szombat, augusztus 20, 2011

Sensei


„Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!”
Ésa 35,3-4

Már folyt az edzés, amikor beléptem az edzőterembe. A sok fehér ruhás szó nélkül futott körbe-körbe a tornateremben, csak néhányan – mint én is – voltak melegítőben. Rövid, tömör vezényszó hallatszott, mire mindannyian a földre vetették magukat és mindkét öklük első két bütykére támaszkodva elkezdték nyomni a fekvőtámaszokat a következő parancsig, aztán futás tovább. Ő középen állt. Valódi karate ruha volt rajta, nem lepedőből vart, mint többeknek. Az öve is valódi volt, igazi vizsgán szerezte. A haja sportosan rövidre nyírt, a válla megfelelően széles, a testalkata pedig igen izmos és ruganyos volt. Szigorú szemeivel pont rám nézett. „Ötven.” – intett, majd újból a többiek felé fordult és folytatta az edzésüket. Én pedig hasra vetettem magam és az egyre jobban sajgó bütykeimet nem kímélve róttam a késésemért kiszabott büntetést.

Ő volt az első karate edzőm. Megkérdőjelezhetetlen tekintélye beleitta magát emlékeimbe. Az a kitartás, amit belém nevelt, később is sokat segített az élet más területein is, a katonaságnál, a munkahelyen, felnőttkori iskoláimban. Mi, lankadt kezű, puhány, fáradságtól roskadozó térdű, egykor remegő szívű, elkényeztetett gyerekek tőle tanultuk, hogyan legyünk valódi harcosok.

Ma is ránk fér az edzés, de nem csak a fizikai. A Biblia arra tanít minket, hogy Krisztus harcosaiként komoly lelki harcot kell vívnunk az ellenséggel vívott csatákban és ez sem megy gyakorlás nélkül. Istennek olyan emberekre van szüksége, akik erőt, reményt és hitet tudnak önteni az övéibe, hogy a századik, de akár az ezredik „lelki fekvőtámaszt” is ugyan olyan lelkesen hajtsák végre, mintha ez lenne az első. Ezért fontos, hogy járj elől a lelki életben! Légy jól megpróbált, imádságban tapasztalt, gazdag bibliaismerettel rendelkező lelki vezető! Légy jó edző!

péntek, augusztus 19, 2011

Túlerővel


„Ne félj, mert többen vannak velünk, mint ővelük!”

2Királyok 6:16.

Ízlelgesd ezt a ma reggeli Igét. Elhiszed, hogy többen vannak melletted, mint ellened? Hihetetlen! Nem igaz? És már tudnál is sorolni egy csomó embert, ’barátot’ – akik biztosan nem állnának melletted, ha valami baj érne.

Vagy elképzeled magad egy kórházi ágyon egy vakbélműtét után. Vajon hányan jönnének el hozzád a hét folyamán, hogy meglátogassanak?

Vagy a rosszul megválasztott hiteled miatt veszélyben az otthonod, vagy a leépítések miatt a munkahelyed. Vajon hányan állnának úgy igazán melléd a nehézségben?

A mai Ige első gondolata: Ne félj! „A félelem bekopogott, a remény ajtót nyitott – de már nem volt ott senki!” – olvastam valahol. Ismersz valakit a környezetedben, aki nem fél? Aligha. Mindegyikünk fél valamitől. A kisbaba a szuritól, és attól, hogy esetleg nem kap enni. A kisiskolás, hogy egyest kap, a középiskolás, hogy nem veszik fel az áhított egyetemre, a felnőtt, hogy elveszíti munkahelyét vagy a házát. Az idős, hogy magára marad.

Jézus meg azt üzeni ma nekünk, hogy ne félj!

Ha láttad ’Az élet szép’ című filmet, tudod, miről beszélek. A kisfiú egyáltalán nem félt a gázkamrák árnyékában, a durva, goromba nácik között, az üres tányér fölött – mert édesapja ott volt vele.

Ma neked is ezt üzeni a te édesatyád – ne félj, mert melletted vagyok. Sőt, nemcsak én vagyok melletted, hanem sokkal többen vannak – akik szeretnek, mint gondolnád.

Az egész világegyetem szeret téged! Az angyalok. Köztük az őrző angyalod, aki születésed óta fogja a kezed. Melletted van a te mennyei Atyád, ott van Jézus Krisztus. Szeretettel vesznek körül.

Nyugodj meg! Tedd le terhedet! Nézz fel! Mert többen vannak melletted, mint ellened!

szerda, augusztus 17, 2011

Elmúlik a bánat

„Ti is azért most ugyan szomorúságban vagytok, de ismét meglátlak majd titeket, és örülni fog a ti szívetek, és senki el nem veszi tőletek a ti örömeteket.”
(János evangéliuma 16. fejezet 22. vers)


A világ dolgainak alakulását tekintve, - szeretteink elvesztése, betegség, munkanélküliség, háborúk, környezetszennyezés, stb. - nincs olyan nap, mikor ne szorulna össze szívünk.

Olyannyira bizonytalan körülöttünk minden és olyannyira törékeny. Nem nehéz mindent elveszteni egyik pillanatról a másikra, aminek eredménye egy mély letargia, depresszió.

De hol a megoldás? Némelyek gyógyszerhez, alkoholhoz vagy droghoz nyúlnak, vagy ostoba viccek olvasásával, hallgatásával próbálják orvosolni eme belső bánatot.

De ezekkel a pótszerekkel az a baj, hogy mikor elmúlik hatásuk ismét a bánat mocsarában találjuk magunkat. Ezek a szerek csak a tünetet kezelik, de a kiváltó okot nem szüntetik meg.

Minden emberi törekvés, mely a gonoszságnak és következményének felszámolására irányul előbb utóbb kudarcba fullad. Elromlottunk és képtelenek vagyunk megjavítani magunkat.

Így az evangélium úgy mutat be bennünket, mint akik nyakig merültünk a bűn és a nyomor mocsarába, ahonnan saját erőnkből sohasem emelkedhetünk ki.

Az egyetlen megoldás: Jézus visszajövetele.

Mert nemcsak ideig-óráig lehetünk Vele, hanem örökké, ahogy ígérte:

„Ímé az Isten sátora az emberekkel van, és velük lakozik, és azok az ő népei lesznek, és maga az Isten lesz velük, az ő Istenük. És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” (Jel. 21:3-4)

kedd, augusztus 16, 2011

Ez az a nap ...


„ Ez a nap az, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vígadjunk ezen!
Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt! „ Zsoltárok 118,24,25.


Néhány évtizede énekeltem először ezt a dalt! Ifjúsági táborban voltunk és boldogan dicsőítettük Istent!
/:„Ez az a nap, ez a nap, mit az Úr szerzett, mit az Úr szerzett! :/
/: Örvendjünk vigadjunk e napon, örvendjünk vigadjunk e napon! :/

Melyik az a nap, amelyet az Úr szerzett?

A bibliaolvasó ember azonnal rávágja a választ: ez a nap a szombat! Jézus mondta:
„A szombat lőn az emberért, nem az ember a szombatért. Annak okáért az embernek Fia a szombatnak is ura.„Márk 2,27-28.

Mégis, a zsoltáríró nem a szombat megünneplésével kapcsolatban emlékezteti a kedves olvasót. Elsősorban arról a csodálatos napról beszél, amikor Jézus megszületett, és belépett ami kicsiny világunkba, hogy elszenvedje értünk azt a halál, amely által megszerezte nekünk az üdvösséget. Micsoda csodálatos nap volt ez! Isten az irántunk való szeretetét azáltal mutatta meg, hogy a legdrágábbat adta az emberiségért: Jézus Krisztust!
„Az Isten pedig a mi hozzánk való szerelmét abban mutatta meg, hogy mikor még bűnösök voltunk, Krisztus érettünk meghalt.” Róma 5,8.

De van egy másik nap is, amelynek híre örömre ad okot! Ez az a nap, amikor Jézus eljön dicsőségben és hatalomban, mint Királyok Királya és Uraknak Ura! Ez lesz az a nap, amikor végre megszabadulunk a bűntől és annak következményétől, a haláltól!
„Ímé eljő a felhőkkel; és minden szem meglátja őt, még a kik őt által szegezték is; és siratja őt e földnek minden nemzetsége. Úgy van. Ámen.„ Jel.1,7.

Ez lesz az a nap, amikor teljessé lesz a megváltásunk és végre találkozhatunk azzal a személlyel, akinek köszönhetjük üdvösségünket.
Örvendjünk, vigadjunk tehát, hiszen a kereszténynek van igazán oka erre!

Kormos Tivadar

hétfő, augusztus 15, 2011

Erősít és véd az Úr


Ha szorult helyzetben vagyok is, megtartod életemet. Haragos ellenségeim ellen kinyújtod kezedet, jobbod megsegít engem. Az ÚR javamra dönti el ügyemet. URam, örökké tart szereteted, ne hagyd el kezed alkotásait!
Zsoltárok könyve 138:7-8

Nem olyan régen olvastam egy mesét a kislányomnak, melyben a vándor legény az útja során egy-egy jótéteményért cserébe a megsegített aranyhaltól és egyéb hasonló szereplőtől megkapta az ígéretet, hogy ha baj van és jelez nekik, ők azonnal ott teremnek és segítségére lesznek. Ahogyan a mesékben az lenni szokott, jöttek a veszedelmes helyzetek, melyekből sorra kimentették a csodatévő lények.

Sokan valamilyen talizmánt hordanak magukkal, melytől azt remélik, hogy megoltalmazza őket. Mások önvédelmi technikákat gyakorolnak, fejlesztenek ki, hogy megvédjék magukat. Megint mások náluk erősebb, tehetségesebb emberre bízzák magukat, életüket.

Mi a helyzet velünk? Mi is egyfajta talizmánként akarjuk magunkkal vinni Istenünket, miközben Ő maga nem érdekel annyira? A zsoltáros szavaiból nem ezt látjuk. Sokkal inkább arról a rajongó, tiszteletteljes hódolatról olvashatunk, amely Isten szeretetének folyamatos megtapasztalásából ered. Szeretete, hűsége végtelen, ezért számíthatunk rá minden helyzetben. Nem pusztán azért segít, mert szépen megkérjük rá, hanem mert ez a természete, Ő a szeretet Istene.
Kész vagy ma rábízni magad minden tekintetben?

vasárnap, augusztus 14, 2011

Legyetek jók, ha tudtok!

„...most azonban vessétek el magatoktól mindezt: a haragot, az indulatot, a gonoszságot, az istenkáromlást, és szátokból a gyalázatos beszédet. Ne hazudjatok egymásnak, mert levetkőztétek a régi embert cselekedeteivel együtt, és felöltöztétek az új embert, aki Teremtőjének képmására állandóan megújul, hogy egyre jobban megismerje őt. Itt már nincs többé görög és zsidó, körülmetéltség és körülmetéletlenség, barbár és szkíta, szolga és szabad, hanem minden és mindenekben Krisztus.”
Pál levele a kolosséiakhoz 3:8-11

Annyiszor próbáltad már, de úgy érzed, mind hiába. Számoltál 10-ig, 20-ig, összeszorítottad ajkaidat, hogy ne vágj vissza, hogy amit legszívesebben az égbe kiáltanál, az benned maradjon, és soha meg ne szülessen. De ajkad felrepedt a nagy igyekezetben, és egy árva vércsepp elárulta haragod. Megfogadtad, hogy mindenkivel kedves és barátságos leszel, de betelt a pohár, és már csak „Uram, irgalmazz nekik...”

Minden reggel szívedben újabb reményekkel indultál útnak, hogy: ma, igen ma! Ma jó leszek, ma Ember leszek igazán! Este pedig kudarcoktól fáradtan már a tükörbe sem mertél nézni.

Ez lennék én? Ez az ember? Ennyire futja az erőmből? Hogyan lehetnék jó, igazán jó? Hogyan lehetnék olyan, mint a régi szentek, kiknek legendáit már régen nem mesélik a gyermekeknek, de valahol él a szívünk mélyén, hogy egyszer léteztek. Kellett, hogy legyenek jó emberek. Kell, hogy legyen valami jó még bennünk, valami, amiért érdemes küzdeni, amit érdemes egyszer továbbadni az utókornak. - Kérdések cikáznak a fejedben, és a rád zuhanó nagy csendben meghallod Isten szavát.

„Velem sikerülni fog! Velem lehetsz jó! Velem elfelejtheted a haragot, a gonoszságot, a kegyetlen szavakat. Velem, egyedül velem Ember lehetsz igazán. Ha én élek a szívedben, ha veled mehetek az úton, akkor lehetsz jó, lehetsz szent, olyan, amilyen én vagyok, a menny Istene!”