szombat, december 26, 2015

Szolgákból gyermekek!



"De amikor eljött az idő teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született a törvénynek alávetve, hogy a törvény alatt levőket megváltsa, hogy Isten fiaivá legyünk."

Galata 4,4-5




Már Salamontól tudjuk, hogy egyszer mindennek eljön a rendelt ideje  (Prédikátor 3,1). Így vagyunk most a karácsonnyal is. Itt az ideje az ünneplésnek, a gazdagon terített asztal melletti családi beszélgetésnek, az "ajándék-üldözéstől" és a kapott meglepetés feletti öröm lecsendesülésének, a békés boldogságnak, pihenésnek. Így az ünnep második napján ideje van a lelki elcsendesedésnek is.

Pál apostol az idézett szövegben éppen az időről beszél, arról, aminek be kellett teljesednie, aminek valóra kellett válnia. Nézzük sorban, mik voltak ezek!

1. Isten fiának születése.
Próféták által előre megjövendölt eseményként kellett bekövetkeznie. Izráelben mindenki ismerte az erről szóló jövendöléseket, a papok még a pontos helyet is tudták, hisz útba igazították a keleti bölcseket is. Pogányok várták és látták megjelenni fényes csillagát, hogy követhessék azt a jászolig. A csodák igazolták, hogy Isten Fia vált emberré. Valaki, Aki által jobban megismerhetjük az Istent.

2. Egy ember születése.
Mégis egy valódi ember-gyermek született. Édesanyja nem mennyei angyal volt, nem is egy istennő, akihez imádkozni kell, sokkal inkább egy hitében hűséges izraelita leány, aki kész volt elfogadni az Úrtól rendelt feladatát. Gyermeke pedig igazi csecsemő és nem egy törékeny testbe zárt hatalmas Istenlélek. Az emberré válás folyamata teljes volt. A hatalmas Teremtő, aki létezett már mindennek előtte, teljesen emberré vált, tudatlan, kiszolgáltatott csecsemővé, aki rá volt utalva szülei gondoskodására és az Atya Isten gondviselésére. Minden törvény, ami bennünket, embereket köt, őt is kötelezte.

3. A megváltás.
Mire Jézus megszületett, az emberek már rég szolgákká váltak. Legtöbben szolgáivá a bűnnek. Bár Isten fiainak teremttettünk az Ő képére és dicsőségére, mégis más utat választottunk, a lázadás, az engedetlenség útját. Az ember elveszett. Ezt az elveszettség érzését éljük meg az Isten törvényével való minden szembesülésünkkel. Legbelül mind tudjuk, hogyan kellene élnünk, milyeneknek kellene lennünk és nagyon fáj, hogy nem azt tesszük, nem azok vagyunk. Erkölcsünk, etikánk mélyen az isteni elvárás alatt van, ezért tagadjuk azt annyira; jelentjük ki érvénytelennek, betarthatatlannak. Közben a szeretetre hivatkozunk és arra, hogy bocsánat, csak emberek vagyunk. Jézus Krisztus életével bizonyította, hogy lehetséges! Emberként is engedelmeskedhetünk és válhatunk azzá, akinek Ő látni akar minket és ennek csak egy feltétele van, a megváltás. Isten fia megszületett tökéletes emberként, hogy meghaljon értünk és így végbe vigye a megváltásunkat. Megtörtént.

4. Mindannyian az Isten fiai lehessünk.
Végül mindannyian szolgákból szabadokká, béresekből újra fiakká lehetünk! Ez volt a cél, ez volt Isten célja mindig is. Ezért tett mindent, amit a Bibliában olvasunk. Bár sokan félreértik Őt a mai napig, de Jézus születésével, életével megismertette velünk milyen is valójában a mi Istenünk, és  mi a szándéka velünk.

péntek, december 25, 2015

A legkisebb óriás

Többször találkozhatsz vele a Szentírásban. Mózes a legkisebb gyermek volt családjában, és Isten általa vezetett ki több mint két millió embert Egyiptomból az Ígéret földjére. Dávid a legkisebb volt testvérei között, de Isten ismerte szívét és Izrael legnagyobb királyává lett. Pál apostol magát a legkisebbek között tartotta nyilván, mégis a pogányok apostola, a legnagyobb misszionárius volt. Mária is, József is eléggé ismeretlenek voltak korukban, mégis őket érte az a megtiszteltetés, hogy az Isten Fiának földi szülei legyenek. Betlehemben született a világ Megváltója, amiről azt olvashatjuk Mikeás 5. rész 2. versében: 
„De te Efratának Betleheme, bár kicsiny vagy a Júda nemzetségei között, belőled származik az, aki uralkodni fog Izraelen, akinek származása a kezdetekig nyúlik vissza, az ősidők napjáig.”

Ma karácsony napja van. A kereszténység egy része ilyenkor Jézusra gondol. Nekem ma az jutott eszembe, hogy több, mint 2000 évvel ezelőtt az Isten Fia tehetetlen csecsemőként lejött erre a földre, élte az akkori szegény sorsú emberek mindennapi életét, teljesen beleilleszkedve a társadalmi rendbe. Azonban egyetlen pillanatra sem felejtette el, hogy ki Ő, és miért jött. Tény az, hogy csoda a megszületése és annak körülményei. De összehasonlíthatatlanul nagyobb csoda, hogy Ő, az Isten Fia otthagyta a Mennyet azért, hogy eljöjjön erre a kis bolygóra, hogy megkeresse, megtartsa az elveszetteket, hogy utat mutasson az olyan kicsi, egyszerű, talán megvetett, talán fizikailag gazdag, de igaziból szegény embereknek, mint amilyen Te vagy és én vagyok. Határtalan csoda, hogy az óriás eljött a legkisebbhez. Hogy a hatalmas Úr lehajolt az elveszetthez.
Azonban Te is lehetsz a legkisebb óriás! Több-kevesebb szókincseddel, egyszerűségeddel, lehet, hogy az ország egyik eldugott kis településén élve vagy a nagyváros forgatagában, mégis magányosan – Te is lehetsz óriás. Megoszthatod az evangélium mérhetetlenül nagy örömhírét környezetedben. Istenhez vezethetsz, utat mutathatsz embereknek. Énekeddel, egy-egy leveleddel, telefonhívásoddal vagy látogatásoddal felüdíthetsz valakit, Istenre terelheted emberek figyelmét.
Ne feledd, Jézus Krisztus hamarosan újra visszajön. S amikor megjelenik, milyen fantasztikus lesz, hogy hallani fogod a nevedet: Gyere kedves lányom, kedves fiam, kedves gyermekem. Bár kis dolgokban voltál hűséges, sokat bízok rád ezután, gyere be arra a helyre, amit számodra készítettem.
 Kell ennél több?


csütörtök, december 24, 2015

Messiási prófécia

"Vesszőszál hajt ki Isai törzsökéről, hajtás sarjad gyökereiről. Az Úr lelke nyugszik rajta, a bölcsesség és értelem lelke, a tanács és erő lelke, az Úr ismeretének és félelmének lelke."
Ézsaiás próféta könyve 11:1-2

Georg Friedrich Händel 1741-ben, mindössze 24 nap alatt vetette papírra oratóriumát, a Messiást. A mű Jézus életét tekinti át (születését, gyógyításait, perbe fogását, kivégzését és feltámadását). Nem a téma azonban a rendkívüli, hanem a feldolgozás módja. Händel szövegkönyve ugyanis zömében ótestamentumi, tehát Jézus születése előtti idézetek alapján épül föl (ezen belül is javarészt ézsaiási szövegekből).

Milyen meglepő! Jézus az egyetlen ember a történelemben, akinek az életrajzát évszázadokkal születése előtt keletkezett szövegek alapján rekonstruálni lehet. Már 700 évvel fogantatása előtt tudott volt a származása (Ézsaiás 11:1-2), és ugyanilyen régóta ismert volt halálának jelentősége is (Ézsaiás 53). Mindebből kényszerítően következik, hogy Jézus nem csak egy az időnként föltűnő, majd lehanyatló, világmegváltó szándékokat kergető vallási vezetők közül; Jézus Krisztus „a” Messiás. 

Így a mi karácsonyunk se 2000 éve kezdődött, hanem akkor, amikor Isten elhatározta, hogy megváltja a bűnbe rekedt emberiséget. A ma esti ajándékok mellett el ne felejtsük, hogy a legnagyobb ajándék Istentől a megváltásunk. 

szerda, december 23, 2015

Lélek szerint élni



„Ha Lélek szerint élünk, Lélek szerint is járjunk. Ne legyünk hiú dicsőség kívánók, egymást ingerlők, egymásra irigykedők.”
(Galatabeliekhez írt levél 5. fejezet 25-26. vers)

Az internet világában biztos sokan ismerik Bódis Miklós hátszegi református lelkipásztor igehirdetéseit. Az egyik prédikációjában arról beszélt, hogy nem érti a Szentlelket. Mert a munkatársai és az egyháztagjai közül is egyik a másik után azzal kereste fel:

Kedves Bódis testvér, elköszönni jöttem. Tudod a Lélek arra hív, hogy menjek Angliába. Vagy a másik; engem meg arra indít, hogy költözzek Németországba.

Bizony, érthetetlen a Szentlélek! – mondta Bódis testvér – Hogy mindenkit Angliába, meg Németországba hív, és senkit sem indít Moldvába, Ukrajnába, Bulgáriába…

Sajnos, sokan vagyunk így. Mikor saját vágyaink megvalósítását Isten Igéjéből kilopott idézetekkel akarjuk legalizálni. Vagy, mikor tudjuk, hogy mit kéne csinálni, mivel kéne többet foglalkozni, de „hát mindenki így csinálja”, „hát valahogy meg kell élnem”, „hát miért pont én csináljam” – sorjáznak a kifogások.

Pedig, ha Isten országába szeretnénk eljutni, nem mindegy, hogy a lélek, azaz benső érzéseink, vagy elgondolásaink szerint cselekszünk, vagy hagyjuk, engedjük, sőt kérjük, hogy a LÉLEK vezessen minket.

Ismert kijelentés Jézus részéről: „Nem minden, a ki ezt mondja nékem: Uram! Uram! megyen be a mennyek országába; hanem aki cselekszi az én mennyei Atyám akaratát. Sokan mondják majd nékem ama napon: Uram! Uram! nem a te nevedben prófétáltunk-é, és nem a te nevedben űztünk-é ördögöket, és nem cselekedtünk-é sok hatalmas dolgot a te nevedben?” (Máté 7:21-22)

Mert ki kérte ezt tőlük? Ki indította őket erre? Milyen lélek befolyása alatt voltak? S ahogy Jézus itt a hegyibeszédben, Pál a Galata levélben szintén arról ír, hogy a gyümölcsökről lehet megismerni a LÉLEK által vezetett embert. Ezek a gyümölcsök: „szeretet, öröm, békesség, béketűrés, szívesség, jóság, hűség, szelídség, mértékletesség.” (Gal.5:22)

Így mielőtt végigfuttatod gondolatban a mai nap teendőit, kérd Isten Lelkét: Szentlélek! Kérlek, adj jó gondolatokat a mai napra, segíts, hogy minden munkámban meglátszódjon, hogy Hozzád tartozom. Nyiss ajtót, ott, amerre mennem kell. És zárd be azon lehetőségeket, - bármilyen kedvesek is legyenek nekem, - amelyek eltávolítanának Tőled. Ámen.

„Akiket Isten Lelke vezérel, azok Istennek fiai.” (Róm.8:14)

kedd, december 22, 2015

Most jött el az üdvösség



Hallottam, hogy egy hatalmas hang megszólal a mennyben: Most jött el az üdvösség, Istenünk ereje és királyi uralma, és az ő Krisztusának hatalma, mert levettetett testvéreink vádlója, aki a mi Istenünk színe előtt éjjel és nappal vádolta őket. Legyőzték őt a Bárány vérével és bizonyságtételük igéjével azok, akik nem kímélték életüket mindhalálig.
Jelenések könyve 12. fejezet 10-11. verse


Az üdvösség egy olyan biztos pont az életünkben, amire bátran építhetünk. Ebben biztosnak kell lennünk, és nem tántorodhatunk meg egy kicsit sem! Az bizonyos, hogy Isten megítéli a Föld minden egyes lakóját az ő kegyelme szerint. Szeretnék résztvevője lenni, először is annak, hogy láthassam Jézus Krisztus második adventjét, másodszor pedig, hogy az üdvözültek serege közt helyet kaphassak szeretteimmel, sok ismerősömmel és barátommal együtt.

Sátán, aki vádolja az embereket olyan dolgokért, amelyeket nekünk már el kellene felejtenünk azért, mert az Isten már megbocsátott nekünk, akkor, ha mi ezt őszintén kértük Tőle. Van is egy ilyen ének, aminek a második versszaka így kezdődik: „Mikor a Sátán megkísért, és vádol megbánt bűnökért…”

Hallgassuk őket szeretettel, és dúdolgassuk egész nap örömmel!

https://www.youtube.com/watch?v=PnANVJIwsqs

hétfő, december 21, 2015

Jézus előre figyelmeztetett

“Már most megmondom nektek, mielőtt megtörténik, hogy amikor meglesz, higgyétek, hogy én vagyok.” 
János evangéliuma 13:19

“Júdás felett kimondatott jajszavával, Krisztus tanítványaival kapcsolatos kegyelmi szándékát is nyilvánvalóvá tette. Így közölte velük Messiássága megkoronázó bizonyítékát. "Megmondom néktek, mielőtt meglenne, hogy mikor meglesz, higgyétek majd, hogy én vagyok" (Jn 13:19). 
Ha Jézus hallgatott volna, mintha nem lett volna tudatában annak, hogy mi lesz vele, akkor a tanítványok azt gondolhatták volna, hogy Mesterük nem rendelkezett isteni előrelátással, és meglepődve és elárulva került a gyilkos csőcselék kezébe. Egy évvel előbb Jézus megmondta tanítványainak, hogy tizenkettejüket választotta ki magának, de közülük az egyik ördög volt. Most Jézus Júdáshoz intézett szavai, melyek bizonyították, hogy árulása teljesen ismert volt Mestere előtt, egyben megerősítették Krisztus igazi követőinek a hitét megaláztatásának ideje alatt. Mikor pedig Júdásnak el kellett jutnia élete szörnyű végéhez, akkor eszükbe jutott az a jajkiáltás, amelyet Jézus mondott ki az áruló felett. 
Az Üdvözítőnek még egy másik szándéka is volt. Nem vonta meg, szolgálatát attól, akiről tudta, hogy áruló. A tanítványok nem értették meg Jézus szavait, melyeket a lábmosásnál mondott el: "Nem vagytok mindnyájan tiszták" (Jn 13:11), sem azokat a szavakat, amelyeket az asztalnál jelentett ki. "Aki velem ette a kenyeret; a sarkát emelte, fel ellenem" (Jn 13:18). Később azonban, mikor Jézus szavainak az értelme világossá lett előttük, akkor felismerték Isten végtelen türelmét és irgalmasságát, amelyet Ő a legfájdalmasabban tévelygő iránt is tanúsít. 

Bár Jézus kezdettől fogva ismerte Júdást, mégis megmosta a lábát. Az áruló abban a kiváltságban is részesült, hogy a szent Úrvacsorában Krisztussal együtt részt vehet. A szenvedő Üdvözítő minden lehetőséget megadott a bűnösnek, ami az Ő elfogadására, bűnei megbánására és a bűn foltjától való megtisztulásra késztetné. Ebben számunkra is tanítás van. Mikor valakiről feltételezzük, hogy tévedésben és bűnben van, akkor sem szabad magunkat elválasztani tőle. Semmiféle meggondolatlan elkülönítéssel nem szabad odadobni őt prédaként a kísértőnek, vagy kikergetniük őt a Sátán csataterére. Krisztusnak nem ez a módszere. Krisztus azért mosta meg tanítványai lábát, mert tudta róluk, hogy tévelyegtek és hibákat követtek el, és ezzel egy kivételével mind a tizenkettőt bűnbánatra késztette.” (Ellen G White: Jézus élete, 562-563.o.)

vasárnap, december 20, 2015

Az út nincs zárva

„Jézus így válaszolt: Én vagyok az út, az igazság és az élet; senki sem mehet az Atyához, csak énáltalam.”
János evangéliuma 14:6 

"Az út zárva van. A Holtak vágták bele a sziklába. És a Holtak őrzik. Az út zárva van." (A Gyűrűk Ura, A Király Visszatér) A J.R.R. Tolkien által alkotott fatáziavilágban él egy legenda, miszerint Középfölde másodkorában a dúnföldi emberek szövetséget kötöttek Isildurral, a királlyal, és megfogadták, hogy örökké hűségesek maradnak hozzá. Ám esküjüket megszegték, engedték, hogy Szauron gonoszsága elcsábítsa őket. A szükség idején elárulták a királyt, és mindenkit, aki a Jó oldalán harcolt a Gonosz ellen.  A háború után arra ítéltettek, hogy szellemekként éljenek tovább a Fehér-hegységben, amíg csak Isildur méltó utóda hadba szólítja őket kötelességük teljesítésére. Az út zárva van. 

A történet ismerősen hangzik. Mi is hűtlenek voltunk, fellázadtunk, kivájtuk a saját utunkat Édentől keletre, és elzártuk magunkat Istentől. Nélküle éltünk, és létünk minden pillanatába belehasított a lázadás következménye. Halottak voltunk, örök halálra ítéltek. 

De Isten Fia utánunk jött a Holtak ösvényén, és egy új utat vágott az ismeretlenben. Ő az az Út, Aki visszavezet az Atyához. Ő az Igazság, Aki bemutatja, milyen is Isten valójában. Ő az Élet, Aki megszabadít minket az örök haláltól, Aki újjáéleszti bennünk a reményt, és tiszta lapot ad, új kezdetet. Az út már nincsen zárva. 

Advent negyedik vasárnapján Jézus Krisztus döntésre hív téged és engem. Melyik utat választod? Kinek az oldalára állsz a Jó es Gonosz küzdelmében? Életet szeretnél, vagy halált? Hűséget vagy árulást? 

Ahogy fellobban a szeretet gyertyája, lobbanjon fel valami a te szívedben is! Hozd meg ma a döntést Isten oldalán! Válaszd Őt, az Életet, az Igazságot, hiszen az Ő útja nincs zárva, ma még nyitva áll!