szombat, október 17, 2009

Vigasz fásultság ellen

„Lelkemet felüdíti, igaz ösvényen vezet az ő nevéért. Ha a halál árnyéka völgyében járok is, nem félek semmi bajtól, mert te velem vagy: vessződ és botod megvigasztal engem.”
Zsolt. 23.3-4

Itt az ősz, most már végérvényesen. Borongós, hűvös időben, szürke esőben még a kedvünk is fagyos. Sajnos nem érkeznek jó hírek hozzánk életünk gondjaival kapcsolatban sem. A válság tovább tart, a megszorítások éreztetik hatásukat, itt az új influenza és nagy a kilátástalanság mindenfelé. A fásultság érzése úgy telepszik ránk, mint hideg októberi éjszakákon a köd. Vidámságból, gondtalan életörömből mostanában igencsak hiányt szenvedünk. „Minek is örülhetnék?” – gondoljuk. – „Most volt az éves-elszámolás, és rá kellett fizetni! Nagy a létbizonytalanság.”

Mekkora őrültség ilyenkor ezt olvasni: Isten, lelkemet felüdíti, vagy ahogyan a régi Károli-féle fordítás mondja: megvidámítja. – Hát ki tud ilyenkor nevetni? – És: kész bármikor megvédeni, még akkor is, ha közelít a gonosz halál. – Hisz életveszély egész életünk!

Vajon valóban elég a nyugodt lelkiismeret, az igaz úton vezetettek lelki békéje? Elég lenne Isten állandó, megnyugtató jelenléte a legnagyobb próbák idején? Bízhatunk a nagy pásztor botjában, ami ha kell, véd; vagy éppen terel? Vajon mindez elég lehet, és a hit nem valami gyenge, csendes őrület?

Hacsak… Hacsak nem a tapasztalat mondja ezt.
Restás László

péntek, október 16, 2009

Állandó készenlét

„Vigyázzatok azért, mert nem tudjátok, mikor érkezik meg a háznak ura, este-e vagy éjfélkor, vagy kakasszókor, vagy reggel? Hogyha hirtelen megérkezik, ne találjon titeket aludva. Amiket pedig néktek mondok, mindenkinek mondom: Vigyázzatok!”
Márk 13:35-37.

Mit jelent vigyázni, készen lenni? Talán annyi válasz van, ahány ember. Figyeljük az égboltot, hogy mikor tűnik fel a Jézust takaró felhő? Készítsünk össze egy riadócsomagot, amely segít átvészelni a nagy nyomorúság napjait? Minden hírt, ami a jelekkel foglalkozik, gyűjtsük egy dossziéba?
Sorolhatnék még egy sor dolgot, amik nem rosszak önmagukban, de nem válaszok Jézus felhívására.
Amikor katona voltam, a legsúlyosabb vétségek között tartották számon, ha valaki az őrségben elaludt. Miért nem volt szabad elaludni? Mert bármelyik pillanatban jöhet az ellenség, és szükség van az éberségre.
Jézus arra figyelmeztet, hogy ne találjon aludva. Akkor sose aludjunk? Lelkileg semmiképpen se!
Amikor alszol, megszűnik a kapcsolatod a külvilággal. Nem tudod, mi történik veled, s te sem veszel részt semmiben. Inaktív vagy teljes mértékben. Rajta kaptad már magadat azon, hogy ott voltál valahol, de csak testben?
Ehhez hasonló a lelki alvás. Ott vagy az istentiszteleten, de nem jutnak el a szavak a szívedig. Gyülekezeti tag vagy, de nem teszel, nem vállalsz semmit. Családtag vagy, de nem lehet számítani rád. Kereszténynek gondolod magad, de nincs aktív kapcsolatod Jézussal. Bódult, bénult állapotban vagy, csak egy mikronnyira a lelki haláltól.
A jó hír az, hogy most még felébredhetsz! Holnap már nem biztos…

csütörtök, október 15, 2009

Isten nagysága

Hisz a te igazságod, oh Isten, felhat az égig,mert nagyságos dolgokat cselekedtél;kicsoda hasonló hozzád, oh Isten?”
Zsoltárok Könyve 71:19


Az elmúlt hétvége, nekem és barátaimnak minden szempontból megerőltető volt. Fizikai sérülés, lelki trauma és a félelem van még mindig a terítéken, hiszen élet-halál közé került öt fiatal barátunk egy közúti baleset miatt. Amikor a történetekre gondolok, az Isten nagyságának bizonyítékát látom, aki az esélytelenség közepette átkarolja törékeny testünket és védeni próbál minket. Aki ott van, és nem engedi a körülmények győzelmét, hanem együtt sír velünk a vérző sebeinken.


Felteszem a kérdést ebben a történetben hol az igazság? Az igazság egyenlő lenne azzal a szóval, hogy soha nem történik semmi veszélyes, és rossz velünk? Vagy inkább az Isten nagyságának megnyilvánulása, ha minden életveszélyes helyzetben ott van és csodával határos módon véd minket?


Kicsoda olyan, mint az Isten? Nincs hozzá hasonló. A nagyságos Isten minden körülmények között ott van, hiszen nem engedhetné meg a rosszat, ha Mindenhatósága nem lenne képes azt felülmúlni (Szt. Ágoston). Csak ezt a tényt nehezen látjuk meg. Gyakran az életünk nehezebb oldalát látjuk, mert erre tanít negatív szemüvegünk, erre nevel minket, vagyis hagyjuk, hogy ezt kódolja belénk. Az élet nem nehéz akkor, még ha minden barátom, és jó elmaradt tőlem, mert akkor is a többség oldalán állok. Ha magamba maradtam a sebeimmel, még mindig a többség oldalán állok, mert Isten van az oldalamon, és kifog minket a kisodródásainkban.


Nos, a mi döntésünk, hogyan is értelmezzük a helyzetet. Mi döntjük el a szemüveg milyenségét. Ma reggel bárhogyan nézheted magad. Te döntöd el, milyennek látod magad a tükörben. Isten megismételhetetlen csodájának látod magad, vagy egy majomból kifejlett magasabb rendű egyednek? Szeretetből megteremtett vagy a véletlen műve? Isten védelmez téged a bajokban, vagy elfordul tőled? És amilyen választ adsz ezekre a kérdésekre, olyan mértékben fogod meglátni azt a nagyságot, amiről a 71. Zsoltár beszél.

szerda, október 14, 2009

Kitartás a jóban



„A jótéteményben pedig meg ne restüljünk, mert a maga idejében aratunk, ha el nem lankadunk.”
(Galatziabeliekhez írt levél 6. fejezet 9. vers)


Pál apostolról tudjuk, hogy nagyon határozott jellemmel rendelkezett. Mindig tudta, hogy mit akar (2Tim.1:12). Éppen ezért minden levelében kitartásra buzdította a gyülekezeteket.


Nem véletlen az sem, hogy ilyenkor mindig, vagy egy harcos, vagy egy sportoló képét vetíti elénk. Hiszen mind a katonák, mind a sportolók csak akkor lehetnek sikeresek, ha a csata, illetve a verseny végéig a győzelem ott lebeg szemük előtt.


A legtöbb sportoló, amikor eredményeiről faggatják, elmondja, hogy sikerének igazi kulcsa nem erőben, hanem az akaratban van. Hogy a verseny végeredménye ’fejben’ dőlt el.


Egy hölgy, „Florence Chadwick 1952-ben megpróbálta átúszni a Csendes-óceán vérfagyasztóan hideg vizét a Catalina-sziget és a kaliforniai partok között. Ködös időben és hullámzó tengeren tett meg tizenöt órát. Izmai kezdtek begörcsölni, és elhatározása gyengült.


Könyörgött, hogy húzzák ki a vízből, de anyja, aki mellette haladt egy csónakban, arra biztatta, ne adja fel. Próbálkozott, de egyre jobban kimerült, és abbahagyta az úszást. Segítői kihúzták a vízből és beemelték a csónakba.


Alig néhány percig eveztek csak tovább, amikor a köd felszállt, és kiderült, hogy a part csupán néhány száz méterre volt. “Csak a ködöt láttam” – magyarázta a sajtótájékoztatón. – Azt hiszem, ha láttam volna a partot sikerült volna.” (Max Lucado: Harc az óriásokkal)


Hányszor vagyunk így mi is, mikor a legkisebb próbák ködétől is kétségbe esünk és elsüllyednénk a ’csüggedés mocsarában’, ha nem jönne Jézus, és ki ne emelne…


Ma azt mondja; Ne fordulj hátra! Találkozni akarok veled! Ne ijedj meg, ha jön az ellenség, hisz ő is tudja, kevés ideje van.


Ne feledd tehát:


„Aki mindvégig kitart, üdvözül.” (Máté 24:13)

kedd, október 13, 2009

Az Úr az én pásztorom…


"Az Úr az én pásztorom; nem szűkölködöm.
Fűves legelőkön nyugtat engem, és csendes vizekhez terelget engem.
Lelkemet megvidámítja, az igazság ösvényein vezet engem az ő nevéért."

23. Zsoltár 1-3


Micsoda csodálatos kép!


Egy nyájat láthatunk, amely a távolban legelészik, egy pásztort, aki vigyáz rájuk és mindenkor együtt van a báránykáival…. Dávid jól tudta, milyen a pásztor élete, hiszen maga is gyakorolta ezt. Sok esetben életét is veszélyeztette a reá bízottakért! Együtt élt a nyájával, és ha vadállat közeledett, megmentette őket bármi áron! Most mégis azt mondja, hogy az Úr az igazi pásztor! Ő az, aki vezeti a népét és védelmezi azt!


De mi az, amitől védeni kell bennünket? Péter apostol azt mondja, hogy „Sátán, mint ordító oroszlán szerte jár, keresve, hogy kit nyeljen el”. II.Pét.5,8.


Igen, ha lehet, még a választottakat is el akarja hitetni és kiragadni a nyájból! Mindent megtesz, hogy eltérítsen bennünket az igazi útról! Ennek ellenére, békességünk lehet, hogy nem ember vezeti a nyájat, hanem maga az Úr! Ő nem béres, aki csak a fizetségért tenné azt, amit tesz, hanem Ő életét adta értünk, hogy örök életünk legyen! Ő mindent megtett és ma is meg tesz értünk, hogy jó legyen nekünk! Nincs hiányunk, hiszen megadja a szükséges táplálékot mind testileg, mind lelkileg!


Ilyen Istenünk van! Ezért szolgáljunk neki örvendezéssel! Magasztaljuk Őt minden napon! Ma is! Mutassuk be a jó Pásztort embertársainknak is, hadd lássák, micsoda Vezetőnk van….


Kormos Tivadar

hétfő, október 12, 2009

A büntetés hatása

„Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa.”

Zsidókhoz írt levél 12:11

Valószínűleg kevés gyermek elmélkedik a szülők mély szeretetéről, miközben sajgó fenekét simogatja. Szülőként mégis tudom, hogy meg kell tenni néha, ha a helyzet úgy kívánja. A fenyítés, dorgálás sok későbbi kellemetlenségtől megóvhatja úgy a gyermeket, mint a szülőket.

Hányszor hallani, vagy látni „neveletlen gyermeket”. Nevelés, útmutatás nélkül nem fejlődik megfelelően a jellem. A gyermeknek adott korlátlan szabadság torzuláshoz, korcsosuláshoz vezet. Erről beszél az ige is a Zsidókhoz írt levélben. Pillanatnyilag semmilyen fenyítésnek nem örülünk, „később azonban”… És talán ehhez kell a felnőtt értelem és előrelátás.

Egy adott helyzetben elmulasztott helyreigazítás, később sokkal nagyobb károkat okozhat. Így van ez a bűnös természetünkkel is. Nyilván fájdalmas lehet most Isten nevelő eszközeit elhordozni, „később azonban” milyen jó lesz azt hallani: „gyere hozzám gyermekem”.

Alapgondolatunk előzményeiben ezt olvashatjuk:
„Mert a bűn ellen való harcban még nem álltatok ellen egészen a vérig, és elfeledkeztetek a bátorításról, amely nektek mint fiaknak szól: „Fiam, ne vesd meg az Úr fenyítését, és ne csüggedj el, ha megfedd téged, mert akit szeret az Úr, azt megfenyíti, és megostoroz mindenkit, akit fiává fogad.” Szenvedjétek el a fenyítést, hiszen úgy bánik veletek az Isten, mint fiaival. Hát milyen fiú az, akit nem fenyít az apja?” (Zsid 12:4-7)

Az Úr fenyítése azt jelzi, hogy még nem vagyunk készen. Azt is üzeni, hogy még törődik velünk, „dolgozik rajtunk”, szeret bennünket. Néha alázatunkat méri le, máskor nehéz terhet helyez ránk, máskor fájóan szembesít valós állapotunkkal.

Nem tudom ma mi vár ránk, de ha sajog is valahol, gondoljunk Isten szeretetére, mert később az igazság békességes gyümölcsét fogja kínálni számunkra.

vasárnap, október 11, 2009


Öröm a mennyben


"Mondom nektek, így fognak örülni az Isten angyalai egyetlen megtérő bűnösnek."

Lukács evangéliuma 15:10


Csüggedt lélek, bátorodj! Akkor is, ha gonoszul cselekedtél. Ne gondold, hogy Isten talán megbocsátja vétkeidet, és talán közel enged magához. Isten megtette az első lépést. Amikor még lázadtál ellene, keresésedre indult. A melegszívű pásztor otthagyta a kilencvenkilencet és kiment a pusztába, hogy megkeresse az elveszettet. A sérült, megsebzett, pusztuló lelket szeretettel karjába zárta, és örömmel vitte a biztonságos akolba.

Abban a korban azt tanították, hogy a bűnösnek először meg kell bánnia bűneit, mielőtt Isten szeretetével felé fordulna. Véleményük szerint bűnbánattal érdemeket lehet szerezni Istennél. Ebből kiindulva a farizeusok döbbenten és haraggal kiáltották: "Ez bűnösöket fogad magához!" Azt képzelték, hogy Jézus csak a bűnbánókat engedheti közel magához. Krisztus azonban azt tanítja az elveszett juhról szóló példázatban, hogy üdvösségünk nem azon múlik, hogy mi keressük Istent, hanem azon, hogy Ő keres minket. "Nincs, aki megértse, nincs aki keresse az Istent. Mindnyájan elhajlottak" (Róm 3: 11-12). Nem azért térünk meg, hogy Isten szeressen minket, hanem Isten kinyilatkoztatta irántunk való szeretetét azért, hogy megtérjünk.

Amikor az eltévedt juh végre hazajut, a pásztor öröménekben fejezi ki háláját. Összehívja barátait és szomszédait. Ezt mondja nekik: "Örvendezzetek énvelem, mert megtaláltam az én juhomat, amely elveszett." Amikor tehát a juhok nagy Pásztora megtalál egy tévelygőt, a menny és a föld hálaadásban és öröménekben egyesül


Ellen G. White: Krisztus példázatai című könyvéből (125-126.o.)