szombat, június 05, 2010

Közöttünk...

„Ne rettegj tőlük, mert közötted van Istened, az ÚR, a nagy és félelmetes Isten!”
5Móz 7,21

Mi van közöttünk, emberek között? Reményeim szerint van valamilyen kapcsolat. Jó vagy rossz, tartós vagy rövid életű, mély vagy felszínes, baráti vagy barátságtalan, netalán ellenséges. A legrosszabb, ha nincs semmi, ha csak közömbösek vagyunk egymás iránt. Mert az érzelmek hullámzóak és sokszor a rosszból is lehet jó, csak a semmilyenből nem lesz semmi. Vagyis lesz; üresség, közömbösség és magány. Isten teremtett bennünket úgy, hogy érző lények lettünk, és az érzéseknek domináns szerepük van a kapcsolatainkban. Mégis baj, ha meghatározó erejűvé válnak, ha azok irányítanak bennünket ahelyett, hogy mi irányítanánk. Túl sokszor reagálunk rosszul, érzéseinkre hagyatkozva. A félelem természetes érzés, része az életünknek. Jó, hogy félünk az ismeretlentől, mert óvatossá tesz bennünket. Jó, hogyha félünk valaminek, vagy valakinek az elvesztésétől, mert megmutatja nekünk az értékeinket és megismerjük saját fontossági sorrendünket. A félelmeinket is meg kell tanulnunk kezelni, ennek sem szabad uralnia bennünket. Még akkor is igaz ez, ha esélytelen küzdelemre indulunk, mint itt, a bibliaszövegben, Isten népe. Csak az az ember képes uralkodni érzései felett, aki alárendeli magát Istennek, Annak, Aki adta az érzéseinket. Tudom, hogy vannak, akik ezzel nem értenek egyet. Azt mondják: „Nekem sikerült Isten nélkül is.” De mi volt az ára? Mi maradt, amikor már elérted a célt? Amikor elszállt a dicsfény és/vagy az öröm, amikor véget ért a várva várt pillanat? Üresség, depresszió, kiégés? Az önuralom, ha nincs Istentől meghatározott értelme, valójában céltalan. Istennel járni azt jelenti, hogy bármi is történjen velünk, bármilyen úton kelljen is járnunk, nem kell félnünk, mert már megnyertük a csatát, elértük a kitűzött célt, Isten már nekünk adta a jutalmat, és végül Ő rendez el mindent. És ami a legfontosabb, addig is hűséggel velünk tart! Gyere te is!
Restás László

péntek, június 04, 2010


Az ember Fiának eljövetele

„Mert valaki szégyell engem és az én beszédeimet e parázna és bűnös nemzetség között, az embernek Fia is szégyellni fogja azt, mikor eljön az ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.”
Márk 8:38.




Egy kétkarú mérleg képe jött elém; Egyik mérlegserpenyőben állnak „az emberek”. Különféle bűnökkel, kisebb nagyobb csalással, paráznasággal, nagyzolással, erőszakkal…
A másik serpenyőben látom Jézust, a tisztát, a szentet, az alázatost, a szeretetteljes Megváltót – angyalaival dicsőségben eljönni a földre, magához venni övéit.


Én a mérleg előtt állok.
Meg merjem vallani, hogy Jézusé vagyok? Kinevetnek! Lenéznek! Kiközösítenek! A hátam mögött összesúgnak!
Én már döntöttem!
És TE?
Te melyik oldalon állsz?

csütörtök, június 03, 2010

A Teher Batyu sorsa
"
Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét"
Galata 6:2

Felvette nehéz batyuját és elindult az úton-Hazafelé. Sok-sok teher rongya volt abban a batyuban, megszáradt zsömle darabok, penészes sajt-maradványok, és könnyes zsebkendők, amelyek éveken keresztül halmozódtak fel. Aztán hallott egy hívást Fentről. Hívást, hogy van egy közösség, vagy egy gyülekezet, ahol megpihenhet, mert régóta várják. Hallotta, hogy ott friss zöldséget és nap érlelte földiepret kaphat , és sosem fogy el a házikenyér. Azt is mondták neki, hogy tiszta ruhát adnak ott a betérő vendégeknek és wellness hétvégére hívják az elfáradtakat a diakónusok családjai. Azt is mondták, hogy a lelkész sokat segít a lelki traumák feldolgozásában és mindennap van valaki akivel elbeszélgethet.

Elindult. Voltak barátok, akik le akarták beszélni erről az útról mondván: nincs értelme, senki nem vár rád, nem is biztos, hogy létezik és különben is, minden eddigi lehetőséget elszúrtál...de ő nem tágított. Maradék pénzén jegyet vett a buszra és elindult. Mintha egy láthatatlan "csillag" vezette volna őt az éjszakában, mert egyre közelebb érezte magát a Célhoz!

Késő délután érkezett meg a busszal, mert alig találkozott egy-egy lélekkel az utcán. Figyelte az utcaneveket, aztán a térképet, majd a térképet és az utcanév táblákat és végül megtalálta az utcát. A macskaköves járdán, poros sarújával végig kopogott a bezárt kapuk előtt, majd észrevette az egyetlen nyitott kaput az egész utcában. Egy álldogáló ember alakját vélte felfedezni, és ahogy egyre közelebb került a Célhoz, hevesebben kezdett verni a szíve.

Odaért. Az
alak kinyújtotta kezét és üdvözölte, majd betessékelte az épületbe a fáradt, poros és nehéz batyut cipelő embert. Bent, a szeretettel teli kezek levették válláról a súlyos terhet és egy hűvös szobába vezették megpihenni, és tisztálkodni. Megvárták míg lemosta magáról az út porát, evett, ivott és elkezdetek vele beszélgetni. Nem siettek,volt idejük a beszélgetésre, imádságra és éneklésre is. A batyu eltűnt, az éhség és fáradtság megszűnt, és új élet költözött a szívbe.

Te melyik ember vagy ebben a történetben? Az, aki elindul, vagy az aki az ajtóban vár? A fáradt, vagy a meggyógyult ember? Bárki lennél ma reggel tud, hogy közös a teher, közös a megoldás. Legyél az a hely, aki befogad, felfrissít és ajándékot ad a másiknak. Az idő ajándékát. A teher hordozás ajándékát. Mert Isten törvénye az emberség, a közös tehercipelés törvénye!

szerda, június 02, 2010

Titkolt és bevallott bűnök

„A ki elfedezi az ő vétkeit, nem lesz jó dolga; a ki pedig megvallja és elhagyja, irgalmasságot nyer.”
(Példabeszédek könyve 28. fejezet 13. vers)
Az egyik imaházban volt egy óra, amelyik soha nem mutatta a pontos időt, vagy sietett, vagy késett. Hiába keresték az okát, nem tudta senki megjavítani. Végül valaki egy feliratot tett az óra alá; Nem a mutató a hibás, a baj mélyebben van.

Ugyanez érvényes ránk is. A baj, a bűn, sajnos mindannyiunk életének szerves része, a zsigereinkben van. A legszomorúbb az, hogy vannak, akik bár tudatában vannak bűnös voltuknak, mégis ártatlannak vallják magukat.

Sokan felteszik a kérdést; Miért kéne megtérnem? Én nem követtem el nagy bűnt. A Biblia azonban nem kis és nagy bűnökről beszél, hanem halálos és nem halálos bűnökről.

Hogy mi a halálos bűn? Gyilkosság? Lopás? Hazugság? Irigység? Harag? Valójában mind lehet. A halálos bűn az, amit titkolunk, nem vallunk be, és nem kérjük Isten bocsánatát.

Nem véletlen, hogy mind az Ó-, mind az Újszövetség komolyan figyelmeztet arra, hogy ne nyugodjunk bele, hogy vétkezünk. Ne szégyelljük kimondani; nem vagyunk igazak, nem vagyunk egészségesek.

Jézusra van szükségünk!

„Ha megvalljuk bűneinket, hű és igaz, hogy megbocsássa bűneinket és megtisztítson minket minden hamisságtól.” (1Ján.1:9)

kedd, június 01, 2010

A végén minden jóra fordulhat…..!

„És kipótolom néktek az esztendőket, a melyeket tönkre tett a szöcskő, a cserebogár és a hernyó és a sáska; az én nagy seregem, a melyet reátok küldöttem.” Jóel 2,25

Volt már valaha olyan érzésed, hogy elrontottad az életed? Semmi nem jött össze, és nemcsak nem úgy sikerültek a dolgok, ahogy eltervezted, de minden balul sült el?
Én már voltam így, és nem kívánom senkinek ezt az érzést! Minden összeomlott, nem volt semmi remény! Rá kellett jönnöm arra, hogy elrontottam életemet, és magamtól soha nem tudnék kikászálódni ebből a helyzetből. Ilyenkor csak egy megoldás volt: az Úrhoz jönni, ahogy vagyok. Nem mellébeszélni, nem erőlködni és erősködni, hogy azért mégiscsak eléggé ügyes, okos és szép vagyok, hanem jönni Hozzá úgy, mint egy kisgyermek, aki elrontotta játékát és nem tudja egyedül megcsinálni.

Izrael népe is ilyen helyzetben volt Jóel idejében! Életvitele, képmutatása, erkölcstelensége, bálványimádása teljesen rossz helyzetbe sodorta őket, ezért úgy tűnt, hogy Isten is elfordult tőlük. A termés tönkrement a természeti katasztrófák következtében, a gazdaság hanyatlott, az életszínvonal csökkent, az emberek egymáshoz való viszonya kegyetlenné vált. Ebben a nehéz időszakban mindenki csak magával törődött, a társadalom erkölcsi szintje hihetetlenül mély pontra jutott.
Ekkor szólítja meg Isten a népet! „Hát nem látod, mitől van ez? Eltértél a rendeléseimtől, áthágtad parancsolataimat és ide jutottál! De erről már előre szóltam szolgám Mózes által: …Ha pedig nem hallgatsz az Úrnak, a te Istenednek szavára, hogy megtartsad és teljesítsed minden parancsolatát és rendelését, a melyeket én parancsolok ma néked: reád jőnek mind ez átkok, és megteljesednek rajtad… Térj vissza hozzám! Szeretlek téged, gyermekem! Jót akarok neked, csak figyelj a szavamra! Ismerd be hibádat, és jöjj vissza hozzám, és én mindent jóra fordítok!”
Kedves Olvasó! Ha úgy érzed kilátástalan az életed, és semmi nem jött össze az elmúlt időszakban, próbáld ki a receptet! Gondold át életedet, hogy hol tértél le a igaz útról, és térj vissza hozzá! Ma még minden jóra fordulhat….

Kormos Tivadar

vasárnap, május 30, 2010

Ki vagy, Uram, hogy higgyek Benned?

"... míg eljutunk mindnyájan a hitnek és az Isten Fia megismerésének egységére, a felnőtt korra, a Krisztus teljességét elérő nagykorúságra"
Pál levele az Efézusiakhoz 4:13

Kicsoda számodra Isten? Milyennek látod őt? Egy ősz hajú, nagy szakállú, örök időktől fogva öreg lény, aki túl idős és hatalmas ahhoz, hogy meghallja, bármit is küldesz felé? Egy könyörtelen zsarnok, aki azonnal lesújt, ha valamit nem az ő kénye-kedve szerint teszel? Egy vicces, vidám barát? Egy jófej apa? Egy távolságtartó úr? Milyen kép él Róla benned?

Sok dolog befolyásolja az istenképünket. A szüleink, a neveltetésünk, a környezet, ahonnan jövünk, meghatározó személyek, vezetők az életünkben, és még sorolhatnánk tovább. Az idő múlásával ez a kép változik, fejlődik bennünk, torzul vagy esetleg egyre jobban közelít a valósághoz.

Ma reggel Isten arra kér, adj neki esélyt, hogy bemutatkozzon neked olyannak, amilyen Ő valójában. Azt kéri, hogy tedd félre az összes képet, ami eddig Róla élt benned, és engedd, hogy megismertesse magát igazán veled! Engedd, hogy adjon neked egy különleges történetet, tapasztalatot önmagával, hogy végre Istent ismerd meg, magát. Engedd, hogy Jézus Krisztuson keresztül bemutassa számodra a szeretetét, gondviselését. 

Ne arra figyelj ma reggel, hogy az emberek miként nyilatkoznak róla, hogy a barátaid, családtagjaid kinek látják őt, hanem menj el egy randira Vele! Engedd, hogy adjon neked egy olyan tapasztalatot, ami által elmozdulhat végre szemed elől a lepel, ami által egy hajszálrepedés futhat végig az általad rajzolt közel sem hiteles istenképen, és napról napra összetörik, helyet adva egy újnak, egy tisztábbnak, egy valódibbnak.

Isten ma reggel egy randira hív, hogy ketten elinduljatok együtt egy úton, a felnőtté válás útján, aminek a végén te fogod elmondani, megrajzolni hitelesen, kicsoda is Isten. Azért, mert lesz egy közös történetetek, mert végre igazán megismered Őt!