szombat, október 15, 2011

Joe

”Krisztus szabadságra szabadított meg minket, álljatok meg tehát szilárdan, és ne engedjétek magatokat újra a szolgaság igájába fogni.
Galata 5,1

Morris Venden története alapján...

Joe volt a tízedik a sorban a rabszolgák között a piacon, de nem először történt vele mindez. Oly sok gazdája volt már, annyi gyapotföld fölött görnyedt már a tűző napon és túl sokszor érezte már a korbács ütéseit a hátán. Így hát dacosan az őt bámulók szemébe próbált nézni, de hiába, mert azok nem látták őt. Csak szálfa termetét, izmos karjait, idősebb kora ellenére is egészséges testét. De most azt akarta, hogy ez egyszer őt magát lássák, hogy ne az alkuszra figyeljenek, ne az üzletre. Felemelte fejét és kiáltozni kezdett egyenesen az arcukba:

- Nem fogok dolgozni! Értitek!? Hiába vesztek meg, ha agyon verettek is, akkor sem fogok dolgozni nektek!

A vásárlók először alig figyeltek rá. Ki veszi figyelembe egy nigger[1] szavát. De amikor egyre dühödtebben kiabált, ahogy megfeszítette a nyakát és úgy ordított, elképedtek makacs elszántságán. Ha nem lett volna megbilincselve, biztosan megijedtek volna tőle. Amikor rá került a sor, nem is volt egy jelentkező sem. Joe gúnyosan és elégedetten nézte őket. Aztán mégis megmozdult a tömegben valaki. Egyenesen a kikiáltóhoz ment és az árat kérdezte.

- Hé! Ember, mit csinálsz?! – kiáltott rá Joe – Úgy se fogok dolgozni neked! Hát nem érted?

De a gazda nem alkudott. Kifizette a szokásos árat, sőt még afelett is és a hajcsárok már vitték is Joe-t a szekérhez. Nem vették le a bilincset és be akarták tuszkolni a fogat hátsó részébe, de a gazda intett, hogy mellé ültessék fel a bakra és a láncot is oldják el.

- Akkor se fogok neked dolgozni! – morogta a csuklóját dörzsölve, de mintha elbizonytalanodott volna egy pillanatra.

A lovak lassan elindultak és ők szótlanul ültek egymás mellett. Joe lopott pillantásokkal szemügyre vette a gazdát. Szelíd tekintetében nyíltság tükröződött. Egyszerű ruhája tiszta volt, egyáltalán nem hivalkodó. „Rendes embernek néz ki” – gondolta –, „de akkor se dolgozok neki.” Egyre szebb vidéken jártak. A hegyek nem voltak meredeken csipkézve sziklaormokkal, a völgyek lankásak voltak, mindent friss, zöld fű borított. Tavasz volt és a fák, a bokrok virágaikban pompáztak. Egy tó mellett kanyarodtak le az útról, a széles ösvény egy kis, takaros házhoz vezetett. Virágillat volt a levegőben. A gazda megállította a lovakat és intett neki, hogy szálljon le.

- Hiába vettél meg, akkor sem fogok dolgozni neked, akármit is akarsz tenni velem.

Joe hangja meglepően szelídebb volt. A gazda szavai azonban még szelídebbek. Lágy zengő hangon mondta:

- Nem azért vettelek meg, hogy nekem dolgozz. Azt akarom, hogy szabad emberként élj. Ez a föld, ez a tó és ez a ház a tiéd, mert szeretném, ha boldog lennél.

Joe-t elöntötte az öröm, a boldogság. A meghatottságtól alig jöttek ki hangok a torkán, amikor végre megszólalt:

- Uram, szolgálni foglak, amíg csak élek.

A bűn rabszolgaságában éltünk eddig mindannyian, mint Joe. Rabjai voltunk rossz szokásainknak, kiszolgáltatottak voltunk a rajtunk uralkodó szenvedélyeknek. A rossz társaság is rávett minket amire csak akart, de Krisztus megszabadított bennünket. Nem akarunk többé bilincseket! Nem akarunk többé szégyent, gyalázatot! Ha valaki kényszerítene is arra, amit ezelőtt tettünk, mi nem tennénk, mert már nem azok az emberek vagyunk. Minket Krisztus tett szabaddá. Mi már szilárdan állunk a hitben, de soha többé a bűnös élet rabszolgapiacán.


[1] Az afroamerikai rabszolgákat becsmérlő kifejezés.

péntek, október 14, 2011

Céltudatos igyekezet


"Testvéreim, én nem gondolom magamról, hogy már elértem, de egyet teszek: ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért."

Filippibeliekhez írt levél 3: 13-14.

Ami mögöttem van – elfelejtem! De nehéz is ez!

Néha olyan jónak tűnik kicsit újra átélni a bajokat, sajnálgatni magamat. „Szegény én! Hogy nekem mennyire kijutott az életből?! Én aztán szenvedtem eleget!” (Csak zárójelben jegyzem meg, hogy valahogy a jó dolgok nem jutnak olyan gyakran eszünkbe, mint a rosszak!)

Pál elhatározta, hogy csak előre tekint. Ezt olvashatjuk róla: „Noha Isten angyalai jelentették Pál apostol győzelmeit a hit erős küzdelmeiben; a menny pedig örvendett kitartó igyekezetének, s annak, hogy a jutalomra tekintve, minden mást szemétnek ítélt; bár az angyalok öröm-ujjongva hirdették is diadalait, Pál mégsem dicsekedett sikereivel. Ilyen magatartást tanúsítson Krisztus valamennyi követője, amikor a romolhatatlan koronáért folytatott küzdelmében előbbre haladni igyekszik.” (Apt)

Előre tekintett – a célra! Sokszor figyelem a futókat. Persze, hogy kicsit jobbra is meg balra is pillantanak – hol is tart az ellenfél – de a cél az, ami minden másodpercben a szemük előtt lebeg. Így kéne nekünk is.

Persze, az már más kérdés, kinek mi a célja.

Lehet, hogy egy fokkal feljebb kerülni a ranglétrán.

Talán, hogy a gyermekem befejezze az óvodát…, iskolát…, főiskolát…, jó munkahelyet találjon.

Vagy éppen összejött a pénz a beugróra a kocsihoz…, a házvásárláshoz…, a nyaralóhoz…, a külföldi utazáshoz!

Pál célja egészen más volt! „…ami mögöttem van, azt elfelejtve, ami pedig előttem van, annak nekifeszülve futok egyenest a cél felé, Isten mennyei elhívásának a Krisztus Jézusban adott jutalmáért.” Mi a célja? A Jézus Krisztus által megígért jutalom. A menny! Mindent ez alá rendelt. Ez a legfontosabb. Az elérendő, és az elérhető jutalom. Más nem érdekli.

Neked mi a célod?

Tudsz nekidőlve, nekifeszülve, kitartóan küzdeni a cél eléréséért? Annak a célnak az eléréséért, amiért egyedül ÉRDEMES!

csütörtök, október 13, 2011

Isten az utak királya


"Minden te utaidban megismered Őt; akkor ő igazgatja a te utaidat."
Példabeszédek könyve 6:3

Ismeretlen utakon keressük a megszokottat, de ránk emeli kalapját a „semmihez sem hasonló” embere és Valami más lesz. Szokatlan és kétségbeejtő érzés lesz úrrá az emberen, amikor szembetalálja magát azzal, amiben csak az álmaiban hitt, hogy létezik.

Olyan ez mint, amikor a Mikulásban csalódott gyerek kisírt szemeivel felnéz az apjára, és egy halvány mosoly átillan az arcán, mert szereti akárki ki is most már az ajándékozó. Az a Mikulás, aki minden pillanatában ott van életünknek, mert Atyánk mindenhova elkísér.

Van úgy, hogy nem értjük miért kopogtat az a Valami az ajtónkon… Bármennyire is jó válaszokat próbálunk adni magunk alkotta kérdéseinkre, mégis egy halom kérdéssel maradunk magunkra hagyatva. Aztán a csendben, mosolyra húzva szánk teljes lényünkkel belesimulunk Annak a tenyerébe, Aki úgyis mindent tud az egészről.

Látja előre mi lesz velünk, és egy erőteljes mozdulattal belekarolhatunk izmos karjaiba. Onnantól kezdve oly mindegy, hogy mi lesz a történet vége, mert Ő velünk halad az úton. Azon az úton, amelyre lábunkat helyezte és kijelölte számunkra az irányt.

Próbálkozhatsz a kitérő körökkel, és sírhatsz krokodilkönnyekkel elfelejtett álmaid felett, és érezheted úgy, hogy sose lesz másképp, egyszer majd rácáfol az élet… Az összedőlt elméleteid kártyavára fölé meredő arcodra ránevet a szivárvány és hirtelen lelkedbe hasít a fájdalom: nem volt igazad.Hazugságokat beszéltél be magadnak, és az emberek elferdített mondataira hallgattál éveken keresztül, és elhitted magadról, hogy csak egy pont vagy a végtelen egyenesen, és senkinek nincs rá szükséged…

Amikor ott voltak melletted a Barátok, a családod és ezernyi rád mosolygó Ismeretlen, akiken keresztül Isten arcul csókolt és rakoncátlan tincseid simára vasalta. Görcsös és jéghideg ujjaid egyszer csak olvadásnak indulnak, mert lehajolt és átölelt téged az Isten. Ilyenkor belenézel a tükörbe, és azt kérdezed magadtól: minek is? Pont én?- ugyan már ezt csak álmodod, hogy veled történik meg. Az élet nem arról szól, hogy a dédelgetett álmaink min. egyszer valóra válnak, az csak a királykisasszonyok és hercegek világában létezik, és mégis Veled történik valami megmagyarázhatatlan, amitől módosított lelki-és testi állapotokat élsz meg.


Az igazság az, hogy amikor Isten a kezébe veszi az irányítást, minden olyan hihetetlenül gyors tempóban zajlik, és nem tehetsz semmit ellenne, csak engeded, hogy megtörténjen. Mert minden út végén ott vár az Isten! Ismerj ma rá arra az Istenre, aki mindenek mögött és felett áll! Lásd, hogy mindent Ő irányít a nagy világban!
csalamirenata

szerda, október 12, 2011

A tanítás hatása

„Tanítsd a gyermeket az ő útjának módja szerint; még mikor megvénhedik is, el nem távozik attól.”
(Példabeszédek könyve 22. fejezet 6. vers)


Tanulni gyorsan, könnyen, és hatékonyan? De hogyan? Melyik a biztos módszer? Definíciók bemagolása? Relaxáció? Játszva tanulás? Elmélet és gyakorlat ötvözése? Könyvekből, könyvek nélkül? Iskolában vagy otthon?

Egy biztos, minél idősebb az ember, annál nehezebb az új információkat elraktározni és még körülményesebb azokat beépíteni a jól megszokott napi életvitelünkbe.

Nem úgy a gyermekkori behatások… Egy nézés, egy mozdulat, melyet ösztönösen lestünk el szüleinktől, környezetünktől. Lemásolt szokások, melyek génjeinkbe égtek, melyek ellen később tiltakoztunk; „én nem leszek olyan, mint az apám, az anyám”; „én nem fogok így és így viselkedni”.

És a rideg valóság, melyre nap, mint nap rá kell döbbenünk: Olyanok vagyunk, amilyenek nem akartunk lenni, ami tudat alatt vésődött be, miközben az évek alatt kemény munkával, tudatosan tanult dolgok folyamatosan megfakulnak.

Ám a Szentíráson keresztül Mennyei Atyánk arról biztosít, hogy rossz szokásaink megváltoztathatóak, az addig ismeretlen jó tulajdonságok pedig megtanulhatóak, melyek az örök élet szempontjából sokkal fontosabbak bármely földi tudomány elsajátításánál.

S mi az Ő módszere? Nem elvont teológia magolása, de nem is az értelem kijátszása. Az Ő módszere: a példaadás, melyet utánozva minden életkorban mienk lehet az Ő bölcsessége.

„Vegyétek föl magatokra az én igámat, és tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és alázatos szívű vagyok.” (Máté 11:29)

„Csak járjunk híven lábnyomán és így hordjuk keresztünk; de békessége hassa át a szívünk és a lelkünk. Mert látja mind a fény honát, ki szívét néki adja át.” (Hitünk Énekei 206)

Másoljuk le tehát az Ő cselekedeteit, szavait, mozdulatait!

kedd, október 11, 2011

Nem neked kell harcolni

„Oh mi Istenünk, nem ítéled-é meg őket? Mert nincsen mi bennünk erő e nagy sokasággal szemben, mely ellenünk jön. Nem tudjuk, mit cselekedjünk, hanem csak te reád néznek a mi szemeink. „ 2.Krón.20,12.


Az élet tele van különböző eseményekkel. Egyszer fenn, egyszer lenn! Hányszor és hányszor éreztem csodálatosan magamat, amikor minden sikerült, és azt gondoltam, semmi sem állíthat meg! Erős és ügyes vagyok, tudom, hogy mit akarok, és sikerülni is fog, ez biztos! Nem sokkal utána viszont mégis észrevettem, hogy homok került a fogaskerekek közé, és mégsem úgy sikerültek a dolgok, ahogy elterveztem…


Voltál-e már teljesen elcsüggedt, amikor „lúzer”-nak érezted magadat? Akárhogy erőlködtél, mégsem sikerült, sőt pont ellenkezőleg történt minden, mint ahogy szeretted volna… talán ismerős érzés, nem?
Izraelnek ebben az időszakában Jósafát volt a király. Az Írás szerint „És lőn ezek után, eljövének a Moáb fiai és Ammon fiai, és velök mások is az Ammoniták közül, Jósafát ellen, hogy hadakozzanak vele. „(1.v.) Mit lehet tenni? Gyengék vagyunk, semmi esélyünk! – gondolhatták… Jósafát mégis a lehető legjobbat tette! …”az Urat kezdé keresni és hirdete az egész Júda országában bőjtöt.”(3.v.) Nem magában bízott, nem a fegyverekben, nem is az okosságában és a jó szerencsében! Az Urat kezdte el keresni és Tőle kért tanácsot!


Nem tudom, éppen milyen helyzetben vagy…. nem tudom, hogy mit érzel, vagy éppen milyen küzdelmekkel vívódsz! Ha tudnám, akkor sem biztos, hogy tudnék segíteni…. de egyet tudok! Van egy személyes Istenünk, aki ma is ugyanaz, mint Jósafát idejében.  Ha úgy érzed, hogy elborítanak a hullámok, ha mindenkiből és mindenből teljesen eleged van, tedd azt, amit Jósafát tett: keresd az Urat imában, és hidd el, hogy Ő lát téged, sőt segíteni is akar.


Jósafát imádkozik és jön is a válasz Isten prófétája által: „Nem kell néktek harczolnotok, hanem csak álljatok veszteg, és lássátok az Úrnak szabadítását rajtatok. Júda és Jeruzsálem, ne féljetek és ne rettegjetek! „(17.v.)


Az élet nagy óriásaival szemben nem neked kell vívni a harcot. Ott áll melletted a nagy „Vezér”, aki csak arra vár, hogy „jelezz” neki. Arra vár, hogy lásd be: Egyedül nem megy! Vele viszont képes lehetsz hatalmas csodákra.


Ki az, aki ellen tudna állni ilyen ajánlatnak?! Én biztosan nem! Ezért megyek is imádkozni, hogy Jézus segítségével ma is győzhessek önmagam és az engem körülvevő kísértések felett….
Kormos Tivadar

hétfő, október 10, 2011

A hatalmas Isten dicsérete


Tied, URam, a nagyság, a hatalom és a fenség, a ragyogás és a méltóság, bizony minden, ami a mennyben és a földön van! Tied, URam, az ország, magasztos vagy te, mindenek feje! Tőled ered a gazdagság és a dicsőség, te uralkodsz mindenen. A te kezedben van az erő és a hatalom, a te kezed tehet bárkit naggyá és erőssé.
Krónikák 1. könyve 29:11-12


A királyok általában szerettek nagyokat álmodni. Amikor még hatalmuk és erejük teljében voltak, igyekeztek valami maradandót alkotni, hogy még a haláluk után is emlegessék nevüket. A legtöbbször ez sikerült is, mert talán mindannyian voltunk már olyan ősi várban, templomban, épületben, amely valamely dicső király nevéhez fűződik.

Dávid másféle király volt. Voltak ugyan hatalmas sikerei, érdemei, ugyanakkor sok-sok küzdelmet élt át, melyek emlékeztették esendő voltára. Most, amikor gyűjtés hirdet, hogy méltó házat építhessenek az Úrnak, nagy örömmel látja, hogy milyen szívesen, önként és bőséggel adakozik a nép. A felhalmozott kincseket látva mondja el hálaadó, dicsőítő imáját. Nem a saját nagylelkűségét, vagy a nép önzetlenségét emeli ki, hanem Isten nagyságát, dicsőségét.

Ez az ima azért fontos ma is számunkra, mert emlékeztet arra, hogy minden, amink van, valójában Istené. Éppen ezért bármit is adunk neki, csupán visszaadjuk azt, ami az övé. Ami megmaradt, az is szent eszköz lehet az Ő kezében.
Ma amikor nagyokat álmodunk, vagy csak tervezzük a jövőt, ne felejtsük el, minden Tőle és érte van. Építsük Isten országát, és dicsőítsük nagy nevét!

vasárnap, október 09, 2011

Légy Ember!

„A békesség Istene pedig [...] tegyen készségessé titeket minden jóra, akaratának teljesítésére; és munkálja bennünk azt, ami kedves őelőtte Jézus Krisztus által, akinek dicsőség örökkön-örökké. Ámen. Kérlek pedig, testvéreim, legyen örömötökre az intő szó, hiszen csak röviden írtam nektek.”
A zsidókhoz írt levél 13:20-22

Már hatodszorra kelt fel a nap, amikor a Teremtő valami különlegeset gondolt, és alkotni kezdett. Letérdelt a porba, sarat gyúrt, és nekilátott megformálni a mesterművet. Igen, ő lesz a koronája a nagy munkának. Ő lesz az, aki uralkodni fog a Földön, akit a hasonlatosságomra teremtek meg, aki képvisel engem itt, gondot viselve a bolygóra, és él mától fogva örökké.

De az ember másként döntött, és hátat fordított az alkotónak annál a bizonyos gyümölcsfánál. Azóta élünk Édentől távol, küzdve bogánccsal és tövissel, a mindennapok kihívásaival, és valahol a szívünk mélyén van egy elrejtett álom. Újra élni, de igazán. Újra élni minden rossz nélkül, örökké, Istennel.

Ma Isten azt üzeni, hogy álmod valóra válhat! Élhetsz jól, élhetsz örökké, mert Ő megfizette az árát. Melletted megy az úton minden nap, és vele lehetsz az, aminek Ő megalkotott: Ember, a Teremtő képmása.