szombat, július 17, 2010

Gondoskodó szeretet

"Mindenre van erőm a Krisztusban, a ki engem megerősít."
Filippi 4,13 (10-14)

Olyan jó érzés, amikor gondoskodnak az emberről. Szüleink gondoskodó szeretetén keresztül tapasztaltuk meg ezt először. Értelmünk még fel sem fogta, akaratunk még csak eszmélt, amikor ki nem mondott szükségleteink is valóra váltak. Ó, azok az okos és kedves szülinapi ajándékok milyen sok örömet szereztek nekünk! Édesapám keze, ahogy tartja billegő biciklimet, miközben nagy buzgóságomban még nem tudok egyensúlyozni és tekerni is. A kedvenc diótortám, amit édesanyám minden előzetes kérés nélkül sütött... Szerettek engem, gondoskodtak rólam, a legjobbat akarták nekem.

Isten a mi mennyei Atyánk, aki mindig és minden jót akar nekünk. Jézus akarata is ugyanez volt. „Én azért jöttem, hogy életük legyen és bővölködjenek.” (Jn 10:10) Bármennyi próba várjon is még ránk az életben, Ők gondoskodtak róla, hogy minden rendben legyen. Mennyei Atyánk nem hagy el minket soha, Jézus Krisztus gondoskodott arról, hogy örök életünk lehessen, lelki táplálékunk, a Szentírás mindig elég nekünk. Nem kell félnünk, hogy még nem tudunk mindent egy időben jól csinálni! Ő erőt ad, mindenre...
Restás László

péntek, július 16, 2010

Az Őrök feladata


"Emberfia, Izrael házának őrévé rendeltelek. Ha hallod ajkamról a szót, figyelmeztesd őket a nevemben.”
Ezékiel 3:17.

Lehet, hogy ma reggel úgy gondolod – na, ez aztán egyáltalán nem nekem szól! Nem vagyok ’Izrael házának őrzője’ – meg aztán kit figyelmeztessek és mire?
Pedig ez az Ige épp neked szól! Csak engedd, hogy Isten ’lefordítsa’ a Te nyelvedre – valahogy így: „Kedves Barátom! Családod, otthonod gondnokává, pásztorává rendeltelek. Ha olvasod a Bibliát – és rájössz, észreveszed, hogy nem úgy működik otthonod, ahogy ott írva találod, akkor felelősséged, hogy a jó útra tereld a rád bízottakat, hogy megmutasd nekik a helyes utat! Ha megérintett Igém, akkor figyelmeztesd gyermekeidet az én nevemben! Oktasd őket, hogy mindig becsületesek, segítőkészek legyenek! Segíts nekik megtalálni a helyes utat! Figyelmeztesd, bátorítsd, intsd és segítsd őket! Felelős vagy értük! Nem mondhatod, hogy majd ők eldöntik, mit akarnak! Ha látod, hogy a szakadék felé haladnak, engednéd, hogy menjenek csak, majd eldöntik, hogyan tovább?”
Hogyan tudok családom őrizőjévé válni, ha nem hallom a szót, amit Isten küld? Kérlek, vedd komolyabban! Olvasd a Bibliát rendszeresen! Észreveszed, hogy milyen időben élünk, hogy lassan minden a feje tetejére áll; erkölcsileg, politikailag, társadalmilag és a természetben. Ha hallod ezt a hírekben – és összehasonlítod azzal, amit a Bibliádból olvasol, nem fogod tudni megállni, hogy őrálló módjára ne figyelmeztesd a környezetedet arra, hogy legyenek készen ők is – mert Jézus Krisztus nagyon hamar visszajön!
TE milyen őrálló vagy?

csütörtök, július 15, 2010

A kis lépések művészete

"Menjen csak az én uram a szolgája előtt, én majd ballagok lassan az előttem járó jószág és a gyermekek járása szerint, amíg eljutok az én uramhoz Széírbe."
Mózes első könyve 33:14

Antoine de Saint Exupéry imája

Uram! Nem csodákért és látomásokért
fohászkodom, csak erőt kérek a
hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és
forgatagában időben rögzítsem
a számomra fontos felismeréseket
és tapasztalatokat.
Segíts engem a helyes időbeosztásban.
Ajándékozz biztos érzéket a dolgok
fontossági sorrendjének, elsőrangú vagy
csupán másodrangú fontossága
megítéléséhez.

Erőt kérek a fegyelmezettséghez és a
mértéktartáshoz, hogy ne csak átfussak
az életen, de értelmesen osszam be
napjaimat, észleljem a váratlan
örömöket és magaslatokat.

Őrizz meg attól a naiv hittől, hogy
az életben minden simán kell,
hogy menjen. Ajándékozz meg azzal a
józan felismeréssel, hogy a nehézségek,
kudarcok, sikertelenségek, visszaesések
az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk.

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és
szeretete az igazság kimondásához.
Az igazságot az ember nem magának
mondja meg, azt mások mondják meg nekünk.
Tudom, hogy sok probléma éppen
Úgy oldódik meg, hogy nem teszünk semmit.

Kérlek segíts, hogy tudjak várni.
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk
Van a barátságra. Add, hogy az élet legszebb,
legnehezebb, legkockázatosabb és
legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk.

Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz, hogy a
kellő pillanatban és a megfelelő helyen
szavakkal vagy szavak nélkül egy kis
jóságot közvetíthessek.

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől.
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van.

Uram! Taníts meg a kis lépések művészetére!

Ámen

szerda, július 14, 2010

Atyánk, Istenünk

„Hiszen Te vagy Atyánk, hiszen Ábrahám nem tud minket, és Izráel nem ismer minket, Te, Uram, vagy a mi Atyánk, megváltónk, ez neved öröktől fogva.”
(Ézsaiás könyve 63. fejezet 16. vers)
Ézsaiás könyvének 63. fejezete egy panaszének Jeruzsálem pusztulása felett. A próféta jó száz évvel a végzetes ostrom előtt siratja el a szeretett várost és a templomot, ami figyelmeztetés és bíztatás is egyben.

Figyelmeztetés, hogy Isten nem hagyja büntetlenül azt a sok igazságtalanságot és gonoszságot, mely a falakon belül történt. S a visszaéléseket, melyek a legszentebb helyet, a templomot és a papi szolgálatot is beszennyezték.

Bátorítás, hogy még van lehetőség arra, hogy változtassanak a jövő alakulásán. Ne emberektől várják a segítséget, ne az atyák jócselekedeteire hivatkozva igényeljék az üdvösséget, hanem jöjjenek az egyedüli segítőhöz, a Megváltó Istenhez.

Bizony mai világunk sem jobb a négyezer évvel ezelőtti világtól, a mi életünk sem jobb, mint az akkor Jeruzsálemben élők élete. Sőt, a gonoszság inkább egyre nő. Ahogy Jézus megjövendölte „a szeretet sokakban meghidegül” (Máté 24:12)

Sokan keresik majd a lelki nyugalmat, a vigasztalást, de nem az élő Istennél. Az ókori gyakorlathoz hasonlóan halottidézőkhöz és jósokhoz mennek. Mint ahogy akkor a lovak erejében, úgy ma is véges emberi erőben bíznak.

Még mi hívő emberek is sokszor el vagyunk telve elődeink hittapasztalataival, saját érdemeinkkel. S nem jövünk rá, hogy az örök élet elnyerése abban áll, hogy megfogadjuk az Atya hazahívó szavát.

Hiszen a laodíceai üzenet rólunk és hozzánk szól, akik Jézusról beszélünk, Hozzá imádkozunk, s mégis sokszor Nélküle élünk. Ezért mondja:

„Ímé az ajtó előtt állok és zörgetek; ha valaki meghallja az én szómat és megnyitja az ajtót, bemegyek ahhoz és vele vacsorálok, és ő én velem.” (Jel.3:20)

kedd, július 13, 2010

Mi van a szívedben?

„A jó ember az ő szívének jó kincséből hoz elő jót; és a gonosz ember az ő szívének gonosz kincséből hoz elő gonoszt: mert a szívnek teljességéből szól az ő szája.” Lk.6,45.

„Jaj! Kicsúszott a számon! Bocsi….!” –mondjuk néhányszor! Pedig lehet, hogy most voltunk a legőszintébbek! Mi tud kicsúszni a szánkon? Ami belül van!... Néha megrémülünk, amikor nem tudjuk kontrolálni magunkat, hogy milyenek is vagyunk! „Ez nem lehet igaz, hogy ilyen vagyok!” –mondjuk, pedig igaz. „A szívnek teljességéből szól az ő szája!”

Mi van a szívemben? Ettől függ az egész keresztény életem! Arra a szintre kell eljutnom a keresztény élet területén, amikor már nem kell odafigyeljek a szavaimra, hogy nehogy elszóljam magam, hanem a lehető legtermészetesebb módon jönnek ki belőlem a lehető legnagyobb áldást jelentő szavak. A beszédem, nyelvem jelenthet áldást és átkot is. Nyugalmat hozhat ott, ahol békétlenség van, háborúságot ott, ahol eddig béke volt. „Ezenképen a nyelv is kicsiny tag és nagy dolgokkal hányja magát. Ímé csekély tűz mily nagy erdőt felgyújt! A nyelv is tűz, a gonoszságnak összessége. Úgy van a nyelv a mi tagjaink között, hogy megszeplősíti az egész testet, és lángba borítja életünk folyását, maga is lángba boríttatván a gyehennától. De a nyelvet az emberek közül senki sem szelidítheti meg; fékezhetetlen gonosz az, halálos méreggel teljes.”Jakab 3,5-6,8

Mi akkor a megoldás? Járjak el kommunikációs szemináriumra, hogy megtanuljam, mit, hogyan kell mondanom? Fogjam vissza magamat, nem számít, hogy mit gondolok, lényeg, hogy mit mondok? Vegyek fel egy bizonyos pózt, egy un. amerikai mosolyt, és sohase legyek őszinte? „Ami a szívemen, az a számon”! –mondja a magyar közmondás! Ez így igaz!

Nem a külsőt kell megváltoztatni, nem a szavainkat kell „kulturáltabban” megfogalmaznunk, mert ez csak ideig-óráig nyújt védelmet! A szívünket kell rendbe raknunk, hogy alapból ne gondoljak rosszat a másikról, ne rágalmazzak, ne sértsek szavaimmal.


Hogyan lehetséges ez? Csak egy módon! Ha Jézushoz jövünk, ismerve önmagunkat, rossz nyelvünket, csúnya szánkat, és alapvető változásra szánjuk el magunkat.
„Tiszta szívet teremts bennem, oh Isten, és az erős lelket újítsd meg bennem.” – kiált fel a zsoltáros. (Zsolt. 51,12.) Igen! Ez a megoldás! Szívünk velejéig megromlott! Nem a régi foltozgatásáról van itt szó, nem valamilyen illemtan órák sokaságáról, hanem egy új teremtésről, amelyet egyedül csak Isten tud megtenni.
Ma reggel legyen nekünk ez az imánk: „Uram! Érzem, hogy bűnös gondolataim vannak. Szavaimmal megbántok embereket! Békétlenség van körülöttem, amiért a körülményeket, vagy másokat okolok. Ma reggel rávilágítottál Igédben a bajok gyökerére. A szívemmel van baj! Ezért kérlek, újítsd meg életemet, tiszta szívet teremts bennem, és add, hogy ne legyenek szavaim olyan kérlelhetetlenek, szigorúak, könyörtelenek. Formáld át életemet, és vezesd lépteimet, kerüljön bármibe….! Ámen

Kormos Tivadar

hétfő, július 12, 2010


Isten ígérete

“Mivel ragaszkodik hozzám, megmentem őt, oltalmazom, mert ismeri nevemet. Ha kiált hozzám, meghallgatom, vele leszek a nyomorúságban, kiragadom onnan, és megdicsőítem őt.”
Zsoltár 91:14-15

Sok mindentől várjuk a megnyugvást. Vannak közöttük élettelen dolgok és vannak közöttük személyek. Néha a biztonságérzést szokás, a hely vagy az idő adja. A Biblia szerint a békesség forrása Isten közelsége: a vele megélt közösség.

Volt gyermekkoromban egy idős hívő ember, akinek történeteit ámulattal hallgattam. Megjárta a háború poklát úgy, hogy hűséges maradt elveihez. Ahogyan mesélte, a Don-kanyarban a lövészárokban ismételgette magában ezt a zsoltárt. Hogyha ő el is felejtette volna ígéretét, a társai emlékeztették volna őt. Versenyeztek ugyanis azért, hogy minél közelebb lehessenek hozzá, sőt, szinte a köpenyébe bújtak. Mert tudták azt, hogy körülötte nem suhognak a golyók.

Isten ígérete hogyan működik életünkben? Élvezzük azt a békességet, amit a Zsoltáríró él át? Ha nem, akkor burkolózzunk Isten köpenyébe egy imával! És a legnagyobb csata közepében is megőriz bennünket az örök életre.

vasárnap, július 11, 2010

Fájdalomcsillapító helyett...

"Gyógyíts meg Uram, akkor meggyógyulok, szabadíts meg, akkor megszabadulok, csak téged dicsérlek."
Jeremiás könyve 17:14

Hogy vagy? - kérdezi tőled ma reggel a Mindenható. Nem illendőségből, hanem azért, mert valóban kíváncsi rád. Kíváncsi arra, hogy éled meg a mindennapjaid eseményeit. Érdekli, hogyan viseled az emberélet örömeit, bánatait. Előtte nem kell megjátszanod magad, nem kell álruhás hősként harcolni az óriásokkal, nem kell összeszorított fogakkal sziszegni, hogy "köszönöm, jól". Előtte az lehetsz, aki vagy.

Mindannyiunk szívében vannak rejtett sebek, melyeket soha nem akarunk felfedni. Fájdalmukhoz azt gondoljuk, hogy hozzá szoktunk már, és nélkülük nem lenne olyan az élet, mint amilyen eddig volt. Szokások, szenvedélyek rabjai vagyunk, és próbálunk elhitetni magunk körül mindenkit, hogy ezeket bármikor abbahagyhatjuk. Bármikor felállhatunk a bárpult mellől, és örökre visszautasíthatjuk az alkoholos poharakat. Bármikor mondhatjuk, hogy ez volt az utolsó hazugság, és vége a kettős életnek. Bármikor mondhatjuk, hogy mostantól fogva hűségesek leszünk a családunkhoz, mert mi elég erősek vagyunk ehhez, nekünk menni fog. De ott legbelül érezzük, hogy mindez kimondhatatlanul távol van a valóságtól. Betegek, megkötözöttek vagyunk, és szükségünk van valakire, aki kisegít minket ebből az állapotból.

Isten ma reggel nem véletlenül kérdezte meg tőled, hogy érzed magad. Ő be akarja gyógyítani minden sebedet, és szabadulást akar hozni rabságod helyett. Hidd el, egyedül nem vagy képes minderre, de Ő tökéletes munkát végez életedben, és akkor végre gyógyultnak és szabadnak mondhatod magad, mert a végtelen Isten lehajolt hozzád.