szombat, június 11, 2011

Siess! Gyorsan, gyorsan!

„Azt mondja az, aki e dolgok mellett tanúskodik: „Csakugyan! Sietve megyek el!” Ámen! Jövel Uram Jézus!”
Jelenések 22,20

Sokszor volt bennem türelmetlenség. Szerettem azt az izgalommal teli várakozást, amit advent idején éreztem, amikor már elkezdődött a téli szünet, de még volt pár nap karácsonyig. Mi gyerekek latolgattuk, mit kapunk majd ajándékba, közben mi is készültünk meglepetéssel is. Nehéz volt a várakozás ideje, annak ellenére, hogy tudtuk, hamar eljön az ünnep.

Alig vártam már a szülinapokat is, különösen a tizennyolcadikat. Bűvös szám volt, a felnőttkorom küszöbe. Azt gondoltam, egyik napról a másikra valamivel több leszek. Élesnek gondoltam a határt, pedig nem volt az. A felelősségre lassan érik meg az ember. A legnehezebb mindig a határon élni.

Jézus Krisztus megígérte, hogy hamarosan visszatér, de a várakozás sokkal régebb óta tart, mint bármi az életünkben, mert sok-sok emberöltőt ölel fel. Ő mégis azt mondja: „Sietve jövök…” – és én hiszek Neki. Hiszek, mert nekem soha nem hazudott. Hiszek, mert bár rossz Nélküle, de mégis jó Vele lenni már ezen a földön is. Mert ketten, hárman mikor a családban együtt imádkozunk, Ő velünk van. Mert reggel, amikor olvasom az Igét, Ő szól hozzám. Mert miközben dolgozom, szolgálok, sokszor vezet és tanácsol. Velem együtt éli át sikereimet és kudarcaimat is. Sokszor vitázom Vele, pedig tudom, hogy Neki van igaza. Mégis, még ebből is sokat tanulok. A legtöbbet viszont, az engedelmességből. Mert akkor megáld, akkor megsegít, akkor erőt ad, akkor bátorít.

Amikor Jézus eljön, tudom, minden megváltozik. Nem élünk többé a határon. Ami földi, az véget ér, egy új világ kezdődik el. Nem lesz többé semmi, ami rossz; az igazság és a szeretet örökre megmarad. A felelősség, amit megtanultunk, elkísér, azzal élni kell: a hibákat soha többé elkövetni nem szabad. Hát, siess Uram, siess!

péntek, június 10, 2011

Kikerülhetetlen döntés


„Aki nincs velem, az ellenem van. Aki nem velem dolgozik, az ellenem dolgozik.”

Lukács 11:23. WBTC

„Aki nincs velem, ellenem van, és aki nem gyűjt velem, tékozol”

(Prot. Ford.)

Vannak, akik szeretnek meglapulni. Nem szeretnek döntést hozni. Különösen mélyre bújnak, ha a hitük megvallásáról van szó. Lehet, hogy szégyellik, hogy ők keresztények. Csöndben elvannak a suliban, a munkahelyen és az égvilágon senki nem tudja róluk, hogy istentiszteletre járnak. És ha az utcán találkozol egyikükkel, és egy kicsit hangosabban megkérded tőle, hogy no, mi volt tegnap nálatok, az imaházban? Akkor félve körbenéz, és azt mondja: Jaj, ne olyan hangosan!

Elég a bujkálásból! Vallj színt. Vagy velem – vagy ellenem! Nincs közte semmi. És a senki földjén nem maradhatsz. A hídon – az Isten és a világ között átívelő hídon – nem lehet házat építeni.

Nem maradhatsz semleges.

Mit használ ugyanis az embernek, ha az egész világot megnyeri, lelkében pedig kárt vall? Mert mit adhat az ember váltságdíjul lelkéért? Mert ha valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzedék előtt, azt az Emberfia is szégyellni fogja, amikor eljön Atyja dicsőségében a szent angyalokkal."

Márk 8: 36-38.

Aki velem nem gyűjt – az tékozol. Eltékozolja életét. Nem érzi jól magát a világban – mert ahhoz túl keresztény.

De nem érzi jól magát az imaházban sem – mert ahhoz meg túl világias gondolkodású, evilágot kedvelő.

A döntés kikerülhetetlen! Válaszd a legjobbat – még ma!

Ma az MR1 Kossuth Rádióban 13.30-kor adventista félóra lesz!

csütörtök, június 09, 2011

Utolsó lépések


" Igyekezzetek bemenni a szoros kapun: mert sokan, mondom néktek , igyekeznek bemenni és nem mehetnek." Lukács evangéliuma 13: 24


Jártál már úgy, hogy hiába igyekeztél nem értél oda kapuzárás előtt? Milyen érzés? Csalódottan továbbállsz, vagy döngeted a kaput és nyomod a csengőt? Mit teszel, ha az utolsó határidőt lecsúsztad és nincs más esélyed?

Amikor holnap nem jöhetsz vissza, szörnyű érzés...

Jézus figyelmeztet. Nehogy mindig azon legyél, hogy igyekszem- igyekszem, de végül lekésed a kapuzárás idejét és kívül maradj. Az Isten országáról szóló tanításnak egyik üzenete, hogy sokan lesznek akik kívül maradnak, pedig Jézus kegyelmét ők is megismerhették.

Nem tudom, te, aki ma reggel olvasol, éppen mennyire közel vagy a "kapuhoz", de az biztos, hogy ha reggel is igent kell mondanod Jézusnak, mert ez az egyedüli út az Ő országába...

Ma reggel, amikor belenézel a pénztárcádba és azt látod, hogy a havi fizetésedet már régen elköltötted a számlák és egyéb tartozások miatt, akkor is mondj igent Jézusnak!

Ha már régen volt olyan igazi "lelki" élményed, akkor is mond igent Jézusnak!

Lehet, hogy eddig csak igyekeztél, de mégsem jutottál előre... Talán azért, mert igyekeztél, ahelyett, hogy átadtad volna magad Jézusnak, hogy tegyen veled, amit éppen akar!

A szoros kapu kulcsát Jézus már a kezébe vette, és arra vár, hogy végig fussad az utolsó köröket, de nem saját erődből, hanem Istenéből.

Ma reggel add neki magadat, és meg fogsz lepődni azon, hogy milyen közel is vagy ahhoz a "szoros" kapuhoz!

szerda, június 08, 2011

Jézus bölcs tanítása

„És a mint eljött vala a szombat, tanítani kezde a zsinagógában; és sokan, a kik őt hallák, elálmélkodának vala, mondván: Honnét vannak ennél ezek? És mely bölcsesség az, a mi néki adatott, hogy ily csodadolgok is történnek általa?”
(Márk evangéliuma 6. fejezet 2. vers)


Ez a vers a Biblia legtragikusabb szakaszai közé tartozik, mint maga az egész evangélium, mely ugyan jó hírt jelent, de paradox módon épp ez a jó hír nem kell az embernek, s mi ez, ha nem tragikum?

Ma mikor könyvek ezrei szólnak az eredményes missziós módszerekről, biztos utat keresve az ember szívéhez, ennek a szakasznak olvastán felmerül bennem a kérdés; létezik 100%-os missziós módszer, tanítás?

Úgy vélem Jézus Galileában mindent megtett azokért, akiket tanított. Személyesen ismerte az embereket, bement házaikba, meggyógyította őket, csodákat tett, nyilvános ’evangélizációt’ tartott a zsinagógában.

Nemcsak szavait hallhatták, látták az életét is, melyben semmi ballépés, semmi bűn, de még csak rossz szándék sem volt. S mi volt az eredmény?

Csodálkoztak, hogy kitől tudja ezeket. Hisz, ismerik gyerekkora óta, aranyos kisfiúként ott játszott az ő gyermekeikkel, velük; ő készítette a széküket, az asztalukat. Most pedig megtérésre hívja őket?

Tragédia: „És megbotránkoznak vala ő benne.” (3.vers)

S aztán a leírás úgy folytatódik; „Nem is tehet vala ott semmi csodát, csak néhány beteget gyógyíta meg, rájok vetvén kezeit. És csodálkozik vala azoknak hitetlenségén.” (5-6.vers)

De vajon ma jobb a helyzet? Ha Jézus itt prédikálna a mi városunkban, majd házról házra járva tanítana, gyógyítana, rávilágítana életünk visszásságaira, valószínű mi is ugyanolyan keményszívűek lennénk.

Ez az ember tragédiája.

De miben is áll Jézus tanítása?

Bizony, ez nem egy dogma, amit be kell magolni. Nem akkor éri el célját, ha szép idézetként elküldözgetjük barátainknak, ismerőseinknek.

„Valaki azért hallja én tőlem e beszédeket, és megcselekszi azokat, hasonlítom azt a bölcs emberhez, a ki a kősziklára építette az ő házát.” (Máté 7:24)

Így, ha valóban meg szeretnéd ismerni; ne csak tudd; TEDD!

kedd, június 07, 2011

Ne légy feledékeny…!


„Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.„ Zsoltár 103,2-3.

32 évvel ezelőtt, 1979. júniusában, egy 17 éves fiatalember állt hófehér ruhában egy fekete ruhás lelkésszel egy keresztelő medencében. Majd a bemerítés ünnepélyes pillanatai után elhangzott az Ige: „Áldjad én lelkem az Urat, és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről. A ki megbocsátja minden bűnödet, meggyógyítja minden betegségedet.„

Soha nem felejtem el azokat a perceket! Isten eltörölte bűneimet, és biztosított arról, hogy nem a saját erőm által, hanem az Ő segítségével, győzedelmes keresztény életet élhetek! Azóta már tovább adtam gyermekeimnek Isten emlékeztetőjét, amikor hasonló helyzetben megkereszteltem őket…

Mennyire fontos, hogy ne feledkezzünk el az Úrról! Az ember hajlamos rá, hogy kihagy az emlékezete. Figyelmen kívül hagyjuk, hogy honnan emelt ki bennünket ami szerető Istenünk. Hányan vannak, akiknek most jól megy a soruk, de ez nem mindig volt így! Elbizakodnak, mintha a saját erejük, ügyességük által lenne előmenetelük. Pedig Isten az, aki adja az egészséget és a bölcsességet ahhoz, hogy boldogok legyünk! Nélküle semmik vagyunk! Csak tétován bolyongunk az élet útvesztőiben, és nem leljük a várva várt békességet és az igazi örömöt. Ha viszont Ő életünk részévé válik és betölti egész szívünket, minden más lesz. Átéljük a bűnbocsánat, a gyógyulás élményét, és olyan dolgok történnek velünk, amelyet még legmerészebb álmainkban sem gondoltunk volna….

Ezen a reggelen csendesedj el, kérlek! Gondold át életed eseményeit. Emlékezz vissza arra, honnan jöttél és hogy mi az életed értelme. Legfőképpen pedig áldjad az Urat és el ne feledkezzél semmi jótéteményéről…..

Kormos Tivadar

hétfő, június 06, 2011

A természet Ura

Nagy félelem fogta el őket, és így szóltak egymáshoz: "Ki ez, hogy a szél is, a tenger is engedelmeskedik neki?
Márk evangéliuma 4:41

A természet erejének kettőssége a bűneset óta ismeretes. Az ember kezéből kikerült az irányítás. Amikor Isten az Éden kertjében megbízta Ádámot és Évát, hogy művelje és őrizze a nekik teremtett dolgokat, még minden rendben volt. A természet szolgálta őket, az állatok engedelmeskedtek, és még csak eső sem volt, nemhogy pusztító vihar, vagy özönvíz.

Később a pusztító erőktől való félelem és az irányítás hiánya miatt különféle isteneket alkottak maguknak, akikhez már lehetett könyörögni, akiket áldozatokkal próbáltak „jóra bírni”.
Baál istene a Bibliában is gyakran szerepel, aki a termékenység, az éltető eső, és a vihar istene volt. Hogy mennyi hatalma volt mindezek felett, jól mutatja a Kálmel hegyi történet, ahol Illés csap össze a Baál papokkal. A kérdés: kinek az istene nagyobb, ki tudja meggyújtani az előkészített áldozati oltárt. A papok egész napos könyörgése, önsanyargatása sem ad válasz, míg Illés imája után Isten a vízzel locsolt oltárt is tűzbe borítja.

Ma, amikor a természet pusztító ereje egyre félelmetesebb, az ember egyre kiszolgáltatottabb, fontos, hogy emlékezzünk a Teremtőnk hatalmára. Ma még a Gonosz tombol, de hamarosan Isten mindent újjá teremt, ahol nyoma sem lesz elmúlásnak, pusztulásnak, szenvedésnek. Nem a cunami riadók és a meterológiai rakéták oldják meg a problémákat, hanem a teremtés rendjének visszaállítása.

Amikor Jézus lecsillapítja a háborgó tengert, a tanítványok elálmélkodnak. „Még a szél és a tenger is engedelmeskedik neki”. Igen Jézus isteni hatalmának engednek a betegségek, a démonok, a természeti erők… minden.
Higgyük el, hogy az Úr még a mi háborgó lelkünk és tomboló erőinket is képes lecsendesíteni. Ehhez viszont már nem csak a parancsa kell, hanem a mi kérésünk is.

vasárnap, június 05, 2011

Egy mozdulatnyi hit

„Egy asszony pedig, aki tizenkét éve vérfolyásos volt, sok orvostól sokat szenvedett, mindenét ráköltötte, de semmi hasznát sem látta, hanem még rosszabbul lett; amikor meghallotta, amit Jézusról beszéltek, eljött, és a sokaságban hátulról megérintette a ruháját, mert így gondolkodott: Ha megérintem akár csak a ruháját is, meggyógyulok.”
Márk evangéliuma 5:25-28

Ne félj, csak nyújtsd ki a kezed! Csak érd el éppen hogy, csak érintsd meg a ruhája szélét, és már semmi sem lesz olyan, mint előtte. Csak egy mozdulatnyi hit, és Isten csodákat tehet az életedben. Csak lépj egyet felé, és engedd, hogy Isten legyen a mindennapjaidban! 

Terheket cipelsz a válladon, és nem bírsz szabadulni tőlük – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Csalódtál emberekben, barátokban, testvérekben – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Hibáztál, és rettegsz a következményektől; tudod, hogy ennek ára lesz, és tudod, hogy ez a te sarad – nyújtsd ki a kezed Isten felé! Talán betegség gyötör, úgy érzed, már minden erőd elhagyott, és legszívesebben feladnád a harcot – nyújtsd ki a kezed Istenhez!

Isten ma reggel arra hív téged, hogy tegyél egy lépést hiteddel felé, és Ő meghallja égbeszökő imáidat. Lehet, hogy nem úgy válaszol a kérdéseidre, ahogy azt szerinted kellett volna, lehet, hogy késik a válasszal, de ott van melletted. Ha kell, veled hordja az élet terheit, ha kell, veled szenved a betegágy mellett. És veled néz szembe a holnap kihívásaival. 

Nyújtsd hát ki a kezed Isten felé, és meglátod, valami egészen különleges dolog fog történni!