szombat, január 11, 2014

A láthatatlanra nézni

„Mert a mi pillanatnyi könnyű szenvedésünk minden mértéket meghaladó nagy, örök dicsőséget szerez nekünk, mivel nem a láthatókra nézünk, hanem a láthatatlanokra, mert a láthatók ideig valók, a láthatatlanok pedig örökkévalók.”
(2Korinthus 4:17-18)

Szenvedés, fájdalom sajnos jól ismert jelenségek ebben a világban. Egyeseknek sok jár ki belőle. Ismerek egy családot, akik négy hónap leforgása alatt, három családtagjukat veszítették el. Hogyan mondható ilyen esetben az, hogy a szenvedés pillanatnyi, meg könnyű? Nem pillanatnyi, hiszen a halál kitépte szeretteiket a családi körből, vérző sebeket hagyva maguk után. Ez a seb nehezen gyógyul majd. Nem is mondható könnyűnek, hiszen egyáltalán nem könnyű elveszíteni egy szülőt, nagyszülőt, gyermeket vagy egy testvért. Mégis miért mondja Pál apostol, hogy a mi szenvedésünk pillanatnyi és könnyű? Hogyan mondhat egyáltalán ilyet?
Csak egyféleképpen lehetnek a még oly fájdalmas sebeink is könnyűek és pillanatnyiak. Akkor, ha a tekintetünket Jézus Krisztusra szegezzük, és arra az országra, amit Ő ígért meg a benne bízó gyermekeinek. Vannak élethelyzetek, amikor úgy érzi az ember, rászakadt az ég. Ezeket az időszakokat egyszerűen csak úgy lehet kibírni, átvészelni, ha Isten országának jutalmára és örömére gondol az ember.
Ezt figyelhetjük meg a Szentírásban is. A „paradicsom” ígérete és dicsősége mindig akkor került előtérbe, amikor a Krisztusban hívők nagy megpróbáltatásokat éltek át. Ezért ígérte Jézus a latornak ezt: „Bizony, mondom néked ma: velem leszel a paradicsomban" (Lukács 23:43). S, valóban, ha a mi földi szenvedéseinket összehasonlítjuk azzal az országgal, amit Isten készít számunkra, azok egycsapásra pillanatnyivá és könnyűekké válnak, egy olyan ígéret hátterén, amiről így ír Pál apostol: „Amit szem nem látott, fül nem hallott, és ember szíve meg sem sejtett, azt készítette el az Isten az őt szeretőknek” (1Korinthus 2:9).
Ez az ország egyelőre még nem látható. Rejtve van. Mégis, egyesek megláthatják. Nem 3D-s szemüveg kell hozzá, még csak nem is térfigyelő infra kamera. Ezt az országot csak a hit szemével lehet látni, de azzal nagyon jól, élesen. Ahogyan Antoine de Saint-Exupéry is írja a Kis Herceg c. könyvében: „Jól csak a szívével lát az ember. Ami igazán lényeges, az a szemnek láthatatlan”. A Biblia is ezt erősíti meg: „A hit pedig a remélt dolgokban való bizalom, és a nem látható dolgok létéről való meggyőződés” (Zsidók 11:1).
Kérd Istent ma reggel, hogy nyissa fel hitszemedet, hogy megláthasd azt a csodát, amit ő személy szerint neked készít! Meglátod, fájdalmaid, szenvedéseid eltörpülnek majd a „minden mértéket meghaladó”, névre szólóan neked készített ajándék mellett. Legyen részed ma ebben a csodában.

péntek, január 10, 2014

Kihelyezett memória - avagy emlékeztető jelek



Hát ez rémes! Azt hiszem, öregszem. Még az csak hagyján, hogy elfelejtem, mi volt a tegnapi ebéd, a tegnapelőttiről nem is beszélve, de hogy egy fontos megbeszélésről elfeledkezem! Vagy, hogy a pénztárnál, közvetlen fizetés előtt elfelejtem a PIN kódomat? Vagy épp megígértem valakinek, hogy imádkozom érte a műtétje előtt és alatt, és csak másnap jutott eszembe az egész, akkor is csak azért, mert felhívtak, és közölték, hogy a műtét sikerült?!
Valami emlékezetkiesést-gátló dilibogyót kéne szednem?
Aztán ma reggel egészen felvillanyozódtam. Ó hát, már 4000 éve is volt ilyen gond elődeimnél! Ezt olvastam az Igében:
„Szólj Izrael fiainak, és mondd meg nekik, hogy készítsenek maguknak bojtokat ruhájuk csücskeire nemzedékről nemzedékre, és tegyenek a csücskök bojtjaira kék zsinórt. Arra való ez a bojt, hogy amikor látjátok, emlékezzetek az Úr minden parancsolatára, hogy megcselekedjétek azokat. És ne a szívetek vágyát, és a szemetek kívánságát kövessétek, amely paráznaságba visz. Hanem emlékezzetek, és cselekedjétek meg minden parancsolatomat, és szentek legyetek Istenetek előtt!”
4.Mózes 15:38-40.
Akkor hát innen ered nagymamám szokása, hogy a zsebkendőjére csomót kötött, hogy el ne felejtsen valamit. Bár néha még egyet kötött rá, hogy el ne felejtse, miért kötötte az előzőt.
Isten azt mondta Izrael fiainak, hogy emlékezzenek. Emlékezzenek az útra, amelyen vezette őket, emlékezzenek Egyiptomra, a szolgaság házára, ahonnan kivezette őket, emlékezzenek a szombatra, hogy megpihenjenek és kapcsolatot ápoljanak Teremtőjükkel, és emlékezzenek Isten minden parancsolatára.
Ezt üzente ma reggel neked és nekem is az Úr. Ha kell, köss bojtot a ruhád sarkára, vagy a zsebkendőd csücskére, vagy ragaszd tele tacepaókkal hűtőszekrényed oldalát – a lényeg, hogy legyenek emlékeztető jelek, és ne felejts!
Ne felejtsd el, mit tett veled egész eddigi életed folyamán!
Ne felejtsd el az utat, amin vezetett!
Emlékezz ígéreteidre!
Emlékezz Teremtődre!
Ne felejtsd el, milyen értékes vagy, hogy életét adta érted!
Ne felejtsd el a találkozási dátumokat, Ő minden reggel vár rád, hogy beszélgessen veled, és a nap folyamán is folyton keres!
Ne felejts el Neked írt szerelmes leveléből minden nap elolvasni egy részletet, hogy erőt nyerj aznapra!
S ha tompul az emlékezőképességed, használj kihelyezett memóriákat!

csütörtök, január 09, 2014

Istennel a hátad mögött

„Mert te gyújtasz nekem mécsest, URam,
fénysugarat ad nekem Istenem a sötétségben.
Veled a rablóknak is nekirontok,
ha Isten segít, a falon is átugrom.”
Zsoltárok könyve 18:29-30

Gyerekkorom egyik kedvenc filmje volt A medve (1988). Ebben egy elárvult medvebocs és egy vadászok által megsebesített óriási grizzly barátságát mutatja be a francia rendező. A film utolsó izgalmas képsora az, amikor az egyedül maradt bocsot egy puma támadja meg. A nagymacska gyorsabban fut, mint a kis medve, aki kétségbeesésében egy folyó fölé benyúló faágra menekül. Így azonban zsákutcába jut, a puma pedig kérlelhetetlenül közeledik. A hátráló medve alatt eltörik a fa, beleesik a folyóba és elsodorja a víz. A puma a parton követi, majd megtámadja a vízből kikászálódó kétségbeesett medvebocsot. A macska belekarmol a kis medve orrába, aki ekkor vadul elkezd ordítani. A puma először meglepődik, lassan hátrál, majd jobbnak látja távozni. A harcias medvebocs diadalmasan két lábra ágaskodik, közben a kamera úgy fordul, hogy a néző megpillantja a bocs mögött bömbölő hatalmas grizzlyt. Ekkor válik világossá, a puma nem a kis medvétől, hanem a pártfogójától ijedt meg (a lenyűgöző jelenetet megtekintheted: https://www.youtube.com/watch?v=GwpcwVq8kYo).
        E történet a kis medvebocsról megvilágítja számomra, hogy honnan merít Dávid bátorságot, amikor az éjszaka sötétjében nekiront a rablónak, majd (feltehetően a tolvaj üldözése érdekében) kőkerítésen ugrik át. Dávid tudta, hogy Isten áll mögötte, és ez önbizalmat adott neki ilyen veszélyes vállalkozások során is. Mindazonáltal senkit nem arra szeretnék bátorítani, hogy rohanjon neki a feszítővassal, késsel, vagy esetleg lőfegyverrel fölszerelt betörőknek – Dávid más korban élt, más nehézségekkel és lehetőségekkel. A lényeg, amit viszont joggal elleshetünk az ószövetség bátor rabló-aprítójától, az az önbizalom, egészen pontosan fogalmazva az Istenbizalom dolga. Bármilyen kihívás előtt is állsz ma reggel (matek dolgozat az iskolában, állásinterjú, tárgyalás a munkahelyi főnökkel, orvosi kivizsgálás, vagy a gyereknevelés ügyes-bajos gondjai), tudatosítsd magadban, hogy Isten ott áll mögötted! Ne magadból próbálj erőt és bátorságot meríteni, mert az nem minden esetben elégséges. Magabiztosságod és önbizalmad forrása az legyen, hogy nem vagy egyedül ezekben a kihívásokban!

szerda, január 08, 2014

Istentől jövő békesség

„Semmi felől ne aggódjatok, hanem imádságotokban és könyörgésetekben minden alkalommal hálaadással tárjátok fel kívánságaitokat az Isten előtt. És az Istennek békessége, mely minden értelmet felülhalad, meg fogja őrizni szíveiteket és gondolataitokat a Krisztus Jézusban.”
(Filippibeliekhez írt levél 4. fejezet 6-7. vers)

Elnézem és csodálom azokat, akik az élet legnagyobb viharai közepette is higgadtan és megfontoltan viselkednek. Nincs olyan probléma, gond, ami kizökkenthetné őket nyugalmukból. A bántásokat némán tűrik, akár fát hasogathatnak hátukon, akkor sem panaszkodnak. 

Így születtek? Ilyen a vérmérsékletük? Talán nincs is szívük? Nincsenek érzéseik? Vagy minden közömbös számukra? Lehet, hogy belül sírnak és forrongnak? Milyen lelki béke ez, mely minden értelmet felülhalad? Mi a titkuk?

Genetika? Vérmérséklet?

A Biblia hőseinek életét olvasva, mindnél megfigyelhető, hogy ők is hozzánk hasonló lázadó természettel születtek. Ábrahám félti életét és hazudik Sárát illetően, Jákób egy csaló, Mózes felindulásból megöl egy embert, Illés megijed Jezabeltől, és ott van János és Jakab a mennydörgés fiai, Péter, aki mindig előbb szól, aztán megbánja, Pál, a fenti sorok írója, aki dühtől lihegve üldözte az egyházat…

Ám valami történt, amitől mássá váltak, amitől megváltoztak. Ez a titok. Találkozás Istennel. A Jabbók révénél, a csipkebokornál, a Damaszkuszi úton.

Az Isten békessége nem egy meleg érzés a szívünk táján. Ez a lelki nyugalom Isten iránti elköteleződésből táplálkozik, mindenki számára elérhető és megtanulható.

Jézus iránti elköteleződés, a hit, képesít, hogy a színfalak mögé lássunk, hogy ne csak a szorongató ellenséget lássuk, hanem azt is, mint Elizeus, hogy többen vannak velünk, mint ellenünk. (2Kir.6:16)

A lelki nyugalom tanulható; Jézus saját maga hív; „Tanuljátok meg tőlem!” (Máté 11:29)

Ennek a tanulásnak két része van. Egy elméleti: „amik csak igazak, amik csak tisztességesek, amik csak igazságosak, amik csak tiszták, amik csak kedvesek, amik csak jó hírűek; ha van valami erény és ha van valami dicséret, ezekről gondolkodjatok.” (Fil. 4:8)

S a gyakorlat: „A mással jóltevő ember megkövéredik; és a ki mást felüdít, maga is üdül.” (Péld.11:25)

Jó tanulást!

kedd, január 07, 2014

Friss kegyelem


„Az Úr kegyelmessége az, hogy még nincsen végünk; mivel nem fogyatkozik el az ő irgalmassága! Minden reggel meg-megújul; nagy a te hűséged!”
Jeremiás Siralmai 3:22-23. 



Isten erejének, védelmének kimeríthetetlen tárháza a kegyelem.

Köszönöm Uram, hogy ma reggel is felébresztettél, és egy új nappal ajándékoztál meg. A kegyelmed végtelen.

Amikor a választott néped a pusztában vándorolt Te mannával tápláltad őket. Minden napra megadtad a táplálékukat, de péntek kivételével más napra nem tehették el a mennyei ételt, mert megkukacosodott és megbüdösödött.

Ennek a történetnek több mondanivalója van. Az egyik az, hogy a szombat a nyugalom napja. A másik, amit megtanultam, hogy Isten minden nap ad nekünk mannát, azaz kegyelmet, és az a kegyelem, amit a mai napra szánt nekünk, nem „tartható” el, és nem használhatjuk fel holnap. Minden nap elegendő kegyelmet ad, az adott nap szükségeihez. Ne aggódj hát, a holnapi nap szükségei miatt. Ha eljön a holnap, biztos lehetsz benne, hogy ott lesz a friss kegyelem.

Ha a drága idődet és az energiádat arra pazarolod ma, hogy a holnap, a jövő hét, vagy jövő hónap szükségei miatt aggódsz, akkor semmi mást nem érsz el, minthogy belekerülsz a félelem, aggódás és nyugtalanság ördögi körébe. Nem beszélve arról, hogy elmulasztod mindazt, amit Isten mára kikészített számodra.

Ne aggodalmaskodj a holnapi nap, jövő hét, jövő hónap, vagy az előttünk álló év miatt. Hűséges Atyád minden nap új kegyelemmel jön hozzád. Nyugodj az Ő hűségében, koncentrálj arra, amit a mai napra adott neked, és élvezd a mindig megújuló gondoskodását, amint betölti a szükségeidet.






hétfő, január 06, 2014

Az Úr által rendelt nap

„Ez az a nap, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen! Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt !” 
Zsoltárok könyve 118:24-25

Ünnepelni jó! Mindannyiunk életében vannak különleges napok, melyek színesebbé varázsolják szürke hétköznapjainkat. Két és fél éves kisfiunk egyik kedvenc időtöltése, hogy azt játssza, születésnapunk van. Szinte minden héten „megünnepeljük”. Keres egy különleges dobozt, játékot, becsomagolja és fülig érő mosollyal elkezdi énekelni a „Boldog, boldog, boldog születésnapot…” kezdetű dalt. Többször gondolkodtam már azon, miért pont ezt játssza el ilyen gyakran? A válaszom: mert ünnepelni jó! Olyankor félre teszünk minden más dolgot, mindent, ami esetleg nyomaszt és egy rövid ideig valaki másra figyelünk, örülünk neki, és annak, hogy ismerjük, hogy hozzánk tartozik.

Ez a zsoltár is ünnepen hangzott el. Nem tudjuk pontosan melyiken, de egy biztos, a részvevők megtapasztalták Isten szabadítását, segítségét és ezért nagyon hálásak voltak. A szomorú napok, nehézségek, megvetés, szorult élethelyzetek után végre felszabadulhattak és ezt mondhatták: „Ujjongás és győzelem hangja zeng az igazak sátraiban: ’Az Úr jobbja hatalmasan munkálkodik!’” (Zsoltárok könyve 118:15) Eljött az Úr által rendelt nap, a szabadulás napja és szinte önfeledten kiáltották: „Ez az a nap, a melyet az Úr rendelt; örvendezzünk és vigadjunk ezen”.

Lehet, hogy ma nincs erőd, sem kedved ünnepelni, hiszen nem látod még a kiutat szorult helyzetedből, nem látod, hogyan fogja Isten elhárítani az előtted tornyosuló akadályokat, a rád leselkedő veszélyt. Ez a zsoltár akkor neked szól, hiszen elmondja, hogy van Valaki, akit ha segítségül hívsz, meghallgat, és kiemel a bajból: „Nyomorúságomban az Urat hívtam segítségül. Az Úr meghallgatott, tágas térre vitt engem. Velem van az Úr, nem félek, ember mit árthat nekem?” (Zsoltárok könyve 118:5-6)

Talán épp ezért volt ez a zsoltár Luther Márton, a nagy reformátor kedvence. Egyik írásában elmondja, hogy ez a zsoltár sok fájdalmas szenvedésből, nyomorúságból emelte ki akkor, amikor sem a császár, sem a királyok, sem a tanultak, sem a szentek nem tudtak vagy nem akartak segíteni rajta.

Istennek ott is van megoldása, ahol te nem látod azt, csak türelmesen várnod kell. Az Úr számodra is készíti az ünnepet, a szabadulás ünnepét. Örülj ennek, és kérj addig is erősítést: „Oh Uram, segíts most; oh Uram, adj most jó előmenetelt !”

vasárnap, január 05, 2014

Ajándék

„A kegyelmi ajándékok között ugyan különbségek vannak, de a Lélek ugyanaz. Különbségek vannak a szolgálatokban is, de az Úr ugyanaz. És különbségek vannak az isteni erő megnyilvánulásaiban is, de Isten, aki mindezt véghezviszi mindenkiben, ugyanaz.”
Pál első levele a korinthusiakhoz 12:4-6


Kaptál már olyan ajándékot, amit nem bontottál ki? Örültél neki igazán, de soha nem jutottál odáig, hogy feltépd a csomagolást, és birtokba vedd, amit eddig elrejtett a doboz. Talán azt mondtad magadban, hogy te erre nem is vagy méltó, te ezt nem érdemelted meg, ezért maradjon minden a helyén. Vagy féltél, hogy történik valami, és odavész az ajándék, ha leveszed róla a védőrétegeket. Arcodon még mindig ott a mosoly, szívedben a kíváncsiság és a vágy, az öröm, hogy kaptál valamit, de még mindig ott ülsz az ajándék előtt, és kezed nem nyitotta fel a csomagolást. 

Mondd, mi értelme így ennek? Jobb lesz az életed egy zárt doboztól? Jobb lesz mások élete attól, hogy te még mindig nem döntöttél a felbontás mellett? Örömet szerzel valakinek azzal, hogy nem használod, amit kaptál? Mosolyt csalsz bárki arcára is ezzel a burkolt visszautasítással? 

Mert valld be őszintén: azzal, hogy nem bontod ki, nemet mondasz az ajándékra. Csak idő kérdése lesz, hogy mire feleszmélsz, már nem találod kezedben az értékes csomagot. És így nem lesz semmi értelme.
Istentől kaptál egy pakkot, benne a személyre szabott tálentumokkal, képességekkel, melyek csak arra várnak, hogy használd végre őket. Arra, hogy lépj ki a megszokott komfortzónádból, tépd fel a papírt, és kamatoztasd azt, amit tőle kaptál. Legyen ez akár a hangod, az erőd, a munkabírásod, a nyitottságod az emberek problémái felé, az érzékenységed, a segítőkészséged, az írásod, a beszéded, az értelmed vagy a kreativitásod. 

Isten neked készítette el ezt a csomagot, és az a vágya, hogy élj végre ezekkel a különleges ajándékokkal mások javára. Ne mondd, hogy túl kicsi vagy, túl fiatal, idős, alacsony, magas, visszahúzódó, kezdő, hanem lépj elő, és engedd, hogy Isten áldást árasszon rajtad keresztül! Tépd fel végre a csomagolást, és ne félj attól, hogy kárt teszel az ajándékban, mert Aki adta, a kamatoztatásban is tud segíteni. Mondj igent Istennek, és ne tartsd dobozban a Tőle kapott áldást! Engedd, hogy felhasználjon mások javára, hogy rajtad keresztül megismerje mindenki az Ajándékozót!