A mai nap egy kicsit más...

„Az Úr Lelke van rajtam; azért kent föl engem, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, elküldött, hogy szabadulást hirdessek a foglyoknak és látást a vakoknak, hogy szabadon bocsássam a megtörteket, és hirdessem az Úr kedves esztendejét”

Lukács 4,18-19

A mai nap egy kicsit más, mint a többi. Ma jobban igyekezünk sok-mindenre, szeretnénk, ha a tőlünk telhető legjobbat nyújthatnánk. Ma legyen a legtisztább a házunk, ma legyen a legjobb ebéd és vacsora. Gyermekeink és családunk ma érezze a legjobban magát. Ma sikerüljön legjobban a meglepetés, most igazán érjen célt az ajándék, igazi örömöt nyújtva. Ma legyen teljes a boldogság!

Miért ma? Mert karácsony van, ünnep, Jézus Urunk születése napja.

De mi történik, ha ma mégse jut idő mindenre és mindenkire? Mi történik, ha nem fejeződik be időre a takarítás; ha nem jön föl elég magasra a sütőben a piskóta? Mi lesz, ha odaég a karácsonyi pulyka; ha a gyerekeknek, unokáknak nem tetszik az ajándék? Akkor nem lesz teljes az öröm?

Mitől ünnep, az ünnep? Az ajándéktól függ, amit adok, vagy amit kapok? De nem vehetek megbecsülést, tiszteletet, szeretetet. Sem elégedettséget és jóakaratot. Így az ünnepet sem lehet megvenni boltban, nem lehet oda adni szépen becsomagolva sem, mert az ünnepet Isten rejti el a szívünkben., ahogy az igazi ajándék a gyermek Jézusban is még csak rejtve van, és csak kevesen ismerik fel. Néhány pásztor a mezőn, napkeleti vándorok, egy öregember és egy öregasszony a templomban. Jézus még a szülei számára is csupán titok, amit meg kell érteni, amit tanulni kell. Ezért jegyzi meg Mária a pásztorok bizonyságát, és ezért cselekszik mindenben az isteni vezetésnek József. Mert tanulni csak így lehet, alázattal. Csak később hallják meg, mégpedig magától a Megváltótól, csak később értik meg, miért is jött Ő ebbe a világba. Ahhoz pedig, hogy elfogadják, hogy ők maguk a önzés által kifosztott szegények, akiknek az örömhír szól; ők az élet által megtört szívűek, akik Isten gyámolítására szorulnak; ők azok, kiket vakká tesznek a körülmények, és/vagy saját hibáik; ők a vágyaik által megkötözöttek, bűneik rabságában sínylődő szabadulásra vágyók, akikhez Jézusban elérkezett az Isten kedves esztendeje; mindehhez Jézusnak meg kellett halnia.

Vajon mi, értjük-e már, hogy az igazi ünnep az, amit Isten cselekszik velünk. Értjük-e, hogy az égi gyermek imádata legfeljebb csak a család szeretetéhez vezet el, míg a felnőtt Krisztus követése beteljesedést jelent. Ha nem, ha az ünneplés cicomás forgatagában a jóakarattól fújtatva mindezt elfelejtjük, akkor minden erőfeszítésünk hiábavaló.

Angyalok dícsérete

„Hirtelen mennyei seregek sokasága vette körül az angyalt, és dicsőítette az Istent ezekkel a szavakkal: "Dicsőség a magasságban Istennek és békesség a földön a jóakarat embereinek!"

Lukács 2:13-14.

Megérkezett! 2000 évvel ezelőtt angyalok hozták hírül az embereknek, hogy Jézus megszületett!

El tudod képzelni a jelenetet? Pásztor vagy. Este van. A nyáj a karámban – a pihenőhelyen. Ülsz a többi pásztorral a zsarátnok körül. Beszélgettek. Álmos este van. Aztán hirtelen fényesség! És közeledik! És csak közeledik! Egyenesen kis csoportotok felé. Szemellenzőként teszed kezed a homlokodhoz. Mi akar ez lenni?

Aztán nagyon hamar meglátod, hogy egy angyal. Mikor épp arra gondolsz, hogy talán a fáradtságtól álmot álmodsz – látod, hogy a többi pásztor is ugyanazt látja. Már ragyog az egész mező. Egyetlen angyal fényétől! Amikor szemed kezdi megszokni a fényességet – újabb csoda: Istent dicsérő mennyei angyalok sokasága! Aztán tisztán, jól érthetően a következő szózatot hallod:

„Ne féljetek, mert nagy örömet hirdetek nektek, mely az egész népnek öröme lesz. Mert megszületett ma a Megtartó, az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban. És hirtelen az angyallal mennyei seregek sokasága jelent meg, akik az Istent dicsérték és ezt mondták. Dicsőség a magasságos mennyekben az Istennek, és e földön békesség, és az emberekhez jó akarat!”

Ez történt 2000 évvel ezelőtt. Tudod, hogy ez hamarosan ismét megtörténik? Nemsokára, azaz nagyon hamar Jézus Krisztus ismét eljön. De nem egy istállóban, egy szegényes jászolban. Hanem angyalok sokaságától kísérve – hatalommal és dicsőséggel.

„És akkor feltetszik (meglátszik) az ember Fiának jele az égen… és meglátják az embernek Fiát eljönni az ég felhőiben nagy hatalommal és dicsőséggel. És elküldi az ő angyalait nagy trombitaszóval, és egybegyűjtik az ő választottait a négy szelek felől, az ég egyik végétől a másik végéig…Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mely órában jő el a ti Uratok. Azért legyetek készen ti is; mert amely órában nem gondoljátok, abban jő el az embernek Fia.”

Szeretnék azok között lenni, akik meglátják az ég felhőiben visszatérő Jézus Krisztust!

Remélem, találkozom veled majd ott a nagy tömegben!

A kitartás jutalma

"Állhatatosságotokkal nyeritek meg majd a lelketeket."

Lukács evangéliuma 21:19

Néhány percig nem nehéz kitartónak lenni. A gond azonban az, hogy az még nem kitartás. A kitartás hosszú idő alatt tanúsított rendíthetetlen hűség.

Ádám és Éva nem a kitartásnál rontották el, hiszen őket a kígyó nem kellett, hogy sokáig kísértse, hogy hűtlenek legyenek, szinte azonnal kötélnek álltak.

Noé 120 éven át hirdette az akkori világnak szóló utolsó kegyelmi üzenetet, nem figyelve a csúfolódó hangokra, amelyekből azt hallhatta ki, hogy felesleges vállalkozásra adta a fejét.

Ábrahám elfogadta Sára egyszeri ajánlatát az ágyas-kérdéssel kapcsolatban. Őt sem kellett hosszasan győzködni, hogy egy apró lépéssel elinduljon egy veszedelmes lejtőn, aminek ma is láthatjuk a szomorú következményeit.

József kitartóan, és következetesen nemet mondott Potifár feleségének nap, mint nap jelentkező kísértésére, egyszer sem könnyítve a nyomáson azzal, hogy engedelmeskedik a hívó hangnak.

Dániel 70 éven át volt hűséges szolgája Istennek egymást váltó két bálványimádó birodalomban is fogolyként. Halálos rendelet sem tántorította el az Istentől.

Mi a helyzet velünk?

Engedünk az első kísértő hangnak, mondván, hogy ez nem lényeges kérdés?

Vagy engedünk, mert apellálunk Isten végtelen kegyelmére, aminek mélysége valóban kimeríthetetlen, de olcsóvá tesszük így a felbecsülhetetlent?

Vagy tántoríthatatlanok vagyunk hosszú éveken át és egyetlen egyszer lazítunk a gyeplőn, mondván, hogy biztonságos a terület, vagy kimondjuk, hogy engem ez már nem veszélyeztet, én ebben már sokszor megálltam, és akkor bukunk el? A saját ígérgetéseinkkel mondtuk meg az ellenségnek, hogy hol vagyunk a leggyengébbek, mert abban csak a saját erőnkkel védekezünk, és az Istenét nem igényeljük.

Vagy tudjuk magunkról, hogy az első adandó alkalommal nagy esélyünk van rá, hogy eláruljuk Azt, akiben hiszünk, de kérjük az erőt Tőle, hogy védjen meg, mert a magunk ereje csak a bukásra elég?

Az Úr a kitartást kéri tőlünk, de az Ő segítségét ígéri meg hozzá segítségül. A mi részünk nélkül viszont nem segíthet.

Megkeres és megtart az Úr

„Mert azért jött az embernek Fia, hogy megkeresse és megtartsa, a mi elveszett.” (Lukács evangéliuma 19. fejezet 10. vers)

A felfedezések korában, mikor vitorlás hajók cirkáltak a világ óceánjain, nem volt ritka, hogy a természet erőivel szemben még a legjobban megépített fregattok is gyenge lélekvesztőknek bizonyultak. S ha partot is ért egy-egy hajótörött, csekély kilátása volt a megmenekülésre és még kevesebb, hogy valaha is hazaérhet egy arra tévedt hajó fedélzetén.

Egy hajótörött, aki túlélte a vihart, a lakatlan sziget viszontagságos adottságait, nap nap után felment a sziget legmagasabb pontjára és onnan leste a reménylett fehér vitorlát.

Mikor már-már feladta, megtörtént a csoda. Egy közeledő kis pötty a nagy kékségben. Igen, ez egy hajó. De vajon meglátják a jelet? Észrevették. Lehorgonyoznak az öbölben. Csónakban emberek jönnek. Nagy öröm, ölelkezés.

Ám, mikor beszállnak az ide-oda himbálódzó csónakba, hajótöröttünk kiugrik a vízbe és a part felé szalad. Fél. - Én nem akarok elveszni - kiáltja, - minden hajó elsüllyed!

Ne félj! - jön a válasz - Amíg a víz kívül van nincs gond.

Ó, hányszor vagyunk mi is ilyen esetlen, félelmekkel teli hajótöröttek, akik magunk fúrtuk meg, futattuk zátonyra és vesztettük el életünk hajóját.

S milyen jó, hogy az Isten, Jézus ennek ellenére megkeresett és megtalált. Sőt. Az Ő saját hajójának fedélzetére invitál, hogy a világ háborgó tengerén keresztül hazavigyen.

Így lehet, hogy ma is nagy hullámok várnak rád, de ne feledd: - Amíg a víz kívül van nincs gond. „Nem azt kérem, hogy vedd ki őket a világból, hanem hogy őrizd meg őket a gonosztól.” (Jn.17:15)

Hidd el, az Ő hajója kiáll minden vihart, nem süllyed el!

Békességet!

„A te törvényed kedvelőinek nagy békességük van., és nincs bánkódásuk.” Zsolt.119,165.

Keresztyén körökben gyakran halljuk ezt a köszönést: „Békességet”! Jézus tanította nekünk. Azt mondta, hogy amikor belépünk egy házba, az a békesség, ami szívünkbe van, átszáll a bent lakókra. De van-e békesség a szívünkben? Az egész világ háborog, tele van békétlenséggel! Vajon a mi szívünkben él a jézusi béke? Ami Megváltónk mondta: „Békességet hagyok néktek, az én békességemet adom néktek, nem úgy adom én néktek, amint a világ adja. Ne nyugtalankodjék a szívetek, se ne féljen.” Jn.14,27. Jézus békéje tehát nem függ körülményektől, de személyektől sem. Valaki egyszer azt mondta, hogy „békességem van addig, amíg nem bánt senki…, de próbáljon meg valaki bántani, akkor megtudja,  milyen a bennem lévő békesség!” Sajnos néha mi is ilyenek vagyunk! Persze, könnyű addig békében lenni, amíg minden szép és jó! Mindaddig, amíg úgy történik,ahogy én akarom…. A krisztusi béke ennél jóval több! Nem csak akkor van a szívben, amikor nem történik semmi rendkívüli, hanem akkor is, ha dörög az ég és villámlik, és majdnem összedől az egész világ körülöttem. Pál apostol úgy fogalmaz, hogy „az Isten békessége, amely minden értelmet felül halad…” Fil.4,7. Szinte hihetetlen, hogy mire képes az Isten békessége! Amikor már leomlanak a bevehetetlennek hitt erődítmények, amikor az emberi biztosítékok is véget érnek, az isteni békesség még akkor is tart. Ha összhangban vagyok az Úr akaratával, akkor egy olyan belső békesség árasztja el szívem, amely emberi ésszel fel sem fogható.

Ahogy itt írom ezeket a gondolatokat, egy picit magamba szállok… Vajon él-e ilyen béke a szívemben? Sajnos úgy érzem, még nem! De azt is tudom, hogy ma Jézus ezt felkínálja! Mennyivel másabb így kezdeni a napot, a térdeinken! Kérni Krisztust, hogy költözzön a szívünkbe békéjével. Hogy türelmesebb legyek a másikhoz, hogy ne háborogjak mindenen….

Igen, ez lehetséges! Hiszem megígérte Istenünk….

Kormos Tivadar

Megőriz az Úr

"Az Úr megőriz téged minden bajtól, megőrzi életedet.  Megőriz az Úr jártodban-keltedben, most és mindenkor."

Zsoltárok könyve 121:7-8

Nem kis feladat megőrizni egy ember életét, testi-lelki épségét. A tíz hónapos kisfiunk egy ideje igencsak önállóan közlekedik a lakásban, ezért komoly őrző-védő szolgálatot igényel részünkről. Ha elmegyünk egyik szobából a másikba, ő négykézláb mászva utánunk ered. Gyakran indul felfedezőútra, ilyenkor többnyire nekünk kell kiszabadítani a szék, vagy asztal alól, mert bemászni nem volt nehéz, de sem kibújni, de felkapaszkodni nem tud. Sok már kisgyerekhez hasonlóan őt is nagyon érdeklik a műszaki dolgok, így a konnektorok, kapcsolók, kábelek – persze nem az, amit oda adunk neki, hanem ami a falban van...

A nagyobbik gyermekünk, mikor biciklizni tanult, hirtelen nagyon bátor lett, ezért ha elindultunk a városban vele, szerettük mindig a közelünkben tudni, hogy ha baj van segíteni tudjunk…

Manapság, amikor egy új autót terveznek, nagyon nagy gondot fordítanak az aktív és passzív biztonsági berendezésekre. Régebben még extrának számított a légzsák, vagy blokkolásgátló, ma már szinte szériatartozék. A fejlesztések terén az üzemanyag takarékosság mellett talán a biztonság növelése az egyik legfontosabb szempont…

A kötelező biztosítás váltása kapcsán figyeltem fel arra, hogy a biztosítóknál már külön lehet a kisgyermekekre is élet- és balesetbiztosítást kötni az ő élethelyzetüknek megfelelő eseményekre…

Egész életünkre jellemző a biztonságra törekvés. Sokat költhetünk értékeink, lakásunk, autónk védelmére, mégis a legnagyobb kihívás az emberi élet védelme. Például egy államfő, vagy híres ember védelmezésére vagyonokat lehet költeni. Teljes biztonságban azonban senki sem tudhatja magát.

Mai igénk egy zarándokének záró sorain keresztül arra emlékeztet, hogy teljes biztonságot, védelmet és békességet csak az Úr adhat. Az Ő segítsége ráadásul ingyen van, bármikor elérhető, és bármilyen bajban is vagyunk, ki tud menteni.

Mielőtt kitennéd lábadat az ajtón, ne feledd (és ne csak rutinból) oltalmát kérni. Mielőtt lefekszel és elalszol, adj hálát gondviseléséért, erejéért. Az Úr legyen veled ma is!

Advent reménye

„Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke.”

Ézsaiás könyve 11:1-2

Advent van. A remény és az öröm gyertyái égnek már az asztalon, és talán a szív is nemsokára nyugalmat talál ezekben a napokban. Emlékezés és várakozás fonódik halkan össze, és nem élhet egyik a másik nélkül.

Isten jött közénk, hogy helyreállítsa, amit mi elrontottunk, hogy hidat építsen köztünk és az Örökkévaló között, hogy újra Emberek lehessünk igazán. Fogott egy tollat, és rajzolni kezdett a szívedbe vérvörös tintával egy arcot, az Isten arcát. Akit neked annyian mutattak már be tévesen és torzul, Ő kijavította hibáról hibára a kegyetlen, zsarnoki vonásokat, a "nekem meg kell felelned" ráncait és a "nem vagy elég jó nekem" szemöldök összehúzását.

Betlehem és Názáret és Jeruzsálem kellett ahhoz, hogy megismerd az Isten valódi arcát, hogy végre szívből tudd imádni, és ne félelemből. A puszta, a kert és a hegytető kellett ahhoz, hogy meglásd, mit tett az Isten érted, és, hogy mennyit is ér az ember.

És Jézus jön még. Visszajön, mert a pont még nem került fel az Ember mondatának a végére, és ehhez a te válaszodra is szükség van.

Már csak néhány nap, és itt a Szenteste, a Karácsony. Kérlek, gondolj arra, aki miatt ünnepelhetsz. Engedd, hogy szíved elinduljon a csillag után a keleti égbolton, és találkozhass a Megváltóval. Engedd, hogy lénye átjárjon, és élj tovább az advent várakozásában!