szombat, augusztus 01, 2009

Jézus temetésére

„Azt tette, ami telt tőle. Előre megkente testemet a temetésre.”
Márk evangéliuma 14. fejezet 8. verse

„A jó illatú kenetet, melyet Mária a Megváltó holttestére szándékozott kenni, az élő alakra önthette. A temetéskor annak édessége csak a sírboltot járhatta volna át, most azonban Jézus szívét töltötte be a bizonyossággal, hogy hisz benne és szereti Őt. Arimathiai József és Nikodémus nem ajánlották fel szeretetük ajándékát Jézusnak, amíg élt. Keserű könnyekkel hozták viszont drága kenetüket hideg, öntudatlan testére. Az asszonyok, akik keneteket vittek a sírhoz, hiába fáradtak, mert Ő már feltámadott. Mária azonban akkor öntötte szeretetét a Megváltóra, amikor Ő még láthatta odaadását - temetésére kente föl. Amikor azután Jézus nagy próbatételének sötétjébe szállt le, magával vitte ennek a cselekedetnek az emlékét: annak a szeretetnek a zsengéjét, melyet majd megváltottaitól fog kapni mindörökké.

Sokan a holtaknak viszik értékes ajándékaikat. Ott mondják el nyíltan szerető szavaikat, amikor a hideg, néma test mellett állnak. Nyájasság, értékelés, odaadás mind-mind elenyészik, hiszen akinek szánják, az nem lát, nem hall. Milyen drága lett volna e szavak illata, ha akkor mondták volna őket, amikor a fáradt lélek annyira szomjazott utánuk, amikor a fül még hallott és a szív érzett.

Mária nem ismerte föl teljesen szeretettől indított tettének jelentőségét. Nem tudott válaszolni vádlóinak. Nem tudta megmagyarázni, miért éppen ezt az alkalmat választotta, hogy felkenje Jézust. A Szentlélek tervezett számára, és ő engedett indításának. Az ihletés nem száll le, hogy magyarázkodjon. Láthatatlanul jelen van, az észhez és a lélekhez szól, tettre sarkallja a szívet. Saját magát magyarázza.

Krisztus elmondta Máriának tettének jelentőségét, s ezzel többet adott, mint amennyit Ő kapott. "Mert hogy ő ezt a kenetet testemre töltötte, az én temetésemre nézve cselekedte azt" (Mt 26:12) - mondotta. Ahogyan az alabástrom szelence eltört, és illata betöltötte az egész házat, úgy kellett Krisztusnak meghalnia, testének megtöretnie, hogy azután feltámadjon a sírból, és életének illata betöltse a Földet. Krisztus "szeretett minket, és adta Önmagát miérettünk ajándékul és áldozatul az Istennek, kedves jó illatul" (Ef 5:2).

"Bizony mondom néktek: - jelentette ki Krisztus - Valahol az egész világon prédikáltatik az evangélium, amit ez énvelem cselekedék, az is hirdettetik az ő emlékezetére" (Mt 26:13). A Megváltó a jövőbe tekintett, s bizonyossággal szólt evangéliumáról, melyet az egész világon fognak hirdetni. És ahová csak az evangélium elér, Mária ajándéka is árasztja illatát, s szívek részesülnek áldásában természetes cselekedete által. Országok keletkeznek és elenyésznek, uralkodók és hódítók nevét elfelejtik, de ennek a nőnek a tette halhatatlan a szent történelem lapjain. A feltört alabástrom szelence az idők végezetéig beszélni fog Isten túláradó szeretetéről az elbukott faj iránt.” (Ellen G. White: Jézus Élete 470.old)

péntek, július 31, 2009

Teljes szívből keresni az Urat

„És kerestek engem és megtaláltok, mert teljes szívetekből kerestek engem.”
Jeremiás 29:13


Isten hozzáférhetetlen magasságban lakozik (1Timótheus 6:16). Az ember lehetőségei között nincsenek olyan eszközök, amelyek által Isten megismerhető, megvizsgálható lenne. Csak annyit tudhatunk meg Istenről, amennyit önmagáról elárul (kinyilatkoztat). Isten önkinyilatkoztatásának az egyik legfontosabb csatornája az írott Ige, vagyis a Biblia. Mi sohasem rejtőzhetünk el Isten színe elől (lásd: zsoltár 139. fejezet), de ő megtehetné, hogy örökre rejtve marad az emberi elme előtt. Mai igénk azonban arról biztosít bennünket, hogy Isten kész feltárulkozni az Őt igazán keresők előtt (Ésaiás 57:15).

Más helyen Jézus szavai is arra utalnak, hogy Isten megismerhető, de csak a hozzá őszintén, gyermeki alázattal közeledők számára: „Hálákat adok néked, Atyám, mennynek és földnek Ura, hogy elrejtetted ezeket a bölcsek és az értelmesek elől, és a kisdedeknek megjelentetted.” (Máté 11:25). Ebből az igéből az is kiderül, hogy nem azok fogják megismerni Istent, akik a világ értékítélete szerint bölcsek és értelmesek, hanem azok, akik szomjúhozzák Isten szeretetét és igazságát.

Ahhoz, hogy Istennel találkozzunk, keresnünk kell őt. Ez a keresés azonban a szív teljességéből kell, hogy fakadjon. Nem a tudás halmozásának vágyából, vagy más előnyszerzésből, esetleg valamilyen önös érdekből. Az az ember fogja megtalálni Istent, aki tudja, hogy Jézus Krisztusra van szüksége. Isten önfeltárulkozása nagyon bizalmas légkört igényel. Az Úr nem vásári mutatványokon, vagy forgalmas utcák kereszteződésénél fedi fel önmagát. Ehhez a szív elcsendesedésére, őszinte, leplezetlen magatartásra van szükség, a szív mélyéről felszakadó fohászra. Arra, hogy az ember merje magát vállalni annak, aki valójában, bűnös, gyarló, kegyelemre szoruló személynek.

Kedves Barátom! Ha érzed, hogy Jézus Krisztusra, az ő szeretetére, kegyelmére és elfogadására van szükséged, borulj le, és szívből, őszintén kérd Istentől, hogy engedje meg neked, hogy találkozz Vele. Imádkozz azért is, engedelmeskedni tudj az Ő akaratának. Isten ma reggel találkozni szeretne veled! Te kész vagy-e teljes szívedből keresni Őt, félretéve minden emberi szándékot? Ha találkozol Jézussal, életed meg fog változni, reménységed és örömöd teljes lesz. Isten adja meg neked ma reggel ezt a tapasztalatot!

csütörtök, július 30, 2009

Ne valljunk szégyent!

"Igyekezzél, hogy Isten előtt becsületesen megállj, mint oly munkás, aki szégyent nem vall, aki helyesen hasogatja az igazságnak beszédét" 2Timóteushoz írt levél 2:15

Miközben a következő sorokat írom, igen későre jár, sötét van és nagy csend körülöttem. Nem tudom milyen lesz a csütörtök reggel, amikor olvasni fogjátok a blogomat, mindenesetre felkészültem akartam megérni a csütörtököt reggeli dicséret szempontjából, ugyanis gyerektábor kellős közepén leszek sem internet, sem számítógép közelében.

Izgatottam várom a következő napokat, ahol közel 50 gyerek ill. felnőtt lesz együtt, akiket még nem is ismerek, és ők sem tudják ki vagyok. A fent idézett igeszakasz egy nagyszerű tanács lehet azoknak, akik naponta bizonyságot tesznek hitükről, akik az Igét hirdetik, akik életüket erre tették fel. Isten előtt mindig van számadás, amikor hozzá megyünk mindig van egyfajta "áttekintés", ha úgy tetszik. Isten előtt becsületesen úgy lehet megállni, ha nem vallunk szégyent a munkában, ha helyesen magyarázzuk a Bibliát.

De őszintén? Hányszor érezzük a csúfos veresség rossz szájízét, hogy mért nem mondtuk ezt, vagy miért nem tudtunk hallgatni adott pillanatban, és bizony sokan sokféleképpen értünk dolgokat a Bibliából...S néha nehéz kérdések gyötörnek minket reggelente,gyakran sem időnk, sem energiánk az Ige felé fordulni...

Nos, keresnünk kell a megoldást, éspedig a Jézussal való találkozókat reggelente. Becsülettel megállni előtte, úgy ahogy vagyunk. Kissé elcsépeltnek hangozhat, de ez a megoldás.Ez az az "igyekezet", amiről Pál beszél Timóteusnak. A kapcsolatra való igyekezet segít hozzá a becsületességhez. Olyan becsületességhez, amelyben nincsenek kiskapuk, és eltakarható tettek, hanem tiszta élet. Az igazság beszéde ez. Egy élet, amely kapcsolatban a becsületesség forrásával: JÉZUSSAL!

Szeretem Jézust! Amióta az életemet minden egyes nap formálja, amikor meghívom és egyre szorossabb és jobb ez a kapcsolat, akkor egy különleges erő van jelen bennem, ami a tiszta jóra késztet. Ez a hang összetéveszthetetlen bárki hangjával, ez a Jézus hangja. Ma rengeteg kihívással kell szembenéznem. Szeretném, ha a gyerekek, akikkel foglalkozok, valami pozítivat látnának Istenből, ha tudnák beszélgetni velük, arról ami a legfontosabb ezen a világon. Neked is vannak ma reggel hasonló feladataid, bár nem tudok róluk. Kezeimet az égre emelem, és segítséget kérek számodra. Hogy legyen erőd keresni a kapcsolatot, és ne hagyd reggel Istent a Bibliai lapjai között, hanem vidd magaddal. A becsületesség útja és élő kapcsolat. Azzal, aki helyetted győzőtt, aki helyetted meghalt, és érted jön vissza nemsokára. Én még mindig várom Jézust. Egyszer nemcsak gondolatban, hanem valóságban is kapcsolatban lehetek vele. Te is. Ma is, holnap is, holnapután is :)

szerda, július 29, 2009

Isten védelmében
„De néktek a fejetek hajszálai is mind számon vannak. Ne féljetek azért, sok verébnél drágábbak vagytok.”
(Lukács evangéliuma 12. fejezet 7.vers)
A tömegtermelés korában élünk. A gyárak egymás után ontják az egyszer használatos dolgok millióit. Hiszen nem a tartósság a cél, hanem a mennyiség. Persze igaz, ezáltal olcsóbban jutunk hozzá az árucikkekhez, no de milyen áron…

Az egyedi holmiknak az értéke pontosan abban áll, hogy nincs belőlük még egy ugyanolyan a világon és nem egy élettelen mechanikus szörnyeteg ’hozza világra’, hanem emberi kéz.

Ám ma, ha elromlik ez vagy az; azt mondjuk nem baj, van másik, majd veszek egyet a boltban, vagy egy tucatot. A legnagyobb probléma azonban az egésszel az, hogy ez a gondolkodás elvezet a ’nincs pótolhatatlan ember’ frázisig.

Mindenki pótolható? Aki már vesztette el valamely családtagját, aki maradt már egyedül az életben, mert mindenki kihátrált mögüle, az valószínűleg, másképp gondolkodik.

A Biblia pedig még egyértelműben beszél arról, hogy Isten szemében mekkora értéket képviselünk.

Saját kezével formált meg és mikor elromlottunk akkor sem dobott el magától, mondva; - Hát ez nem sikerült, majd szerzek egy másikat, egy jobbat, egy szebbet…

Jézus értünk hozott áldozata mutatja be igazán mennyit ér az ember. Ahogy Péter apostol írja: „Tudván, hogy nem veszendő holmin, ezüstön vagy aranyon váltattatok meg a ti atyáitoktól örökölt hiábavaló életetekből; Hanem drága véren, mint hibátlan és szeplőtlen bárányén, a Krisztusén.” (1Pét.1:18-19)

Igen, de nemcsak a követőiért, nemcsak a barátaiárt halt meg, hanem kivétel nélkül, mindenkiért.

Milyen nagy öröm ez; Az Örökkévaló számára te is azok közé a kincsek közé tartozol, akikért nem kevesebbet, minthogy életét áldozta.

Az örömön túl azonban ez új értékszemléletet is kell, hogy feltételezzen részedről, mégpedig, hogy minden embertársadra úgy tekints, mint akiért Jézus meghalt.

Éppen ezért járj ma nyitott szemmel, hogy meglásd ezt az értéket embertársaidban, és így együtt formálódjunk az Ő képmására!

kedd, július 28, 2009

A kapcsolódási pont

Maradjatok én bennem és én is ti bennetek. Miképen a szőlővessző nem teremhet gyümölcsöt magától, hanemha a szőlőtőkén marad; akképen ti sem, hanemha én bennem maradtok. Ján. 15,4

Ma reggel álljunk meg egy pillanatra, és csendesedjünk el ennél az Igénél. Jézus példázatát olvastuk a szőlőtőről és a szőlővesszőről.

Ki ebben a példázatban Jézus Krisztus?
Ő a szőlőtő.
Ki vagyok én?
A szőlővessző.
Mit kell nekünk tennünk?
Gyümölcsöt kell teremni.
Mire kell figyelnünk, ha gyümölcsöt akarunk teremni?
A kapcsolódási pontra, köztem és Jézus között.

Ha megvan ez a kapcsolódási pont, akkor biztos a gyümölcstermés, de milyen gyümölcsöt fogok teremni? Pál apostol azt írja:
„De a Léleknek gyümölcse: szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” Gal. 5:22

Mi történik, ha egy vihar letöri a szőlővesszőket a tőről, ha egy törés áll be a kapcsolatba?
A szőlők nem érnek be, savanyúak lesznek.

Valaki a következő történetet mondta el:

„Nemrég egy trolibusszal utaztam és egy nagyon érdekes dolog történt. A busz a menetrendhez képest egy utcával korábban fordult be, majd megállt. A vezető próbálta újraindítani, de nem sikerült. Mi, utasok elkezdtünk tanakodni, hogy mit lehetne tenni egy ilyen helyzetben, mire valakinek eszébe jutott, hogy toljuk meg, hátha akkor elindul. Kiszálltunk, felgyűrtük az ing ujját és minden erőnkkel elkezdtük tolni. De semmi nem történt. Arra jött egy teológus és felvilágosított bennünket, hogy nem jól csináljuk. Nem tolni kell, nem testi erőfeszítésekre van szükség, hinni kell. Leültem a járdaszegélyre, becsuktam a szemem és teljes összpontosítással hittem, hogy a troli el fog indulni. 2-3 perc után kinyitottam a szemem, és mit gondolnak mi történt? Az égvilágon semmi. A troli még mindig ugyanott volt, ahol azelőtt. A cselekedetek nem segítenek, a hit nem segít, hát akkor mit lehet tenni? Egyszer csak odajött egy szerelő és elmondta, hogy azért állt meg a troli, mert kiakadt a csatlakozója és nem kapott áramot. Hiába a jócselekedet, hiába a hit, ha nincs meg a kapcsolat odafönt, akkor semmi, de semmi sem működik. Ezért nagyon fontos, hogy itt, a kapcsolódási ponton egy világos és egyértelmű kapcsolat legyen. Kapcsolat közöttem és Isten, valamint Isten és én közöttem. „


Hogyan nevezzük azt, amikor Isten beszél hozzánk?
Biblia. A Biblia Isten hozzánk intézett szava. Sőt, a Biblia Isten szerelmes levele az emberhez.
És hogy nevezzük azt, amikor mi szólunk Istenhez?
Imádság.
Nagyon fontos, hogy egy ember, aki kereszténnyé szeretne válni, megértse, hogy a keresztény életben létfontosságú szerepe van a bibliatanulmányozásnak és az imádságnak. Ezek által jöhet létre az a kommunikáció Istennel, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a mi életünkben megteremhessük a megfelelő gyümölcsöket.
Világossá kell válnia előttünk, hogy imádság nélkül semmi nem működik. Nélküle, mindig a saját fejünk után mennénk, saját elképzeléseinket helyeznénk előtérbe, aminek nem biztos, hogy minden esetben jó vége lenne. A Biblia pedig segít, hogy a helyes utat felismerjük, és azon járjunk.

hétfő, július 27, 2009

Öröm az Úrban

„Örüljetek az Úrban mindenkor! Ismét mondom: örüljetek.”

Filippibeliekhez írt levél 4:4

Egy kis segítség Fabiny Tamástól, hogy tudjunk örülni:
Epilógus

ÁLLJ MEG ÜRES KÉZZEL ISTEN ELŐTT,
és emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad:
gondolj egy napfelkeltére az alvó város fölött,
gondolj egy rohanó folyóra,
a Balatonra,
vagy a csillagokra, amint tükröződnek a sötét tengerben,
gondolj a szobádba bezúduló fényre,
a cserépben növő virágra –
emlékezz arra, mikor a világot gyönyörűnek láttad,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, amikor jól érezted magad a bőrödben:
gondolj arra, ahogy korcsolyáztál a szélben,
vagy ahogy ástál a kertben,
ahogy hajnalig táncoltál,
vagy hegyet másztál,
gondolj arra, mikor gyermeknek adtál életet,
vagy megsimogattad kistestvéred fejét,
vagy ahogy tartottál valakit a karodban, akit szeretsz –
emlékezz arra, mikor jól érezted magad a bőrödben,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről:
mikor megétettél valamit, ami addig titok volt,
vagy ahogy valakit hirtelen új oldaláról ismertél meg,
gondolj valami olyan tehetségedre, amiről eddig nem is tudtál,
vagy amikor egy jó ötletet hallottál –
emlékezz arra, mikor valami újat tanultál az életről,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet:
gondolj egy énekre, amely könnyekig meghatott,
egy zenére, amelytől lúdbőrzik a karod,
egy imádságra, amelyet helyetted mondott ki valaki,
egy igehirdetésre, amely tettekre sarkallt,
gondolj arra, ahogy összenevettél barátokkal,
gondolj családodra,
arra, mikor együtt sírtál valakivel,
egy idegenre, aki szívesen fogadott,
gondolj arra, aki ezt mondja neked: “szeretlek” –
emlékezz arra, mikor valami megérintette a lelkedet,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.

Emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
mikor egyedül érezted magad egy emberekkel zsúfolt szobában,
mikor nem volt kitől tanácsot kérned,
gondolj arra, mikor csak egy ember is visszautasított,
mikor valaki megszégyenített,
vagy kínos helyzetbe kerültél,
gondolj arra, mikor féltékenység vagy aggódás gyötört,
s egész életedet egyetlen hatalmas csődtömegnek tartottad –
emlékezz arra, mikor nagyon elesett voltál,
aztán gondolj Jézus szenvedő, megbocsátó, változatlan szeretetére,
S ADJ HÁLÁT,
HOGY ÁLDÓ HATALMAK OLTALMÁBA REJTVE ÉLSZ.


vasárnap, július 26, 2009

Fehér ruha

„és megadatott neki, hogy felöltözzék fényes, tiszta gyolcsba. Ez a gyolcs a szentek igaz cselekedeteit jelenti"
Jelenések 19:8

A hét egyik meleg napján több dolgot is el kellett intézzek. Jártam a várost, cipekedtem, törölgettem a homlokom. A hőség valahogy még az ember csontjáig is elhat. Izzadtam. Az út pora pedig rám ragadt. Ahogy hazaértem, azonnal lezuhanyoztam. Élveztem, ahogyan minden kosztól és izzadságtól megszabadultam. Aztán törülközés következett és friss új, tiszta ruha. Amilyen mindennapi ez a történet, mégis végtelenségig ismételhető élmény marad. A tisztaság érzetét és komfortját nem lehet megunni!

Milyen nagyszerű lesz a mennyben! Egy új, tiszta és friss világban, ahol a bűnnek nyoma sem lesz! Mi magunk is teljesen újak leszünk, akikből hiányzik majd a szenvedés vagy a betegség nyoma. El tudunk képzelni egy világot, melyben nincsen hegesedett seb, fájó szív vagy szorongató torok, sőt még bánat miatt hulló sós könnycsepp sem?

Mi lenne, ha már ma belekóstolhatnánk ebbe a világba? Jézus készített mára számunkra egy „fehér ruhát”: tiszta jellemet és jó cselekedeteket, amikkel élhetünk. Cserélhetünk ma Jézussal! Átadhatjuk neki bűneinket és élhetjük az Ő életét.

„Isten azt akarja, hogy először a legmagasabbrendű elmúlhatatlan szépséget szeressük és kívánjuk. Az emberi ügyesség legválasztékosabb termékei sem tudják azt a szépséget előállítani, amely összehasonlítható lenne a jellem szépségével. Ez az, ami érték Isten előtt.

Tanítsuk meg az ifjúságot és a kisgyermekeket is arra, hogy azt a királyi palástot válasszák maguknak, amelyet a mennyei szövőszéken szőttek, amely "... tiszta és ragyogó fehér gyolcs..." (Jel 19:8). Ezt fogják a föld szentjei viselni. Ezt a palástot, amely Krisztus feddhetetlen jellemét ábrázolja, ingyen ajánlják fel mindenkinek. Mindazok, akik ezt az öltözetet elfogadják, már itt e földön viselhetik is.

A gyermekek, amikor megnyitják elméjüket a tiszta, szeretetteljes gondolatok számára és szeretetből fakadó, segítőkész cselekedeteket hajtanak végre, akkor felöltöznek az Ő jellemének szép ruháiba. Ez a ruházat széppé és kedvessé teszi őket itt e földön, az eljövendő életben pedig jogcímük lesz a Király palotájába való belépésre.

Az Ő ígérete így hangzik:
"... fehérben fognak velem járni; mert méltóak arra" (Jel 3:4).” (Ellen G. White: Krisztus példázatai (http://www.adventista.hu/egwhite/honlap/kp/25.htm))