szombat, június 19, 2010

Hitelesség

„És ezt mondta nekem: "Ezek az igék megbízhatók és igazak, mert az Úr, a próféták lelkének Istene küldte el angyalát, hogy közölje szolgáival mindezt, aminek hamarosan meg kell történnie.”
Jelenések 22,6

Talán ez a legnagyobb kérdés ma a világban: Mennyire vagyunk hitelesek? A működés legnagyobb kérdése ez. Modern felfogásunk szerint a hitelesség a PR része. Éppen ezért a hitelességet lehet mutatni, mert az a fontos, hogy annak látsszunk. Ha nincs, különféle eszközökkel meg kell teremteni, vagy meg kell vásárolni, hogy legyen, mert nélküle nem érhetjük el azt, amit szeretnénk: nem tudjuk eladni önmagunkat és nélküle nem leszünk kelendő árucikké. Micsoda hibás gondolkodás ez! Piárosok megteremtik a celebek, a pártok, a cégek „hiteles” imidzsét, a kevésbé fizetőképesek pedig maguk dolgoznak rajta, ami aztán tart amíg tart. Mert később a valóság lassan lerombolja a papírvárakat és kezdődhet minden elölről a nagy kiábrándulások és csalódások után. Meg kell értenünk a hitelesség lényegét. A hitelességet nem mutatni kell. A hitelesség az vagy van, vagy nincs. Legegyszerűbben Jakab apostol szavai szerint működik az életünkben: „Hanem legyen a ti igenetek igen és a ti nemetek nem, hogy ítélet alá ne essetek.” (Jakab 5,12) Jézus követőinek hite ettől működött az első században is. Mert bármilyen körülmények voltak is, ők mindig keresztények maradtak. Később Luther reformációja is ettől indult el. „Itt állok, másként nem tehetek” – vallotta élete kockáztatásával is. A HITELESSÉG ÁLLANDÓ, SOHASEM VÁLTOZIK! ERKÖLCSI MÉRCÉJE PEDIG CSAK EGY VAN: A SZENTÍRÁS!

Restás László

péntek, június 18, 2010

Szabadító Isten

„Szeretlek Uram, erősségem! Az Úr menedékem, váram, szabadítóm. Istenem, sziklám – hozzá menekülök. Védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram, akit magasztalok!”
Zsoltárok 18:2-3.

Uram, erősségem, menedékem, váram, szabadítóm, védőpajzsom, üdvösségem záloga, mentsváram… Mikor jutott eszedbe utoljára ennyi jelző, amikor megköszöntél valamit Istennek?

Ő az én erősségem – gyengeségemben
Menedékem, ahol biztonságban elbújhatok!
Váram – ami bevehetetlen, amikor az ellenség tombol!
Szabadítóm – Aki EGYEDÜL képes ’utóíz- mentes’ felszabadult örömöt adni!
Védőpajzsom – Aki megvéd a rám zúduló bántás-özönben!
Üdvösségem záloga – hisz meghalt értem, annyira szeret!
Mentsváram – ahova minden reggel védelemért és erőért mehetek!

Kérlek, végy elő egy papírt és tollat! Írd le ezt az imát – Zsoltár 18:2-3 – és olvasd el – pontosan minden egész órakor a nap folyamán. Figyeld meg, estére még néhány jelzőt Te is hozzá tudsz adni!
Legyen – a Te Uraddal – ma egy nagyon szép és áldott napod!

szerda, június 16, 2010

Az eltévelyedettek reménysége

„Mindnyájan, mint juhok eltévelyedtünk, kiki az ő útára tértünk; de az Úr mindnyájunk vétkét ő reá veté.”
(Ézsaiás könyve 53. fejezet 6. vers)
Sokunk számára ismerős az a festmény Jézusról, mely, mint pásztort ábrázolja, aki lehajol az eltévedt, szakadékba esett bárányért. De vajon hogyan is veszhet el, hogyan tévedhet el egy bárány? Nem figyel a pásztor, nem figyel a béres, vagy a juhászkutyák?

Nászutunk folyamán, Görögországban szemtanúi voltunk, amint estefelé a falu melletti tengerparti fövényen megjelent egy pásztor majd mögötte a nyáj. A pásztor ment elől, mögötte a kos, nyakában a kolomppal, majd vagy legalább száz birka, akiket csaholó kutyák próbáltak sorba terelni.

Néhány bárány el-elhagyta a nyájat, belenyaltak a tengerbe, vagy megálltak, míg nem jöttek a kutyák. Így néztük végig egy görög birkanyáj elvonulását.

A nyáj elment, ám egy bárány kissé lemaradva komótosan kullogott a többiek után. Ekkor szemből jött egy platós kisteherautó, megállt, kipattant belőle a sofőr, megfogta a birkát, feldobta a platóra, és ahogy jött, elviharzott.

Bizony, a mi életünk is hasonló módon zajlik. Mikor elmaradva a nyájtól, elkezdjük saját utunkat járni, jön az ellenség, aki elcsábít, hogy elpusztítson.

De a kis görög báránnyal ellentétben, nekünk olyan Pásztorunk van, aki életét adta azért, hogy visszatalálhassunk a Nyájhoz.

Én ma azért adok hálát, hogy Jézus megtalált és megőriz az ellenség pusztításától, ahogy ígérte:

„Az én juhaim hallják az én szómat, és én ismerem őket, és követnek engem: És én örök életet adok nékik; és soha örökké el nem vesznek, és senki ki nem ragadja őket az én kezemből.” (Ján.10:27-28)

hétfő, június 14, 2010

Sámuel hűsége

“Sámuel felnövekedett. Az ÚR pedig vele volt, és semmit sem engedett földre hullani igéiből.”
Sámuel első könyve 3:19

Amikor a mag a földre esik, nem történik semmi baj. Amikor a vázával történik ugyanez: az már baj. A különbség, hogy a magnak ott a helye, míg a vázának nem. És minél nemesebb az, ami helytelenül a földre esik, annál nagyobb a kár.

A bibliavers idejében Éli fiai sok mindent kárba veszni hagytak Isten igéjéből. Nem éltek és ítéltek Isten törvénye szerint. A kár nem csak az a rossz volt, amit megtettek, hanem annak a jónak hiánya is, ami ténykedésük miatt soha nem válhatott valósággá. A Föld összes vázája semmiség ahhoz képest, mennyi minden megy pocsékba Isten igéjéből a mai napon. El tudják képzelni azt a napot, amin Isten minden szava célba jut? Amikor Isten ígéreteiből minden megvalósul az életünkben? Sámuel életében az első termése a hosszan tűrés és hittel teli várakozás elsajátítása volt, hasonlóan Jóbhoz, Dávidhoz, Dánielhez, Péterhez és Pálhoz.

Mert Sámuel minden hűsége semmi sem lett volna Isten Igéjének hűsége nélkül:

“Mert ahogyan az eső és a hó lehull az égből, és nem tér oda vissza, hanem megöntözi a földet, termővé és gyümölcsözővé teszi; magot ad a magvetőnek és kenyeret az éhezőnek, ilyen lesz az én igém is, amely számból kijön: nem tér vissza hozzám üresen, hanem véghezviszi, amit akarok, eléri célját, amiért küldtem.” (Ézsaiás 55:10-11)

vasárnap, június 13, 2010

 Reggeli kapaszkodó

"Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban."
Zsoltárok könyve 46:2

Gyönyörű ez az ige. De mi van akkor, ha az árvíz az előző hetekben elmosta a házadat? Mi van akkor, ha autóbaleset ért, és nem vagy a legjobb állapotban? Mi van akkor, ha betörtek hozzád, és elvittek mindent, ami mozdítható? Mi van akkor, ha az orvos csendesen nyújtotta át neked a leleteidet, és a legrosszabb hírt közölte veled, amire rémálmodban sem számítottál? Hol van ilyenkor az oltalom? Isten már nem szeret? Elfeledkezett rólad?

Ne várd, hogy választ adjak a miértekre. Bevallom, nem tudok. Nem tudom, miért tett földönfutóvá az árvíz, miért vagy nagyon beteg, vagy miért vesztetted el a hozzád legközelebb álló személy. Egyet tudok, hogy Isten oltalom, még az ilyen helyzetekben is. Ő nemcsak akkor erősség és segítség, ha nem történt meg valami baj, ha ragyog rád a nap, és távol van tőled minden katasztrófa.

Ő nem azt üzeni neked ma reggel, hogy nem ér téged semmi baj, semmi veszedelem. A Jón kívül még egy darabig sajnos a Gonosz is munkálkodik a világunkban. Ezért Isten nem ígéri, hogy gondok nélkül fog telni az előtted álló hét, de arról viszont biztosít, hogy veled csinálja végig az egészet!

Történjen a héten bármilyen rossz dolog, egyben biztos lehetsz, Ő melletted van, és bátran belekapaszkodhatsz. Ő igenis oltalmad, erősséged és biztos segítséged lesz akkor is, ha minden rendben megy, de akkor is, ha nyomorúságok érnek. Egyszer majd megérted, minek miért kellett megtörténnie, addig pedig kapaszkodjunk együtt Istenbe, mert Ő mindig biztos segítség a nyomorúságban!

"Isten ajándéka a jelenléte. Legnagyobb ajándéka önmaga. A naplementék elállítják a lélegzetünket. A karibi kék lecsillapítja a szívünket. Az újszülött csecsemők könnyekre fakasztanak. Az életre szóló szerelem megkoronázza az életünket. Ha azonban mindezeket elvesszük - fosszuk meg a világot a naplementéktől, az óceánoktól, a gügyögő csecsemőktől és a gyengéd szívektől - és a Szaharába csöppenünk, még mindig van okunk arra, hogy táncoljunk a homokban. Miért? Mert Isten velünk van." (Max Lucado, Harc az óriásokkal. Budapest: Keresztyén Ismeretterjesztő Alapítvány, 2008. 110.)