szombat, július 06, 2013

Út, igazság és élet

Út, igazság és élet
„Én vagyok az út, az igazság és az élet, senki sem mehet az Atyához, csakis énáltalam.
Ha megismertetek volna engem, megismertétek volna az én Atyámat is;
mostantól fogva ismeritek őt, és láttátok őt.”

(János evangéliuma 14:6-7)

Jézus négy dologról beszél itt: út, igazság, élet és Isten. Ezek a kérdések foglalkoztatnak leginkább bennünket is. Melyik úton kell haladnom? Melyik az én utam? Melyik a helyes ösvény? Aztán mi az igazság? Van-e egyáltalán abszolút igazság, s ha igen, hogyan fedezhető fel, hogyan ismerhető meg? Hogyan élhetek helyesen, beteljesült, értelmes életet? Van örök élet? És végül: Van egyáltalán Isten? Ha igen, hol van Isten és hogyan lehet Őt megismerni?
Jézus mind a négy kérdésre ezt az egy választ adja: „Én vagyok”!
Jézus az út! Más szavakkal Ő mutatja az utat, amelyen járnunk kell. Ahogyan ő élet, úgy kell nekünk is élnünk. Amilyen értékeket és célokat fontosnak tartott élete folyamán, ugyanazokat az értékeket és célokat kell mi is kitűzzük magunk elé. Az út, amelyen járnunk kell, ugyanaz, amin Jézus járt.
Jézus az igazság! Van tehát abszolút igazság, de nem embereknél, hanem Istennél. Mindazok, akik ismerik Istent, ismerik az igazságot, s az igazság szabadokká teszi őket: „És megismeritek az igazságot, és az igazság szabadokká tesz titeket.” (János evangéliuma 8:32).
Az élet, amit Istentől kaptunk, csak vele lehet teljessé! Az Isten nélküli élet vergődés, gyorsan múló öröm. Jézus ad beteljesedést életünknek. Mindennapjaink akkor lesznek kiegyensúlyozottak, ha Jézussal járunk. Életünk értelmét és célját akkor találtuk meg, ha hittel befogadtuk Jézust. „Mert aki meg akarja tartani az életét, elveszti azt, aki pedig elveszti az életét érettem és az evangéliumért, megtartja azt.” (Márk evangéliuma 8:35).
Isten sokan keresik, mégsem találják meg. Sok keleti vallás célja, hogy valamilyen módon a halandó ember közel kerüljön az örökkévaló, hozzáférhetetlenségben lakozó magasságos Istenhez. Bonyolult vallási rendszerek és emberi filozófiák igyekeznek felfedni Istent. Jézus erre a kérdésre is csak azt mondja: „Én vagyok!”. Isten Jézuson keresztül ismerhető fel, ismerhető meg. Ő azért jött, hogy bemutassa nekünk, kicsoda Isten. Aki megismeri Jézus, Istent is megismerte. „Én és az Atya egy vagyunk” (János evangéliuma 10:30).
Egyszóval az ember legnagyobb kérdéseire (út, igazság, élet, Isten) egy személyben Jézus a megoldás. Nincs szükségünk emberi bölcselkedésre, filozofikus eszmefuttatásokra ahhoz, hogy legnagyobb, kínzó kérdéseinkre válaszoljunk, hanem csak egyedül Jézus Krisztusra. Benne egy személyben nyer megoldást és beteljesedést az emberiség minden kérdése. „Mert tetszett az Atyának, hogy benne lakozzék az egész teljesség” (Kolossé 1:19).

Keressük ma is Jézust, s vele együtt mindent megtalálunk! „Keressétek az Urat, amíg megtalálható, hívjátok segítségül, amíg közel van!” (Ézsaiás 55:6).

péntek, július 05, 2013

Ha elkezdte - befejezi!



„Ezért meg vagyok győződve arról, hogy aki elkezdte bennetek a jó munkát, elvégzi a Krisztus Jézus napjáig.”
Filippiekhez írt levél 1. rész 6. vers

Különösen a pár éve elkezdődött gazdasági válság óta nagyon sokszor látok elkezdett és befejezetlen házakat, palotákat. Építési telkeken az alap kiásva, lebetonozva – és nincs folytatás. Abbahagyott munkák, félig elkészült alkotások, amik aztán valami miatt csak úgy vannak.
Nos, Istennél ilyen nincs!
Ő, ha elkezd rajtad dolgozni – és te ezt megengeded Neki, akkor nem hagyja abba addig, amíg teljesen tökéletes munkát nem végez életeden.
Képes újjáteremteni. Amire Te már évtizedek óta képtelen vagy, Ő – rövid időn belül meg tudja tenni. Persze, csak akkor, ha nem kapkodod ki folyton a szerszámokat kezéből.
Képes arra, hogy önzésedből tökéletesen kigyógyítson, Tud neked megértő, együtt-érző és szerető szívet alkotni. Arra is képes, hogy megtanít felülemelkedni a bántások, a kicsinyesség fölé. Megtanít az elengedés művészetére.
És hát, ha Ő elkezdi – és Te nem akadályozod ebben –, addig nem fejezi be, amíg el nem készül Veled. Teljesen. Tökéletesen. 100 %-ban. Akkor majd önmaga elé állít, és örömmel tekint rád, mint egy maradéktalanul átadott életű, befejezett alkotására.
Ugye milyen szép? Add hát át ma neki félig kész életedet. Engedd, hogy véssen, kalapáljon, építsen és formáljon. Bízd Rá magad! Ő a legjobbat hozza ki belőled! Ne félj! Gyönyörű lesz a kezéből kikerült alkotás!

csütörtök, július 04, 2013

Ne félj, csak higgy!

"Jézus is meghallotta, amit mondtak, és így szólt a zsinagógai elöljáróhoz: „Ne félj, csak higgy!”

Márk evangéliuma 5:36

Amikor beteg volt, még volt remény. Amikor haldoklott, csak az utolsó szikra maradt, az is csak azért, mert Jézusért ment a kislány apja. A "meghalt" üzenet elvette az utolsó sugarat is. Ekkor mondta Jézus: Ne félj, csak higgy! 

Minden elveszett, de Jézus ott volt! Jézus azt mondta, hogy a 12 éves kislány nem halt meg, hanem alszik. Pedig halott volt. Különben nem kellett volna Jézus hozzá, bárki felébreszthette volna. Jézus arról beszélt, hogy Mellette a halál mindössze alvás. Nem kell félni tőle, van belőle feltámadás. Az igazi ellenség nem a halál - bár komoly ellenség -, hanem az, hogy a félelmünk elveszi a hitünket. 

A fájdalmas események eltakarják előlünk azt a Napot, ami mindig ott ragyog az égen, még felhős napokon is. Jézus arra kérte Jairust, hogy ne arra nézzen, ami homályos, hanem arra, ami mögötte van.

Jézus miért nem mondta el Jairusnak, hogy feltámasztja a kislányt, pontosan 16 és fél perc múlva? Így könnyebb lett volna Jairusnak. Igen, de az nem hit. A félelme lehet, hogy elmúlt volna - bár hiszem, ha látom - gondolhatta. Jézus nem segített Jairusnak a pontos forgatókönyv ismertetésével. De a lehető legtöbbet tette, amikor arra kérte, hogy ne féljen, hanem higgyen.

Urunk, add nekünk is, hogy félre tudjuk tenni a félelmeinket és adj nekünk félelmek helyett erős hitet!

szerda, július 03, 2013

Mindennapi kenyerünk

„A mi mindennapi kenyerünket add meg nékünk ma.”
(Máté evangéliuma 6. fejezet 11. vers)

Vajon a mai elkényeztetett nemzedéknek milyen módon fogja megtanítani Isten a mindennapi kenyér értékét, és az efféle önzetlenséget?

Rossz esztendő járt, mostohásan hozta a föld a termést. Amit meghagyott a fagy, elverte a jégeső, leégette a forróság. – Az idén aszalt almát termettek az almafák – hajította a sarokba esténként édesapám a csíkos tarisznyát.

Az is jó volt nekünk már akkor, a fonnyadt alma. Olyan szűkös volt nálunk a kenyér, hogy egyszer három napig színét se láttuk.  Éhesen ődöngtem az utcánk gyepes árokpartján, mikor a gazdag Dobákné rám kiáltott a muskátlis ablakukból:

– Te fiúcska, szaggass a malackámnak egy kis papsajtfüvet ott az árokparton. Szép kövérlevelű papsajtok bodorodtak ott, a levelüket megszedtem a malackának, én magam meg teleraktam a zsebemet szép kerek papsajtocskával, abból lesz én nekem jó vacsorácskám.

Gazdag Dobákné nagyon meg volt elégedve a munkámmal. Nagy karaj fehér kenyeret adott napszámba. – Szeretnél-e mézet a lágy kenyérhez, Ferkó? – kérdezte tőlem. De én már nem vártam a mézet. Szaladtam kifelé a kenyérrel s már a kis ajtóban bele haraptam.

De abban a percben eszembe jutott édesanyám s a falat nem ment le a számon.  – Lesz öröm, ha haza viszem neki – gondoltam magamban s bele markoltam a papsajtba. Most már sokkal ízesebb volt, mint azelőtt.

Édesanyám azonban nem örült meg a kenyérnek. Inkább sírva fakadt s visszakínálta az ajándékom. – Én már megettem a másik karajt – mondtam fülig elvörösödve. Anyám meg arra erősködött, hogy ő is vacsorázott már. Még pedig bundás gombócot.

Az pedig a hajába főtt krumplinak ünneplős neve, nem rossz étel az, ha jól megsózza az ember. – Hanem tudod mit? – törülgette meg a szemét édesanyám –, eltesszük a kenyeret édesapádnak. Jól esik neki, ha hazajön a szőlőből. Hanem azt már én nem értem ébren. Hamar elnyomott az álom a dús vacsora után.

Csak hajnalban ébredtem föl arra, hogy édesapám ellenkezett édesanyámmal. – Nem viszem ki a kenyeret, fiam. Egyétek meg magatok. Engem ellát odakint az öreg eperfa.

 – Minket se kell félteni, apja! – erősködött édesanyám s beletette a kenyeret a tarisznyába. – Jó az Isten, ma is ád az annyit, mint tegnap. Hát éppen annyit adott. Papsajtocskát, sárgarépácskát, krumplicskát, de még egy darab sajtocskát is találtunk a láda fenekén.

Olyan száraz volt már az, hogy a kés nem fogta. Örült is annak édesanyám nagyon, mert így mind nekem adhatta. – Nekem nem mén bele ez az öreg fogam, fiacskám.

Még akkor is a sajtot majszoltam, mikor az édesapám hazatért a szőlőből. Vígan csóválta meg a tarisznyáját: – Találd ki, cselédem, mit hoztam neked? – Mit ugyan? Tán fürjecskét? – ugrottam elé lelkendezve. – Többet ér ez annál, nagyobb ritkaság is – ragyogott a szeme az édesapámnak s kiszedte a tarisznya csücskéből a nagy kincset. – Nézd-e, madárlátta kenyér!

Tulajdon az a karaj kenyér volt, amit én adtam az édesanyámnak, az édesanyám meg neki. Hármunknak a mindennapi kenyere. Akkor tanultam meg igazán, mi az a mindennapi kenyér, amiért az Úristenhez imádkozunk. (Móra Ferenc: Mindennapi kenyerünk /részlet)

kedd, július 02, 2013

Felesleges aggódás

Kicsoda pedig az közületek, a ki aggodalmaskodásával megnövelheti termetét egy arasszal? Az öltözet felől is mit aggodalmaskodtok? Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek: nem munkálkodnak, és nem fonnak; De mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy. Ha pedig a mezőnek füvét, a mely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek? Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mind ezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mind ezekre szükségetek van. Hanem keressétek először Istennek országát, és az õ igazságát; és ezek mind megadatnak néktek. Máté 6,27-33


"Jézus a gyermekek kezébe adta a gyönyörű liliomot. Miközben e kicsinyek és nagyobbak az Atya fényében sugárzó fiatalos arcát nézték, ezt a tanítást kapták: "Vegyétek eszetekbe a mező liliomait, mi módon növekednek (a maguk természetes szépségében és egyszerűségében): nem munkálkodnak és nem fonnak; de mondom néktek, hogy Salamon minden dicsőségében sem öltözködött úgy, mint ezek közül egy". Ezt követte e drága ígéret és e fontos tanítás: "Ha pedig a mezőnek füvét, amely ma van, és holnap kemencébe vettetik, így ruházza az Isten; nem sokkal inkább titeket, ti kicsinyhitűek?" 
  Krisztusnak a hegyi beszédben elmondott szavai nemcsak az ifjúsághoz szóltak, hanem a nagy tömeghez is, amelyben aggódó, kétségekkel teli, csalódástól és bánattól megsebzett férfiak és nők szorongtak. Jézus így folytatta: "Ne aggodalmaskodjatok tehát, és ne mondjátok: Mit együnk? vagy: Mit igyunk? vagy: Mivel ruházkodjunk? Mert mindezeket a pogányok kérdezik. Mert jól tudja a ti mennyei Atyátok, hogy mindezekre szükségetek van." Majd a sokaság felé tárva karját, így szólt: "Hanem keressétek először Istennek országát, és az Ő igazságát; és ezek mind megadatnak néktek" (Mt 6:28-33). 

  Így magyarázta Krisztus azt az üzenetet, amelyet Ő maga bízott a liliomokra és a mező füvére. Szeretné, ha ezt leolvasnánk minden liliomról és minden fűszálról. Szavai telve vannak biztatással, és megerősítik Istenbe vetett bizalmunkat." 
E.G. White, Krisztus példázatai

hétfő, július 01, 2013

Választás

„Mert ez a parancsolat, amelyet ma parancsolok neked, nem megfoghatatlan előtted, és nincs is távol tőled. Nem a mennyben van, hogy azt kellene mondanod: Ki megy föl a mennybe, hogy lehozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? A tengeren túl sincs, hogy azt kellene mondanod: Ki kel át a tengeren, hogy elhozza nekünk, és közölje velünk, hogy teljesíthessük? Sőt nagyon közel van hozzád ez az ige. A szádban és a szívedben van, hogy teljesíthesd. Lásd, eléd adtam ma az életet és a jót, de a halált és a gonoszt is azzal, hogy ma azt parancsolom neked, hogy szeresd az URat, a te Istenedet, és az ő útján járj, és tartsd meg az ő parancsolatait, rendelkezéseit és végzéseit, hogy élj és szaporodjál, és megáldjon téged az ÚR, a te Istened azon a földön, amelyre bemész, hogy tied legyen.
Mózes 5. könyve 30:11-16

Az életünk tele van döntéshelyzetekkel. Választanunk kell akkor, amikor vásárolni megyünk (mit, hol, mennyiért…). Választunk iskolát és munkát, párt és pártot… és folytathatnám a sort. Ha nem akarunk sodródni, döntéseket kell hoznunk. A helyes döntéshez pedig megfelelő információk kellenek.

Ha élet és halál között kellene választanunk, nyilván mindenki gondolkodás nélkül az élet mellett tenné le a voksát. De kérdések ettől sokkal árnyaltabbak, és többnyire az alapkérdésekről szólnak. Sokkal inkább, mint a következményekről. Az alapkérdés Izrael életében (és a miénkben is) az, hogy Istent választják-e, az élet forrását. Ha Istent választjuk, akkor a jót, az egészet, az engedelmességet és az örök életet választottuk – azért mert Ő ezt ígérte számunkra. Mindennek ő a biztosítéka. Isten itt e földön is képes békességet, örömöt, előrehaladást biztosítani, ha benne bízunk. Szeretnénk egy ilyen életet, de a feltételeit tudatosítanunk kell magunkban. Ezért szól a felhívás.

A halál gyakorlatilag nem más, mint az Istentől eltávolodás következménye. Ha elszakadunk az életet adó Istentől, egy idő után elveszítjük az élet lehetőségét is. A halált általában nem választják az emberek, csak szembesülnek vele, mint a bűn következményével.

Nos, a választást nem lehet elkerülni. Minden apró élethelyzetben döntenünk kell: Isten útját járjuk, vagy a magunkét? Az számít, amit ő mond, vagy meg sem hallom hangját? Örök életre vágyom? – de Isten nélkül? Ez így nem fog működni!

Válasszuk az életet! Válasszuk Istent, aki mindent megad, amire szükségünk lehet!

vasárnap, június 30, 2013

Útitárs

„Ne félj, mert nem vallasz szégyent, ne pironkodj, mert nem ér gyalázat! Ifjúkorod szégyenét is elfelejted, özvegységed gyalázatára nem emlékezel többé. Mert aki alkotott, az a férjed, akinek Seregek Ura a neve, és aki megváltott, az Izráel Szentje, akit az egész föld Istenének hívnak.”
Ézsaiás 54:4-5

Lehet, hogy kimondhatatlanul kemény hetet hagytál magad után. Kudarcok a munkában, az emberi kapcsolataidban, a magánéletedben, és úgy érzed, már minden talajt kihúztak a lábad alól. Még próbálsz kapaszkodni valamibe, de már ott tolonganak rajta a kezek, és nincs megállás. 

Ma neked szól ez az üzenet, Barátom! Ne félj, mert Isten, a Nagy és Hatalmas és Örök és Mindenható, Egyetlen Úr szól hozzád! Ő melletted van. Ő az, akire mindig, minden körülmény között számíthatsz. Veled van akkor is, amikor más azt mondaná, szégyent hozol rá. Veled van annak ellenére, hogy már te is azt érzed, nem érdemled meg. Soha, de soha nem mond le rólad. 

Megtalálhatod bármikor, ha szeretnéd. Megszólíthatod akkor is, amikor senki sem figyel oda rád. Megragadhatod a kezét akkor is, ha már senki sem lesz melletted, és elborzaszt a nagy magány. Ő soha nem búcsúzik. Ő ott lesz, amikor már mindenki elhagyott, mert szeret, és ebben biztos lehetsz. 

Kívánom, hogy adjon neked erőt, reményt és bátorítást ez a néhány ige! Isten veled megy az úton, és Őt senki sem veheti el tőled. Vele soha nem vagy egyedül. Vele képes vagy a mára.