szombat, december 26, 2009

Szíveteket szaggassátok… - Karácsonyra

„Ezt mondja az Úr: Késedelem nélkül térjetek vissza hozzám teljes szívetekből, böjtölve, sírva és gyászolva. A szíveteket szaggassátok meg, ne a ruhátokat. Térjetek vissza az Úrhoz, a ti Istenetekhez, mert jóságos és irgalmas, nagy a türelme és csupa könyörület; utálja a gonoszságot.”
Joel 2.12-13
Felejtsétek el a bejgli-ízű, fahéj-szagú, édes-kedves karácsonyokat! Felejtsétek el a dundi angyalkáktól fénylő csillagragyogást, a pásztorsubás Betlehembe sietést, a háromkirályos ajándékozást, a gyermek-istenre való emlékezést! Felejtsétek el az udvarias mosolyokat, az odaillő viselkedést, a bárgyú gyermekdalok éneklését, ne a nosztalgikus szépség álcáját imádjátok! Emlékezzetek az áldozatra! Emlékezzetek az Atya szívfájdalmára, mivel halálba küldte szeretett Fiát! Emlékezzetek József bizonytalan hitére, Mária gyermeki alázatára, felnövekvő bízásuk bukással teli fájdalmára, mikor látták gyermekük kínoztatását, haláltusáját! Emlékezzetek a Menny csodájára, a szemkápráztató aranyutcákra, az angyalfejedelmek dicsőítésére, amely ha ma megszólalna, minden elhallgatna! Emlékezzetek az el nem bukott világok minden bölcsességére, az öröklét boldogságára, minden gonoszság hiányára és arra, hogy Krisztus mindezt miattunk hagyta ott! Emlékezzetek milyen lehetett! Milyen lehetett Neki megtapasztalni elmúló világunk bűnnel teli értelmetlen gyötörtetését? Mit gondolhatott, amikor mi - minden észérv, minden kérlelés ellenére is - ellene állottunk, elutasítottuk, kigúnyoltuk, szüntelen újból meg újból, még saját akaratunk ellenére, vagy akár egyetértve is, a rosszat választottuk? Hagyjuk abba az ünnepi díszbe öltöztetett istentagadást és most az egyszer álljunk elé csak mi magunk, és valljunk színt, hogy valójában miként is vagyunk Vele?! Látjuk-e a gyermekszületés mögött rejlő, odaadó szeretetét irántunk, és arra késztet-e ez minket, hogy meglássuk a felnőtt Emberfiát, ahogy keresztünket hordozva a Golgotára siet? Csal-e könnyet szemünkbe szenvedése? Hoz-e bűnbánatot, önkezünk szaggatja e szívünk, mikor Rá gondolunk? És végül: van-e mosolyteli hálaének ajkunkon, mikor királyként várjuk őt?
Restás László

péntek, december 25, 2009

Örök élet vize

„A ki hisz énbennem, amint az írás mondotta, élő víznek folyamai ömlenek annak belsejéből.”
János 7:38.

Vannak teljesen magától értetődő dolgok, amiket természetesnek vesszük. Reggel felkel a nap, este meg lenyugszik. A szülő szereti gyermekét, a gyermek a szüleit. A lámpa világít, a virág nyílik, a víz oltja szomjunkat… Sorolhatnám tovább a példákat.
Ugyanígy természetesnek kellene lennie, hogy aki hisz Jézusban, az szeretettel beszél, tanúskodik Róla. Lassan a keresztények bizonyságtevése olyan ritka dolog lesz, mint a fehér holló vagy a zöld elefánt.
Miért?
- Talán nem hisznek Jézusban – de akkor meg nem keresztények!
- Talán sok kudarc érte őket, és ebbe belefáradtak!
- Talán nem tanították meg őket arra, hogy ez hozzátartozik az életükhöz.
- Talán nem igénylik, hogy a Szentlélek betöltse őket, és segítse bizonyságtevő munkájukat.
Van egy jó hírem! Jézus szavaiban teremtő erő van. Ő elküldte a Szentlelket, mint Helyettesét, hogy bátorítson, vigasztaljon, erőt adjon és vezessen a bizonyságtevésben. Jézus azt akarja, hogy az Örök Élet üzenete buzogjon belőled, mint egy bővizű forrás vize.
Sok a fáradt, elcsigázott vándor ebben az életben. Mutasd meg nekik, hogyan nyerhetnek új életet, hol frissülhetnek fel!

csütörtök, december 24, 2009

Isten titkos bölcsessége

"Isten titkos bölcsességét szóljuk, azt az elrejtett bölcsességet, amelyet az Isten öröktől fogva elrendelt a mi dicsőségünkre."
Pál első levele a korinthusiaknak 2:7

Isten titkos bölcsessége? Az Édenben erre való hivatkozással kísértette meg Évát a kígyó: Olyanok lesztek, mint az Isten, tudni fogjátok, mi a jó és mi a rossz. Sajnos a kígyó nem jelezte, hogy van olyan ajándék is az életben, amikor bár kaptunk valamit, mégis kevesebbek lettünk tőle. Ilyen a bűn: a világ megismerte a bűnt, de mindenki szegényebb lett ezzel a tudással.

Ha Isten titkos bölcsességét lehet szólni, amit Isten elrendelt, méghozzá öröktől fogva, akkor kár volt engedetlenség révén megszereznie az embernek, hiszen Isten önszántából is az embernek adta volna.

De mi tulajdonképpen Isten titkos bölcsessége? Mert ha titkos, akkor nem tudhat róla senki. Vagy csak némelyek előtt titkos? Vagy ez annyira egyértelmű a keresztények előtt, hogy nem is kell róla beszélni, mert mindenki előtt nyilvánvaló? Akkor miért olyan nehéz beazonosítani ezt az isteni titkos bölcsességet?

Az lenne Isten egyik titkos bölcsessége, hogy aki nagy akar lenni, az legyen mindenkinek a rabszolgája? Vagy talán az, hogy megtanuljuk, hogy elég minden napnak a maga baja? Esetleg az, hogy aki Isten országát keresi először, annak minden, ami az élethez szükséges, ráadásul megadatik? Vagy az lenne ez az elrejtett bölcsesség, hogy van olyan ember, aki előtt nem ajánlatos az Isten dolgairól beszélni másodszor, mert csak gúnyt űz belőle?

A húgommal beszélgettem telefonon, hogy mennyire hihetetlen, hogy míg az ember a Holdra is alig jut el (na jó, eljut, de csak nagy hűhó árán), addig mi a saját lábunkkal léphetünk rettenetes távoli galaxisok bolygóira - majd az örökéletben. Arról is beszélgettünk, hogy vajon Lucifer bukása az Univerzumtörténetnek az elején történt, vagy pedig már hosszú korszakok teltek el azelőtt. Azután megállapítottuk, hogy időt nem lehet meghatározni a kezdet előtt, vagyis ha évmilliárdokról, vagy egy pillanatról lenne szó, teljesen mindegy, mert az örökkévalóságban a kettő lehet egyenlő is egymással. Amikor sok érdekes téma megpendítése után egy kis csend következett, akkor mondta Kati azt, amin én gondolkoztam (hogy mit is lehetne írni erről a szövegről), hogy mi most az Isten titkos bölcsességéről beszéltünk. Ha valaki hallotta volna, vagy bolondnak titulál minket, vagy kinevet.

A titkos bölcsesség az, hogy míg akik folyamatosan meg akarják ismerni Istent, azok kedvüket lelik a lelki beszélgetésekben - amikor nem megvehető áruról, vagy segédeszközökről van szó - míg mások ezt megfoghatatlannak, vagy bolondságnak tartják.

Valóban jó titkok tudóinak lenni, de csak akkor, ha ez legális úton lett a miénk. Istentől tudakozva pedig mindig legális...

szerda, december 23, 2009

A Messiás ígérete
„Mert egy gyermek születik nékünk, fiú adatik nékünk, és az uralom az ő vállán lészen, és hívják nevét: csodálatosnak, tanácsosnak, erős Istennek, örökkévalóság atyjának, békesség fejedelmének!”
(Ézsaiás könyve 9. fejezet 6. vers)
Hála Istennek, környezetünkben mostanában sok gyermek születik. Ugyanakkor jó és érdekes szemlélni azt a várakozást, ahogy a szülők a születendő jövevényre tekintenek.

Ilyenkor beindul a fantázia, hogy milyen ember lesz, kitől, mit örököl, nemcsak külsőleg, milyen lesz, amikor felnő, ha majd neki is családja lesz… Aztán a végkövetkeztetés; mindegy, csak egészséges legyen.

Közel háromezer éve, Ézsaiás korában, mikor lassan összeomlott Izrael függetlensége, a fenti ígéret még jobban fokozta a várandós anyák vágyát, mégpedig azt, hogy talán az ő gyermekük lesz az a Megígért, aki gyógyírt hoz a világ betegségére.

Ám ennek az ígéretnek teljesedése még jó néhány száz évet váratott magára. S bár sokan kiáltották ki magukat Messiásnak, hamar bebizonyosodott, hogy bár az uralmat a vállukra akarták venni, de sem nem örökkévalóak, és a békesség is távol áll tőlük.

S ott volt Betlehem, a jászol. S a pásztorok, akiket az angyal elküld a városba. „Mert született néktek ma a Megtartó, ki az Úr Krisztus, a Dávid városában. Ez pedig néktek a jele: találtok egy kis gyermeket bepólyálva feküdni a jászolban.” (Luk.2:11-12)

„Egy gyermek” – ó hányszor hallhatták ezt akkoriban! Már megint egy gyermek, de miért pont ez a fiúcska, miért pont ebben az istállóban? Bizony mindenki így csodálkozhatott, aki hallgatta őket. (Luk.2:18)

„Egy gyermek” – Ez annyira emberi, annyira egyszerű, annyira ésszerűtlen és olyan megalázó, hogy a Mindenható, a Teremtő így jelenik meg Megváltani a bűnöktől megkötözötteket.

Igen, olyan hihetetlen, hogy még földi szülei, József és Mária is értetlenül álltak és „csodálkozának azokon, a miket ő felőle mondottak.” (Luk.2:33) De a következő harminchárom év bebizonyította tényleg Ő a Messiás.

S mi a helyzet ma? Sokan úgy beszélnek róla, mintha „gyermek” maradt volna és értetlenül állnak, mikor a második adventről esik szó és arról, hogy most szeretné átvenni életünk irányítását. Pedig az örök élet ígérete csak azoknak szól, akik „hisznek Benne” (Ján.3:16).

Engedd hát, hogy a Békesség Fejedelme legyen életed Ura!

kedd, december 22, 2009

Az Úr a Te őriződ

„Az Úr a te őriződ, az Úr a te árnyékod a te jobbkezed felől. Nappal a nap meg nem szúr téged, sem éjjel a hold. Az Úr megőriz téged minden gonosztól, megőrzi a te lelkedet. Megőrzi az Úr a te ki- és bemeneteledet, mostantól fogva mindörökké!" Zsoltárok 121,5-8

JÉZUS SZERET TÉGED!
Ez lehet egy üres szólam, de válhat életed részévé is. Ha emlékezel arra, hogy Veled volt tegnap is, ha észreveszed jelenlétét ma is, akkor bízhatsz abban, hogy a jövőben is Veled lesz.

Fiatalok voltunk, és meggondolatlanok. Vecsésen laktam, és az egyik este nálam aludt a barátom. Büszke volt arra, hogy sikeres kresz vizsgát tett, és a vezetés is nagyon jól megy neki, és hamarosan megkapja a jogosítványát. Ennek örömére vett egy használt autót.
Azon az őszi reggelen, amikor felébredtünk szemerkélt az eső. Felajánlotta, hogy majd ő bevisz Budapestre a munkahelyemre. Mielőtt elindultunk volna elolvastuk az aznapi igét, imádkoztunk , hogy az Úr segítsen meg. Beültünk az autóba és elindultunk. Ahogy beértünk a városba egy hosszú egyenes út következett és egy enyhe kanyar balra. Nem volt nagy a forgalom. A kanyarban az autó hátulja megcsúszott és mi belementünk egy kis vízelvezető árokba. Az autó kettőt pörgött, és alvázzal egy villanyoszlopra tekeredett fel. Olyan erővel csapódott a beton oszlopnak, hogy az kettétört. A kocsi felismerhetetlenségig összetört. Az első pörgés után a barátom kiesett az autóból, én a kezemmel kitámasztottam magam, és vele együtt csapódtam alvázzal a villanyoszlopnak.
Az autóból kimásztam, kerestem a barátomat. Mindketten egyetlen karcolás nélkül úsztuk meg az ütközést. Az autóból kiszedtük a személyes dolgainkat, letakartuk egy fekete nejlonnal és vártuk a rendőröket. Sokan körbeállták az autót és látták a letakart csomagokat, amikre azt hitték, hogy mi fekszünk ott és hallottuk, hogy sajnálkoznak.
Amikor a rendőrök megérkeztek, felvették az adatainkat, csak annyit mondtak: „Fiatalemberek, tudják, hogy maguk újraszülettek”

Igen tudtuk. Azóta is mindketten hálát adunk Istennek és követjük őt. Soha nem felejtkezem el az Ő ígéreteiről.

Ma reggel is ígér valamit, kapaszkodjunk bele az Ő szavába „Az Úr a te őriződ…” és ezek a gondolatok legyenek ott egész nap a mi fejünkben …… AZ ÚR A TE ŐRIZŐD, AZ ÚR A TE ŐRIZŐD, AZ ÚR A TE ŐRIZŐD – és este ne felejtsük el megköszönni Neki, hogy megőrzött Bennünket. Ámen

hétfő, december 21, 2009

Isten más szemszögből lát

„Igen, amennyivel magasabb az ég a földnél, annyival magasabbak az én útjaim a ti útjaitoknál, az én gondolataim – a ti gondolataitoknál.”

Ésaiás könyve 55:9

„Ez nekem magas!” – szoktuk mondani, ha valami meghaladja felfogó képességünket. Amikor Isten mondja az idézett szakaszban, hogy „ez nektek magas”, akkor most is arra gondolok, hogy vannak dolgok amiket nem tudunk felfogni Istennel kapcsolatban. Hatalma, mindenhatósága, örökkévalósága, mindentudása… egyelőre érthetetlen dolgok.

Van azonban, valami, ami még annál is felfoghatatlanabb, mint pl., hogy hogyan tudhat mindent; hogyan hallgatja meg imáinkat; tényleg mindent lát-e. A négy és fél éves lányunk nemrég azt kérdezte, hogy „Jézusnak van telefonja?”. Nem – mondom – nincs, anélkül is meghallja az imáinkat. „Akkor csak bólogat és azt mondja, hogy „ühüm”??

Ezeket a kérdéseket mi is feltesszük csak másként, felnőtt módjára, de továbbra sem értjük a dolgokat teljesen. Minél inkább megismerjük Istent, annál több kérdés támadhat bennünk természetével, lényével, tetteivel kapcsolatban.
Visszatérve az előbbi felvetésemhez, ami számomra Istenben a legérthetetlenebb, az a végtelen szeretete és türelme. Ésaiás könyve 55. fejezet 6,7. versében azt üzeni eltévedt népének: „Keressétek az Urat, amíg megtaláljátok, hívjátok segítségül, amíg közel van. Hagyja el útját a gonosz, és gondolatait a bűnös, térjen vissza az Úrhoz, mert megkönyörül rajta, Istenünkhöz, mert bőkezű a megbocsátásban.”

Isten a megbántott, megcsalt, sértett fél szinte könyörög gyermekeihez, hogy keressék, térjenek hozzá, mert meg szeretne bocsátani. Keresi a lehetőséget, hogy megmentsen, segítsen, mindent jóra fordítson. De miért? Nem lenne elég oka elsöpörni a bűnösöket egyetlen mozdulattal? Nem mondhatná azt, hogy betelt a pohár, elfogyott a türelmem? Mondhatná, joggal mondhatná. De nem ez teszi. Másként látja a dolgokat, az embereket, a jövőnket.

Isten rálát életünkre. Átlátja az összefüggéseket, megérti helyzetünket és a legjobb jövőt tervezi számunkra. Bízzuk rá magunkat, azzal a tudattal, hogy még ha nem is értünk mindent, ő már látja a következő lépést. Mellettünk van. És miközben Istent keresed, engedd, hogy megtaláljon.

vasárnap, december 20, 2009

Szeressük egymást, gyerekek… 

„és imádkozom azért, hogy a szeretet egyre inkább gazdagodjék bennetek ismerettel és igazi megértéssel; hogy megítélhessétek, mi a helyes, hogy tiszták és kifogástalanok legyetek a Krisztus napjára”
Pál levele a filippiekhez 1:9-10

Szeretet. Annyit beszélünk róla, és mégis, annyira nem ismerjük. Ünnepet szenteltünk neki, létfontosságú dologként tartjuk számon, de mégis, olyan kevés van belőle. Mert eléldegélünk a magunk zárt kis bolygóján, ahol két embernek már kevés lenne a hely. Végezzük a kötelességeinket, gyújtjuk és oltjuk a lámpákat, akkor is, ha látszólag semmi értelme – de a parancs az parancs – és nincs már erőnk arra, hogy valakivel is megálljunk beszélgetni. Nincs energiánk arra, hogy bárkit is megismerjünk, megértsünk és elfogadjuk annak, akinek született, és annak, akivé az élet formálta. Csak futunk, és végezzük a dolgunkat, tesszük, amit tennünk kell, és valami egyre üresebb lesz bennünk. Valami hiányzik, ami talán gyermekkorunkban még ott égett a szívünkben, amikor kedden ismét játszottunk a homokozóban azzal a kisgyerekkel, akivel hétfőn a „nem vagyok a barátod” módjára összevesztünk, mert ő akkor is a barátunk volt.

Aztán, ahogy nőttünk felfelé, az ég felé, úgy egyre fogyott bennünk ez a természetes megbocsátás, ez a természetes „te a barátom vagy” kategória, és egyre fogyott bennünk a szeretet. Ma már nem állunk szóba azzal, akinek a nézését két héttel ezelőtt félreértettük, mert úgy nézett ránk, és mi tudjuk, hogy utál minket – pedig lehet, hogy csak rossz napja volt. Ma már megbélyegzünk valakit percek alatt, mert más a gondolkodásmódja, mert nem olyan, mint én, mert nem tudjuk elfogadni, megérteni. Ma már ítéletet mondunk ránézésre az emberek felett, mert nincs időnk arra, hogy megismerjük őket.

De ha te is úgy akarod, ma megváltozhat ez a helyzet, mert ez az ima érted is szól. Érted is száll a menny felé, hogy gazdagodjon benned a szeretet, hogy merj időt szakítani a körülötted lévő emberekre, hogy ne félj megbocsátani, vagy újra átgondolni az egészet, hátha csak félreértés volt. Isten fülében csengenek ma reggel ezek a szavak érted is, hogy nyújtsd ki a kezed a másik felé, és fogadd el őt olyannak, amilyen. Ez az ima érted is szól, hogy ma és holnap és azután is dönteni tudj jó és rossz között, és a jót tudd választani. Ez az ima érted szól, hogy döntsd el, meg fogod ismerni, és szeretni fogod az embereket.

Ne várd, hogy a másik kezdje el, és majd te is csatlakozol a mozgalomhoz. Szeresd, még mielőtt ő szeretne téged; fogadd el, mielőtt kérné ezt tőled. Ismerd meg, és legyél a barátja. Tudom, nem könnyű ez az út. De Isten a te oldaladon van és erőt ad a mai apró lépésekhez!