kellett, még a világ végére is és onnan vissza. A csapdából kiszabadított farkas a te oldaladon harcolt a hétfejű sárkány ellen, és győzelemre segített, aztán a király hőstettedért cserébe neked adta leggyönyörűbb lányát és fele királyságát. De vajon megtetted volna akkor is, ha nincs jutalom? Ha nincs ellenszolgáltatás?

Belegondoltál már abba, milyen lenne a világ, ha nem várnánk? Ha jót tennénk és jók lennénk úgy, hogy cserébe nem várnánk semmiféle fizetséget? Milyen lenne, ha a szegényeknek szóló ünnepi alkalmakon nem a gazdag embereknek, cégeknek, jótevőknek mondanánk köszönetet, nem arról beszélnénk, mennyit adományoztak, hogy érezzék még rosszabbul magukat a nehéz körülmények között élők. Ha nem azért tennénk, hogy valaki megveregesse a vállunkat, és azt mondja, „Büszke vagyok rád, fiam!” és busásan megfizessen fáradozásainkért. Nem is azért, hogy elkerüljük a számonkérést és büntetést, hanem mert így helyes, és ez a dolgok rendje. Mert mi így látjuk jónak, és ez a természetes. Milyen lenne, ha tudnánk csendben adni, választ sem várva?

A Jóbarátok sokadik részéből te is megtanultad, hogy nincsen önzetlen jócselekedet, legalábbis köztünk, emberek között, de próbálkozni lehet. Ma reggel Isten arra kér, indulj el ezen az úton Vele! Adj, és ne kérj cserébe semmit. Adj annak, aki nem tudja visszafizetni. Adj szívből, őszintén, viszonzást nem várva. 

Nála minden fel van jegyezve, de emlékezz arra, hogy a menny nem jutalom. Nem azért lépheted át majd a kapuját, mert jó voltál, mert sok emberen segítettél, és talán fel sem vetted, hogy nincs fizetség. Azért lehet részed az örökkében, mert Isten szeret, és Ő ezt megszerezte számodra. 

Ha törekszel a jóra, az csak hála, mert a mennyet soha nem tudnád kiérdemelni. Hát értékeld Isten ajándékát, és köszönd meg azzal, hogy kinyújtod kezed a szükségben lévők felé.