szombat, június 27, 2015

Ítélet helyett


„Vagy megveted jóságának, türelmének és hosszan-tűrésének gazdagságát, s nem fogod fel, hogy Isten jósága bűnbánatra vezet?”
Róma 2,4

Amikor túl sok a csalódás, amikor megnő a bizalmatlanság, a másik emberbe vetett hited, amikor eluralkodik rajtad a pesszimizmus, mert a tapasztalataid szinte csak ezt támasszák alá, akkor könnyű ítélkezővé válni. Minden ember így van ezzel, mert így védekezünk a túl sok rossz ellen, de ez egy rossz választás és ez az út nem vezet sehová. Hogy miért?

Mert elsősorban magad felett mondasz ki ítéletet. Mi sem vagyunk mások. Emberek vagyunk, akik hibáinkból adódóan megbántunk másokat, csalódásokat okozunk. Mennyi rossz tapasztalata lehet másoknak is rólunk! Ezért a legjobb, ha nem sietünk az állásfoglalással.

Ahhoz, hogy bárkiről el tudjuk dönteni, milyen ember, elfogulatlannak kell lennünk és objektívnek. Ez szinte lehetetlen. Erre csak törekedni tudunk, hisz nem látunk senki szívébe és ezért a tévedés elkerülhetetlen. A Biblia szerint egyetlen objektív bíró létezik és ez Krisztus.

Amikor másokat elítélünk, szembe kerülünk Istennel. Ő jóságosan viszonyul még azokhoz is, akik nem érdemlik meg, türelme nagy irántuk, mert nem fogy el bizalma, hogy végül szeretete legyőzi az emberi szívek ellenállását és azok megváltoznak.

Végül csak egy kérdés: ha a rosszat csak jóval lehet legyőzni, akkor a bennünket érő rosszra miért reagálnánk bizalmatlansággal, ítélkezéssel, haraggal? És még sorolhatnám...


péntek, június 26, 2015

Hitvallás

Milyen vallású vagy? – kérdi egy barátod.
Keresztény! – Válaszolsz.
Milyen vallású vagy – kérdi az új munkatársad.
És te? – kérdezel vissza.
Milyen vallású maga? – kérdi csúnyán beszélő szomszédod.
Nem mindegy az magának? – válaszolsz.
Vallása? – kérdi a hivatalnok
Protestáns!
A fenti kérdések egyikénél sem veszik fejedet, ha őszinte és egyenes választ adsz.
Jézusnak életébe került a kérdésre adott válasza: Pilátus megkérdezte: 
 „Tehát valóban király vagy? Te mondod, hogy én király vagyok. Én azért születtem, és azért jöttem e világra, hogy bizonyságot tegyek az igazságról. Mindaz, aki az igazságból való, hallgat az én szavamra.” – válaszolta Jézus. 
János evangéliuma 18. rész, 37. vers.
Tiszta, egyenes, határozott, lényegre törő válasz. Holott tudta, hogy emiatt a válasz miatt hamarosan keresztre feszítik.
És Te? Meg tudnád fogalmazni egyetlen kerek mondatban, ki is vagy tulajdonképpen? Akkor is megvallanád hitedet, ha tudnád, hogy a következő órában emiatt meg kell halnod? Mernél egyenes, egyértelmű választ adni? Vagy a szüleidre hivatkozol, meg mindenféle elterelő mondaton gondolkozol? Hát, a szüleim keresztények, engem is annak neveltek, de hát nem is tudom…

Több száz évvel ezelőtt elődeinknek sorba kellett állniuk és el kellett menniük egy templomban az oltár előtt, majd két ujjuk közé egy nagyon pici tömjént venniük, és az oltárra szórni. Elég lett volna, ha csak úgy tesznek, mintha tömjént tennének az oltárra. Esetleg mondhatták volna: Mit számít az a kis tömjén, Isten úgyis a szívemet nézi, ott meg az egyedüli Isten tisztelete van. Voltak egyesek, akik azt mondták: Nem! Én egy bálvány elé vagy egy oltárra nem teszek tömjént. Inkább meghaltak. 

Sidrák, Misák és Abednégó is csinálhatott volna úgy, mintha éppen a sarujuk szíját igazítanák meg, és kicsit lehajolnak a szobor előtt. Vagy mondhatták volna, Isten úgyis azt nézi, mi van a szívünkben. De nem! Inkább vállalták a hétszeresére befűtött kemencét.
És Te? Lehet, hamarosan meg kell vallanod hitedet. Istenedet. El kell mondanod hitvallásodat. Sajnos a mellébeszélés rossz válasz!
„Mert ha valaki szégyell engem, és az én beszédemet e parázna és bűnös nemzedék előtt, az Emberfia is szégyellni fogja azt, amikor eljön az Ő Atyja dicsőségében a szent angyalokkal.” Márk 8:38.

csütörtök, június 25, 2015

Egy elnök, aki tudja a nevem

„Ezt mondja a magasztos, a felséges, aki örök hajlékában lakik, szent az ő neve: Magasságban és szentségben lakom, de a megtörttel és alázatos lelkűvel is. Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét.”
Ézsaiás 57:15

Az egyenjogúságért küzdő Nelson Mandelát 1964-ban letartóztatta a feketéket megalázóan diszkrimináló apartheid. 1991-ig – majd 30 évig –raboskodott egy Fokváros melletti börtönszigeten. A Springboks, a csak fehérekből álló Dél-Afrikai rugby csapat a gyűlölt rendszer jelképe volt, így a politikai foglyok – köztük Mandela is – mindig ellenük szurkoltak, csak hogy bosszantsák rabtartóikat.

1994-ben, a demokratizálódott ország elnökének választotta a volt foglyot, aki – mint Dél-Afrika első embere – változtatott korábbi álláspontján. Rokonai és politikai tanácsadói legnagyobb megrökönyödésére, magához hívta az ekkor igen gyenge lábakon álló Springboks csapatkapitányát, Francois Pienaar-t. A barátságos teázgatás során Mandela kifejtette, hogy ő nekik drukkol a közelgő világbajnokságon. Sem ő, sem mások nem értették, hogy miért támogat az elnök egy olyan játékot, amelyet kizárólag a fehéreké, és olyan csapatot, amely az előző rendszer jelképe volt. Mandela azonban nem csak a játékot látta a dologban. Az ő szemében a Spingboks támogatása az országban élő fehérek és feketék megbékélését jelképezte. Nem azért került hatalomra, hogy bosszút álljon, hanem hogy közös országgá alakítsa át Dél-Afrikát.

Maguk a játékosok – akik az apartheid idejében nőttek föl – legelőször idegenkedtek az elnök támogatásától. Nem értették a dolgot. Miért áll melléjük egy olyan ember, akit ők, és apáik szívből gyűlöltek, és aki valószínűleg korábban szintén gyűlölte őket? Mandela azonban meglátogatta őket egy edzés során, amelyen mindenkivel kezet fogott, a nevén szólította és bátorította. Arra kérte a csapatot, hogy járja körbe az országot, és mutassák be a fekete gyerekeknek a játékot. 

Így 1995-ben, a Dél-Afrikában megrendezett rugby világbajnokság során az egész ország a TV-készülékek előtt drukkolt a Springboksnak – egy fekete ország a fehér csapatának. Mindez olyan erőt adott az addig vereséget vereségre halmozó csapatnak, hogy egyetlen egy meccset sem vesztettek el. A döntő mérkőzés (Dél-Afrika – Új-Zéland) után Nelson Mandela lépett a pályára (Springboks-os mezben és siltes sapkában), hogy átnyújtsa Pienaarnak az arany-kupát:
– Köszönöm Francois, amit az országért tettetek! – gratulált az elnök.
– Nem uram! – válaszolta a csapatkapitány – Mi köszönjük, amit ön tett az országért.

Valahogy így képzelem el az fönt idézett ézsaiási szöveget is. Habár Isten „magasságban és szentségben lakik”, és egy egyszerű villámcsapással megoldhatná az bűnös emberek sorsát, de ő még sem ezt teszi: „Felüdítem az alázatosak lelkét, felüdítem a megtörtek szívét”. A keresztyén életben nincs is nagyobb motiváció, mint az, hogy a világmindenség ura tudja az én nevemet is, támogatja az én edzéseimet is, és drukkol, mikor az élet meccsében játszom.

Köszönjük Urunk, amit értünk tettél!

szerda, június 24, 2015

Ki mint vet, úgy arat



„Ne tévelyegjetek, Isten nem csúfoltatik meg; mert amit vet az ember, azt aratándja is.”
(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet 7. vers)

Volt egyszer egy szegény tudós, aki nem gyűjtött nagy vagyont, házat, autót, stb. Egész életét arra tette fel, hogy mindenféle egzotikus növényeket kutatott szerte a világban, melyek segítségével fertőző betegségeket lehet gyógyítani.

Ám a nagy felfedezés nem történt meg, mivel az egyik trópusi expedíciója során maláriában elhunyt. Végrendeletében két fiára nem hagyott mást, mint egy-egy értékes magot, amiről úgy vélte ebben lesz a megoldás.

Aztán telt múlt az idő, a fiúk keményen tanultak, felnőttek. Egyikük sikeres mérnök lett, a másik pedig apja nyomdokait követve kutatóorvos. Egymástól távol éltek, s csak ritkán, ünnepekkor találkoztak.

Egy ilyen alkalommal szóba került az apjuk, s az örökség. A mérnök elmondta, hogy ő vásárolt egy légmentesen zárható aranyból készült szelencét, amibe a magot tette, s ezt az egyik legbiztonságosabb bank páncéltermébe helyezte el.

S mi lett a te részeddel? – kérdezte öccsét. - Az én magom már nincs meg. – volt a válasz. S mielőtt bátyja méltatlankodni kezdett volna, így folytatta; - Tudod én elültettem azt a magot, ami kikelt és ez az én sikerem kulcsa, mert értékes gyógyszerek alapanyaga lett.

Kedves olvasó! Ez a gyermektörténet rólunk szól. Rólad és rólam és arról, mit kezdünk az Isten által ránk bízott értékes örökséggel, a szívünk talajára hullott evangélium magjával.

A hét egy napján jól betanult és begyakorolt vallásként, szigorúan behatárolt keretek között konzerváljuk, vagy vállaljuk a magvetés sokszor kényelmetlen és kockázatos munkáját és továbbadjuk a kapott áldásokat.

S hogy miért jó áldásokat vetni?

Mert éppoly törvényszerű, - mint, ha almamagot vetsz és nem fogsz körtét kapni, csak almát – hogyha másokra mosolyogsz, kedves, derűs, önzetlen és segítőkész vagy, 90%-ban ezt fogod visszakapni már itt a földön is. Nem beszélve arról, hogy egy magból, egynél mindig jóval többet arathatsz!

Másrészt pedig, láthatod, hogy a bűnnek világában minden elromlik, elkopik és elpusztul. Ezért bátorít az apostol is arra, hogy igyekezzünk maradandó értékekért élni; „Mert aki vet az ő testének, a testből arat veszedelmet; aki pedig vet a léleknek, a lélekből arat örök életet.” (Gal.6:8)

Ne feledd! Nemsokára itt az aratás!

kedd, június 23, 2015

Betegségeink hordozója!



Pedig betegséginket ő viselte, és fájdalmainkat hordozá, és mi azt hittük, hogy ostoroztatik, verettetik és kínoztatik Istentől!
(Ézsaiás próféta könyve 53. fejezet 4. verse)



Nagy általánosságban szeretünk panaszkodni. Persze nem én… mindig csak mások… én csak elmondom a problémáimat. A panasszal az a gond, hogy negatív hatása van, és egyáltalán nem épít, nem visz előre. Amikor valaki panaszkodik valaki akkor megértést és segítséget vár el attól, akinek elmondja bánatát. Ha nincs megértés, akkor harag van. Ez egy kényszerített helyzet, ami ellen csak úgy tudunk védekezni, ha először mi magunk berekesztjük a panaszkodási hullámot.

Miért mondtam ezt el? Ha igazán tudjuk és értjük ezt a részt a Szentírásból, akkor a panasznak nincs helye életünkben. Sokan keresztényeknek vallják magukat:


  • ·         De nincs bizalmuk Istenben,
  • ·         Mesternek nevezik- de nem kérdezik
  • ·         Útnak hirdetik- de nem járnak Vele
  • ·         Világosságnak mondják- de sötétben vannak
  • ·         Életnek prédikálják- de hitük haldokol
  • ·         Bölcsnek nevezik- de tanácsát nem fogadják el
  • ·         Hatalmasnak hirdetik- de nem bíznak Benne
  • ·         Igazságnak mondják- de szívükből kizárják Őt


Krisztus, aki tűrte azokat a szörnyű dolgokat, amelyeket tettek vele, azoknak elsőként kellett volna felismerni Őt, soha nem hagyta el ajkát a panasz szava. Akarjunk ebben is hozzá hasonlóvá válni.

Olykor-olykor nagy fájdalmakkal megküzdenünk. Fizikai és lelki fájdalommal egyaránt. Ilyenkor nagyon szeretnénk ha valaki könnyíteni a terheinken, ha valaki átsegíteni, vagy megsegítene minket a fájdalmak közepette.

A bűneinkért járó fájdalmakat, és megaláztatottság (fizikai és lelki fájdalmakat) elszenvedte más azért, hogy örök életünk lehessen. Ne féljünk bízni, hinni a mi Megváltónkban mert Ő él, és megsegít minden bajban!

hétfő, június 22, 2015

Mi hisszük és tudjuk...

Én vagyok az élet kenyere(...) az az élő kenyér, amely a mennyből szállt le: ha valaki eszik ebből a kenyérből, élni fog örökké, mert az a kenyér, amelyet én adok oda a világ életéért, az az én testem.” (János evanangéliuma 6:48,51) – mondta Jézus.

Ha megpróbálnánk elvonatkoztatni kereszténységünkből fakadó ismereteinktől, akkor első hallásra valószínű furcsán hangzana, ha valaki azt mondaná nekünk, hogy az ő teste az élet kenyere, s ha eszünk belőle, nem fogunk megéhezni, sőt örök életünk lesz.

Sokan megkísérelték már kívülről megérteni a kereszténységet, de nem jártak sikerrel. Értelmetlennek tűnt számukra, Pál szavait idézve, talán bolondságnak is.

Miért nem lehet kívülről megérteni a kereszténységet? Mert belül kell történnie valaminek, amitől értelmet nyer az egész. És ez a valami a hit. „Senki sem jöhet hozzám, ha nem adta meg ezt neki az Atya.” - mondta Jézus. 
A hit ajándék. Isten adja. És csak ennek birtokában nyernek értelmet Krisztus szavai.

De vajon lehetünk-e látszólag keresztények anélkül, hogy hitünk legyen? A 6. fejezetben kibontakozó történet szerint igen: Tanítványai közül sokan, amikor ezt hallották, így szóltak: Kemény beszéd ez: Ki hallgathatja őt?...Ettől fogva tanítványai közül sokan visszavonultak, és nem jártak vele többé.” (János evangéliuma 6:60,64) Miért? Mert nem hittek. Nem fogadták el az Isten által felajánlott ajándékot.

Amikor Jézus ezek után a tizenkettőhöz fordult, és megkérdezte, ők is el akarják-e hagyni, Péterből szinte feltört a kérdés: „Uram, kihez mennénk?” majd így folytatta:Örök élet beszéde van nálad. És mi hisszük és tudjuk, hogy te vagy az Istennek Szentje.” (János evangéliuma 6:68-69)
Boldog vagy, Simon,” mondta Jézus, „mert nem test és vér fedte fel előtted, hanem az én mennyei Atyám.” (Máté evangéliuma 16:17)

Mi hisszük és tudjuk,(...)hogy te vagy az Istennek Szentje” mondta Péter. Vajon mi is el tudjuk ezt mondani?


Ha nem, ha értelmetlennek tűnnek Jézus szavai, vagy úgy érezzük, nincs hitünk, kérjük az Atyától, mert ő nem csak Péternek adta készségesen, nekünk is örömmel felajánlja!

vasárnap, június 21, 2015

Most dönthetsz!

„Vizsgálj meg, Uram, és próbálj meg, kutasd át szívemet-lelkemet! Mert hűséged szemem előtt van, igazságod szerint járok-kelek. Nem ülök hitvány emberek közé, alattomosokkal nem járok együtt. Gyűlölöm a gonoszok társaságát, nem ülök le a bűnösök közé. Ártatlan vagyok, megmosom kezemet, úgy járom körül oltárodat, Uram”
Zsoltárok könyve 26:2-6
Vannak az életben olyan dolgok, melyekről nem dönthetsz, még ha ez sokszor talán nem is tetszik neked. Nem dönthetsz a génjeidről, a veled született adottságaidról, szemed, bőröd, hajad eredeti színéről. Nem választhatod meg a családot, ahova „hoz a gólya”, és nem szavazhatsz a tágabb rokonságról sem. Nincs beleszólásod abba sem, hol, mikor, milyen körülmények között veszed életed első lélegzetét. És általában az sem a te kezedben van, hogy mikor lélegzed ki utoljára. 

És lázadsz a fennhatóságodon kívül eső dolgok miatt. Mert más kellene, a szomszéd fűje mindig zöldebb, a másiknak jobb családja, a harmadiknak jobb adottságai vannak, és különben is, annyi mindennek másként kellett volna történnie. 

Ma reggel Isten kér tőled. Ne amiatt lázadozz, amibe, mondjuk ki nyíltan, nincs beleszólásod, hanem lásd meg, mennyi mindennel kapcsolatban kell neked magadnak meghozni a döntést. A felelősségteljes választás lehetőségeinek ezrei állnak előtted. Mind arra vár, hogy meglépd, amit meg kell, és azt úgy lépd meg, hogy később se kelljen szégyenkezni miatta. 

Megválaszthatod a barátaidat, a csapatot, melynek tagja vagy. Dönthetsz a társadról, hogy kivel is kösd össze az életedet. Hát dönts jól, felelősséged teljes tudatában! Hisz hatással leszel barátaid életére, és ők is a tiédre. 

És mindenek előtt válaszd Isten társaságát, ennél fontosabb, felelősségteljesebb döntést nem tudsz meghozni. ! Ő majd megmutatja, hol is van a helyed ebben a világban!