szombat, október 25, 2014

Nem könnyű...


Mondjad nékik: Élek én, ezt mondja az Úr Isten, hogy nem gyönyörködöm a hitetlen halálában, hanem hogy a hitetlen megtérjen útjáról és éljen. Térjetek meg, térjetek meg gonosz útaitokról! hiszen miért halnátok meg, oh Izráel háza!?”

Habár sok gonoszságot láttam már a világban és sokszor éreztem, hogy a bűnösnek lakoznia kell, elgondolkodtattak Ezékiel szavai. Isten nem leli örömét abban, ha a vétkes elnyeri méltó büntetését. Miért? Talán azért, amit Moldova György úgy fogalmazott meg, hogy: „Isten nem tud különb poklot kitalálni, mint amilyent a lelkiismeret-furdalás teremt a magunk számára.” Nagyon is igaz, hogy az önmarcangolás kínzó vermében élni igazi gyötrelem, de csak addig gondoljuk, hogy a másik megérdemli, míg magunk is nem hibázunk egy nagyot és nem kerülünk ugyan oda. Márpedig egyszer megtörténik, mert emberek vagyunk mi is. Az az ember pedig, aki másokhoz szigorú volt, önmagához is az lesz. Ilyenkor hangzik el a jól ismert mondat: „Nem tudok megbocsátani magamnak!” Vajon hányan élnek az önmaguk alkotta pokol tornácán? Felül írhatjuk-e Isten kegyelmét saját magunk által kikiáltott igazságosságunkkal? Lehet e nagyobb a mi igazságérzetünk Isten igazánál?

A próféta szerint Isten önmagára esküszik, hogy Ő márpedig megbocsát. Nem az ember büntetésében, hanem életében leli örömét. Csak egyet akar, lássuk be, hogy rossz volt az irány és egyezzünk bele a változás szükségszerűségébe. Fogadjuk el, hogy az Úr hatalmára van szükségünk ahhoz, hogy ezután másképp legyen minden nap. Egyszóval térjünk meg. Térjünk meg mások és önmagunk meg-, illetve elítéléséből. Mert aki másokkal szemben, vagy önmagával szemben is túl szigorú, valójában Isten fölé helyezi magát és a kegyelem adásának jogát vitatja el. Miért választanánk egy másik, egy sokkal borzasztóbb alternatívát, a halált?

péntek, október 24, 2014

Isten veled van!



Gyermek voltam, és már megvénültem, de nem láttam, hogy elhagyottá lett volna az igaz, sem azt, hogy magzata kenyeret kéregetett volna!
Zsoltárok könyve 37:25.

Ezt én is elmondhatom. Fiatal korom óta  – tényleg nem láttam olyant, aki teljesen Istenre bízta magát, s elhagyottá lett volna. Megnéztem, mit is jelent az, hogy „igaz”. Íme: akinek igaz ügye van, igazságos, erényes, kegyes ember. Nem arról van itt szó, hogy nem érte próba, betegség, szegénység, meg gond és sok-sok probléma! Hanem azt, hogy nem volt egyedül. Volt mindig VALAKI mellette , aki átsegítette a nehézségen. Nem volt „elhagyatott” állapotban.
Olvastam valahol – egy ember közeledni érezte utolsó óráját, és elhívatta a lelkészt, hogy még egyszer beszélgethessen vele egy kicsit. A beteg lánya – mielőtt belépett a lelkész – figyelmeztette, hogy a papa újabban olyan furcsa dolgokat tesz. Például egyszer beszélgetett a mellette levő székhez. A lelkész benyitott. Egy kisimult arcú, megbékélt embert látott, annak ellenére, hogy minden tény a közeli véget jelezte. Az öreg kérte, hogy csukja be az ajtót, és „meggyónt” a lelkésznek. Elmondta, hogy elképzeli, amint Jézus ül ezen a széken. Bátorítja és vigasztalja őt. Eszébe juttat bibliai igéket. „De ezt a lányomnak ne mondja el, úgysem értené meg, azt gondolná, megbolondultam”. Pár nap múlva a bácsi meghalt. Lánya megdöbbenve látta, hogy apja egész felsőtestével a mellette levő széken pihenve – egészen furcsa pozícióban aludt el.
Nem kell félned! Jézus szeret Téged, és soha - soha nem hagy el, hacsak TE nem döntesz másként!

csütörtök, október 23, 2014

Isten engedelmességre szólít

„Nem adnak! - szólt Jeremiás. - Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz!”
Jeremiás próféta könyve 38:20

Jeremiás Isten prófétája volt, úgyhogy amit ő mondott, az úgy is volt. Bizonyára Jeremiás tudta miről beszél, és feltehető, hogy saját tapasztalatát osztotta meg a királlyal. Valószínűleg ő egész életében hallgatott az Úr szavára, és így mindig jól járt – hiszen erről beszél. Engedelmeskedett a Mindenhatónak, és ezért cserébe Isten megáldotta őt, hogy ne legyenek anyagi problémái – ugye? Odafigyelt az Úr tanácsaira, és ezért az élete nehézségei mindig könnyedén megoldódtak – mert erre utal itt, nem? Figyelt arra, hogy mindig betartsa Jahve utasításait, és ebből az következett, hogy sok barátja lett, és soha sem küszködött beilleszkedési problémákkal. Komolyan vette a Teremtő akaratát, és így minden vállalkozása sikeres lett. Mert hiszen azt írja itt, hogy aki hallgat az Úr szavára, az jól jár az életben – nem?

Elég csak a 38. fejezetet elolvasni Jeremiás könyvéből, hogy meggyőződjünk arról, az élet – annak ellenére, hogy a próféta hűségesen szerette Istent – jócskán tartogatott megaláztatást és nyomorúságot Jeremiás számára. Világosan látja, hogy Jeruzsálem képtelen ellenállni a küszöbön álló babiloni ostromnak, és kéri a királyt, adja meg magát Nabukodonozornak. A király, Cidkijjá emberei azonban árulással vádolják, és bedobják egy latrinába: „mivel a ciszternában nem volt víz, csak sár, belesüllyedt Jeremiás a sárba” (38:6). Vajon hogy érezhette magát ott a sötétben, derékig iszapban? Biztos sok gondolat villant át a fején, de az valószínű nem, hogy az Isten iránti engedelmesség jólétet és megbecsülést eredményez. Talán ott is halt volna meg Jeremiás, ha nincs az udvarban a Mindenható Királynak egy szolgája, Ebed-Melek, aki ócska ruhák összekötözésével kihúzza őt a mélyből. Cidkijjá magához hívatja a sáros és piszkos profétát, hogy a káldeusok felől érdeklődjön:
- Mit tegyek Jeremiás? Mindjárt itt van a babiloni hadsereg! – kérdezi izgatottan a király.
- Ha kimész Nabukodonozor elé – válaszolja higgadtan a próféta – akkor megmenekülsz mind te, mint pedig Jeruzsálem.
- De ha én kimegyek a babiloniak elé – aggodalmaskodik tovább Cidkijjá – akkor ők az átpártolt zsidók kezébe adnak majd engem.
- Nem adnak! – felel Jeremiás – Hallgass az Úr szavára, amelyet most mondok neked, akkor jól jársz, és életben maradsz! De ha nem akarsz kimenni, feleségeidet és fiaidat mind kiviszik a káldausokhoz. Te sem menekülsz meg kezükből, hanem elfognak és a babilóniai király kezébe adnak. Ezt a várost pedig fölperzselik (39:17-23).

Az Úr szavának engedelmeskedni úgy tűnik nem mindig felemelő dolog. Sokszor a választás a rossz és a még rosszabb között van, és egyáltalán nem az érződik ki a dolgok alakulásából, hogy azon Isten gyarapító áldása nyugodna. Hogyan kell akkor érteni azt, hogy „jól jár” aki engedelmeskedik a Mindenhatónak?

Istennek mások a szempontjai, mint az embernek. Ő mindent az örökkévalóság értékein keresztül szemlél, és azt mondja: „Jobb, ha most egy kisebb rosszban részesülsz, hogy aztán megkaphasd az örök élet ajándékát, mint hogy most mit sem törődve Istennel örökre elvesszél.” Az élet számtalan rossz, és még rosszabb lehetőséget kínál. De soha ne gondoljuk, hogy mindez azért van így, mert Isten nem szeret, vagy mert elhagyott minket. Ha most rossz is történik velünk, de ha hallgatunk az Úr szavára, hosszútávon jól járunk – ahogy ezt már sárosan és piszkosan Jeremiás is megmondta 2600 évvel ez előtt. Ő valóban tudta, miről beszél.

szerda, október 22, 2014

Jézus dicsőítése az életünkkel



„Kiki amint kegyelmi ajándékot kapott, úgy sáfárkodjatok azzal egymásnak, mint Isten sokféle kegyelmének jó sáfárai; Ha valaki szól, mintegy Isten igéit szólja: ha valaki szolgál, mintegy azzal az erővel szolgáljon, amelyet Isten ad: hogy mindenben dicsőíttessék a Jézus Krisztus által, a kinek dicsőség és hatalom örökkön-örökké. Ámen.”
 (Péter első levele 4. fejezet 10-11. vers)

Aki hiszi és elfogadja Jézust személyes megváltójaként, az egyben vallja azt is, hogy a keresztény élet nem öncélú. Sőt, ahogy az apostoli levelekben oly sokszor megfogalmazódik, minél többet értünk meg Jézus szeretetéből, annál inkább az Ő képmására kell átformálódnunk.

Így elismerjük és valljuk, hogy életünk nem a miénk (1Kor.6:19-20), hanem minden, amink van ajándék Istentől, mellyel felelősen kell sáfárkodnunk. 

Tehát, ma reggel hadd emlékeztesselek arra a sáfársági fogadalmadra, melyre a nyilvánosan keresztségi hitvallás során mondtál igent:

„A testtel való sáfárkodás. A keresztények kiváltsága, hogy legjobb tudásuk és lehetőségük szerint fejleszthetik fizikai és szellemi erejüket. Ha ezt teszik, megdicsőítik Istent, és nagyobb áldást jelentenek embertársaiknak.

A képességekkel való sáfárkodás. Minden embernek vannak adottságai. Az egyik tehetséges a zenében, a másiknak kézügyessége van például a varráshoz vagy az autószereléshez. Egyesek könnyen barátkoznak és kerülnek kapcsolatba másokkal, míg mások természetüknél fogva keresik a magányt. Minden képesség felhasználható tulajdonosának vagy eredeti Adományozójának dicsőségére.

Az idővel való sáfárkodás. Mivel az idő Isten ajándéka, minden pillanat drága. Azért kaptuk, hogy jellemünket az örök életre alakítsuk. Az időnkkel való hűséges sáfárkodás azt jelenti, hogy az időt Urunk megismerésére, embertársaink megsegítésére és az evangélium hirdetésére használjuk.

Az anyagi javakkal való sáfárkodás. Isten ősszüleinket megbízta a föld művelésével, az állatvilág irányításával és az Édenkert gondozásával (1Móz 1:28; 2:15). Mindezt nemcsak azért kapták, hogy gyönyörködjenek benne, hanem, hogy gazdálkodjanak vele.

A sáfárság másoknak való szolgálattal jár, és mindannak a készséges megosztásával, amit az irgalmas Isten mások áldására nekünk adott. Ez azt jelenti: „Már nem azt tartjuk, hogy az élet a pénzünk mennyiségéből, a rangunkból, fontos ismerőseinkből, az általunk lakott házból és a szomszédságunkból áll, és abból a helyzetből és befolyásból, amit birtokolni vélünk.

Életünk akkor valódi élet, ha ismerjük Istent, ha kialakítunk az övéhez hasonló szerető és nemes tulajdonságokat, ha adakozunk, ahogy tudunk, aszerint, ahogy Ő megáldott bennünket.” (részletek a Hetednapi Adventista Egyház 21. hitelvéből)

Így mindent amit ma „cselekesztek szóval vagy tettel, mindent az Úr Jézusnak nevében cselekedjetek, hálát adván az Istennek és Atyának Ő általa.” (Kol.3:17)

kedd, október 21, 2014

Egyenruha



Éppen ezért teljes igyekezettel törekedjetek arra, hogy hitetekben mutassátok meg az igaz emberséget, az igaz emberségben ismeretet, az ismeretben önuralmat, az önuralomban állhatatosságot, az állhatatosságban kegyességet, a kegyességben testvéri szeretetet, a testvéri szeretetben pedig minden ember iránti szeretetet. Mert ha ezek megvannak és gyarapodnak bennetek, nem lesztek a mi Urunk Jézus ismeretében sem tétlenek, sem terméketlenek.

Péter második levele 1,5-8


11 éves korom óta vezetek autót. Édesapám megtanított, hogy ne neki kelljen beállni a garázsba. Unalmas és hosszadalmas munka egy fárasztó nap után. Két vasajtót is ki kellett nyitni, mire az autó előtt megnyílt a lehetőség, hogy beguruljon. De én, kis apróság, örömmel vállalkoztam a feladatra, és ha már úgy is kezembe volt a kulcs, mindig találtam valami okot arra, hogy akár 5 centimétert is, de arrébb mozgassam az autót. Idővel egyre bátorodtam, és már az utca végén található közértbe is elgurultam.

15 évvel később már nagyobb rutinnal hajtottam a szekeret és egy különös dolog történt. Nem álltam meg a stop táblánál, és bizony ezt a rend éber őre megneszelte és lemeszelt. (Sietnem kellett, máskülönben mindig megállok ;) ) Az érdekes az volt, hogy ahogy előre néztem azonnal láttam, hogy az bizony egy rendőr bácsi. Megkaptam az intelmeket és tovább eredtem.

Azt a részt emelném ki, amikor megpillantottam az egyenruháját. Rögtön tudtam kicsoda ő. A nevét nem tudtam, de ahogy peckesen állt és lóbálta a kezét, egyből megértettem mit akart. Érdekes, nem azt hittem, hogy ő egy néptáncos, vagy, hogy autószerelő. Ő a rendőr.

Most ha van lehetőségünk eme unalmas sorok közül kizökkennünk, akkor talán olvassuk el újra a fent idézett szöveget! … Ilyeneknek kellene lennünk, és azonnal felismernének bennünket, és rögtön tudnák, hogy kik vagyunk és hova tartozunk. És ez eredményességhez vezetne!

hétfő, október 20, 2014

Együttérző barát és megmentő



És letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.” 
Jelenések könyve 21:4

A legkegyetlenebb dolog, amivel szembe kell néznünk életünk során, a halál. Nincs rosszabb annál, mint amikor annak a hírét halljuk, vagy magtapasztaljuk, hogy az a valaki, aki annyira kedves volt számunkra, meghalt. Már nem látjuk a mosolyát, nem halljuk kedves szavait, nem ölelhetjük meg soha. Fáj, mert amikor elvesztünk egy számunkra kedves személyt, mintha egy darabot tépnének ki a szívünkből. A veszteség érzése pedig könnyekre fakaszt.

Aztán meg következnek a kérdések: Miért? Miért engedte meg Isten, hogy így történjen? Miért kellett rákban meghalnia? Miért nem gyógyította meg? Ő megtehette volna. Miért nem vette észre a kanyarodó útat a soför, és miért nem volt akkor éppen üres a szembe jövő sáv? Miért kellett ilyen tragikus módon meghallnia édesanyánknak? Miért? Miért? Miért? Mondd, Istenem, te hol voltál akkor?

Isten ott volt, és ott van a fájó szívű, vereséget elszenvedett emberek mellett is. Átkarolja őket és velük együtt sír (János 11:35). Átérzi fájdalmukat. Tudja, milyen szívtépő érzés gyötri őket, és azt is, hogy mennyire összezavarodottak.

De nem elégszik meg ezzel. Ő nem csak egy együtérző barát. Ő több ennél. Ő a megmentő (János 3:16).

Ha az életet a számítógépen végzett munkához hasonlítjuk, a halál olyan, mint amikor minden, amin dolgoztunk elszáll. Rengeteg időt, energiát fektettünk bele, aztán egy másodperc töredéke alatt a semmibe vész. Van-e remény arra, hogy újra megtaláljuk a dokumentumot? Igen, ha elmentettük azt. Ha a rendszer meg is hal, az elmentett dokumentumot a renszergazda képes visszahozni.

Kedves Olvasó! Lehet, hogy ma neked is fáj a szíved egy családtagod, barátod elvesztéséért. Könnyeid között gondolj arra, hogy ha ez a személy ismerte Jézust, ha elfogadta az ő kegyelmét vétkeiért cserébe, akkor Jézus biztosan elmentette őt. És mivel el lett mentve, semmije sem veszett el. Most pihen, és amikor a rendszergazda kiadja a helyreállítási parancsot, az ő élete is újra helyreáll. És jobb lesz mint valaha. Bízzál ebben, és ez a hit adjon erőt ebben a nehéz helyetben!

Mert egy napon:
...letöröl minden könnyet a szemükről, és halál sem lesz többé, sem gyász, sem jajkiáltás, sem fájdalom nem lesz többé, mert az elsők elmúltak.”

vasárnap, október 19, 2014

Kételkedés nélkül

„Ha pedig valakinek nincsen bölcsessége, kérjen Istentől, aki készségesen és szemrehányás nélkül ad mindenkinek, és meg is kapja. De hittel kérje, semmit sem kételkedve, mert aki kételkedik, az olyan, mint a tenger hulláma, amelyet a szél sodor és ide-oda hajt.”
Jakab levele 1:5-6

Állsz a kereszteződés előtt, és nem tudod, merre, hogyan tovább. Annyi tiszteletkört tettél már, és még mindig nem tudod a helyes irányt. Mögötted morognak, mutogatnak, kinevetnek, és ez egyre jobban frusztrál. De a döntésben nem segít. Türelmed percről percre kevesebb, érzed, hogy a kétségbeesés kezd hatalmába keríteni, kezeid remegnek, gyomrod összerándult, mint egy ököl, de még mindig nem tudod, mi legyen.

Egy halk imát mormolsz az ég felé, és nem is vagy benne biztos, hogy a Mindenható meghallotta. Annyi a dolga, annyi ember ostromolja, miért pont a te döntésképtelen helyzeteddel kezdene el foglalkozni. Hiszen felnőttél már, magad is meg kell tudd, hogy oldjad ezt a kérdést. 

Forgatod fejedben a lehetőségeket, melyik irány vajon hova is vezet, melyikkel járnál a legjobban, és kezdesz már nem is foglalkozni a kért segítséggel. Számolsz, osztasz és szorzol lehetőséget lehetőséggel, befektetett energiával, de valahogy nem jön ki pozitív eredmény, mint amikor egy egyszerű egyenletnek túl fura lett a megoldása a háziban, és te tudtad, itt valamit elrontottál. Ez nem jöhet ki végösszegnek. 

Hitedet elfújta az őszi szél, és még mindig várat magára a döntés. Ám egyszer csak Valaki megérinti válladat, és mielőtt meglátnád, ki is az, Ő gyengéden a helyes irányba fordítja fejedet, és mutat, hogy csak előre! Csak bátran! Csak higgy!

Ma erre szeretne kérni téged: higgy! Higgy abban, hogy Ő figyel rád! Higgy abban, hogyha tanácsot, vezetést, megoldást kértél tőle, meg is fogod kapni! Vannak helyzetek, amikor a legbölcsebb, amit tehetsz, ha vársz. Vársz Rá. 

Hát tanulj meg igazán hinni Istenben, hinni a való életben, a gyakorlatban, és ne kételkedj az imádság után! Ő figyel rád, meghallgat, és válaszol az Ő akarata szerint. Csak higgy! Higgy Benne!