szombat, június 04, 2011

A gyermekkor vége

„amíg mindnyájan el nem jutunk a hitnek és Isten Fia megismerésének egységére és meglett emberré nem leszünk, Krisztus teljességének mértékében. Akkor nem leszünk többé éretlenek, akiket a megtévesztő emberi tanítás és a tévedésbe ejtő álnokság minden szele ide – oda hány és tovasodor. Inkább igazságban fogunk élni és szeretetben teljesen egybe fogunk nőni a fővel: Krisztussal.”

Efézus 4,14-15

Magam is érintett lévén könnyes szemmel, mégis boldogan néztem a ballagó diákok hosszú sorát. Vállukon tarisznyával, kezükben virágcsokorral, egymásba kapaszkodva sétáltak el előttünk, vendégek előtt. Volt, aki meg volt illetődve, volt, aki komolyan szemlélődött, de a legtöbben mosolyogva búcsúztak az iskolától. Tudták, a gyermekkoruk immár hivatalosan is véget ért, de az életük még csak most kezdődik. A tarisznya útravalói – a forint, a pogácsa, az emléklap – jelképesen mindent tartalmazott, amit az iskola útravalóképpen adhatott. Eszköz a megélhetéshez a megszerzett tudás, amiről számot is kell adni az érettségi vizsgán. A gondoskodó szeretet élménye és az emlékek. Ezek kísérnek utunkon.

A hitben is gyermekek voltunk egykor, és itt is fel kell nőnünk. Ahogy a világi életben az iskola, úgy a hitéletben gyülekezetünk nevelésünk, oktatásunk színtere. Itt tanultuk meg követni a mintát; jó esetben itt tanultunk meg „krisztuskodni” – mert az első keresztényeket is „krisztuskodóknak” nevezték. Kinőttünk már abból, hogy egymás példáit másoljuk, véleményünket megtanultuk keresztény módon megvitatni, hogy önállóak lehessünk, hogy egyedüli támaszunk már ne hitbeli apánk, anyánk, hanem Krisztus legyen. Ettől kezdve hitünk a gyakorlati életben vizsgázik, és a megszerzett tudást tudnunk kell alkalmazni próbáink során. Gyermek-bűneink, botlásaink már a múlté, a felnőttkor akadályai új kihívásokkal, hol kudarcokkal, hol sikerekkel várnak. Ahogy az életben a legnagyobb érdem értelmes, értékes, sőt a társadalom számára hasznos embernek lenni, úgy érdem a hitben igazként szeretni és szolgálni minden ránk szorulót.

péntek, június 03, 2011

A megkeseredés veszélye


"A lecsüggesztett kezeket és az ellankadt térdeket egyenesítsétek föl. És lábaitokkal egyenesen járjatok, hogy a sánta el ne hajoljon, sőt inkább meggyógyuljon. Kövessétek mindenki irányában a békességet és a szentséget, amely nélkül senki sem látja meg az Urat: Vigyázva arra, hogy az Isten kegyelmétől senki el ne szakadjon; nehogy a keserűségnek bármely gyökere, fölnevekedve, megzavarjon, és ezáltal sokan megfertőztessenek."

Zsidókhoz írt levél 12:12-15.

Emlékszel még arra az ízre, amikor gyerekkorodban le kellett nyelni valamilyen orvosságot, ami nagyon keserű volt? Érdekes, hogy a sót és a cukrot a nyelved első részén, míg a keserűt leghátul, egészen a torkodban érzed. Már szinte nem tudsz tőle szabadulni. Kiköpnéd – nem lehet. Lenyelnéd – szinte lehetetlen. És nagyon sokáig megmarad az ’utóíze’.

Nagyon jó a hasonlat a megkeseredett emberre. A keserűség valahol mélyen gyökerezik. Rosszízű annak, aki rendelkezik vele és sokszor elviselhetetlen annak, akire a megkeseredett ember nyilai záporoznak. Nehezen lehet megszabadulni tőle. Mérgező. Mérgezi a légkört.

Hogyan lehet ezt a mérgező kórt elkapni?

Úgy, hogy Isten kegyelmétől elszakadunk.

Hát ezt meg hogy kell tenni?

Egy példával szeretném szemléltetni.

Barátnőddel sétálsz éppen, amikor hirtelen elered az eső. Ekkor ő kinyitja nagyméretű esernyőjét, ami alatt bőven elfértek mindketten. Ez a kegyelem.

De te kilépsz az ernyő alól, kinyitod a magad kis kínai boltban vásárolt ernyődet, és azt mondod, ez épp jó nekem, te csak menj a te esernyőddel. Közben a vihar kicsavarja a kezedből, kifordul és szinte semmit nem tart. Bőrig ázol.

Isten kegyelmétől elszakadni azt jelenti, hogy a saját igaz és jó cselekedeteinkben bízunk.

Maradj Isten ernyője – kegyelme alatt. Ne engedd, hogy bármilyen keserű gondolat hatalmába kerítsen!

csütörtök, június 02, 2011

Hinni akarod Benned!




"A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés" Zsidókhoz írt levél 11.1

Elgondolkodtam a mai igén. Miben is hiszek ma, éppen most?! Hiszek abban, hogy 73 nap múlva igent mondok annak, akire éveken keresztül vártam...

Reménykedem abban, hogy megoldódik a táborunk létszámkérdése, hogy két öcsém megtalálja az Istenhez vezető utat. Éppen elmerengek és bele akarok kapaszkodni egy apró szalmaszálba, ami átsegít az előttem tornyosuló "feladatkupacon"!

Mindez kevés, hogy körülírjuk a hit fogalmát, valahogy hiányos. Itt sokkal többről van szó! Bizalom és meggyőződés?! A bizalom több mint egyszerű reménykedés, sokkal inkább vakon látás a jövőbe. Nem tudom a barátom hogyan fog viselkedni 10 év múlva, de bizalmat adok neki, anélkül, hogy látnám előre a jövőt.

Ha igazán hiszek, meggyőződtem a láthatatlanról, nem látom, és mégis biztos vagyok abban, hogy létezik.

Ma, amikor az adott szó nem sokat ér, hanem szerződések, hitelesített másolatok és egyéb papírok tarkítják az életünket a hit, bizalom, meggyőződés alig érthető számunkra kézzel fogható dolgok nélkül.

Ezért van Istennek olyan nehéz dolga velünk, még keresztényekkel is! Próbára akarlak tenni először-mondjuk Istennek, aztán majd meglátjuk. Tegyél valami csodát az életemben, aztán majd hiszek Benned! Hozz le tűzet az égből, jelenj megy, aztán hisszük, hogy tényleg létezel...

Mennyivel másabb lenne a világ, ha minden nap reggelén a következő imádságot mondanánk el:

"Hiszek Benned Uram! Ha ma, nem történnek úgy az események, ahogy azt elterveztem, akkor is megbékélve megyek lefeküdni, hisz úgyis Te tudod a legjobban!

Bízom Benned Istenem, akkor is, ha most nem látom előre, merre vezetsz!

Szeretlek Jézus, még ha ma nem is gyógyítasz meg senkit.

De bízom abban, hogy egyszer, majd teljesen megtudlak ismerni. Addig még futnom kell pár kört, de Veled akarom tenni. Hiszek benned Istenem!




szerda, június 01, 2011

A bűn elleni védelem

„Szívembe rejtettem a te beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened.”
(119. Zsoltár 11. vers)



A bűn hatalmáról felesleges írni, hiszen mindannyian nap, mint nap szemtanúi és sokszor részesei vagyunk pusztító következményének.

De hogyan lehet kivédeni, hogy ne kövessünk el bűnt? Hogyan lehetünk bűntelenek?

Ha megzabolázom vágyaimat és betartom Isten minden parancsolatát -, mivel írva van: „Valaki a bűnt cselekszi, az a törvénytelenséget is cselekszi; a bűn pedig a törvénytelenség.” (1Ján.3:4) - akkor sikerülhet?

Azt kell mondjuk: Nem. Mert Isten törvényének a lényege nem a ’Ne tedd’-ben áll, sőt épp ellenkezőleg: „Szeresd”. Az kevés, hogy nem ölöm meg, hogy nem lopom meg társamat, mert ha nem szeretem éppúgy törvényszegő vagyok. Hiszen, „Aki azért tudna jót cselekedni, és nem cselekeszik, bűne az annak. (Jak.4:17)

Vagyis, ha az önmegtartóztatás mellett még kellő számú napi jócselekedetet végzek, akkor bűntelenné válhatok?

Akármennyi jó dolgot tehetek, legfeljebb a világ legjobb embere leszek, de bűntelen biztos nem. Pál így írja: „Mert mindnyájan vétkeztek, és szűkölködnek az Isten dicsősége nélkül.” (Róm.3:23)

De van megoldás: „Megigazulván ingyen az ő kegyelméből a Krisztus Jézusban való váltság által” (Róm.3:24)

Ahogy a test megtisztításához külső mosószerre van szükség, ugyanígy van a lelki tisztátalansággal is.

A megoldás: a Jézusban való hit, és az hogy szívünkbe rejtjük Őt, hogy mindennél jobban szeretjük, arra motivál, hogy minden pillanatban az Ő kívánságait cselekedjük. „A törvényt tehát hiábavalóvá tesszük-é a hit által? Távol legyen! Sőt inkább a törvényt megerősítjük.” (Róm.3:31)

Szeretnél bűn nélkül élni? Imádkozzunk együtt: Uram, adj nekem új szívet, és segíts, hogy még jobban megszerethesselek! És minden pillanatban:

„Ajkaimmal hirdetem a te szádnak minden ítéletét. Inkább gyönyörködöm a te bizonyságaidnak útjában, mint minden gazdagságban. A te határozataidról gondolkodom, és a te ösvényeidre nézek. Gyönyörködöm a te rendeléseidben; a te beszédedről nem feledkezem el.” (Zsolt.119:13-16)

kedd, május 31, 2011

Nem késik ... az Úr


„Mert e látomás bizonyos időre szól, de vége felé siet és meg nem csal; ha késik is, bízzál benne; mert eljön, el fog jőni, nem marad el. Ímé, felfuvalkodott, nem igaz ő benne az ő lelke; az igaz pedig az ő hite által él.” Habakuk próféta könyve. 2,3-4

Május 21-én szombaton emberek ezrei várták, hogy bekövetkezzen az ítélet és elragadtassanak a mennybe. Az időpont elmúlt nem történt semmi említésre méltó esemény. Az ateisták több városban bálokat szerveztek és gúnyolták a hívőket: „Hol van a ti Istenetek, talán késik, vagy el sem jön?”

Jon Paulien a Jelenések könyvének egyik legjobb magyarázója mondta, hogy ha valaki pontosan eltalálná Jézus eljövetelének idejét, akkor is tévedne. Nem tudjuk mikor jön el Jézus, nem is szabad találgatnunk, de egy dologban biztosak lehetünk: „Nem késik el az ígérettel az Úr, mint némelyek késedelemnek tartják; hanem hosszan tűr érettünk, nem akarván, hogy némelyek elveszszenek, hanem hogy mindenki megtérésre jusson.” 2 Péter. 3,9

Megjövendölhetik Jézus eljövetelét, sőt még meg is jelenhet valaki, aki úgy néz ki mint Jézus de nekünk nem ezekre a hírekre kell figyelnünk. Ha mi bízunk Istenben, napi kapcsolatban vagyunk Vele, akkor minden nap készen lehetünk az Ö eljövetelére. Jöhet ma, jöhet holnap, jöhet egy hét vagy akár egy év múlva én készen várom Őt.

Amikor Jézus eljön érted jön, hogy örökké vele élhess!

hétfő, május 30, 2011

Isten fiai és lányai

„Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten Fiai.”
Rómabeliekhez írt levél 8:14

Test és lélek. Nem lehet külön választani, mégis sokszor óriási felszültséget érzünk a kettő között. Pál apostol a régi bűnös természet és az újjászületett ember énjének küzdelmét ábrázolja a test és lélek képével.

Testünk önmagában nem rossz dolog, hiszen ahogyan szintén Pál írja a Korinthusbeliekhez írt levelében: a bennünk lakozó„ Szentlélek temploma”. Testünk is lényünk része, Isten csodálatos alkotása. A bűn azonban ezt is megrontotta, és a test szükségleteinek kielégítése helyett elkezdődött a test kívánságainak, önző igényeinek a kielégítése. A „testi” dolgok által könnyen kísérthetőek vagyunk, ezért is írja le belső küzdelmét úgy Pál apostol, hogy a teste erőtlen a jóra, viszont a lelke jóra törekszik.

A Lélek dolgai jók, szükségesek, de komoly harc folyik bennünk a jó és rossz között. A Biblia világossá teszi a kérdést: vagy a régi, bűnös természetünk irányít, vagy Jézus Krisztus a Lélek által. Az egyik eredménye, hogy a bűnt, pontosabban Sátánt szolgáljuk, és ezáltal az ő gyermekei vagyunk.

Lehetünk viszont Isten gyermekei is (annak minden előjogával), ha a Lélek vezetésére figyelünk. Isten gyermekei, az ő örökösei, az ő dicsőségének és az örök életnek várományosai. Ez óriási kiváltság! A kérdés csak az, hogy valójában ki vagy mi vezet bennünket? Kinek a példáját követjük, kire hallgatunk a bennünk lévő nagy küzdelemben? 

vasárnap, május 29, 2011

A tanúm vagy!

„Ti vagytok a tanúim – így szól az Úr –, és szolgáim, akiket kiválasztottam, hogy megismerjetek, higgyetek bennem, és megértsétek, hogy csak én vagyok. Előttem nem lett isten, és utánam sem lesz. Én, én vagyok az Úr, rajtam kívül nincs szabadító.”
Ézsaiás próféta könyve 43:10-11

Valaki felkér, hogy tanúskodj mellette a bíró, az esküdtek, az ügyész előtt. Tanúskodj mellette, és mondd el nekik, ki is Ő valójában. Mondd el, hogy milyennek ismerted meg azalatt a néhány év alatt, amióta szorosabb, akár napi kapcsolatba kerültetek egymással. Mondd el, hogy soha nem kért tőled „kölcsön” semmit úgy, hogy ne adta volna a többszörösét vissza. Mondd el, hogy Ő soha nem kért olyan dolgot tőled, ami megalázó lett volna a számodra, vagy meghaladta volna képességeidet; igen, kért tőled dolgokat, hogy teljesítsd, de a szükséges segítséget is megadta mindig azokhoz. 

Tanúskodj a szeretete mellett, hogy Ő az egyetlen, akinél igazán megtapasztaltad, milyen, amikor valaki egy újabb esélyt ad a számodra. Beszélj arról, hogy a számtalan őrültséged ellenére is újra és újra bizalmat szavazott neked. Mondd el nekik, hogy Ő a legjobb hallgató, akit ismersz, de azt is, hogy szavaival hasznos tanácsokat osztogat neked. 

Mondd el nekik, hogy egy olyan hatalmas ajándékot adott neked, amit soha nem tudsz meghálálni, és mindezt szeretetből. Tanúskodj amellett, hogy helyetted már egyszer elítélték, és az ítéletet végre is hajtották. 

Mondd el, hogy bár sokszor nem tudod, mit miért cselekszik, de abban biztos vagy, hogy a legjobbat akarja a számodra. Mondd el nekik, hogy ragaszkodsz hozzá, és nincs rajta kívül más neked, akibe kapaszkodni tudsz. Mondd el, hogy nélküle nem élet az életed, és szükséged van Rá kimondhatatlanul. 
Tanúskodj arról, milyen is az igazi Isten, és állj ki mellette, érte mától fogva minden nap!