szombat, szeptember 13, 2014

Második esély


No jertek, törvénykezzünk, azt mondja az Úr! ha bűneitek skarlátpirosak, hófehérek lesznek, és ha vérszínűek, mint a karmazsin, olyanok lesznek, mint a gyapjú.

Ézsaiás 1:18

Ki ne akarna tiszta lappal indulni, vagy élni az újrakezdés lehetőségével azok közül, akik már éltek egy keveset ezen a bolygón? A tapasztalat, ami mögöttünk van, rádöbbentett bennünket arra, hogy szükségünk van rá. Hibáztunk, elszúrtuk, elrontottuk, de nagyon. A Biblia ezt nevezi bűnnek. A második esélyre a hibáink, helytelen cselekedeteink, bűneink miatt van szükség.

Éppen ezért mindig megelőzi egyfajta ítélet, sőt több is. Először is, kimondjuk önmagunk felett. Ez a jobbik variáció, hiszen ha nem tesszük, mások mondják ki felettünk és ez sokkal fájdalmasabb. Bár sokszor szükségszerűen bekövetkezik. Mintegy isteni eszközként terel bennünket afelé, hogy nézzünk szembe önmagunkkal. Nem engedi, hogy elbújjunk a kifogásaink, a magyarázkodásunk, esetleg a másik hibáztatása mögé. A legfontosabb személy mindig az, akitől kérjük az újrakezdés lehetőségét. Általában ő az, akit megbántottunk, aki ellen vétkeztünk. Hogy ad-e rá esélyt? Nos, ez elég nehéz kérdés.

Mivel a megbocsátásnak, a tiszta lapnak mindig ára van, ezért készen kell állnunk, hogy megfizessük. Minimum, helyre kell hoznunk a hibát, vagy legalább meg kell próbálnunk. Ez sokszor egyszerű és lehetséges, máskor viszont nem az, és van, hogy lehetetlen. Addig nem is vagyunk nagy bajban, amíg valóban tudunk „fizetni”. De mi történik a lehetetlen esetekben? Hát ilyenkor történnek a legrosszabb dolgok. A párok szétválnak, barátságok törnek össze, valami végérvényesen elmúlik, valami, sőt drasztikus esetekben valaki meghal. Sokan mondják ekkor összetörve: „Nekem még az Isten sem tud megbocsátani!” Valójában ők nem tudnak maguknak. Mert végérvényesen rájöttek valamire, egy felfedezés birtokába jutottak, amit, ha élnének vele, a maguk javára is tudnának fordítani. Ez pedig nem más, mint az, hogy ILYEN AZ EMBER! Végérvényesen elveszettek vagyunk önmagunkban, csak erre ki előbb, ki később jön rá, erejéhez mérten.

A mai szövegben Isten hív perre minket. Mihez kezdjünk ezzel? Ha már az emberekkel szemben is elbukunk, hogyan állhatnánk meg a Tökéletesség előtt? De mégsem a szükségszerű bukás vár ránk, hanem a teljes újjászületés! Minden, ami rossz volt, ami mindent tönkretett, elmúlik és helyébe lép az új, a tiszta. Hogyan lehetséges ez, hiszen mi már nem tudtunk tenni semmit sem?!

Egész egyszerűen: Valaki más fizette meg az árat…

péntek, szeptember 12, 2014

Kiráz a hideg, ha csak rá gondolok!



"Szeressétek ellenségeiteket, áldjátok azokat, akik titeket átkoznak, jót tegyetek azokkal, akik titeket gyűlölnek, és imádkozzatok azokért, akik üldöznek titeket!"
                                                                                                   Máté 5:44.

Lehetetlen megvalósítani! Kiráz a hideg, ha ránézek, megfojtanám egy kanál vízben, átkozott, de legalábbis megátkoznám, ha bírnám! Ezek a szavak közelebb állnak egy megbántott, gyűlölt, kigúnyolt, megvetett emberhez. Mit gondolsz, talán Jézus elhibázta, amikor ezt a parancsot adta? Vagy esetleg nem is úgy gondolta?
Hát lássuk csak mit szeretett volna mondani neked ezzel?
1.)    Szeresd ellenségedet! De hogyan szeretheted, ha bánt? Úgy, hogy figyelmen kívül hagyod hibáit. Elviseled türelmesen.
2.)    Tégy jót vele! Hogyan? Hisz nem kedveled! Keresd a módját, hogyan szolgálhatsz neki. Mit tudnál adni? Mivel tudnád a javát előmozdítani?
3.)    Áld, aki átkoz. Hát ez mit jelent? Jelenti, hogy hogyan beszélsz vele és róla. Az áldás egy pozitív szó, amit másoknak vagy másokról kimondunk. Nem lenyomjuk, hanem felemeljük, bátorítjuk őket.
4.)    Imádkozz azért, aki bántalmaz téged. Ha imádkozol, nem csak ő, hanem te is meg fogsz változni, legalábbis a viszonyulásod feléje bizonyára megváltozik.
Továbbra is azt mondom, szinte lehetetlen Jézusnak ezt a parancsát megtartani. Találtam egy idézetet, ami segít a megvalósításban. Próbáld ki!
„Először is meg kell értened, hogy Isten szeret téged. Aztán át kell érezned, nemcsak
intellektuálisan, hanem a szíveddel is. Aztán ahhoz, hogy megszabadulj a múlttól, és szeretni tudj ma, megbocsátasz azoknak, akik megbántottak. Utána pedig elkezdesz szeretetteljes gondolatokat gondolni, szeretetteljesen viselkedni, és majd jönnek a szeretetteljes érzések.” (Rick Warren: Isten életet átformáló ereje 66. oldal)
Összefoglalva: Bár a szeretet érzéseket kelt, de több mint puszta érzés. Bár úgy tűnik, irányíthatatlan – „a szerelem puszta verem, beleestem, benne vagyok, nem láthatok, nem hallhatok” (Petőfi) – Jézus azt mondja, irányítható. Egyenesen megparancsolja, hogy szeressünk. A szeretet több mint szavak és érzések.  Jézus nem azt parancsolta, hogy szívmelengető érzések töltsenek el minket mindenki iránt. Őt sem töltötték el ilyen érzések a farizeusok iránt. Nem kell kedvelnünk mindenkit, de szeretnünk – igen!
S ha még ezek után sem megy, kérd Istent minden nap, hogy adjon neked szeretetteljes gondolatokat, szeretetteljes érzéseket, amik aztán téged, a te hozzáállásodat mindenképpen meg fogják változtatni. Tedd meg, ha szeretnél megkötözöttség nélkül, felszabadultan boldog lenni!

csütörtök, szeptember 11, 2014

Stop gyűlölet!

„Ha valaki azt mondja: »Szeretem Istent«, a testvérét viszont gyűlöli, az hazug, mert aki nem szereti a testvérét, akit lát, nem szeretheti Istent, akit nem lát.”
János apostol első levele 4:20

Az 1990-es években néhány hívő elhatározta, hogy Isten iránti szeretetüket közös összefogásban fogják kifejezni. Sokat imádkoztak, és buzgón tanulmányozták a szent írásokat, hogy minél jobban megismerjék Isten akaratát, és hogy minél közelebb kerüljenek a Mindenhatóhoz. A közösség mindegyik tagja komolyan vette Isten iránti elköteleződését, ami szinte elválaszthatatlanokká tette őket. A 90-es évek végére a hívők e kicsiny csoportja megértette, hogy Isten iránti szeretetüket a világ felé is ki kell fejezniük. Arra gondoltak, hogy valami olyasmit tesznek, ami nemcsak a szűk környezetük felé üzen, hanem az egész világ számára kifejezi az Isten iránti szeretetüket. Nem volt könnyű megszervezni a dolgot, rengeteg időt és energiát fölemésztett, de nem bánták, mert belülről az Isten iránti szeretet fűtötte őket. Végül elérkezett a nagy nap, mikor elmondhatták az egész világnak, mennyire szeretik Istent.
Ez a nagy nap pontosan 13 évvel ez előtt volt, New Yorkban, amikor néhány muzulmán terrorista eltérített két utasszállító repülőgépet, és a World Trade Centerbe irányította. Ők voltak annak a buzgó hívő csoportnak a tagjai. Bizonyára te is értesültél akkor a történtekről, és valószínűleg nem az jutott az eszedbe, hogy ezek az emberek szeretik Istent. Pedig ők így gondolták. Ezek a terroristák azért támadták meg az Egyesült Államokat, mert úgy vélték, evvel Isten iránti szeretetüket fejezik ki. Habár ez több ezer emberéletet követelt, habár az egész világot egy mély gyűlölethullám kavarta fel, habár két véres háborút is eredményezett a merényletük (Afganisztán és Irak ellen), a fanatikus hívő közösség tagjai haláluk utolsó percéig meg voltak róla győződve, hogy Istennek tetsző dolgot hajtanak végre.

Nincs félelmetesebb ember, mint az a hívő, aki gyűlöli az embertársát. Nincs veszedelmesebb közösség, amely Isten szeretetéről beszél, de közben más közösségeket megvet és lenéz. Nincs képmutatóbb felekezet, mint amelyik a megbocsájtásról prédikál, de évszázadok óta haragot táplál a másképp gondolkodókkal szemben. Pedig nem egy ilyen ember van, nem egy ilyen közösség és felekezet, amelyik a gyűlöletet, a megvetést és a haragot saját identitásuk nélkülözhetetlen részévé tették. János azonban rávilágít arra, hogy az ilyen gondolkodás nem fér össze Isten szeretetével. Mielőtt ma reggel imádkoznál a Mindenhatóhoz, gondold végig, van-e olyan ember, olyan közösség, faj, nemzet, vagy vallás, amelyikkel szemben ellenséges érzületet, vagy egyszerűen csak ellenszenvet táplálsz magadban? Ha igen, akkor vidd ezt Isten elé, hogy az ő szeretete kiűzze belőled a gyűlöletet (János első levele 4:18)! Csak úgy indulj el ma reggel otthonról, hogy Isten szeretetét viszed a szívedben!

szerda, szeptember 10, 2014

Szelíd tanács


„Atyámfiai, még ha előfogja is az embert valami bűn, ti lelkiek, igazítsátok útba az olyant szelídségnek lelkével, ügyelvén magadra, hogy meg ne kísértessél te magad is. Egymás terhét hordozzátok, és úgy töltsétek be a Krisztus törvényét.”
(Galátziabeliekhez írt levél 6. fejezet, 1-2. vers)

Az egyik legkényesebb dolog a gyülekezeti életben, a másik útbaigazítása, tanácsolása. Oly sokszor teszik fel nekem is a kérdést: Atyafi! Ezt meg ezt hallottam/láttam xy testvérnél. Most megmondjam neki, hogy ez helytelen, vagy ne mondjam? Lehet meg fog sértődni.

De, ha nem mondom meg, akkor „Vétkesek közt cinkos, aki néma”… Szóval mit tegyek? Vagy tudod mit, úgyis te vagy a lelkész, mond meg neki te!

Egy biztos, ahogy nincs két egyforma ember, úgy nincs két egyforma eset. Van, aki önmaga rájön saját hibájára, még mielőtt szólnának neki, van, akit egy szelíd hangú beszélgetéssel rá lehet vezetni, hogy gondolja át mit tett, és van, akinek még a rettentés sem használ.

Nincs tehát egyen recept erre vonatkozóan, mégis a lelkületet illetően úgy vélem, érdemes lenne jobban megfogadni E.G.White tanácsát ebben a kérdésben:

„Csakis azok élnek Krisztusért, csakis azok hoznak nevére tisztességet, csakis azok igazak Mesterükhöz, akik igyekeznek megmenteni az elveszettet.”

„Éreztél-e felelősséget valakiért, akit tilos ösvényen kószálni láttál? Megfeddted-e gyengéden? Megsirattad-e? Imádkoztál-e vele és érte? Kimutattad-e gyengéd szavakkal és gondoskodó tettekkel, hogy szereted és meg kívánod menteni?

„A tévelygőt más úton visszanyerni nem lehet, csak a szelídség, gyöngédség és nyájas szeretet szellemében.

„Ne vesd meg a bűnöst, de kérleld
Nyájas, gyöngéd szóval
Vidd vissza Istenhez az elveszettet
Az emberiességhez, és a jóhoz.
Hisz magad is ember vagy csupán
Gyönge ember, elbukhatsz, mint ő.
Légy hát kegyelmes az elesetthez
Hogy az Úr hozzád is kegyelmes legyen.”

/Részletek E.G.White, Bizonyságtételek V. kötet, Szeressük a tévelygőket c. rész (603-613.o.)/

kedd, szeptember 09, 2014

Szövetség



Az én ívemet helyeztetem a felhőkbe, s ez lesz jele a szövetségnek közöttem és a föld között.                                                                   I. Mózes 9,13


Általános iskolában, amikor azt kéri a tanár néni, hogy: „na gyerekek, rajzoljatok amit csak szeretnétek”, a gyerekek üdvrivalgásba kezdenek, hogy végre szabadon engedhetik fantáziájukat. Ekkor a 30 fős osztályból széles palettán lehet válogatni ki, mit rajzol. Ezek között szinte biztos, hogy egy szivárványt ábrázoló tájképnek látszó kép is elkészül. A szivárvány, amiről a Szentírás beszél nem a legkedveltebb hercegnős tündérmesében egy kellék, hanem a világ számára egy szövetség, amely már korábban létrejött a föld, és az Isten között

Az emberek, gyerekek tudattalanul is, de vonzódnak e csodálatos égi jelenséghez. Fényképeket készítünk róla, beszámolókat tartunk arról, hogy mekkora ívű volt ez a „természeti” jelenség.

Az évezredek alatt különböző magyarázatok alakultak ki a keletkezésének magyarázata kapcsán, és a valós értelmezése eltorzult. Íme néhány:
  • a népmesékben az égbe vezető híd
  • a skandináv mitológiában is egy hídként funkcionál, ami összeköti az eget a földdel és ezen keresztül viszik a lelkeket a jobb világ irányába
  • az ausztrál mitológiában egy szivárványkígyó teremtette a világot
  • a japán mitológiában az első istenek szivárványhídon jöttek a földre
  • a sumer mitológiában a szivárvány Ninurta koronája
  • az ír mitológiában a szivárvány tövében rejtik el kincsünket a leprechaunok.

Talán ez utóbbinak az ábrázolását láttuk a legtöbbet. Tudom, hogy néhányan úgy olvastuk ezeket, hogy a szemöldökünk a magasba emelkedett, esetleg megmosolyogtuk, és ezután elmondjuk az újabb emberi ésszel kitalált verziót.
Ennél egyszerűbb a képlet, tudom, hogy az emberi képzelet végtelen de figyeljünk arra, amit Isten mond. Szövetséget köt az emberrel. Ennek jelét is adja, hogy nem fog még egyszer elpusztulni a föld özönvíz által. Talán ebben is kételkedünk néhanapján, még a legkülönbek is látva az árvízi helyzeteket kis hazánkban. De az Isten szava nem változik. Az egész Bibliában azt látjuk, hogy következetes és soha nem fordította el tekintetét az emberek felől. Nem változott ez mára vonatkozóan sem. Mi a vigasztalóbb kedves olvasó? A leprechaunok elrejtett kincse, vagy Isten szava? Másképp kérdezem! Mikor felsóhajtunk és segítségre, vagy tanácsra van szükségünk, kitől várjuk? A Szivárványkígyótól, vagy Istentől? Ne dőljünk be a csalásnak, ne lépjünk csapdába, vagy ahogy szüleink mondták gyerekkorunkban,: „nem kell mindent elhinni amit a mesékben látsz.”

Ez a szivárvány ragyogja be a szívünket, legyen ez szövetség az Isten és köztem!

hétfő, szeptember 08, 2014

Szívből keresni az Urat

"Teljes szívből kereslek téged, ne engedd, hogy eltérjek parancsolataidtól! Szívembe zártam beszédedet, hogy ne vétkezzem ellened."

Zsoltárok könyve 119:10-11

Szív kell, teljes szív. A szőrös nem jó, a kőszív elégtelen, a fél szív a legrosszabb. 

A parancsolatok helye nem a kőtáblán, hanem a szívben van. Különben semmit sem fog használni. A kőtáblákat nem tudjuk magunkkal vinni a strandra, az ágyba, a baráti találkozóra és a munkahelyre. De a szívünkben elvihetjük bárhova. Használni és hatni fog, mert a szívben él. 

Ha működnek a parancsolatok a szívben, akkor mindenki tudni fog róla, csak mi nem vesszük észre:

Reményik Sándor: Azt mondják...

Azt mondják, hogy fényt hintek szerte-szét
- Én olyan sötétnek tudom magam. -


Azt mondják, köszöntésem: békesség.
- S be nyugtalan vagyok, be nyugtalan! -


Azt mondják dalom ír és enyhülés,
És több, mint szépség: jócselekedet.


- Bennem dúl a magamra-ismerés,
S meaculpázva verem mellemet. -


Azt mondja, aki találkozik vélem,
Hogy tőlem ő kapott ott.


- S én tehetetlen, sajgó kínnal érzem,
Hogy mindenkinek adósa vagyok. -


Ó, Barátaim, ha egy fénysugár
Lelketekig hullt, át a lelkemen:


Nem enyém a fény, csak bennem jár,
Istennek köszönjétek,- ne nekem!



vasárnap, szeptember 07, 2014

Mitfahrer

„Az Úr vezet majd szüntelen; kopár földön is jól tart téged, és csontjaidat megerősíti. Olyan leszel, mint a jól öntözött kert, mint a forrás, amelyből nem fogy ki a víz.”
Ézsaiás próféta könyve 58:11

Az Úr vezet. Ma ennél többre, jobbra nincs is szükséged. Ő veled megy, és nem hagy cserben, bármerre is vegye az irányt életed. Nem lesz attól problémamentesebb, vagy rózsaszín felhőkkel tarkított, de nem is kell egyedül küzdened. Ő ott lesz végig melletted. 

Fogja a kezed a jól látható ösvényen, amikor lankás hegyoldalra vezet az utad, vagy egy gyönyörű tó partján kell elsétálnod. Átölel, amikor a tó haragos hullámokat vet körülötted, a te célod pedig a túlpart. Sötétben vagy hétágra szikrázó napsütésben ott megy veled, és gondodat viseli. 

A kérdés ma reggel az, hogy akarod-e az Ő társaságát? Akarod, hogy Isten vezessen, hogy Ő legyen az útitársad? Akarsz-e végre felhagyni a „nekem egyedül is megy” stratégiával, és beismerni, hogy szükséged van rá? 

Dönts jól ma és minden reggel! Válaszd Istent útitársadnak, és hidd el, felejthetetlen kalandban lesz részed!