szombat, április 23, 2016

Nemzedékek boldogsága


"A ki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána!" (Károli)
"Feddhetetlenül él az igaz, még a fiai is boldogok lesznek." (Újfordítás)
Példabeszédek 20,7


A divat és a szokások állandóan változnak, de a családi élet alapvető jellemzői, örömei és bánatai mindig ugyanazok maradnak. Ma is vannak hűtlen férjek és cívódó, zsémbes feleségek. Ma is vannak tisztességes családból származó gyermekek, akiknek félresiklik az élete. A Példabeszédek könyve ma is érvényes és időszerű tanácsokat tartalmaz arról, milyen eszközökkel lehet boldog és szilárd családi életet kialakítani, és melyek azok a tényezők, amelyek meghiúsítják azt. 
A Salamon-féle mondások megnyitják az élet dolgaiban járatlanok szemét, a jártasokét pedig még inkább megélesítik.

Ahhoz, hogy jobban megértsük, mit jelentenek ezek a szavak: "tökéletesség", "igaz ember", és hogyan lehetnek majd a gyermekeink is "boldogok" és "igazak", olvassuk el az előző verset is. 

6. vers: A legtöbb ember talál valakit, aki jó hozzá; de hű embert, azt ki találhat? 

"A legtöbb ember szeret dicsekedni. Családjával, munkájával, társadalmi helyzetével, eredményeivel, jócselekedeteivel. Szeretik azt hallani, hogy ők jó emberek, érdemesek arra, hogy Isten megjutalmazza őket. Mert ilyen a bűnös ember: szeret a kegyesség külső leplébe öltözködni, ha meg is veti annak igazi lényegét. 

A farizeusok szerettek azzal hencegni, hogy ők az Úr törvényének igaz követői. Ha jót tettek, azt úgy tették, hogy arról mindenki tudomást szerezzen, és dicsérje őket. Valamit tettek az emberekért, de nem tették meg a legfontosabb dolgot: nem vezették a népet Istenhez. Nem bizonyultak hűségeseknek, mert nem tolmácsolták a rájuk bízott embereknek a jó hírt. Szavaik azt mutatták, hogy ők kegyesek, jók, és hűségesek, de tetteik rácáfoltak erre.

Sok ember nem ismeri a szívét, mert ha igazán ismerné, nem büszkélkedne olyan tulajdonságokkal, amik nem jellemzőek rájuk.
Mert az igazán hűséges ember nagyon ritka, nem terem minden bokorban, ahogy mondani szokták. Szánkkal könnyű valamit mondani, de összhangban kell lennie cselekedeteinkkel is. Hol találunk hát ennek ellenére hűséges embereket? Isten választottai között. 
Vajon te igaz ember vagy? Lehet-e számítani arra, hogy az igazság mellett állsz akkor is, mikor annak megvallása nem kellemes dolog?
 Azt mondod-e az embereknek, amit hallani akarnak, vagy azt, ami a javukat szolgálja, az igazságot? Ha nem vagy hűséges az Igéhez, nem vagy megbízható környezeted számára sem. Hogy akarsz így győzedelmes életet élni?

7.  vers: Aki az ő tökéletességében jár, igaz ember; boldogok az ő fiai ő utána! 

Isten örömét leli az igaz emberben. 
Az Istennel való szövetség nemcsak az istenfélő szülőkre, hanem az ő gyermekeikre is vonatkozik. Nagy megnyugvás és békesség forrása lehet a hívő szülők számára az a tény, hogy Istennek különös gondja van cselekedeteikre. Ahogyan Jonatán szövetséget kötött Dáviddal, úgy kötött velünk szövetséget a Tökéletes Fiú, hogy szeretetét megossza velünk. Ő azt ígéri, hogy ennek a szövetségnek az áldásait nemcsak mi fogjuk élvezni, hanem utódaink isMert az a kegyes légkör, amiben felnőhettek, már maga nagy ajándék, és nagy kiváltság számukra. 

Ezért, szülők, tegyetek meg mindent, hogy az az idő, amit Isten biztosít számotokra arra, hogy gyermekeitekkel megismertessétek az Ő nevét, ne vesszen el, ne kerüljön pazarlás alá!
Használjátok ki az alkalmakat, ha szeretitek Őt, és szeretitek magzataitokat. 
Ha annyira szereted mindkettőjüket, mutasd be Istent bátran nekik. Ne csak szavakkal, hanem életviteleddel is! 
Így fog teljesedni az Ige áldása rajtunk és lesznek gyermekeink is boldogok!"

Pápai Ernő: A bölcsesség ösvényén 

péntek, április 22, 2016

A föld sója

„Ti vagytok a föld sója. Ha pedig a só ízét veszti, ugyan mivel sózzák meg? Nem jó azután semmire, csak arra, hogy kidobják, és eltapossák az emberek.”
Máté 5:13.
Egy alkalommal az imaházban a gyerekeknek a só szerepéről beszéltem. Letettem az asztalra egy pohár vizet – ¾-ed részig volt vízzel, egy tojást és egy evőkanálnyi sót. Elmondtam, mennyire fontos szerepe van életünkben a sónak. Tartósít, megóvja az eltett zöldségeket az elromlástól, még a gyógyászatban is felhasználják. Mi is lehetünk sók, segíthetünk társainknak, hogy ne tegyenek rosszat, hogy mindenkiről jót mondjunk, hogy szeretetre méltó magaviseletűek legyünk.
Ekkor beletettem a tojást a vízbe, ami azonnal elmerült. Aztán kivettem, elkevertem a vízben a sót, majd így tettem bele a tojást, és az a felszínen maradt. Így áraszthatunk mi is sóhoz hasonló befolyást az emberek között – mondtam nekik. Akinek „sóvá lett az élete” az felemel, segít, bátorítani tud. Nem lenyom, elkedvetlenít.
Választhatunk, milyen befolyást árasztunk magunk körül. Hozzunk ízt a környezetünkben élő emberek életébe, vigyünk örömöt, jó hírt számukra, mert ekkor tesszük azt, amivel az Úr megbízott minket.

Ismered ezt az éneket? A dallamát is itt találod.

1. Hintsd szerteszét A szeretet kincseit,
Élj másokért, Az Úr téged így tanít!
Ha sóvá lesz az életed, Úgy ízesül a világ,
Megérzik majd az emberek Az Úr Jézus irgalmát.
2. Jézusra nézz, Ő legyen a példakép!
Tégy jót, szeress, Így mutasd be életét!
A szolgálathoz új erőt Te mindig csak Tőle várj,
Az Úrtól vedd az égi fényt, És ragyogj, mint napsugár!


https://www.youtube.com/watch?v=VvwmsbFQzY4

csütörtök, április 21, 2016

Senki sem gondolta

"Mert akiket eleve kiválasztott, azokat eleve el is rendelte, hogy hasonlókká legyenek Fia képéhez, hogy ő sok testvér között legyen elsőszülött."
Pál levele a rómaiaknak 8:29

„Ez a huszártiszt olyan szimpatikus fiatalember, hogy a végén még megkedvelteti velem a tudatlanságot.” Nem is gondolnánk, kiről nyilatkozott így 1814-ben egy francia tiszt. Ezt a léha fiatalembert, aki vakmerő katonai akciókkal, előkelő bálok látogatásával és könnyelmű flörtökkel töltötte ifjú katonaéveit, Gróf Széchenyi Istvánnak hívták. Akkoriban senki se gondolta volna, hogy ezt a könnyelmű huszártisztet Kossuth Lajos „a legnagyobb magyarnak” fogja nevezni. Senkinek eszébe nem jutott volna, hogy ez a „tudatlan” katonatiszt pár év múlva a Magyar Tudományos Akadémia létrejöttében fog vezető szerepet játszani. Senki nem sejtette, hogy ez a gondtalan fiatalember egyszer még a magyar közlekedés fejlesztésén fog fáradozni, amelynek eredményeképpen megindul a dunai gőzhajózás, valamint hajózhatóvá válik majd a Vaskapu. Ki mert volna arra gondolni, hogy ez a kitüntetéseivel hencegő katonatiszt építi majd meg az első Pestet és Budát összekötő hidat, a Lánchidat? Pedig ez a könnyelmű ifjú néhány évtized múlva Magyarország népéért fog aggódni. Megoldást keres a jobbágyok sorsára, keményen megfeddi a maradi nagyurakat, majd miniszterséget vállal az első magyar független kormányban. Talán 1814-ben még senki sem gondolta, de így történt. A napóleoni háborúk után az ifjú Széchenyi rádöbben élete ürességére, és rendkívüli szívóssággal próbálja bepótolni lemaradását. Majd 1825-től kezdve minden tudását és erejét arra fordítja, hogy megjobbítsa a világot.

Talán belőlünk sem néznek ki túl sok jót. Hiszen ismernek minket. Ismerik gyerekkorunkat, csíntevéseinket, kiállhatatlan tulajdonságainkat, rossz szokásainkat, és csak legyintenek, mondván, „kutyából nem lesz szalonna”. Istennek azonban más terve van velünk. Ő fiává választott bennünket, ami által Jézus testvérei lettünk. Nem kis dolog Jézus húgaként és öccseként élni a világban! A bátyánkkal való barátját átformál bennünket. És habár ezt korábban senki nem nézte volna ki belőlünk, fokozatosan átvesszük szeretett bátyánk jellemét. Előkelő családunk van, erről ma se feledkezzünk el!

szerda, április 20, 2016

Gedeon jelkérése



„És monda Gedeon az Istennek: Ha csakugyan az én kezem által akarod megszabadítani Izráelt, amiképpen mondottad, Íme egy fürt gyapjat teszek a szérűre, és ha csak maga a gyapjú lesz harmatos, míg az egész föld száraz leénd: erről megtudom, hogy valóban az én kezem által szabadítod meg Izráelt, amint mondottad. És úgy lőn. Mert mikor másnap reggel felkelt, és megszorítá a gyapjat, harmatot facsart ki a gyapjúból, egy tele csésze vizet. És monda Gedeon az Istennek: Ne gerjedjen fel a te haragod én ellenem, hogy még egyszer szólok. Hadd tegyek kísérletet, kérlek, még egyszer e gyapjúval. Legyen, kérlek, szárazság csak a gyapjún, és harmat az egész földön. És úgy cselekedék Isten azon az éjszakán, és lőn szárazság csak magán a gyapjún, míg az egész földön harmat lőn.”
(Bírák könyve 6. fejezet 36-40.vers)

A Bibliában a jelkérés általában a hitetlenkedéssel kapcsolódik össze, amint például a mai szakaszból is kiderül. Hiszen az angyal oly világosan kijelentette Gedeonnak Isten tervét, mire ő újabb és újabb megerősítő jelet várt.

De ugyanígy voltak a farízeusok és az írástudók is Jézussal kapcsolatban. Mert bár egyértelmű volt számukra, a tanítás, a gyógyítás, a messiási csodák alapján, „hogy Istentől jöttél tanítóul” (Ján.3:2); ám ennek ellenére még több jelet akartak látni, amire Jézus azt felelte: „E gonosz és parázna nemzetség jelt kíván látni; és nem adatik jel néki, hanemha Jónás prófétának jele.” (Máté 12:38-40)

De a tanítványok sem voltak különbek. Kortársaikhoz hasonlóan ők is a földi békekirályság jeleit lesték. Majd mikor Jézus megjövendölte nekik a Templom pusztulását, akkor is a jelek felől kérdezgették. Hát igen, ahogy Pál is írja: „a zsidók jelet kívánnak…” (1Kor.1:22).

S mi a helyzet ma? Mikor „a bizonyságoknak ily nagy fellege vesz körül bennünket”. Bizony, sokszor előfordul velünk is, hogy bár oly világos Isten terve minket illetően, oly egyértelműek az Örökkévaló törvényei, elvárásai, az hogy a történelem záró eseményei idején élünk, mégis Gedeonhoz hasonlóan kishitűségből (?), önfejűségből (?), újabb és újabb megerősítést várunk.

Isten azonban előre figyelmeztet, hogy milyen veszélynek teszi ki magát az, aki a jelekre fókuszál. Többször olvashatjuk, hogy az utolsó napokban Sátán nagy jeleket tesz, annyira, hogy elhitesse a választottakat is. (Máté 24:24; Jel.13:13; 16:14)

Ezzel szemben Megváltónk figyelmünket a jelek kereséséről a személyes felkészülésre (Máté 24:44), a mások áldását szolgáló életre (Máté 25), és a jeleknél sokkal biztosabb prófétai szóra irányítja „amelyre jól teszitek, ha figyelmeztek, mint sötét helyen világító szövétnekre, míg nappal virrad, és hajnalcsillag kél fel szívetekben” (2Pét.1:19).

kedd, április 19, 2016

Kedves Barátom!

„Mert az Emberfia sem azért jött, hogy neki szolgáljanak, hanem hogy ő szolgáljon, és életét adja váltságul sokakért.”
Máté szerinti evangélium 20. fejezet 28. vers


Azon gondolkodtam, hogy az emberek miért töltene olyan sok időt azzal, hogy másokat nézegetnek az interneten? Úgy gondolom, hogy ilyenkor mindenki fontos lehet. Mindenki főnöknek érezheti magát. Elmondhatja valakiről, hogy nem tetszik, vagy kifejezheti tetszését, véleményeket mondhat el a háta mögött, vagy választhatja az online konfrontációt. Mindenki ül a vezetői székbe és csak legyint egyet ha valami nem nyeri el a tetszését. Érdekesek vagyunk. Fiatalt, időset, egyaránt beszippant ez az érzés. (Persze tudom, hogy az olvasók egyike sem ilyen...így szokott ez lenni J )

Ma nehezünkre esik olyan feladatot ellátni, amely úgymond rangon aluli, vagy fizetés nélküli. Jézus azonban semmilyen fizetséget nem vár el, azért az áldozatért, amelyet meghozott az emberért. Amikor az ember végig gondolja az élete értelmét, és rájön arra, hogy az élet többről szól, mint csak arról a hetven vagy nyolcvan évről, akkor úgy érezzük, hogy meg kell hozzunk egy komoly döntést. Istennek kell adjuk az életünket! Ez nem kötelező, de egy olyan lehetőség, amivel mindenkinek élnie kell.


Van olyan barátod, akiről tudod, hogy életét adná érted? Vagy te magad! Feláldoznád életed, a szomszédodért? Jézus meghalt érted és a szomszédodért is! És ha ő még ezt nem tudja, akkor mond el neki, úgy ahogyan neki kell hallani! Jézus szolgálni jött, és nem parancsokat osztogatni. Nem várta el, hogy úgy bánjanak vele, mint ahogyan a födi királyokkal szoktak. Ő azt szeretné, ha az az indulat lenne meg benned, ami Benne volt! Azt szeretné, ha megértenéd, hogy Ő érted adta az életét! 

hétfő, április 18, 2016

A megvetett sarokkő

Erre megkérdezte tőlük Jézus: Sohasem olvastátok az írásokban: Az a kő, amelyet az építők megvetettek, az lett a sarokkő, az Úrtól lett ez, és csodálatos a mi szemünkben.”
Máté evangéliuma 21:42

Volt egy gazda, aki szőlőt telepített. Bekerítette, elkészítette a szőlőtaposó helyet, és őrtornyot épített a kertjébe. Azután az egészet bérbe adta gazdálkodóknak, és elutazott egy másik országba.

Amikor eljött a szüret ideje, elküldte szolgáit a bérlőkhöz, hogy hozzák el a termésből neki járó részt. A bérlők azonban megragadták a tulajdonos szolgáit és megverték őket. Volt olyan, akit meg is öltek, megint másokat megköveztek.


Ezután a gazda más szolgákat küldött hozzájuk, de a bérlők ezekkel is ugyanúgy bántak. Végül a gazda azt gondolta: „A fiamat talán meg fogják becsülni!” Ezért a saját fiát küldte hozzájuk.

Amikor a bérlők meglátták a fiút, azt mondták egymásnak: „Nézzétek, ő a szőlőskert örököse! Gyertek öljük meg, akkor miénk lesz az öröksége!” Ezért megragadták a fiút, kidobták a szőlőskertből, és meggyilkolták.



Milyen jó, hogy távoli eseményeket ír le ez a példatörténet! – gondolhatjuk magunkban. De vajon mi hogy állunk ezzel a kérdéssel? Vajon megvetjük-e a szőlőskertbe küldött szolgákat, vagy tisztelettel közeledünk hozzájuk? És mi a helyzet a Fiával, Jézus Krisztussal? Vajon beépítjük-e lelki házunkba sarokkőként?

Mint minden másban, ebben is könnyen megismételjük elődeink hibáit, ha nem hozunk tudatos döntéseket, és nem küzdünk rossz szokásainkkal.

Becsüljük meg az Isten szőlőskertjébe küldött szolgákat, de legfőképpen ismerjük fel, és helyezzük az őt megillető helyre lelki épületünk sarokkövét, Jézust!


vasárnap, április 17, 2016

Ne hagyd (el)veszni!


„Fölépítik fiaid az ősi romokat, falat emelsz a régiek által lerakott alapokra; a rések befalazójának neveznek, aki romokat tesz újra lakhatóvá.”
Ézsaiás könyve 58:12


Régen volt... - Mondod magadban, miközben visszagondolsz a kezdetekre, a te történeted kezdetére, ami közted és Isten között íródott. Vagy legalábbis arra a kezdetre, amire emlékszel. Régen volt. Régi az emlék, az érzés, a tűz, ami akkor fellobbant. Akkor minden olyan világos volt, olyan könnyen érezhető, szinte tapintható az Isten jelenléte. Sok idő telt el azóta, hosszú az út, mely odáig visszavezet. Sok dolog történt. És sok dolog változott. Túl sok. 

Felépült egy vár a biztos Alapra, egy egész erődrendszer, melynek falait az idő és az élet keményen próbára tette. Talán a repedések csak közelről látszanak. Talán csak "szépséghibák". De az is lehet, hogy itt-ott omladozni kezdett a fal. Vagy talán úgy érzed, minden, ami régen volt, ma már csak romokban hevér, és nem vagy biztos abban, hogy érdemes-e még időt és energiát áldoznod a váradra. 

Nem tudom, hogyan ébredtél ma reggel, nem tudom, milyen terveket forgatsz magadban, nem tudom, éppen hogy éled meg az Istennel való kapcsolatodat. De azt tudom, hogy Ő egy gyönyörű üzenetet küldött ma neked és nekem. 

Még nincs veszve semmi. A romokból új élet támadhat, a régi tűz ismét loboghat, a kapcsolat helyreállhat közted és közte. Van remény, barátom! Isten nyitott arra, hogy megjavítsa, felfrissítse, vagy ha kell, újrakezdje veled a kapcsolatot. Ő kész veled szerszámot fogni, és nekilátni felhúzni az új falakat a régi, biztos Alapra. Ő szeretne gyógyulást adni neked. Szeretne téged újból egésznek, teljesnek, boldognak látni. Szeretné betömni a réseket, megjavítani azt, ami elromlott. Ő tudja, hogy nem éri meg veszni hagyni a várat, hiszen számára egyedi és pótolhatatlan érték lapul benne: Te magad. 

Hát ragadd meg az Ő kezét, és engedd, hogy munkához lásson, és bevonjon téged is ebbe a folyamatba! Ne hagyd veszni a történetedet! Ne mondj le Istenről, mert ma még újrakezdheted, ma még van remény!