szombat, február 16, 2013

Én jobban tudom…


Láttál olyan embert, aki bölcsnek tartja magát? Több reményt fűzhetsz az ostobához, mint hozzá.
Példabeszédek 26,12

„Ez az én életem. Azt teszek, amit én akarok és úgy, ahogy én akarom. Nekem ne mondja meg senki, hogy mit csináljak!”
Ismerősek ezek a szavak? Kimondtad már valaha? Nem baj, ha igen. Mindannyian éreztük már és gondoltuk is mindezt. Főleg azért, mert a magunk urai akartunk lenni, vagy csak nem akartuk ugyanazokat a kudarcokat átélni, mint az előttünk járók. Így hát kialakítottuk a saját stílusunkat, filozófiánkat, életünket. Ki mennyit tanult, ki mennyit tapasztalt, ki milyen bölcsességre tett szert az életében, ahhoz képest működik is mindez többé-kevésbé.

„Az okos ember a másik kárából is tanul, míg a buta a magáéból sem.”
Ez is ismerős? Hát persze, szüleink bölcsessége ez, amivel megpróbáltak rávenni bennünket arra, hogy helyesen cselekedjünk. De valójában azt tanultuk meg belőle, hogy mérjük magunkat mindig másokhoz. Mert ha tanultunk azok hibáiból, ők pedig nem, akkor máris okosabbak vagyunk náluk. A másiknál jobb azonban nem mindig jó is. A másiknál többet tudó sem mindig valóban bölcs. És mi van akkor, ha az általunk elsajátítottnak vélt lecke egy jóval későbbi próbán visszatér és belebukunk? Miért van az, hogy sokszor akaratunk ellenére, ugyanazokat a hibákat vétjük, mint eleink?

„Én jobban tudom…” – mondjuk hangosan, vagy csak gondolatban. Ezzel a mondattal lezárjuk minden befolyás előtt az ajtót, többé nem vagyunk meggyőzhetőek, a döntés megszületett, minden véglegessé vált. Ha hiba, a miénk; és büszkén vagy nyögve, de próbáljuk viselni következményeit. Az erős sem bírja azonban örökké, az állandó panasz szava elűzi tőlünk az embereket és még sorolhatnánk, milyen következményei vannak annak, ha valóban egyedül csak mi irányítunk.


A bölcs ember tudja saját határait. Nem méri magát másokhoz, megőrzi képességét arra, hogy még öregen is tanuljon bárkitől. Tudja azt is, hogy az igazi bölcsesség nem az övé, hanem az az Úr félelmével kezdődik (Példabeszédek 9,10)…

péntek, február 15, 2013

Ígéret - neked!



„Alkalmas időben meghallgattalak, és az üdvösség napján megsegítettelek. Íme, itt az alkalmas idő. Íme, itt az üdvösség napja!”
2Korintus 6:2.
 Pál apostol ezt a mondatot Ézsaiás prófétától idézi. A szövegösszefüggésben ez így található:

„Ezt mondja az ÚR: A kegyelem idején meghallgatlak, a szabadulás napján megsegítlek… Útközben lesz élelmük, még a kopár hegyeken is lesz legelőjük. Nem éheznek, és nem szomjaznak majd, nem bántja őket a nap heve, mert AZ terelgeti őket, aki könyörült rajtuk, AZ vezeti őket forrásvizekhez.” (ÚjProt)

Neked szól! És persze nekem!
Meghallgat!
Megsegít!
Élelmet és forrásvizet ad!
Terelget!
Megkönyörül rajtad!

Aztán végignézel magadon, és sorolod az ellenkezőjét: Kevés a fizetésem/nyugdíjam, beteges vagyok, családi problémáim vannak, adósságom van, nincs időm semmire, Bibliát is csak néha tudok olvasni, a gyerekeimmel is már ki tudja mikor ültem le beszélgetni, a férjemről/feleségemről nem is beszélve… és tudod folytatni a sort.

Akkor hát kinek is szól az előbbi felsorolás?
És ekkor eszembe jutott Linda Dillow Áldások könyve című írása. Ugyanezeket a kérdéseket tette fel magának, és akkor az Úr elé hozta a 77. Zsoltárt. (Olyan jó lenne, ha most csendben végig tudnád olvasni!) A Zsoltár első versei egy panasz-áradat. 1-5 vers: sóhajtozás, éjszakai forgolódás, meg morgolódás, de a 7 verstől minden megváltozik. Elkezdi számba venni, mi-mindent tett Isten a régebbi időben – és nem győzi sorolni. A végére teljesen megnyugszik. Nemhogy megnyugszik, hanem egy befejezetlen Istent-dicsőítő éneket énekel. Egészen belefeledkezik. A gondjait meg el is felejtette.
Megpróbálnád ma TE is számba venni, mit kaptál eddigi életedben Istentől? Kezdd el 18 éves korodtól. Hányszor emelt fel? Hogy is volt az, amikor…? Emlékezz vissza, egyszer mennyire zokogtál, és nem bírtad szavakban kifejezni ÖRÖMÖDET!

Hiszem, hogy ez a mai Ige jelen, múlt és jövő időben is igaz lesz életedre!



csütörtök, február 14, 2013

Megfogadni a tanítást

"A bolond utálja az apai intést, de az okos elfogadja a dorgálást."

Példabeszédek 15:5

Nem szeretjük, pedig a javunkra válik. Szabadulnánk tőle, bár nem tudunk nélküle élni.

Messzebbre jutunk, ha elfogadjuk, amit az elődeink már előttünk megtapasztaltak. 

A bölcs a más kárán is tud tanulni.

Nem akkor vagy nagy, ha nincs szükséged tanácsra.

Ha utálod, a Biblia a bolondok közé sorol be. Ha elfogadod, okosnak mond a Biblia.

Kitől jön a hasznos intés?Istentől, a Bibliából, szülőktől, barátoktól, ellenségektől, idegentől, ismerőstől, rosszakaróktól vagy rajongóktól? A rajongóktól elfogadjuk, az ellenségtől nem, pedig nem biztos, hogy nem kellene.

Isten szeretne megmenteni. A végső pusztulástól is és a mai napon a rossz döntésektől!

Figyelj ma a jó tanácsokra, hogy okos legyél!
 

szerda, február 13, 2013

Megéri?


„Jobb a kevés az Úrnak félelmével, mint a temérdek kincs, a hol háborúság van.”
(Példabeszédek könyve 15. fejezet 16. vers)

Tőlem már megkérdezték:

Szilárd, mondd csak, miért legyek én adventista? Mert hát nem ehettek meg egy jó kis körömpörköltet, nem ihattok meg egy pohár bort. Szombaton nem dolgozhattok, és ha munkát is kaptok, emiatt egy csomó helyre sose juthattok be.

Meg hát, ahogy ismerek egy-két adventistát, ti sem vagytok jobbak, mint mások. Nálatok is sikkasztások vannak, feketén dolgoztatnak; nem fizetik ki a munkások bérét; titokban paráználkodnak; nálatok is egyre több a válás… Ezek után miért legyek adventista? Megéri?

Hát, pont ezért vagyok adventista. Mert látom, mennyi embert tesz tönkre az alkohol, a dohányzás, a drogok, az egészségtelen táplálkozás, mozgásszegény életmód. Mert csak így lehet bírni azt a rohanást, - mondják - jobb munkahely, több pénz, nagyobb ház, gyorsabb kocsi…

De mire élveznék; testileg, lelkileg megnyomorodtak. Kapcsolataik ellaposodtak, gyermekeik úgy nőttek fel, hogy észre sem vették, pedig azzal magyarázták a nagy rohanást, hogy a családért teszik. S valóban a ház, a kocsi a gyereké; övék meg egy lyuk egy öregotthonban.

S hogy mi adventisták is sokszor épp így élünk? Hogy mi is sokszor learatjuk azt, amit vetettünk?

Erre csak azt mondhatom, amit Pál: „Nem mondom, hogy már elértem, vagy hogy már tökéletes volnék; hanem igyekezem, hogy el is érjem, a miért meg is ragadott engem a Krisztus Jézus. De egyet cselekszem, azokat, a melyek hátam mögött vannak, elfelejtvén, azoknak pedig, a melyek előttem vannak, nékik dőlvén, célegyenest igyekszem az Istennek a Krisztus Jézusban onnét felülről való elhívása jutalmára.” (Fil.3:12-14)

S ha Jézusra gondolok, és arra az ígéretre, amit nekem tett. Hogy visszajön értem és újjátesz mindent…

Bizony, élni most ezen a szenvedésekkel teli földön, csak így éri meg! 

kedd, február 12, 2013

Jóság és gonoszság


Önmagával tesz jót a szeretet embere, a kegyetlen pedig saját magának árt. (Példabeszédek 11:17)


A mai bibliai tanács a másokhoz való viszonyulásunk következményeit fogalmazza meg. Aki másokhoz kegyetlen, aki másokat semmibe vesz, nemcsak embertársainak árt, hanem végső soron saját magának is. Aki pedig a szeretet embere, vagyis a szívében lévő szeretetet másokkal megosztani igyekszik, az nemcsak felebarátaival, hanem önmagával is jót tesz. Aki mást felüdít, maga is felüdül – ennek igazsága lesz igazzá a szeretet-osztó ember életében. Légy ilyen, és jót teszel sokaknak, köztük akaratlanul önmagadnak is!

hétfő, február 11, 2013

Változatlan Urunk


„Én, az ÚR, nem változtam meg, de ti is Jákób fiai maradtatok!
Malakiás 3:6

Istennek vannak olyan tulajdonságai, melyek nélkül nem lenne Isten. Változatlansága is ide tartozik. Mit jelent ez, miért jó nekünk?

Világunkban szinte minden folyamatosan változik, átalakul, megújul, vagy éppen megromlik. Felújítjuk környezetünket, megváltoztatjuk külsőnket, átalakíthatjuk akár a természet világát is. A legdrámaibb változások mégis az emberekben játszódnak. Könnyen lehet a legjobb barátból ellenség, vagy fordítva. Emberek, akik éveket, évtizedeket éltek együtt, egyszer csak másként éreznek, gondolkoznak, cselekszenek.

Sokszor értetlenül állunk meg egy-egy válás, vagy megromlott kapcsolat híre hallatán, hogy mi történt, mi változott meg, hogy jutottak el idáig?

Isten változhatatlanságát a kapcsolat oldaláról értékelhetjük Igazán. Nyilván fontos az is, hogy soha nem változik törvénye, akarata, terve velünk kapcsolatban. Istennél nem változnak a dolgok egyszerűen az idő múlásával. Vele lehet számolni, rá lehet számítani.

A Biblia még tovább megy. Isten nem csak egy biztos pont a bizonytalan világban, hanem egy olyan hűséges társ, aki akkor is szeret, ha én már megváltoztam, hűtlenné lettem. Az én érzelmeim, és hűségem változhatnak, de Istent még az én hiányosságaim sem gátolják meg abban, hogy szeressen, és ígéreteit valóra váltsa rajtam.

 „Ha hűtlenek vagyunk, ő hű marad, mert ő magát meg nem tagadhatja.” (2Tim 2:13)

vasárnap, február 10, 2013

Egyszer eljön az ideje...


„Mert most tükör által homályosan látunk, akkor pedig színről színre; most töredékes az ismeretem, akkor pedig úgy fogok ismerni, ahogyan engem is megismert az Isten.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 13:12

Kissé tétovázva helyet foglalsz az egyik kényelmes széken, és magad elé merengve hirtelen ráeszmélsz, hogy Isten ült le melléd. Kedves, bizalmat és nyugalmat árasztó tekintete találkozik a tiéddel, és tudod, most van itt a te időd, most jött el a várva várt pillanat, és Ő türelmesen várja kérdéseidet. 

Az izgatottságtól szinte alig jutsz szóhoz. Most felszakadhat belőled az összes talány, most végre megtudhatod, ki ölte meg Kennedyt, mi a pí utolsó számjegye, mi volt előbb, a tyúk vagy a tojás, hol volt Attila sírja, de neked csak egyre van szükséged: Miért?

Ő kezébe fogja kezedet, mélyen a szemedbe néz, letöröl egy kósza könnycseppet arcodról, és feltárja előtted életed titkait. Hangja kellemes, és szinte érzed, ahogy értelmed tágul az eddig rejtve maradt információktól. Ő pedig nem hadar, nem szabadkozik, nem magyarázkodik, hanem mint apa a felnőtt gyermekének, bizalmasan fellebbenti a múlt fátylait, és őszintén eléd tárja az ismeretlent. 

És végre kezded érteni. A könnyek egyre sűrűbben csordulnak végig az arcodon, egy tétova nevetés is felszakad ajkadról, és soha addig nem tapasztalt nyugalom és béke tölti el szívedet. Most már érted, most már tudod. Most már ismered a kérdőjel mögötti világot, kristálytisztán látod az érem másik oldalát, és tudod, Ő mindig jól döntött. 

És szereted Őt mindennél jobban. Most ismerted meg igazán, most lett a gyermekből felnőtt, és végre a nyomasztó miértek nélkül lépheted át igazi otthonod kapuját. 

Ám a ma reggel még nem az a pillanat, amikor elfelejtheted a miérteket. Ma még meg kell küzdened velük, barátom, de hidd el, nem tart már sokáig. Egyszer majd választ kapsz kérdéseidre, egyszer majd maga Isten válaszol. Hát kapaszkodj addig belé ma reggel is, és várd velem a nagy találkozást!