szombat, január 08, 2011

Isten családjában





Óh, mely kitüntetés az a királyi család tagjának, a mennyei király gyermekeként lenni, a világmindenség Üdvözítőjének, ki a Királyok Királya, a halhatatlanságnak, az örökös valóságnak az örököse! Ez a mi előjogunk. Akarjuk a jutalmat? Akarunk-e az Úr csatáiban részt venni? Győzelmesen akarjuk-e a küzdelmet befejezni?

Én erősen elhatároztam, hogy a mennybe kerüljek és azt kívánom, hogy ti is oda kerüljetek. Sose jöttem volna Californiából Európába, ha nem akartam volna nektek megmondani, hogy milyen drága a mi Üdvözítőnk és milyen drága Igazságunk van.

A bibliátokat tanulmányozzátok, mert az Jézusról beszél nektek. Ha a bibliákat olvassátok, akkor Jézusban összehasonlíthatatlan szépséget fogtok találni. Meg fogjátok szerezni a Golgota emberét és minden lépésnél azt mondhatjátok a világnak, az Ő útjai gyönyörűségesek és minden ösvénye békesség. Krisztust tárjátok a világ elé. Megmutatjátok a világnak, hogy ti a halhatatlanság, reményével bírtok. Ti az élő vízből meríthettek. Tanítsátok gyermekeiteket Isten szeretetére és Isten félelmére. A mennyei angyalok időznek otthonaitokban. Az igazság napja ragyogja be lelketeket sötét kamráit, akkor Isten fogja dicsőíteni.

Jézus elment, hogy lakást készítsen számotokra. Ő azt mondta: „Ne nyugtalankodjék a ti szívetek, higgyetek Istenben, higgyetek énbennem. Az én Atyámnak házában sok lakóhely van, ha pedig nem volna, megmondtam volna néktek. Elmegyek és helyet készítek néktek. És ha majd elmegyek és helyez készítek néktek, ismét eljövök és magamhoz veszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ti is ott legyetek.” Jan. 14, 1-3. Ezek a lakások, melyek után vágyódom, nem földi lakások, melyeket Krisztus a hűségeseknek készített.

Nékünk itt nincs otthonunk, mi csak vándorok és idegenek vagyunk, kik egy jobb hazába vándorolunk, az égibe. Ezeken a dolgokon elmélkedjetek és ha ezt teszitek, Krisztus segíteni fog nektek. Az Úr adja, hogy örök drága ajándékát elnyerjük.

E. G. White: Életünk és munkánk

péntek, január 07, 2011

Körbefog az Úr védelme


„Elöl és hátul körülzártál engem, és fölöttem tartod kezedet.”
Zsoltár 139:5.

Jó reggelt!
Isten ma a fenti gondolatokkal üdvözöl Téged. „Jó reggelt gyermekem! Elöl és hátul körbefogtalak szeretetemmel és fölötted tartom védelmemet, oltalmazó karomat!” Kell ennél több?
Hol találsz a mai világban még egy helyet, vagy olyan személyt, aki folyamatosan óv, vigyáz rád, és fölötted tartja kezét?
Mint egy esernyő! És ha mégis megázol? Annak nem az esernyő az oka. Ki lehet lépni alóla! Isten sem erőlteti rád. Tiszteli szabad akaratodat. De ha igényled – Ő ott van. Körbezár szeretetével.
Milyen jól érzi magát a pici baba anyja védelmező karjai között!
Mennyei Atyád ma rád vár – szeretne karjába zárni. Engedd el magad!

csütörtök, január 06, 2011

Szokatlan örömforrás



„Boldog ember az, akit te megfeddesz Uram, és akit megtanítasz a te törvényedre, hogy nyugalmat adj annak a veszedelem napján,míg megásták a vermet a hitetlennek.”

Zsoltárok könyve 94:12-13

Egy alkalommal fiatalokkal beszélgettünk arról, mi a boldogság, és arra kértük őket, próbálják meghatározni, mikor érezték magukat boldognak, illetve szerintük mi az igazi boldogság. Különböző meghatározások születtek. Mindegyikben volt egy közös vonás, éspedig az, hogy a boldogságot egy pozitív eseményhez, állapothoz vagy érzéshez kötötték. Ha ma reggel megállsz egy percre és elgondolkozol azon, mit jelent számodra a boldogság, valószínű hasonló eredményhez jutsz majd.

Éppen ezért hangzik nagyon furcsán ez a zsoltár: boldog ember az, akit megfedd az Úr. Melyikünk az, aki örül a feddésnek? Még ha teljesen megalapozott is, ha tudjuk, hogy valóban rossz fát tettünk a tűzre, vagy éppen nagyon elvetettük a sulykot, és ha mi a másik helyében lennénk, ha kívülről szemlélnénk magunkat, mi is hasonlóan járnánk el, akkor is rosszul esik az, ha megfeddnek. Mégis, a zsoltár írója „boldognak” nevezi azt az embert, akit az Úr megfedd. Miért teszi ezt?

Talán azért mert ez nem egy öncélú feddés. Nem azért részesít feddésben Isten, mert azt szeretné, ha rosszul éreznénk magunkat, vagy hogy ő kerekedjen felül, és éreztesse, hogy „bezzeg én jobban teszem a dolgokat”. Az ő feddését tanítás követi. Nem csak azt mondja el, mit nem szabad tennünk vagy mit vétettünk, hanem azt is, hogyan kellene legközelebb eljárnunk, mi lenne a helyes megoldás. Feddésének és tanításának célja, hogy megóvjon a rossz napoktól.

Ez nem jelenti azt, hogy semmi rossz nem ér majd bennünket, de bízhatunk abban, hogy ha hallgatunk az ő szavára, megtanulunk törvényei szerint élni, akkor sok olyan kellemetlenséget elkerülhetünk, ami rosszat okoz.

Nem tudjuk mi vár ma ránk. Lehet, hogy Isten ma a feddés módszerét választja, hogy megtanítson számunkra egy fontos leckét. Lehet, hogy a Szentíráson keresztül szól hozzánk, vagy a lelkiismeretünkön keresztül szólít meg, de az sem kizárt, hogy egy másik emberen keresztül hívja fel a figyelmünket egy tévedésünkre, hibánkra.

Mindannyian szívesebben hallgatjuk, ha megdicsérnek. Az elismerésre is szükségünk van, hogy kiegyensúlyozottak legyünk, de éppen ilyen fontos az, hogy alkalomadtán feddésben részesüljünk. Egyszer egy tanárom azt mondta, hogy az a legszegényebb ember a világon, akinek nincs egy olyan barátja, társa, ismerőse, aki részrehajlás nélkül képes megdicsérni, ha valamit jól tesz, és ugyanilyen objektíven képen megfeddni, ha a szükség megkívánja. Istenre, mint barátra ebben is számíthatunk!

Legyünk nyitottak elfogadni a feddést, bármennyire rosszul is esik! S lássuk meg mögötte Isten csiszoló, nevelő szándékát amely szeretetből fakad!

szerda, január 05, 2011

Az Úr szavát hallgatni öröm


„Ha szavaidat hallattad, én élveztem azokat; a te szavaid örömömre váltak nékem és szívemnek vígasságára; mert a te nevedről neveztetem oh Uram, Seregeknek Istene!”
(Jeremiás könyve 15. fejezet 16. vers)


Sokszor elgondolkodtam azon, milyen felemelő lehetetett, ahogy az Örökkévaló megszólította a pátriárkákat, a prófétákat, az apostolokat. Milyen érzés tölthette el Noét, Ábrahámot, Jeremiást, Mátét, vagy Pál apostolt, amikor ’szólt az Úr’…

Körülbelül másodikos lehettem a Teológiai Főiskolán, amikor egy szombati istentiszteleten megtapasztalhattam, hogy Isten szavát sokszor nem azért nem hallom, mert Ő nem szól, hanem mert nincs fülem hozzá.

Ott, akkor egy nyugdíjas lelkipásztor prédikált János evangéliumának 3 fejezetéről. Mivel már túl voltam néhány homiletika órán, elkezdtem magamban kielemezni, hogy miként lehetne jobban hangsúlyozni a szavakat, imitálni mozdulatokkal a történeteket, stb.

Ahogy így ültem és analizáltam a prédikációt, egyszer csak elszégyelltem magam, mert annyi mindenre figyeltem, de a lényeg elveszett. Isten szava nem jutott el a szívemig, de még csak az agyamig sem.

Akkor megtanultam, nincs unalmas prédikáció, csak ’süket’ hallgató. Nincs olyan ember, akit Isten fel ne tudna használni, hogy tanácsoljon rajta keresztül, csupán én érzem magam túlzottan fontosnak és magasztosnak ahhoz, hogy egy gyermeken, egy kolduson, vagy egy részegen keresztül megszólítson.

Bizony öröm hallgatni az Úr szavát, ha van ’fül’ hozzá.

Ne feledd! Ha nem hallod Őt, a hiba nem Benne, hanem a te ’készülékedben’ van. Mert meg vagyok győződve arról, hogy Sátán célja az, hogy tönkretegye lelki fülünket, amikor az élet gondjainak zajával próbál megsüketíteni.

De kérd Őt, gyógyítson meg, nyissa meg füledet a hallásra és indítson engedelmességre.

„Bizony, bizony mondom néktek, hogy a ki az én beszédemet hallja és hisz annak, a ki engem elbocsátott, örök élete van; és nem megy a kárhozatra, hanem általment a halálból az életre.” (ján.5:24)

kedd, január 04, 2011

Újjászületés




„Felele Jézus és monda néki: Bizony, bizony mondom néked: ha valaki újonnan nem születik, nem láthatja az Isten országát.” Jn.3,3.


„A szív természeténél fogva gonosz, és "ki adhat tisztát a tisztátalanból? Senki" (Jób 14:4). Nincs emberi találmány, ami segíthetne a bűnös szíven. "A test gondolata ellenségeskedés Isten ellen, minthogy az Isten törvényének nem engedelmeskedik, mert nem is teheti" (Róm 8:7). "A szívből származnak a gonosz gondolatok, gyilkosságok, házasságtörések, paráznaságok, lopások, hamis tanúbizonyságok, káromlások" (Mt 15:19). A szív forrását kell megtisztítani, mielőtt a víz tisztán csörgedezhet belőle. Lehetetlenséget kísérel meg, aki a maga erejéből, a törvény megtartásával próbálja elérni a mennyet. Nincs biztonságban, akinek vallása pusztán a törvényesség, a kegyességbe burkolózás. A keresztény élet nem a régi módosítása vagy továbbfejlesztése, hanem a természet átalakulása. Halál a bűnnek és az énnek, és egészében új élet. Ezt a változást csakis a Szentlélek hatékony munkálkodása hozhatja létre.” (E.G.White: Jézus élete 134.o.)

„A megtérés csak akkor valódi, ha megújulás követi. Ha a bűnös visszaadja a zálogot, ha megtéríti, amit ellopott, ha megvallja bűneit, ha szereti Istent és embertársait, akkor biztosan békére lelt Istenben. A vallási ébredések korábban ilyen eredményekkel jártak. Gyümölcseik tanúsága szerint, Isten áldása - az emberek megtérése és az emberiség felemelkedése - kísérte ezeket a mozgalmakat. Sok újkori ébredés kísérő jelenségei azonban élesen különböznek azoktól a megnyilatkozásoktól, amelyek régebben kísérték Isten szolgáinak fáradozásait. Igaz, hogy sok helyen fellángol az érdeklődés, a gyülekezetek sok taggal szaporodnak, és sokan mondják, hogy megtértek, de az eredmények nem olyanok, hogy a lelki élet hasonló mértékű elmélyülését is bizonyítanák. A világosság, amely egy időre fellángol, csakhamar kialszik, az előbbinél sűrűbb sötétséget hagyva maga után. A látványos ébredések nagyon sokszor a képzelet megmozgatásával, az érzelmek felkeltésével, az új és meglepő utáni vágy kielégítésével lángolnak fel. Az így szerzett hívek nemigen akarnak a Biblia igazságára hallgatni; nem nagyon érdekli őket a próféták és az apostolok bizonyságtevése. Csak az az istentisztelet érdekes nekik, amiben szenzáció van. A higgadt gondolkodást kiváltó üzenet nem talál bennük visszhangra. Isten Igéjének világos intéseire, amelyek örök érdekeiket közvetlenül érintik, ügyet sem vetnek.

Minden megtért léleknek az élet nagy kérdése az Istenhez és az örök dolgokhoz való viszony lesz. De ma melyik nagy egyházban található meg az Istennek szentelt lelkület? A hívek büszkék és a világot szeretik. Most sem tagadják meg énüket jobban, most sem akarják inkább felvenni a keresztet és követni a szelíd, alázatos Jézust, mint megtérésük előtt. A vallás a hitetlenek és a kétkedők gúnytárgya lett, mert oly sok vallásoskodó ember nincs tisztában a vallás elveivel. A kegyesség erejét sok egyház már alig ismeri. A szórakozások, a gyülekezeti színházi előadások, a bazárok, az elegáns házak, a hivalkodások száműzik a szent gondolatokat. Az anyagi javak és a világi foglalatosságok kötik le a tagok gondolatvilágát, és még futólag sem igen figyelnek örök érdekeikre. A hit és a kegyesség súlyos hanyatlása ellenére is vannak Krisztusnak hűséges követői ezekben az egyházakban. Mielőtt Isten utoljára látogatná meg ítéletével a földet, az Úr népe között olyan lelki ébredés lesz, amire az apostoli idők óta nem volt példa. Isten Lelke és ereje kiárad népére. Akkor sokan elkülönülnek azoktól az egyházaktól, amelyekben a világ szeretete kiszorítja az Isten és Igéje iránti szeretetet. Sokan - lelkészek és egyháztagok - boldogan elfogadják azokat a nagyszerű igazságokat, amelyeket Isten ebben az időben hirdet, hogy elkészítsen egy népet az Úr második eljövetelére.” (E.G.White: Nagy küzdelem 412-413.o.)

Jézus ma reggel arra hív, hogy teljesen szánjuk oda életünket az Ő szolgálatára! Nem elég csak részben megtérni! Engedjük, hogy Ő uralja gondolatainkat, cselekedeteinket. Akkor leszünk biztonságban ezen a mai napon is….

Kormos Tivadar

hétfő, január 03, 2011

Csak nyugalom!

"Légy csendben és várj az Úrra! Ne indulj fel, ha az alattomos embernek szerencsés az útja.” (MBT ford.)
Csillapodjál le az Úrban és várjad őt; ne bosszankodjál arra, a kinek útja szerencsés, se arra, a ki álnok tanácsokat követ.” (Károli ford.)
Zsoltárok könyve 37:7

Tehetném azt is, hogy most a csendesség áldásairól írok. Talán könnyebb is lenne. Jó lenne többet elcsendesedni az Úrral.De nem erről szól ez a zsoltár.

Becstelen, gonosz, alattomos emberekről, akiknek a puszta léte is felébreszti a bennünk az igazságérzetet. Ha ráadásul ilyen emberek miatt szenvedünk, mi is azt kiáltjuk, mint a Jelenések könyvének igaz szentjei: „Urunk, aki szent és igaz vagy, meddig nem ítélsz, és meddig nem állsz bosszút a mi vérünkért azokon, akik a földön laknak?” (Jelenések 6:10) A 7. vers így folytatja: „Akkor fehér ruha adatott mindegyiküknek, és megmondatott nekik, hogy nyugodjanak még egy kis ideig…”

Amikor emberek akartak igazságot szolgáltatni, abból csak újabb indulat, gyűlölet, háborúság támadt. Bármennyire is bosszant a körülöttünk lévő sok gonoszság, az Úrra kell bízni a dolgot.
Ez csak teljes bizalommal lehetséges. Rábízni azt, ami nem a mi ügyünk, ugyanakkor hinni abban, hogy igazságosan ítél. Hadd idézzem újra a Jelenések könyvét, mert a jó és rossz küzdelmének végkimenetele itt látszik legtisztábban:

Nagyok és csodálatosak a te műveid, mindenható Úr Isten, igazságosak és igazak a te utaid, népek királya:  ki ne félne téged, Urunk, és ki ne dicsőítené a te nevedet, hiszen egyedül te vagy szent: mert a népek eljönnek mind, és leborulnak előtted, mert nyilvánvalóvá lettek igazságos ítéleteid" (Jelenések 15:3-4)

Végül, visszatérve a zsoltár gondolataira:
Tégy le a haragról, hagyd a heveskedést, ne légy indulatos, mert az csak rosszra visz!  Mert a gonoszok kipusztulnak, de akik az ÚRban reménykednek, azok öröklik a földet.  Egy kis idő még, és nem lesz meg a bűnös, körülnézel, de nyomát sem találod.  Az alázatosak öröklik a földet, és teljes békességet élveznek.” (Zsoltárok 37:8-11.)

Nem tudom ma mi vár rád, de láss túl minden rossz dolgon. Láss el egészen a végkifejletig. Még egy kevés idő, és nem lesz gonosz, csak igazság és békesség!

vasárnap, január 02, 2011

Fuss Forrest, fuss!

"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."
Pál levele a filippiekhez 3:13-14

Ismét végérvényesen magad mögött hagytál egy évet. Bár gondolatban még mindig 2010-zel számolsz, és nem áll rá a kezed a dupla egyesre az évszám végén. Könyvek köteteit lehetne megtölteni azzal, ami az elmúlt évben történt veled. Álmok és kudarcok; kezdetek és lezárások; születések és búcsúzások; újabbnál újabb kihívások és a megszokott szürkeség; felejthetetlen emlékek és radírozni való történetek; egészség és betegség; bánat, öröm és boldogság... Ez volt 2010. De már vége.

Ma délelőtt még egyszer pillants vissza, rendezd el magadban a dolgokat, dobozolj, ha kell; tegyél minden érzést és gondolatot, várakozást és beteljesedést a helyére, és nézz szembe azzal, ami rád vár. Itt az ideje, hogy hátad mögött hagyd mindazt, ami elmúlt, és szemeidet a célra szegezve indulj tovább. Az óév tapasztalatai továbbra is erőt adhatnak, de a cél nem a múltban van, hanem előtted, a rád váró jövőben, amerre utad vezet.

A cél Isten és az Ő országa, amiért nem drága semmi, hogy végre végleg a hátad mögött hagyd. Ne engedd, hogy 2010 kudarcai és keserű csalódásai maradásra kényszerítsenek, elvonva figyelmed utad és életed értelméről. Nézz Istenre, kapaszkodj bele, az Ő szavába és ígéreteibe, és ismerd meg annak, aki ő valójában. Fuss Felé, egyenesen a cél felé, és legyen boldog az új éved!