szombat, október 06, 2012

Lehet-e Istennel szembeszállni?


„Látom őt, de nem most, szemlélem, de nem közel. Csillag jön fel Jákóbból, királyi pálca támad Izráelből. Bezúzza Móáb halántékát és Sét összes fiainak a koponyáját.”
4Mózes 24,17

Bálák, Moáb országának királya megijedt, amikor meghallotta az Egyiptomból kivonuló nép közeledtének a hírét. El is határozta, hogy minden eszközzel megvédi hazáját velük szemben. Valaha testvér nép voltak, hisz a moábiták Lóttól, Ábrahám unokaöccsétől származtak. Most azonban rettegés töltötte el az uralkodó szívét. No, nem a rabszolganéptől félt, hisz Izrael nem bírt jelentékeny haderővel, sem haditapasztalattal. A félelem oka, Isten jelenléte volt. Tény, hogy Isten csodái mentették meg a zsidókat és vezették ki őket a fogságból legyőzve a kor szuperhatalmát, Egyiptomot. Bálák talán azt gondolta, a fáraó és serege azért maradt alul, mert nem a néppel, hanem Istennel harcolt, ezért neki meg kell nyernie a Menny Urát. Ezért küldetett annak prófétájáért, Bálámért. A gazdag adományok rávették a látót, hogy jöjjön el, átkozza meg Izráelt, de arra nem volt elég, hogy teljesíthesse feladatát. A szolgát igen, de Istent nem lehet lekenyerezni. Bármennyit is fizetett neki, bármennyi áldozatot mutatott is be az udvartartás költségén, a száját csak áldás hagyta el és ez a jövendölés. Egy ígéret az eljövendő Megváltóról, ami alapján a napkeleti bölcsek eljutottak a betlehemi jászolhoz. Egy még be nem teljesedett jövendölés a Megváltóról, aki uralkodni fog mindörökké minden népek felett, legyőzve Isten gyermekeinek ellenségeit.

A történet tanulságai máig hatnak:
* Akik az Úr gyermekeivel szállnak szembe, magával, Istennel hadakoznak és a küzdelmük eleve kudarcra van ítélve.
* Istent sohasem tudom a saját oldalamra állítani. Az a fontos, hogy én legyek az Ő oldalán.
* Isten ígéretei végül beteljesednek, ezért fontos a számunkra, hogy azokkal összhangban legyen az életünk.

péntek, október 05, 2012

Isten mindent megtehet



„A föld, amelyen átmentünk, hogy kikémleljük, igen-igen jó föld. Ha az Úrnak kedve telik bennünk, akkor bevisz minket arra a földre, és nekünk adja azt a tejjel és mézzel folyó földet”
4Mózes 14:7-8.

Ma reggel megakadt a szemem a „tejjel és mézzel folyó” föld képén. Elképzeltem. Hömpölyög a habos tej és aranysárgán, méltóságteljesen folyik a méz. Egyik helyen azt írja Pál, hogy szem még nem látta, ész elképzelni sem tudja, milyen csodás otthont készített az Úr az Őt szeretőknek. Ez a tej és méz is egy ilyen – az elképzelhetetlenül értékeset kifejezni akaró kép. Hidd el, az a „föld”, amit Jézus elkészített nekünk, igen-igen jó hely. Az az otthon olyan csodálatos, hogy édesebb a méznél, fehérebb, tisztább a tejnél, és el nem tudod még most képzelni. Neked akarja adni azt az Úr. Be akar vinni oda. Már 2000 éve elment, hogy helyet készítsen. Mindenkinek! Neked is! Hamarosan visszajön, hogy átadja a lakhatási engedélyedet. Számára ez lesz a legnagyobb öröm. Amikor a Neked készített otthon kapujában üdvözölni fog, és átadja neked otthonod „kulcsait”.



Gondold ma végig nagyon komolyan: Lehet-e valami fontosabb, értékesebb annál, minthogy egy olyan ország állampolgára lehetsz, ahol a „király” – a Te Istened – MINDENT megtehet. Ő már beleadta az Ő részét! És TE?

csütörtök, október 04, 2012

Az engedelmeseknek szóló ígéret

"Akkor eljön világosságod, mint a hajnalhasadás, és hamar beheged a sebed. Igazságod jár előtted, és az ÚR dicsősége lesz mögötted.  Ha segítségül hívod az URat, ő válaszol, ha kiáltasz, ezt mondja: Itt vagyok! Ha majd senkire sem raksz jármot, nem mutogatsz ujjal, és nem beszélsz álnokul..."

Ésaiás próféta könyve 58:8-9

Te szeretnél azonnal gyógyuló sebeket? Vagy olyan munkahelyet, ahol sohasem mondanak rólad rosszat? Vagy ha segítségre van szükséged, Isten azonnal meghallgat? Én igen! És mindez lehetséges! Ha senkit nem teszel rabbá, nem a másik bűneivel foglalkozol és nem vagy alattomos, hanem egyenes, akkor lehetséges, hogy mindez a tiéd legyen.

"Ha majd senkire sem raksz jármot":
A járomgyártást mi magunk is űzzük. Hogyan? Például így:

Ha döntést kérsz a másiktól, de nem mondod el neki - még a döntése előtt - a lehetséges negatív következményeket is. 
Ha olyant kérsz tőle, amiről tudod, hogy nem szívesen teszi, de neked ebből előnyöd származik. 
Ha elvárod, hogy mások hálálkodjanak neked a segítségnyújtásaidért.
Ha egy beszélgetésben csak arról folyhat a téma, ami téged érdekel, de tőle nem kérdezel semmit.
Ha olyanért bántod, amit el sem követett.
Ha megbántottad, de nem ismered be előtte.
Ha csak a sikereidről beszélsz neki, a bukásaidról soha.
Ha ellopod az idejét annak, aki nem küzd önmagáért.
Ha nem beszélsz a jogairól, csak a kötelességeit sorolod.
Ha csak elvársz, de nem adsz.
Ha akkor is a magad igazát bizonyítod, amikor már leleplezett, hogy nincs igazad.
Ha nincs több esélye előtted, mert beskatulyáztad.

"Nem mutogatsz ujjal":
Ujjal mutogatsz másokra, 
ha a másik hibáiról beszélsz és egyben a magad erényeiről.
Ha ténynek tüntetsz fel olyant, ami sok pletykás nyelven átformálódva került hozzád.
Ha csak a bűnéről beszélsz neki, a megbocsátás lehetőségéről nem.
Ha csak a bűnét látod, de az embert nem. 
Ha apróság miatt elítéled, miközben neked sokkal nagyobb elrendeznivalód van.

"Nem beszélsz álnokul":
Álnokul beszél az az ember,
aki jobbnak tünteti fel magát annál, amilyen.
Aki a mások bűneit mindig vehemensen meg tudja ítélni.
Aki szent köntösbe bújtatja a rosszindulatú megjegyzéseit, hogy jobbnak látsszon a többieknél.

Urunk, gyógyíts meg és segíts, hogy mi ennek ne legyünk akadályai!

szerda, október 03, 2012

Isten cselekvő szava



„Mert mint leszáll az eső és a hó az égből, és oda vissza nem tér, hanem megöntözi a földet, és termővé, gyümölcsözővé teszi azt, és magot ád a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek: Így lesz az én beszédem, a mely számból kimegy, nem tér hozzám üresen, hanem megcselekszi, a mit akarok, és szerencsés lesz ott, a hová küldöttem.”
Ézsaiás könyve 55. fejezet 10-11. vers

Ha már veteményeztél, tapasztalhattad; a kertben látszólag a legnagyobb pazarlás a magvetés. Több száz magból jó, ha egyharmada megmarad és kihajt. És ha már kibújt a kis hajtás, akkor is annyi ismeretlen tényezőtől - időjárás, kártevők, stb. - függ, hogy megmarad-e, lesz-e és milyen lesz a termés.

E sok rizikó ellenére az egész világon mai napig általános szokás, hogy a már biztosat, a magot elássák a földbe, hogy ott megsemmisüljön, és ezáltal megsokszorozódjon.

Isten, mint magvető ugyanezt teszi. Megszólít, s neki elég, ha néha egy-egy szót meghallasz. Azt az egy szót pedig öntözi, táplálja és, ha hagyod csodát tesz benned. 

De hogy milyen nehéz engedni ennek a szónak, jól példázza az alábbi elképzelt történet:

Egyszer egy gyakorlott hegymászó több órás mászás után a fáradtságtól eltévesztette a lépést, megcsúszott a meredek sziklafalon, a karabiner kiakadt, ő pedig zuhanni kezdett a feneketlen mélység felé.

Szerencséjére esés közben jobb kezével még el tudott kapni egy kiálló követ, és ott csüngött a szikla peremén élet és halál között. Próbálta felhúzni magát, de sehogy sem sikerült. Ekkor így kiáltott fel: Istenem, csak most segíts! Mondd, mit csináljak?

Válasz azonban nem jött. Ekkor fogadkozva ismételte el kérését: Istenem, csak most segíts! Ha megmentesz, ígérem mindent úgy teszek, ahogy mondod.

Ekkor megszólalt az Úr: Ó, hányszor hallottam már ezt? A bajban mindegyik ezt mondja… Nem Uram - mondta a hegymászó - én komolyan neked fogok élni.

Rendben, akkor engedd el a követ! - válaszolt beleegyezően az Isten.

S a hegymászó méltatlankodó válasza oly sokszor gátolta meg az én életemben is Jézus szavát, hogy csodát tegyen, hogy megmenthessen: Engedjem el a követ? Csak nem gondolod, hogy megőrültem?

Te elég őrült vagy feladni magad, céljaidat és megtapasztalni Isten cselekvő szavát?

kedd, október 02, 2012

Ami nem öl meg, az erősebbé tesz





„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok, és nem a ti útaitok az én útaim, így szól az Úr! Mert a mint magasabbak az egek a földnél, aképphen magasabbak az én útaim útaitoknál, és gondolataim gondolataitoknál!” Ésaiás könyve 55,8-9



Gyülekezetünk egyik tagjának szomszédjában tűz ütött ki, és az ő lakásuk is teljesen tönkrement. Az egyik ismerőshöz költöztek átmenetileg. Felvetődik a kérdés, hogy Isten miért nem akadályozza meg az ilyen és ehhez hasonló tragédiákat, amikor megtehetné?

Olyan szépen el tudjuk mondani, hogy Isten formálni, nevelni szeretne bennünket, alkalmassá tenni az Ő országára és ezért megengedi azt, hogy nehézségek érjenek bennünket. Minden próba erősebbé tesz bennünket, és közben Isten figyel ránk, hogy nagyobb megpróbáltatás ne érjen, mint amit ne tudnánk elviselni.

Ez mind szép és igaz, de akkor mit kezdjünk azokkal az igékkel, hogy Ő „Megőriz…”, „Megvéd…”, „Nem érhet baj …” stb.

„Mert nem az én gondolataim a ti gondolataitok” – mondja a ma reggeli Igénk. Isten másként nézi a mi életünket. Gondoljunk csak a Jézus eljövetele előtti időkre! Most még három csoportja van az embereknek: akik hisznek, akik nem hisznek, és akik közömbösek. Mielőtt Jézus eljön már csak két csoport lesz: akik hűségesek Jézushoz és akik nem.

Melyik csoporthoz akarsz tartozni?

Ha az egyikhez, akkor nem vehetsz és nem adhatsz majd szabadon. Minden pillanatban ott lebeg majd a halálos ítélet a fejed felett. Üldöznek, és menekülnöd kell. Ezek azokkal történnek, akik Jézust követik. A másik csoport viszont elszenvedi a hét utolsó csapást, harapdálják nyelvüket fájdalmukban, a nap forrón perzseli őket.

Első látásra úgy tűnik, hogy mindegy mit választunk, szenvedni fogunk. De Isten gyermekei számára az ígéret is felcsendül – és ez a különbség ma is.

Isten nem ígérte a nehézségek, problémák nélküli életet, de azt igen, hogy Ő a nehézségekben is a tenyerén hordoz bennünket.

91. Zsoltárban a következőket olvashatjuk:

„Aki a Felségesnek rejtekében lakozik, a Mindenhatónak árnyékában nyugszik az. Azt mondom az Úrnak: Én oltalmam, váram, Istenem ő benne bízom! Mert Ő szabadít meg téged a madarásznak tőréből, a veszedelmes dögvésztől. Tollaival fedez be téged, és szárnyai alatt lészen oltalmad; paizs és pánczél az ő hűsége. Nem félhetsz az éjszakai ijesztéstől, a repülő nyíltól nappal; A dögvésztől, a mely a homályban jár; a döghaláltól, a mely délben pusztít. Elesnek mellőled ezeren, és jobb kezed felől tízezeren; és hozzád nem is közelít. Bizony szemeiddel nézed és meglátod a gonoszoknak megbüntetését! Mert azt mondtad te: Az Úr az én oltalmam; a Felségest választottad a te hajlékoddá: Nem illet téged a veszedelem, és csapás nem közelget a sátorodhoz; Mert az ő angyalainak parancsolt felőled, hogy őrizzenek téged minden útadban. Kézen hordoznak téged, hogy meg ne üssed lábadat a kőbe. Oroszlánon és áspiskígyón jársz, megtaposod az oroszlánkölyköt és a sárkányt. Mivelhogy ragaszkodik hozzám, megszabadítom őt, felmagasztalom őt, mert ismeri az én nevemet! Segítségül hív engem, ezért meghallgatom őt; vele vagyok háborúságában: megmentem és megdicsőítem őt. Hosszú élettel elégítem meg őt, és megmutatom néki az én szabadításomat.”

hétfő, október 01, 2012

Istentől jövő világosság


"Mert Isten, aki azt mondta, hogy a sötétségből világosság ragyogjon, ő gyújtott világosságot a szívünkben, hogy felragyogjon Isten dicsőségének ismerete Krisztus arcán." (Új Károli)

"Isten egyszer régen azt mondta: „Ragyogjon fel a fény a sötétségből!” Ő gyújtott világosságot a mi szívünkben is. Emiatt tudtuk felismerni és megismerni az Isten dicsőségét Jézus Krisztusban, az ő személyében és jellemében." (Egyszerű fordítás)

Korinthusbeliekhez írt 2. levél 4:6

Felismerni, megismerni Jézust… nem könnyű! Vagy mégis? Egy évvel ezelőtt, mikor a Jézus életéhez kapcsolódó helyszíneken jártam, próbáltam elképzelni, hogy milyen lehetett Jézust látni az akkori embereknek. A régi városok, falvak utcáin sétálva könnyebben képzeltem el a jól ismert bibliai történeteket, ugyanakkor ott volt bennem az érzés: mindez nem díszlet, ez valós emberek, valós életének helyszíne (akkor is és most is).

Az akkor élő emberek számára Jézus éppolyan rongyos vándortanítónak tűnhetett, mint bármelyik a sok körül, akiket akkoriban láthattak. Ugyanolyan hús-vér ember volt, mint ők. Látszott rajta zsidó származása, kezein ott volt a kétkezi munkának a nyoma. Nem volt rajta semmi kirívó dolog. Egyszerű embernek tűnt.

Mégis, akkor mit láttak benne már csecsemőként a betlehemi pásztorok? Miért dicsőítette Istent Anna és Simeon? Vagy később, miért hagytak hátra mindent különböző emberek, hogy kövessenek egy idegent? Vagy miért volt békesség Istvánnak, az első keresztény vértanúnak az arcán miközben kövek repültek felé?

És ma, most miért épp ezt az oldalt olvasod? Mit akarsz itt? Miért nem a pletykalapokat olvasod? Valamit megláttatod veled az Isten? Valami vágyakozást érzel arra, hogy időt tölts Istennel és magadba szállj?

Ez nem a véletlen műve. Isten elkezdett benned valamit. Előbb talán csak egy szempillantás volt, aztán tovább időztél, most pedig a legtermészetesebb dolog számodra Jézus szemlélése. Igen, ott, rajta, benne ragyog legtisztábban, legfényesebben Isten dicsősége. A személyében és jellemében maga Isten látható teljes szeretetében.

vasárnap, szeptember 30, 2012

Jobbulást


„De fölragyog majd az igazság napja számotokra, akik nevemet félitek, és sugarai gyógyulást hoznak. Úgy ugrándoztok majd, mint a hizlalóból kiszabadult borjak.”
Malakiás könyve 3:20 (Károli ford. 4:2)


Ami a gyógyulásodhoz igazán hiányzik... Az igazság, hogy végre kiléphess a téged körülvevő dobozból, és tovább láss, mint ahogy azt a fizikai korlátok engedik. Az igazság, hogy végre igazán tudd, mi is történt azon a gyászos vasárnap estén. Az igazság, hogy végre őszinte mosoly fakadjon arcodon.

Igen, barátom, lesz egy ilyen nap. Eljön az ideje annak, amikor minden apró részletre fény derül, mint egy Agatha Christie krimi végén. Amikor felfedezed, hogy az események kicsit mások voltak, másként zajlottak, mint ahogy te megélted. Amikor végre igazán tudod, így volt a jó. 

Lesz egy nap, amikor az igazság nem okoz már fájdalmat, hanem begyógyítja a régen sajgó sebeket. Amikor nem lesz több furcsa álommal teli éjszaka, melyek után nehézkes a reggel, és keserves a lét. Amikor nem lesz többé űr és hiány, mert életed összes kérdésére választ kapsz, és Isten elhozza számodra az igazi szabadulást.