szombat, szeptember 21, 2013

Az intelem haszna

Az intelem haszna
Aki szereti az intelmet, szereti a tudást, aki pedig gyűlöli a feddést, az ostoba marad.”
(Példabeszédek könyve 12:1)


Van egyáltalán valaki, aki szereti az intést, a fenyítést? Van valaki, aki alig várja, hogy megfeddjék, megintsék őt mások? Aligha. Hogyan mondhatta azt Salamon, hogy „aki szereti az intelmet” – éppen Salamon, akiről úgy tudjuk, hogy rendkívül bölcs ember volt?
Lehet ezt a szöveget másként is érteni, mégpedig úgy, hogy az ember nem az intésben gyönyörködik, hanem alapvetően a tudás, az ismeret, az értelem után szomjúhozik. Tudja azonban, hogy ennek eléréséhez sok tanításra, intésre van szüksége. Az intelem csak eszköz a tudás eléréséhez, egyfajta nevelő.
»A legenda szerint a vadgalamb a szarkát kérte meg, hogy tanítsa őt meg fészket építeni. A szarka örömmel igent mondott, hiszen ki lehetett volna jobb tanítómester a fészeképítés tudományában, mint éppen ő, akinek a fészke igazi mestermű. Amint elkezdődött a tanítás, a vadgalamb rázendített: „túúúdom, túúúdom, túúúdom”. Egy darabig a szarka türelemmel viselte madártársa okoskodását. Nem sok idő után, azonban beelégelt a vadgalamb „túúúdományától” és mielőtt a fészeképítés végére ért volna, ezt mondta szürketollú barátjának: „Hát hat tudod, akkor csináld egyedül” – s magára hagyta társát. A népi hagyomány szerint ezért olyan szerény, befejezetlen a vadgalamb fészke.«
A történet képletesen ugyan, de jól bemutatja, hogy aki nem fogadja el a tanítást (legalább is a szarka így értelmezte a vadgalamb turbékolását), az buta marad. A tanulás folyamatához szorosan hozzátartozik a feddés, intelem, kiigazítás is. Aki tanulni szeretne, az legyen alázatos, s fogadja el a nálánál többet tudó, bölcsebb, tapasztaltabb ember tanítását.
Isten is időnként megfedd bennünket. Nem azért, mert öröme telik abban, ha bántást szenvedünk el, hanem a javunkra. A zsidókhoz írott levélben így beszél erről Pál apostol: „Testi apáink fenyítettek minket, és tiszteletben tartottuk őket, nem kell-e sokkal inkább engedelmeskednünk a lelkek Atyjának, hogy éljünk? Mert ők rövid ideig, a saját elgondolásuk szerint fenyítettek, ő pedig javunkra teszi ezt, hogy szentségében részesüljünk. Pillanatnyilag ugyan semmiféle fenyítés nem látszik örvendetesnek, hanem keservesnek, később azonban az igazság békességes gyümölcsét hozza azoknak, akik megedződtek általa” (Zsidókhoz írott levél 12:9-11).
A fenyítés, intés nem örvendetes, de szükségszerű. Nélküle nem jutunk el a gyümölcstermésre. Az előbbi szakaszban Pál apostol így ír: „Ha pedig fenyítés nélkül maradtok, … fattyak vagytok, nem pedig fiak” (Zsidók 12:8). A fattyúhajtások nem hoznak termést, tehát haszontalanok.
Jézus ezt tanácsolja nekünk, akik a föld történelmének utolsó felvonásában élünk: „Akiket én szeretek, megfeddem és megfenyítem: légy buzgóságos azért, és térj meg” (Jelenések könyve 3:19). Ebből az igéből megértjük, hogy a feddés nem ítélethirdetés felettünk, hanem egy újabb kegyelmi lehetőség számunkra az irányváltásra, életünk megjobbítására. A feddés, dorgálás, intés értünk van, és nem ellenünk szól!
Legyél buzgó te is és térj meg Istenhez! Lásd meg, ha lábad letért a helyes útról. Térj vissza arra az ösvényre, amely Isten igéje szerint helyes, és az örök életre visz! Imádkozz ma reggel ezért! Én is ezt teszem érted.

péntek, szeptember 20, 2013

Süketek párbeszéde - avagy: Isten azt mondta, de én úgy gondolom...



 „Lásd, ezt találtam: Isten teremtette az embert igaznak, ők pedig kerestek sok kigondolást!”
Prédikátor 7:29.

Egy másik fordításban: Isten az embereket egyenes lelkűnek teremtette, ők pedig sok elképzeléssel próbálkoznak.

Úgy fáj a lelkemnek, amikor valakivel beszélgetek, és előjön valami nagyon egyszerű bibliai téma, és azt mondja: Ó hát azt nem úgy kell érteni!
Hogy konkrét esetet is mondjak: Beszélgettem valakivel – egy közös ismerősünk haláláról. Mondtam, hogy milyen jó lesz, amikor majd találkozunk vele a feltámadáskor. Ő rám néz, és azt mondja: De hiszen ő már az Úrnál van! Holott a Bibliában mindenütt azt olvasom, hogy a halottak alszanak sírjaikban a feltámadásig. (1Thessalonika 4: 13-18.)
Másik eset:
„Nem tudok veled vásárolni menni szombaton, mert akkor imaházba megyünk.” – mondtam.  
„De hát miért nem vasárnap mentek?” – kérdezte.
„Hát mert a szombat van a Bibliában és a vasárnapot sehol nem találod, hogy azt kéne megünnepelni” – mondom.
„Ó hát, nem mindegy az? A lényeg, hogy valamit megünnepeljünk, nem?”
Egy alkalommal valaki azt mondta nekem:
„Az én csodaszép egyházamat semmi pénzért el nem hagynám!”
Pedig tudod – válaszoltam – nem az egyházad fog üdvözíteni, hanem Jézus Krisztus!
„Á, nem úgy van az, a papunk azt mondta, hogy ez az egyedül üdvözítő anyaszentegyház!”
Isten teremtette az embert igaznak, ők meg sok kigondolást kerestek.
Úgy is mondhatnám: Isten adott néhány egyszerű, könnyen érthető, könnyen megvalósítható elvet a Szentírásban, de az emberek úgy gondolják, ők azért egy kicsit jobban tudják, mint a Teremtő.
Ugye Te azok közé tartozol, akik gyermeki hittel elfogadod azt, amit Isten kinyilatkoztatott Igéjében?
Ugye, rád nem vonatkozik ez a mondat: „Isten azt mondta, de én úgy gondolom…”?

csütörtök, szeptember 19, 2013

Isten a kormánynál

"Bízzál az Úrban teljes szívből, és ne a magad eszére támaszkodj! Minden utadon gondolj rá, és ő egyengetni fogja ösvényeidet."
Példa 3:5-6

A hatalmas ködben alig láttam meg a két kicsi fénypontot. Majdnem beleütköztem a kamionba. A piros fények hol távolabb, hol közelebb, de mindig az egyetlen biztos támpontot adták. Én pedig egy idő után nem a szürkeséget próbáltam kémlelni, hanem csak egyszerűen a fényeket követtem. Bíztam benne, hogy így biztonságosan kijutok. Egy idő után tisztult a levegő és hamarosan ki is értünk a ködből, anélkül, hogy az árokban kötöttünk volna ki. Honnan tudtam, hogy a kamion fényeit követve kijutok a ködből? Mert magasabban van, nagyobbak a fényszórói, van ködlámpája, tehát jobban látja az utat.

Így vagyok Istennel is. Nem tudom, merre kanyarodik az út, hogy jót vagy rosszat hoz. Nem látom a jövőt, de ha látnám sem tudnék rajta változtatni. Nem tudom hogy egy-egy élethelyzetben "jobbra" vagy "balra" tartsak.

Ismerem viszont Istent: Ő szeret és megvált, vezet, és még jó néhány kátyúból is kihúzott. Tudom, hogy vele célba érek. Honnan tudom? Mert magasabban van mint én, mindent tud. Egyszerűen jobban látja az utat!

Ma is rábízom magam!

szerda, szeptember 18, 2013

Bátorítás kitartásra

„Nemcsak pedig, hanem dicsekedünk a háborúságokban is, tudván, hogy a háborúság békességes tűrést nemz, A békességes tűrés pedig próbatételt, a próbatétel pedig reménységet, A reménység pedig nem szégyenít meg; mert az Istennek szerelme kitöltetett a mi szívünkbe a Szent Lélek által, ki adatott nékünk.”
(Pál Apostol Rómabeliekhez írt levele 5. fejezet 3-5.vers)


Uram, nem csodákért és látomásokért fohászkodom,
csak erőt kérek a hétköznapokhoz.
Taníts meg a kis lépések művészetére!

Tégy leleményessé és ötletessé,
hogy a napok sokféleségében és forgatagában
idejében rögzítsem a számomra fontos
felismeréseket és tapasztalatokat!
Segíts engem a helyes időbeosztásban!

Ajándékozz biztos érzéket a dolgok fontossági sorrendjében,
elsőrangú vagy csak másodrangú fontosságának megítéléséhez!
Erőt kérek a fegyelmezettséghez és mértéktartáshoz,
hogy ne csak átfussak az életen,
de értelmesen osszam be napjaimat,
észleljem a váratlan örömöket és magaslatokat!

Őrizz meg attól a naiv hittől,
hogy az életben mindennek simán kell mennie!
Ajándékozz meg azzal a józan felismeréssel,
hogy a nehézségek, kudarcok, sikertelenségek,
visszaesések az élet magától adódó ráadásai,
amelyek révén növekedünk és érlelődünk!

Küldd el hozzám a kellő pillanatban azt,
akinek van elegendő bátorsága és szeretete
az igazság kimondásához!
Az igazságot az ember nem magának mondja meg,
azt mások mondják meg nekünk.

Tudom, hogy sok probléma éppen úgy oldódik meg,
hogy nem teszünk semmit.
Kérlek, segíts, hogy tudjak várni!
Te tudod, hogy milyen nagy szükségünk van a bátorságra.

Add, hogy az élet legszebb, legnehezebb, legkockázatosabb
és legtörékenyebb ajándékára méltók lehessünk!
Ajándékozz elegendő fantáziát ahhoz,
hogy a kellő pillanatban és a megfelelő helyen
– szavakkal vagy szavak nélkül –
egy kis jóságot közvetíthessek!

Őrizz meg az élet elszalasztásának félelmétől!
Ne azt add nekem, amit kívánok, hanem azt,
amire szükségem van!
Taníts meg a kis lépések művészetére!


Antoine de Saint-Exupéry: Fohász

kedd, szeptember 17, 2013

Jézus országa


"Felele Jézus: Az én országom nem e világból való. Ha e világból való volna az én országom, az én szolgáim vitézkednének, hogy át ne adassam a zsidóknak. Ámde az én országom nem innen való."
János evangéliuma 18,36 




Isten országa nem szemmel láthatólag jön el. Isten kegyelmének evangéliuma, az önmegtagadás lelkülete sohasem lehet összhangban a világ lelkületével. A két alapelv tökéletesen ellentétes egymással. "Érzéki ember pedig nem foghatja meg az Isten lelkének dolgait: mert bolondságok néki; meg sem értheti, mivelhogy lelkiképpen ítéltetnek meg" (lKor 2:14). 

  Ma a vallásos világban hitük szerint tömegek munkálkodnak Krisztus földi, időleges országának megalapításán. Azt szeretnék, ha Urunk e világ országainak lenne a vezetője: az udvarok, táborok, törvényszékek, paloták, piacok vezére. Elvárnák, hogy az emberi hatalom által kikényszerített törvényes rendeletek szerint uralkodjék. Mivel Krisztus most nincs itt személyesen, vállalják, hogy intézkednek helyette, végrehajtják országának törvényeit. Ilyen országot akartak alapítani a zsidók Krisztus napjaiban. Elfogadták volna Jézust, ha hajlandó lett volna megalapítani az ideiglenes királyságot, kikényszeríteni, amit ők Isten törvényének tekintettek, őket pedig akaratának végrehajtóivá, hatalmának hordozóivá tenni. Ő azonban így szólt: "Az én országom nem e világból való" (Jn 18:36). Nem fogadta el a földi trónt. 
  A kormányzat, amelynek fennhatósága alatt Jézus élt, korrupt és elnyomó volt. Mindenfelé égbekiáltó visszaélések történtek: zsarolás, türelmetlenség, felőrlő kegyetlenség. A Megváltó mégsem kísérelt meg polgári reformokat. Nem támadta a nemzeti visszaéléseket, nem ítélte el a nemzeti ellenségeskedéseket. Nem avatkozott bele a felsőbbség, a hatalmat gyakorló közigazgatás dolgaiba. Példaképünk távol tartotta magát a földi kormányoktól. Nem azért, mintha közömbös lett volna az emberi bajok iránt, hanem mert az orvosságot nem pusztán emberi vagy külső eszközökben kereste. A hatásos gyógyításhoz egyénileg kell elérni az embert, újjáteremteni a szívet. 
  Krisztus országát nem törvényhozó testületek, tanácsok vagy bíróságok döntésével, a világ nagyjainak támogatásával alapítja meg, hanem azzal, hogy Krisztus természetét az emberekbe ülteti a Szentlélek munkája által. "Valakik pedig befogadák őt, hatalmat ada azoknak, hogy Isten fiaivá legyenek, azoknak, akik az ő nevében hisznek; Akik nem vérből, sem a testnek akaratából, sem a férfiúnak indulatjából, hanem Istentől születtek" (Jn 1:12-13). Ez az egyetlen erő, amely felemelheti az emberiséget. E munka megvalósításához az emberi eszköz Isten Igéjének tanítása és gyakorlása.

hétfő, szeptember 16, 2013

Kegyelmes Isten

„Azokban a napokban és abban az időben – ezt mondja az ÚR – keresik majd Izráel bűnét, de nem lesz, és Júda vétkeit, de nem találják: mert megbocsátok azoknak, akiket meghagyok.”
Jeremiás könyve 50:20

Az összehasonlító vallástudomány egy Nagy-Britanniában rendezett konferenciáján a világ különböző pontjairól érkezett szakértők azt vitatták meg, hogy mi adja a keresztény hit sajátosságát. Sorra kizárták a felmerült lehetőségeket. A megtestesülés? Más vallások különböző változatait tanítják annak, hogy az istenek emberi alakban jelentek meg. A feltámadás? A többi vallás is beszámol a halálból való visszatérésről. A vita egészen addig folyatódott, amíg be nem lépett a terembe a híres keresztény író, C. S. Lewis. „'Miről diskurálnak?' – kérdezte. 'Arról, hogy mi teszi a keresztény hitet egyedülállóvá a világ más vallásai között' – hangzott a válasz. Lewis azonnal rávágta: 'Mi más, mint a kegyelem'" (Philip Yancey: What's So Amazing About Grace? Grand Rapids, Michigan, 1997, Zondervan Publishing House. 45. old.).

Kegyelem. A bűnös ember által értékelt legnagyobb ajándék. De, hát a Biblia szerint minden ember bűnös. Nincs aki jót cselekedjen, és a még a szívünk szándéka is gonosz.
“amint meg van írva: "Nincsen igaz ember egy sem, nincsen, aki értse, nincsen, aki keresse Istent.  Mind elhajlottak, valamennyien megromlottak, és nincsen, aki jót tegyen, nincs egyetlen egy sem. (Róma 3:10-12)

Így volt ez régen, mikor Izrael még élvezhette a választott nép kiváltságait, és így van ez ma is velünk, akik naponta Isten kegyelméből élünk.

Jeremiás próféta leírja, hogy Isten hogyan tervezi megbüntetni azt a Káldeus népet, akiket máskor Ő használt fel Izrael megregulázására. A bálványimádó nép, és a hitehagyó Izrael is éppúgy bűnös volt, Isten mégis úgy tűnik az egyik csoportot megbünteti, a másiknak megbocsát. Babilon a büszke város elesik, Isten népe pedig helyre lesz állítva.

Egy napon minden egyes ember sorsa örökre, végérvényesen eldől. Egyesek elbuknak, mások győznek. Lesz, akire örök halál, másra örök élet vár. Az, hogy ki melyik csoportba kerül nem Isten önkényes döntése, hanem a mi szabad akaratból fakadó választásunk eredménye lesz. Kérjük, és elfogadjuk Isten megbocsátó kegyelmét, vagy tovább lázadunk, azt gondolva jól meg vagyunk Isten nélkül…?

Ma kérheted Isten bocsánatát. Nemcsak bizonyos bűnökre, melyek eszedbe jutottak, hanem egész valódra, mert belülről, örökletesen vagyunk bűnnel fertőzöttek.

„Isten, légy irgalmas nekem, bűnösnek.” (Lukács 18:13)

vasárnap, szeptember 15, 2013

Ha megdobnak kővel...

„Hallottátok, hogy megmondatott: Szemet szemért, fogat fogért. Én pedig azt mondom nektek, hogy ne szálljatok szembe a gonosszal, hanem annak, aki arcul üt jobb felől, tartsd oda másik arcodat is.”
Máté evangéliuma 5:38-39

Elszámolsz magadban 5-ig. Aztán 10-ig. 100-ig. Nyelsz egy nagyot, próbálgatod megrántani a válladat, venni egy mély levegőt a lehető legnyugodtabban, és emelt fővel továbblépni anélkül, hogy visszavágnál. Kezed lassan kezd felengedni az ökölnyi szorításból, idővel szívverésed is nyugodtabbá válik, és már a szád széle sem remeg az idegességtől. És úgy érzed, most sikerült. 

Sikerült győznöd. Sikerült nem visszaütnöd. Sikerült fékezned az indulataidat, és nem nekiugrani ellenfelednek, hogy kikapard a szemét, pedig megérdemli. Ó, de még mennyire is... Szavai rosszabbak voltak, mint egy jól irányzott pofon. Mintha egyszerre ütötték volna ki szemedet és néhányat a fogaid közül, mintha maga Bud Spencer osztott volna rád egyet a hangzó ütésekből. De Te... De Te nem ütöttél vissza, és kezed már mozdul a saját vállad felé, hogy megveregesd, mert igenis megérdemled. Mert Te jó voltál. 

Isten előtt azonban még nem sokat tettél. Igen, jó, hogy nem ütöttél vissza, de ez még csak a nulla. Az a nulla, ahonnan Ő szeretne pozitív irányba elmozdítani téged. Szeretné, ha többet tennél a nem-visszaütésnél, annál, hogy nem vágsz oda különös figyelemmel megválogatott átkokat szórva a másik felé, annál, hogy nem adod neki azt, amit szerinted megérdemelne, annál, hogy nem azt teszed, amit ő tett veled. 

Isten szeretné, ha a semminél többet tennél. Ahelyett, hogy az átkokat lenyelnéd, mondj áldást! Ahelyett, hogy teljes erődből azon küzdenél, ne vágj oda, mondj valami pozitívat a másik felé! A vissza-nem-ütés lendületét alakítsd át egy öleléssé! Tedd meg a második mérföldet, adj többet annak, aki elvett tőled valamit. Adj életet a közömbösség helyett, adj reményt, és cselekedj másként! 

Kövesd Isten példáját, aki többet tett annál, mint hogy nem törölte el a lázadó Embert a Föld színéről, és elküldte egyetlen Fiát, hogy megváltson téged és engem a bűn hatalmából. Kövesd az Istent, aki nem a második, hanem a sokezredik mérföldet is megtette az Emberért, és ha kell, nem tántorodik el még egytől azért, hogy megmentsen téged. Hát szerezz be egy jó túracipőt, és készülj fel a második mérföldre Vele!