szombat, április 10, 2010

Szabadító Istenünk

"Íme, Isten az én szabadítóm, bízom és nem rettegek, mert erőm és énekem az Úr, megszabadított engem. Örvendezve fogtok vizet meríteni a szabadulás forrásából"
Ézsaiás próféta könyve 12. fejezet 2-3. verse


Mindannyian küzdünk különböző félelmeinkkel, amik lehetnek valósak ("talán elveszítem az állásomat, a következő leépítéskor?") és lehetnek minden valóságot nélkülözők ("nem is biztos, hogy komolyan gondolja a dicséretét"), de egy biztos, hogy ezektől a félelmektől kétségbeesett igyekezettel próbálunk szabadulni.

Ézsaiás próféta szavai egyszerű útmutatással vágnak ösvényt a mi legtöbbször elvetélt kísérleteink között. A szabadulás egyszerű és világos útját tárja fel előttünk, amelynek kapuja akkor nyílik meg előttünk, ha képesek vagyunk a következőkre: "Hagyd az Úrra utadat, bízzál benne, mert Ő munkálkodik" (Zsolt 37:5). Manapság azonban talán épp ez okozza a legnagyobb gondot, tudniillik, hogy nem tudunk bizalommal lenni, és sokan azért riadnak vissza a hitbeli megoldásoktól, mert úgy gondolják, hogy nekik kell Isten felé a bizalmat megelőlegezni. De ez nem így van! Hiszen az Atya Isten volt az, aki Jézus Krisztus önfeláldozása által kifejezte bizalmát és ragaszkodását hozzánk, emberekhez. A bizalom megszületése és megadása a félelem legyőzősét eredményezi, "mert bízom és nem rettegek"; sőt, nem csak a félelmem múlik el, hanem erőt és reményt is nyerek a jövőm alakítására.

péntek, április 09, 2010

A hit ereje

"Jézus így válaszolt: „Higgyetek Istenben!
Igazán mondom nektek: Ha valaki azt mondja ennek a hegynek:» Emelkedj fel, és ugorj a tengerbe!«, és szívében kételkedés nélkül hiszi, amit mond, megtörténik.
Ezért mondom nektek: ha bármit is kértek imában, higgyétek el, hogy megkapjátok, és a tiétek lesz az!"
Márk 11:22-23

Nem hiszem, hogy Jézus itt a hegyek tengerbe-dobálására gondolt!
Mi történt itt? Reggel Jézus „munkába indult” tanítványaival Jeruzsálembe. Megéheztek. Egy leveles fügefa hívogatta őket. Levelek alatt minden esetben már ott voltak a termések. Kivéve most. Csak levél mindenütt, termés sehol. Jézus – a tanítványok nem kis meglepődésére – megátkozta a fát. (Ha érdekel, MIÉRT tette ezt Jézus, szívesen megírom neked!) Másnap reggel megdöbbenve látták, hogy a fa gyökerestül kiszáradt. Péter nagyon elcsodálkozott ezen. Neki válaszolta a bevezetőben leírt mondatokat.
Higgy! Ha Isten mond valamit, miért kételkedsz? Ha igazán hiszel, minden lehetséges! De vajon tudunk-e hinni?

’De jó neked, hogy van hited!’ – mondják sokan. Honnan van a hit? Isten adja. Hogyan? Hallás által – ha hallgatom szavát, illetve olvasás által, ha olvasom a Bibliát. Így tehát mindenki számára felkínálta azt a jó Isten. Mégis ezt olvassuk Lukács 18:8-ban: ’… az embernek Fia mikor eljön, vajon talál-e hitet a fölön?’

Összefoglalva: igazi, erős hitre úgy jutunk, ha a forráshoz, Istenhez és a Bibliához fordulunk. Ott megtölthetjük hittel üres életünket. És ha igazán hiszünk, akkor akár a hegyek is elmozdulnak helyükből.

Örömmel mondhatom, én már sok hegyet a tengerbe dobtam. Igaz, sokszor kértem hozzá barátaim segítségét is, és így együttesen sikerült.
Volt egy nagyon kedves barátnőm, akinél fiatalon tüdőrákot állapítottak meg. Imáink hatására ez a hegy a tengerbe került – barátnőm több évtizedig élt még a megjósolt pár hónap helyett. Ilyen betegség-hegyek tengerbe-dobásáról rengeteget tudnék írni.
De tengerbe kerültek óriási hegy méretű félelmeim, depresszió-dombom, ’őt-nem-tudom-elfogadni-sziklám’ – és még hosszan sorolhatnám.
Szeretnék egy feladatot adni neked a mai napra. Kérd hittel Isten segítségét ahhoz, hogy a már régóta magaddal hordozott hegyedet ma végre a tengerbe tudd dobni. Hidd erősen, hogy Isten le tudja, és le is veszi válladról ’hegyed’ súlyát. Figyeld meg, lélekben megkönnyebbülsz még akkor is, ha nem hallod azonnal a csobbanást. Hidd, hogy Ő képes erre! Csak aztán arra vigyázz, nehogy csónakot keress és elindulj, hogy újra kihalászd!

csütörtök, április 08, 2010

Istené az ítélet

"Legyen azért az Úr ítélőbíró, és tegyen ítéletet közöttem és közötted, és lássa meg ;ő forgassa az én ügyemet és szabadítson meg engem kezedből"1 Sámuel 24:16

A fenti szavakat Dávid mondta Saulnak a "barlangos" gyilkossági helyzet után, ahol lehetősége nyílt Dávidnak, hogy Saul életét egy karsuhintással elvegye. Csak azért volt ellensége Saul Dávidnak, mert féltette tőle a királyi posztját, csak azért mert neki egy 0-val kevesebbet tulajdonítottak a táncoló asszonyok.

Nagyon fel tud minket kavarni, ha úgy érezzük tekintélyünk alább hagyott. Ha úgy érezzük, hogy az emberek mellőznek, lefokoznak, és másokat nagyobb figyelemmel tüntetnek ki, azonnal megszólal bennünk egy vészcsengő és értéktelennek érezzük magunkat. Ha van egy Dávid, akit ugyanúgy elhívott az Isten egy szolgálatra, ha van egy barát, aki sikeresebb nálam, ha van egy lány, aki sokkal vonzóbb mint én, akkor belül valami keserű érzés lesz úrrá a lelkemen:lefokoztak.

Saul is így érzett. Amikor néhányszor szembesült azzal a ténnyel, hogy Dávid megölhette volna magába szállt, de az nem sokáig tartott. Most is Dávid Istent hívja el döntő bírónak, Aki egyedül felhatalmazott az igazság eldöntésére. Isten az, aki igazán tisztán láthat ebben a helyzetben, aki meggyőzhetné Saul, hogy a legnagyobb ellensége nem Dávid, hanem ő saját magának az ellensége, mert az irigység, a rossz májúság, a rossz tekintet hosszú távon halált okoz.

Ne hagyd, hogy ma reggel elvegyék a kedvedet! A visszautasítás és ellenkezés szinte biztos, ha az ember valami nagyon fontosat vagy különlegeset tesz. Ha nekiállsz megvalósítani az álmaidat, sok ember (köztük azok, akik legjobban szeretnek) megpróbálnak visszatartani. De te tudd, hogy Isten elhívott és terve van veled!

Ne vedd el mások kedvét az élettől. Isten neked annyit ad, amennyire szükséged van. Ha az áldásokat és sikereket számolod, ne a mennyiségére, hanem a minőségére gondolj legelőször. Adj hálát mások sikeréért és bízd Istenre az ítéletmondást.

Legyen egy viszálymentes napod!

szerda, április 07, 2010

Isten jósága

„Emlékezetet szerzett az ő csudálatos dolgainak; kegyelmes és irgalmas az Úr.”
(111. Zsoltár 4. vers)

Ernest Hemingway, Az álmok városa című írásában elmesél egy madridi történetet egy Paco nevű vidéki fiúról - a Franciscókat becézték így -, aki apjával való nézeteltérését követően, elszökött otthonról. Ám az apa nem hagyta annyiban a dolgot.

Madridba, a fővárosba utazott, hogy megkeresse fiát. Egy panzióban szállt meg és az El Liberal nyílttér rovatában egy hirdetést tett közzé: „Paco, kedden délben várlak a Montana szállóban, minden meg van bocsátva, apád.”

Erre egy egész rendőrosztagot kellett kivezényelni, hogy szétszórja azt a nyolcszáz fiatalembert, akik mind a hirdetésre jelentkeztek. Ám Hemingway Pacojának nem volt apja, és nem is volt szüksége a megbocsátásra…

A fenti Zsoltár idézet hasonlóképpen beszél Istenről, aki nap, mint nap csodák által keres bennünket, és emlékeztet arra a mennyei otthonra, ahonnan kiszakadtunk.

De ma is vannak olyan ’Paco-k’, akik nem érzik úgy, hogy nekik bármiféle törlesztenivalójuk lenne. Nekik nincs, és nem kell semmiféle ’Atya’.

Viszont milyen öröm, hogy sokkal többen vannak, akik meghallják és megértik a feladott hirdetést, akiket nem lehet erővel sem elkergetni Istentől.

S milyen öröm, hogy te is ezek közé tartozol!

Emlékeztetőként a többi elveszett ’Paco’ számára, az Örökkévaló csodája vagy, hogy életeddel hirdesd:

Kegyelmes és irgalmas az Úr!

kedd, április 06, 2010

HÚSVÉT UTÁN

„Józanok legyetek, vigyázzatok; mert a ti ellenségetek, az ördög, mint ordító oroszlán szerte jár, keresvén, kit elnyeljen”
1 Péter 5,8


A tegnapi nap mérlege: 365 ittas vezetőt igazoltattak a rendőrök és 87 jogosítványt vontak be. Sajnos tegnap sok részeg embert láthattunk.
Mi jellemző az ittas emberre? Sokat beszél, de keveset mond, nem tudja kontrollálni tetteit.

Az Ige ma reggel józanságra bátorít. Már bölcs Salamon is azt mondta a Példabeszédek könyve 31. fejezet 6. versében, hogy „Adjátok a részegítő italt az elveszendőknek …”, - ami igaz is, de itt Péter másféle józanságról beszél. A lelki józanságról.

Lelkileg is megrészegedhetünk. Nem tudunk egyenesen járni a hitben, csökken a védekező képességünk Sátán csalásaival szemben. Nagy veszély ez! Ő igyekszik „ha lehet, még a választottakat” is elhitetni. Hogyan történhet ez meg?

A múlt héten megkeresett valaki, hogy segítsek neki, mert nem tud mit kezdeni a fiával. Alkoholista, de nem ismeri be. Egyszer elkezdte az ivást, mindig többet és többet ivott és most már nem tudja abbahagyni. Így nem lehet segíteni rajta.

Sátán is ugyanígy kötöz meg bennünket. Először csak egy kis dologban kéri, hogy térjünk el Jézus tanításától, majd egyre több és több mindenben, aztán észre sem vesszük, már az egész gondolkodásunk megváltozott, már nem érdekel Jézus és az Ő Igazsága.

Mi a megoldás, hogyan védekezhetünk ez ellen, hogyan lehetünk, maradhatunk józanok?

Olvasd Jézus életét, foglalkozz tiszta nemes gondolatokkal! Jézus erőt ad ehhez az új élethez. Ne csüggedj, Jézus feltámadt, az Ő ereje rendelkezésedre áll. Húsvét után élünk nem előtte.

Túrmezei Erzsébet:

Húsvét után

HÚSVÉT ELŐTT… nehéz, szomorú léptek.
Húsvét előtt… zokogó, bús miértek.
Húsvét előtt… ajtók, kemények, zártak.
Húsvét előtt… arcok, fakóra váltak.
Húsvét előtt… szívek, üres-szegények.
Húsvét előtt… kihamvadott remények.
Húsvét előtt… egy nagy „Minden hiába!”
Bús eltemetkezés az éjszakába.

De húsvét lett! Feltámadott a Mester!
HÚSVÉT UTÁN… el a gyásszal, könnyekkel!
Húsvét után… futni a hírrel frissen!
Húsvét után… már nem kérdezni mit sem!
Húsvét után… új cél és új sietség!
Jézus él! Nincs út, mely messze esnék!
Húsvét után… erő, diadal, élet!

hétfő, április 05, 2010

Téves megítélés

„Van út, amely az ember előtt egyenesnek látszik, de végül a halálba vezet.”
Példabeszédek 16:25

Amikor az ember végiggondolja, mit is tegyen, mi a helyes, és hol az igazság, akkor elkerülhetetlen tény, hogy saját szempontunkból hozunk ítéletet. A Biblia több szereplője is tipikus módon megformázza a halálos tévedés sztereotípiáját. Az Ószövetségből talán Saul az, aki végigmegy egy úton, mert azt tartja helyesnek – annak ellenére, hogy Isten számtalanszor próbálja megmenteni -, és a végén a kardjába dől. Az Újszövetség lapjain Júdás az, aki megtestesíti a halálosan tévedőt. Miközben Jézus tanítani próbálja és még az utolsó pillanatban is utána nyúl: „Barátom, csókkal árulod el az embernek fiát?”, Júdás megingathatatlan marad. Elképzelte Jézust, mint aki beteljesíti az saját vágyait és elképzeléseit. Várta, hogyan tör majd földi uralomra és alapítja meg a leghatalmasabb földi birodalmat. Jézus azonban nem a rómaiaktól akarta őt megszabadítani és hozzásegíteni földi hatalomhoz, hanem a bűneitől akarta megváltani és hozzásegíteni egy tiszta szívhez. Júdás legnagyobb tévedése mégis az volt, hogy felakasztotta magát. Nem látta meg Jézus húsvéti áldozatában, hogy az érte is szól, hogy Jézus az ő bűnének büntetését is elszenvedte. Micsoda tévedés...

„Tévedni emberi dolog.” Tartja a mondás. És ez így is van. Tévedünk kicsiben és tévedünk nagyban. Tévedünk érzésből és tévedünk okosan. Tévedünk véletlenül és tévedünk akarattal. Így hát a legnagyobb tévedés az, ha nem tévedünk...

vasárnap, április 04, 2010

Húsvéti üzenet

„Az iránta való bizalmunk pedig azt jelenti, hogy ha valamit az Ő akarata szerint kérünk, meghallgat minket.”
János első levele 5:14

Mit kérnél ma reggel, ha lenne egy kívánságod? Talán világbékét? A lottó főnyereményét? Egészséget magad, vagy valamelyik szeretted számára? Esetleg szeretnéd viszont látni azt, aki már nem lehet melletted? Napsütéses, boldog húsvétot? Tartozásaid kiegyenlítését? Megbocsátást? Feltámadást? Mi a szíved legnagyobb vágya? Mit kérsz ma reggel Istentől?

Lehet, hogy már nem is kérsz semmit, mert nem hiszel abban, hogy valaha is megadja. Vagy lehet, hogy te magad gondolod értelmetlennek életed fő vágyát. Ezt én nem tudhatom, csak azt, hogy Istent érdekled.

Ő szeretné tudni, mit kívánsz ma reggel, mi a kérésed, mire van szükséged. És tudom, hogy meghallgat. Lehet, hogy nem hull rögtön az öledbe, amire vágysz, lehet, hogy sokáig nem teljesül, de hidd el, Isten meghallgat. Ő figyel rád akkor is, ha azt hiszed, már senki se hallja kiáltásodat. Fontos vagy neki, hidd el. Feláldozta érted az életét, és ma arra emlékezünk, hogy közel 2000 évvel ezelőtt fel is támadt harmadnapra.

Ma reggel gondolkozz el ezen, és vidd magaddal a reményt! Istennek mérhetetlenül fontos vagy. Helyetted, érted halt meg a kereszten, és támadt fel a sírból, mert a legjobbat akarja neked. Tedd össze a két kezed, és mondd el neki, ami a lelkedet nyomja. És bízzál, Ő meghallgat!