szombat, december 01, 2012

Kihez mehetnék?


„Megkérdezte hát a tizenkettőt: „Hát ti nem akartok elmenni?” „Uram - felelte neki Simon Péter -, kihez mehetnénk? Örök élet beszédei vannak nálad. S mi hisszük és tudjuk, hogy Te vagy az Istennek Szentje.”

János Evangéliuma 6,67-69

Tettél már fel valaha mindent egy lapra? Volt már úgy, hogy csak egyetlen egy lehetőséged maradt, semmi más, csak a hitnek útja? Csak valami olyan, mint Mózesnek a Vörös tenger partján, hátában az egyiptomi sereggel; vagy éppen itt, a tanítványoknak, mikor teljesen elkötelezték magukat Jézus mellett és már nem maradt visszaút. Mi adhat erőt ahhoz, hogy ekkor lépj? Mi késztethet teljes elkötelezettségre, átadásra?

Talán csak az, gondolod, hogy szorult helyzetbe kerültél, hogy már nincs más lehetőséged, mert mindent eljátszottál, mindent megpróbáltál. A kényszerűség azonban kevés. Még ha Isten útján járunk is, ami jó út, ha csak szükségből tesszük és nem önként, hiábavaló és Istennek nem elég. Habár Péter vallástétele csodálatos, hittel teljes, mégis újabb próbák kellettek ahhoz, hogy a tanítványokból valóban az egyház oszlopai legyenek.

Azt is gondolhatod, hogy az ígéret, a remény a jobb életre. Hiszen Péter örök életre szóló beszédnek nevezi Jézus szavait. Azonban az örök élet minden szépsége is kevésnek bizonyult az utolsó vacsora éjjelén. Ahogyan az Új föld, a Mennyeknek országa minden ígérete is kevés ahhoz, hogy hitben tartson meg minket, mert érdekből sem lehet követni Krisztust. Mindegy, hogy kényszerből vagy érdekből hallgatunk Isten szavára, ez nem hozza meg számunkra a megváltást.

Mi marad akkor, ami igaz hitet, valós elkötelezettséget, átadást eredményezhet bennünk? „Te vagy az Isten Szentje!” Mondja Péter, és ez már nem kényszer, nem csupán a jövőben beteljesedő prófécia reménye, hanem a múlt tapasztalata és a jelen valósága. Sorsunk ezen múlik: kicsoda nekünk Krisztus? Van-e Vele közös múltunk és jelenünk? Ha van, lesz jövőnk is.

Jézus kérdése

„Monda azért Jézus a tizenkettőnek: Vajon ti is el akartok-e menni? Felele neki Simon Péter: Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” 
(János evangéliuma 6:67-69)

Ez a szakasz úgy kezdődik, hogy Jézust sok korábbi követője elhagyta (lásd: János 6:66). A kívülállók számára úgy tűnt, hogy Jézus, a nagy vallási tanító megbukott, mivel követői elhagyták, más utakat választottak maguknak. Mégis ez a válság nem annyira Jézust, mint inkább az őt elhagyókat érintette. Ez nem Jézus válsága volt, hanem az őt követő tanítványoké. Ekkor Jézus megkérdezte legszűkebb tanítványi körét, a tizenkettőt: „Vajon ti is el akartok-é menni?” Ez egy nagyon lényeges kérdés volt, de ma is az!

Sokan, amikor úgy érzik, csalódtak Istenben, hátat fordítanak Neki. Úgy gondolják, joguk van elfordulniuk Istentől. Valóban szabadságukban áll, hogy ezt megtegyék. A kérdés, hogy megéri-e?

Péter válasza bennünket is kijózanít: „Uram, kihez mehetnénk?” Hát éppen ez az, hogy ha már megismerted Jézust, akkor kivel cserélhetnéd fel Őt? Ki lenne jobb számodra, mint Ő? Van egyáltalán ilyen? Jézuson kívül kihez mehetnél? Ellen Gould White ezt írja erről a történetről: „Mihelyt a csalódott tanítványok elfordultak Krisztustól, egy másik lélek vonta irányítása alá őket” (Jézus Élete p.328). Tehát a másik, akihez mehetnél: Sátán. Gondolom, erre nem számítottál. Ugye hozzá mégsem akarsz társulni?! Én se! De ha hátat fordítasz Jézusnak, akkor arccal Sátán felé fordulsz. Nincs más lehetőség!

Mit teszel, ha csőstől jönnek a bajok, imáidra azonban, nem érkezik válasz? Elhagyod Istent? Hátat fordítasz Neki? Csak addig kell Jézus, amíg megadja azt, amire vágysz? Tudd meg, hogy Ő jobban szeret téged mindenkinél! Soha nem akar neked rosszat, bízzál Benne!

Úgy szeretnék Péterhez hasonló választ adni, nem csak a derűs, hanem a nehéz helyzetekben is: „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van te nálad. És mi elhittük és megismertük, hogy te vagy a Krisztus, az élő Istennek Fia.” Csak az tud ilyen választ adni, akinek a szívében nincs más szerelem, nincs más isten, a Megváltó Jézus Krisztuson kívül. Akkor tudhatod magadat biztonságban, ha nem lesz már hová menned Jézuson kívül. Ha már csak egyedül nála találsz békességet, örömet és megelégedést. Hidd el és ismerd meg, hogy kicsoda Ő, aki szeretetből az életét adta oda érted! … 

Ugye, már nem is akarsz máshová menni? Én sem, csakis arra vágyom, hogy Jézus közelében legyek! Minél jobban megismered Őt, annál jobban fogsz ragaszkodni Hozzá! Legyen a mai nap számodra a Jézussal való ismerkedés, barátkozás napja. Maradj nála, ne hagyd el Őt!

péntek, november 30, 2012

Ismertető jegy



„Új parancsot adok nektek, hogy szeressétek egymást; ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást. Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt."
János evangéliuma 13:34-35. (Káldi)

Ahogy én! Hát hallod, nem kicsi a tét! Hatalmas a kihívás! És mégcsak egy ici-pici ha – sincs ott. Például, ha szeret téged, akkor te is szeresd! Egyszerűen így hangzik: „…ahogy én szerettelek titeket, úgy szeressétek ti is egymást!” De hát ez képtelenség! Ő úgy szeretett, hogy vérét, életét adta értem! Én ÍGY nem tudom szeretni a testvéremet! Hát, ki kell józanítsalak: itt nem is erről van szó. Véredet NEM kell adnod, mert azt már Ő odaadta. De! Hogyan is szeretett Ő?

Szerette Tamást, holott tudta, hogy csak akkor hisz, ha bizonyítékai vannak.
Szerette Mátét, noha mindenki gyűlölte őt kapzsisága miatt.
Szerette Zákeust, pedig Mátéhoz hasonló volt életfelfogása.
Szerette a bűnös nőt és a samáriai asszonyt, mert tudta, hogy együtt-érző, lehajló szeretete átalakítja őket.
Szerette Pétert, pedig micsoda izgága volt!
Szerette Júdást, holott tudta, hogy pár hónap múlva micsoda szégyenteljesen fog viselkedni.
Soroljam még?
Te meg azt mondod: Hogyan szeressem Alizt, amikor olyan pletykás? Nem tudom szeretni Miriamot, mert csalódtam benne. Képtelenség Bendegúzt szeretni, mert mindig piszkál engem. Kolosról és Ubulról nem is beszélve – ők szégyenfoltjai a gyülekezetemnek.
Az Ige meg már 2000 éve változatlanul ott áll a Bibliádban: 
„Arról ismeri meg mindenki, hogy tanítványaim vagytok, ha szeretettel vagytok egymás iránt.” 
Próbáld meg! Tudom, hogy sikerülni fog!

csütörtök, november 29, 2012

Haza...


„Bizony, jóságod és szereteted kísér életem minden napján, és az Úr házában lakom egész életemben.”
Zsoltárok könyve 23:6

Haza szeretnél menni, de nem is tudod már hol van. Ott már nem, itt már nem is szeretnéd, amoda meg a világ minden kincséért sem akarnál visszamenni. Haza, ahol jóság és szeretet vesz körül. Haza, ahol senki sem hiányzik az asztaltól. Haza, ahol értékelnek, megbecsülnek, és nem a lábukat törlik beléd. Ide akarsz hazamenni. 

Egy nap ez az álmod is teljesülni fog, meglásd. De addig is próbáld meg észrevenni az apró és kevésbé apró dolgokban Isten gondviselését. Hogy van még tető a fejed felett, hogy van, akivel együtt húzzátok ki a következő fizetésig. Hogy van munkád, vannak barátaid, vannak céljaid, még ha egy időre homályba is vesztek, de akkor is ott vannak, és ha úgy fordul az élet, ragyogva lépnek elő a hullámsírból. 

Vedd észre, hogy Isten szeret. Hogy az Ő jósága és kegyelme kísér mindenhova. Nem hagy téged soha egyedül, melletted megy az úton, és beragyogja életedet egészen a viszontlátás pillanatáig. 

szerda, november 28, 2012

Mit jelent szeretni az Urat?


„Szeressed azért az Urat, a te Istenedet teljes szívedből, teljes lelkedből és teljes erődből. És ez igék, a melyeket e mai napon parancsolok néked, legyenek a te szívedben. És gyakoroljad ezekben a te fiaidat, és szólj ezekről, mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”
Mózes 5. könyve 6. fejezet 5-7. vers

Szeretni teljes szívből:

Ez több, mint puszta szimpátia, vagy viszontszeretet. Hiszen, ha csak azt szeretjük, aki minket szeret, még nem értettük meg Isten szeretetét (Luk.6:32). Mivel szívünk fertőzött a bűnnel, mindig van olyan része, mely nem akar Isten kedvében járni, Neki engedelmeskedni.

Így harcol bennünk is állandóan két ’ember’ (Róm.7:19), s törekednünk kell, hogy minden módon (Ige, ima, istentiszteleti alkalmak) Isten győzhessen akkor is, ha nem szívem szerint való dolgokról van szó, például mikor le kell mondani kényelmemről mások javára.

Szeretni teljes lélekből:

A zsidó bölcsek ezt úgy értelmezték, hogy szeresd az Urat, akkor is ha lelkedet, vagyis életedet kell érte adnod. Szeresd Őt az utolsó leheletedig. Ám ez többet jelent, mint bárminemű mártíromság.

Mert sokszor egyszerűbb lenne meghalni valakiért, vagy valamiért. Lelkemet adni annyi, hogy élek érte. Nemcsak elszenvedem az életet, hagyva magam sodortatni a körülményektől, hanem a Tőle kapott képességekkel alakítok azokon.

Szeretni teljes erőből:

Sokan Isten tiszteletére úgy tekintenek, mint szabadidős tevékenységre. Mikor már eleget dolgoztam és megteremtettem magamnak és családomnak bizonyos egzisztenciát, akkor jövők Istenhez.

Ezzel szemben Isten azt kéri úgy dolgozz, a tőle kapott erővel, hogy ne saját, hanem az Ő egzisztenciáját építsd. (Máté 5:16) Ennek egyik legmarkánsabb kifejeződése a jótékonykodás, mikor kezem munkájának gyümölcsét megosztom másokkal, kifejezve, hogy azt én is csak kaptam.

S mindennek csak akkor lesz másokra, családodra is áldásos hatása; ha elkezded ezt gyakorolni „mikor a te házadban ülsz, vagy mikor úton jársz, és mikor lefekszel, és mikor felkelsz.”

kedd, november 27, 2012

Mi történik a halál után?



"És monda néki Jézus: Bizony mondom néked: Ma velem leszel a paradicsomban." 
 Lukács evangéliuma 23,43


 

III. Sándor orosz cár felesége Marija Fjodorovna  „Minni” – ahogy a cár becézte, egy nagyon jószívű asszony volt. Az egyik nap a férje íróasztalán meglátott egy papírlapot, amire a következő volt írva. „Kegyelem lehetetlen Szibériába küldeni”. A felesége nagyon megsajnálta ezt a szerencsétlen embert, fogta a tollat és egy vesszőt tett be a mondatba „Kegyelem, lehetetlen Szibériába küldeni”. A férfit nem küldték el a „haláltáborba”, egyetlen  jó helyre tett vessző megmentette az életét.

A Bibliában nem volt fejezetbeosztás sem írásjel. A fejezetbeosztás  Stephanus Langton canterbury érsektől származik (+1228), aki 1214 körül részekre osztotta a latin Vulgatát. Ahogyan láthattuk egy rossz helyre tett vessző vagy kettőspont is megváltoztathatja egy mondat értelmét.

Hogyan tudhatjuk meg, hogy mi az igazság. Egyetlen egy módon. Megnézünk más igehelyeket, mit mondanak ugyanarról a kérdésről.  

Jézus a latornak azt mondja ott a kereszten: „Bizony mondom néked Ma velem leszel a paradicsomban”. Luk. 23,43

A kérdés, hogy mikor mondja ezt Jézus, illetve mikor lesz vele a lator a paradicsomban? Ha a kettőspontot a „Ma” elé tesszük, akkor a mondat jelentése, hogy Jézus keresztre feszítése napján, pénteken, már találkozik a meghalt latorral a mennyben. Sokan ezt továbbgondolva bizonyítják azt, hogy a halálunk után azonnal a mennybe megyünk. Ha a „Ma” után tesszük a vesszőt, akkor azt mondja Jézus, hogy „Ma mondom neked, amikor még itt függünk a kereszten, hogy amikor másodszor dicsőségben eljövök, fel fogsz támadni és mind a ketten ott leszünk az én országomban. 

Három ok is van, hogy a vesszőt a „Ma” szó után kell tenni, tehát a lator és Jézus a haláluk után nem mentek azonnal a mennybe.

1 – A lator nem is ezt kérte. Mit kért a lator? „Uram, emlékezzél meg én rólam, mikor eljősz a te országodban!” Luk. 23,42.

2 – A Bibliában több száz olyan hely van, ami egyértelműen bizonyítja azt, hogy a halál alvás

3 – Azon a napon amikor meghalt Jézus, még nem ment a Paradicsomba. 

Honnan tudjuk ezt?

A Biblia ebben az esetben teljesen egyértelmű. Jézus nem mondhatta azon a napon, pénteken a latornak, hogy vele lesz a Paradicsomban, mivel Ő még három nappal később sem volt ott. Tudjuk, hogy Jézus Pénteken halt meg, szombaton nyugodott a parancsolat szerint, és vasárnap támadt fel. Vasárnap reggel Mária jött, hogy bebalzsamozza Jézus testét, de a sírt üresen találta. Jézus azt mondta neki: „Mária” – Senki sem tudta így kiejteni ezt a nevet. Mária tudta, hogy Krisztussal beszél, és oda akart menni átölelni lábát. Ez vasárnap reggel történt. Ezt mondta neki Jézus: „Ne illess engem; mert nem mentem még fel az én Atyámhoz;” Ján. 20,17.

„Ma mondom néked, ez egy sötét nap, ma a szögek még ott vannak a tenyeremben, és ma még a dárdát az oldalamba döfik, de ma mondom neked, én vagyok a Messiás, és a bűneidet meg lehet bocsátani, és a bűntudatod is elmúlhat. Talán az emberek engem ma a sírba tesznek, de fel  fogok támadni a halálból. Nem kell félned a haláltól, mert meg fogok emlékezni rólad az országomban. „

Önöknek sem kell félniük a haláltól, mert a halál csak alvás, nyugalom. Mi letehetjük szeretteinket Jézus karjába. És lehet egy bizonyosságunk, hogy Jézus Krisztusnak, aki feltámadt a halálból, van hatalma a halál felett. A halál nem tud a bűn foglyává tenni bennünket. Ámen

hétfő, november 26, 2012

Isten szolgája


„Eredményes lesz szolgám munkája, magasra emelkedik, igen hatalmas lesz.”
Ézsaiás 52:13

„Ki hitte volna?...” Ki gondolta volna a názáreti Jézusról, hogy egyszer a kereszten függ majd a világ megváltójaként? Ki gondolná, hogy hamarosan angyalok seregével tér vissza hatalommal és dicsőséggel?
A szerény kezdetekkor csak néhányan ismerték fel a mennyei vezetés és a próféciák alapján, hogy a megszületett kisgyermek nem egy ácsmesternek és fiatal jegyesének a gyermeke, hanem Isten megváltói tervének rendkívüli csodája.

A Szentháromság egyik személye „megüresítette önmagát, szolgai formát vett fel, emberekhez hasonlóvá lett, és magatartásában is embernek bizonyult, megalázta magát, és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig” (Filippi 2:7-8).  – írja Pál az egyik legszebb „Krisztus-himnuszban” azt a felfoghatatlan szeretetet, melyet az Istenből lett szolga kinyilvánított.

Ezek után így folytatja: „Ezért fel is magasztalta őt Isten mindenek fölé, és azt a nevet adományozta neki, amely minden névnél nagyobb, hogy Jézus nevére minden térd meghajoljon, mennyeieké, földieké és földalattiaké; és minden nyelv vallja, hogy Jézus Krisztus Úr az Atya Isten dicsőségére.” (9-11.v.)

Krisztus szolgálatát csak akkor értjük meg igazán, ha nemcsak a földi szolgálatának idejét látjuk, hanem a teljes képet. Látni őt, mint Teremtőnket és várni őt, mint Szabadítónkat, Megmentőnket. Az egykori szolga ma is szolgál, közbenjár értünk a mennyei templomban. Hamarosan leteszi főpapi szerepét, és királyként, ítélőbíróként jön el, aki a „királyok Királya, és uraknak Ura”. (Jelenések 19:16)

Szolgálata már most is eredményes, de még jobban örül, ha visszatérésekor te is ott leszel abban a nagy sokaságban, akik felismerték benne személyes Megváltójukat.

vasárnap, november 25, 2012

Az én szeretett Fiam


„Történt, hogy amikor az egész nép megkeresztelkedése után Jézus is megkeresztelkedett és imádkozott, megnyílt az ég, leszállt rá a Szentlélek galambhoz hasonló testi alakban, és hang hallatszott a mennyből: Te vagy az én szeretett Fiam, benned gyönyörködöm.”
Lukács evangéliuma 3:21-22

Egy lovagi tornával kezdődött minden. Látta az úton poroszkálva, hogy mindenki arrafelé tart. Megszállt egy fogadóban, és egyre csak az motoszkált a fejében, hogy ő is szerencsét próbálhatna. Sir Duncan, a magas, egy nincstelen kóbor lovag. De ha nyerni tudna ezen, nem kell több, csak egy győzelem, azzal nevet és munkát szerezhetne magának. Csak egy győzelem. 

Nevesebbnél nevesebb családok sarjai csaptak össze, ő pedig várt, hogy rá kerüljön a sor, valamikor a torna kevésbé rangosabb idejében neki is jut majd hely arra, hogy megmutassa erejét, és győzzön. Csak azt a bábos lányt ne látta volna. Nem is a lányt, hanem a játékát a régi regékről. De az események sodrásában nem volt megállás, és végül ott találta magát egy próbán, melytől az élete függött. Igazságot osztott, és most a kezei és lábai a tét. Pedig ő csak védte a védtelent, kiállt a gyengék, gyámoltalanok mellett, így most ő állt a vádlottak oldalán, és a csata kimenetele pecsét lett a sorsán. Heten hét ember ellen. Hat a vádló, és hat a vádlott pártján, az igazság pedig a győztesé. 

Még egy ember kellett, hogy kezdetét vehesse a harc a jogért, az életért. Még egy ember, akinek szívében a lovagi elvek, az erkölcs magasabban áll, mint a királyi család iránti tisztelet. De ilyen nincs több, és Duncan már várta kegyetlen véget. Mikor már végleg feladta volna beletörődve a pusztulásba, érkezett egy lovag az ő oldalára, a király legidősebb fia, a trónörökös. 

Kardok tánca kezdődött meg, aztán öklök feszültek egymásnak. Elkeseredett küzdelem, melyben végre győzött az igazság, de szörnyű áron. A trónörökös halálos ütést kapott a fejére, és a győzelem után holtan esett össze. A trónörökös, akiből minden idők legjobb királya lett volna, meghalt egy nincstelen kóbor lovagért. 

Duncan megtörve próbálta rendezni magában az eseményeket. „A trónörökös értem halt meg, ezért én is gyilkos vagyok, én is megöltem őt annyira, mint akitől az ütést kapta. Amikor ülök a fa alatt, és ránézek a lábaimra, felteszem magamnak a kérdést: hogyan érhetnek ezek többet, mint a herceg élete?” (George R.R. Martin: Kóbor lovag)

Isten szeretett Fia, aki érted lett Emberré, barátom. Érted vállalt egy sorsot veled, hogy számodra boldog örökké legyen a történt vége. Nincs jogod értéktelennek mondani magad, mert Isten a legnagyobb árat fizette érted. Hát éld az előtted lévő hetet ennek tudatában!