szombat, október 02, 2010

Látogatás

A zarándok belépett a templomba és nagyon elcsodálkozott. Nem azt kapta, amit várt. Hosszú út volt mögötte, csendre, békére és szolgálatra vágyott, de ennek nyoma sem volt. Az épület egykori erős oszlopai megrogyadoztak, a tető beázott, a vakolat dohos szaga járta be az egész termet. A hideg végigfutott a hátán, szétnézett, hogy miért van huzat. Majd meglátta a szélben hajladozó fák ágait a törött ólomablak repedésein keresztül. „De hát istentiszteletre jöttem, hogy lehet itt bármi ilyet megtartani?” – gondolta. Minden nagyon elhanyagolt volt, évek óta nem takarított ki itt senki. Az egyik sarokban talált egy seprűt és egy lapátot, így hát munkához látott. Sepregetés közben figyelte az érkezőket.

Ábrándos Leány csillogó szemekkel lépett a terembe. Lassan, 10 centivel a föld fölött lépkedve, a helyére ballagott és leült. Nyaklánca medáljával babrált, ami egyszer csak kinyílt és ő percekig újdonsült szerelme arcvonásait bámulta a képen. A Fiatal Haverok hangosan, másokkal nem törődve, egymással beszélgetve érkeztek és a csevejt mindvégig folytatták. Mindig Éhes sem hazudtolta meg magát, de mielőtt helyet foglalt, félig megevett szendvicsét a zsebébe tömte, hogy a prédikáció alatt is haraphasson majd belőle. Lassan megtelt a templom. Megjöttek Sokgyerekesék terelgetve neveletlen porontyaikat, mindig rájuk szólogatva. Az asszony a sorok között haladva azt figyelte, nem nézi-e őket túl feltűnően valaki. Ha lenne egy legalább, megsértődve rászólhatna és hazamehetne, mint a múltkor. Szegény Ember az utolsó sor szélére ült. Szégyenkezve takargatta rongyos ruháját, nem tudott másra figyelni csak saját szegénységére. Édes Szájú zsebkendőjével törölgette az utolsó krémestől fénylő ajkait. Modern Technikus nem vette ki füléből i-podja fülhallgatóját, gyorsan megtalálta helyét és egyszer sem botlott meg, pedig mindvégig a filmet nézte a mini képernyőn. Végül Elfoglalt Úr érkezett, kezében újsággal. Leült az egyik padra és azonnal az üzleti élet rovatba mélyedt.

A zarándok letette a seprűt, majd felment a szószékre és prédikálni kezdett:
Hát „nem tudjátok, hogy ti Isten temploma vagytok, és az Isten Lelke bennetek lakik?” (1 Korinthus 3,16)

Restás László

péntek, október 01, 2010



Meghitt kapcsolat

„Mert férjed a te Teremtőd, seregeknek Ura az Ő neve, és megváltód Izráelnek Szentje, az egész föld Istenének hívattatik.”

Ézsaiás 54:5.





„Férjed a te Teremtőd”…? Félek, hogy ez a gyönyörű hasonlat ma már nem azt jelenti, amit pár tíz vagy száz évvel ezelőtt jelentett.
Engedd meg, hogy ma reggel a legkedvesebb nagyapád-korabeli férjekről említsek meg néhány gondolatot. Persze hogy akkor sem voltak mindannyian mintaférjek, de azért több volt belőlük, mint manapság. Képzelj magad elé egy igazi keresztény családot.
Akkor a férj a család papja volt. Ő gondoskodott szerettei lelki fejlődéséről. Szólt a mamának, hogy vegye elő a Bibliát, és olvasson a gyerekeknek. Vagy éppen ő olvasott föl.
Ő volt az, aki az anyagiakat előteremtette. Lehet, hogy nem dúskált családja a maihoz hasonló minden földi jóban, de ami kellett, az minden megvolt.
És ő volt a béketeremtő. Hozzá lehetett fordulni, és tekintélyével, szeretetével segített elrendezni a bajokat.
A Biblia többször említi a családi kapcsolatokat – férj – feleség, menyasszony- vőlegény, - a közte és gyermekei közötti kapcsolat kifejezésére, szemléltetésére.
A fent idézett bibliaszöveg azt szeretné megerősíteni ma benned, hogy a te Teremtőd olyan, mint egy jó férj, aki szeret téged, gondoskodik rólad, megadja, rendelkezésedre bocsátja, amire szükséged van. Aki békét teremt a szívedben, és Aki a mai napra is küldött egy szerelmes levelet neked.
Mindezt azért teszi, mert SZERET Téged, és mert Ő az egész teremtett világ Istene.
Kiderül, hogy gazdagabb vagy, mint Bill Gates, és olyan barátod van, amilyen a hétmilliárd ember közül csak kevésnek! Tehát – légy ma nagyon hálás ezért!

csütörtök, szeptember 30, 2010



Szükségem van Rád

" Az én Istenem pedig be fogja tölteni minden szükségeteket az ő gazdagsága szerint dicsőséggel a Jézus Krisztusban"
Filippi 4,19 (Új Protestáns fordítás)



Egyszer egy lány, frissen beköltözött az albérletébe, 300 km-l távolabb a megszokott helytől. Új környezetbe csöppent, tele kételyekkel, és mindennap hiányát érezve a barátoknak, családnak. Sokszor sírt. Magányos volt, úgy érezte hiába van ott, ahol van. 2 hónap elteltével egy szombat reggel a gyülekezetbe indulva kapja a hírt: 70.000 Ft. lett a fűtés számlája.

Mit akar az Isten? Az egész havi fizetés oda: egy darab fűtésszámlára. Mit akar az Isten, itt a világvégén, egyedül??? Pontosan szombat reggel, amikor a szolgálatba indul? A megnyugvás napján? Távol minden földi gondolattól? Ez benne van az Isten tervében?

Istennek van valami terve, vagy egyszerűen csúfot űz egy frissen végzett diplomással? Aki most kezdte el a lelkészi szolgálatát?Igen!

Minden Isten kezében van. Egy lakástulajdonos, aki részletfizetési lehetőséget ad. Manapság senki nem tesz ilyet, nem fizeti ki helyetted a számlád, nem ad időt, hogy megfizesd a tartozásod. De Isten más. Nem küld olyan csekket, amihez ne küldené a rávalót. Isten más. Még az embereket is megváltoztatja. Mert rajtuk keresztül szeret minket. Minden szükséget gazdaságosan orvosol. Mert jó, mert gazdag és az Övé az egész világ aranya. Aranya drágább a jegygyűrűdnél, pénze több mint a házad és szeretete túlcsordul.

Az a lány én voltam. És nem is olyan régen történt. De akkor értettem meg igazán milyen az az Isten, akinek tervei vannak velem. Azóta a leggazdagabb vagyok. Te is az vagy! Mert minden szükségre válaszol ma az Isten! Adj egy esélyt ma neki! Isten hatalmas!

szerda, szeptember 29, 2010

A természet bizonysága

„Az egek beszélik Isten dicsőségét, és kezeinek munkáját hirdeti az égboltozat.”
(19. Zsoltár 2. vers)




Mikor ezt a néhány sort olvasom, mindig elcsodálkozom azon, mennyivel közelebb állt a természethez az ókori ember hozzánk képest.

Igaz, nem ismerték mi az az űrhajó, nem tudtak böngészni a világhálón, de ha felnéztek az égre, a felhők mozgásából tudták, mikor lesz eső, mikor nem. Éjszaka a csillagok állása alapján, ha kellett hazataláltak. Tudták melyik növényt mire lehet használni…

Míg, ha minket kitennének egy lakatlan szigetre, az addig hasznosnak tűnő információkkal együtt halnánk éhen.

Másrészt egyre többen fogalmazzák, meg azt a vágyukat, hogy vissza a természethez, illetve a természetes dolgokhoz. Vannak, akik a modern civilizáció vívmányait ördöginek tartják, és szinte bálványozzák a vidéki életet, és a remeteséget.

Ám ez a zsoltár, ellentétben a korabeli pogány naphimnuszokkal, nem a természet imádatáról szól, hanem arról, aki felette áll minden teremtménynek.

Mert valóban jó dolog sétálni a természetben. Nézni, milyen csodálatosak a különböző élőlények, de mivel mind múlandó, így valódi nyugalmat nem adhatnak. Csupán az akinek dicsőségéről beszélnek.

Aki ma hozzád is szól és téged is hív:

„Jöjjetek én hozzám mindnyájan, a kik megfáradtatok és megterheltettetek, és én megnyugosztlak titeket.” (Máté 11:28)


hétfő, szeptember 27, 2010

Isten erős védelme


“De te, URam, pajzsom vagy nekem, dicsőségem, aki fölemeled fejem. Hangosan kiáltok az ÚRhoz, és ő meghallgat szent hegyén.”
Zsoltárok könyve 3:3-4





“Ó, jajj, segíts rajtam!” - hányan mondogatják naponta! Van aki szokásból, van aki meggyőződésből. Minél nagyobb a baj, annál nagyobb átéléssel: ilyenkor mélyebb és sírósabb lesz a hang. Én is mondogatom. És bejön. Működik iskolában, munkahelyen, úton…

Emlékszem a gimnáziumi évekre, amikor a dolgozat előtt felsóhajt a diák: “Istenem most segíts!” Fontos kérés: vagy mert nem tanult, vagy mert igen. Ehhez nem kell nagy hit: talán csak rutinszerű a sóhaj? Hiszen lehet javítani. És mégis, milyen jó, amikor szerez a tanuló egy tapasztalatot: Isten meghallotta még ezt a sóhajt is - és megsegít!

Emlékszem, amikor a forgalommal szemközt haladtam az M0-n. Az “Istenem most segíts!” nem szóként hangzott el, inkább két adrenalin molekula közti hézagként. Van, hogy idő nincsen szavakra. És van sok hasonló helyzet: talán egy könnycsepp, egy lélegzetvétel, egy pillantás az, ami Istent megszólítja. És milyen jó, hogy Ő ezekből is ért és óv.

Emlékszem, hogy Dávidban ezek a versek akkor fogalmazódtak meg, amikor saját fia, Absolon üldözte. Tapasztalata már volt hasonló helyzetben: valaha Saul üldözte így. Vajon ekkor fért-e ki szó a torkán? Nem tudom, hogy volt-e könnye? Mert van úgy, hogy a bánattól kiszárad a lélek, és csupán száraz ág az ima. Isten mégis hallotta - Isten mégis óvta.

Vajon akkor, amikor minden érzésem és minden gondolatom azt súgja, hogy elvesztem, hogy nincs esély: akkor is ki tudom mondani hittel ezt a mondatot? Vajon akkor, amikor megállunk az ítéletben, és Sátán minden vádját ránk zúdítja: akkor is működik Isten védelme?

“Az Úré a szabadítás.” (8.v.) A miénk a tapasztalat, ami alapján ezt hittel ki tudjuk mondani. Kezdjük gyakorolni még ma!

vasárnap, szeptember 26, 2010


Aki még mindig "vagyok"...

"Amikor a tanítványok meglátták, hogy a tengeren jár, megrettentek, azt mondták, hogy kísértet, és ijedtükben felkiáltottak. De Jézus azonnal megszólította őket, és ezt mondta: Bízzatok, én vagyok, ne féljetek!"
Máté evangéliuma 14:26-27




Határidők, munkahelyi vagy magánéleti megoldásra váró problémák, anyagi helyzet, lelkiállapotod; a feszített tempó, ami körülvesz, és úgy érzed, ebből már soha nem menekülhetsz. Úgy érzed, hogy a mindennapi futásod, küzdelmed egy cseppet sem viszi előrébb a dolgokat; mintha csak egy mókuskerékben futnál, és koptatnád a ki tudja hányadik cipődet. Az élet tengere tajtékzik körülötted, és érzed, mindjárt az utolsókat nyeled a vízből. Félve hajtod álomra a fejed, mert látod magad előtt a holnap vicsorgó óriásait, akik csak a vesztedet akarják. Félsz, hogy kudarcot vallasz, félsz, hogy belebuksz a próbálkozásaidba, és félsz, hogy valami szörnyű dolog nő ki abból, ami éppen körülötted táncol.

Ekkor egy halk hang szólal meg egészen közel hozzád! "Ne félj, én vagyok!" Ne félj, mert én még mindig vagyok, még mindig ugyanaz vagyok, ahogy azt évezredek folyamán tapasztalták meg őseid. Ne félj, én vagyok, melletted! Ismerem, mi vesz körül téged, de tudom, hogy együtt győztesen kerülünk ki ebből a csatából is. Tudom, hogy minden homályba veszett a szemeid előtt, de bízz bennem, én melletted vagyok, és soha nem hagylak el. Ez a vihar érted van, hogy megtapasztald a győzelem ízét. Nem lesz könnyű, de én VAGYOK. Melletted.