szombat, december 11, 2010

Ünnepre várva


„Áldjon meg tégedet az Úr, és őrizzen meg tégedet. Világosítsa meg az Úr az ő orcáját te rajtad, és könyörüljön te rajtad. Fordítsa az Úr az ő orcáját te reád, és adjon békességet néked.”
4 Mózes 6,24-26

Áld engem az Isten és megőriz engem. Közeleg az ünnep, amit egyre inkább megtart az egész világ. Kínától kezdve Japánig, a keresztény kultúrkörön túl is díszbe öltöztetik az emberek az otthonaikat csupán a hangulat és az örömszerzés kedvéért. Mindenki izgatottan járja a boltokat ajándékok után kutatva, mert valamit adni akar annak, akit közel érez magához. Vajon a nagy sürgés-forgás közepette nem felejtkezünk meg a lényegről, Isten bennünket áldó kezéről? Milyen sokan vagyunk, akik még tudunk adni, mert vagyunk; mert mi is még mindig kaptunk és kaptunk, mert még mindig van miből. Nem csak az anyagiakra gondolok, hanem sok-sok értékes kincsre, amit megoszthatunk másokkal. Van még bennünk szeretet, van még barátság, odafigyelés, jóindulat, kedvesség. Tudunk adni jó szót, és mellé az őszinte szeretet igaz ajándékait.

Világossá teszi előttem az útját, megértem irgalmát. A ragyogó fények között észrevesszük-e az Isten Fiából áradó szelíd fénysugarat? Néha túlságosan is vakítóak az ünnep fényei, eltakarják a lényeget. A „mit kapok” várakozása elnyomja a „mit kaptam” örömét. Vannak, akik nagy ajándékra várnak: elektromos szuperkütyüre, játékra, mások csak a szükségesre, és így mindannyian elfelejtjük, hogy Jézusban milyen gazdagok vagyunk. Világos utat tárt elénk, amin járva Hozzá juthatunk, megértve irgalmát.

Rám néz az Isten, ezért biztos a békességem. A Szentírás történetén keresztül ránk néz az Isten. A mi Megváltónk letette a menny minden gazdagságát, minden értékét hátrahagyta, hogy élete ajándékunk legyen. Példa és váltság, útmutatás és erő. Belépő a lelki békesség világába.
Restás László

péntek, december 10, 2010

Ne hátrálj meg!



„És monda néki Jézus: Valaki az eke szarvára veti kezét, és hátra tekint, nem alkalmas az Isten országára.” Lukács 9:62

Ha a ma reggeli Igét egy 18 éves fiatal olvassa, csak két kérdése van: Mi az, hogy eke, és mi az, hogy szarva?

Az eke a gépesítés előtt egy olyan szerszám volt, amivel a talajt megforgatták. Kb 25 cm mélyen, ami felül volt, alulra került, és ami lent volt, ’feljött’. Régen az eke elé ökröt, később lovat fogtak, a ló mindig az előző sor mélyedésében, barázdájában haladt, mert ha nem, girbe-görbe lett a sor.
Az eke „szarvát”, amivel irányították az ekét, a gazda fogta két kézzel, figyelve, hogy a ló egyenesen haladjon előre, mert könnyen kiborult az eke a sorból és sok vesződséggel járt helyretenni.

Jézus korában mindenki tudta és maga elé képzelte a gazdát, amint szánt. Ezt a példát felhasználva, Jézus arra akart figyelmeztetni, hogy aki egyszer rátette kezét az eke „szarvára”, nem foroghat össze-vissza büntetlenül. Mert annak következménye van. Munkája nem ér semmit.

Aki lelki értelemben elindult az úton, annak előre kell tekintenie. Nem fordulhat vissza, mert ha ezt teszi, nem lesz alkalmas Isten országára.
Ma olyan időket élünk, amikor sokan félbehagyják az iskolát, kilépnek a házasságból, nem kitartók kapcsolataikban és valószínű, hogy az Istennel való kapcsolatunkban sem. Pedig csak az jut célba, aki végig, töretlenül kitart, hűséges Istenhez és nem tekint vissza.
A jutalom – Isten országa

csütörtök, december 09, 2010

Kegyelmi ajándék


"Mert a bűn zsoldja a halál, az Isten kegyelmi ajándéka pedig az örök élet Krisztus Jézusban, a mi Urunkban."
(Pál levele a rómaiakhoz 6:23)



Akkor van értelme küzdeni, ha van tét - ha van mit veszíteni, és van mit nyerni. Az "ÉLET" nevű szabadegyetemen van tét!!!

Nagyrészt nem mi választottuk magunknak, hanem örökségként kapjuk, de tetemes mennyiség belőle a mi saját döntésünk produktuma - a Biblia bűnnek nevezi. Bagatellizáljuk, vagy félünk tőle, talán túl óvatosak vagyunk vele, ezért fanatikussá, vagy kegyetlenül "tökéletessé" tehet - akárhogy viszonyulunk hozzá, azzal tagadni nem lehet a létezését. A legyintőknek szól az ige első fele: ne vedd könnyelműen a bűnt, mert örök következménye van - az örökké tartó halál. Ha valaki kitartóan nem akar a bűnből szabadulni, pedig van rá megoldás, az az ember nem szereti az életet - úgy, ahogyan Isten eredetileg elképzelte - így nem is kap belőle végtelen mennyiséget.

De miért ez a szigorú ítélet? Isten, Aki örökké tökéletes volt és az is marad, tudja, hogy nem lehet örökké bűnben, fájdalomban és halálban élni. Vagy élet van, vagy halál. A kettő nem fér meg együtt. Ő ingyen felkínálja az embernek a megmenekülés útját, hogy az embernek legyen még egy esélye a választásra. Mindent Isten tesz, nekünk csak annyi a feladatunk, hogy elfogadjuk azt az áldozatot, amit Jézus tett értünk, és ennek az örök élet a következménye. Az örök élet annyit jelent, mint itt a Földön elkezdeni Isten szerint élni, azért, hogy ez az elkezdett élet egy másfajta életformában örökké folytatódhasson.

Isten ajándéka az örök élet. Nem lehet követelni, csak elfogadni. Nem lehet előre számítani rá, és berendezni úgy az életünket, hogy elvetjük a kegyelmet, mégis takarózunk vele. Aki elfogadja Isten kegyelmét, tudja, hogy Istennek mindenébe került kegyelmet gyakorolni az emberiség felett.

Érezd a súlyát, hogy megbecsüld, és részesíts benne másokat is!


szerda, december 08, 2010

Sírás helyett nevetés



„Siralmamat vígságra fordítottad, leoldoztad gyászruhámat, körülöveztél örömmel.”
(30. Zsoltár 12. vers)



Fájdalommal és szenvedéssel teli világunkban milyen jó e sorokat olvasni. És mennyivel inkább vágyunk átélni azt a lelki megkönnyebbülést, amit Dávid is érezhetett, mikor e mondatok elhagyták ajkát.


Igen, szeretnénk mi is végre szabadon örülni, és megtapasztalni Jézus ígéretét „Boldogok, akik sírnak, mert ők megvigasztaltatnak.” (Máté 5:4), mert már elegünk van a sírásból. Már persze, ha tudunk még sírni.


Olyan nehezen tudjuk és akarjuk megérteni és elfogadni, hogy igazán csak az tud így örülni, aki megjárta „a halál völgyét”, aki onnan a „mélységből” kiáltott fel.


Sajnos rá kell döbbennünk mi már igazán sírni sem tudunk. Különösen belénk férfiakba nevelik, ’ne sírj egy férfi nem sír’, katonadolog, stb. És a mai világ közönye csak rátesz erre egy lapáttal és szép lassan bekebelezi szívünket.


„Egyre inkább nő, azoknak a száma, akik jóízűen falatoznak és szemük se rebben, míg a TV képernyőjén légikatasztrófa, vagy földrengés letakart áldozatai vacsorájuk ’körítése’.


Beszélnek töltés nélkül, vigadoznak öröm nélkül, vágyakoznak reménység nélkül, szerelmeskednek szeretet nélkül, házasodnak hűség nélkül, vallásoskodnak hit nélkül. Keseregnek könnyek nélkül, élnek célok nélkül s céljaik vannak élet nélkül.” (Gyökössy Endre: A növekedés boldogsága 22.o.)


Dávid harcedzett férfi volt, s ugyanakkor nem szégyellte a könnyeit. Szorultságában, vagy bűnbánatban gyakran a kilátástalanság könnyei folytak végig arcán, majd később, mint ebben a zsoltárban, e cseppek hálakönnyként peregtek alá.


Vagy ott van Mária, aki szintén nem szégyellte kifejezni eltékozolt életének beismerését és könnyeivel áztatta az Üdvözítő lábát. Nem egy-két csepp volt az, amit hajával törölgetett, hanem a szíve legmélyéből feltörő zokogás.


S ha igazán szabadulásra vágysz, te sem kerülheted el Dávid és Mária útját. Borulj Jézus lábaihoz és sírj. Hidd el, ő is veled együtt sír majd és, megláttatja veled a reménységgel teli jövőt, hogy mikor visszajön az örök öröm lesz a tiéd.

kedd, december 07, 2010

Új szövetség - Veled



„Mert ez az a szövetség, melyet kötök az Izrael házával, ama napok múltán, mond az Úr: Adom az én törvényemet az ő elméjükbe, és az ő szívükbe írom azokat, és leszek nekik Istenök és ők lesznek nekem népem.” Zsid.8,10

„Jézus nem azt kívánja tőlünk, hogy görcsös módon, megfeszítve minden porcikánkat igyekezzünk Neki engedelmeskedni! Az ilyen engedelmeskedésen nincs áldás, nincs öröm és békesség! Ő azt szeretné, ha teljesen természetes módon nem azért tennénk meg dolgokat, mert a törvény kötelez rá, hanem azért, mert szeretjük Őt, és mindent képesek vagyunk megtenni Érte! Ez az igazi engedelmesség! Ilyen esetben az Isten tudja, hogy bízhat bennünk akkor is, amikor éppen a hétköznapi dolgainkat tesszük!
Isten Igéje alapján tudjuk, hogy az Úr annak idején Mózesnek két kőtáblát adott. Az első négy parancsolatban Alkotónk iránti kötelességeinket szabta meg, a következő hat törvény pedig az ember-ember kapcsolatát szabályozta.
Ha szeretem Istent, nem fogok idegen istenek után menni. Ha szeretem az Istent, nem készítek magamnak bálványokat, és nem fogom azokat imádni isten gyanánt. Ha szeretem Istent, nem fogom az Ő nevét hiába felvenni. És végül, ha szeretem az Istent, megünneplem a szombatot, mint az Úr által adott nyugalomnapot.
Ugyanez van a második kőtáblával is!
Ha szeretem embertársamat, tisztelni fogom szüleimet, nem fogok ölni, paráználkodni, lopni, hamisan tanúskodni a másik ellen, és a bűnös kívánságot is megzabolázom!
Jézus tehát összefoglalta a tíz törvény e két parancsba és azt mondta, hogy a törvényt a szeretet által tudjuk csak megtartani!
Az Ószövetségben a törvény a kőtáblákon volt. Mi változott az Újszövetségben? Nem a törvény, hanem a törvény helye!
Jeremiás próféta által az Úr megjövendöli, hogy „törvényemet a belsejükbe helyezem, szívükbe írom be.” (Jer. 31,33)
Amíg tehát az Ószövetségben az emberen kívül, kőtáblán voltak a parancsolatok, addig az Újszövetségben a szív hústábláira írta Isten azt.
Természetesen ugyanarról a törvényről van szó, hiszen a mérce minden korban ugyanaz!
Isten arra vágyik, hogy a törvénynek való engedelmesség belülről jöjjön. Ha a Tízparancsolat a mi szívünk hústábláin vannak, akkor az Istennek való szolgálat nem kényszer lesz, hanem öröm! Ennyi az egész! Ha valakit szeretek, könnyű neki engedelmeskedni, nem?
Nem érzem áldozatnak, ha valamire megkér, hanem igyekszem még „túlteljesíteni” is azt, amit kíván! Így van ez Jézussal is! Ha szeretem Őt tiszta szívemből, nem fogok válogatni a parancsolatok között! Nem fogom azt mondani Neki, hogy ezt megtartom, meg azt is, de kérlek Istenem, ne kérj tőlem többet, mert ez már túl sok, hanem boldog örömmel engedelmeskedek az Ő törvényeinek! A Tízparancsolat megmutatja mi a bűn, de nem tud meggyógyítani, mert nem is azért adatott! Jézushoz küld bennünket, a Nagy Orvoshoz, aki meggyógyítja minden betegségeinket! Így egészül tehát ki az Isten megmentő munkája! Szükség van a törvényre, hiszen az által tudom meg, hogy hol vétettem Isten ellen, de szükség van Jézus megmentő áldozatára is, mert egyedül csak az Ő vére által lehetünk szabaddá minden bűntől! Isten Igéje azt mondja:
„Mindenre van erőm a Krisztusban, aki megerősít engem!” (Fil.4,13)”
(részlet A Szeretet törvénye című könyvből)

Miért ne lehetne éppen ez a mai nap, amikor megerősítjük a szövetséget Istennel törvénye által?

Kormos Tivadar

hétfő, december 06, 2010

Ments meg, Uram!

„Meddig tart ez, Uram? Végképp megfeledkeztél rólam? Meddig rejted el orcádat előlem?  Meddig kell magamban tanakodnom, és bánkódnom szívemben naponként? Meddig kerekedhetik fölém ellenségem? Tekints rám, hallgass meg, Uram, Istenem! Tartsd meg szemem ragyogását, ne jöjjön rám halálos álom! Ne mondhassa ellenségem: Végeztem vele! Ne ujjonghassanak ellenfeleim, hogy ingadozom! Mert én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.
Zsoltárok könyve 13:1-6

Érezted már úgy, hogy „most végem van”? Érezted már azt, hogy egyedül vagy, hogy még talán Isten is elhagyott? Vagy talán voltál már olyan helyzetben, mikor úgy gondoltad mindenki ellened fordult?... Nem vagy egyedül!

Hajlamosak vagyunk azt gondolni, hogy a mi bajunk, a mi fájdalmunk, a mi nehézségeink a legnagyobbak, és senki sem ért meg bennünket. A látásunk egyre jobban beszűkül, végül csak mi vagyunk és a testi-lelki kínjaink.
Pedig van ott más is, vannak ott mások is. Csak kicsit ki kellene lépni abból a körből, amibe magunkat zártuk be.

Az Ellenség körülvesz, szinte fojtogat, de soha nem szabad azt gondolnunk, hogy egyedül maradtunk. Ahogy zsoltár szavai mondják: „én hűségedben bízom, szívből ujjongok, hogy megsegítesz. Éneklek az Úrnak, mert jót tett velem.”

Isten hűsége olyan segítség, ami soha nem marad el tőlünk. Amikor ezt már néhányszor megtapasztaltuk, úgy vagyunk vele, hogy már szinte várjuk, mit tesz értünk legközelebb az Úr.

Kíváncsi vagy Isten szabadítására? Kezdheted gyakorolni a dicsőítő éneket…!

vasárnap, december 05, 2010

Gondolj Rám!

"Fekvőhelyemen is rád gondolok, minden őrváltáskor rólad elmélkedem."
Zsoltárok könyve 63:7

Hányszor gondolsz egy nap arra, akit igazán szeretsz? Hányszor jut eszedbe, hogy van társad, férjed, feleséged, barátod, barátnőd, szeretted? Rápillantasz a kezeden csillogó karikára, és tudod, hogy Ő szeret. Telefonálás közben a tekinteted rátéved az irodád asztalán lévő képre, és belül a szíved mélyén elmosolyodsz. A rádióban szól a zene, és meghallod a ti számotokat. Az utcán elhalad melletted valaki, és ugyanazt a parfüm illatát érzed, amit Ő kapott tőled karácsonyra. A buszon valaki a Kedves kedvenc könyvéről beszélget, valakin látsz egy ugyanolyan pulóvert, mint az övé, és közben azon gondolkodsz, mivel várjad őt este haza.
Nem lehet számba venni a pillanatokat, amikor tudatosan vagy tudat nélkül ott volt a gondolataidban a létezése, szavai, mozdulatai, szeretete; ő az életed része.
Mondd, mikor gondoltál utoljára Istenre? Könyörtelenül számolod a pillanatokat, és hamar a végére érsz. Reggeli, ebéd, vacsora előtt; amikor úgy nézett ki, hogy elkésel az értekezletről; amikor lefeküdtél, és néhány szó elmormolása után már Vak Katival társalogtál kedélyesen.
De ne aggódj. Te sem jutottál most az eszébe. Mert Te mindig az eszében vagy! Ahogy te éled életed a Kedvessel, ahogy mindenről eszedbe jut, ahogy tudattalanul is ott él a szívedben, úgy élsz te Isten gondolataiban. Már azóta gondol rád, hogy te még tervként sem léteztél egyik elődöd fejében. Ő gondol rád, és minden lélegzetvételednél, minden lépésednél, gondolatodnál üzen, hogy találkozni akar veled, és szeretné, ha megismernéd.
Kérlek, ma reggel ne hagyj itt egy elhatározás nélkül, hogy közel engeded magadat Istenhez, és engeded, hogy megismertesse magát veled. Hidd el nekem, fantasztikus út vár rád, ha ezt a döntést meghozod. Különleges kapcsolat fog kialakulni közted és Közte, és egyszer csak azt veszed észre, hogy ott van Veled, a gondolataidban, és te sem akarnád, hogy ez másként legyen. Hát gondolj Rá!