Az Üdvőzítő szerepe

És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok. (Jn 12:32)

Krisztus fenti kijelentését János így kommentálja az evangéliumában: "Ezt pedig azért mondá, hogy megjelentse, milyen halállal kell meghalnia" (33. vers). A tömeg is így értelmezi kijelentését és értetlenkedve áll előtte (34. vers), mivel sokuk számára Jézus elsődleges vonzereje abban jelenik meg, hogy szóba áll soraikkal, megeteti éhezőiket és meggyógyítja betegeiket. Éppen ezért azt remélik, hogy Jézus lesz az, aki nevéhez híven (az Úr megszabadít) felszabadítja őket a római iga alól és elhozza az örök jólét királyságát. És őszintén, ki ne akarna ilyen királyt? Ámde Jézus kijelentése arra mutat rá, hogy nem a tanítóhoz, a gyógyítóhoz, a gondoskodóhoz kell vonzódnunk személyében, hanem ahhoz, aki kész volt feláldozni az életét értünk. A legnagyobb szükségünk ugyanis nem a testi kórság, vagy a megfelelő tanítás hiánya, hanem az egész valónkat, kapcsolatainkat, céljainkat, értékeinket megmételyező bűn, amitől szabadulni nincs erőnk, sőt, amit felfedezni és meglátni az életünkben is sokszor olyan vakok vagyunk. "És én, ha felemeltetem e földről, mindeneket magamhoz vonszok", mondja Jézus. A Károli fordítás itt kifejezetten szerencsés, még ha sutának hangzik is, mert tényleg nem vonzásról van szó, hanem vonszolásról (ld. gr. helkuo igét). A bennünket megkötöző bűneiktől ugyanis csak erővel, erőszakkal tud elszakítani Isten. A kegyelem pedig abban nyilvánul meg, hogy az erőszak nem tehetetlen lényünk felé irányul, hanem Krisztus felé, aki ezt önként felvállalja értünk. Ha tehát szabadulni akarunk, ha üdvösségre vágyunk, csak egyet tehetünk: Krisztusra kell tekintenünk, mégpedig mint megfeszítettre.

A hit előtt nincs lehetetlen

"A sok ember miatt azonban nem tudtak odamenni Jézushoz. Ezért felmásztak a tetőre, és onnan eresztették le az ágyat a tömegbe, Jézus elé."

Lukács 5:19.

Volt négy barát. Rengeteg közös élményük volt már. Szerettek másokon segíteni. Megtudták, hogy azon a napon Jézus az ő városukba érkezik. Sőt már meg is érkezett. A szemfülesek bementek vele a házba és köréje ültek. Jézus tanított. A hallgatók meg csak jöttek és jöttek. Már nem fértek el a házban. Az ajtón kívül álltak, illetve hallgatták az ablakon keresztül tanításait.
A négy barát is útra kelt. De előbb még tettek egy kanyart. Ismerték azt az embert, aki bénán, tehetetlenül, nyomorék betegen fekszik egy gyékényszőnyegen. Elmentek hozzá. Felnyalábolták és elindultak a ház felé. Már messziről látták a tömeget. Letették a földre barátjukat, aztán körbejárták a házat. Hogyan lehetne ide bejutni? Hogyan lehetne Jézus közelébe férkőzni?

Egy létra volt a ház hátsó falához támasztva. Ott fenn a lapos tetőn szoktak különféle dolgokat szárítani a ház lakói. Barátaink felmentek. Körülnéztek. Mi lenne, ha…? És felragyogott a szemük.

Óvatosan újra felnyalábolták betegüket és nagy nehezen felértek vele a tetőre.
Letették.
Aztán kezdték félredobálni a száradó anyagokat, aztán az agyagtetőhöz értek és kezdték megbontani azt.
Jézus épp ott ült középen. Mellette a „nagyon fontos” hallgatóság.
Egyszer csak kezd a nyakukba hullani a szemét, a száraz gallyak, az agyag.
Önkéntelenül is félrehúzódnak.
Azok ott fenn lenéznek.
Rendben! Ekkora hely elég lesz.

Újra összenyalábolják a beteget, és ágyastul – egy kötél segítségével – leeresztik középre.
Mindenki elnémul.
Halálos csend!
A beteg leérkezik.
Azok ott fönn ragyognak a boldogságtól: SIKERÜLT!
Jézus rájuk nézett.

Látva szemükben a hit fényét – feloldozta a beteget lelki és testi megkötözöttségéből.

Ilyen a mi Istenünk. Képes megszabadítani, feloldozni, meggyógyítani.

De ez a történet most RÓLAD szól!
Készen vagy ekkora áldozatra?
Látsz magad körül tehetetlen, bűnben és betegségben vergődő embereket?
Próbálsz néha nemcsak magadra gondolni?
Mikor vittél utoljára valakit Jézushoz?
Mertél-e megtenni életedben értelmetlen vagy lehetetlen dolgokat, mert erősen hittél a megoldásban?

Jézus ma hív, hogy légy TE az egyike a négy barátnak.
Hív, hogy légy TE a barátja egy szerencsétlennek.
Hogy légy ma TE az, aki Hozzá vezet egy embert.

Kezdd el ma! Hidd, hogy Isten segíteni fog!
És akkor a Te szemedben is fény csillan!

Ki vagy nekem?

Ő ekkor így szólt hozzájuk: "Hát ti kinek mondotok engem?" Péter így felelt: "Az Isten Krisztusának".

(Lukács evangéliuma 9:20)

Vannak a vizsgákon könnyű kérdések bemelegítésként. Aztán egyre nehezebb és nehezebb kérdések jönnek. A legnehezebb kérdéseket akkor hallottam, amikor azt mondták: "Nos, akkor az ötösért feltennék néhány kérdést!" Még most is érzem a pánikérzést: ez nem fog menni, ez túl nehéz lesz. A jelesért keményen meg kell dolgozni!

Jézus sokszor kérdezett. Úgy tűnik, hogy szokása volt kérdésekkel tanítani. Az érdekesség, hogy Jézus kérdései egyáltalán nem tűnnek nehéznek. Jézus azzal fordul először a tanítványokhoz, hogy kinek mondják az emberek? És máris záporoznak a válaszok: "Keresztelő Jánosnak, de némelyek Illésnek; némelyek pedig azt mondják, hogy a régiek közül támadt fel valamelyik próféta". El tudom képzelni, hogy mennyire elégedettek lehettek a teljesítményükkel a tanítványok. Mennyire örülhettek, hogy ilyen pozitív válaszokat mondhattak Jézusnak, hogy nem kellett rossz hírt mondaniuk. Az emberek elvégre nagy emberekkel azonosították Jézust. Nagyszerű válaszok, de Jézus feltesz egy újabb kérdést az ötösért: "Hát ti kinek mondotok engem?" Micsoda elképzelhetetlen kérdés? Hát miért nem azt kérdezi Jézus, hogy hány példázatot mondott összesen? Vagy hogyan végződik a Hegyi beszéd? Vagy milyen bizonyítékai vannak isteni eredetének? Elvégre milyen igazságtalan lenne, ha egy vizsgán a tanár hirtelen azt kérdezné: "Eddig nagyon jól felelt, mindent tudott! Most az ötösért! Mit gondol rólam?"

A tanítványok elképedve hallgattak. Vajon mi lenne a jó válasz? Te vagy a Teremtő? Te vagy a Mindentudó? Te vagy az Örökkévaló? Mi a jó válasz Jézus kérdésére? 

TE VAGY A MEGVÁLTÓ! És ez a válasz még az utolsó ítéletnél is kiérdemli a jelest!

Tényleg: Kicsoda nekem Jézus?

Isten országának hirdetése

„És lőn ezután, hogy ő jár vala városonként és falunként, prédikálván és hirdetvén az Isten országát, és vele a tizenkettő,”
(Lukács evangéliuma 8. fejezet 1. vers)

Megszámoltad már utazás közben, hogy mennyi településen haladsz át, míg eléred úti célodat? Gondolkodtál már azon, hogy vajon ezen településeken kik és hogyan élnek?

Kis országunk térképét nézegetve sokszor gondolkodom azon, vajon hány otthonban tudnak, beszélgetnek Jézus visszatérésének valóságáról és hányan élnek ebben a reménységben. Bizony, de sok fehér folt tűnik fel előttem…

Ugyanakkor mily bátorító az evangélium szövege. Mert miközben elcsüggedve görnyedezünk a misszióparancs „tegyetek tanítványokká minden népeket” (Máté 28:19) számunkra lehetetlennek tűnő felszólítása alatt, elfelejtkezünk arról, hogy Jézus ma is előttünk jár a szívek ajtaján kopogtatva.

Igen, eszembe jut jó pár ismerős, barát, és hittestvér, akik úgymond a „semmiből” jöttek. Ki szólította meg őket? Jézus, aki ma is járja a falvakat és városokat. Persze nem egyedül.

„és vele a tizenkettő” - inkább azt írnám - „és vele a több millió” eszköz, módszer, lehetőség, angyalsereg, emberek, könyvek, szórólap, bármi, csakhogy megismertesse magát az emberrel.

A mai kérdés: ott akarsz-e lenni te is az Ő tanúságtevői között?

Ha igen, mond velem:

Uram, én nem látom, mi vár rám; nem tudom, milyen lehetőségekkel és kihívásokkal találom szembe magam, de arra kérlek, hadd legyek eszköz a te kezedben mások megszólításában!

A kereszt ereje

Mert nem végeztem, hogy egyébről tudjak ti köztetek, mint a Jézus Krisztusról, még pedig  mint megfeszítettről.  1 Korintus 2,2

Egy apa és egy anya elhatározta, hogy megismertetik gyerekükkel Jézus Krisztust. Ők nem voltak hívők, de szerették volna, ha a fiuk a vallást is megismerné. Vasárnap reggel szépen felöltöztették, és megkérték a házvezetőnőt, hogy kísérje el a gyereket a templomba. 

Húsvét volt, a templom zsúfolásig  megtelt. A lelkész nagyon szemléletesen mutatta be Jézus Krisztus szenvedését, ahogyan elfogták őt a Gecsemáné kertben, ahogy ostorral verték a hátát, a fejére tették a töviskoronát. A kisfiút nagyon megrendítette ez a történet. Amikor arról volt szó, hogy Jézus vitte a keresztjét és a római katonák kifeszítették a kezét és odaszegezték a keresztre, majd felállították a keresztet, a fiú körülnézett.

A templomban valaki tükörben éppen a sminkjét igazította, egy férfi újságot olvasott a pad alatt, mások unott arccal hallgatták a lelkész lelkes beszédét.

A fiú odafordult a kísérőjéhez: 

„Miért nem tesznek valamit ezek az emberek? 

Miért nem szabadítják meg ezt a Jézust, akiről a lelkész beszél?”

„Pszt, maradj csendben – súgta a kísérője – mire hazaérünk te is elfelejted az egészet”

Nekünk mit jelent Jézus Krisztus keresztje? Egy történet csupán, amiről a lelkész beszél, és amit olyan jó hallgatni és elérzékenyülni a történeten? Vajon mi is elfelejtjük mire hazaérünk az istentiszteletről, vagy részünkké válik, hatással van ránk?

Pál apostolnak minden gondolata Jézus értünk hozott áldozata volt

„Mi pedig Krisztust prédikáljuk, mint megfeszítettet, a zsidóknak ugyan botránkozást, a görögöknek pedig bolondságot;”  1 Kor. 1,23

„Mert azt adtam előtökbe főképen, a mit én is úgy vettem,  hogy a Krisztus meghalt a mi bűneinkért az írások szerint;”  1 Kor. 15,3

 „Mert nem magunkat prédikáljuk, hanem az Úr Jézus Krisztust; magunkat pedig, mint a ti szolgáitokat, a Jézusért.”  2 Kor. 4,5

Ma, amikor elolvastad ezeket a sorokat, egy rövid imában mondd el, hogy „Uram, készítsd el azokat az alkalmakat, hogy a megfeszített Jézus Krisztusról beszélhessek, és ami legfontosabb éljem is a hitemet.”

Érted?

"Az Úr angyala pedig így szólt Fülöphöz: "Kelj fel, és menj Dél felé a Jeruzsálemből Gázába vezető útra, amely néptelen." Ő felkelt, és elindult. És íme, egy etióp férfi, a kandakénak, az etiópok királynőjének udvari főembere, aki egész kincstára fölé volt rendelve, és Jeruzsálemben járt az Istent imádni,  visszatérőben hintóján ülve olvasta Ézsaiás prófétát.  Ezt mondta a Lélek Fülöpnek: "Menj oda, és csatlakozz ahhoz a hintóhoz." Amikor Fülöp odafutott, hallotta, hogy Ézsaiás prófétát olvassa, és megkérdezte tőle: "Érted is, amit olvasol?" Erre az így válaszolt: "Hogyan érthetném, míg valaki meg nem magyarázza?" És megkérte Fülöpöt, hogy szálljon fel, és üljön mellé."

Apostolok cselekedetei 8:26-31

Bámulatos ebben a történetben (is) a Szentlélek időzítése, szervezése. Pont a megfelelő időben és helyen találkozik két ember, akik hamarosan nemcsak közös témát találnak, hanem hittestvérekké is válnak. Csodálatos az is, hogy egy ilyen előkelő, befolyásos vezető egy ószövetségi tekercset olvas, és válaszokat keres nyitott szívvel.

A történet nagyszerűen ér véget, hiszen az igemagyarázat után a kincstárnok azonnal megkeresztelkedik, amint vízhez értek. (Érdemes majd végig elolvasni a történetet.)

Mindebben az a szép, hogy ezek a csodák ma is megismétlődnek. Az Úr úgy rendezi a dolgokat, hogy valaki elkezdi "éhezni, és szomjazni" az igazságot. A megelégedést a Bibliában keresi és megtalálja. Nem ért azonban mindent. Az Úr küld valakit, aki eszköze lehet a megértésben, aki "megmagyarázza" a lelki dolgok értelmét. Küld egy ember, egy könyvet, egy linket, vagy egy jó gondolatot…, és valami elindul. Az eddig homályos, érthetetlen dolgokra fény derül. A nyitott szívű ember pedig elkezd változni. Gondolkodásában, majd viselkedésében. Más lesz az értékrendje, más lesz a látása, a szavai, a jövőképe. "Megtér."

Ez a Szentlélek munkája, aki embereket is felhasznált, hogy másokat elérjen, megmentsen.

Te "érted is, amit olvasol? Olvasol egyáltalán? Vannak kérdéseid? Mersz kérdezni? Nyitott a szíved a válaszra? Kész a lábad, hogy mozduljon? Ha még nem történt meg, mi gátol, hogy megkeresztelkedj?

Ha valóra válna...

„Eközben Efezusba érkezett egy Apollós nevű alexandriai származású zsidó férfi, aki ékesen szóló és az Írásokban jártas ember volt. Ő már tanítást kapott az Úr útjáról, és buzgó lélekkel hirdette, és helyesen tanította a Jézusról szóló igéket...”

Apostolok cselekedetei 18:24-25

Mondd, barátom, kicsoda számodra az Isten Fia? Igen, az egy dolog, hogy a kultúránkhoz hozzátartozik a róla való pozitív véleménynyilvánítás, mert keresztények vagyunk és hiszünk benne. Keresztény Európában élünk, és a benne való hitben emelték azt a sok templomot, az Ő emlékére áll a kereszt az út mentén, mely előtt elhaladsz 200-zal. De kicsoda Jézus a te életedben?

Róla beszél hétről hétre a pap, lelkész, tiszteletes a szószéken, a nevét tartalmazó sóhaj hagyja el a szádat egy-egy szorult helyzetben vagy a megdöbbenés csendjében. Eredetileg az Ő születésére emlékeznek karácsonykor, halálára és feltámadására pedig húsvétkor, de mindez csak üres beszéd, ha benned nem válik valóra. 

Kérlek, ma reggel ne menj úgy tovább, mintha semmi sem történt volna; elolvasva ezt a néhány sort gondolkozz el a kérdésen! Kicsoda számodra Jézus, a Megváltó? Elhiszed-e valóban, hogy Ő Isten? Elhiszed, hogy az Ő keresztje számodra élet és reménység a mindennapok gondjaiban? Elhiszed, hogy kapcsolatban lehetsz vele a 21. századi nagyváros zajos forgatagában is? Ma légy őszinte magadhoz, és engedd neki, hogy valós Isten legyen a te életedben, és így tudj róla beszélni másoknak!