szombat, december 31, 2011

Újévi kívánság

"Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok kiássák és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem ássák ki, és nem lopják el. Mert ahol a kincsed van, ott lesz a szíved is."

Máté 6,19-21

Egy régen tanult vers jár a fejemben, mely egyre követelődzőbb, egyre hangosabb szavakkal kér, sőt nem is kér igazán. Nagy László régi sorai mintha most is tökéletesen visszatükröznék újévi kívánságainkat.

Nagy László:

Adjon az Isten szerencsét,
szerelmet, forró kemencét,
üres vékámba gabonát,
árva kezembe parolát,
lámpámba lángot,
ne kelljen korán az ágyra hevernem.
Kérdésre választ ő küldjön,
hogy hitem széjjel ne dűljön.
Adjon az Isten fényeket,
temetők helyett életet -
nekem a kérés nagy szégyen,
adjon úgyis, ha nem kérem.

A lázadó hang mögött azonban ott van a tisztelet is. Mert minden, ami a mindennapi élet szükséglete – a jó sors, a kenyér, a barátság, a világosság, sőt még a létkérdésekre adott válasz és maga az élet is –, az Isten ajándéka.

Beszédes Nagy László hallgatása is. Mert nem szól kincsekről, gazdagságról és tobzódó élvezetekről sem. Nem kívánja a mindennapi hívságainkat, megmarad az egyszerűségnél, ami a boldogság, a megelégedés igazi forrása.

Újesztendő köszönt ránk. Mindannyian reménységgel és váradalommal a szívünkben tekintünk felé. A különbség csak ezekben az apróságokban rejlik: Mit kívánunk? Kitől reméljük?

péntek, december 30, 2011

Gondolj az Úrra


"Gondolj az Úrra, a te Istenedre, arra, hogy Ő adta az erőt a jólét megteremtéséhez, hogy megtartsa a szövetséget, amelyet atyáiddal esküvel kötött, ahogy ez most is van."

5Mózes 8:18.

A hálával együtt jár az öröm a hálátlansággal pedig a rosszkedv. Ne felejtsd el megköszönni mindazt a jót, amit Isten ajándékozott és fenntartott neked. Reinhard Zeller, a Beuggen am Rhein-i nevelőintézet vezetője súlyos köszvényben szenvedett. Betegségének 25-ik évfordulóján azt írta: „Azért ünnepelek, mivel semmiféle teremtményt és semmiféle betegség sem választ el engem Istennek Jézus Krisztusban lévő szeretetétől”.

Amikor fáradtak, magányosak, csüggedtek, csalódottak, túlterheltek vagyunk, és nem látunk kiutat, és amikor úgy érezzük, hogy az emberek nem értenek meg, hogy problémáink elárasztanak bennünket, akkor nézzünk fel. Egyszerű gyermeki imában forduljunk a menny felé és fogjuk meg szerető, gondoskodó Istenünk kezét. Ha kezünk és szívünk egyesül Istenével, Ő ezt mondja nekünk: nem hagylak el téged! Mindig bízhatunk Benne! Akkor is higgyünk neki, amikor a látszat ellene szól!

„Elménket gyakran ellepik a fájdalom árnyai. De ne gondoljunk erre. Jézus szeret bennünket. Megérti gyengeségeinket, ezért megcselekedhetjük akaratát, ha egyszerűen megnyugszunk karjai között. Ami-kor kísértések érnek, aggodalom, szorongás és sötétség veszi körül lelkedet, tekints oda, ahol legutoljára láttad a fényt. Nyugodj meg Krisztus szeretetében és az Ő óvó gondviselése alatt!” (MH. 250-251.)

“Isten nem kéri tőlünk, hogy győzzük le a bűnt a magunk erejével. Azt kéri, hogy jöjjünk közelebb Őhozzá, és szabaddá tesz bennünket, bármi legyen is a problémánk. Isten együtt érez gyengeségeinkkel, s azt szeretné, ha félelmünket és nyugtalanságunkat lába elé tennénk, és elfelejtenénk azokat. Magunkkal foglalkozni, saját érzéseinket tanulmányozni nem bölcs dolog. Ha problémáinknál időzünk, Sátán olyan kísértéseket és nehézségeket támaszt körülöttünk, amivel meggyengíti hitünket és megsemmisíti erőnket.”

(MH. 249.)

csütörtök, december 29, 2011

Védelem a rossztól

"A kevélységtől is tartsd távol szolgádat, ne uralkodjék rajtam. Akkor feddhetetlen maradok, sok bűntől mentesen."

Zsoltárok könyve 19:14

A kevélység az Istentől elidegenedett ember bűne. Az első bűn is ez volt. Lucifer szívében a kevélységből született a lázadás minden bűnre kiterjedő palettája.

A kevély ember nem akar Istentől függni. Önmagában látja a dolgok kezdetét és végét. Végességét nem hajlandó felfogni, hanem légvárakat épít, nosztalgiázik és hiábavalóan reménykedik.

A kevély ember csak önmagára számíthat. Nem becsüli és nem igényli a másik embert. A kevély nem használ, csak kihasznál.

A kevélység nem csak a királyok kísértése. A kisemberek, a hátránnyal élők és az elnyomottak szintén találkozhatnak vele. Senkit sem fog elkerülni a kísértése. Lehet, hogy mi önérzetnek nevezzük sokszor, de lehet, hogy emögött a kevélység bűne lapul.

Isten Fia ezen a Földre alázatos istenemberként érkezett. Nem is változott meg. Neki lett volna mire felvágnia - hiszen Ő teremtette a világot, az övéi közé jött, azaz a saját keze munkájaként megteremtett emberek közé. Ő viszont nem tett ilyet. Alázatosan elviselte a kereszthalált és mindent, amit gonosz emberek rá mértek. Nem hajolt el egyetlen pofon elől sem.

Ha az Úr alázatos volt, mi porból alkotott teremtmények nem lehetünk kevélyek.

szerda, december 28, 2011

Isten gondoskodása

„Mindazok te reád néznek, hogy megadjad eledelüket alkalmas időben. Adsz nékik és ők takarnak; megnyitod kezedet, és megtelnek a te jó voltoddal.”
(104. Zsoltár 27-28. vers)


E Zsoltárt olvasva eszünkbe juthat a Hegyi beszéd, melyben Jézus az Atya szerető gondokoskodását hangsúlyozza, a természet rendjét állítva a figyelem középpontjába. Hiszen ezt szemlélve eltűnhet szívünkből a jövőtől való félelem, aggodalom.

Ennek ellenére mégis oly sokan félreértelmezik az isteni gondoskodás fogalmát. Elvárják, hogy mint csecsemőt etesse, itassa és öltöztesse őket a Teremtő. Milyen kényelmes is lenne, ha még ma is csak úgy szánkba repülne, az az öt kenyér és két hal, főleg, ha már előre meg is lenne rágva…

Bizony sokan kiáltják ma is: Etess! Etess! És akkor elhisszük, hogy létezel.

Isten azonban nem ad enni. Ahogy az állatoknak sem rakja a szájába az eledelt. Viszont megtanít arra, hogyan juthatunk az adott alapanyagból a legmegfelelőbb táplálékhoz.

Ő adja az életet, az erőt, a bölcsességet, hogy képességeink szerint kitartó munkával felhasználjuk a felkínált lehetőségeket és áldásokat.

S milyen jó tudni, ahogy a Zsoltár írja, mindezt a maga idejében adja. Nem akkor esik az eső, nem akkor süt a nap, amikor mi szeretnénk, hanem amikor Ő akarja.

Tekints fel rá bizalommal és tanulj meg élni a ma utadba kerülő szépségeivel.

kedd, december 27, 2011

Az Ige utáni éhség



"Ímé, napok jőnek, azt mondja az Úr Isten, és éhséget bocsátok e földre; nem kenyér után való éhséget, sem víz után való szomjúságot, hanem az Úr beszédének hallgatása után."  Ámós. 8,11
  




Mikor jönnek ezek a napok?

 „Azoknak, akik nem méltányolták, nem tanulták és nem becsülték Isten Igéjét, amit szolgái szóltak, most okuk lesz a keserves siránkozásra. Láttam, hogy az Úr az ítéletben az idők befejeztével a földön keresztül megy; a félelmes csapások kitöltetnek. Akik megvetették Isten Szavát, akik könnyelműen tisztelték azt, azok "vándorolni fognak tengertől tengerig és északtól, fogva napkeletig. Futkosnak, hogy keressék az Úrnak beszédét, de nem találják meg" (Ámos 8:12). Az Ige hallása utáni éhség van a földön. - Ms 1, 1857.

NINCS TÖBB IMA A GONOSZOKÉRT
   
Isten szolgái befejezték utolsó munkájukat. Elmondták utolsó imáikat, elhullatták utolsó keserű könnyeiket a lázadó egyházért és az istentelen népért. Elmondták utolsó, ünnepélyes figyelmeztetésüket. Ó! mily gyorsan odaadnák akkor a házakat, a földeket, a pénzt, amit fösvényen felhalmoztak, dédelgettek és szorosan markoltak, némi vigaszért azoktól, akik az igazságot tanították és nem éltek aszerint, az üdvösség útjának magyarázatáért, vagy papjaiktól reményteljes szavak, ima, vagy buzdítás hallásáért. De hiába, nekik éhezni és szomjazni kell; szomjúságuk sohasem lesz csillapítva, semmi vigasztalást nem kaphatnak. Esetüket  meghatározták és örökre rögzítették. Ez félelmes, rettenetes idő. - Ms 1, 1857.
  
  Abban az időben Isten ítélete kegyelem nélkül hull. Mily irigylésre méltó lesz a gonoszok számára azoknak a helyzete, akik "a fenséges rejtekében" maradnak - az olyan épület, amelyben az Úr mindenkit elrejt, aki szerette őt és engedelmeskedett parancsolatainak! Az igazak serege valóban irigylésre méltó oly időben azok számára, akik szenvednek bűneik miatt. De a kegyelem ajtaja be van zárva a gonoszok számára. Többé nem imádkoznak érettük a megpróbáltatás befejezése után. - 3BC 1150 (1901).

„Annakokáért míg időnk van, cselekedjünk jót mindenekkel, kiváltképen pedig a mi hitünknek cselédeivel”    Gal. 6,10

hétfő, december 26, 2011

Isten ismerete


"Az pedig az örök élet, hogy ismernek téged, az egyedül igaz Istent, és akit elküldtél, a Jézus Krisztust."
János evangéliuma 17:3

Ismeret. Miféle ismeretről van itt szó? A mai Facebook-os IWIW-es világban elég tágan értelmezzük, hogy ki tartozik az ismerőseink körébe. Ismerjük a családunkat, házastársunkat, de ismerős lehet az is, akivel egyszer valahol találkoztunk, de talán még a nevét sem tudjuk.

Jézus elmondott egy példázatot, melynek csattanója elmondja miért létfontosságú kérdés az igazi ismeret. 
"Akkor hasonló lesz a mennyek országa a tíz szűzhöz, akik fogták lámpásukat, és kimentek a vőlegény fogadására.  Öt közülük balga volt, öt pedig okos.  A balgák ugyanis amikor magukhoz vették lámpásukat, nem vittek magukkal olajat, az okosak viszont lámpásukkal együtt olajat is vittek korsóikban. Mivel pedig a vőlegény késett, mindnyájan elálmosodtak, és elaludtak.  Éjfélkor aztán kiáltás hangzott: Íme, a vőlegény! Jöjjetek a fogadására! Ekkor felébredtek a szüzek mind, és rendbe hozták lámpásukat. A balgák így szóltak az okosakhoz: Adjatok nekünk az olajotokból, mert lámpásunk kialszik.  Az okosak így válaszoltak: Hátha nem lesz elég nekünk is meg nektek is: menjetek inkább a kereskedőkhöz, és vegyetek magatoknak.  Amíg azok távol voltak vásárolni, megjött a vőlegény, és akik készen voltak, bementek vele a menyegzőre. Azután bezárták az ajtót.  Később megérkezett a többi szűz is, és így szóltak: Uram, uram, nyiss ajtót nekünk!  Ő azonban így válaszolt: Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket." (Máté evangéliuma 25:1-12)

Sok keresztény megelégszik azzal, hogy évente egyszer-kétszer elmegy a templomba. Mások úgy gondolják, hogy ismerik az Urat, de még saját Bibliájuk sincs, és egyszer sem olvasták el Isten üzentét. Van, aki megelégszik egy teljesen felszínes és időszakos kapcsolattal. "Engem az "xy" egyházba kereszteltek, ebben is fogok meghalni" – mondják a jellemzően "nagy" egyházak tagjai. "Én a "wz" egyház tagja vagyok, akik a "tiszta" igazságot képviselik… és hátradőlve, hamis biztonságban ringatják magukat. "Én már újjászülettem, megtértem, biztosítva van az üdvösségem"…

Ezerféle gondolat, vélemény, melynek közös jellemzője éppen az a gondolkodásmód, amit Jézus példázatának öt bolondja is képvisel. Megelégszenek felszínes, sekélyes, sablonos vallásossággal, és mikor be akarnak lépni Isten országába, akkor jön a fájó kijelentés: " Bizony, mondom nektek, nem ismerlek titeket."

Mit jelent számodra, hogy ismered az Urat? Mennyi időt töltesz vele? Beszélsz-e róla, vállalod-e mások előtt? Hasonlít-e a jellemetek? Örömmel követed-e parancsait vagy csak szolgaként engedelmeskedsz? Rábízod-e magad teljesen, még ha összedől is a világ?

"Lájkolja" majd az életed bejegyzéseit? Vajon, visszajelöl-e ha te is bejelölted?

vasárnap, december 25, 2011

Azon a napon…

„Az Úr lesz a király az egész földön. Azon a napon az Úr lesz az egyetlen Isten, és neve az egyetlen név.”
Zakariás próféta könyve 14:9

Karácsony az egész világon. Lakások millióiban ott kering a gyertya és az örökzöld illata. A békéről és szeretetről beszélünk, arról, hogy Isten Fia emberré lett az emberért, hogy kész volt odaadni értünk a mindent, hogy élhess te és én. Hogy megélhess hétköznapokat, ünnepeket, hogy emlékezz és várj, míg a történet vége megérkezik. 

Mert Betlehem „csak” egy pontja Isten tervének. Egy megmásíthatatlan eseménysorozat méltó-méltatlan kezdete. Isten Fia földi életének első állomása, de nem az utolsó. A történet még nem ért véget, mert az isteni csoda városát betonfal veszi körül, és vannak, akik számára nincs hely a falon túl. Mert országok százaiban nem fér meg testvér a testvér mellett, mert a békéről csak beszélünk, de igazán talán senki sem tudja, mit is jelent. Mert ember szíve a másik szívtől áthatolhatatlan távolságban van. Mert bár egy nyelvet beszélünk, de elbeszélünk egymás mellett, és csak gyűlölet marad végül. Mert bár néha össze tudunk fogni, de ahhoz egy közös ellenség kell, akinek léte, és az ellene való fellépés feledteti velünk a hétköznapok üvöltő ellentéteit. Mert még mindig vannak, akik éhen halnak, míg máshol oly nagy a pazarlás. Mert nem él az ember emberként, és elfelejtettük helyünket a világban.

De jön egy nap, amikor minden megváltozik, és újra egy Úr lesz a Föld felett. Újra Isten lesz az egyetlen, és meglátja mindenki az Ő hatalmát. Neve lesz az egyetlen név milliók hálás ajkán, mert az advent reménye végre beteljesült.