Bejegyzések

Bejegyzések megjelenítése ebből a hónapból: július 25, 2010
Lélekszobrász „Erősítsétek a lankadt kezeket, tegyétek erőssé a roskadozó térdeket! Mondjátok a remegő szívűeknek: Legyetek erősek, ne féljetek! Íme, jön Istenetek, és bosszút áll, jön Isten, és megfizet, megszabadít benneteket!” Ézsaiás 35,3-4 Pár héttel ezelőtt egy gyermektáborban éppen kézműveskedtünk, amikor észrevettem, hogy Laci fiam agyagból milyen ügyesen formálja az ókori katona alakját. Ő volt az egyetlen, aki merevítésképpen száraz növénypálcikákat használt. Ezek köré formázta a lábakat, karokat, a törzset. Mások is ügyes alakokat készítettek, gombás kosarat hozó asszonyt, térdelő rózsavitézt és még sorolhatnám. Nekem mindegyik nagyon tetszett. Kiégetni nem égettük őket kemence hiányában, így estére, ahogy az agyag száradt, sok figura elvesztette valamelyik darabját. Leesett a kosár, egy kéz, még egy fej is, de a rendíthetetlen katona csak állt szilárdan. Elárulom a titkot: a fiam most végzett a művészeti iskolában. Neki volt szakértelme, hisz éveken keresztül formáztak külö
Céltudatos élet "Annakokáért mi is, kiket a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül, félretéve minden akadályt és a megkörnyékező bűnt, kitartással fussuk meg az előttünk levő küzdő tért. Nézvén a hitnek fejedelmére és bevégezőjére, Jézusra, aki az előtte levő öröm helyett, megvetve a gyalázatot, keresztet szenvedett, s az Isten királyi székének jobbjára ült. " Zsidókhoz írt levél 12:1-2. A ma reggeli igét több fordításban is elolvastam. Íme, néhány közülük. A hit embereinek ez a nagy serege körülvesz bennünket! Az ő életük mutatja meg igazán, mit jelent a hit. Ezért hát, mi is dobjunk le magunkról mindent, ami akadályoz bennünket! Még azt a bűnt is, amely annyira tapad ránk, és el akar gáncsolni! Kitartással fussuk meg a versenyt, ami előttünk van! Közben le ne vegyük szemünket Jézusról, aki hitünk elkezdője és befejezője. Ő elszenvedte a kereszten a halált. De mivel arra az örömre gondolt, ami rá várt, nem törődött a szégyennel, amit a kereszten való kivégzés jelentett.
Könyörülő Isten "Irgalmas és kegyelmes az ÚR, türelme hosszú, szeretete nagy." Zsoltárok könyve 103:8 Reményik Sándor: Kegyelem Először sírsz. Azután átkozódsz. Aztán imádkozol. Aztán megfeszíted Körömszakadtig maradék-erőd. Akarsz, egetostromló akarattal - S a lehetetlenség konok falán Zúzod véresre koponyád. Azután elalélsz. S ha újra eszmélsz, mindent újra kezdesz. Utoljára is tompa kábulattal, Szótalanul, gondolattalanul Mondod magadnak: mindegy, mindhiába: A bűn, a betegség, a nyomorúság, A mindennapi szörnyű szürkeség Tömlöcéből nincsen, nincsen menekvés! S akkor - magától - megnyílik az ég, Mely nem tárult ki átokra, imára, Erő, akarat, kétségbeesés, Bűnbánat - hasztalanul ostromolták. Akkor megnyílik magától az ég, S egy pici csillag sétál szembe véled, S olyan közel jön, szépen mosolyogva, Hogy azt hiszed: a tenyeredbe hull. Akkor - magától - szűnik a vihar, Akkor - magától - minden elcsitul, Akkor - magától - éled a remény. Álomfáidnak minden aranyágán Csak úgy
Isteni késztetés „Mert Isten az, a ki munkálja bennetek mind az akarást, mind a munkálást jó kedvéből.” (Filippibeliekhez írt levél 2. fejezet 13. vers) Volt egyszer egy mélyen vallásos halászember. Sokat imádkozott, olvasta a Bibliát, és igyekezett a környezetének is átadni a kapott áldásokból. Egy alkalommal ima közben egy különös késztetést érzett, Isten megszólította őt: - A kis tengerparti faluval szemben, ahol laksz, van egy kis sziget, azon a szigeten él egy remete, és én azt szeretném, ha elmennél és megtanítanád tutajt építeni. Az emberünk elköszönt szeretteitől, fogta a kis csónakját, átevezett a szigetre, ám a tengeren hatalmas vihar támadt a csónak és a csomag jó része odaveszett, úszva ért partot. Mikor egy kicsit magához tért elkezdte keresni a remetét, ám mikor az észrevette őt, elszaladt. Ismét keresni kezdte, az megint elszaladt. Hónapok teltek el, mire sikerült megértetni a remetével, hogy ne féljen. Majd évek teltek el, mire sikerült közös nyelvet találni, megbarátko
Hagyd, hogy Isten vezessen! „Bizony, a ti gondolataitok nem az én gondolataim, és a ti utaitok nem az én utaim - így szól az ÚR.„ (Ézsaiás 55,8) A tizedik és tizenegyedik versben így teszi még érthetőbbé Ézsaiás a feni mondatot: „Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” Bizony keresztényként gyakran rajtakaphatjuk magunkat azon, hogy úgy érezzük, sok-sok praktikára van szükség ahhoz, hogy embereket Őhozzá vezessünk. Az alábbi történet, szolgáljon valamennyiünknek tanulságul és bátorításul az őszinte bizonyságtevés megkerülhetetlenségére. Egy keresztény előadó a nyugdíjas korhoz közeli, mogorva, elutasító bankigazgató jelenlétében beszél Istenről. „Amikor helyet foglaltam vele szemben, összefonta a kezét, összeráncolta
Nem vagy egyedül... "Sok baj éri az igazat, de valamennyiből kimenti az Úr." Zsoltárok könyve 34:20 Ismét vége egy hétnek. A percek, órák könyörtelenül rohannak egymás után a messzi múltba. Visszavonhatatlanul tűnnek el a napok, és ma reggel feleszmélsz, hogy ismét vasárnap van, és egy újabb hetet leéltél a neked kiszabott időből. Küzdöttél megállás nélkül álmaidért, az életedért, az előtted lebegő célokért, és térdig gázoltál a próbák mocsarában. Kedves voltál, és csak átkot kaptál viszonzásul; a végsőkig becsületes maradtál, és végül te buktad a legnagyobbat; segítettél annak, akinek szüksége volt rá, de a te égbe nyúló kezedet mindenki elkerülte. Mentetted a menthetőt, hálából te lettél nincstelen. Néha, ha visszanézel, elborzadsz, mennyi mindenen mentél már keresztül, de még mindig játékban vagy, mert Valaki megtartott. Jönnek még bajok ezután is, még nincs vége a pályádnak, de egy biztos, Isten ott megy melletted. Megőriz a bajok közepén, és szabadulást ad neked. Meg