szombat, március 20, 2010

"De a szilárd alap, amelyet Isten lefektetett, rendületlenül áll, és ez a pecsétje: »Ismeri az Úr az övéit« továbbá: »Hagyjon fel a gonoszsággal mindaz, aki az Úr nevét hívja segítségül"
Káldi fordítás
A pecsét: az engedelmesség

Minden küzdelmemnek a vége ez legyen! Mint királyi levélnek méltó dísze, mely elvárja, hogy mindaz, mi benne foglaltatott, úgy legyen; zárja le minden ellenszegülésem, minden vívódásom. Mégha meg nem értett, akkor is ez legyen a végső megoldás. Mert szent az akarat, melyből származik, és nekem üdvömre van. Legyen, ne csak kimondott szó, hanem igaz cselekedet, mely teljes összhangban van hitemmel, mely sohasem önző, sohasem magának való. Alapja legyen a tudás, hogy Isten előtt állok mindenkor, és hogy Ő ismer engem teljesen. Ismeri gondolataim, vágyaim, tetteim. Mindent, mi késztet, nógat, ösztönöz. És adjon erőt mindig hozzá, hogy Ő rólam megemlékezik, mint kezdetektől tette. – Mikor teremtett mindent, hogy nekem jó legyen. – Mikor elbuktam, tervet készített, hogy el ne vesszek. – Mikor megváltott, szenvedett, hogy nekem ne kelljen.
Restás László

péntek, március 19, 2010

A szív tisztasága

„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”
Példabeszédek 4:23.

Szó szerint is így van – kérdezd csak meg a háziorvosodat!

De most másról szeretnék veled beszélni. Hallottad már ezeket: „Boldogok a tiszta szívűek…” „Olyan jó szívű…” „Olyan kedves, szívélyes volt hozzám…” „A szív teljességéből szól a száj…” „A jó szívű adakozót szereti és megáldja az Isten…”
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet” Hogyan őrizhetem meg a szívemet? Ha karbantartom. Fizikailag a megfelelő táplálék és a mozgás biztosítja, hogy jól működjön a szívünk. És lelkileg? Ugyanez! Megfelelő táplálék. „Minden reggel első dolgotok legyen magatokat Istennek felajánlani. Így imád¬kozzatok: ’Fogadj el Uram, a te tulajdonodnak! Összes tervemet lábaidhoz te¬szem. Használj fel ma is szolgálatodra! Maradj velem s engedd, hogy minden munkámat tebenned végezzem!’ Ez mindennapi kötelességetek legyen. Minden egyes reggel újból szenteljétek magatokat az Úrnak. Összes terveteket né¬ki rendeljétek alá, hogy megvalósítsátok vagy feladjátok, ahogy gondviselése akarja. Így adjátok át, ajánljátok fel Istennek napról napra életeteket, hogy az mindinkább átalakuljon és hasonlóvá legyen Krisztus életéhez” (Ellen G. White: Jézushoz vezető út. 20. kiad. Budapest, 1999, Advent Kiadó. 53. old.).
Kezdd el Istennel megbeszélni gondjaidat, örömeidet – tárd ki neki szívedet! Fogadd be Őt szívedbe, hogy legyen a lakója. Hidd el, Ő majd „súgni fog” neked, hogy mit, mikor, miért tégy, vagy ne tegyél meg! Segít a megbocsátásban. Segít, hogy megtedd azt a bizonyos lépést, ami a kibéküléshez segít, sőt, segít a rosszat elfelejteni.
A szív megőrzésének másik módja a mozgás. Engedd, hogy szíved meginduljon a bajok, a szükség láttán. Ne engedd, hogy közönyös, közömbös maradjon. Jézus is könyörületességre indult. Tanulj Tőle.
„Minden féltve őrzött dolognál jobban óvd szívedet, mert onnan indul ki az élet!”

csütörtök, március 18, 2010

Az értelmesek kitűnnek

"Az okosok fényleni fognak, mint a fénylő égbolt, és akik sokakat igazságra vezettek, mint a csillagok, mindörökké."
Dániel próféta könyve 12:3

Örök dilemma olyant választani, ami valóban értékes. Legyen szó jó minőségű ruháról, bútorról, vagy kikapcsolódási lehetőségről. Ez a dánieli szöveg arról szól, hogy van egy érték ebben az életben, ami - bár itt a földön nem örvend nagy tisztességnek, sem megbecsülésben nem részesül - az egyetlen igazán értelmes és értékes elfoglaltságnak minősül. Az igazságra vezetni másokat - az egyetlen örökkévalóan maradandó dolog a Biblia szerint.

De mi az igazság? Nemcsak Pilátusnak volt kérdés. Az igazságot csak alázatosan lehet kideríteni. Ha igazad van, akkor biztosan nem bizonygatod. Aki bizonygat, annak nincs igaza, csak fél. Az igazság egy komoly és fontos szelete az, hogy az igaz Isten sohasem esik kétségbe, ha Őt nem imádják az emberek. Aki fél és ezért erőszakoskodik, az mindig a hamis isten. Ha megértjük Istenről, hogy nem Neki van szüksége az imádatunkra, hanem nekünk Őrá, akkor egy hatalmas lépést tettünk előre az igazság megismerésében. Ha segítünk az embereknek ezt megérteni, akkor maradandót alkottunk. Olyant, ami az örökkévalóságban sem vész el.

Mint a csillagok? Ha elég sötét van, csak akkor látjuk a csillagokat. Pedig mindig ott vannak az égen. Ha sötét van és egyetlen világító eszköz van a kezünkben, jobban járunk ha azt az egyet is kioltjuk, és arra a fényre támaszkodunk, ami a csillagoktól és a Holdtól származik. Sokszor elfelejtkezünk a csillagokról, de ha sötét van, akkor a legjobb világító vívmány is eltörpül a csillagok jelentéktelennek látszó fénye mellett. Így van az igazság hirdetőivel is. Amíg senki sem éhes az igazságra, mert a lelki gyorséttermek teletömik az értelmünket emészthetetlen, de nem tápláló eledellel, addig nem vesszük észre őket, jelentéktelenek. Amikor viszont az igazság lesz a kérdés, és ha fáj is, de a teljes igazságot akarjuk megismerni, akkor van szükség rájuk.

Ha fényleni akarsz örökké, akkor ismertesd meg az igazságot mindenkivel, akivel találkozol. De vigyázz! Nem bizonygathatod, csak segíts, hogy megismerjék!


szerda, március 17, 2010

A fájdalom elmúlik

„És az Isten eltöröl minden könnyet az ő szemeikről; és a halál nem lesz többé; sem gyász, sem kiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”
(Jelenések könyve 21. fejezet 4. vers)
Két súlyos beteg feküdt egy kétágyas kórteremben. Egyikük ágya az ablak mellett, a másik az ajtóhoz volt közel. Beszélgettek a családról, feleségről, gyerekekről, utazásaikról, munkájukról.

Az ajtó mellett fekvő beteg egész nap csak feküdt az ágyban a plafont bámulva, míg ablaknál levő betegtársa minden délután felült, hogy megmozgassa végtagjait, és ilyenkor mindig mesélt, hogy mit lát a kinti világból.

„Az ablak egy tavacskával díszített parkra néz. Vadkacsák és hattyúk úszkálnak a tavon, és gyermekek játszanak játékhajóikkal. A padokon itt-ott egy-egy szerelmespár üldögél, a virágágyásokat ügyes kezű kertészek gondozzák.” - mesélte az ablaknál fekvő beteg.

S az elbeszélés olyan élethű volt, hogy társa bár nem hallotta sem a madarak csicsergését, sem a gyermekek kacagását, mégis maga elé képzelte mindezt. Napról napra várta az újabb beszámolókat. Valahol ezek tartották életben.

Míg egy nap reggel, a fürdetésre készülő nővér az ablaknál lévőt élettelenül találta. Az este csöndesen elaludt. Kis idő múlva a másik kérte a nővért; szeretné, ha ágyát odahúzná az ablakhoz. Mikor ez megtörtént, bár nagyon gyenge volt, de minden erejével felhúzta magát, ám amit látott megdöbbentette. Az ablak ugyanis egy másik épület kopott tűzfalára nézett.

Ézsaiás próféta Isten népéről így írt: „Minden fej beteg, és minden szív erőtlen. Tetőtől talpig nincs e testben épség, csupa seb és dagadás és kelevény.” (Ézs.1:5-6) S mennyire igaz ez mai világunkra is.

Tele fájdalommal, tele szenvedéssel, tele bántalommal. És bizony tele panasszal a ’düledező tűzfal’ miatt. Mert nem tudunk, vagy nem merünk túllátni a falon túlra. Pedig a mi sokszor mondvacsinált fájdalmaink semmik azokhoz képest, amit az első századok keresztény mártírjai átéltek.

S milyen érdekes, a máglyán nem a fájdalomról énekeltek, hanem Jézusról és arról az országról ahol örökös öröm lesz.

Én szeretnék megtanulni így látni és így élni; ahogy Pál írja:

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk igen-igen nagy örök dicsőséget szerez nékünk; Mivelhogy nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra; mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.” (2Kor.4:17-18)

kedd, március 16, 2010

A BÖLCSESSÉG KEZDETE

A bölcsesség kezdete: szerezz bölcsességet, minden vagyonodon vegyél okosságot! (SZIT)
Példabeszédek könyve 4:7

Amikor először elolvastam nem értettem ezt az igét. Az a gondolat motoszkált bennem, ami több helyen olvasható a Bibliában, hogy „A bölcsesség kezdete, az Úrnak félelme”.
Ez még érthető is, főleg ha tudjuk, hogy mit jelent félni az Urat!

Egyszer az egyik ismerősöm eljött a gyülekezetünkbe, és a szószék fölé Jelenések könyvének 14 fejezet hetedik verséből ez a három szó volt kiírva: „Féljétek az Istent”. Amikor vége lett az istentiszteletnek az ismerősöm megkérdezte: Miért éppen ezt az igét írtátok ki? A félelem nem egy jó dolog, Isten biztosan nem azt akarja, hogy féljünk tőle.

Beszélgettünk arról, hogy az istenfélelem az nem azt jelenti, hogy rettegek, remegek Istentől, mert bármelyik pillanatban megverhet. Isten nem ilyen, Ő szerető Isten! Félni tőle azt jelenti, hogy észreveszem az Ő nagyságát, hatalmát, és közben látom az én kicsinységemet, esendő voltomat.

„A bölcsesség kezdete, az Úrnak félelme” – tehát a bölcsesség ott kezdődik, amikor felismerem a valódi állapotomat és meglátom, megtapasztalom Isten hatalmát.

A ma reggeli igénket ezzel a háttérrel tudtam megérteni, és akkor, amikor elolvastam az előző verseket. Egy atya saját példáján keresztül tanítja a fiát, a tanulás fontosságáról.
Az a szó, – amelyik itt és a Példabeszédben „tanítás”-sal van fordítva, az eredetiben ugyanaz a szó, mint a törvény. A szógyök jelentése: útbaigazít, tanít.
A törvény nem más, mint útmutatás arra, hogyan maradhat meg valaki az Úrral való szövetségben. Ennek szigorú megtartása mindenki érdeke, hiszen csak így számíthatunk az áldásra.
Mindennél fontosabb az életben, hogy megismerjük Istent, az Ő törvényét tanuljuk.

Így induljunk neki a mai napunknak is, és ne feledjük a bölcsesség: eszköz az élet helyes éléséhez, képesség arra, hogy a jót válasszam.

hétfő, március 15, 2010

Csodákra váró emberek

„Amikor Jeruzsálemben volt a húsvét ünnepén, sokan hittek az ő nevében, mert látták a jeleket, amelyeket tett. Jézus azonban nem bízta magát rájuk, mert ismerte mindnyájukat, és nem volt szüksége arra, hogy bárki tanúskodjék az emberről, mert ő maga is tudta, hogy mi lakik az emberben.”

János evangéliuma 2:23-25

Mi kell ahhoz, hogy valaki higgyen Jézusban? Mi kell neked, hogy bízzál benne, hogy elfogadd, mint Megváltódat? Azt a személyt, aki téged, mint bűnnel terhelt embert megváltson a jogos haláltól.

Talán lépjünk egy kissé vissza és kérdezzük meg magunktól: mit várunk mi Jézustól? Tőle várjuk-e életünk kihívásainak megoldását, vagy máshol keresgélünk? Kritikusan, közönyösen vagy bizakodva, alázattal, imádattal fordulunk hozzá?

Hogy mennyire fontos a hozzáállásunk tisztázása azt Jézus és Heródes találkozásából világosan láthatjuk. Így ír erről Lukács 23:8 verse:
„ Amikor Heródes meglátta Jézust, nagyon megörült, mert már jó ideje szerette volna látni, mivel hallott róla, és azt remélte, hogy valami csodát tesz majd az ő szeme láttára.”

„Szenzáció!” Ezt látta a „hívő” tömeg és erre számított Heródes. A szenzáció elmaradt, és csoda sem történt. Jézus nem kért az ilyen népszerűségből. Jobban ismerte az emberi szívet, minthogy erre építse országát.

A jelekre egyrészt azért volt szükség, hogy az ószövetségi próféciák beteljesedését látva higgyenek benne, másrészt a jelek és csodák előremutattak Isten országának természetére, valóságára.

Isten országának lényege nem a csoda és a szenzáció. Amire Jézus építeni tud, egyedül az a csoda, ami a szívünkben megy végbe, mikor teljesen elfogadjuk, befogadjuk őt.
Az ilyen csodára ma is sokan kíváncsiak lennének!

vasárnap, március 14, 2010

Karnyújtásnyi távolságra

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.”
János evangéliuma 14:6

Biztos láttad már – ha nem is élőben, de könyvben, interneten, tv-ben – a Sixtus-kápolna mennyezetfreskóját. Michelangelo egyik kimagasló alkotása, és 540 m2 területével a legnagyobb egybefüggő freskója (Lásd http://hu.wikipedia.org/wiki/A_Sixtus-k%C3%A1polna_mennyezetfresk%C3%B3ja). Számos Bibliai jelenetet és szereplőt megörökített benne, legismertebb ezek közül Ádám teremtése.

Nem tudom, te hogy vagy vele, de én akárhányszor megnézem ezt a képet, vagy a kép részletét, nekem soha nem ér össze Isten ujja Ádáméval.

Érezted már úgy, hogy Isten elérhetetlen számodra? Bárhogy is nyújtózol, bárhogy is erőlködsz, nem tudod megérinteni, nem tudsz ilyen módon kapcsolatba kerülni vele? Lehet, hogy csak centiméterek vannak hátra, de úgy érzed, azok az örökkévalóságon át megmaradnak?

Akkor itt a jó hír ma reggelre: eljuthatsz Istenhez! Az Atya elküldte egyetlen Fiát, Jézus Krisztust, hogy mindezt lehetővé tegye számodra. Ő több mint 2000 évvel ezelőtt megszületett emberként, olyan lett, mint mi, azért, hogy összekösse azt a két ujjat életével, halálával, feltámadásával. Köztünk élt, meghalt értünk a kereszten azért, hogy Út legyen Istenhez, hogy bemutassa, mi is a Szeretet, hogy válaszoljon a „Mi az Igazság?” (Jn 18:38) kérdésre, és örök Életet adjon az embernek.

Ezért kérlek, nézz bizakodva e nap elé, hiszen Isten Jézus Krisztus által a lehető legközelebb jött hozzád. A képen lévő két ujj szívedben összeérhet, és soha nem lesz távol tőled az Isten.